20.fejezet~

Sziasztok! Kicsit sokára, de meghoztam a 20.-dik részt!:D Nagyon szépen köszönöm, hogy feliratkoztatok és követtetek 20 részen keresztül! Még legalább ennyit szeretnék összehozni! Változtattam a betűtípuson remélem ez már olvashatóbb lesz! Gondoltam nyaralás előtt még hozok egy részt, mert nem hiszem, hogy közben tudok! Szóóval jó olvasást és további szép nyarat nektek!:D  xx

Reggel hangoskodásra keltem. Ránéztem az órára, ami csupán csak 7 órát mutatott.

Louis védelmezően karolt át, ami kezdett kicsit erős lenni. Megfordultam, hogy vele szemben legyek.

Tudom, hogy nem fog sikerülni lehámozni rólam a karjait ezért fel kellett ébresztenem, hogy megnézzem mi ez a lárma. Mondjuk maradtam volna még ott egy kis ideig. Annyira jó érzés.

Megsimogattam az arcát, amire nem reagált.

- Louis. - suttogtam.

Még mindig semmi.

- Louis! - mondtam hangosabban.

Meg sem mozdult.

Kicsit felkönyököltem és adtam az arcára egy puszit. Rögtön kinyílt a szeme és elmosolyodott.

- Már az arcsimogatásra is fel voltam csak kíváncsi voltam mit csinálsz. - nevette el magát.

Kinyújtottam a nyelvem.

- Mit szeretnél?

- Elengednél? - néztem rá boci szemekkel.

- Hmm...nem!

- Louis!

- Hova szeretnél menni?

- Megnézni, hogy mi ez a ricsaj!

- Biztos Harry-ék adják önmagukat. - nevetett fel.

- Mondjuk nem az én házam, úgyhogy szétverhetnek bármit.

- De ha itt nem jó, akkor menj nyugodtan. - engedett el sértődötten.

Nem mozdultam csak néztem rá kiskutya szemekkel.

- Most megsértődtél?

- Nem.

- Jajj te ki butus. - borzoltam össze a haját.

- Ezt ne! - tette fel a mutató ujját.

- Mert mi lesz? - vigyorodtam el.

 Annyira szeretek másokat idegesíteni.

- Megbánod! - fordult felém fekvőtámaszba.

- Most megijedtem! - cukkoltam tovább.

- Nem félsz?

- Nem! Kéne? - nevettem el magam.

- Kéne! - mondta majd megcsókolt durván.

Egy idő után a csók elkezdett fájni ezért elfordítottam a fejem.

- Te idióta ez fáj! - nevettem fel.

Közelebb hajolt a nyakamhoz majd csókolgatni és szívogatni kezdte elég fájdalmasan.

Felszisszentem.

- Te idióta! - toltam el a fejét sértődötten.

- Mi a baj? - nézett sunyin.

- Ez meg fog látszani!

- Legalább megjelöltelek.

- Nem vagyok a csajod Tomlinson!

- Majd leszel!

- Nem biztos! - néztem rá hunyorogva.

- Ne játssz velem!

- Mert? - vigyorodtam el.

- Gonosz vagy!

- Megeshet! - rántottam vállat.

Átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam és a szájába haraptam.

- Ezt meg kellett volna éreznem? - kérdezte vigyorogva.

- Fogd be! - ütöttem mellkason majd kigurultam alóla.

Lemásztam az ágyról és kimentem az ajtón megnézni, hogy mi van lent.

Annyira nem volt nagy kupi. Csak reggelit készített Harry és Zayn. Ez így magába ijesztő, de ehhez látvány is társult.

- Jézusom! - csaptam magam homlokon majd inkább visszamentem a szobába.

- Jól nézel ki a pólómban. - szólalt meg az ágyon fekve Lou.

- Jól nézd meg, mert egy darabig nem fogsz így látni!

- Csak e nélkül?

- Arról meg ne is álmodj Tomlinson!

- Most Tomlinson leszek?

- Igen ez tetszik! - nevettem fel és visszafeküdtem mellé.

- Szóval Parker! Miért csinálod ezt?

- Mit? - kérdeztem ártatlanul.

- Miért játszol?

- Én nem játszok. - haraptam a szám szélébe.

- Persze te kis ártatlan bárány vagy!

- Pontosan!

Nevetve megcsóválta a fejét.

Nyújtóztam egyet majd Louis felé kerültem és rávigyorogtam.

Megfogta a két kezem a lábát a hasamhoz tette és felemelt.

- Nee! Tegyél le! - kezdtem el nevetni.

- Nem!

- Louis!

- Cserébe mit kapok?

- Pofon? - vigyorodtam el.

- Nem jó! - durcáskodott.

- Jó kapsz egy csókot!

Azonnal lerakott magára rántott és megcsókolt.

- Idióta. - morogtam bele a szájába.

Felnevetett és leborított maga mellé.

- Srácok kaja! - rontott be Harry.

- Biztos, hogy enni akarok én abból? - kérdeztem szörnyülködve.

- Na, gyertek! Jó lett!

Feltápászkodtam az ágyból megvártam Louis-t és lesétáltunk.

Nem volt rendetlenség. Azt hogy csinálták? Szépen meg volt terítve 7 személyre.

Leültem és vártam a kaját, ami meg is érkezett.

Egy egyszerű omlett volt, de jól nézett ki.

Mindannyian megkajáltunk majd visszamentünk a szobánkba átöltözni.

- Louis! Nagyon kell neked ez a póló? - kérdeztem félénken.

Felnevetett.

- Vidd nyugodtan. - nevetett még mindig.

- Ne nevess! - vágtam hozzá a pulcsim.

- Az összes pólóm el fogod lopni? - vigyorgott.

- Ne gúnyolódj! - mondtam legörbült ajkakkal.

Idejött és átölelt.

- Bocsánat. - kuncogott.

- Rohadj meg Tomlinson!

- Ne durcáskodj már! - mondta majd meg akart csókolni, de a számra tettem a kezem.

Felkapott letett az ágyra és elkezdett csiklandozni.

- Vedd el onnan a kezed!

- Nem! - motyogtam bele a tenyerembe.

Megfogta a kezem majd letette két oldalra és rákulcsolta a kezeit.

- Erősebb vagyok! - mondta majd megcsókolt. Először az volt a tervem hogy nem csókolok vissza, de nem tudok neki ellenállni.

Oldalra nézett a kezemre ahol vágások díszelegtek. Imádom. Le kéne, alapozni őket vagy nem tudom…

Jöhet a fejmosás hurrá!

- Jess ezek nem olyan régiek! - szállt le rólam.

Lehajtottam a fejem és tanulmányozni kezdtem. Ott volt a jobb csuklómon a heg, amit akkor csináltam mikor megtudtam, hogy megcsalt.

- Miért? - kérdezte.

Nem válaszoltam.

- Miért kell tönkre tenni a hangulatot? - förmedtem rá.

- Fáj ezt látni. - mondta halkan.

- Csak hiányoztál és így tudtam levezetni a feszültséget!

- De most már itt vagyok! Ne csináld ezt többet!

- Oké.

- Nem hallottam!

- Jó nem csinálom többet! - mondtam hangosabban.

- Gyere ide te buta. - húzott magához és adott a homlokomra egy puszit.

- Ja, amúgy el is felejtettem mondani, hogy holnap lesz egy meccsem! - mondta vigyorogva.

- Milyen meccs? - ráncoltam a szemöldököm.

- Hát.. jótékonysági foci Donchasterben!

- Az tök jó! - tapsikoltam.

- Eljössz?

- Persze!

- Akkor jó!

- Anyukádra is kíváncsi vagyok! Ha megszületik, a kicsi mennünk kell babázni!

- Én is alig várom már! És azt is, hogy kiderüljön, hogy milyen nemű!

- Srácok gyertek le! - üvöltött Liam.

Gyorsan leszáguldoztunk a lépcsőn.

- Mi az? - kérdezte Louis.

- Megbeszélésre kell mennünk most! Lányok ti maradtok?

- Szerintem igen! - válaszolt Dan.

- Akkor mi elmentünk. Nem sokára jövünk! - mondta Liam majd adott Dan-nek egy csókot.

Louis-tól kaptam egy arcra puszit és már itt sem voltak.

- Nah mesélj! Történt valami érdekes az éjszaka?

- Nem! - válaszoltam mosolyogva.

- Majd kicsattansz az örömtől és Louis az előbb adott egy arcra puszit szóval halljam!

- Jó! Megbeszéltünk egy két dolgot és mondtam neki, hogy van esély, hogy visszamegyek hozzá. Meg pár csók elcsattant.

- És ezt te nem akartad nekem elmondani?!? Szégyelld össze vissza magad!

- Jól van, na! Bocsánat! - nevettem.

 ~~~~~~~~~~

*A meccs előtt 5 perccel*

A kilátón állunk és a bemelegítést nézzük. Annyira izgulok, hogy jól sikerüljön nekik ez a meccs.

Sosem szerettem a focit, de azt hiszem, ezt fogom. Semmi értelme annak, hogy rohangálnak egy labda után, de ők tudják.

Bejöttek a bírók a pályára és elkezdődhetett a meccs. Niall, Liam, Zayn és Harry lent állnak a pálya szélén. Fogalmam sincs miért, de ha nekik jól esik, akkor oké. Mondták, hogy mi is menjünk le, de semmi értelme szerintem.

Kaptam Lou-tól egy mezt, amin a Tomlinson felirat volt és ugyanaz a szám, mint amiben ő játszik a 17-es.

Daniellel kiabáltunk, ha valami szabálytalanság történt és tapsoltunk mikor gólt lőttek Lou-ék.

Úgy a 70.-dik percnél Louis vitte a kapu felé a labdát és próbálta kicselezni a többieket, amikor az ellenfél bevágott elé és kibuktatta Louis pedig elesett.

Elkezdtem fújolni. Reméltem, hogy nincs nagy baj, de nem tudott felállni. A lábát fogta és feküdt. A csapattársai felállították és lesegítették a pályáról majd a kis padra ültették.

- Megyek, megnézem! - szóltam Dan-nek és lesétáltam a kilátóról átbújtam pár kapu alatt és kimentem a srácokhoz.

- Jól vagy? - kérdeztem Louis-t.

- Jól csak azt hiszem meghúzódott egy szalagom!

- Áucs!

- Igen! - nevette el magát.

- Nem baj ügyes voltál! - mondtam majd megpusziltam az arcát.

A kispadról végig néztük a meccset. 3-1-re nyert Louis csapata. Lepacsizott a srácokkal majd elment öltözni. Én addig Liamékhez társultam.

A közönség lassan elszállingózott mi pedig vártuk Louis-t.

10 perc múlva kijött nevetve.

- Troy és Sid meg akarta adni a számát neked! - nézett rám.

- Ohh és hol vannak? - kérdeztem huncut vigyorral mire ő mérgesen összehúzta a szemöldökét.

- Mi van? Szingli vagyok! - nevettem fel ezzel őt tovább idegesítve.

- És jó pasik? - cukkoltam tovább.

- Jól érzed magad? - kérdezte cinikusan.

- Igen! - nevettem el magam.

- Akkor elmegyünk anyukádhoz? - kérdeztem Louis-t.

- Háát nem is tudom! - gondolkozott.

- Légysziii! - néztem rá boci szemekkel.

- Oké! - nevetett.

- Srácok menjetek haza a Liam autójával mi majd megyünk az enyémmel! - mondta Louis.

Még jó hogy két autóval jöttünk mivel Lou-nak hamarabb itt kellett lennie.

- Anyától olyan letolást fogok kapni! Még nem tudott elégszer leordibálni, amiért az a dolog történt.

- Hogy megcsaltál?

- Igen. Direkt nem akartam kimondani, de köszönöm, hogy emlékeztetsz.

- Úgy tudom engem csaltak meg, úgyhogy ne te játszd a sértettet.

- Jól van, na! - nevette el magát majd leparkolt a ház elé.

Kipattantam az autóból és a bejárat felé vettem az irányt Louis pedig követett.

- Jessy! Úristen! Annyira örülök! Már azt hittem nem látlak! Bocsánat a fiam viselkedéséért. Egy idióta! – mondta Jay.

- Szia! Azt tudjuk, hogy az! - nevetem fel és megöleltem.

- Öm hello én is itt vagyok! - intett Lou mosolyogva.

- Jajj gyere ide! - szorította magához őt is.

Beljebb mentünk ahol letámadott a két iker és agyon ölelgetett minket.

A két lány Fizzy és Lott nem voltak itthon.

- Sziasztok, gyerekek! - jött elő gondolom Dan Jay vőlegénye!

Bemutatkoztunk egymásnak mivel még nem találkoztunk majd beljebb mentünk.

- Úúú had nézzem a hasad! - mondtam Jay-nek aki felhúzta a pólóját és oldalt állt nekem. Már lehet látni. Elég furcsa hogy a harmadik hónapban van és ilyen nagy a pocakja.

- Nagyon imádom a kisbabákat! - kezdtem visítozni.

- Akkor majd jöhettek babázni! - mosolygott.

- Júúj de jó! - néztem Lou-ra.

- Nah de mesélj! Most mi van Louis és közted?

- Hát semmi.

- Ó értem! Fiúk menjetek már ki! - förmedt rájuk Jay. A két fiú kiballagott a nappaliból.

- Elmegyünk sörözni! - mondta Dan és Louis.

- Oké! - kiabáltuk ki nekik.

- Annyira sajnálom, amit Louis tett! Én nem így neveltem. Nem értem, hogy miért csinálta. Sikerült feldolgoznod?

- Hát.. még folyamatban van, de már jobb.

- Hallottam, hogy kórházban is voltál! Pedig annyira örültem, hogy ilyen aranyos okos lányt fogott ki a fiam! Erre elrontja az egészet.

Halványan elmosolyodtam.

- És most hogy vagytok? Mármint barátok?

- Valami olyasmi.

- Úgy sajnálom. Pedig annyira szerelmes volt. Azt hittem, hogy sokáig bírni fogjátok.

- Nem rajtam múlott.

- Hát igen! Rendesen le is csesztem! - nevetett fel.

- Váltsunk témát. Milyen nemű a baba? Még nem tudni?

- Babák. Ikreket várok!

- Mi? - sokkoltam le.

- Még azt nem lehet tudni, hogy fiúk e vagy lányok!

- Úristen gratulálok! Louis tudja?

- Még nem! Ma akartam elmondani neki.

- Duplán babázhatok, de jó! - dobódtam fel mire Jay felnevetett.

- Jessy gyere játszani! - jött oda Phoebe.

- Megyek. - mosolyodtam el és bementem a szobájukba.

Sokáig játszottam az ikrekkel. Nagyon jól elvoltunk. Később Lottie és Fizzy is csatlakozott. Kifaggattak a szakításról és én is kifaggattam őket a fiú ügyeikről. Nagyon jól elvoltunk egyáltalán nem is vettem észre hogy már 3 óra telt el és sötétedni kezdett.

- Hello! - jött be Louis a szobaajtón.

- Szia! - köszöntek a lányok majd megölelték a tesójukat.

- Elvoltatok együtt? - kérdezte.

- Igen! Jessy-nek megmutattuk a barbi babáinkat és játszottunk! - számolt be Daisy vidáman.

- Annak örülök! - nevetett Louis.

- Anyukád mondott valami a babáról? - kérdeztem.

- Nem. Mert?

- Gyere ki! - mondtam majd kimentünk a konyhába.

- Jay mondd el neki a jó hírt! - mosolyogtam.

- Nem ülnél le? - kérdezte Louis-tól.

- Jézusom! Ugye minden rendben?

- Igen! Csak kettő baba van!

- Hogy mi? Még két tesóm lesz?

- Igen!

- Úristen, de jó! Remélem nem lányok! - nevetett fel.

- Mennünk kéne! - mondtam.

- Ja, már elég sötét van.. - válaszolt Lou.

- Vacsorázzatok meg!

- Oké. - mondta Louis nevetve.

Megvacsoráztunk az egész családdal majd elindultunk. Már 22:00 volt. Éjfélre fogunk haza érni.

Felhívtam Danielle-t aki azt mondta, hogy az 1D házban alszik így mi is oda mentünk.

- Louis menjünk már be pizsiért!

- Oké. - mosolyodott el.

Louis ágyán ülök pizsiben és laptopozok. Azt mondta egy fél órája, hogy mindjárt jön. Azon gondolkodom, hogy megkeresem, de túl lusta vagyok, ezért inkább maradok a seggemen.

Motoszkálást hallottam majd benyitott egy nagy tálcával.

Letette az ágyra.

 Volt rajta szív alakú tükörtojás és minden finomság.

- Reggvacsora! - nevetett fel.

- Úúú! - csillant fel a szemem.

Rögtön letettem a laptopot az ölemből és hozzákezdtem, ahogyan ő is.

- Miért vagy ilyen kedves? - kérdeztem.

- Csak boldognak szeretnélek látni! Jó, na, lehet kicsit meztelenül is! - kacsintott mire vállon ütöttem.

- Perverz! - nevettem el magam.

Meg vacsoráztunk még egyszer igen éjfélkor... majd lekapcsoltuk a lámpát és megpróbáltunk elaludni.

Ami Louis-nak sikerült nekem pedig nehezebben, de végül én is elaludtam.