19.fejezet~

Reggel valaki erős horkolására keltem. Kinyitottam a szemem és hallgatóztam mire rájöttem, hogy Zayn az. Louis védelmezően karolt át és csendesen szuszogott mellettem. Nem akartam kibontakozni öleléséből, de muszáj volt. Nem adhatom be ilyen egyszerűen a derekam. Óvatosan lefejtettem a kezét a derekamról, ami nem volt egyszerű majd átverekedtem magam rajta.

Kibattyogtam a konyhába és csináltam egy kávét majd eszembe jutott szegény sofőr, aki egész éjszaka vezetett így neki is csináltam egyet és előre vittem a vezetői fülkébe.

- Jó reggelt. - kukucskáltam be.

- Szia. - mondta barátságosan. Leültem az anyós ülésre és a kezébe nyomtam a kávét.

- Hoztam kávét. Borzasztó lehet egész éjszaka vezetni.

- Köszönöm tényleg aranyos lány vagy!

- Kitől hallotta ezt? - nevettem fel.

- Louis-tól! A srácok ide járnak kiönteni a szívüket! - nevetett.

- Akkor jó helyen vagyok! - mosolyodtam el.

- Mit mondott rólam Louis? - suttogtam.

- Ohh sok mindent! Nem láttam még ilyennek. Fülig szerelmes. De mostanában elég rossz kedve volt.

Elmosolyodtam és belekortyoltam a gőzölgő kávémba.

- Tudom, hogy szakítottatok. Liam mondta. Nem gondoltam volna ilyet Louis-ról.

- Hát én sem! Nem tudom, mit csináljak!

- Még mindig szereted?

Kicsit bólogattam, hogy még véletlenül se hallja meg egyik fiú sem.

- Fogadj el tőlem egy tanácsot! Már lassan 3 hónapja hogy szakítottatok. Volt idő hogy kiheverjen és hogy te is őt. De nem tettétek meg. Én egy lánnyal sem láttam Louis-t. Előbb utóbb bocsájts meg neki.

- Köszönöm! Maga miért nem pszichológusnak ment? - nevettem el magam mire ő is felnevetett.

- Mi ez a nagy nevetgélés? - dugta be a fejét Louis.

- Csak beszélgettünk. - mondta a sofőr.

Tényleg. Mi is a neve? Majd megkérdezem valamelyik sráctól.

- Gyere enni csináltunk Liam-el reggelit. És a srácokat is fel kéne költeni!

- Oké megyek! De minek zaklatjuk őket? Még csak hajnali 8 van!

- Ismersz! - kacsintott majd elment.

- Sokkal jobb kedve van mióta te itt vagy. - mondta a sofőr.

Elmosolyodtam majd felálltam és kimentem.

Átmentem óvatosan a hálón. Danielle és a 3 fiú még aludt javában.

Nem bírom ezt a horkolást. Odamentem Zayn ágyához majd óvatosan befogtam az orrát mire elkezdett a száján levegőt venni. Elnevettem magam majd kimentem a nappali részbe kuncogva.

- Mit csináltál? - jött ki mosolyogva Louis két tányérral a kezében. Az egyiket lepasszolta nekem és leült a kanapéra.

- Nem bírom Zayn horkolását ezért befogtam az orrát. Elég érdekes hangokat adott ki. - nevettem el magam mire ő is nevetni kezdett.

Liam is bejött majd helyet foglalt.

- Milyen volt az együtt alvás? - kérdezte egy huncut vigyorral.

Én elpirultam, de szerencse hogy ki volt engedve a hajam és eltakarta az arcomat. Inkább csendben ettem, ahogyan Louis is.

- Liam ne vigyorogj már ilyen hülyén! Ez ijesztő! - néztem a fiú felé.

- Oké! - nevette el magát majd enni kezdett.

- Amúgy hogy hívják a sofőrt? Olyan jó fej!

- Charlie-nak hívják! Tényleg rendes. Ő a lelki tanácsadónk. - válaszolt Liam.

- Az biztos, hogy jó tanácsokat ad! - nevettem el magam.

- Miről beszéltetek? - érdeklődött.

- De kíváncsi vagy! Ááá csak az időjárásról meg ilyenek.

- Ahha persze! - nevetett fel.

Danielle bukkant fel az ajtóban a szemét dörzsölgetve.

- Jó reggelt! - nyújtózott egyet majd Liam-hez sétált és adott egy rövid csókot neki.

- Hol az én reggelim? - kérdezte.

- Mindjárt hozom! - pattant fel Liam és pár pillanat múlva a lány elé tette a tálat és vissza leült.

- Köszönöm kicsim! - puszilta meg majd falatozni kezdett.

Lassan a többiek is csatlakoztak csak a hétalvó Zayn nem. Louis-val egymásra néztünk majd bólintottunk és egyszerre felálltunk és a konyhába mentünk.

- Tejszínhab? - kérdeztem ördögi vigyorral.

Bólintott majd elvett az asztalról egy alkoholos filcet és elindultunk a háló felé.

A tejszínhabot Zayn kezéhez emeltem. Louis bólintott én pedig telenyomtam a kezét majd kuncogva hátrálni kezdtem. Louis összefirkálta az arcát. Nagyon viccesen nézett ki.

Elő vettem egy zsepit majd elkezdtem vele csikizni Zayn orrát ő pedig odakapott így az egész arca tejszínhabos lett.

Kinyitotta a szemeit és mérgesen ránk nézett.

- Most meghaltok! - mondta majd felpattant és a legkisebbet, azaz engem letepert az ágyra és csikizni kezdett.

Louis majd meg  halt a röhögéstől.

- Ne! Zayn hagyd abba! - próbáltam rúgni, harapni, de nem sikerült leszednem magamról.

Gonoszan elvigyorodtam majd a legfájóbb pontján megrúgtam mire ő fájdalmas fejet vágva ledőlt az ágyra és összekuporodott.

- Elfelejtettél valamit! Meg tudom magam védeni! - nevettem.

Louis ekkora már a hasát fogta a nevetéstől. Zayn-nek sem kellett sok. Felállt majd rávetődött Louis-ra és játékosan ütni kezdte, ahogy Louis is őt.

Jobbnak láttam, ha otthagyom őket ezért visszamentem a többiekhez.

- Ez mi volt? Akkora az összhang köztetek hogy totál nem értettük, hogy mit akartok! - nevetett Harry.

Leültem és folytattam a reggelim.

Egy 10 perc múlva Zayn és Louis jöttek ki és leültek mellém.

- Zayn borzalmasan horkolsz! - nyafogtam.

- Füldugót vegyek neked? - nevette el magát.

Kiöltöttem rá a nyelvem majd hátradőltem.

- Úú Danielle mutatok valamit! - mondta Niall majd elővette a telefonját és egy videót mutatott Dan-nek. Mint később megtudtuk a videóban Liam esett egy hatalmasat a színpadon.

- Úristen! Nem ütötted meg magad? - mérte végig majd hozzábújt.

- De! Még mindig fáj a hátsó részem. - biggyesztette le a száját.

- Óriás bébi! Engem meg eltaláltak egy Beezer-es üveggel pont ott. - mondta Louis.

Szegény. Most úgy megölelném. Ajj ebbe bele fogsz őrülni Jessica!

- És engem senki sem sajnál! - görbült le a szája.

- Na, ne színészkedj Tomlinson úgyse fog Jessy megenyhülni! - cukkolta Zayn mire Louis csak kinyújtotta rá a nyelvét és bedurcázott.

- Olyan gyerekek vagytok néha! - jelentettem ki.

- Mondja ezt egy 16 éves. - nevetett Harry.

- Múlt hónapba töltöttem be a 17-.dik életévemet, úgyhogy ne kötekedj! - nyújtottam rá a nyelvem és én is bedurcáztam.

- És még én vagyok a gyerekes? Ti ültök karba tett kézzel és hisztiztek! - kötekedett Zayn.

- Nem vagyok rátok kíváncsi. - hisztiztem majd bevonultam a hálóba és ledőltem az ágyra. Egyáltalán nem haragudtam rájuk. Csak húztak. Én viszont nem hagyom magam. Ma este megbosszulom. Egyébként annyira jó Louis ágyneműjén feküdni és aludni. Lehet haza kéni csempészni. Hmm, érdekes lenne. Viszont egy pólóját elcsenhetném, hisz amit egyszer nekem ajándékozott az már vesztett a Louis illatból. Lehet, azért mert minden este abban aludtam..

Kis pihenés után visszamentem a srácokhoz, akik felelsz vagy merszeztek.

- Na, mi van? Ki hisztizted magad? - kérdezte Liam nevetve.

Kiöltöttem a nyelvem és lehuppantam.

- Beszállsz? - kérdezte Hazz.

- Ahha! - ültem közelebb az asztalhoz.

- Akkor pörgetek! - szólalt fel Harry.

Szerintem öreg hiba volt beszállnom ugyanis rögtön felém fordult az üveg.

Harry szemtelenül elmosolyodott.

- Na, ne! - nyögtem ki.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.

- Felelek. - mondtam unottan.

- Nem vagy bátor Parker!

- Bátrabb vagyok, mint te azt gondolnád Styles!

- Na, jó most már kíváncsi vagyok. Van valamilyen tetkód?

- Van!

- Hol? Mutasd!

Odatoltam neki a jobb csuklómat, amin egy "Believe" felirat díszelgett.

- Most csináltattam! - vigyorogtam.

- Ennyi?

- Nem!

Feljebb húztam a nadrágom és megmutattam a bokámon lévő pontos vesszőt.

- Mit jelképez?

- Azt hogy az én életemnek még nincs vége. Még folytatódni fog és nem teszek pontot soha a végére.

- Ennyi?

- Ennyi. - mondtam majd pörgettem ami Liam-en állt meg.

- Felelsz vagy mersz?

- Merek!

- Hoppá! Na, várj, gondolkodom! Oh, megvan! Nyisd ki az ablakot és kiabáld ki, hogy meleg vagy.

- Na nee!

- De de! - vigyorodtam el ördögien.

Megtette, amit kértem majd visszaült. Ezért még megfizetsz!-nyávogott.

Mikor Louis pörgetett pont nálam állt meg.

- Van valami menő sebhelyed?

- Nem tudom mennyire menő! - nevettem majd felemeltem a pólóm és az oldalamra mutattam ahol egyszer meglőtt Scott.

- Az mi? - kérdezte Harry.

- Meglőttek. De csak súrolt.

Louis méregetett engem majd a szemembe nézett. Tudtam, hogy mit akar. Tudni akarja, hogy ki volt.

Ránéztem majd elmosolyodtam. Eltátogott egy nevet mire én bólintottam. Tudja, hogy Scott szokott lövöldözni eszetlenül. Ökölbe szorult a keze szemei pedig elsötétültek.

- Na, ki jön? - próbáltam feldobni a hangulatot, ami sikerült is, mert folytatódott a játék.

Pár óra múlva, amikor már mindenki kissé ittas volt mivel piás felelsz vagy mersz volt abbahagytuk és felöltöztünk pizsamáról.

Charlie lassított majd bekanyarodott valahova. Végre megállunk.

Egy barátságos kis fogadót láttunk meg, ahogy lesétáltunk a buszról.

- Úúú menjünk be! - kezdtem el ugrálni Dan kezét fogva.

Beléptünk a kis helységbe. Rögtön megéreztem a pia és cigi szagot. Pár kamionos ránk nézett és rendesen végig is mért bennünket.

Danielle-t a pulthoz húztam és rendeltem.

Amint beszélgettünk odajött hozzánk egy nagydarab férfi. Elég ápolatlan és gusztustalan volt és bűzlött a piától. A hideg rázott.

- Na, mi van béby? Nem tetszem nektek? Pedig én direkt azért jöttem ide! - jött közelebb.

Na, jó. Sok ilyen helyzetben voltam, már de nem hiszem, hogy egy 250kilós hústornyot ki tudok iktatni. Megpróbáltam. A lábába rúgtam, hogy menjen távolabb, de megszorította a kezem és a pulthoz nyomott. Kicsit bepánikoltam. Danielle-t nem láttam sehol. Ha itt hagyott én megölöm. Amint ki kerülök innen élve.

Szerencsére berontott az ajtón Zayn Liam és Louis. Oda jöttek és megpróbáltak szabadítani, de a kamionos nem engedett.

- Hey te! - kiáltotta el magát Zayn majd amikor ránézett egy hatalmasat behúzott neki mire a fickó kidőlt.

- Jessy gyere! - fogta meg a kezem Liam.

- De az italom! - nyúltam a bárpult felé.

Louis felkapott és kivitt.

- Tegyél le! Még inni akartam! - ütöttem folyamatosan a hátát. Felvitt a buszra és letett az ágyra.

- Most miért hoztál ide? - hisztiztem.

- Te mindig bajba kerülsz? - nevette el magát.

- Nem! - tettem karba a kezem.

- Sokat ittál!

- Nem!

- De!

- Nem!

- Akkor nem. - mosolyodott el és a fülem mögé tűrt egy tincset.

- Aludj egy kicsit. - mondta majd egy puszit adott a homlokomra. A szemeim elnehezedtek és már nem volt kedvem megmoccanni. Lassan elaludtam.

                                                    ~~~~~~~~~~~¤¤¤¤~~~~~~~~~~~~

Fejfájásra és hányingerre keltem. Amint tudatosult bennem hogy mit csináltam az elmúlt órákban a fejemre csaptam.

Idióta vagy Jessy! Párszor lehülyéztem még magam majd megpróbáltam felállni. Kicsit szédültem és ebben az sem segített, hogy a buszmozgásban volt.

Kitántorogtam a nappali részhez ahol a srácok ültek és egy ismeretlen férfi, aki kb. lehetett 30.

- Jobban vagy már? - nevetett fel Harry.

- Nem vicces! - ültem le.

Dan elém tolt egy nagy pohár vizet, amit kortyolgatni kezdtem.

- De udvariatlan vagyok. Be sem mutatkozok. Olly Murs. - nyújtott kezet, amit én megráztam és elmotyogtam a nevem.

- Áááá Louis barátnője!

- Nem vagyok a barátnője. - morogtam.

- Ja, akkor bocsi. - vigyorgott.

Néztem Olly-t majd eszembe jutott egy briliáns ötlet.

- És meddig maradsz? - kérdeztem most már vigyorogva.

- Olyan 4 óra múlva kitesztek, az egyik városban ahol koncertezni fogok.

Ohh annyi bőven elég. Ohh milyen okos vagy Jessy. Gondolatba meg veregettem a vállam és Olly mellé ültem.

- Te is énekelsz? - kérdeztem.

- Igen! Voltam már a srácok elő zenekara is. Ne mond, hogy még nem hallottál rólam!

- Ja de! Valami rémlik! - nevettem fel.

A többiek csendben figyeltek minket. Kár hogy Louis arcát nem láttam. Éppen háttal voltam neki.

Jöhet a kegyelemdöfés.

- Van barátnőd? Esetleg feleséged?

- Nincs! Szabad vagyok, mint a madár főleg ilyen szép csajoknak! - harapott az ajkába. Kétség kívül elég helyes. Bár kicsit idős hozzám képest. De féltékennyé tenni Louis-t pont jó.

Kuncogtam egyet majd belekortyoltam a vizembe.

- Szerintem csináljunk ebédet! - mondta Liam és felállt. Vele ment Zayn és Harry.

Louis felállt majd bement a hálóba. Ledőlt az ágyra majd a kis függönyt elhúzta.

- Ledőlök én is egy kicsit. Fáradt vagyok. - mondta Olly.

- Niall használhatom az ágyad?

- Nyugodtan!

- Ez mi a fene volt? - kérdezte Niall.

- Micsoda? - tettem az ártatlant.

- Olly-val. 13 évvel idősebb nálad!

- És? Azt csinálok, amit akarok!

- Louis-nak ez tudod, hogy esik?

- Miért nekem hogy esett, hogy megcsalt? Szerinted egy álom volt azt átélni?? - akadtam ki.

- Nem. Csak...

- Jó hagyjuk. - mondtam majd bementem a hálóba és ledőltem Harry ágyára és halkan sírni kezdtem.

Annyira rossz ember vagyok. Tudom, hogy Louis-nak ezzel fájdalmat okozok. Ő is okozott nekem eleget, de nem érdemli meg ezt. Annyira idióta vagyok. Jobb lenne nekik nélkülem. De hát mit csináljak? Nem ugorhatok ki a buszból.

Álomba sírtam magam.

Nem tudom mennyit aludhattam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki az arcomat simogatja.

- Hahó, te hátalvó! Kész a kaja! - mondta mosolyogva Danielle.

- Nem vagyok éhes!

- Enned kell!

- Nem kell.

- Jessy ne fárassz, kérlek szépen!

- Sajnálom. Csak most...egyedül szeretnék lenni.

- Ez elég nehéz ebben a buszban. - nevetett fel.

- Megoldom. - mosolyogtam rá majd elhúztam a függönyt.

Még egy fél órát telefonoztam, amikor újabb ember zaklatott.

- Most már tényleg egyél Jessy! - mondta komolyan Liam.

- Nem vagyok, éhes fogjátok már fel! - túrtam bele a hajamba.

- Jessy!

- Hagyj már! - temettem a kezembe az arcom.

- Louis mit csinál? - suttogtam nagyon halkan.

- Eszik. - vigyorodott el.

Bólintottam majd elhúztam a függönyt.

Most már tényleg korogni kezdett a hasam és a finom illatok is bekúsztak ide. Éhes voltam, de makacs is.

Valaki elhúzta a függönyöm.

- Mi van már?

- Ejnye! Így kell egy vendégtől elbúcsúzni?

- Bocsi. Már mész is?

- Igen. - mondta.

Adtam neki egy ölelést majd visszahúztam a függönyt.

10 perc múlva megállt a busz. Hallottam, hogy búcsúzkodnak tőle majd ismét elindultunk.

Lemásztam az ágyról majd kimentem a nappaliba.

- Ne nézzetek már. - nevettem el magam majd leültem a kanapéra és csöndben hallgattam őket amint folytatják a mondanivalójukat és nevetgélnek.

- Amúgy meg mondanád nekem hogy mire volt ez jó? - kért számon Louis.

- Nem tartozok neked magyarázattal! Nem vagy senkim.

- És akkor az mi volt este? Itt sírtál, hogy rossz engem így látni! Pont hogy miattad vagyok ilyen!

- Tudom! Tudom, hogy én tehetek róla, de ne próbáljon már mindenki rossznak beállítani! Nem én voltam az, aki hűtlen volt és leszarta, hogy mi lesz a barátnőjével, ha ezt megtudja! Nem! Louis Tomlinson-t egyáltalán nem érdekelte, hogy velem mi lesz! Leszarta! Mert nem is szeretett igazán. Önző vagy!

Ekkor már mindenki csendben figyelt minket.

- Én vagyok az önző? 3 hónapot duzzogtál és arra nem voltál képes, hogy életjelet adj magadról! Tudom, hogy megbántottalak, de te az én érzéseimre egyáltalán nem voltál tekintettel! Hiába könyörögtem az sms-ekben hogy adj életjelet magadról! Egy kurva smyle-t nem tudtál küldeni!

- Elfelejtkeztél arról, hogy miért mentem el! Ha nem vagy ilyen seggfej, akkor ez meg se történik!

- Áhh szóval én vagyok a hibás?

- Nem én voltam az, aki meg akarta ölni magát!

- Nem láttam jobb kiutat! Két ember volt, akiben feltétel nélkül megbíztam! Te és Danielle! De te ezt eljátszottad!

- Sajnálom! Tudom, hogy egy idióta vagyok, de ne engem okolj mindenért! Nem csak én vagyok önző!

Már vettem volna a levegőt, hogy visszaszóljak mikor Danielle elkiabálta magát.

- Most hagyjátok abba! Mind a ketten önzők vagytok! Csak magatokra tudtok gondolni és a bajaitokra. Más jól érezné, magát titeket ez egyáltalán nem érdekel! Már régen volt. Meg történt. Nem tudunk rajta változtatni. Ezt így kell elfogadni. És most! Louis te a kanapé egyik felére Jessy te pedig a másikra és meg sem mukkantok! - kiabált.

Szót fogadtunk neki.

Még sosem láttam így kiabálni. Gondolom már elég régen benne volt. Valóban ilyen idegesítőek lennénk?

Liam magához húzta és adott egy puszit neki mire kicsit megnyugodott.

Louis és én karba font kezekkel ültünk.

- A kanapén alszok! Én vele egy légtérben sem akarok lenni! - jelentette ki Lou.

- Azt hiszed nekem ez minden álmom?

 - Elég. - mondta határozottan Zayn.

- Megyek, lezuhanyozok! - álltam fel.

- Persze nyugodtan! Áztasd, magad úgy 30 percig ne hagyj nekünk vizet se. - mondta gúnyosan Lou.

- Mi bajod van? - fordultam meg.

- Jessy húzzál zuhanyozni! - mondta Dan.

Hátat fordítottam majd bementem a fürdőbe.

Gyorsan leöltöztem megengedtem a vizet majd egy 2 perc alatt már le is tusoltam. Becsavartam magam a törölközőmbe és kislattyogtam.

- Megfelel? Mérted az időt? Ha nem akkor elmondanám, hogy 2 perc volt. - mondtam cinikusan Louis-nak majd a hálóba mentem és elhúztam a függönyt.

Magamra kapkodtam a pizsamám majd kimentem a nappaliba.

Louis-t nem láttam sehol. Biztos zuhanyozik.

- Jessy ha még egyszer összevesztek én, kidoblak a buszból! - mondta Dan.

- Bocsi mindenkinek. Elég hülyén jött ki ez az egész. - ültem le.

- Oké csak ne legyen ilyen többet!

- Megtudhatnám, meddig kell visszafogni magam? Azaz mikor érünk oda?

- Holnap délre. - válaszolt Harry.

- Pompás. Délig alszom. - dőltem hátra.

Louis kijött a fürdőből. Na, jó én inkább rá se nézek. Annyira jól néz ki így fél csupaszon meg amúgy is.

Lesütöttem a szemem és megvártam, míg bemegy a hálóba. Viszont ilyen könnyen nem úsztam meg, mert boxerben jött ki onnan.

Na, ne!

Ránéztem majd a szemem elkalandozott a felső testén. Győzedelmesen elvigyorodott és leült. Fenébe! Jessy miért néztél rá?

Még beszélgettünk majd lassan a többiek kezdtek nyugovóra térni.

Megint magamra maradtam Louis-val amit nem szerettem volna, úgyhogy én is készültem lefeküdni. Louis eltűnt a hálóban majd visszajött a takarójával és letette a kanapéra.

- Most te tényleg itt akarsz aludni?

- Igen.

- Itt tök kényelmetlen!

- Jessy az előbb még meg tudtál volna, ölni most meg azt akarod, hogy veled aludjak? Döntsd már el!

- Jó mind egy! - mondtam majd bementem és ledobtam magam az ágyra.

3 órán keresztül forgolódtam. Nem értem, hogy miért nem tudok elaludni. Louis nem lehet az oka hisz 3 hónapja nem aludtam vele és a vége felé már aránylag jól ment.

Melegem volt és egyszerűen nem jött álom a szememre ezért kimentem és a nappalin keresztül a konyhába battyogtam. Kinyitottam a hűtőt majd öntöttem magamnak tejet. Visszamentem a nappaliba és leültem a kanapéval szemben ahol Louis aludt.

Míg megittam a tejet addig néztem. Ő úgy látszik, nem szenved az álmatlanságtól.

- Nehogy azt hidd, hogy nem veszem észre, hogy nézel. - szólalt meg mire majdnem eldobtam a tejes poharat.

- Azt...azt hittem aludtál!

- Igen. Addig, amíg valaki be nem csapta a hűtő ajtót.

- Bocsi. - vigyorodtam el angyalian.

Nevetve megrázta a fejét.

Támadt egy ötletem. Gyorsan bementem a hálóba majd felemeltem a takaróm és kivittem a másik kanapéra.

- Te mit csinálsz? - kérdezte.

- Itt alszom!

- Jessy ne csináld ezt. - dörzsölte meg a szemét majd a hajába túrt.

- Mit? - néztem ártatlanul.

- Azt hogy egyszer azt mutatod, hogy még van, esélyem aztán pedig jól a földbe tiporsz azzal, hogy én nem vagyok senkid.

-Jó éjt. - fordultam el tőle.

Kifújta a levegőt majd csönd lett.

- Mikor lőtt meg Scott?

Visszafordultam és mérgesen ránéztem.

- Tudom, hogy úgyse tudsz aludni. - mosolyodott el angyalian.

- Még régebben. Tartoztunk neki. És a te karod hogy van? Már nem látok semmilyen kötést.

- Már jobban. De a fiúknak nehéz volt kimagyarázni.

- Ez is miattam van.

- Igen miattad. De nem bántam meg hogy odamentem.

- Olyan rendes vagy. Én a te helyedben egy ilyen balszerencsés gázos hisztis lányt már rég hagytam volna elmenni.

Elvigyorodott szívdöglesztően.

- Nem vagy gázos és balszerencsés.

- Szóval hisztis vagyok? - nevettem fel.

- Hát egy kicsit. - nézett mosolyogva felfelé.

- Gonosz vagy!

- Nem is!

- Aludjunk. - fordultam vissza.

- Jess! Neked nem hiányoztam?

- Jó éjszakát Louis! Aludj, mert holnapra kell az erőd.

Nem szólt semmit csak mocorgott egy kicsit aztán gondolom megpróbált aludni.

Tématerelés csillagos ötös. Mit mondhattam volna neki? Hogy eszméletlenül hiányzott? Hogy minden éjszaka róla álmodtam? Hogy nem tudtam elaludni? Hogy a pólójában aludtam? Vagy talán hogy vagdostam magam miatta?

Ezeket nem szabad megtudnia soha.

                                            ~~~~~~~~~~¤¤¤¤¤¤¤~~~~~~~~~~~

Mikor felébredtem még sötét volt. Megnyomtam a telefonom gombját minek következtébe az arcomba világított és majdnem megvakultam.

5:40 van. Miért nem tudok aludni? Mondjuk tegnap elég sokat aludtam.

Megfordultam mire megláttam Lou-t aki ülve játszott a tabletjén.

- Neked aludnod kéne. - mondtam rekedten.

- Nem tudtam.

- Én sem!

- Héj! Áll a busz! - mondtam meglepetten.

- Charlie kicsit pihen.

- Ja, értem! Az jó. Lemegyek, körbenézek.

- Nem mész sehova!

- Dehogynem!

- Jó akkor lekísérlek. Ki tudja, mibe keveredsz megint.

- Na, látod! Ezért mondtam, hogy gáz vagyok.

Elnevette magát majd bement a hálóba pár cuccért, ahogy én is.

Felkaptam egy pólót és egy másik rövidnacit majd csendben kinyitottam a busz ajtaját.

Louis jött utánam.

Egy nagy két emeltes házat láttunk, meg amin a "Panzió" felirat villogott. Az aljában pedig egy barátságosan kinéző kis büfé volt.

- Megéheztem. - tettem a korgó hasamra a kezem.

Louis visszament a buszra majd pár másodperc múlva itt is volt.

- Bemegyünk? - kérdezte.

- Ahha! - csillant fel a szemem.

Amint beértünk eszembe jutott, hogy nem hoztam semmi pénzt ezért vissza akartam fordulni.

- Hova mész? - kérdezte Lou.

- A pénztárcámért.

- Ne menj, sehova majd én fizetek.

- Louis ezt nem hagyhatom!

- Jessy ne menj sehova!

- Jól van. - tettem karba a kezem.

- Mit kérsz te hisztis? - nevetett fel.

- Hambi!

- Oké. - mosolyodott el majd a pulthoz lépett. Én addig leültem egy kis asztalhoz.

5 perc múlva hozta is a hamburgerem és ő is azt evett.

- És mi van anyukádékkal? Olyan régen nem hallottam már róluk! - kérdeztem.

- Hát..Dan eljegyezte és anya a második hónapban jár.

- Mi??

- Kistesóm lesz!

- Lesz egy ötödik kistesód?

- Úgy látszik. Remélem ő már fiú lesz, mert nekem kell egy kis öcsi.

Felnevettem majd beleharaptam az ételembe.

10 perc alatt elfogyasztottuk őket majd visszaindultunk a buszba.

*L.A koncert előtt 5 perccel*

- Lányok most már mennyetek a nézőtérre, mert nem fogjátok látni a fiúkat! - mondta a styles-t.

- Megyünk! - válaszoltuk.

Mindegyik srácot megölelgettük majd kifáradtunk a színpad mellé.

Mikrofonos koncert lesz, ami annyit tesz, hogy a közönségbe körbe megy 5 mikrofon és kérdezhetnek a srácoktól.

Még ilyenen nem voltam szóval kíváncsi vagyok.

Pontban 9-kor felszaladtak a srácok a színpadra és kezdetét vette a két órás koncert.

Az első szám után jöhettek a kérdések.

- Milyen érzés abba belegondolni, hogy már 4 éve vagytok egy banda?

- Hihetetlen! Amikor elmentünk az x-faktor válogatóra mindannyian nagyon izgultunk. Fogalmunk sem volt, hogy egy csapatként végezzük és világsikerben lesz részünk. Köszönjük a managementnek, a lemezkiadónknak, az igazgatóságnak! Nos..valójában felejtsük el őket, mert ez mind miattatok van srácok!! - válaszolta Harry.

Nagy sikítás volt a válasz.

- Igaz hogy most veletek van Jessy és Danielle?

- Persze! Itt vannak a színpad mellett. - mutatott ránk mosolyogva Liam.

Jó érzés, amikor vagy öt ezer kíváncsi szempár végigmér. Nem amúgy nem az!

- Igaz az, hogy Louis és Jessy már nincsenek együtt?

- Igaz. - mondta Louis.

Lesütöttem a szemem és a cipőmet kezdtem el nézegetni. Nagyon érdekes látvány volt.

- Jessy nem normális hogy otthagyott egy ilyen tökéletes srácot!

Louis felnevetett.

- Egyáltalán nem vagyok tökéletes.

- Tényleg nem az. Mindig ott hagyja a koszos szennyesét a szobája közepén. - válaszolt Liam nevetve mire Louis leöntötte vízzel.

- Jöhet egy Midnight Memories?! - üvöltött bele Harry a mikrofonba mire egy hangos sikítás hangzott fel és elkezdődött a szám.

Miért nem vagyok meglepődve hogy Hazza vagy 6x lelocsolt minket vízzel? Jó hogy nem vödröt hoz.

*Koncert után*

- Nyugodtan menjetek, vissza a szállodába még nem tudjuk, mikor megyünk. - mondta Liam Dan-nek és egy rövid csókot váltottak.

- Oké. Ne sokáig!

- Nem rajtunk múlik. - mosolyodott el fáradtan.

Felkaptuk a táskánkat és kisétáltunk az arénából.

A srácoknak még valami hülye egyeztetésre és ruha próbára kell maradniuk így ők nem jönnek.

Visszasétáltunk a hotelbe, mert nem messze volt.

A recepción elkértük a kulcsokat majd felmentünk a lakosztályra.

- Annyira fáradt vagyok. - dobtam le a kanapéra a táskám.

- Láttam Liam-en is hogy fáradt. Nem értem miért nem lehet ezt holnap megbeszélni.

- Mert idióta a főnökük?

- Igen! - nevette el magát.

Elmentem egy gyors zuhanyra, mert már így is éjfél volt. Ezután következett Dan.

Mikor már mind ketten ágyban voltunk és próbáltunk volna elaludni a srácok rontottak be az ajtón.

Most utálom, hogy egy részen van a szobánk! Miért nem adtak nekünk másik szobát?

- Legalább halkan jönnétek be! - förmedtem rájuk.

- Bocsánat! - mondta nevetve Zayn.

- És minek kapcsoltátok fel a villanyt?

- Sötétben bukdácsoljunk?

- Ez a minimum. - húztam a fejemre a takarót.

- Jajj ne nyávogjatok már! Nem is aludtatok még! - nevetett Lou.

- Honnan tudod?

- Gondolom még lezuhanyoztatok és csevegtetek. Ez pedig nálatok igénybe vesz egy fél órát.

- Ne gúnyolódj!

- Különben?

Idegesen kifújtam a levegőt majd a fejemre húztam ismét a takarót.

Ez után még egy kicsit röhögcséltek majd végre lekapcsolták a villanyt és eldugultak.

- Ébresztő!! Jess! Danielle! Ne aludjatok már! - ordibálta Harry és közben jó pofának találta, hogy ugráljon rajtunk.

Én viszont nem találtam viccesnek, úgyhogy elkaptam a lábát, aminek következtében elvesztette az egyensúlyát és lezuhant.

- Jó reggelt! - mondtam mosolyogva a földön ülő Harry-nek és belibbentem a fürdőbe.

Összeszedtem kicsit magam feldobtam egy halvány sminket kifésültem a hajam felöltöztem jó melegen mivel kint elég hideg van és már kész is voltam.

- Miért bántottad szegény Harry-t? - simogatta Louis Hazza fejét. Elég furcsán néztem rájuk.

- Ti mégis mi a fenét csináltok? Ez kicsit félreérthető! - nevettem el magam mire Louis gyorsan elengedte Harry-t és lelökte a kanapéról.

- Elég lesz, mert tényleg agyrázkódást kap! - szóltam rájuk.

A göndörke csöndben ült a földön.

- Harry ennyitől nem lehet agyrázkódást kapni, úgyhogy ne színészkedj. - ültem le a kanapéra.

Elnevette magát majd leült mellém és átkarolt.

- Jessy,Jessy... Szerinted olyan jó ötlet volt lelökni az ágyról?

- Igen. - rántottam vállat majd megfogtam két ujjal a kezét és leemeltem a vállamról. - Ne fogdoss! - förmedtem rá.

Louis elnevette magát és kiment a konyhába.

- Szóval Mrs. Tomlinson... - szólalt meg mire én szikrázó szemekkel ránéztem.

- Ezt mondd még egyszer... - préseltem ki a fogaim közt.

- Mrs.Tomlinson! - vigyorgott.

- Fuss. - jelentettem ki.

Nem reagált ezért rávetődtem és ütni kezdtem. Egy darabig röhögött majd könyörögni kezdett, hogy szálljak le róla.

Louis egy műzlis tállal a kezében nézett minket, majd amikor már megelégelte Hazza ordibálását megfogott a derekamnál fogva és leemelt róla.

- Abban a 160 centidbe, hogy van ennyi erő? - dörzsölte a karját Harry.

Vállat rántottam és kimentem a konyhába egy kis műzliért. Kerestem a dobozt, de nem találtam sehol.

- Hol a müzli? - kiabáltam ki.

- Elfogyott! - vigyorgott Louis rám.

Más esetben ez a vigyor aranyos lenne, de így korán reggel morcosan....nem nyerő.

- Most komolyan megetted az utolsó műzlit?

- Ahha. - bólogatott.

Egy darabig néztem rá majd kikaptam a tányért a kezéből és szaladni kezdtem.

Tudom, hogy ő gyorsabb és erősebb, úgyhogy ez teljesen fölösleges volt, mert a kanapénál elkapott.

Mondanom sem kell a szőnyeg tiszta tejes volt.

- Add ide! - súgta a fülembe.

Kapálóztam és szabadulni akartam a szorításából, de nem engedett.

Elkezdett csikizni ekkora már a tálban egy csepp tej sem volt mind a szőnyegen kötött ki.

A kanapén kötöttünk ki és még mindig csikizett. Ő felül én alul.

- Louis ez így nem ér!! A saját súlycsoportoddal kezdj ki! - szenvedtem.

- Te kötöttél belém!

- Nem is igaz! - szenvedtem.

- De! - vigyorodott el szívdöglesztően.

Mélyen a szemembe nézett majd elmosolyodott. Abbahagytam a rúgkapálózást.

Lassan közelített a szájával én pedig ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy megcsókoljam. Már csak pár milliméter választott el minket egymástól mikor Zayn felkiáltott.

- Vas Happenin! Jó reggelt mindenkinek!

Mi szétrebbentünk. Louis leszállt rólam én pedig felültem és zavartan körbe néztem.

Harry popcorn-t rágcsálva ült és nézett minket Zayn pedig az ajtóban állt.

- Megzavartam valamit? - vigyorodott el Zayn.

- Ohh felvilágosítalak! Belerondítottál egy romantikus csókjelenetbe. - mondta csámcsogva Harry.

- Nah jó! Te miért néztél popcornnal a kezedben? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Hát jó mozihoz kell egy kis popcorn! - emelte fel a tálat egy Colgate mosollyal.

Homlokon csaptam magam majd hátradőltem.

Szerintem most jobb, ha nem nézek Louis-ra és senki másra sem.

- Mizu gyerekek? - jött ki Liam Daniellel a szobából.

- Louis és Jessy majdnem megcsókolták egymást. - mondta unottan Hazza.

- Hoppá!

Én teljesen elvörösödtem, úgyhogy jobbnak láttam elhagyni ezt a helyet.

Felálltam és kimentem a szobaajtón. Lementem a halba ott ki a forgó ajtón és elindultam.

Sosem jártam Los Angeles-be, úgyhogy nem tudtam mit kezdjek magammal.

Megláttam a turné buszt. Biztos benne van Charlie is.

Felmentem rá előre mentem a vezető kabinba és szerencsém volt, mert ott találtam.

- Szia, kislány!

- Szia!

- Mi történt, amiért idejöttél?

- Honnan tudod, hogy történt valami?

- A srácok is mindig akkor jönnek! - nevetett fel.

- Majdnem megcsókolt Louis csak Zayn megzavart minket. Egyszerűen nem tudok neki ellenállni.

- És ki mondta, hogy kell? Már ő megbánta. Te pedig szereted. Még meg van az esélyetek egy új boldog életre együtt!

- De még egy kicsit móresre akarom tanítani!

- Sosem értettem a fiatalok gondolkozását. - csóválta a fejét.

- Bocsánat, ha fárasztalak! - nevettem fel.

- Dehogy fárasztasz! Nyugodtan jöhetsz mindig hozzám!

- Akkor jó!

- Menj vissza és tanítsd móresre! Zavard kicsit össze.

- Oké. - mondtam mosolyogva majd felpattantam és lerohantam a buszról.

Vissza fellifteztem a lakosztályhoz és berontottam az ajtón.

- Ne haragudj nem akartunk cikizni! - ölelt meg Harry.

- Ohh mintha sajnálnád is. - öleltem vissza nevetve.

- Nem haragszol?

- Dehogyis! - vigyorodtam el.

- Beavatna valaki hogy mi történt? - kérdezte Niall.

Elnevettük magunkat.

- Csak Jess és Louis majdnem smároltak!

- Jó ennyi elég volt ebből a mondatból. - ültem le a kanapéra.

                                       ~~~~~~~~~~~~~~~¤¤¤¤¤¤~~~~~~~~~~~~~

*November 30. turné vége*

Mióta hazajöttünk Los Angeles-ből csak Louis jár a fejemben és az a pillanat mikor majdnem megcsókoltuk egymást. Miért nem tettünk meg? Most annyira hiányzik.

Itt állunk a reptéren a rajongókkal és várjuk, hogy megérkezzenek. Persze velünk áll két nagydarab testőr is, akik megvédenek az esetleges balesetektől. Pl. hogy egy lány nyakon szúr, mert Louis exe vagyok. Hmm, simán el tudnám képzelni.

- Hol vannak már? Ugye nem történt semmi rossz velük? - pánikolt Dan.

- Danielle fejezd már be, mert leütlek most már tényleg! Ne paráztass engem is be!

- Jó de...

- Dan!

- Befejeztem!

Egy 5 perc múlva megláttuk azt az öt idiótát.

Nem tudom mi volt velem én csak annyira örültem, hogy itt vannak, és hogy egy darabig nem fognak el menni. Elragadott a hév így rögtön Louis nyakába ugrottam.

Ennyire még sosem vártam a találkozást. Annyira jó volt újra érezni az illatát.

- Mi ez a nagy öröm? - tett le 2 perc után.

- Nem tudom. Bocsi. - sütöttem le a szemem.

- Nem baj. Titokban így képzeltem az érkezésünket csak nem gondoltam, hogy meg is történik. - nevette el magát. A sikítozás javában zajlott a paparazzik fényképezője kattogott és kérdések záporoztak mindenhonnan.

Louis átkarolt védelmezően és úgy hagytuk el a repteret.

Beültünk egy sötétített üvegű kisbuszba és gondolom haza indultunk.

10 perc múlva befordultunk az ismerős kapun és leparkoltunk.

A srácok kiszedték a bőröndöket és bementünk az 1D házba.

Bekapcsoltuk a tv-t, és amíg a fiúk pakoltak én leültem tv-zni Danielle meg egy kis kaját ütött össze.

- A One Direction nevű fiúbanda ma érkezett meg 4 hónapos turnéjáról a Londoni reptérre. A reptéren Danielle Peazer és Jessie Parker fogadta őket. - mondta a híradós nő.

Átkapcsoltam, hogy ne kelljen ezeket hallgatnom.

- Jessie Parker nagy örömmel fogadta a fiúbandát főleg Louis Tomlinson-t. Mégsem szakítottak? Mi van a két fiatal között?

Mérgesen elkapcsoltam egy zene csatornára.

- Információink szerint a szívtipró és ex barátnője azért szakítottak, mert az énekes megcsalta Jessie Parker-t.

- Mi?? Ezt honnan tudják? - háborodtam fel.

- Mi a baj? - ült le mellém Louis.

- Mindenhol mi vagyunk, és a szakításunkkal foglalkoznak és már azt is tudják, hogy...megcsaltál.

- Ebbe bele kell törődnöd, ha egy világhírű banda barátja vagy.

- Megölhetek valakit?

- Nem kéne! - nevette el magát.

- Itt alszotok? - kérdezte Liam.

- Persze! - mondta Dan.

- És ebbe nekem mi a muris? Egyedül alszok a vendégszobába juhú! - mondtam unottan.

Danielle felnevetett és tovább kavargatta a kaját.

- Tudom, hogy vicces a nyomorom. - háborodtam fel.

- Felőlem aludhatsz nálam is! - ajánlotta fel Louis.

Hát persze még a pillangóim kellettek ide.

A tenyerembe hajtottam az arcom.

- Ne kínozz már. - motyogtam halkan.

- Tessék? - kérdezte vigyorogva Louis.

- Semmi. - mondta mérgesen.

- Sokkal kényelmesebb az én ágyam, mint a vendégszobában.

- Figyelem! Felszólítom London minden lakosát hogy ma este semmi esetre  se mozduljanak ki, mert egy óriási vihar tart városunk felé. 150km/h széllökések és nagy eső várható.

- Most komoly? - beszéltem a tv-hez.

Louis elnevette magát.

- Akkor gondolom ez meg van beszélve. - mondta majd felállt és kiment a konyhába.

Kimentem Dan-hez unott pofával.

- Még az időjárás is azt akarja, hogy összejöjjünk? - hisztiztem.

- Úgy látszik! - nevette el magát.

Este 10 óra van és mi épp egy horrort nézünk. Louis mellé lettem szorítva ezért erősnek kell lennem és nem bújhatok hozzá.

Mivel november végét járjuk ilyenkor nem szokott dörögni az ég hál istennek, mert frászt is kapnék.

Épp egy ajtót akart a filmbe kinyitni a csaj, ami mögött tuti valami bazinagy ijesztő valami van, amikor levágta a biztosítékot valami és elment az áram.

Egy nagyot sikítottam és Lou-hoz húzódtam, aki átkarolt.

Ennyit arról, hogy erős leszek.

- Megyek, megnézem a biztosítékot! - állt fel Zayn.

- Várj, megyek veled! - mondta Louis majd adott egy puszit a fejemre és felállt.

Mi? Ne menjen már ki!

- Ne menjetek ki! - szólaltam fel.

- Miért?

- Hát mert vihar van! Légyszi!

- Nyugi csak megnézzük, hogy vissza lehet -e kapcsolni! - nevetett Zayn.

- De...

- Jess nyugi! - nevetett Hazza.

Karba tettem a kezem és hátradőltem durcásan.

10 perc telt el és sehol nem voltak. Sötétbe ücsörögtünk ott és vártuk őket.

- Miért nem jönnek még?

- Megnézem őket. - állt fel Liam de Danielle visszarántotta, ahogy hallottam.

- Nem mész sehova!

- Louis meg Zayn le van szarva mi? És ha valami bajuk esik?

- Nem fog semmi bajuk esni! - mondta Harry.

- Akkor miért nem jöttek még vissza? - kérdeztem hangosabban.

- Nyugi biztosan mindjárt itt lesznek!

- Jó csak aggódom.

Ebben a pillanatban felkapcsolódott a villany és a fiúk hangját hallottam, meg akik nevettek.

- Nah látod? Nincs semmi baj.

- Jó bocsánat!

- Mi az? - nevetett Louis.

- Aggódott értetek! - mondta Danielle.

- Jó, de te se engedted volna ki Liam-et!

- Áhh szóval innen fúj a szél! - vigyorodott el Hazza.

- És engem ki fog félteni? - biggyesztette le a száját Zayn.

- A barátnőd! - nevette el magát Liam.

- De turnén van!

- Akkor senki! - nevetett fel gonoszan.

Kint süvített a szél és hallottuk, hogy egy két törékeny dolgot el is tört. Szörnyű idő van kint.

- Na, srácok menjünk aludni! - mondta Danielle.

- Aludni? Inkább táncoljunk! - kiáltott fel Harry.

 - Legalább akkor lezuhanyozhatnánk? - tettem fel a számomra fontos kérdést.

- Ja, azt lehet!

Felmentem Louis szobájába és bementem a fürdőbe.

Leöltöztem és éppen beléptem volna a zuhany kabinba mikor eszembe jutott, hogy semmi pizsi nincs nálunk. Fenébe.

Kinyitottam az ajtót és letipegtem a lépcsőn.

- Louis nincs semmi pizsim.

- Megyek! - mondta és felszaladt a lépcsőn.

Kotorászott egy kicsit a szekrényébe majd ideadott egy pólót egy boxert és egy zoknit.

- Köszi. - mosolyogtam rá és bementem a fürdőbe.

Bekulcsoltam magam után az ajtót és végre beállhattam a zuhany alá.

Miután kész lettem felvettem a kapott cuccokat. A boxer csúszkált le rólam a zoknit a vádlim közepéig húztam a póló pedig combközépig ért. Tényleg ilyen kicsi lennék? Vállat rántottam és kiengedtem a hajam.

Lementem a lépcsőn a fiúkhoz.

Louis végigmért és a szájába harapott. A többi fiú is végig mért, de csak diszkréten. Látom én az ilyeneket.

Még egy órát szórakoztam a hülyeségükön majd kijelentettem, hogy én megyek aludni ahova Louis is velem tartott.

Gyorsan bement lezuhanyozni én addig próbáltam elaludni, de nem tudtam.

Annyira jó Louis illat van. Szerintem "véletlenül" elcsóróm ezt a pólót.

Nagyon hiányzik még így is hogy itt van mellettem.

Nemsoká kész lett. Bebújt mellém.

- Tudod hányszor álmodoztam erről miután szakítottunk? - suttogta a fülembe.

A pillangóim őrültem repkedni kezdtek a szívem pedig hevesen kezdett el dobogni.

- Szerinted nekem nem hiányoztál? Én is szenvedtem eleget miattad és szenvedek is.

- Tudom. De miért kínozzuk egymást?

- Aludjunk jó?

- Nem! Amikor ezekről kezdünk, elbeszélni mindig kitérsz a kérdések elől!

Felkapcsolta a kis lámpát és visszafeküdt szembe velem.

- Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz.

- Mi?

- Mondd a szemembe!

- Louis én ezt...

- Ha szeretsz, akkor miért nem próbáljuk meg még egyszer?

- Nem bízom már benned.

- 3 hónapot voltunk külön. Rá se néztem egy lányra se és mindet elutasítottam. A fiúk is a szemtanúi voltak ezeknek.

- Tényleg?

- Igen. Szeretlek és egy idióta voltam, amiért ezt csináltam egy olyan lánnyal, mint te vagy. Te tökéletes vagy nekem én pedig elszúrom. Ez jellemző.

- Te komolyan még egy buliban sem csókoltál meg egy lányt?

- Ennél leragadtál? - kérdezte nevetve.

- Igen. - nevettem el magam.

- Tényleg nem! És nem is kellene más lány.

- Jó ezt már hallottam egy párszor.

- Azóta sok minden történt.

- Miért vagy ilyen helyes és szívdöglesztő?

- Miért vagy ilyen szép és aranyos?

- Én? Dehogyis! Aranyos? Jézusom te mit látsz?

- Az igazi Jessy-t. Szóval? Szeretsz? Hiányoztam?

- Te el sem tudod képzelni mennyire hiányoztál te buta! És most is hiányzol.

- De hát itt vagyok!

- De nem úgy. - hajtottam le a fejem.

Az államnál fogva felemelte a fejem majd a szemembe nézett, ahogy én is az övébe.

Idehajolt és óvatosan gyengéden megcsókolt. Hogy tud ilyen jól csókolni? Annyi mindent éreztem. Szerelmet, féltést, hiányt, szomorúságot, megbánást. Annyira akartam. Mikor egy idő után elváltunk a szemébe néztem és megpusziltam a száját.

- Ez most mit jelent? - kérdezte.

- Azt hogy ne bízd el magad, de van esélyed.

- Igen? Ilyen nagyképűek lettünk? - nevette el magát.

- Annyira hiányzott már a csókod. - bújtam hozzá.

- Nekem is a tiéd. - mosolyodott el majd magához szorított.

Annyira elálmosodtam. Louis lekapcsolta a lámpát kicsit motyogtam még neki majd elaludtam a karjaiban.