11.fejezet~

*Csing-csöng*

- Jess nyisd már ki! - kiabált Dan a konyhából.

Gyorsan lefutottam a lépcsőn és az ajtóhoz sprinteltem majd feltéptem.

- Szegény ajtó. - nevetett Louis.

- És te az ajtót sajnálod amikor majdnem zakóztam egyet mert nem volt ott a kilincs ahol szerettem volna? - tettem csípőre a kezem.

- Igen egyértelműen a kilincs hibája. - karolta át a derekam majd egy lágy csókot nyomott a számra.

Megfogtam a kezét majd beljebb húztam.

- Szia Dan. Hmm mi készül? Éhes vagyok!

- Szia! Ilyenkor felmerül bennem a kérdés hogy ti nem főztök otthon?

- Nem! - nevetett Lou.

- Amúgy meg párolt zöldséget csinálok hallal ha szeretnéd tudni.

- Fúj!

- Nem kértük a véleményed. - nevetett Dan.

- Miért jöttél? - kérdeztem tőle.

- El akarlak vinni valahova. Indulhatunk?

- Nem. Hova akarsz vinni? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Jó hát akkor más eszközök kellenek. - mondta majd felkapott és egyenesen a kocsijához vitt és beültetett az ülésbe.

- Szia Danielle! - kiabáltam még vissza neki mire ő kijött az ajtóhoz és intett mosolyogva.

Louis megkerülte a kocsit majd bepattant a vezetői ülésre.

- Hova viszel?? - kérdeztem.

- Valahova. - indította be a kocsit.

- Miért nem indulunk? - pislogtam rá nagy szemekkel 2 perc után amikor ugyanis még mindig a ház bejárónál parkoltunk.

- Nem vagy bekötve.

- Mi lenne ha kinyitnád a szádat és szólnál?

- Így viccesebb volt! - nevette el magát.

- Te sem vagy bekötve. - kötözködtem tovább.

- Nembaj.

- Louis! - néztem rá csúnyán mire bekötötte magát én pedig önelégülten hátradőltem.

- Hova megyünk?

- Nem mondom meg.

- Hova megyünk?

- Fel akarsz idegesíteni?

- Hova megyünk?

- Jessy!

- Louis!

- Kibírhatatlan vagy. - nevetett fel.

- Még is együtt vagyunk! - nyújtottam ki a nyelvem rá mire gyorsan idehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

Már rég kiértünk Londonból kihalt mezőket láttam csak és erdőket.

- Louis most már kíváncsi vagyok! - mondtam mire lefordult egy földútra ami egy erdőbe vezetett.

- Csak nem te vagy a darabolós gyilkos? - kaptam a szám elé.

- De! - nevette el magát.

- És meg fogsz kínozni?

Ismét felnevetett majd az útra figyelt.

Nem soká kiértünk egy tisztásra ahol egy keskenyebb folyó folydogált.

- De gyönyörű. - vigyorodtam el.

- Tudtam hogy tetszeni fog. Mindig ide jövök ha el akarok kicsit vonulni a paprazzik elől.

- Miért mutatod meg? - fordultam felé.

Elgondolkozott majd válaszolt.

- Mert tudtam hogy tetszeni fog neked.

- Igazad lett. - pusziltam meg.

- Mennyünk kicsit sétálni? - kérdezte.

- Ahha!

Kiszálltunk a kocsiból majd egymásba kulcsoltuk a kezünket és elindultunk a folyó mentén sétálni.

Vizes és sáros is lettem de erre már számítottam hisz Louis Tomlinson-nal sétálok egy folyóparton.

 Azon kívül hoyg koszosak lettünk nagyon romantikus volt.

 Már amikor készültünk vissza menni a kocsihoz fiú hangokat hallottunk meg és közeledtek.

- Gyere gyorsabban. - húzott Louis előre.

- Miért? Kik azok?

- Nem érdekes csak siessünk!

- Nocsak nocsak! Csak nem Louis Tomlinson-hoz van szerencsénk? - hallottunk meg egy hangot a hátunk mögül.

Megfordultunk és 6 korunkbeli srác állt előttünk.

- Csá haver! - pacsiztak le Lou-val. Nem igazán értem. Ha a barátai akkor miért nem akart velük találkozni?

- Ki ez a csinos csaj? - néztek Louis háta mögé mert én inkább oda álltam.

- Hello. - köszöntem nekik és Lou mellé mentem.

- Mi van Eleanorral? Nem jó volt az ágyban? - kérdezte az egyik magasabb szőke kék szemű srác.

- Dobtam!

- Jajj szegény biztosan nagyon megviselte! - gúnyolódott.

- És őt nem akarod lepasszolni egy körre? - nézett rám az egyik.

- Na idefigyelj bunkókám! - kezdtem el felé menni de Louis visszahúzott.

- Hoppá! Igazi kis vadóc! - jöttek közelebb.

- Aron ne húzd ki mégegyszer a gyufát! Már egyszer megtetted és miylen szép kis monoklit hagytam a szemed alatt! - szólt rá Louis.

- Verekedni akarsz? - közelítettek egymás felé.

- Louis menjünk! - szóltam rá már majdnem sírva.

Ha megverik én nem tudom mit csinálok de hoyg ezeknek vége az is biztos.

- Louis gyere már! - szaladtam oda és megragadtam a kezét majd húzni kezdtem mire végre visszább lépett.

Hátat fordítottunk és a kocsi felé kezdtünk el sétálni.

- Jó a segged cica még találkozunk! - kiabált utánunk az egyik mire én bemutattam neki.

Dühösen beszálltam a kocsiba és bekapcsoltam az övem.

Elindultunk vissza az erdőn keresztül. Már egy kicsit sötétedett is.

- Még is mi a fene volt ez? - kérdeztem meg.

- Semmi.

- Louis ne mondd nekem az hogy semmi! Majdnem összeverekedtetek!

- Itt van nem messze Donchaster ők is onnan jöttek és abba az iskolába jártak mint én. Volt a mi bandánk és az övék. Állandó harcban voltunk és gyakran volt verekedés. Valahogy Aron mindig is féltékeny volt rám és mindig az én csajaimra fájt a foga.

Két banda...nagyon hasonlít az én történetemhez csak valahogy az enyém durvábbnak tűnik.

- Nyugi nem fogsz többet velük találkozni. De...ez a kis beszólásod nagyod tetszett. - tette rá a kezét a combomra.

- Bejön mi? - nevettem fel. - Ne nyúlkálj Tomlinson. - tettem a kezem a kezére és elvettem onnan.

Csak elmosolyodott majd az útra koncentrált.

*

Másnap átjöttek a fiúk és horror nézős napot akartunk tartani.

- Jeesy! Ma elviszlek anyáékhoz. Oké? - karolt át hátulról Louis. Egy percre megálltam a kaja kavargatásában és megfordultam a kezei között.

- Hogy mi? Én még nem...

- Nyugi. Kedvelni fognak.

- És ha nem?

- Téged nem kedvelni? Lehetetlen.

Adtam egy puszit a szájára majd elzártam a tűzhelyet.

- Mikor indulunk?

- Hát most is mehetünk.

- Átöltözhetek?

Bólintott majd bement a nappaliba.

Felkocogtam az emeletre és a ruháim között kezdtem el turkálni. Kiválasztottam a ruhát majd elkezdtem átöltözni.

Lesétáltam a földszintre ahol a többiek voltak.

- Mehetünk. - álltam meg Louis előtt.

Elköszöntünk a többiektől és beszálltunk a kocsiba.

- Mennyi idő még odaérünk?

- Hát olyan másfél vagy két óra.

- Jó addig mondhatsz még pár megnyugtató szót.

- Jajj kicsim nem kell izgulnod. Aranyos, kedves, szép lány vagy anyáéknak és a húgaimnak tetszeni fogsz.

- Mesélsz a családodról?

- Akivel most találkozni fogsz az anya harmadik vőlegénye és nem az igazi apám ezt azért tudnod kell. Az igazi apám elhagyott 11 éves koromban az óta nem is nagyon láttam. Akit apámnak tekintek az Mark, akinek a nevét is viselem, merthogy én Louis Troy Austin lennék. A húgaim csak a fél tesóim, vagyis nekik Mark az igazi apukájuk. 2 éve anya és Mark házassága tönkre ment, de anya talált magának egy újabb pasit, aki már meg is kérte a kezét és őt Dan-nek hívják. Rendes pasas és kedves is tőle sem kell félni.

- Huh..ez aztán bonyolult. - mosolyogtam.

- Az.

Az autóút alatt beszélgettünk és nevettünk sokat majd elérkezett a pillanat, amikor megérkeztünk a kis városkába. Már a Donchaster táblánál görcsbe rándult a hasam, de amikor beálltunk a kocsi bejáróra nem akartam kiszállni a kocsiból.

Louis kiszállt majd megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót.

Az anyukája az ajtóban állt a húgaival.

- Louis nem merek. - néztem rá kétségbeesetten.

- Nyugi már nem harapnak. - nevette el magát.

- Louiiiss! - szaladt oda két egyforma kislány Louis-hoz és a nyakába ugrottak.

- Sziasztok, lányok! - puszilta meg őket.

- Szia! - integettek nekem mire Lou elröhögte magát.

Kiszálltam a kocsiból és leguggoltam hozzájuk.

- Sziasztok, én Jessy vagyok, ti kik vagytok? - kérdeztem meg őket mosolyogva.

- Én Daisy vagyok! - felelte az egyik.

- Én pedig Phoebe.

- Örülök Daisy és Phoebe. - mosolyogtam rájuk. Visszaszaladtak az anyukájukhoz én pedig Louis kezébe kapaszkodva megközelítettem a házat.

- Szia Jessy már nagyon sokat hallottam rólad! - mosolygott rám az anyukája és megölelt. - Ja és nyugodtan tegezz!

- Akkor, szia. - mosolyogtam rá.

A két gyönyörű lány is bemutatkozott Lottie és Fizzy.

Nem tudom miért féltem annyira. Nagyon kedves emberek.

- Anya Dan hol van? - kérdezte Louis mikor beljebb mentünk.

- Nagyon itt szeretett volna lenni, de behívta a főnöke.

Louis kezét szorongatva néztem körül a lakásban.

- Nyugi látod, hogy nem harapnak. - nevette el magát és adott egy puszit a fejemre.

- Mi lesz a kaja? - ment oda az anyukája mellé a konyhába.

- A kedvenced, de ne kontárkodj bele. - hessegette el onnan Louis-t, amikor meg akarta kóstolni.

- Éhes vagy Jess? - kérdezte Lou.

- Egy kicsit.

- Nagyszerű mindjárt tálalom! - mosolygott az anyukája.

Annyira szép és aranyos nő.

Meg ebédeltünk majd Louis-nak érkezett egy hívása hogy vissza kéne menni Londonba, mert megbeszélésük lesz Tom-mal.

- Anya ne haragudj maradni akartunk estig, de megbeszélésem lesz. - mondta fájdalmasan Louis.

- Nem baj! Majd eljöttök máskor. Örülök, hogy meg ismertelek Jessy. - ölelt meg.

- Én is örülök. - öleltem vissza.

Louis húgait is megöleltem és indultunk ki az ajtón.

- Sziasztok! Daisy Phoebe jók legyetek! - szólt rájuk Louis.

- Én vagyok Daisy ő Phoebe! - mondta ez egyik kislány.

- Nem is, mert te vagy Phoebe!

- Ne szórakozzatok velem! - csikizte meg őket Louis mire ők röhögcsélni kezdtek.

Megfogta Lou és szembe állította magával őket.

- Te vagy Phoebe te pedig Daisy. - mutogatott rájuk.

- Ajj nem igaz! Hogy jössz rá? - nyűgösködtek.

- Az az én titkom. - kacsintott majd megfogta a kezem és kisétáltunk a kocsihoz.

- De tényleg hogy tudod őket megkülönböztetni? - kérdeztem mikor már úton voltunk.

- Daisy mikor kicsi volt leesett a mászókáról és oldalt az arcán van egy kis karcolás, ami alig látszik, de én mindig kiszúrom.

- Áhhh így már értem!

- Mit akar Tom?

- Nem tudom. Valószínűleg egy újabb turnét megtervezni.

- Turnét? - kérdeztem ilyedten.

- Nyugi biztos csak ilyen pár koncertes kis turné max. 1 hét.

- Az is sok. - motyogtam mire ő rám mosolygott.

- Louis megállunk egy benzinkútnál?

- Miért? Még ki sem értünk Donchaster-ből.

- De pisilni kell! - nevettem el magam.

Felnevetett majd a következő kútnál lefordultunk.

Én kipattantam a kocsiból és elmentem a WC-re.

Mikor visszaértem nem hittem a szememnek.

- Troy te mit keresel itt? - szűrtem ki a fogam közt.

- Azt kérdezhetném tőled is! Mondtuk, hogy szállj le a bandáddal együtt rólunk!

- Honnan ismeritek egymást? - kérdezte értetlenül Louis.

- Troy ne! - néztem rá dühösen.

- Én..nem mondhatom el. - mondta Louis-nak, amíg én farkasszemet néztem vele.

- Tesó csak azt mondom vigyázz vele! - pacsizott le Lou-val és el is tűnt.

Louis értetlenül állt előttem én csak dühösen beszálltam a kocsiba.

Troy az egyik Donchasteri banda tagja, akikkel mi nem vagyunk jóban. Nem akarom, hogy Louis megtudja, hogy én az egyik Greenwichi banda tagja voltam. Én nem ismertem ezelőtt Louis-t, de azt hiszem, tudom, hogy milyen baráti körben mozgott és...egyszer összetűzésbe keveredtünk a barátaival az a seggfej Zack pedig be volt állva és leszúrta Louis haverját, aki kis híján meghalt.

- Jessy mi volt ez az egész? - fordult dühösen felém Louis.

- Ne kérdezősködj. - mondtam nyugodtan és bekötöttem magam.

- Mondd el! - szűrte ki a fogai közt, amivel kicsit megijesztett, de nem tartottam tőle.

- Nem! Ez csak is rám tartozik! - kiabáltam rá.

Rá csapott a kormányra, amitől én kicsit összerezzentem majd sebességbe tette az autót és elindultunk.

Néma csendben telt az út nem szóltunk egy szót sem. Félek elmondani neki. Utálják a mi bandánkat és nem szép dolgok fűződnek a nevünkhöz.

Megállt a házunk előtt, de nem nézett rám.

- Szia! - mondtam dühösen majd kiszálltam és becsaptam a kocsi ajtaját. Meg sem várta, míg elindulok befelé már el is hajtott.

Megforgattam a szemem majd elindultam a ház felé és közben egy nagy mosolyt varázsoltam az arcomra, hogy Danielle ne vegyen észre semmit.

- Milyen volt? - szaladt egyből elém.

- Nagyszerű! A húgai tündérek az anyukája pedig nagyon aranyos és gyönyörű nő!

- Örülök, hogy jól sikerült! - ujjongott.

Mosolyogva bólintottam majd a konyhába sétáltam.

- Milyen kaja van? - kérdeztem.

- Ömm rendeljünk pizzát?

- Igen! - örvendtem meg.

Felhívtuk a pizzázót és fél óra múlva már a Hawaii pizzánkat ettük a kanapén egy vígjáték közben.

 *

Reggel nagy morajjal kezdett el csörögni a telefonom, aminek nagyon nem örültem, mert szépet álmodtam. Morcosan elvettem az éjjeliszekrényemről és a telefonomat bámultam, vagyis az unokatesóm nevét.

- Mi van? - vettem fel nem túl kedvesen.

- Gonosz, vagy de megszoktam. Jessy találd ki, hogy ki favoritozta a közös képeteket Mandy-vel, amit a nyaralóba készítettetek vááá!

Pislogtam kettőt és közben azon gondolkoztam, hogy a dobhártyám beszakadt -e vagy sem.

- Na, ki volt az? - kérdeztem unottan.

- Louis Tomlinson és Zayn Malik úristen!

- Először is Abby...ne sikítgass, már mert hallás sérült leszek, másodszor pedig örülök, neki most már aludhatok?

- De te miért nem örülsz??

- Jó akkor elmondom. - sóhajtottam majd folytattam. - Louis a barátom. Járunk.

- Úristeeen! Tudod, hogy imádom az 1D-t!

- Igen tudom. Pontosan ezért nem akartam elmondani. - nevettem el magam.

- Gonosz vagy már megint!

- Jó tudom. Aludhatok már?

- Most már úgy sem tudsz blőő! - kiabálta bele a telefonba majd letette.

Csak nekem vannak ilyen lökött unokatesóim?

Ásítottam egyet majd visszadőltem a puha párnák közé.

Hiányzik nagyon Louis pedig csak egy éjszakám volt nélküle.

Nem írt jó éjt sms-t nem adott 12 órája csókot és elvonási tüneteim vannak.

Csak hozzá akarok bújni meg akarom ölelni, érezni, akarom az illatát és hallani akarom a hangját.

Megvan! Felhívom és megpróbálok vele kibékülni. Már rájöttem, hogy makacs így nekem kell lépnem.

A kezembe vettem még egyszer a telefonom kikerestem a hívás listából majd a fülemhez emeltem a telefont.

Háromszor kicsengett és felvette.

Álmos dörmögős hangon szólt bele nekem pedig a szívem ki akart ugrani a helyéről és a hasamban egy egész állatkert kelt életre.

Elképesztő miket tud belőlem kiváltani.

- Jessy itt vagy? - szólt bele már harmadjára.

- Ja, igen. - ébredtem fel bambulásomból.

- Mit akarsz?

- Ne legyél már ennyire makacs. Hiányzol!

Sóhajtott egyet majd beleszólt.

- Te is nagyon hiányzol nekem.

- Átmenjek?

- Az jó lenne!

- Akkor nemsoká ott vagyok.

- Várlak! - mondta majd letette.

Érzem, hogy még haragszik és fogalmam sincs, mivel engeszteljem ki.

Kipattantam az ágyamból majd villámsebességgel száguldottam be a fürdőszobába. Fogat mostam megfésülködtem felfogtam a hajam és felöltöztem egy kényelmes, de csinos szettbe.

Leszaladtam a földszintre, de sehol senki nem volt. Találtam egy cetlit a hűtőn miszerint Danielle táncolni van és valószínűleg késő délutánig nem jön haza.

Felkaptam a táskám, beledobáltam a telefonom meg a szükséges cuccokat, bezártam a házat és elindultam a buszmegállóba.

10 perc várakozás után megláttam egy fekete Range Over-t, ami megállt mellettem és lehúzta az ablakot.

- Szia Jess hova mész? - kérdezte Harry.

- Szia Hazz éppen Louis-hoz.

- Úgy tudom veszekedtetek.

- Bocsánatot szeretnék tőle kérni.

- Gyere, ugorj be! - mondta mosolyogva.

Kinyitottam az ajtót és bepattantam.

- Min vesztetek ennyire össze?

- Csak vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnék, még elmondani neki ő pedig tudni akar mindent.

- Egy kapcsolatban a bizalom a legfontosabb.

- Tudom, de régen nem volt az életemben olyan személy, akiben feltétel nélkül megbízhattam volna és ez még nekem nagyon furcsa. Meg kéne értenie.

- Beszéljek a fejével?

- Köszi, nem kell, majd én megpróbálok beszélni vele.

- Ahogy akarod.

Nemsoká oda is értünk a luxus házhoz. Beálltunk a garázsba majd felmentünk a házba.

- Louis? - kérdeztem meg Zayn-t aki éppen az asztalnál evett.

- Lent van az edzőteremben.

- És az hol van?

- Játékteremtől kettővel jobbra.

- Oké, köszi! - mondtam és már szaladtam is le az alagsor felé.

Elég könnyen megtaláltam. Benyitottam és megláttam Louis-t, aki éppen boxolt. Iszonyúan jól nézett ki a haja a homlokára hullott atlétában volt ezért a tetkói jól látszódtak az izmaival együtt.

Csak álltam ott tátott szájjal és néztem. Nem vett észre.

Mikor kicsodáltam magam közelebb mentem így már észrevett. Levette a bokszkesztyűt majd közelebb jött.

Komor volt és rosszkedvű.

Ledobtam a táskám egy puffra odaszaladtam és a nyakába ugrottam. Kezeivel átkulcsolta a derekam és megcsókolt.

- Hiányoztál te hülye!

- Te is nekem kis majom. - mosolygott rám és letett.

- Louis majd elmondom ezt az egészet, ha itt lesz az ideje. Megegyeztünk?

- Meg. - vigyorodott el majd ismét megcsókolt. Ha nem fogott volna erősen már a térdeim feladták volna úgy remegtek.

- Hogy jöttél ide? - kérdezte.

- Harry elhozott.

- Hogy volt gyomrod beülni abba a szeméttel teli autóba?

- Nem akartam buszozni! - nevettem el magam.

- Elmentem volna érted.

- Persze. Itt durciztál.

- Csak kiengedtem a gőzt.

- Meglehetősen szexi vagy gőz kiengedés közben. - csimpaszkodtam rá a nyakára.

- Igen? Már megbocsáss, de én mindenhol szexi vagyok.

- Meg nagyképű. - engedtem el és indultam körül nézni.

- Azta de nagy ez a terem! - csodálkoztam el.

- Bizony az!

- Gyakran jársz le ide?

- Eléggé.

- Nem megyünk fel? Éhes vagyok.

- De menjünk! - nevette el magát.

Felmentünk a konyhába. Zayn volt olyan rendes és osztozott velem a kajáján, ami amúgy meleg szendvics volt Louis pedig addig átöltözött.

- Tényleg! Mi volt tegnap a megbeszélésen? - kérdeztem Zayn-től.

- Most csak az új albumot beszéltük meg és a dalokat.

- Akkor nincs semmilyen turné most? - csillant fel a szemem.

- Most turnék terén fél évig pihenés van, esetleg 2 napra mehetünk el valamelyik országba.

- Az fogjuk rá hogy nem sok. - mosolyodtam el.

- Nekem is hagytatok meleg szendvicset? - sétált le Louis a lépcsőn.

- Hát sajnálom, de nem. - mondtam nevetve.

- És akkor ki csinál nekem kaját?

- Hát senki nem kapkod a lehetőségért. - nevetett fel Zayn.

- Pedig a rajongók ölni tudnának a lehetőségért.

- Ne szállj el! - szóltam rá.

- Csak vicceltem! - nyomott puszit a homlokomra majd a hűtőhöz sétált.

- Csinálunk este a rajongóknak tweetcamot Jessy? - kérdezte tőlem.

- Nem is tudom..

- Ne félj a mi rajongóink rendesek.

- Képzelem! - nevettem el magam. - Amit hallottam Dan-től nem valami bíztató.

- Mit hallottál tőle? - jelent meg Liam.

- Hát csak hogy kap gyűlölködő üzeneteket.

- Nehezen viseli? - kérdezte fancsali képpel.

- Liam ne aggódj, valamelyiken jókat nevetünk.

- Nem akarom, hogy baja essen.

- Nyugi majd vigyázok rá!

- Te inkább ne vigyázgass senkire. - mondta Louis.

- Louis tanultam küzdő sportokat és gyakran hasznukat is kellett vennem, úgyhogy tudok vigyázni magamra.

- Tényleg? Még miket nem mondtál el? - nevetett és beleharapott a meleg szendvicsébe, amit magának készített.

- Sok mindent. - kacsintottam rá.

***

Eljött az este és én megint itt aludtam a fiúknál Danielle sajnos nem tudott jönni, mert nagyon fáradt volt, úgyhogy nála Liam alszik. Én pedig félek, hogy mi lesz itt éjszaka Liam nélkül.

- Lefényképezlek és kiírom twiterre hogy hamarosan kezdünk. - mondta Louis.

-Mi? Engem lefényképezni? Nem Louis!

- Miért? Olyan gyönyörű vagy.

- Ja, gondolom.

- Kicsim értsd már, meg hogy szép csinos okos lány vagy és ne csináld folyton ezt.

- Oké. Neked elhiszem. - mosolyodtam el halványan.

- Azért! - állt fel az ágyról majd lefényképezett.

Kitette a képet twiterre én meg gyorsan felmentem és meg is néztem.

 Egy 20 perc múlva Louis megcsinálta a tweetcamot és most már láttuk, hogy miket írnak nekünk a rajongók. Lou arról is gondoskodott, hogy én is benne legyek elég jól a képben, úgyhogy nagyon örültem neki.

Láttam egy két utálkozó írást olyankor a hátunk mögött Lou megfogta a kezem és összekulcsolta az övével.

Mindenféle kérdés volt elég intimek is, amiket nem nagyon akartunk megválaszolni.

Egy teljesen órán keresztül faggatóztak utána jeleztem Lou-nak hogy álmos vagyok így elköszöntünk és elindulhattam zuhanyozni.

- Most hoztál pizsamát? - nézett rám kérdőn.

- Hoztam! - nyújtottam ki a nyelvem majd felkaptam és befutottam a fürdőbe majd bezártam, de nem kulcsra. Bízom benne, hogy csak akkor jön be, ha én azt megengedem neki.

Elkezdtem levetkőzni felfogtam a hajam és beálltam a zuhany alá.

Élveztem a meleg vizet és már alig vártam, hogy Louis-val egy ágyban legyünk ismét.

Amikor kész lettem gyorsan kijöttem a kabinból megtörölköztem és felvettem a pizsamám, ami egy rövidgatyából és egy rövid ujjúból állt.

Leengedtem a hajam majd kicsit felborzoltam és kiléptem az ajtón.

- Te nem tudod mekkora erő kellett ahhoz, hogy ne rontsak be hozzád. - mosolyodott el az ágyon fekve Lou.

- Amiért ilyen erős és kitartó voltál kapsz egy kis meglepit.

- Akkor sietek! - nyomott egy puszit a számra majd már bent is volt a fürdőben.

Nem várathatom meg ezzel a dologgal, mert félek, hogy megunja a próbálkozást és kiszeret, belőlem viszont nagyon félek, mert még nem voltam fiúval és nem tudom, hogy mondjam meg neki.

Befeküdtem az ágyba majd gondolkozni kezdtem egészen addig, amíg ki nem nyílt az ajtó és ki nem lépett rajta az én félistenem.

Elmosolyodtam majd megpaskoltam magam mellett az ágyat annak jeléül, hogy jöjjön ide mellém.

Gyorsan bebújt mellém és megcsókolt. Rögtön visszacsókoltam és beletúrtam a hajába, amitől felbátorodott és simogatni kezdte az oldalam.  Lassan kezdte volna felhúzni a pólóm én viszont megállítottam.

- Louis. - hajtottam le a fejem.

- Mi az kicsim?

- Valamit el kell mondanom.

- Ne ijesztgess! Mi a baj?

- Ajh de ciki! Én még nem voltam fiúval...

- Édesem ezért nem kell görcsölnöd. Ha nem akarod, akkor nem csinálunk, semmit én várok rád!

Elmosolyodtam majd a szájára adtam egy puszit és betakaróztam.

- Jóéjt. - motyogtam.

Közelebb húzott magához a derekamat átölelte én pedig a mellkasába fúrtam a fejem.

- Neked is jó éjt!

Úristen hogy én mennyire szeretem ezt a fiút. Teljesen megbízom benne és nagyon megértő. Azt hittem, hogy ki fog akadni, de a lelkem mélyén reméltem, hogy meg fogja érteni.

Gondolkoztam azon, hogy most jött -e el az a pillanat, hogy kimondjam azt a szót, ami nagyon kevés embernek mondtam eddig, de azt hiszem, Louis maximálisan megérdemli.

- Louis. - suttogtam.

- Hm?

- Szeretlek.

Hallottam, hogy egy pillanatra meg akad a lélegzete majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Én is szeretlek. - mondta és hallottam, hogy közben elmosolyodik.

Szorosan magamhoz öleltem és úgy nyomott el az álom.

*~~~*

Ordibálásra és nagy zajra keltem fel. Még nagyon sötét volt kénytelen voltam rá nézni az órára, ami hajnali 2 órát mutatott.

Louis úgy aludt, mint a bunda gondolom ő már megszokta ezt a zajt.

Lefejtettem magamról védelmező karjait, ami nem volt könnyű feladat majd hunyorogva kibotorkáltam a folyosóra.

A kinti fény bántotta a szemem így csak tapogatózva tudtam egy kis ideig közlekedni, aminek következtében majdnem legurultam a lépcsőről.

Amint leértem a nappaliba csatatér fogadott. Harry a kanapén ugrált énekelve egy szál alsógatyába Niall a pultnál evett Zayn pedig éppen a párnákat dobálta még jobban szét. Amint megláttak üdvözöltek majd Harry meghívott egy karaoke party-ra amit most nem szívesen fogadtam el. Jeleztem nekik, hogy most van egy normális ember is a házban, aki szeretne aludni, de nem nagyon értették meg. Hisztiztem egy sort majd leültem Niall mellé enni persze csukott szemmel, de kitapintottam, hogy szendvics volt, amiben íz alapján mindenféle szalámi és zöldség lapult.

- Mikor szeretnétek menni, aludni? - kérdeztem meg őket mire vállat rántottak egyedül Zayn mutogatott a kézfején egy 4-es számot, ami gondolom 4 órát jelentett.

Miután befejeztem a szendvicsem felbattyogtam az emeletre vissza a szobába.

- És most egy tangó party következik, fiúk lányok! - rontott be ordibálva Harry és felkapcsolta a villanyt.

- Megüsselek vagy összeesel magadtól? - motyogta félálomba Louis és a másik oldalára fordult, vagyis el tőlem.

- Olyan ünneprontóak vagytok. - mondta sértődötten Hazza majd kitáncolgatott a szobából.

- Ezek megittak 4 doboz Red Bull-t?-mordultam fel.

- A pincében van 10 rekesszel. Szerinted? - morogta.

Elnevettem magam majd lekapcsoltam a lámpát és visszafeküdtem Louis mellé.

2 perc sem telt bele ismét elaludtam.