18.fejezet~

Sziasztok! Nagyon röstellem, hogy ilyen hosszú ideig nem hoztam csak ballagtam és nagyon sok volt a tenni való!:3 De végre vége! Szóval happy van! Itt a rész jó olvasást!:D<3

 

*2 hét múlva*

Jessy szemszöge:

Daniellel túl vagyunk két együtt töltött héten. Nagyon rossz beteg. Mindig rá kell szólnom, hogy, maradjon nyugton és ne akarjon mászkálni törött lábbal és bordákkal. Viszont hajthatatlan. Nem akar folyton ugráltatni. Pedig én nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok.

A srácok már 2 hete turnéznak. Hogy itt vagyok, Londonban már egyre jobban érzem a hiányukat. Nem mintha eddig nem hiányoztak volna. Greenwich-ben nem jött az utcán szembe velem egyszerre 5 One Direction plakát.

Louis-ról meg nem is akarok beszélni. Csak az nagy fájdalommal tölt el, ha rá gondolok. Most hogy javában koncerteznek, egy csomó kép kerül elő miden nap. Én pedig a faceebok-on ezekre mindig rábukkanok. Valami eszméletlenül néznek ki a srácok. Sokat változtak mióta nem láttam őket.

Van, hogy Dan-el skypeolnak olyankor én csak ott ülök úgy, hogy ne lássanak persze. Minden egyes alkalommal elsírom, magam mikor Louis megkérdezi, hogy van -e hír rólam Dan pedig az utasításomra megrázza a fejét.

Liam-el minden nap tartom a kapcsolatot és nagyon fáj azt hallani, hogy Louis maga alatt van még mindig.

Este 22:00-van lefekvéshez készülődünk Dan-el. Az ő szobájában alszok, egyrészt azért mert így közelebb vagyok, másrészt pedig azért mert nem vagyok képes még az én szobámban aludni.

Danielle kijött a fürdőből a mankóiba támaszkodva és leült az ágy szélére.

- Sikerült lezuhanyoznod?

- Már jobban megy! - nevetett fel.

- Mondtam, hogy szívesen segítek.

- Meg tudom csinálni! Utálom, mikor segítségre szorulok.

- Nem kellett volna bambáskodni és lezuhanni egy 5 méter magas emelvényről. - mondtam unottan és betakaróztam.

Ő csak kinyújtotta a nyelvét majd mellém feküdt.

2 napja kapta csak meg a mankóit, de már egyedül akar csinálni mindent.

Járó gipszet kapott és a 3 bordájából egy már nagyon szépen gyógyul és még két hét múlva a másik kettő is rendben lesz.

A skype jellegzetes hangja töltötte be a csöndes szobát.

Danielle rám nézett én meg szembe ültem vele. Az ölébe vette a laptopot és fogadta a hívást.

- Sziasztok! - mosolygott a képernyőre Dan.

- Szia! Hogy vagy? - kérdezte Liam.

- Jól.

- Kaptál menő mankót? - hallottam meg Harry mély hangját.

- Igen! Ezzel már jobban tudok közlekedni!

- Nem félsz egyedül abban a házban? - kérdezte Niall.

Dan rám nézett majd elmosolyodott.

- Nem. Elvagyok itt.

Louis hangját nem hallottam...így is hiányzik, legalább a hangját hallanám. Dan-nek eltátogtam Louis nevét ő pedig vette a lapot és rákérdezett.

- Louis-t sehol nem látom! Hol van?

- Bulizni van Jos-hal és Sandy-vel. Remélem nem fog sokat inni. - mondta Liam.

Szóval bulizik. Jól érzi magát. Neki nem hiányzom. Sóhajtottam egyet majd letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.

- Fiúk megyek, mert álmos vagyok! Holnap beszélünk! - mondta nekik Dan.

- Oké! Jó éjt! - mondták egyszerre és szétkapcsolt.

- Gyere ide és ne sírj! - tárta szét a karját.

Odakúsztam és megöleltem.

- Amióta itt vagy azt hazudod nekem, hogy nem hiányzik, és hogy túlléptél, rajta de a hülye is látja, hogy még szereted!

- Nem!

- Jessy!

- Nem! Túl kell lépnem rajta! Ő is túllépett rajtam már rég! Én miért nem tudok?

- Dehogy lépett túl! Be fog piálni és ezt a nagy szerelmi bánatába teszi! Neked nem esne jól egy kis pia néha elfelejteni mindent egy kis időre?

- Dehogynem! De akkor már alkoholista lennék!

- Még csak az kéne! Így sem bírom nézni az elvonási tüneteid. Szerintem olyankor simán legyilkolnál, ha nálam lenne drog.

- Tudom. De próbálok küzdeni ellene és már egyre kevesebbet jelentkeznek a tüneteim.

- Igen tudom! Nagyon ügyes vagy! Más meg csoport terápiával se tud leszokni.

Elmosolyodtam majd ismét betakaróztam.

Dan lekapcsolta a lámpát. Ilyenkor szokott elkezdődni a faggatás a mélyebb dolgokról...kihasználja, hogy sötétben nyíltabb vagyok.

- Jess.

- Igen?

- Van esély rá, hogy Louis visszahódítson téged?

Ó azt, ha tudná, hogy ha most itt megjelenne Lou egyből a nyakába ugranék!

- Nincs.

- Nem hiányzik?

- Muszáj ezt?

- Igen! Szóval?

- Nem!

- Őszintén?

- Ajj! Igen!

- Tudtam!

- Most már hagysz aludni végre?

- Igen. - mondta vigyorogva.

Tompa rezgés törte meg a csendet. A párnám alá nyúltam és kivettem a telefonom.

Üzenetem érkezett, mégpedig Louis-tól.

Megnyitottam és elolvastam.

Csak egy szó állt benne az, hogy: "Szeretlek!"

Elmosolyodtam és visszacsúsztattam a mobilom a helyére.

Biztos részeg. Viszont a részegek a legőszintébbek.

Én is szeretem, nagyon viszont ezt neki nem kell megtudnia. Nem lehet megtudnia.

Reggel telefoncsörgésre keltem. Nyújtóztam egyet majd Dan felé fordultam, aki már a füléhez is emelte a készüléket.

- Szia, édes! - szólt bele.

Tudtam, hogy Liam az ezért visszafeküdtem és a fejemre húztam a takarót. Liam beszélt egy olyan 10 percet folyamatosan és nem hagyta Dan-t szóhoz jutni.

- Szuper ötlet! - hallottam Danielle vidám hangját. - Okés ott leszünk! Szia, szeretlek! - mondta végezetül és kinyomta.

- Hol leszünk és mikor? - húztam le magamról a takarót.

- New York-ba megyünk két hét múlva a fiúk koncertjére!! - visított.

- Csak te mész! - jelentettem ki.

- Na neeem! Liam azt mondta, hogy te is gyere!

- Én nem tudok ismét Louis szemébe nézni!

- Nem is kell! Majd elkerülöd! Légyszi az én kedvemért!

- És a lábad?

- Azt mondta az orvosom, hogy 4 hét alatt össze tud forrni a lábam, ha nem, erőltetem!

- Jó elmegyek veled. - lágyultam meg.

- Úúúú de jóó köszönööm! - mondta majd megölelt.

- Törött bordával hogy tudsz ilyen erősen szorítani? - kérdeztem nevetve.

Ő csak felnevetett majd a mankóját a két kezébe fogta és felállt az ágyról.

Elment öltözni addig én pihenhettem nyugodtan.

Ekkor megcsörrent a telefonom. A kezembe vettem és megnéztem, hogy ki hív.

Az unokatesóm volt, akit imádok.

Elhúztam az ujjam a képernyőn és a fülemhez emeltem a telefont.

- Jessy! Te mégis hol vagy most? Arra kell hazajönnöm Los Angeles-ből hogy elmentél Londonba és összejöttél egy One Direction fiúval? - üvöltötte a telefonba.

- Zoe! Ne haragudj! De nem vetted fel a telefont sokáig! Pedig próbáltalak hívni!

- Tudom,tudom! Sajnálom!

- Semmi baj! Hogy vagy? Haza jöttél?

- Igen Donchaster-ben vagyok! Figyuu! Olyan rég beszéltünk már! Nem jönnél le 3 napra?

- Ööö nem tudom! Van egy barátnőm, aki elég béna és eltörte a lábát és őt kellene ápolnom!

Danielle kidugta a fejét a fürdő ajtón és erősen csóválni kezdte.

- Nahjó meg tudom oldani! - nevettem el magam.

- Ahh oké! Akkor várlak! Remélem, ma már itt leszel!

- Máris?

- Igen! Sipirc, pakolni! Küldöm a bátyám!

- Úristen! Oké akkor összeszedem magam! - mondtam majd letettem.

- Hova mész? - kérdezte Dan.

- Donchaster-be az unokatesómhoz! Los-Angeles-ben volt az apja cégénél dolgozott, de most hazajött! Tényleg nem baj, ha elmegyek?

- Menj csak! Meg leszek! - mosolyodott el.

Gyorsan felöltöztem majd előkotorásztam a bőröndöm, beledobáltam pár cuccot hisz úgyis csak 3 napra megyek majd becipzároztam és készen is voltam.

- Liam nem fog megharagudni, hogy nem vagyok itt veled?

- Dehogyis! Majd elintézem!

- Okés akkor 3 nap múlva találkozunk! - megöleltem majd levittem a földszintre a bőröndöm mikor dudáltak.

Tom kocsija állt kint. Intett nekem mosolyogva. Még egyszer megöleltem Dan-t majd bedobtam hátra a bőröndöm és beültem az anyós ülésre.

- Szia! - köszöntem az unokatesómnak és adtam neki két puszit.

- De rég láttalak!

- Hát igen! Sok minden történt az óta.

- Na, mesélj!

Elmeséltem neki pár vidámabb sztorit és elmondtam neki, hogy Louis megcsalt persze a kórházat és a drogozást kihagytam belőle.

- Az a fiú egy idióta nekem elhiheted!

- Hát eléggé az! De én is az vagyok, amiért bíztam benne.

- Ne mondj ilyet! Nem tudhattad!

Ezután bekapcsolta a rádiót és az út többi része jókedvvel és énekelgetéssel telt.

Nemsoká meg is érkeztünk Zoe házához. Egyedül lakik, mert az apukájának már másik családja van, az anyukája pedig az új férjével lakik együtt ő pedig nem akart velük maradni egy légtérben.

Tom-tól elköszöntem és bementem a házba.

- Jess! - kiabálta Zoe majd a nyakamba ugrott és halálra ölelgetett.

- Úristen hogy meg változtál! Csak egyre szebb leszel!

- Jajj ne hülyéskedj! Te is nagyon jól nézel ki! Kész nő lettél!

- Mi van Jeremy-vel? Már nem vagytok együtt?

- Szakítottunk a távolság miatt. Én Los Angeles-ben ő Londonban...nagy távolság.

- Az biztos!

- Na de mesélj Louis Tomlinson-ról. - mondta és a nappaliba leültetett egy bőrfotelbe.

- Nem sok kedvem van róla mesélni..

- Nem jártok??

- Jártunk. Kemény 1 és fél hónapig.

- De mi történt?

- Megcsalt.

- Úristen bocsi! Milyen idióta vagyok!

- Nem vagy az nyugi!

- És most hogy álltok? Barátok? Vagy utálod?

- Turnén vannak...azóta csak egyszer találkoztunk 2 hónappal a szakítás után. Ő még mindig szeret.

- Te már nem szereted?

- Itt a baj! Szerelmes vagyok belé.

- Nah ez nagy baj!

- Szerinted mit csinálhatnék?

- Gondolom több mindekitől hallottál már tanácsot, de elmondom az én szemszögemből. Ugye Louis egy szívdöglesztő pasi. Egy félisten! - kezdte el én pedig felnevettem.

- Na, most! Ha képes volt megcsalni téged, akkor nem szeretett igazán és gondolom ezt te is így gondolod, mert nem vagy buta lány. És itt jön a de! Ha két hónappal később is szeret és nem állt össze egy másik modell lánnyal...mert megtehetné...akkor nagyon szeret téged. Ha ezek után is próbálkozik, és nem felejt, el akkor lehet, hogy adnod kéne még egy esélyt ennek a kapcsolatnak!

- Nem mondasz hülyeséget! Eddig mindenki ezt mondta! Csak nem olyan egyszerű. Amikor elmondta...

- Elmondta, hogy megcsalt? Magától?

- Igen.

- Jess ugye tudod, hogy ezt a pasik 99%-a inkább eltitkolta volna a hátad mögött? Ez jó pont.

- De amikor meglátom, megenyhülök és legszívesebben a nyakába ugranék, de nem lehet. Mindig elképzelem azzal a csajjal...akkor nem voltam az eszébe, amikor megcsalt? Ha most megbocsájtanék, és azt mondanám, hogy fátylat rá akkor nem tanulna a hibájából és azt hinné, hogy ezt neki szabad, mert úgyis megbocsájtok.

- Hát szerintem már eleget bűnhődött. Játssz egy kicsit vele! Mutasd meg neki, hogy mit veszíthet! Szerintem már eléggé megijedt, hogy elveszített.

- Nem tudom...

- Csak gondolkozz rajta...

- Köszönöm. - mosolyodtam el majd megöleltem.

- Emlékszel régen mennyi képet csináltunk? Ebbe a három napba velünk lesz tele a twitter! - nevetett fel.

- Úúú tényleg! Régi szép idők!

- Na, akkor nyomás készülődni este megyünk buliba! - mondta majd felrángatott az emeletre.

Louis szemszöge:

- Louis gyere már! Indulnunk kéne! - kiabált nekem Liam a kocsiból.

Gyorsan odaszaladtam és bepattantam.

Éppen most fogunk indulni a koncert csarnokba. Dél-Amerikában vagyunk pontosabban Brazíliában. Ma este lesz a koncertünk majd repülővel megyünk is tovább Ausztráliába majd vissza Amerikába.

Utálom ezt a sok repülőzést és időzóna változást. Nagyon fárasztó.

Bambultam ki az ablakon és gondolkoztam. Tudom, hogy már a srácok unják, hogy ilyen vagyok, de nem tudok vicceskedni és jó fejnek lenni, amikor fogalmam sincs, hogy hol van az, akit szeretek. Lehet, hogy Scott rég lelőtte vagy megerőszakolta. Ilyeneken nem is szeretek gondolkozni, mert csak felidegesítem magam.

Tegnap este elmentünk Josh-al és Sandy-vel bulizni. Kicsit berúgtam és elküldtem azt az sms-t Jess-nek, ami már rég a telefonomban van csak még nem volt bátorságom elküldeni. Tudtam, hogy nem fog válaszolni rá. Csak reménykedem, hogy jól reagált rá és valahol jól esett neki hogy gondolok még mindig rá.

Én lennék a világ legboldogabb embere, ha megbocsájtana nekem. Az is elég, ha csak megbocsájt. Tudom, hogy nem fog visszajönni hozzám és azt sem kérhetem tőle, hogy ezek után újra megbízzon bennem.

Ezt az egészet én rontottam el így kötelességemnek tartom, hogy rendbe is hozzam.

Próbálkozni fogok, hátha megenyhül.

Pár perc múlva a csarnokhoz értünk. Nagy vigyort varázsoltam az arcomra és kiszálltunk a kocsiból. Egy csomó sikítozó rajongó fogadott minket. Sokat köszönhetünk nekik és akármilyen lelki problémánk van, azt nem verhetjük le rajtuk. Kedvesnek és vidámnak kell lenni. Pár autogramot út közben kiosztottam és fényképezkedtem is grimaszokat vágva majd beértünk az épületbe.

30 perc múlva koncert. Még párszor elénekeltük a dalokat majd kezdődhetett a show.

*2 nap múlva*

Jessy szemszöge:

Ma megyek vissza Londonba. Csak 3 napot töltöttem itt, de nagyon sok tanácsot és erőt adott nekem Zoe. Csak 23 éves, de nagyon bölcs lány. 3 tucat képet biztos készítettünk az itt létem alatt. Mindent megörökítettünk és feltettük twiterre amit a bandatagok favoritoztak.

Elmentünk pár szórakozó helyre bulizni esténként és kirándultunk a parkban is, de volt mikor csak itthon gubbasztottunk és filmet néztünk.

- Akkor, szia! Jó utat és vigyázz magadra! Louis-on pedig még gondolkozz el! - ölelt meg szorosan az ajtóban, míg a taxit vártuk.

- Te is vigyázz magadra és oké elgondolkozom!

Megérkezett a taxi. Bepakoltam a bőröndöm a csomagtartójába intettem Zoe-nak aztán pedig bepattantam hátra és elindultunk.

Hosszú út állt előttem. Elővettem a telefonom és elkezdtem a közös képeinket megnézegetni.

Olykor felnevettem vagy megmosolyogtam őket. Remélem a srácoknak nem volt ismerős a környék a kinti képekből.

Kb. másfél óra múlva hazaértem. Kivettem a taxiból a bőröndöt majd berontottam az ajtón.

- Itthon vagyook! - kiabáltam el magam mire a szobából e "juhúú" hangzott el.

Ledobtam a bőröndöm majd felsiettem és berontottam Dan-hez, aki az ágyon feküdt és nézett valamilyen filmet.

- Jól vagy? Boldogultál? Nem haltál éhen? Liam nem fogja leszedni a fejem? Hiányoztál! - nevettem el magam.

- Igen. Igen. Nem! Lehet! És te is nekem!

- Mi? Mi az, hogy lehet? Azt mondtad beszélsz vele!

- Tudom, de akkor is hisztizett egy sort nekem.

És ekkor megcsörrent a telefonom. Liam neve állt a kijelzőn. Felvettem és a fülemhez emeltem.

- Jessie Parker! Hogy képzelted, hogy a menyasszonyom otthon hagyod törött lábbal?

- Kedves Liam "túlaggódikmindent" Payne! Remélem a fiúk nemhallanak mert ha igen én fogom leszedni a fejed! Danielle elengedett és boldogult!

- De bármi történhetett volna!

- A barátnőd egy nagyon makacs önálló talpraesett 24 éves lány, akinek abban a csinos buksijában van elég ész és megoldotta maga. És amúgy is felajánlottam, hogy maradok, de ő makacskodott, hogy menjek el.

- Jól van! Szerencséd hogy nem történt baj!

- Oké apu köszönöm a leszidást, szia!

- Várj! Amúgy hol voltál és ki volt az a lány?

- Donchasterben és az unokatesóm volt.

- Jaa értem! Oké! Örülök, hogy jó a kedved!

- Akkor most már mehetek? - mosolyodtam el.

- Mehetsz! Vigyázz magadra és Dan-re!

- Értettem főnök! Visz hall! - poénkodtam és letettem.

Danielle-ből kitört a nevetés.

- Ezt jól megmondtad!

- Apu aggódott. - biggyesztettem le a szám és leültem az ágyra.

- Jól érezted magad? Láttam a képeket!

- Nagyon! Sok tanáccsal látott el Louis-val kapcsolatban és nagyon sokat nevettünk meg hülyéskedtünk!

- Az jó! Viszont nekem most gyógytornám van, úgyhogy már megyek is!

- És mégis hogyan?

- Mindjárt itt lesz kocsival a nővérem!

- Nagyon helyes! Csináld ügyesen!

- Oké anyu! Majd jövök! - mondta majd kibicegett a szobából.

 *2 hét múlva*

- Danielle hányszor mondtam, hogy ne közlekedj a lépcsőn gipsszel! - hordtam le a barátnőm ma már harmadjára.

- De le tudok jönni!

- De le is eshetnél!

- De nem estem le!

- Hányra kell az orvoshoz menni?

- Tulajdonképpen 20 perc múlva jelenésem van! - vigyorodott el.

Dan ma majd ki ugrik a bőréből, hiszen leszedik a gipszét és hivatalosan is egészségesnek nyilvánítják.

Holnap indulunk New York-ba a srácok koncertjére.

Paul és Tom segítenek, és utánunk küldenek egy magángépet így nem kell bajlódni a jegy vétellel.

Csak Liam tudja, hogy megyünk. A többi fiúnak fogalma sincs erről.

Megjött Dan nővére a kocsijával. Bepattantunk és a kórház felé vettük az utat. Már eléggé összehaverkodtam Sarah-val mert rendszeresen jön a húgát látogatni.

Mikor odaértünk segítettünk Dan-nek kiszállni a kocsiból majd bementünk a kórházba.

Sarah-nak el kellett mennie, mert a főnöke telefonált így kettesben maradtunk.

- Jó napot lányok! - köszöntött minket az orvos.

- Jó napot doktor úr! - intettünk.

- Ma van a nagy nap? - nevetett fel.

- Igen! Már alig várom, hogy megszabaduljak ettől a borzalomtól! - mutogatott a lábára Dan.

- Jöjjenek velem! - utasított majd elindultunk egy orvosi szobába.

Én leültem egy székre Dan pedig egy ágyra a doki pedig hozzá is látott leszedni a gipszet.

Fél óra alatt meg is volt vele.

- Tudom, hogy most rögtön táncba kezdene és ugrálna, de még kérem, egy kicsit pihentesse. Lassan sétáljon és mellőzze a tánclépéseket úgy 2 napig!

- Majd én rászólok! - mondtam vigyorogva mire Danielle csúnyán nézett rám.

Kész lettünk Dan kitöltötte a papírokat a doki pedig útnak engedett.

Mivel most Sarah-ra nem számíthattunk Londoni piros busszal mentünk haza.

- Akkor indulhat a pakolás! - kiáltotta el magát Danielle miután beértünk az ajtón.

- Azt se tudom mit kéne betenni! Ott milyen az idő?

- Hát már október végét járjuk, szóval melegebb cuccokat tegyél be!

- Okés! - válaszoltam majd felszaladtam a lépcsőn.

Kihúztam az ágy alól a nagy bőröndöm és elkezdtem belehajtogatni a cuccokat.

1 óra pakolászás után végeztem is.

 Utoljára beletettem a laptopom és a töltőm és készen is voltam.

Átmentem Danielle-hez aki a bőröndjén ugrált.

Elnevettem magam majd leültem az ágyra.

- Amúgy te süket vagy, vagy csak hülye? A doki azt mondta ne ugrálj!

- Kíméletesen ugrálok. - mondta tudálékosan és leszállt a bőröndről.

- Őrült. - forgattam meg a szemem.

- Mész te először pancsizni? - kérdezte vigyorogva.

- Megyek! - mondtam majd be is fáradtam a fürdőbe.

Leöltöztem majd a zuhany alá álltam.

Reggel nyolckor indul holnap a magángép. Paul tudja, hogy mennyi az időeltolódás és gondolom azt is kiszámolta, hogy mikor kéne odaérnünk. Ha jól számolom New York-i idő szerint este 8-kor landolunk.

Csodás nap lesz. Nagyon fáradtak leszünk ezért hamar le is fekszünk.

*Másnap a Londoni reptéren*

- Danielle gyere már Paul így is le fogja szedni a fejünket! - sürgettem a barátnőmet, aki a bőröndjeivel szerencsétlenkedett.

Már 10 percet késtünk és még hátra van a becsekkolás.

Amint odaértünk a kapukhoz a bőröndöket a futószalagra raktuk és odaálltunk átvizsgáltatni magunkat.

A biztonsági őr végig húzta rajtam azt a csipogós valamit, ami megszólalt.

Megforgattam a szemem és az őrre néztem.

- Hölgyem kérem, vegye le az övét.

- Most ez komoly?

- Kérem, kövesse az utasításokat!

- Nick engedd, át őket velem vannak! - jött oda egy magas férfi.

- Oké! - engedelmeskedett és elengedett minket.

- Sziasztok, lányok! Paul telefonált, hogy ideértetek -e már és mérges! Én a repülőgép pilótája vagyok! Gyertek velem! - mondta és előre ment.

Dan-el egymásra néztünk majd követtük.

Gyorsan felszálltunk a gépre majd lepakoltuk a cuccainkat a fotelekbe.

Nagyon királyul nézett ki az egész gép. Sosem voltam még rendes repülőgépen sem és nagyon félek a repüléstől, de azt hiszem, ilyen környezetben nem fogok annyira pánikozni.

- Danielle azt ugye tudod, hogy New York-i idő szerint 8-ra érünk oda?

- Tudom!

- De késünk negyed órát a koncert pedig fél 9-kor kezdődik!

- Basszus! Remélem késnek a srácok is kicsit. - mondta majd bekötötte magát.

Én is követtem a cselekedetét.

- Lányok! Megkezdjük a felszállást! Kössétek be magatokat és jó utazást kívánok! Ja és nyugodtan egyetek igyatok, mert hosszú út elébe nézünk! - hallottuk a bemondón a pilóta hangját.

Én betettem a fülesem a fülembe és elindítottam a fiúk egyik számát. 10 perc múlva már aludtam is.

- Jess ébredj! Enned kell valamit, mert nem ettél és amúgy sem szeretek egyedül enni! - ébresztgetett Danielle.

- Most komolyan azért költöttél fel hogy egyek? - néztem rá furcsán.

- Igen! - nevette el magát.

Felkeltem a kényelmes fotelből és az asztalhoz sétáltam. Csináltam magamnak kaját majd visszaültem és elfogyasztottam.

- Hol vagyunk? Hány óra?

- Nem tudom, hogy hol vagyunk, de kb. egy órája mondhatta be a pilóta hogy már csak két óra. Szóval olyan 1 óra van még.

- Úúú akkor már nemsokára ott vagyunk!

- Igen! Izgulsz?

- Nagyon! Fogalmam sincs, hogy fog reagálni és én sem tudom, hogy én hogy fogok!

- Jess! El vagy sápadva! Jól vagy?

- Jól vagyok csak belegondoltam! - nevettem el magam.

- El ne ájulj ott majd nekem!

- Nem szeretnék!

Az út további részét elcsevegtük Dan-el és már csak azt vettük észre, hogy a pilóta bejelenti, hogy kapcsoljuk be az öveinket, mert leszállás következik. Gyorsan visszahuppantunk a helyünkre és bekötöttük magunkat. 15 perc múlva újra földön voltunk. Hála istennek! Már hiányzott!

Két testőrnek kinéző férfi beültetett minket egy kocsiba majd elvittek egy szállodához. Mondták, hogy pakoljunk le az 51-es szobába és indulnunk kell a koncertre, mert mindjárt kezdődik.

Úgy tettünk, ahogy kérték majd visszaültünk a kocsiba és a koncert helyszínére mentünk.

Amikor megérkeztünk megláttam az ablakból Brock-ot a kedvenc őrömet így kiszálltam és megöleltem.

- Szia, kislány! Hát te?

- Jöttünk a fiúkat megnézni, de ne szólj senkinek, hogy itt vagyunk!

- Szóval meglepetés?

- Igen! - vigyorodtam el.

- Amúgy annyira jó hogy ott hagysz a kocsiba! - jött panaszkodva oda Danielle.

- Oh, szia Brock! - ölelte meg ő is.

- Hol tudunk bemenni, úgy hogy ne, vegyenek észre és jó helyet kapjunk? - kérdeztem.

- Lányok gyertek gyorsan! - jött oda Paul.

Megöleltük Pault-majd elbúcsúztunk Brock-tól és elindultunk a csarnok hátsó bejáratához. Iszonyú nagy sikítást lehetett hallani. A fél rajongó tábor már bent volt a többiek még a jegyet váltották.

Paul odavezetett a B szektorhoz és megmutatta a helyünket, ami kb. a közepe volt a 10. sor.

Leültünk majd várakoztunk. Nekem már egy idő után bedugult a fülem a sikítástól és már lassan kezdtek az agyamra menni a bámuló tekintetek. Pár bátor ember idemert jönni nekik adtunk autogramot és el is mentek.

 Minek tőlem autogram? Én nem vagyok 1D barátnő. Én csak a fiúk barátja vagyok. Olyan fura ez.

Már 20:40 volt és a fiúk még sehol nem voltak. A sikítás csak erősödött. Még jó hogy ülő koncert, mert szerintem már el lettünk volna taposva.

Ami viszont furcsa volt, hogy a mellettünk ülő székeken nem volt senki csak olyan 2 méter távolságban helyezkedtek el itt-ott lányok. Ez biztos a V.I.P szektor.

- Hello New York! - üvöltött bele a mikrofonba Liam és felszaladtak a színpadra.

Nem akartam oda nézni. Nem akartam Louis-t meglátni. Biztos megint állati jól néz ki  ahogyan szokott.

Mikor Harry elkezdett beszélni fél szemmel odanéztem és hát persze, hogy Lou-t láttam meg először. Nem voltak olyan távol tőlünk. Féltem, hogy meglátnak.

Harry után Louis kezdett el beszélni nekem pedig már csak ennyitől azok a fránya pillangóim elkezdtek mocorogni a hasamban.

És jött az első szám. Még élőben ezeket a számokat nem hallottam. Először kezdtek a You & I-al.

Louis részénél csak szimplán meghaltam. Danielle-nek a végén igaza lesz, és tényleg összeesek.

- Jessy! Nem fognak észrevenni! - ordította a fülembe Dan.

- Van egy ötletem! - üvöltöttem vissza.

Elővettem a telefonom majd megnyitottam az üzeneteket és bepötyögtem Louis-nak a pontos elhelyezkedésünket. Remélem, tudja, hol van a V.I.P B. szektora. És remélem, nála van a telefonja. Bár azt hiszem, azt látom a zsebében.

Az You & I végeztével Liam kezdett el beszélni így Louis megnézhette a telefonját. Miután elolvasta értetlen tekintettel felnézett a közönségre és vadul keresgélni kezdett. Egy ideig nézelődött majd miután nem talált odament Harry-hez aki viszont pont a mi sorunkra mutatott.

Louis kiszúrt minket. Nagy szemekkel nézett ránk és elég meglepődött fejet vágott. Elnevettük magunkat Dan-el.

A szemembe nézett és elmosolyodott. Ahha..ezt gyakorolni kellett volna otthon, hogy ha rám mosolyog az ex pasim szívdöglesztő vigyorral, hogy ne olvadjak el. De persze nem gyakoroltam, úgyhogy elmosolyodtam én is és nem bírtam levenni róla a szemem, ami nem is lett volna baj csak, hogy ő is engem nézett.

- Jessy ő már nem jelent neked semmit! Le tudod venni róla a szemed! Ellent tudsz állni! - suttogta egy kis hangocska a fejemben. Hurrá meg őrültem! Viszont a másik hang erősebb, ami azt mondta, hogy  még mindig szeretem és meg kellene bocsájtanom neki. Nagy nehezen sikerült másfelé néznem és a vigyort letörölni a képemről.

A koncert további részét végig őrjöngtük. Mikor vége lett a srácok elköszöntek tőlünk majd lefutottak a színpadról.

- Jessy gyorsan hátra kéne menni, hogy elérjük őket, mert indulnak tovább!

- Oké menjünk! - fogtam meg a kezét és a tömegben előre verekedtük magunkat. Nagy nehezen sikerült belopóznunk a backstage-be.

Egy nagy ajtót láttunk, meg amire fel volt írva a banda neve. Zene szűrődött ki. Jó hangulatba voltak, mert énekeltek és kiabáltak.

Benyitottunk és besétáltunk.

Zayn és Liam elől volt a három fiú pedig hátrébb. Óriási szoba volt. Voltak fotelek kanapék sminkasztalok hűtő asztal és minden, ami csak kell. A fodrászok styleistok és sminkesek is bent voltak és rohangáltak fel alá.

Liam ahogy meglátta Danielle-t odaszaladt és megcsókolta.

Olyan irigy vagyok rájuk. Ők itt vannak egymásnak és szeretik egymást. Én meg egy szerencsétlen senki vagyok, akit ráadásul senki sem szeret.

Liam rám nézett majd kitárta a karjait én pedig odasétáltam majd megöleltem aztán Zayn-t is.

- Hogy hogy itt vagytok? Főleg te Jess! - kérdezte Zayn.

- Hát visszaköltöztem Londonba és már hiányoztatok nekünk.

- Ti is hiányoztatok! - mondta Liam.

Ekkor Niall egy óriás szendviccsel sétált ki az egyik ajtó mögül. Amint meglátott minket idejött és megölelt.

Louis félmeztelenül jött ki az egyik ajtó mögül Harry pedig szintén félmeztelenül jött kintről.

Ha eddig nem ölt meg Louis, akkor most fog. Nagyon sokat fogyott és úgy látom belehúzott a gyúrásba is.

Megöleltem Harry-t majd vaciláltam de végül Lou-hoz is odamentem és átöleltem, ami egy kicsit több ideig tartott.

- Hiányoztál! Hogy hogy itt vagy? - suttogta a fülembe.

- Visszaköltöztem Londonba.

- Tényleg?

- Igen. Jobb így.

 Nem akartam elhúzódni, de erőt vettem magamon és picit eltoltam magamtól.

- És mi a következő úti cél? - kérdeztem és lehuppantam az egyik kanapéra.

- A turné busszal megyünk Los Angeles-be. - válaszolt Zayn.

- És ti? Hazamentek? - kérdezte Louis.

- Igen. Magángéppel.

- Gyertek velünk L.A-be. - vetette fel az ötletet Harry.

Danielle persze Liam-re nézett szerelmesen és heves bólogatásba kezdett. Tudhattam volna..

- Ez nem jó ötlet! Nem akarunk zavarni. Van egyáltalán hely?

- Dehogy zavartok! A helyet pedig majd megoldjuk. Egész otthonos!

- Én nem szeretnék.... - kezdtem bele.

Kár volt tiltakoznom ugyanis 6 könyörgő szempár nézett rám.

- Légyszii! - kérlelt Dan.

- Ajh! Jól van! - forgattam meg a szemem majd elmosolyodtam.

Egyáltalán nem könnyítik meg a dolgomat.

Miután a srácok elkészültek és az őrök utánunk hozták a bőröndjeinket birtokba vehettük a turné buszt.

Olyan kupi volt, hogy alig fértünk fel.

- Látszik, hogy öt fiú él itt. - nevettem fel.

- Bocsi a rendetlenségért nem vártunk vendégeket. - vicceskedett Hazza.

Lepakoltunk majd Danielle-vel nekiálltunk egy kis rendet rakni mégis csak 2 napot kell utaznunk itt.

- Nah jó most jön a durva rész! Nem akarok szigorú lenni de! Danielle velem alszik Jessy pedig Louis-val. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Liam.

- Hogy mi?? - visítottam 2 oktávval feljebb.

- Ez van! Törődj bele! - nevette el magát.

Louis-ra néztem, aki értetlen fejjel nézett Liam-re.

Danielle Liam és Harry egymásra mosolyogtak sunyin.

Ezek össze akarnak minket újra hozni. Na, azt már nem!

- Niall nem aludhatnék melletted? - kérleltem, de ő csakugyan mosolyogva megrázta a fejét mire Zayn felé fordultam.

- Nem akarom, hogy Perrie félre értse! - tette fel a kezeit nevetve.

- Harry! - fordultam most felé.

Felnevetett majd eltűnt egy kis ajtó mögött.

- Tudom, mire megy ki a játék és nem fogtok sikerrel járni! - suttogtam Danielle-nek aki csak vigyorogva bólogatott.

Istenem had öljek meg valakit! Vagy magam!

Duzzogva elfogadtam a tényt, hogy Louis lesz az alvó társam majd ledőltem az egyik kanapéra.

Ez a busz gyönyörű és jó tágas belülről. A piros és fekete színek dominálnak. A "nappaliban" két kanapé van egymással szemben, amik bőrből készültek középen egy kis asztal és a falon egy tv. Van egy kis vékony folyosó balra, ami a konyhához vezet. Van ott mikró hűtő és minden, ami csak kellhet. Ha a másik oldalra megyünk, vagyis jobbra akkor pedig a "hálóban" találjuk magunkat.

 Emeletes ágyak vannak beépítve egymással szemben, amik nagyon puhának és hívogatónak tűnnek. Amint megláttam őket elálmosodtam. A busz elejében a vezető fülke van a hátuljában pedig a WC és a zuhanyzó.

Átöltöztünk Daniellel pizsire a srácok pedig boxerre és letelepedtünk a kanapéra.

Úgy döntöttünk, hogy ma nem zuhanyozunk.

- Jess miért mentél el a kórházból? - kérdezte Zayn.

- El akartam felejteni ezt az egészet. És esélyt adni nektek is és Louis-nak is hogy elfelejtsen.

- És hogy hogy visszaköltöztél?

- Egy kis zűrbe keveredtem és jobbnak láttam, ha hazamegyek.

- Jól tetted! - mondta Lou.

- Danielle hogy van a lábad? Nem fáj? - kérdezte Harry.

- Már jól van. Nemrég vették le a gipszet, amit már alig vártam. Annyira nem fáj. De nem szabadna megerőltetnem.

Liam megcsóválta a fejét majd adott Dan-nek egy puszit.

- Bulizzunk! - pattant fel Louis és bekapcsolta a zenét mire elnevettük magunkat. Mindenki hulla fáradt volt, de ez a kis majom még elemében volt és eltáncikált nekünk.

Olyan 1 órát még el voltunk nosztalgiáztunk énekeltünk aztán pedig az emberek kezdtek elfogyni és inkább elvonultak aludni.

Persze Louis még pörgött. Szerintem túl sok energiaitalt ivott.

Már csak én Zayn és Louis voltunk a kanapén.

- Na, srácok én álmos vagyok mentem. - mondta majd Zayn is elment.

Louis kikapcsolta a zenét majd elment kaját csinálni magának én pedig beraktam egy jó játékot és videó játékoztam. Lou egy jó nagyra megpakolt tállal jött vissza, amin minden finomság volt. A hasam megfordult jelezve hogy már nagyon régen nem ettem.

- Éhes vagy? - mosolygott rám majd leült mellém.

- Egy kicsit. Utoljára a gépen ettem.

Megcsóválta a fejét majd megkínált.

Elfogadtam és enni kezdtünk.

- Nagyon aggódtam érted. - nézett a szemembe.

Na, ne! Csak azok a szemek és az a mosoly ne! Nem fogom tudni megállni.

Miért kell ennyire helyesnek lennie?

- Tudok magamra vigyázni.

- Azért voltál kórházba?

- Igen! - mondtam sértődötten.

- Tudom, hogy ez már semmin sem változtat, de nem érdekel, én akkor is elmondom! Nagyon sajnálom, amit tettem veled. Egy idióta voltam. Tudnod kell, hogy teljes szívemből szerettelek és szeretlek. Fogalmam sincs mi ütött belém, de már ezerszer megbántam. Én nem akartam ezt. Nem tudom, hogy mit érzel irántam, de remélem, hogy még nem múlt el teljesen és hogy megpróbálhatom helyre hozni.

- Ezt már...nem lehet. Nem tudnék újra megbízni benned.

- Tudom. - hajtotta le a fejét.

Annyira rossz így látni. Ő egy életvidám fiú és miattam ennyit szenved. Én ezt nem akarom. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elkezdtem halkan sírni. Nem tudom mi volt velem. Ez az egész helyzet és a fáradtság.

- Ne sírj. - nevetett fel halkan Louis majd közelebb húzódott és megölelt. Jól esett. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, de sajnos nem lehetett.

- Miért sírsz te buta? - kérdezte.

- Nem akarom, hogy miattam rosszul érezd magad. Annyira rossz így látni! - szipogtam.

Adott egy puszit a fejemre majd elhúzódott.

- Menjünk aludni? - kérdezte.

- Ha én alhatok belül!

- Alhatsz belül! - nevetett fel.

Előre mentem és bebújtam a takaró alá ő pedig mellém.

Fogalmam sincs, mi van velem. Szeretet hiányom van, és nagyon hiányzik Louis ölelése és mindene. Szükségem van rá. Felé fordultam ő pedig felém. Nagyon közel voltunk egymáshoz mivel ez az ágy elég kicsi.

Hátat fordítottam, inkább mert úgy jobban elfértünk és nem volt olyan közel egymáshoz a szánk.

- Jó éjt. - suttogta.

- Neked is.

Átölelt nekem pedig a szívem majd kiugrott a helyéről a pillangóim pedig nem akartak pihenni. Az érintése helyén égett a bőröm. A kezem megszokásból bele akartam kulcsolni az övébe, de az eszem állj-t parancsolt ezért a fejem alá tettem és úgy aludtam el.