13.fejezet~

Délután 1 óra van, én pedig a zuhany alatt állok és gondolkozom. Louis dolgozni van.

Kettőre jön, értem majd rögtön indulunk is anyáékhoz. Fogalmam sincs mi fog történni, ha találkozunk a bandámmal. Félek attól, hogy Louis felismeri őket és kitör a balhé. Én nem tudom leállítani őket főleg nem Dannis-t. Ha nála elszakad a cérna olyan, mint egy pszichopata. Mondtam neki, hogy álljon le a drogokról, de nem hallgat rám. Nekem már sikerült és soha többet nem szeretném újra kipróbálni. Az első percekben elönt a mámor, jól érzed, magad csak lebegsz kíntól és gondoktól függetlenül, de mikor elmúlik a hatása az kegyetlen.

Elzártam a vizet majd kiléptem a zuhanykabinból ahol még utoljára Louis-val voltam majd törölközőbe csavartam magam és a szobámba totyogtam.

Danielle csak holnap után jön haza így enyém az egész ház.

Még mindig nagyon fáj a fejem így a reggelem egy fájdalomcsillapítóval indult.

Felöltöztem majd kisminkeltem magam a hajam pedig hagytam, hogy a vállamra hulljon.

Felvettem a napszemüvegem majd leszaladtam a lépcsőn és a konyhába siettem. Megittam egy egész pohár narancslevet elmostam a poharat és már csengettek is.

Tudtam, hogy Louis lesz az ezért felkaptam a táskám és kinyitottam az ajtót.

- Szia, szépség. - mosolyodott el majd egy gyors puszit nyomott a számra.

- Hiányoztál. - öleltem meg miután becsuktam az ajtót.

- Te is! - emelt fel majd beültetett a kocsiba.

- Tudok járni. - puffogtam.

- Nem fáj már a fejed?

- Fájdalomcsillapítót vettem be, úgyhogy most éppen nem.

Megcsóválta a fejét majd felbúgatta a motort és elindultunk.

- Apukáddal mi van? Nem is hallottam, hogy temetés volt.

- Anyáék elszórták a hamvait. Jobb is így.

- Kivel fogok most találkozni?

- Anyával, a pasijával és a hugommal. Ne izgulj jó lesz. Viszont a pasiját, akit Jim-nek hívnak, még én sem igazán ismerem. - nevettem fel.

- Az úgy jó lesz. - mosolyodott el idegesen.

- Nyugi már nem esznek meg. - tettem kezére a kezem, ami a sebváltón pihent.

- Emlékszel? Én is féltem anyukádéknál de tényleg nem volt okom rá.

Rám mosolygott majd újra az útra figyelt.

- Szeretlek. - hajoltam oda és egy puszit adtam az arcára.

- Én is. - vigyorgott.

Az oda út hamar eltelt és már csak azt vettük észre, hogy a parkolóban állunk.

Összekulcsoltam Lou-val a kezünket majd megindultunk a panel felé.

Felmentünk a lépcsőn majd az ajtó előtt megszorítottam Louis kezét és becsöngettem.

Anya széles mosollyal nyitott ajtót, és amikor meglátta Lou-t még szélesebb lett a mosolya...hogy nem zsibbad még?

Megöleltem majd beljebb mentünk.

- Anya ő a barátom Louis Tomlinson. - mutattam be.

- Louis ő itt az anyám. - mutogattam köztük majd anya kezdeményezett és megölelte Louis.-t.

Szegénykém eléggé meglepődött, de visszaölelte. Anya már csak ilyen.

- Hol van az újdonsült pasid? - néztem körül.

- Dolgozik, de nemsoká itthon lesz.

- És a húgom?

- Szobájában nyugodtan menjetek be hozzá.

Odasétáltunk az ajtajához majd óvatosan benyitottunk éppen kifestőt színezett.

- Jessy! Louis! - szaladt oda hozzánk majd megölelt minket.

- Szia, prücsök. Hogy vagy?

- Jól!

- Bejöhetünk egy kicsit? - kérdezte Lou.

- Persze! - invitált be minket.

- Hugi milyen ez a Jim? - suttogtam neki az ágyán ülve.

- Nagyon jó fej és vicces! Nem olyan, mint apa volt. - hajtotta le a fejét.

Megsimítottam az arcát majd megöleltem.

- Ti jártok? - csillant fel a szeme.

- Hogy fel van világosítva. - nevetett Louis mire én is elnevettem magam.

- Igen. - mosolyogtam.

- Az jó!

Hallottuk kintről, hogy nyitódik az ajtó és egy férfihang szólal meg.

- Ez biztos Jim lesz, menjünk ki. - mondtam és megfogtam Louis kezét.

- Sziasztok! - köszönt vidáman anyát átkarolva.

- Szia. Ő itt Louis Tomlinson a barátom. - mutattam be.

Kezet fogtak majd anya betessékel minket a nappaliba.

- És mióta vagytok együtt? - kérdezte anya.

- Lassan 1 hónapja már. - mosolyogtam rá.

- Te nem annak a One Direction-nak az egyik tagja vagy? - kérdezte Jim.

- De. - helyeselt Louis.

- Az menő! Sok lány epekedik, utánad lemerném fogadni!

- Hát vannak egy páran, de nekem csak egy lány kell. - kulcsolta rá a kezét az enyémre.

- Jajj gyerekek annyira örülök nektek. - mondta mosolyogva anya.

- Jim készítesz nekem kakót? - kérdezte tőle Lisa.

- Persze! - mosolygott majd együtt kimentek a konyhába.

- Örülök, hogy nem még egy olyat fogtál, ki mint apa. - mondtam anyának.

- Azt én is! Annyira boldog vagyok!

- Végre. - mosolyogtam rá.

Még egy órát beszélgettünk majd lassan búcsúzkodni kezdtünk és haza indultunk.

Louis kitett a házunknál majd elment, mert a srácok felhívták, hogy gáz van, csak azt nem tudjuk, hogy mi.

Vártam egy órát majd Louis-t felhívtam, hogy mi a helyzet. Azt mondta, hogy menjek át, mert Liam ki van borulva egy kis jelentéktelen dolog miatt és nem tudják lenyugtatni ezért gyorsan bezártam a lakást és elindultam gyalog.

Negyed óra múlva az ajtó előtt voltam.

Becsengettem mire Niall ajtót nyitott és gyorsan behúzott.

- Mi a baj? - nevettem el magam a sok ijedt fej láttán.

- Liam még sosem volt ennyire kiakadva. - mondta Louis.

- Mi történt? - sóhajtottam.

- Meglátott Danielle-ről és az egyik táncos partneréről egy képet és az óta őrjöng, le se lehet lőni.

- Hol van? - kérdeztem.

- Fent a szobájába ahogy felmész a lépcsőn jobbra a harmadik ajtó.

Felszaladtam a lépcsőn majd viszonylag hamar megtaláltam és be is nyitottam. Igen nagyon diszkrét vagyok.

- Jessy hagyj! - szólt rám az ágyán ülve. Az arca a kezébe volt temetve és könyökölt a térdein.

- Jézusom Liam most te tényleg ezen vagy kiakadva? - ültem le mellé.

- Talán gond? - förmedt rám.

- Nem. Csak nem értem. Danielle már régóta táncol és láttál már képeket róla ezelőtt is.

- Ez most más. Amikor eljött elköszönni összevesztünk és félek, hogy más karjában találja meg a boldogságot.

- Te egy idióta vagy. - jelentettem ki halál komolyan.

- Mégis miért? Csak nem akarom elveszíteni.

- Pedig ezért fogod! Mire jó ez a féltékenykedés?  Sosem fogom megérteni a férfi agyat! -  förmedtem rá.

- Héj nyugi! Baj van?

- Nem! Csak védem a barátnőm! Ő eltűri érted a folytonos gyűlölködést piszkálódást a rajongóitok felől és mit kap cserébe? Féltékenykedsz. Meg kéne bíznod benne hisz ő is megbízik benned.

- Pontosan ezért vesztünk össze aznap. Panaszkodott, hogy a rajongók kikészítik én pedig rossz idegállapotban voltam és nem úgy reagáltam, ahogy kellett volna.

- Hívd fel és kérj bocsánatot tőle. Béküljetek ki!

- Jó. Értettem. - mondta fáradtan majd a mobiljáért nyúlt.

Küldtem egy bíztató mosolyt majd ott hagytam és lementem a többiekhez.

- Na? - jött oda hozzám Louis majd átkarolta a derekam.

- Probléma megoldva! - mosolyogtam rá majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Nem vagy éhes? Vagy szomjas? - kérdezte.

- Inni hozhatsz. - mondtam neki majd leültem a kanapéra Zayn mellé.

- Mizujs srácok? - kérdeztem mosolyogva.

- Csinálhatnál valamit Louis-val mert undorítóan szerelmes. - mondta Harry majd ott hagyott minket.

- Ennek meg mi baja? - kérdeztem a többiektől.

- Ne foglalkozz, vele most mindenkit utál. Kikosarazták. - válaszolt Niall.

- Beszéljek vele? - kérdeztem.

- Azt nem ajánlanám. - nyomta a kezembe Louis a narancslevem majd leült mellém.

- Ilyenkor nagyon utálatos és olyan dolgot mondana, amit később megbánna. - mondta Niall.

- Ó értem. - dőltem hátra.

- Mondtad már a jó hírt Jess-nek? - kérdezte Zayn.

- Ja, nem! - nevette el magát Louis

Kérdően néztem rá.

- Kaptunk 3 nap szünetet, úgyhogy nem kell ma sem egyedül aludnod.

- Dejóó! - dobódtam fel majd hozzábújtam. Átdobta a vállam felett a karját és magához húzott.

- Na, én mentem Perrie-hez. - állt fel Zayn majd felkapta a pulcsiját és itt hagyott minket.

- Én meg csinálok valami kaját. - jelentette ki Niall amin annyira nem lepődtünk meg.

- Át megyünk akkor nálunk? - kérdeztem.

- Aha, csak összecuccolok. Mindjárt jövök! - szaladt fel a lépcsőn.

Addig kimentem a konyhába Niall-höz.

Felültem a bárszékre és néztem, hogy csinálja a szendvicsét.

Amikor a negyedik kenyérszeletet rakta egymásra kicsit furcsán kezdtem el nézni, de nem avatkoztam bele.

Mikor kész lett egy 5 emeletes szendvics csodába harapott bele és tök nyugodtan elment tv-zni.

Elnevettem magam majd elindultam Louis-hoz.

Ahogy elhaladtam Harry szobája előtt láttam, hogy az ágyán fekszik és telefonozik így gondoltam benézek hozzá. Tudom, hogy a fiúk nem tartják jó ötletnek, de úgy éreztem beszélnem kell vele.

Kopogtam az ajtaján, hogy jelezzem, itt vagyok.

- Mi van? - kérdezte unottan a telefonját bámulva.

- Csak benéztem. Jól vagy?

- Csodásan.

- Ha nem vagyok indiszkrét...

- De az vagy!

- Csak..

- Menj már innen! Húzzál Lou-hoz és legyetek undorítóan szerelmesek engem pedig hagyjatok békén!

- Harry ne beszélj így vele. - karolt át hátulról Louis.

- Hagyjatok már békén! - ordított ránk mire én kicsit összerezzentem.

Louis megfogta a kezem majd elhúzott onnan.

- Mondtam, hogy ne menj be hozzá!

- Csak..csak meg akartam vigasztalni!

- Őt ilyenkor nem lehet! Olyan, mint egy rossz gyerek.

- Én..nem tudtam.

- Jó. Menjünk. - mondta majd lement a lépcsőn én pedig utána.

- Elmentünk! - kiabálta Louis majd előre engedett az ajtóban és a kocsihoz sétáltunk.

Amíg ő bedobta hátra a cuccát addig én beültem az anyós ülésre és bekötöttem magam.

Ő is gyorsan bepattant majd haza indultunk.

- Mit együnk vacsira? - kérdeztem tőle a konyhapultnak dőlve egy joghurtot kanalazva.

- Ne haragudj, hogy úgy lehordtalak. Csak Harry-re voltam mérges. - jött elém.

- Nem haragszom. - karoltam át a csípőjét.

Elmosolyodott majd magához húzott és megcsókolt.

- Rendeljünk pizzát. - mondta mikor elváltunk.

- Rendben. - válaszoltam majd a telefonomba bepötyögtem a pizzázó számát és rendeltem két dupla sajtos pizzát.

Megnéztünk egy romantikus filmet majd felmentünk zuhanyozni.

Gyorsan lezuhanyoztam majd Louis következett.

Mikor megjelent a fürdőszoba ajtóban, egy alsógatyában félmeztelenül a számba haraptam és mutattam, hogy jöjjön ide.

- Na, mi az? Talán bejövök? - kérdezte nevetve és befeküdt mellém.

- De még mennyire. - ültem rá a csípőjére.

- Jessy ennek nem lesz jó vége.

Ráfeküdtem majd megcsókoltam. Egyből visszacsókolt majd maga alá fordított.

Lassan megfogta a pólóm alját és felfele kezdte el húzni közben végig simította az oldalam.

Kibújtam a pólóból majd ledobtam a földre. Kicsit bizonytalanul, de megint megcsókoltam és végig simítottam a mellkasán. Már csak egy bugyiba és egy melltartóban voltam.

A melltartóm csattjához nyúlt majd lassan kikapcsolta és lehúzta rólam. Ösztönösen magam elé kaptam a kezem és takarni próbáltam magam.

Gyengéden megfogta a kezem és elvette onnan.

- Gyönyörű vagy! - suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra.

Elmosolyodtam majd egy hosszú forró csókot nyomtam a szájára.

Közben lekerült a többi ruhaneműnk is. Ő szöszmötölt valamit az éjjeli szerényénél gondolom a védekezés érdekében.

- Ha nagyon fáj, akkor szólj. - nézett a szemembe. Aprót bólintottam. Bepozícionálta magát majd lassan belém ereszkedett. A fájdalomtól összeszorítottam a szemem. Lassan elkezdett mozogni. Pokolian fájt. Lángoltam belül. Egy könnycsepp lefolyt az arcomon, amit ő lecsókolt. Kicsit megállt, hogy szokjam az egyébként hatalmas méretét.

- Most még abbahagyhatjuk, ha szeretnéd. - nézett rám.

Megráztam a fejem és megpusziltam a száját.

Kicsit tempósabban kezdett el mozogni én pedig a hátába mélyesztettem a körmeim.

Ahogy egyre jobban belejöttünk a fájdalom helyét átvette az élvezet. Aprókat sóhajtoztam ő pedig férfias nyögéseket hallatott.

Belemarkoltam a lepedőbe majd egy hangos nyögés közepette a csúcsra jutottam.

Lökött rajtam párat majd ő is elment. Kicsit megizzadva ledőlt mellém.

Az ajkamba haraptam majd a mellkasára feküdtem.

- Milyen volt? - puszilt bele a hajamba.

- Király! - nevettem el magam mire ő is felröhögött.

- Akkor még hasznomat veszed később is? - nevetett.

- Hát..azt hiszem.. - mosolyogtam majd megpusziltam az arcát.

- Aludjunk?

- Igen. Elfáradtam. - kacagtam majd hátat fordítottam neki, mert úgy volt kényelmes.

Hátulról átkarolt és a karjaiban aludtam el.

~~~~~~~

Reggel hangos telefoncsörgésre ébredtem.

Louis felvette majd lehordta a vonal másik végén lévő személyt.

Csodás ébredés. De ahogy a tegnap estére gondoltam még ez sem vehette el a kedvem.

- Jó reggelt hercegnő. - puszilta meg a szám.

- Neked is hercegem! De..te hova készülsz felöltözve?

- Megbeszélésre.

- Már megint? Folyton ott vagy.. Nem azt mondtátok, hogy 3 nap szünet? - szomorodtam el.

- Tom behívott de szerintem ezt ne most kezdjük el!

- Olyan keveset vagy velem.

- Sajnálom. Ilyen a munkám, de hisz ezt te tudod!

- Jó tudom.

- Most te vagy megsértődve?

- Nem vagyok megsértődve Louis.

- De, meg vagy!

- Ó hát persze döntsd el ezt is te.

- Mi bajod van most?

- Semmi.

- Jó akkor elmentem!

- Jó akkor menj!

- Jó! - kiabálta és kiszáguldott a szobából.

A kezembe temettem az arcom és kifújtam a levegőt.

Most tényleg ezen vesztünk össze? Kínomban elnevettem magam majd magam köré csavartam a takarót és besétáltam a fürdőbe.

Felvettem valami itthoni laza cuccot mivel nem terveztem ma sehova menni.

Éppen a kedvenc sorozatomat kezdtem el nézni egy tál popcornnal a kezembe, amikor csöngettek.

Unott arccal felálltam a kanapéról majd az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.

- Dave te mi a fenét keresel itt? - kérdeztem csodálkozva.

- Bemehetnénk?-nézett körül, mint valami paranoiás.

- Gyere. - engedtem be.

Leült a kanapéra, ahogyan én is.

- Mi a baj? Hogy hogy itt vagy?

- Scott azt akarja, hogy vissza gyere.

- És mégis kit érdekel az a seggfej?

- Jessy én, csodállak, hogy sikerült leszoknod és tiszta vagy. Én is ott akarom hagyni őket, de nem, engedik.

- Költözz el valahova titokban.

- Megtalálnak.

- Engem sem találtak meg.

- Dehogynem! Tudják, hogy hol laksz.

- Mi? Akkor miért nem jöttek még?

- Mert Scott nem akar erőszakkal elvinni.

- Ajánlom is neki.

- Azt is tudja, hogy az a nyálas sztárocska a pasid.

- Mi közük van hozzá? Főleg Scott-nak. Már rég szakítottunk.

- Ő még mindig szeret.

- Nem tud érdekelni. Viszont szerintem jobb, ha mész, mert Louis féltékeny tud lenni.

- Oké. Scott-ot próbálom feltartani, ha mégis jönni, akarna.

- Köszönöm. - öleltem meg az ajtóban.

- Nincsmit Jess viszont most megyek, szia!

- Szia! - csuktam be az ajtót.

David egy nagyon jó barátom volt Grenvich-ben mindig megvédett és én is megvédtem őt, ha kellett. Számíthatott rám, ha bajban volt. És mivel az ottani "bandavezér" azaz Scott volt a barátom sikerült is megvédenem.

Megvontam a vállam majd visszaültem a tv elé. 5 percet nézhettem, amikor ismét csöngettek. Mérgesen odatrappoltam az ajtóhoz majd kinyitottam. Liam állt megszeppent képpel előttem.

- Bocsi hogy kivágtam előtted az ajtót. - nevettem el magam.

- Ja, semmibaj. - mondta majd bejött.

- Amúgy bejöhetsz nyugodtan. - morogtam az orrom alatt majd utánam mentem.

A kanapén helyet foglalt és ijedt arccal nézte, ahogyan én is leülök mellé.

- Veled meg mi van? Szellemet láttál? - kacagtam.

- Holnap jön haza Danielle és meg akarom kérni a kezét. Szerinted mit fog szólni hozzá? Félek.

Leesett állal figyeltem, ahogy beszél és nem tudtam felfogni.

- Hogy mi?? Megkéred a kezét? Úristen! Nagyon örülni fog hidd el nekem!

- Biztos?

- Jajj ne nyávogj már ennyit! Liam! Danielle-nek ez az álma! Najó ezt lehet nem kellett volna kimondanom, de rossz szokásom hogy hangosan gondolkozom. - töprengtem el mire Liam elnevette magát.

- Mutasd a gyűrűt! - parancsoltam rá.

Kivett egy kék kis dobozkát a zsebéből és kinyitotta.

- Wuu ez csodaszép! - csillant fel a szemem.

- Akkor jó! - fújta ki a levegőt.

- De amikor megkéred, a kezét ne izgulj annyira, mert el fogod baltázni.

- Olyan megnyugtató vagy néha.

- Tudom! - villantottam egy 1000W-os vigyort.

- Ja, amúgy összevesztetek Louis-val?

- Összekaptunk. De ti nem dolgoztok?

- Dolgoztunk. Most jöttünk haza és elsőnek ide rohantam.

- Nagyon mérges Lou?

- Már a reggeli vitátok óta lenyugodott.

- Akkor át megyek, nemsoká hozzátok csak átöltözök.

- Akkor megyek. Köszönöm a segítséget Jess. - ölelt meg. Magamhoz szorítottam majd útnak bocsájtottam, hogy normálisan össze tudjam magam kapni.

Felvettem egy farmer rövidnacit meg egy fekete atlétát felkaptam a napszemüvegem meg a táskám és elindultam az 1D házba gyalog.

Mikor odaértem kellően elfáradtam és kicsit meg is áztam, mert időközben az eső is eleredt.

Bekopogtam az ajtón, de 5 másodpercen belül nem nyitották ki ezért berontottam rajta.

Levettem a cipőm és beljebb mentem.

A srácok a kanapén tv-ztek kényelmesen.

- Nem tűnt fel hogy kopogtam?

- Nem. - válaszolt unottan Harry.

- Gyere te is ide. - mondta kedvesen Zayn.

- Nem tudtam ki hiányzott ide. - morogta az orra alatt Lou.

- Mit morogsz Tomlinson? - kérdeztem és mellém ültem.

- Semmit.

Olyan távolinak tűnt és ridegnek. Tegnap este még megcsókolhattam és hozzábújhattam ma meg bunkózik. Csodálatos ez az énje.

- Mi a baj? - löktem kicsit meg.

- Mondtam, már hogy semmi. - emelte rám a tekintetét.

- Nem jössz ki velem a konyhába? - kérdeztem.

Sóhajtott egyet majd felállt és kifáradt én pedig követtem.

- És most megkérdem még egyszer. Mi a baj? A reggeli kiakadásom?

- Jaa nem! Most az új barátocskád, aki ma járt nálad.

- Dav-ről beszélsz?

- Ááá szóval Dav!

- Ne csináld már! Ő csak egy régi haver! Ezért vagy mérges?

- Ja.

- Bízz meg bennem!

- Én megbízom csak..olyan nehéz..

- Nekem szerinted nem az? Amikor látom twitteren a boldog rajongók képét, ahogyan megpuszilod vagy megöleled őket. Sokkal szebbek nálam.

- Nálad nincs szebb! - mosolyodott el.

- Szerintem meg van. - raktam karba a kezem.

- Buta vagy. - ölelt meg.

- Ne ölelgess! Tudod milyen szörnyű érzés, amikor totál rideg vagy velem?

- És most mit csináljak? - nézett rám szórakozottan.

Elvigyorodtam majd megszólaltam.

- Estig nem érhetsz hozzám.

- De..

- Mondom nem!

Olyan szeppenten állt ott megsajnáltam és nyomtam egy puszit az arcára majd otthagytam.

- Ki jön horror-t nézni? - kérdezte Niall és Liam.

- Én! - kiáltottam és lehuppantam a kanapéra törökülésben.

Louis is helyet foglalt mellettem a másik oldalamon pedig Zayn.

Harry felment a szobájába, de talán így jobb is.

Liam betett egy szerintük nagyon ijesztő horror filmet.

Volt egy rész ahol a gyilkos egy nagyon csúnya maszkban szaladt a kamera felé én pedig a szemem összeszorítva és a számat harapdálva ültem.

Louis át ölelt és magához akart húzni, de én elhúzódtam és rávigyorogtam. Nem volt valami bizalomgerjesztő feje..azt hiszem mérges.

Mikor véget ért a film Lou felment a szobájába én pedig utána iramodtam.

Az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Odasétáltam majd oda feküdtem mellé.

-Mérges vagy?-néztem fel rá.

-Nem.

- De látom rajtad.

- Örülnöm kéne?

- Csak magadnak köszönheted. - ültem fel.

- Akkor sem fer.

- Sajnálom. - mondtam mosolyogva.

- Gondolom mennyire. - gúnyolódott.

- Szerinted nekem nem rossz?

- Nem tudom.

- Csak gondolj a tegnap estére. - haraptam az alsó ajkamba.

- Ne kínozz. - mosolyodott el.

- Tudtad, hogy Liam meg akarja kérni Danielle kezét?

- Mi? Nem. Nem mondta.

- Akkor most már tudod!

- Gondoltam, hogy meg fogja tenni csak nem számítottam arra, hogy ilyen hamar.

- Már 4 éve járnak!

- Tudom, na! - nevette el magát.

- Nálunk alszol utoljára? - kérdeztem boci szemekkel.

- Csak estig nem érhetek hozzád?

- Ahha!

- Akkor igen! - nevette el magát.

- Annyira gonosz vagy!

- Én vagyok gonosz? - nevetett.

- Igen te. Pakolj össze és mehetünk.

- Oké. - állt fel az ágyról és a szekrényéhez sétált.

Egy hátizsákba dobott 2 dolgot és a hátára csapta.

- Mehetünk?

- Ennyi? - csodálkoztam.

- Nem viszem el az egész szobát, mint egyesek.

- Néha szemét vagy. - jelentettem ki.

- Szerintem meg rendes.

- Ja..te meg a rendesség. - nevettem és kiléptem a szobából.

- Harry utál engem? - kérdeztem Lou-t.

- Most mindenkit utál.

- Most éli a tinédzser éveit? Vagy mi?

- Most dobta ki egy modell csaj és nyalogatja a sebeit.

- Bazd meg Louis. - hallottuk Harry hangját.

- Ja hogy ezt nem az ajtaja előtt kellett volna mondani? Na, mind egy! - röhögött fel Lou.

Megcsóváltam a fejem majd utána indultam. Elköszöntünk a többiektől és elindultunk hozzánk.