1.fejezet ~ A kezdetek...

Egyedül ülök a szobámban és a "szüleim" kiabálását hallgatom. Nem meglepő hisz már sok éve ezt csinálják.

A kék foltos csuklóm és hasam tanulmányozom, amit egy általam szeretett személy okozott.

A kövér könnycseppek sorban gördülnek végig kék foltos arcomon, ahogy végig nézek a tükörben magamon. Mindenhol sebek és karcolások.

Titokban mindig is egy olyan családról álmodoztam ahol a szülők szeretik a gyermeküket és iskola után megbeszélik a dolgokat majd egy kellemes vacsora keretében viccelődnek 8-kor pedig takarodóra zavarják a lányukat, ahogy ez a Hollywood-i filmekben szokás.

De sajnos az én családom nem ilyen.

Az apám bántalmaz engem is és a kishúgomat is az állítólagos anyám pedig csak nézi ezt tehetetlenül.

16 éves vagyok, még nem nagykorú ezért nem tehetek a verések ellen semmit és a kishúgomat sem védhetem meg.

Remegő térdekkel a bőröndömhöz sétáltam és elkezdtem bele dobálni a ruháimat. Dühös voltam a szüleimre, azért amiket velem és a testvéremmel műveltek, és amiért lelki sebeket okoztak.

Dühös voltam a barátnőmre, aki itt hagyott engem és a másvilágra távozott.

Amy öngyilkos lett több mint fél éve... azóta is egy hatalmas lyuk tátong a szívemben.

Ő vele meg tudtam beszélni a gondjaimat.

Úgy terveztük, hogy amint ő betölti, a 18-at elmegyünk és visszük Lisa-t is a húgomat és ő majd gyámunk lesz.

De megfutamodott. Megfutamodott az élet problémái elől, inkább a csöndes halálba menekült. Beismerem nekem is könnyebb lenne meghalnom, de én harcosnak születtem, nem hagyom, hogy legyőzzön a fájdalom. Nem! Nem akarom, hogy az apám nyerjen!

Amy halála után 2 hónapig ki sem mozdultam a szobámból, magamra zártam az ajtót.

Depressziós voltam. Sebeket ejtettem magamon evvel csillapítottam a lelki fájdalmakat.

Apám rendszeresen ver már lassan 6 éve, vagyis 10 éves koromtól.

Kétszer voltam kórházban, az orvosoknak azt hazudtuk, hogy leestem a mászókáról. Akárhányszor próbáltam segítséget kérni, mindig gazdagodtam egy két monoklival.

- Jessica gyere ide most! - kiabált az apám.

Abbahagytam a pakolást és lassú, félénk léptekkel indultam a hang forrása felé.

-Hogy gondoltad, hogy engedély nélkül mész el itthonról? Hallottam, hogy engedély nélkül hagytad el a lakást!

- Cs-csak egy osztálytársamnál voltam. - mondtam halkan.

- Engedélyt kellett volna kérned! - mért egy ütést a bordáimra.

- Kérlek ne! - csuklott el a hangom és lerogytam a földre.

- Még mindig nem tanultad meg? - rúgott belém.

Összekuporodtam és csak sírtam.

- Ben! Hagyd! - kiabált anyám.

- Te is kapni akarsz? - emelte a kezét anyára.

Nagy erőt vettem magamon és felálltam majd kihasználva az időt felvánszorogtam a szobámba.

Nagyon fájt. A rendőrséget semmi értelme értesíteni, nem tehetnek semmit szóval inkább bementem a húgom szobájába.

- Megint bántott? - hallottam meg édesen csilingelő hangját.

- Igen. Figyelj Lisa! Összepakolok magamnak és neked is. Hajnalban 1 órakor átosonok hozzád és megszökünk, de nehogy elaludj!

- Oké! - mosolygott angyalian.

- Pihenj még egy kicsit prücsök. - mosolyogtam és puszit nyomtam a fejére.

- Jessy!

- Igen?

- És ha észrevesz? - kérdezte félelemmel.

- Megvédelek!

- Nem akarom, hogy bajod essen! Félek!

- Nem kell félned! Minden rendben lesz.

Átsétáltam a szobámba és folytattam a bőröndömbe pakolást.

A húgom ruháit is bele dobáltam, össze cipzároztam és berugdostam az ágy alá.

Már fél 9-et mutatott az óra így befeküdtem az ágyba ruhástól és úgy tettem mintha aludnék.

A telefonom óráját beállítottam negyed 1-re hogy csörögjön és álomba szenderültem...

Hajnalban csörgött is a telefonom, kinyomtam és gyorsan megigazítottam a ruhám magamon majd át osontam a húgom szobájába.

- Mehetünk? - suttogtam.

- Igen! - mondta és megfogta a kezem.

Visszamentünk a szobámba, kinyitottam az ablakom majd kidobtam rajta a bőröndöm és a húgomat magamhoz húztam.

- Most nagyon ügyesnek kell lenned. Vigyázz nehogy leess!

- Oké! - mondta és kimászott majd szépen végig mászott a fán és leért.

Én is így tettem.

- És most hova megyünk? - kérdezte.

Nem maradhatunk itt Greenwich-ben! Elköltözünk Londonba...