12.fejezet~

Sziasztok! Most elég hamar hoztam a részt. Hála istennek már nincs az iskolába ez a félévi hajtás és a felvételiken is túl vagyok, ezért több időt tudok szánni a blogomra. Tudom, hogy rövid lett ez a rész és a tartalma sem lett sokat mondó, de megnyugtatlak titeket, hogy az elkövetkezendő részek még tarthatnak izgalmakat magukban. Jó olvasást! xx Ui.: Remélem, azért pár kommentet kapok:)<3

 Jessy szemszöge:

- Danielle segíts már levinni az asztalt! - kiabáltam a barátnőmnek, aki a földszinten rendezgette át a nappalit.

- Máris! - kiabálta föl és lábdobogást hallottam.

Igen. Átrendezzük a lakást. Fogalmam sincs miért..Danielle ötlete volt én csak segítek, de már úgy mennék Lou-hoz.

- Danielle sokáig kell még ezt csinálni?

- Igen! Félbe nem hagyhatjuk!

- De már úgy mennék!

- Még lesz időtök turbékolni, mi viszont ha már elkezdtük nem hagyhatjuk abba!

Sóhajtottam egyet majd megfogtam az asztal lábát, ahogy Danielle is és elkezdtünk lépkedni lassan a lépcsőfokokon.

Az egyik pillanatban megcsúszott a lábam. Arra emlékszem, hogy gurulok lefelé majd egy éles fájdalom a fejemen és sötétség.

Louis szemszöge:

- És vége! Mehettek haza! - mondta a kliprendező miután felvettük az első képkockákat.

Egy 2 órás forgatáson vagyunk túl és nagyon elfáradtunk.

- Úgy fáj a nyakam! - nyávogott Liam miközben szálltunk be a kocsiba.

- Majd én megmasszírozom édesem. - mondta búgó hangon Harry mire belőlünk kiszakadt a röhögés.

- Kösz haver maradok Dan-nél.

- Most miért vagy velem ilyen? Pedig én, szeretlek!

- És engem már nem is szeretsz? - ironizáltam.

- Te elhagytál Jessy-ért!

- Hát mit ne mondjak, vele azt hiszem jobban jártam. - mosolyodtam el.

- Na, Rómeó pattanj és nyisd, ki a kaput mert nem működik valamiért. - utalt Liam az automatikusan nyíló kapunkra, ami mostanában mindig tönkremegy.

Kiszálltam a kocsiból majd kinyitottam kézzel és bementem az üres házba.

Olyan jó, amikor csend van. De csak pár pillanatig élvezhettem, mert elkezdődött a káosz amint beléptek a srácok.

Én csak megforgattam a szemem majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.

A telefonom kezdett el csörögni ezért kicsúsztattam a zsebemből és megnéztem ki az. Danielle volt. Biztos Liam-et nem éri el.

Elhúztam a zöld kis ikonon az ujjam és a fülemhez emeltem.

- Louis! Baj van! De ne ijedj meg!

- Danielle rosszul kezded! Mi történt?

- Jessy legurult a lépcsőn behoztuk a nővéremmel a kórházba.

- Melyik kórházba?

- A legközelebbibe.

- Indulok. - mondtam majd letettem.

Felkaptam a kocsim kulcsát az asztalról majd feltéptem az ajtót és bepattantam az autóba.

Remélem nincs komolyabb baja. Nagyon szeretem, és nem tudom, mi lenne velem, ha elveszíteném.

5 perc alatt beértem a kórházba a portán megérdeklődtem a szobája számát majd futásnak eredtem és meg sem álltam a korterméig.

Mikor benyitottam láttam, hogy ott fekszik az ágyon és éppen aludt Danielle pedig ott áll mellette.

- Siettem, ahogy csak tudtam!

- Louis! Az én hibám! - fakadt ki Dan.

- Ezt hogy érted?

- Nekem volt az a hülye ötletem hogy rendezzük át a lakást. Az asztalt hoztuk le a lépcsőn mire ő rosszul lépett és legurult és még az asztal is jól fejbe vágta.

 - Miért nem szóltatok nekünk? - kérdeztem mérgesen.

- Klippet forgattatok.

- Jó, de csinálhattuk volna később!

- Louis ne veszekedj. - suttogott egy hang mire mindketten Jess felé fordultunk.

Felébredt.

- Megyek, szólok az orvosnak. - hagyott ott minket.

Jessy szemszöge:

Nagyon éles fejfájásra keltem. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment. Viszont hallottam Louis és Dan hangját, ahogy veszekednek.

- Louis ne veszekedj. - próbáltam hangot kipréselni a torkomon, de egy halk suttogás ment csak.

- Megyek, szólok az orvosnak! - mondta Dan majd itt hagyott minket.

- Mit csináltál te buta? - ült le az ágyam mellé majd megfogta a kezem és összekulcsolta az övével.

- Csak arra emlékszem, ahogy Dan-el cipeljük, az asztalt majd megcsúszik a lábam aztán sötétség.

- Legurultál a lépcsőn és az asztal is jól kupán vágott.

- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

- Nem tudom! - nevetett fel.

- Iszonyúan fáj a fejem!

- Mindjárt jön az orvos.

Amint ezt kimondta már be is lépett egy a 30-as éveiben járó doktor.

- Jó napot! - köszönt mire mindnyájan visszaköszöntünk.

- Hogy van? - mosolygott barátságosan rám.

- Fáj a fejem.

- Az normális. Egy kis agyrázkódása van.

- Mikor mehetek haza?

- Hazamehet ma is csak azt kérem, hogy nyugodt körülmények közt legyen és feküdjön. Az elkövetkezendő két napban még előfordulhat fejfájás és szédülés.

- Akkor mehetek?

- Igen. - mosolyodott el.

Fel akartam pattanni az ágyból, de Louis ölbe vett és úgy vitt ki a kocsiig.

Beültetett aztán Lou és Dan is beült és haza indultunk.

Szerintem Louis félreértette és azt hiszi, hogy a lábam tört el, mert a házba is ölben vitt be, de ezt nagyon cukinak találom.

Letett a kanapéra és leült mellém.

Megcsörrent a telefonja mire a füléhez emelte párat hümmögött majd a fejét csóválva letette.

- Mennem kell.

- Oké. - mondtam mosolyogva és adtam a szájára egy puszit.

- Dan vigyázz rá! - mondta neki majd kisétált az ajtón.

- Megijesztettél. - ült le velem szemben.

- Bocsi. - nevettem el magam.

- Halasszuk ezt a pakolászást. - nevette el magát.

- Bocsi Louis miatt.

- Semmi baj. Jogosan szidott le tényleg nem kettőnknek kellett volna lehozni azt az asztalt.

- Akkor is kicsit túlreagálta.

- Csak félt téged. - mosolyodott el.

- Tegnap éjszaka mondtam elsőnek neki, hogy szeretem. - pirultam el.

- Úristen! Ez nagy előrelépés a kapcsolatotokban! - vigyorgott.

- Tudom. Átgondoltam és úgy döntöttem, hogy megérdemli.

- És ő is mondta?

- Igen! - nevettem el magam.

Elkezdett csörögni a telefonja én pedig próbáltam csöndben maradni.

Elment telefonálni én pedig a tv-t kezdtem el bámulni valami hülye vígjáték ment, ami nem igazán tetszett így átkapcsoltam pont egy zene csatornára.

Éppen egy ilyen híradó féle ment.

- A One Direction új klippet forgat, aminek a címe Midnight Memories. A srácok ma vették fel az első képkockákat holnap pedig továbbra is folytatódik a forgatás!

- Jessy van egy rossz hírem! - jött elő Dan.

- Mi a baj?

- Nekem még ma el kell utaznom 4 napra Párizsba a csapatommal.

- Nyugodtan menj, jól megleszek itt. - mosolyogtam rá.

- Tényleg nem baj?

- Tényleg! Sipirc, pakolni!

- Ohh tényleg! Le fogom késni a gépet.

Gyorsan összepakolt mindent majd megölelt és elment az 1D házba Liam-től elbúcsúzni majd a reptérre.

Én pedig egészen estig unatkoztam és fetrengtem a kanapén majd nagy unatkozásomban elkezdtem vacsorát csinálni, ami spagetti lett majd leültem enni a tv elé közben pedig neteztem a laptopomon.

9 óra felé csörgést hallottam majd a zárban fordult a kulcs és kinyitották az ajtót.

Mivel az illetőnek volt kulcsa ezért nem feltételeztem semmi rosszat.

- Ki az? - kérdeztem, de nem jött válasz.

Lassan felálltam majd az előszobához lopóztam.

Egyáltalán nem féltem meg tudom magam védeni.

- Jó inkább előjövök, nehogy úgy járjak, mint amikor gyomorszájon ütöttél. - jött elő Louis.

Én rögtön a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

- Hűű de örülsz nekem! - nevette el magát.

- Olyan egyedül voltam. - görbült le a szám.

- Nem is hívtál, hogy Danielle elment.

- Az is igaz! - nevettem el magam.

- Hmm, kaja illat van. - jött beljebb.

- Csináltam spagettit!

- Jessy megmondta az orvos, hogy pihenned kéne! - nézett rám szigorúan.

- Jajj ne legyél mérges! - bújtam hozzá.

- Jó, de akkor most feküdj le! - vett ölbe majd letett a kanapéra.

Szépen betakargatott majd mellém feküdt jó szorosan.

Felé fordultam így az orrunk összeért.

- Szeretlek. - mondta és adott egy puszit a homlokomra.

- Énis! Nagyon! - fúrtam az arcom a mellkasába.

Annyira jó illata van!

Így feküdtünk egy darabig és beszélgettünk a klipről, meg hogy a rajongók tönkretették egy sapkáját, és hogy holnap is dolgozniuk kell.

- Félni fogok itt egyedül éjszaka. - jelentettem ki.

- Te félni? Na, ne viccelj! - nevette el magát.

- Nah jó ez tényleg vicces! - nevettem.

- Itt alszom, hogy ne félj! - emelte ki a "félj" szót.

- Tényleg?? Úúú de jó nekem! - örültem meg.

Összekulcsolta a kezünket majd elkezdte simogatni a karom.

- Jessy mi ez? - emelte fel és tapintotta végig a csuklóm.

Nem néztem rá továbbra is a mellkasába hajtottam a fejem.

- Jessy!

- Sajnálom. - motyogtam.

- Kicsim nézz rám!

Sóhajtottam egyet majd az arcára emeltem a tekintetem.

- Soha többet nem kell ezt csinálnod. Boldog leszel, megígérem!

Válaszul csak megcsókoltam. Annyira szerencsés vagyok, hogy ő itt van nekem!

- Megyek, megágyazok fent! - kezdtem volna felállni, de nem engedte.

- Te nem bírsz nyugodton maradni? - nevette el magát majd felállt mellőlem.

- Tudod, mi hol van? - nevettem el magam.

- Megoldom! - jelentette ki büszkén majd felment az emeletre.

Nem bírtam ki hogy ne menjek utána ezért gyorsan felpattantam és felrohantam.

Az ajtóban megálltam és onnan néztem a szerencsétlenkedését.

- Megoldod mi? - nevettem el magam.

- Úgy volt, hogy lent maradsz. - tette karba a kezét.

- Akkor még jövőre sem lesz megágyazva.

Idejött majd megcsókolt.

- Ezt most miért kaptam? Mennyek le? - kuncogtam.

- Nem bánnám!

- Jól vagyok. - jelentettem ki majd elkezdtem megágyazni magunknak.

Mosolyogva megcsóválta a fejét majd jött segíteni.

Ágyazás közben többször is megszédültem Louis pedig rám parancsolt, hogy azonnal üljek le. Ilyenkor olyan ijesztő.

- Zuhanyzásnál boldogulni fogsz? - mosolygott rám szívdöglesztően.

- Nyugi megleszek. - kacsintottam rá nevetve és bementem a fürdőbe.

- Csak kérlek, ne kulcsold be az ajtót!

- Oké!

Levetkőztem majd megengedtem a vizet és lezuhanyoztam.

Gyorsan készen lettem felvettem a pizsamám és kimentem a fürdőből.

- Mehetsz. - mosolyogtam az ágyon fekvő Louis-ra.

Adott egy puszit a homlokomra majd ő is elment zuhanyozni.

- Jess behoznád a törölközőm? - kiabált a fürdőből Lou.

- Persze! - kiabáltam vissza majd megfogtam a törölközőt és benyitottam.

 A zuhany alatt állt persze be volt húzva a zuhanykabin ajtaja.

Közelebb mentem majd bekopogtattam mire kicsit széthúzta.

- Köszönöm! - vigyorgott rám.

- Te egy cseppet sem vagy szégyenlős. - néztem végig a szemébe.

- De te zavarban vagy. - nevetett fel.

- Nem vagyok zavarban! - jelentettem ki.

- Tényleg? - húzta vigyorra a száját majd egy hirtelen mozdulattal behúzott magához a zuhany alá.

- Nee Louis elázok!

- Nem baj.

- Istenem te kis hülye. - nevettem el magam majd hozzábújtam.

- Ugye tudod, hogy ez nem ér, hogy te bejöhetsz, de én nem hozzád.

- Így jártál. - suttogtam a fülébe.

- Na, jó most én fogok zavarba jönni.

- Inkább csak a szemedbe nézek. - röhögtem majd kiléptem a zuhanykabinból.

- Köszi hogy benéztél. - integetett. Megforgattam a szemem majd visszamentem a szobámba átöltözni.

2 perc múlva ő is kijött és befeküdt mellém az ágyba.

- Be szeretnélek mutatni holnap anyáéknak. - jelentettem ki.

- 2-től szabad vagyok, mint a madár.

- Akkor elmegyünk Grenwich-be?

- Elmegyünk. - adott puszit a homlokomra.

- De ha találkozok azokkal a faszfejekkel, akik megkéselték a haverom én...

- Megkéselték a barátodat? - tettettem a hülyét.

- Igen. Még ezért bosszút állunk.

A szívem gyorsan kezdett dobogni és nem tudtam leplezni, hogy szaporább a levegővételem.

- Valami baj van?

- Nem. Semmi. - mosolyogtam rá.

- Akkor jó éjt. - puszilt meg.

- Neked is. - bújtam hozzá majd nem soká el is nyomott az álom.