7.fejezet~

Reggel mikor kinyitottam a szemem Louis-t láttam meg és valami hihetetlen jó érzés töltött el. El sem akartam hinni, hogy Louis Tomlinson mellett aludtam az éjjel.

Óvatosan levettem a karját a derekamról majd kiszálltam az ágyból. Annyira édesen alszik.

Már az ajtónál jártam, amikor megszólalt egy mély dörmögős hang.

- Máris itt hagysz? - kérdezte.

- Én...nem. Csak...

- Szerinted a srácok voltak itt bent?

- Nem tudom..

- Hova mész?

- Le...szétnézek, hogy fent van -e már valaki.

- Mindjárt megyek én is.

- Oké. - válaszoltam és kinyitottam az ajtót. 4 fiú esett be a szobába és pislogtak felém.

- Ti mi a szart csináltok itt? - kérdezte Louis és felült.

- Voltatok bent? - méregettem őket gyanúsan.

- Igen. - nyögte ki Harry.

- Istenem hogy ti sosem bírjátok ki, hogy ne üssétek bele mindenbe az orrotokat. - mondta Lou majd felállt és kiment mellettünk az ajtón.

Megforgattam a szemem majd rájuk mosolyogtam és Lou után indultam.

Lent volt a konyhába és gondolom teát iszogatott a pultnál.

Felültem mellé én is.

- Mérges vagy? - kérdeztem.

- Nem. Csak nem akartam, hogy kellemetlenül érezd magad. - mosolyodott el.

- Nem éreztem magam kellemetlenül. - vontam vállat.

- Akkor jó.

- Ihatok belőle? - böktem a bögréjére.

- Tessék! - nevette el magát majd elém tolta.

A számhoz emeltem majd ittam pár kortyot belőle és visszaadtam neki.

- Jaaj ne harizzatok már! - jött oda Hazza és ölelgetni kezdett minket.

- Nem haragszunk. - fordult Louis oda hozzá mosolyogva.

- Akkor oké. - ült le hozzá Hazza.

Louis kapott az alkalmon és nyakon legyintette mire én elkezdtem nevetni.

- Ezt miért kaptam? - simogatta a tarkóját Hazza.

- Mert jól esett. - húzta ki magát Lou.

- Srácok indulás a plázába egy-kettő! - jött le Liam a lépcsőn.

- Én még fel sem vagyok öltözve. - szólalt meg Louis.

- Akkor mire vársz? Gyorsan!

Louis felállt majd felszaladt az emeletre.

- Jessy adjam írásba?

- Mi? Ja! Én is mehetek?

- Igen jöhetsz! Na, mozgás! - mosolygott.

Én is felszaladtam az emeletre és be az ideiglenes szobámba. Kikotortam a táskámból egy szerintem elfogadható öltözéket és felkaptam magamra majd rohantam sminkelni aztán a hajamat megcsinálni és készen is voltam. Leszaladtam a lépcsőn és megálltam a fiúk előtt.

- Louis? - kérdeztem.

- Ő még nincs kész. A haját csinálja.

- De hát az pont úgy jó ahogy van. - csúszott ki a számon mire 4 kacsintgató szempárral találkoztam.

- Vagyis...megnézem.. - korrigáltam az elszólásom és felszaladtam a lépcsőn.

Bementem a Louis szobájába majd a fürdőjébe ahol épp a tükör előtt állt.

Azta de jól néz ki. Mellé mentem és mosolyogva néztem ahogy zselézi a haját.

- Mindjárt kész vagyok. - mosolygott.

- Tovább készülődsz, mint én!

- Chh jól kell kinéznem. - nevetett.

- Te mindenhogy jól nézel ki. - motyogtam halkan.

- Igen? Ezt gondolod? - vigyorgott.

- Hangos volt? - haraptam a számba.

- Nem..dehogyis. - nevette el magát.

Egy 10 perc múlva befejezte a készülődést és együtt lementünk a nappaliba ahol a srácok már szétunták a fejüket.

Paul értünk jött és elindultunk az egyik plázába.  A pláza előtt óriási tömeg fogadott minket, ha már csak rájuk néztem elfogott a rémület. Louis rám mosolygott majd megfogta a kezem és azt mondta fogjam erősen.

Kinyitották az ajtót elénk lépet két őr és a hátunk mögé is majd beindultunk a tömegbe.

A sikítások kiszakították a dobhártyám a lökdösődésektől alig kaptam levegőt és a csúnyán nézésekről már ne is beszéljünk. Talán 5 perc volt mire bejutottunk, de nekem 1 órának tűnt és valaki meghúzta a hajam is, aminek külön nagyon örültem.

- Jól vagy? - kérdezte Harry.

- Ahha csak megtaposták a lábam kihúzták a hajam és a jobb fülemre nem hallok.

Felnevetett majd előre ment a srácokhoz. Louis mellettem sétált csöndesen és még mindig a kezem fogta.

- Louis öm... - néztem le a kezünkre mire ő zavartan elkapta onnan és előre ment.

Szomorúan lehajtottam a fejem majd mentem utánuk.

Egy elkerített rész felé mentünk ahol volt egy hosszú asztal és 5 szék. A srácok helyet foglaltak én pedig megálltam oldalt még a kordonon belül Paul társaságába.

Nem akartam ott lábatlankodni úgy döntöttem, hogy elmegyek szétnézni meg vásárolgatni így kifelé indultam.

Ránéztem Louis-ra, aki követett a szemével, de elkaptam a tekintetem.

Rögtön kinéztem magamnak a kedvenc üzletem így arra vettem az irányt, amikor éreztem, hogy valaki követ.

Hátrafordultam és egy kb. két méter magas széles kopasz őrt láttam, meg aki látszólag engem követett.

Mikor már kezdett idegesíteni, megfordultam.

- Maga ki és miért követ? - néztem rá szúrósan.

- Brock vagyok és Louis küldött, hogy vigyázzak rád.

Hirtelen azok a fránya lepkék repdesni kezdtek a hasamban és az arcomon egy nagy mosoly terült el.

- Akkor vásároljunk. - vigyorodtam el mire az őr rémült fejjel nézett rám.

Megfogtam a karját és húzni kezdtem magammal. Végül is nagyon kedves és barátságos ember attól, hogy ekkora.

Tartotta a ruhákat, amíg én próbáltam és megmondta, hogy jól áll -e vagy nem és amikor már 2 órája vacilláltam két cipő közül felkapott és egyszerűen kivitt a boltból.

- Na és ez milyen? - léptem ki egy virágos mintájú nyári ruhában.

- Louis-nak tetszene. - nézett végig rajtam én pedig a számba haraptam majd behúztam a függönyt.

Mikor végeztünk és szegény Brock cipelt kétkilónyi szatyrot visszamentünk a srácokhoz, akik a rajongók kérdésére válaszolgattak.

- Louis ki volt az a lány, aki veletek jött?

Én a színfalak mögül hallgattam és görcsbe rándult a gyomrom a kérdés hallatán.

- Egy nagyon jó barátunk. - válaszolt Louis.

- Nincs több köztetek?

- Nincs.

Ez egy kicsit fájt, de megértem, hiszen nem járunk és ezt én akartam így.

Még a srácok kiosztogatták az autogramokat, ami volt úgy két óra és én halálra untam magam majd visszaültünk a kocsiba és az 1D házhoz mentünk.

- Ez fárasztó volt. - ült le a kanapéra Harry.

- Nekem mondod? - csatlakozott hozzá Louis.

Danielle küldött egy üzenetet hogy itthon van így felmentem az ideiglenes szobámba összepakoltam és lementem hozzájuk.

- Srácok én megyek. Danielle már otthon van.

- Oké én majd úgy is később megyek, hagylak titeket beszélgetni. - mondta Liam.

- Oké. - mosolyogtam.

- Elvigyelek? - kérdezte Louis.

- Nem muszáj, hívok taxit.

- Elviszlek. - mondta majd felállt és elvette tőlem a cuccom.

Kimentünk a kocsijához majd beültünk.

- Nem haragudtál, meg azért amit mondtam a rajongóknak? - kérdezte.

- Nem.  És te nem haragszol? Mert otthagytál hátul és előre mentél a fiúkhoz.

- Nem. Jól szórakoztál Brock-kal? - mosolyodott el.

- Nagyon. Hihetetlenül jó fej. - nevettem.

- Tudom. Ő az egyik legjobb őrünk.

Mikor megérkeztünk Danielle házához adtam Lou arcára egy puszit, amiért elhozott és kiszálltam a kocsiból.

Még egy kicsit állt a kocsibejárón majd elhajtott.

Mosolyogva bementem a lakásba ahol Danielle-t a nappaliba találtam.

- Nah mesélj. - ölelt meg.

- Mit? - nevettem el magam.

- Mi volt? Történt valami, amiről tudnom kéne?

- Nem. Dehogyis. - mosolyogtam.

- Mond már! Egész úton ezt vártam. - nevetett.

- Vele aludtam. - mondtam ki mire neki elkerekedtek a szemei.

- De csak aludtunk és az nem úgy volt csak vihar volt és féltem és átkéredzkedtem hozzá.

- Úristen! Jól haladtok. - nevetett.

- Liam meg lesérült éjszaka. - nevettem fel az emléken.

- Mi? Hogy? - ijedt meg.

- Jajj semmi komoly csak a billiárd dákóval gyomorszájon ütötte Louis véletlenül.

- Jajj szegénykém!

- Túlélte szerencsére. - nevettem fel.

Louis szemszöge:

Hazahajtottam miután elvittem Jessy-t.

Mikor beértem az ajtón Zayn összevissza rohangált a cuccaival, amit én nem nagyon értettem, de csak vállat rántottam és beljebb mentem a többi fiút kutatva.

- Zayn-nek mi baja? - kérdeztem meg Liam-et.

- Haza utazik 2 napra és nem találja a telefonját. - nevetett és felmutatta az eltűnt tárgyat.

Elvigyorodtam majd levágódtam Liam mellé.

- Louis nem láttad a telefonom? - jött oda idegbeteg arcot vágva Zayn.

- Nem tesó. Vagyis...talán az emeleten mintha láttam volna valahol...

- Kösz mindjárt megnézem ott is. - mondtam és felszaladt a lépcsőn.

Amint hallótávolságon kívül került elkezdtünk nevetni Liam-el.

- Lehet én is hazamegyek, megnézem a húgaim és anyát. - jelentettem ki.

- Oké. Mikor indulsz?

- Most.

- Jó akkor engem dobj ki Danielle-nél. - mondtam majd kimentünk a kocsihoz és beszálltunk.

Liam-et kidobtam Dan házánál és én tovább hajtottam egyenesen Doncaster irányába.

*2 óra múlva*

Leparkoltam a házunknál és kiszálltam a kocsiból.

Amint beléptem a kapun Daisy és Phoebe ideszaladtak és megölelgettek.

- Ti vizesek vagytok? - kérdeztem a két kis ördögtől.

- Medencéztünk. - kuncogtak és elszaladtak.

 Úgy néztem ki, mint aki most ugrott egy fejest a medencébe...csurom víz lettem.

Bementem a házba annak reményében, hogy anya itthon van és ad az itthon hagyott cuccaimból párat.

- Kisfiam! - jött le a lépcsőn anya majd megölelt.

- Hogy - hogy itt vagy? - kérdezte mosolyogva. - És miért vagy vizes? - folytatta összeráncolt szemöldökkel.

- Csak hiányoztatok és az ikrek megölelgettek. Dan is itthon van?

- Te is hiányoztál! Ezeket a rosszcsontokat pedig felküldöm a szobájukba átöltözni, mert már 2 órája a medencében lubickolnak. Dan pedig dolgozik. - mondta és kiment az ajtón.

Pár perc múlva szomorúan kullogtak be az ikrek az ajtón.

- Louis mond meg anyának, hogy nem fogunk megfázni! - jött oda Daisy ööö vagyis azt hiszem ő.

- Majd később még medencéztek, de tényleg meg fogtok fázni. - guggoltam le hozzá.

- Oké. - mosolyodott el és felszaladtak az emeletre.

- Mindjárt hozok száraz ruhát. - simította meg anya a hátam majd felment a ruháimért.

Pár másodperc se telt bele szerintem, de lábdobogást hallottam és megláttam a legnagyobb húgom szőke haját.

- Szia, Louis. - köszönt majd megölelt.

- Hogy - hogy hazajöttél?

- Hiányoztatok meg van egy kis pihenő időnk.

- Te is hiányoztál nekünk. Felicity tegnap kérdezte, hogy mikor jössz már haza.

- És ő hol van?

- Alszik. Mert beteg.

- Micsoda? Miért nem szóltatok nekem?

- Nyugi csak valami influenza. Lázas.

- Felnézek hozzá. - mondtam majd felmentem a lépcsőn és be a húgom szobájába.

Éppen nézte a tv-t.

- Louis! - vigyorodott el.

Odamentem majd megöleltem.

- Hogy vagy? - kérdeztem.

- Tűrhető. De ez is én vagyok... nyáron így megfázni..

- Hát te ebben őstehetség vagy. - nevettem fel.

- Louis itt a cuccod öltözz át különben te is úgy jársz, mint a húgod. - nyitott be anya a szobába.

Elvettem tőle majd bementem a szobámba és átöltöztem.

Lementem a konyhába ahol anya a vacsorát csinálta.

- Nah és mesélj, mi történik Londonban?

- Szakítottunk Eleanor-ral.

- Hogy micsoda? - fordult meg a tengelye körül és rám meredt dühösen.

- Anya én nem csináltam semmit. Ő csalt meg.

- Micsoda? Megcsalt? - ült le mellém.

- Igen...de már túl vagyok rajta! - mosolyodtam el mire anya furán kezdett méregetni.

- Ismerem ezt a mosolyt. - mondta a szemembe nézve. - Csillog a szemed is...mesélj.

- Mit meséljek?

- A lányról.

- Te nem akarsz valami látó lenni? - néztem rá furán mire ő elnevette magát.

- Csak ismerem a gyerekeim.

- Tényleg van valaki...Jessy-nek hívják és elbűvölő már az első pillanatokban levett a lábamról kedves, aranyos, megértő, gyönyörű...tökéletes.

- Még sosem láttalak ennyire szerelmesnek..persze Eleanor-ral is elég jól megvoltatok, de ez más...  -  mosolygott.

- Igen...de nem adja könnyen magát.

- Fiam! Mit tanítottam én neked? Legyél udvarias vele és nyűgözd le...iszonyat helyes fiú vagy több millió lány van oda érted. Le tudod nyűgözni ezt a lányt.

- Próbálkozom. - sóhajtottam.

- Mikor mutatod be?

- Anya! Még együtt sem vagyunk. - nevettem el magam.

- Jól van de mi hamarabb. Már nagyon meg szeretném ismerni.

- Oké viszont én megyek, mert már sötétedik.

- Vigyázz magadra. - ölelt meg.

Felmentem a húgaimnak köszönni majd beültem a kocsimba és elhajtottam.

Néha nagyon megterhelő ennyit vezetni nem szeretek sötétben hazajönni Doncaster-ből mert Doncaster és London között annyira elhagyatott területek vannak, és ha történik valami nincs itt senki, aki segíthetne.

Csörögni kezdett a telefonom és Jessy nevét írta ki.

Felvettem és kihangosítottam.

- Szia, Louis.

- Szia. Miért hívtál?

- Liam mondta, hogy hazamentél és csak tudni akartam, hogy...tudod..épségben vagy -e. 9 óra van.

- Tudom, hogy késő van, de nemsoká otthon vagyok nyugi. - mosolyodtam el.

- Akkor jó. Szia, jóét.

- Jóét Jess.

Mosolyogva leraktam a telefont majd az útra koncentráltam.

Jessy szemszöge:

Miután leraktam Louis-sal a telefont sóhajtottam egyet majd bekapcsoltam a tv-t.

- Hallottam! Ez olyan szerelmes sóhajtás volt és aggódtál is érte...Jessy te totál bele vagy esve.

- Cssss ezt neki nem kell tudnia..ő már feladta a próbálkozást szerintem. - mondtam szomorúan.

- Louis? Louis Tomlinson nem szokta csak olyan könnyen feladni. - mondta és lehuppant mellém.

- És honnan tudjam, hogy kedvel -e vagy csak barátnak tart?

- Beszélgessetek erről és kérdezd, meg hogy van -e olyan lány, akit kedvel.

- Oké...holnap akkor átmegyek veled, ha mész Liam-hez.

- Jól van. - mosolygott. 

- Maradjunk fent sokáig? - kérdeztem.

- Felőlem! Úgyse megyek holnap sehová!

- Nézzünk filmet! - mondtam és odaszaladtam a polchoz ahol sok film sorakozott.

- Mit nézünk? - kérdezte.

- Vígjáték?

- Oké.

Betettem a filmet majd kimentem a konyhába csináltam popcornt és leültem Danielle mellé.

A vígjáték után még néztünk egy horrort és egy vígjátékot. Hajnali 2 óra volt mi pedig még nem voltunk álmosak.

- Beszélgessünk. - fordult felém Danielle de én tiltakozásba kezdtem.

- Akkor a beszédtéma csak én és Louis leszünk, úgyhogy ez rossz ötlet. - nevettem fel.

- Akkor nézzünk még egy horrort? - mosolygott.

- Felőlem!

Mikor ennek a filmnek is vége lett lassan hajnali 3-nál tartottunk és már mind a ketten alig bírtuk nyitva tartani a szemünket.

Csörögni kezdett a telefonom, amit furcsának találtam, de felvettem.

- Szia Jess Liam vagyok. 

- Szia Liam. Mi a baj?

- Miért vagytok még fent?

- Ne mond, hogy ezért hívtál. - nevettem fel.

- Ja, tényleg! Van nektek lázcsillapítótok?

- Ömm szerintem biztos van, de minek az?

- Louis-nak nagyon felment a láza nagyon rosszul van.

- Mi? - kérdeztem. Már egyáltalán nem voltam álmos.

- Lázas. 39.7 a láza, úgyhogy nagyon kéne az a lázcsillapító.

- Elvisszük, nemsoká ott vagyunk.

- Danielle indulás megyünk az 1D házba! 

- Meg vagy húzatva? Hajnalban nem jár sok busz. 

- Nem érdekel, akkor gyalog megyünk!

- Mi a baj?

- Louis lázas és elég magas a láza szóval fogjuk a lázcsillapítót és futunk. Hajnali kocogás nem árt..

- De nem úgy hogy egy szemhunyásnyit sem aludtál!

- Jó az most mindegy akkor sétálunk, de gyere már.

- Jó oké megyek már! - mondta unottan majd felhúztuk a cipőnket és kiléptünk a hűvös levegőre.

20 percbe tartott, de elsétáltunk az 1D házhoz. Becsengettünk és Zayn nyitott ajtót.

- Hoztátok a lázcsillapítót?

- Igen..de beengedhetnél. - nevetett Danielle.

- Jah persze gyertek. - mosolygott majd beljebb engedett.

- Felviszem a gyógyszert. Jó? - kérdeztem Dan-t.

Mosolyogva bólintott majd Liam-hez sétált és megcsókolták egymást.

A konyhába mentem egy pohár vízért majd azzal és a gyógyszerrel felbaktattam a lépcsőn és Louis szobája felé vettem az irányt.

Amint beléptem megláttam Őt az ágyon fekve betakarózva nyakig. A haja homlokára simult vizesen, de fázott. Egy csomó zsepi volt körülötte és egy forró tea gőzölgött az éjjeli szekrényén.

- Jessy! Szia. - ült fel lassan.

- Szia. - mosolyodtam el.

- Képesek voltak titeket felriasztani egy nyamvadt lázcsillapítóért?

- Fel voltunk még. - mosolyodtam el majd a kezébe nyomtam a poharat és a gyógyszert majd leültem az ágya szélére. 

- A húgom is beteg biztos tőle kaptam el.

- Van egy húgod?

- 4 húgom van. - nevetett fel.

 - Azta!

- Milyen idősek?

- Két 8 éves, akik mellesleg ikrek és egy 14 és 15 éves.

- Te vagy egyedüli fiú?

- Igen. Lányok között nőttem fel. - vágott fintort.

- Legalább meg tanultál bánni a lányokkal. - mosolyogtam.

- Szerinted tudok? - vigyorodott el.

- Hát...lányok millió mindent megadnának azért, hogy hozzád érhessenek.

- De nekem csak egy lány kell. - nézett mélyen a szemembe.

- Igen? És ki az? - kérdeztem mosolyogva.

Elkezdett közelebb hajolni én pedig teljesen elvesztem a kék szemeiben. A szemem az ő tengerkék szeme és a szája között cikázott.

- Te. - mondta pár milliméterrel a számtól majd lassan megcsókolt.

A hasamban a pillangók felröppentek én pedig mérhetetlen boldogságot éreztem. Annyira régen vártam már erre és annyira hiányzott már. A kezeimet az arcára tettem majd úgy csókoltam tovább.

Gyengéden csókolt, úgy ahogy még ezelőtt soha. Levegő hiányában azonban el kellett válnunk. Lehajtottam a fejem majd az ajkamba haraptam és elmosolyodtam.

Pár másodperc múlva felnéztem rá. Engem nézett mosolyogva.

- Jessy késő van ideje mennünk! - kiabált fel Danielle.

- Akkor én megyek. - álltam fel az ágyáról.

- Oké. Holnap átjössz? - nézett rám boci szemekkel.

- Persze. - mosolyodtam el majd kimentem az ajtón.

Úristen. Teljesen bele vagyok esve.

Lesétáltam a lépcsőn majd próbáltam természetes arcot vágni és nem annyira vigyorogni, de nem nagyon ment.

A fiúknak nem tűnt fel semmi de Danielle-nek egyből kiszúrta a szemét és furcsán nézett rám.

- Sziasztok, jó éjt. - köszöntem el majd kimentünk az ajtón.

Csendben sétáltunk egymás mellett Dan-el és egy szót sem szóltunk. Le kellett nyugodnom.

- Mi történt ott fent? - kérdezte vigyorogva.

- Kedvel..és én is nagyon kedvelem őt.

- Akkor meg? Az isten áldjon meg titeket hozzatok már össze egy randit. Louis-t nem láttam még soha életemben ennyit totojázni ez már nekem fáj. - forgatta meg a szemét.

- Nem szokott ilyen lenni?

- Nem. Még Eleanor-ral sem volt ilyen. Tényleg szerelmes.

10 perc múlva már otthon is voltunk. Én elmentem zuhanyozni majd pizsamára öltöztem és bedőltem az ágyba. 5 perc után úgy aludtam, mint akit leütöttek.