97.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel Dylan gügyögésére ébredtem. A hang irányába fordultam és mikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam, ami a kisfiamé volt

- Jó reggelt prücsök! - nyomtam egy puszit az arcára mire felkacagott és közelebb húzta magát. Felvettem majd a hasamra ültettem hátát pedig a felhúzott lábaimmal támasztottam meg.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva, de ő csak nézett rám és gügyögött magában.

- Én voltam! - jött ki Louis a fürdőből már felöltözve.

Fekete csőgatyában és egy fekete, a karjánál mély kivágású atlétában volt és persze a haja tökéletesen be volt lőve.

- Hová készülsz? - kérdeztem.

- Titok! - vigyorgott majd idejött egy gyors csókért.

- Szóval a meglepimet tervezed? - vigyorodtam el.

- Lehet... - nevette el magát majd kiment az ajtón.

- Hát baba ketten maradtunk! - néztem a csöppségre, aki a kezeit tanulmányozta és eléggé koncentrált. Felálltam majd Dy-t a kezembe véve mentem be a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli dolgaim addig Dylan a mosdó kagyló mellett az asztalon ült és figyelt engem. Miután kész lettem kimentünk a szobába majd felkaptam egy rövidnacit meg egy toppot hozzá, a hajam pedig felkontyoltam és már készen is voltam. Átvittem Dy-t a szobájába, bepelenkáztam, felöltöztettem és lementünk a konyhába. Volt kitéve pár gyümölcs azokat felvágtam és beleültettem Dy-t az etetőszékbe majd egy fél óra leforgása alatt meg is etettem. Ez után, amíg ő a játszó szőnyegen volt addig én csináltam magamnak melegszendót és a nappaliban, az ölemben a kisfiammal elfogyasztottam azt.

- Gyere, prücsök menjünk fürdeni a medencébe, mert nagyon meleg van! - kaptam fel majd felmentünk az emeletre. Gyorsan leöltöztettem majd egy vízálló pelust adtam rá és a mi szobánkban én is leöltöztem bikinire.

- Na, törpe bekenlek naptejjel, mert nem akarok éjszaka sírásra ébredni, hogy leégtél! - magyaráztam neki és közben nyomtam egy kis naptejet a kezemre és bekentem vele mindenhol.

- Dylan ne edd meg a naptejes üveget! - vettem ki a kezéből a flakont, ami már félig a szájában volt. Felkacagott majd tapsolni kezdett a kezeivel.

- Rosszaság vagy! - mosolyodtam el majd felvettem az ölembe és lementünk a medencéhez. Lassan belementünk a vízbe és a széléhez úsztunk. Elkezdtem Dylan-t úsztatni, amit nagyon élvezett és lefröcskölt egy liter vízzel.

- Igen baba? Így állunk? - nevettem el magam és az orrára tettem a mutatóujjammal egy kis vizet mire az arcához kapott és dörzsölni kezdte. Egy fél órát még játszottunk a vízben majd délben kimentünk. Az emeleten lefektettem Dy-t aludni, akit nagyon leszívott a víz majd felhívtam Zoe-t.

- Szia Jess! Mizu van? - szólt bele vidáman.

- Szia! Csak felhívtalak, mert kicsit unatkozom ugyanis a vőlegényem este meg akar lepni most azonban, nincs itthon!

- Megverem! Azt mondta, hogy azért mentek, hogy több időt töltsetek, együtt erre elmegy...

- Hát igen...igazából irtó cuki, mert meglepit fog csinálni csakhogy nekem az is elég lenne, ha velem lenne...

- Azért ezt majd beszéld meg vele!

- Hát jó...veletek mizu?

- Óó hát most keveredtünk ki még az ágyból, mert hosszú volt az este...úgyhogy most fogunk menni...valahova ugyanis Harry nem árulja el hogy hova...

- Örülök, hogy jól érzed magad!

- Remélem, hogy Louis is hazamegy minél hamarabb!

- Én is! Addig meg elvagyok Dy-al!

- Tényleg! Hogy van?

- Jól! Most voltunk medencézni és kicsit elfáradt, úgyhogy most alszik!

- Alig várom már, hogy lássam! Már hiányzik! - nevetett fel.

- És én nem? - raktam csípőre a kezem.

- Jaa dee te is! - nevetett fel.

- Jól van Parker megjegyeztem! - mondtam sértődötten.

- Ne rám durcizz hanem az uradra! - nevetett.

- Rá is fogok nyugi! - kuncogtam.

- Jól teszed! De most leteszem, mert Harry már tűkön ül!

- Oké! Szia! - köszöntem el majd letettem.

Bedőltem az ágyba és a plafont kezdtem el bámulni. Lentről zajt hallottam ezért azt feltételeztem, hogy Louis az. Lábdobogás hallatszódott majd nyílt az ajtó és ő kukucskált be.

- De jó hogy téged is látni! - mondtam mire elnevette magát.

- Be vagy sértődve mi? - kérdezte és közelebb jött.

- Nem mondtam ilyet! - ültem fel.

- Szóval akkor szeretsz? - vigyorodott el és mellém mászott.

- Ilyet sem mondtam! - mosolyogtam pimaszul.

- Igen? Így állunk asszony? - nevette el magát és csikizni kezdett.

- Így! - mondtam, de elnevettem magam mivel csikis vagyok.

- Amúgy sem vagyok az asszonyod, mert nem vettél el! - vigyorogtam.

- Ami késik, nem múlik!

- Ez mit jelent? - kérdeztem.

- Majd meg tudod!

- De Louiis! - nyűgtem.

- Ne nyávogj! - nevette el magát.

Hozzábújtam és nyomtam egy csókot a szájára.

- Hol van Dylan? - kérdezte.

- Alszik!

- Óó az jó! - vigyorodott el és ledöntött az ágyra.

- Neee! - nevettem el magam és mikor rám mászott eltoltam.

- Elfelejtetted, hogy erősebb vagyok? - vigyorgott.

- Te pedig elfelejtetted, hogy ágyékon tudnálak most simán rúgni? - kérdeztem a szemébe nézve mire felnevetett és leszállt rólam.

- Megnézem Dy-t! - mondta majd felállt.

- Nee! Maradj még itt! - görbítettem le az alsó ajkam.

- Most akartál megrúgni! - nevetett fel.

- Azért mert túl kanos voltál!

- Még mindig az vagyok babe! - vigyorgott.

- Gyere ide! - nevettem el magam majd kinyújtottam a kezem felé.

Idesétált majd leült az ágyra én pedig az ölébe ültem és kezeimmel a hajába túrtam.

Átölelte a derekam és magához húzott.

- Hiányzol. - motyogtam a vállába.

- Hisz itt vagyok! - nevetett fel.

- Tudom!

- Jajj te! Itt leszek veled!

- Remélem is! - motyogtam.

Eldöntöttem az ágyon majd megcsókoltam.

- Harry meg akarja kérni Zoe kezét! - mondta mosolyogva.

- Hogy mi? Az unokatesóm menyasszony lesz? - vigyorodtam el és leszálltam róla.

- Ezek szerint igen! - nevetett és felült.

- Mikor?

- Este..a tengerparton!

- Óó de romantikus! - sipítoztam.

- Harry már csak ilyen! - nevetett.

- Te is az voltál! - mosolyodtam el.

- Igen rendkívül romantikus volt, hogy úgy kértem meg a kezed, hogy nem is jártunk!

- De remek bocsánatkérés volt!

- Jól tetted, hogy megbocsájtottál! - nevetett.

- Igen? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Igen mert...látod, hogy jó döntés volt! Mellesleg született egy kisfiúnk!

- Az volt életem legjobb döntése szerintem! - mondtam mire megfogott a derekamnál és magára rántott.

- Szerintem is jó döntés volt! - mondta a számtól pár milliméterre.

- Ne bízd el magad! - vigyorodtam el majd megcsókoltam.

Csörögni kezdett a telefonja ezért elváltam tőle és unottan az éjjeli szekrényen pihenő készülék felé néztem.

- Odaadod? - kérdezte.

Leszálltam róla és a telefonért nyúltam majd a kezébe nyomtam.

- Igen? - szólt bele és felállt.

Az ágyról figyeltem, ahogyan ki sétál a szobából. Eldőltem és a falat kezdtem nézni. Kíváncsi vagyok a meglepetésre már nagyon. Pár perc múlva visszajött és megállt az ágynál.

- Ki hívott? - kérdeztem.

- De kis kíváncsi vagy!

- Jó meg sem szólaltam! - forgattam meg a szemeim.

- Csak tudnám, hogy lehet valaki ennyire durcás! - nevetett majd rám feküdt.

- Louis összenyomsz! - nevettem el magam.

- Az a tervem! - motyogta.

- Szállj le rólam! - kezdtem el ledönteni.

- Csók? - emelte fel a fejét.

- Kapsz! - nevettem mire fekvőtámaszba felnyomta magát és gyengéden az ajkaimra tapadt. Így voltunk pár percig ameddig a kisfiúnk fel nem sírt a másik szobában.

Nyomtam még egy puszit a szájára majd leszállt rólam és át mentünk a Dy szobájába.

- Szia, baba! Ne sírj! - vettem ki a kis ágyból és az ölembe helyeztem el.

Hüppögött még egy kicsit majd mikor Louis grimaszolni kezdett neki felkacagott.

- Át adlak, apának addig én megyek, csinálok valami kaját neked! - gügyögtem Dylan-nek akit az apja kezébe nyomtam majd ki sétáltam. Lementem a konyhába majd picit felmelegítettem a bébi ételt és kiszedtem egy tálkába.

- Louis! - kiabáltam el magam mire megjelent az emeleten lévő korlátnál.

- Lehozod Dylan-t? - kérdeztem.

- Megyünk! - mondta majd lábdobogást hallottam és pár perc múlva már előttem álltak.

Betette Dy-t az etetőszékbe én pedig etetni kezdtem. Ügyesen elfogyasztotta az egész tányérral majd Louis elvitte bepelenkázni.

- Kicsim nekem most mennem kell! Dél van szóval 2 óra múlva kezdődik a meglepetésed!

- Tényleg? Ilyen hamar? És hogy öltözzek fel?

- Majd mindent meg tudsz időben! - mondta majd adott egy rövid csókot és elment.

Sóhajtottam egyet majd leültem a tévé elé Dy-al az ölemben.

- Szerinted mit tervez apa? - kérdeztem tőle mire gügyögni kezdett.

- Szeretlek prücsök! - mosolyodtam el és megpusziltam az arcát, amire édes kacagással reagált. Egy mese kezdődött el a tévében úgyhogy Dylan-nek arra irányult a figyelme.

Az ajtó felől motoszkálást hallottam majd valaki berontott.

- Jeessyy! - sipította az unokatesóm és megölelt ezzel Dylan-t az ölemben halálra ijesztve.

- Óvatosan! - nevettem el magam. - Hogy kerülsz ide?

- Dylan keresztanyukád nagyon szeret ám! - vette ölbe a csöppséget és agyon puszilgatta.

- Zoe Emma Parker! Válaszolj! - szóltam rá.

- Menyasszony vagyok Jessy fel tudod te ezt fogni?? Harry Styles menyasszonya vagyok! - sipított és a gyűrűjét mutogatta.

- Gratulálok már vártam! - nevettem el magam.

- Annyira szeretem!

- Elhiszem! - vigyorodtam el. - Na hogy volt? - kérdeztem.

- Hű hát tegnap este mondta, hogy van egy különleges meglepetése...egész nap telefonált és ideges volt. Nem tudtam, hogy mi baja..aztán mondta, hogy öltözzek fel csinosan és így is tettem. Levitt a tengerpartra ahol volt egy asztal körülötte rózsaszirmokkal és az asztalon egy gyertyafényes vacsora. Én már ott sírtam Harry pedig eléggé izgult.

Megvacsoráztunk majd mondta, hogy menjünk fel a közeli kilátó részre, hogy lássuk a naplementét és ott letérdelt elém és elmondta, hogy mennyire szeret és megkérdezte én pedig gondolkozás nélkül rávágtam az igent!

- Úristen te mázlista! Ez nagyon édes és romantikus! De nekem Louis azt mondta, hogy Hazz ma este kéri meg a kezed! És a telefonba nem is mondtad azt se hogy jössz és azt se hogy menyasszony vagy!

- Hát...úgy volt amúgy hogy ma este kér meg csak közbejött a te meglepetésed! A telefonba pedig nem akartam mondani!

- Mi? Miért kelletek ti is a meglepetésemhez? - húztam össze a szemöldököm és értetlenül Zoe-ra néztem.

- Na, figyelj! Most felmegyünk, szépen kisminkellek, megcsinálom a hajad Harry pedig egy óra múlva hozza, a ruhád majd elindulunk...valahova amiről nem mondhatok egy szót sem!

- Zoe kérleek!

- Nem! Nyomás fel! - parancsolt rám.

Átadtam neki Dylan-t majd felsprinteltem az emeletre. Gyorsan lezuhanyoztam majd hajat mostam és meg is szárítottam azt. Mikor kiléptem a fürdőből már Zoe az ágyon várt a sminkcuccokkal. Egy fél óra alatt kisminkelt, ami csodaszép lett majd megcsinálta a hajam is.

- Hol van Dylan? - kérdeztem.

- Ne kérdezősködj! Jó helyen!

- De...aggódom!

- Nyugi tényleg jó helyen van! - mosolyodott el.

Ekkor Harry jött be két nagy dobozzal az ajtón.

- Szia Jess! - lihegett.

- Szia Harry! Te futottál?

- Ahha! Na, gyorsan öltözzetek és nyomás!

- Jó jó! - mondta Zoe.

Letették az ágyra a dobozokat majd Hazz kiment.

- Na..itt a te ruhád! - mondta vigyorogva Zoe majd levette a tetejét. 

Amikor megláttam a díszdobozban lévő ruhát eltátottam a szám és az unokatesómra néztem...

Facebook csoport!

Sziasztok, manók! Csak azért írok most itt nektek, mert látom, vannak új tagok vagy olyanok, akik nem olyan régen csatlakoztak szóval van egy Facebook csoportunk ahova a bloggal kapcsolatos infókat vagy az új részeket szoktam kitenni így értesítést kaphattok, ha esetleg új részt rakok fel! Arra szeretnélek titeket megkérni, hogy csatlakozzatok bátran! Igaz hogy már nem sok van a blogból hátra, de attól még benézhettek hozzánk szóval bátran gyertek és kövessetek facen is!^^ Puszii! xoxo Csoport link: https://www.facebook.com/groups/697593450268688/

96.fejezet~

Jessy szemszöge:

*2 nap múlva*

Úton vagyunk kocsival a reptér felé. Louis beszélt Tom-al aki nagyon megértő volt velünk és elengedte a srácokat 2 hétre. Így Harry és Zoe elutaztak Los Angeles-be, Liam és Sophia New York-ba, Niall a családjához ment, mi pedig a Bahamákra tartunk. A gépünk pontban délben indul, ami azt jelenti, hogy hajnali 2 órára leszünk ott itthoni idő szerint.

- Paul egy kicsit nem szeretnél sietni? - kérdezte tőle Lou.

- És mégis hogy? Repüljem át az előttünk haladó dugót? - kérdezte mire elnevettem magam.

- Látod? Jessy is kinevet! - mondta mire Louis hátra nézett csúnyán.

- Szeretlek szívem! - küldtem puszit neki és inkább a kisfiamhoz hajoltam, aki nagy szemekkel követte az eseményeket.

- Menjél már, bazdmeg! - mutogatott az előttünk lassan haladó BMV-nek.

- Paul ne beszélj csúnyán Dylan előtt! - szóltam rá mire Louis felnevetett.

- Jó bocsánat! Tomlinson te meg ne röhögj, mert kiteszlek és gyalogolhatsz a reptérig!

- Befejeztem! - fojtotta el a nevetését.

Lassan de annál biztosabban a Londoni reptérre értünk 10 perccel az indulás előtt, úgyhogy a becsekkolásunk úgy nézett ki, hogy Louis az egyik kezében a bőröndjével a másikban pedig Dylan hordozójával és persze benne Dylan-el szaladt én utána a bőröndömmel, Paul pedig hozta utánunk Dy cuccait közben pedig a többi őr a rajongókat tartotta fel. Biztonságban becsekkoltunk majd elköszöntünk Paul-tól és felszálltunk a gépre.

- Szóval akkor elintézted, hogy ott Dylan-nek legyen mindene? - kérdeztem meg Lou-t és leültem Dy mellé, aki a hordozóban nyűgölődött.

- Ahha! Van saját szobája! Az ottani haverok megcsinálták!

- Beengeded őket csak így?

- Persze! Bennük megbízok!

- Te tudod! - mosolyodtam el és kiemeltem a fiamat a hordozójából. Mivel elég hisztis volt lefektettem a kanapéra betakartam majd én is mellé feküdtem és megpróbáltam elaltatni. A pilóta elkezdett dumálni az időjárásról majd mikor egyenesbe hozta a gépet elhallgatott és jó utat kívánt. Ez után én is és Dylan is elaludtunk.

•••

Rázkódásra ébredtem. Körül néztem és Louis-t láttam meg videó játékozni.

- Ez mi? - kérdeztem.

- Vihar. - válaszolta.

- Fel fogja költeni Dylan-t.

- Már így is túlaludta magát, mert ilyenkor délután csak 3 órát szokott most pedig már a hatodik óra is eltelt.

- Úristen! Jó sokat aludtunk!

- Ja! Megdöntöttem a rekordom! - fordította most először ide a fejét.

- Ügyes vagy! - nevettem fel.

Dylan-re pillantottam, aki már az apját nézte.

- Jól aludtál prücsök? - vettem ölbe majd a cuki kómás arcát jól megpuszilgattam.

- Idehozod? - kérdezte Lou.

- Ahha! - bólogattam majd felálltam és a kezébe adtam.

- Tele van a mini bár ugye? - kérdeztem.

- Ahha! Van minden! - mondta és az ölébe ültette a csöppséget.

- Látod törpe? Ez itt a kontroller! - kezdte el magyarázni, de Dylan-t annyira nem kötötte le inkább a saját kezeit és lábait tanulmányozta.

- Louis a gyereked még csak 6 hónapos! - nevettem fel és kinyitottam a hűtőt majd egy ásványvizet a kezembe véve leültem melléjük.

- Nem lehet elég korán elkezdeni! - nevette el magát.

- Végül is! De amúgy most jobban érdekli a saját keze!

- Azt látom! - mosolyodott el.

- Mennyi van még az útból? - kérdeztem.

- Még kb. 7 és fél óra! - húzta el a száját.

- Sok! - görbítettem le az ajkaim majd lecsavartam a vizem kupakját és beleittam.

Louis jelezte, hogy neki is kéne így a kezébe adtam. Dy az üveg felé kezdett nyúlni, ami megmosolyogtatott.

- Szomjas vagy prücsök? - kérdeztem és a táskájában kezdtem el kutatni a cumis üvege után. Amint megtaláltam az apjának adtam, aki itatni kezdte. 2 percig el sem lehetett venni a gyerektől az innivalót.

- Úgy érzem, nemsokára pelenka csere kell! - nevettem el magam.

- Az biztos! - mondta Lou.

A gép megint rázkódni kezdett én pedig gyorsan lehuppantam az egyik fotelbe.

- Sokszor van veletek is ilyen? - kérdeztem.

- Ahha csak nem mindig vesszük észre, mert alszunk!

- Én felkeltem rá!

- Mert neked még szokatlan!

- Ijesztő!

- Nyugi mindjárt vége!

Hátradőltem és az ablakon kezdtem el kibámulni, de lehet nem kellett volna, mert elég barátságtalan volt odakint tele esőfelhőkkel.

- Louis ez nagyon para! - mutogattam az ablakra.

- Ne nézz ki! - nevetett fel.

- Mondhattad volna korábban is! - álltam fel majd odamentem hozzá.

- Gyere, feküdj ide! - mondta majd arrébb csúszott én pedig lefeküdtem.

Karját a fejem alá helyezte Dylan-t pedig a hasára fektette és ő is kicsit lejjebb csúszott.

- Vajon Zoe és Harry már megérkeztek L.A-be? - kérdeztem és felnéztem rá.

- Kb. nemrég landolhattak!

- Jó nekik! Miért ilyen messze van a nyaralód?

- Csesszél le! - nevetett.

- Jól van, nem kötekedek! - mondtam mire homlokon puszilt.

Dylan nyűgni és mozgolódni kezdett mire Louis felültette és egyik kezével megtámasztotta a hátát én pedig elölről támasztottam ki.

- Olyan, vagy mint egy zsák! - mondtam Dy-nak aki csak pislogott rám és közben el akart érni engem.

- Kicsim ne nyújtózkodj, mert előre esel! Apa nem fog tartani és lefejeled a mellkasát!

Felnevetett majd letette a kezeit és körbe nézett. Csörögni kezdett a zsebemben a telefon, úgyhogy kicsúsztattam onnan és felvettem.

- Mizu Jess? Helyzetjelentést kérek! - szólt bele Zoe.

- Repülőn csücsülünk egy bazinagy viharban! És ti?

- Már a nyaralóban vagyunk és ebédet csinálunk, majd megyünk le a partra!

- Ott mennyi az idő? - kérdeztem.

- Ebédidő van! - nevetett fel.

- Szóval elindultatok délben és ott most dél van?

- Ahha! Tök király! - nevetett.

- Hát nagyszerű! Szerintem egy időzónában leszünk! - mondtam.

- Ahha! Hány óra múlva értek oda?

- Kb. hét!

- Akkor este hétre! Oké majd hívj, ha leszálltatok!

- Oké!

- Dylan hogy viseli?

- Most aludt 6 órát, úgyhogy egész jól!

- Az szuper! Jól van, megyek, mert Hazz türelmetlen! Szia!

Elköszöntem majd letettem én is.

- Na mizu? - kérdezte Louis.

- Már ott vannak és ebédet készítenek!

- Jó nekik! - nevetett.

- Hát, ja! Dylan-t nem kéne tisztába rakni? - kérdeztem.

- De! - mondta mire felálltam és ölbe vettem a fiamat.

Gyorsan kiszedtem a pelenkázáshoz szükséges dolgokat majd megcsináltam és visszaöltöztettem.

- Tessék! Most már tiszta! - ültettem Louis ölébe.

Dylan sírni kezdett ezért Louis felállt vele és sétálgatni kezdtek.

- Prücsök mi baj van? - kérdezte tőle, de a gyerek már vörösödött a sírástól és eszébe sem volt abbahagyni.

- Dy tessék befejezni és ne hisztizz! - vettem át Louis-tól.

- Etesd meg! - mondta Lou.

Kifújtam a levegőm majd lehuppantam és etetni kezdtem. Kb. 2 percig bírta aztán megint sírni kezdett.

- Éhes nem vagy, a pelus tiszta, a fogaid most rendben vannak...akkor mi a baj?

- Pocak? - kérdezte Lou.

Lefektettem Dy-t a kanapéra és a hasát kezdtem masszírozni mire abbahagyta.

- Zseni vagy szívem! - vigyorogtam a vőlegényemre, aki elnevette magát és videó játékozni kezdett.

•••

Az út további része nyugodtan telt hisztik nélkül majd már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a pilóta megszólal, hogy landolunk. 20 perc múlva már kocsiban ültünk a nyaraló felé.

- Louis menj egy kicsit gyorsabban, mert Dylan-t tisztába kéne rakni és itt nem szeretném.

- Oké! - válaszolt majd rátaposott a gázra.

Dy elég jól el volt az ülésben én meg addig a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, ami csodaszép volt a pálmafákkal és a tengerparttal együtt. Lassítani kezdtünk majd befordultunk a hatalmas kapun. Mikor megláttam az óriási medencét elvigyorodtam.

- Na, gyere baba! - mondtam Dy-nak majd kivettem az üléséből és ölbe vettem.

Leállt a motor és mi kiszálltunk.

- Itt vagyunk végre! - ujjongtam és a ház felé vettem az irányt.

- Nyugi kicsim viszem én a cuccokat velem ne is törődj! - kiabált utánam Lou.

- Gyerek van nálam! - szóltam neki vissza nevetve és tovább folytattam az utam.

- Nézd Dylan mekkora medence! - mutattam meg neki, de nem nagyon érdekelte.

Érdekesebb volt neki a kezemen csüngő karkötő így azt piszkálta. Bementünk a házba és megvártuk míg Lou is bejön.

- Aranyos vagy, hogy ott hagytál a cuccokkal! - mondta és ledobta a táskákat és bőröndöket.

- De cuki vagy! Mint egy Londiner!

Unottan rám nézett mire elnevettem magam.

- Szeretleeek! - mondtam kislányosan és legörbített ajkakkal odasétáltam hozzá Dylan-el a kezemben.

- Te meg takarító nő leszel akkor. - mondta és átölelt minket.

- Jó, de a takarítónő nem alszik a munkaadóval egy ágyban! - motyogtam.

- De te olyan takarítónő leszel, aki egy ágyban alszik a főnökkel!

- Beperellek munkahelyi zaklatásért! - nevettem fel.

- Nem tudod bizonyítani! - mondta szórakozottan.

- Amúgy meg Tomlinson te nekem nem vagy a főnököm! - néztem fel rá.

- Miből gondolod? - vigyorgott.

- Nem elég neked a fociklubban főnöknek lenni? - nevettem.

- Nem!

- Hát pedig meg kell elégedned annyival! - kuncogtam és elengedtem.

- Gyere, törpe felmegyünk a szobádba, amit megcsináltak neked a srácok..anya úgyis pimasz kedvében van! - vette el tőlem.

- Nem szabadultok olyan könnyen tőlem ugyanis én is megyek! - kuncogtam és utánuk lépcsőztem. Mikor benyitottunk Dy szobájába elvigyorodtam ugyanis örömmel láttam, hogy minden holmi megvan, ami otthon is, ami azért nagyban megkönnyíti a dolgokat.

- Nagyon jó! - dicsértem meg.

- Örülök, hogy tetszik! Letegyem Dylan-t aludni? Szerintem fáradt! - mondta miután látta, hogy a pici a vállán nagyokat pislog.

- Pelenkázzuk be és öltöztessük át valami nyáriasabba és fektessük le. - mondtam.

Bólintott majd egyedül bepelenkázta én leszaladtam és felhoztam a táskáját, amiben a ruhái voltak. Átöltöztettük egy body-ba majd lefektettük aludni és lementünk.

- Louis én átöltözök bikinire. - mondtam és megfogtam a nappaliban a bőröndöm.

- Okés! - mondta és elment telefonálni.

Felcipeltem a bőröndöm majd átöltöztem, felkontyoltam a hajam és a telefonom vettem a kezembe. Betárcsáztam az unokatesóm számát majd a fülemhez emeltem és vártam, hogy felvegye.

- Szia Jess! - szólt bele vidáman.

- Szia Zoe! Megérkeztünk!

- Hűű már fél kilenc!

- Tudom csak még lefektettük Dylan-t!

- Jaa oké! Rendben volt minden?

- Ahha! Nálatok?

- A parton letámadott pár fan, de nem volt vészes!

- Akkor oké! Most megyek, még csobbanok egyet!

- Oké! Jó szórakozást! Jó éjt!

- Nektek is! - mosolyodtam el majd letettem.

- Megyünk medencézni? - kérdezte Lou.

- Ahha! - vigyorodtam el.

Megvártam, míg átöltözik majd lementünk a medencéhez és levittük a baba hallgatót is, ha Dylan nyűgösködne. Lassan belesétáltam a kellemes hőfokú vízbe majd megvártam Lou-t is.

- Elfáradtam. - mondtam mikor ideért hozzám.

- Én is babe. - ölelt át és a homlokomra egy puszit nyomott.

- Jó sokáig alszunk ugye? - néztem fel rá.

- Ahha! Kikapcsolom a telefonomat is. Mit szólsz hozzá?

- Azt hogy szeretlek! - motyogtam a vállába.

- Én is te hisztis!

- Ma nem is hisztiztem! - görbítettem le a szám.

- Most mit csinálsz? - mosolyodott el.

- Hisztizek…de…te vagy a hibás!

- Hát persze kicsim! - nevetett fel.

Elrugaszkodtam a talajtól majd a dereka köré fontam a lábaim és úgy öleltem tovább.

- Bújós vagy! - nevetett.

- És baj? - motyogtam.

- Nem! Aranyos. - mosolyodott el.

- Akkor jó! - örültem meg.

- Holnap lesz egy meglepetésem, de ha kérdezel róla vagy faggatózol, lemondom! - nézett a szemembe pimaszul.

- Úúú és mi…jaa nem szabad…akkor  csöndben maradok! - nevettem fel.

- Jól is teszed!

- Gonosz… - dünnyögtem.

- Mit mondtál? - húzta fel a szemöldökét.

- Hogy…szeretleek! - kuncogtam.

- Én is úgy gondoltam! Menjünk ki, mert úgy látom nagyon sötét az ég és esni fog!

- Menjünk! - mondtam majd elengedtem és a lépcső felé indultam. Mikor kiértem a vízből magamra csavartam a törölközőm és Lou-val együtt besétáltunk a lakásba. Felbandukoltam az emeletre és a szobánkban gyorsan pizsire öltöztem majd bebújtam a puha ágyba és magamra húztam a takaróm.

- Remélem éhes vagy! - jött be Louis egy nagy tálcával.

- Meleg szendvicsek? Isten vagy! - csillantak fel a szemeim és rögtön felültem.

Amint letette a tálcát az ágyra én már rá is vetődtem egy szendvicsre és enni kezdtem.

- Tudom, hogy jó vagyok! - vágott önelégült fejet.

- Azért ne bízd el magad szívi! - kuncogtam.

- Gonosz! - fordított hátat durcásan és bevonult a fürdőbe.

Elnevettem magam majd inkább bekapcsoltam a tévét és kényelembe helyeztem magam. 5 perc múlva kijött már boxerben. Befeküdt mellém és a tálcám felé nyúlt mire morcosan ránéztem.

- De irigy vagy! 10 szendó van rajta! Mind te eszed meg?

- Ahha! - bólogattam nevetve, de közben egyet a  kezébe nyomtam.

- Ezt megjegyeztem! Gondolkozom még a holnapi meglepetésen! - mondta.

- Jaaaj babe nem úgy értettem! Tudod, hogy szeretlek, és nem vagyok irigy! Tessék, mindet odaadom! - nyújtottam neki oda a tálcát mire elnevette magát.

- Na, jó ezt a módszert többször is ki kéne próbálni! - nevetett.

- Majd jól kupán váglak! - raktam karba a kezem.

- Durci… - rázta meg a fejét nevetve.

- Inkább adj egy szenyát! - nyúltam a tálcához és elvettem egyet.

Éjfélig eszegettünk és beszélgettünk majd olyan hajnali 1 órakor már nem volt erőnk fent maradni így elnyomott az álom mindkettőnket.