25.fejezet~

Éppen Louis autójában ülünk és megyünk karácsonyfát venni. Igazából be vagyok zsongva, emiatt mert ez lesz az első karácsonyom, ami szeretetben telik.

- Louis nem veszünk 5 méter magas fát! A többiek ránk bízták a faválasztást és igazából nem is értem, hogy miért.

- Mert tudják, hogy én jót fogok venni!

- Nem Louis te egy csúnya 5 méteres fát akarsz venni!

- Nem csúnya! Csak furcsa alakja van.

- Nem veszünk olyat, amit a neten mutattál!

- De miért? - hisztizett.

- Mert nem!

- Ne kötekedj, mert kiraklak! - nevette el magát.

- Nyugodtan. - tettem karba a kezem.

- Nem érhetek hozzád tegnap este óta! Így hogy vegyem hasznodat?

- Ne akarj felhúzni!

- Hisztis! - vigyorodott el.

- Nem Louis nem vagyok hisztis, csak amikor felidegesítesz!

Elnevette magát majd jobbnak látta nem visszaszólni.

Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva elindultunk fát nézni.

- Segíthetek? - jött oda egy srác.

- Aha! Karácsonyfát akarunk venni!

- Louis ezt szerintem magától is tudta!

- Ne szólj be! - nevette el magát.

- Tudok mutatni pár szépet!

- Lehetne ezüstfenyő? - csillant fel a szemem.

- Persze! - mosolyodott el majd elindult mi pedig követtük.

Mutatott 3-at, ami közül csak kettő tetszett.

- Én nem ilyet akarok! - hisztizett Louis.

- Kérlek szépen! - néztem rá kiskutyaszemekkel.

- Jól van akkor melyik? - sóhajtott.

- Az! - mutattam a jobb oldalira.

A srác bólintott és odahozta a kocsihoz. Felkötözték a tetejére és elindultunk.

- Úúú de jó! - ujjongtam.

Louis csak elmosolyodott és vezetett tovább.

- Már várom a karácsonyt! Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés olyanok közt tölteni, akik szeretnek!

Idenyújtotta a kezét én pedig belekulcsoltam az enyémet.

Mikor megérkeztünk a srácok segítettek leszedni a fát az autóról és behozták.

- Na, jó menjünk sörözni lányok ti, díszítsétek fel! - mondta Zayn.

- Ohh még mit nem! - nevettem el magam.

- Nem akarod feldíszíteni? - néztek rám kiskutya szemekkel.

- De! Csak én is akarok sört inni! - nevettem.

Louis felmutatta a mutató ujját és nyitotta volna a száját ezért muszáj volt közbeszólnom.

- Fogd, be Louis menjetek sört inni! - mondtam majd felemeltem egy díszekkel teli dobozt és odacipeltem a fához. Így tett Dan is és elkezdtünk díszíteni.

*2 óra múlva*

Sok szenvedés után sikerült feldíszítenünk a hatalmas fát.

- Remélem valami kaját is csináltatok nekünk! - sétáltunk be a konyhába a srácokhoz.

- Mi? - fordult felém Louis.

- Semmi. - forgattam meg a szemem és leültem mellé.

- Látom, van még söröd! - bújtam hozzá közelebb és nagy szemekkel néztem rá.

Elnevette magát majd idenyújtotta.

- Köszönöm! - csillant fel a szemem majd belekortyoltam.

- És? Mit csináltatok, míg mi szenvedtünk? - kérdezte Danielle.

- Pihentünk! - mondta Liam mire egy vállon csapás volt a jutalma.

- Most mi van? - nevetett Harry.

- Várj, felvilágosítalak! - szólaltam meg. - Ti behoztátok a fát, ami annyiból állt, hogy Niall és Harry cipelte az amúgy annyira nem nehéz fát a többiek meg csak nézték! Aztán bejöttetek pihenni, míg mi lányok behoztuk a létrát és feldíszítettük a magas és széles fát!

- Hupsz? - röhögte el magát Louis.

- Leszakad a hátam. - simogattam meg a fájó részt.

- Nekem meg a fejem is belefájdult. - fogta a fejét Dan.

- Most hogy mondjátok! - kezdett bele Louis mire csúnyán ránéztem ezért csak elnevette magát és csöndben ült tovább.

A nap részét eltöltöttük filmnézéssel és egy kis bevásárlással hisz holnap szent este lesz és csinálni kell vacsit. Aztán hazamentünk és Daniellel feldíszítettük a mi kis fánkat, ami nagyon szép lett.

*Karácsony reggel*

Reggel felfrissülten keltem. Nyújtóztam egyet és a fürdőbe mentem készülődni.

Ma van karácsony és Louis szülinapja. Alig várom az esti ajándékozást, ami közös megegyezés alapján az 1D házban lesz.

A srácok hogy kiengeszteljenek minket a tegnapi fadíszítés miatt most vacsit csinálnak. Hát lehet nem volt jó ötlet rájuk bízni, de ki kell használni, hogy ilyen háziasak. Nem sokszor lesz, így ezt érzem.

Miután elkészültem átmentem Danielle-hez aki ugyancsak fel volt öltözve.

- Jó reggelt! - ugrottam a nyakába.

- Jó reggelt, de neked mi bajod? - kérdezte döbbenten.

- Csak szeretem a karácsonyt! Vagyis ezt a karácsonyt! - nevettem el magam.

- Jaa értem! Hát én is. De már kicsit uncsi.

- Mi uncsi a karácsonyon?

- Nem tudom, de mondjuk, a kaját sosem unnám meg! - nevette el magát.

- Amúgy a srácok ugye azt mondták, hogy csinálnak kaját. Na, most...lehet, hogy rendelnek vagy lehet, hogy leégetik az egész konyhát. Nem viszünk mi is valamit?

- Dehogynem! Ők nem tudnak főzni!

- Szerintem sem. - kuncogtam.

Így hát elhatároztuk magunkat és az egész délelőttünket finomságok elkészítésével töltöttük.

Az utolsó dolog 1 órára lett kész.

Eddig még semmit nem hallottunk a srácokról, ami aggasztott így a kezembe vettem a mobilom és tárcsáztam Louis-t.

- Szia, édes! - szóltam bele vidáman.

- Szia! Na mizu? Hiányoztam?

- Ami azt illeti igen! Hogy képzeled, hogy nem hívsz fel és még egy üzenetet sem küldesz? Pedig szoktál! - görbült le a szám.

- Ne haragudj, de el kellett intéznem pár dolgot!

- Milyen dolgot? - kérdeztem.

- Nem tartozik minden rád!

- A menyasszonyod vagyok, és a felől érdeklődök, hogy hol voltál az elmúlt kb. 5 órában! - mondtam szomorúan.

- Na, jó! A srácokkal kuktáskodtunk, hogy jó vacsit tudjunk csinálni!

- Figyu azért gyomorrontást és egyéb gusztusos betegségeket nem szeretnék elkapni!

- Jó ez gonosz volt!

- Nem gonoszságból mondtam, de ti tényleg nem tudtok főzni!

- Jól van, majd este meglátod!

- Hát oké! És akkor estig nem is fogunk találkozni?

- Sajnos nem. Még vannak elintézni valóim, tudod, nagyon fontos ember vagyok.

- És nagyképű is.

- Ne sértegess! - nevetett fel.

- A tényeket közöltem csak!

- Miért vagy most ilyen morcos?

- Nem vagyok morcos! Ha tudni szeretnéd, nagyon jó kedvel keltem és most is jókedvű vagyok, de látni akarlak!

- Majd este láthatsz! - nevetett.

- Oké. Akkor majd este. - egyeztem bele.

- Szeretlek, szia!

- Én is! - nyomtam ki.

- Na, mi az? - futott le a lépcsőn Danielle.

Felültem a pultra és elvigyorodtam.

- Tuti rendelnek!

- Gondolod? És honnan fogjuk tudni, hogy rendelték -e?

- Majd ki szedem valahogy Louis-ból. - vigyorodtam el ördögien.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eljött az este. Danielle és én fogtuk a délelőtt elkészített kajákat és átsétáltunk a fiúkhoz.

Az idő enyhe volt és sehol sem volt egy hó szem sem.

Az 1D házban ott lesz Perrie is, akinek nagyon örülök hisz egy nagyon kedves és barátságos lány. Indulás előtt Dan-el beugrottunk a plázába és Perrie-nek is vettünk ajándékot.

Negyed óra kényelmes séta után odaértünk a házhoz bekopogtunk mire Harry nyitott ajtót.

Vigyorogva betessékelt minket.

- Csajok nem biztos, hogy jól fogunk lakni, mert a kaja fele leégett, de a másik fele finom! - szaladt elénk Zayn a tarkóját dörzsölgetve.

Elnevettem magam majd Dan-el felmutattuk a kezünkben lévő szatyrokat, amit ki is kapott a kezünkből és a konyhába rohant vele.

- Istennők vagytok! - hallottam Liam hangját a konyhából.

Mosolyogva besétáltam a konyhába és körülnéztem a vőlegényemet kutatva.

Megtaláltam a tűzhelynél kavargatott valamit. Felkacagtam és inkább úgy döntöttem nem zavarom. Úgy látom, nagyon koncentrál.

- Sziasztok, lányok! - bukkant fel a konyhaajtóban Pezz is.

Leugrottam a bárszékről és szorosan megöleltem.

- Olyan jó látni tieteket! - ujjongott.

- Vége a turnénak? - kérdeztem kíváncsian.

- Ahha 3 napja itthon vagyunk a csajokkal. Örülök, hogy a srácokkal és veletek tudom tölteni a karácsonyt. Imádom a lányokat, de nem az igazi egy lakóbuszban karácsonyozni a családodtól távol.

- Szívem már ide se jössz egy csókért? - fordult meg Louis.

- El voltál foglalva és nem akartalak zavarni! - kuncogtam.

- Nagyon vicces! - nyújtotta ki játékosan a nyelvét majd száját az enyémre tapasztotta.

- Louis hol a..... - kezdett bele Zayn.

- Baby hagyd, őket éppen lenyelni készülnek egymást. - nevetett fel Perrie.

Belemosolyogtam a csókunkba majd megszakítottam azt.

- Menj, csináld, a kaját nehogy itt éhen haljunk! - mosolyogtam rá.

Elvigyorodott majd kaptam egy szájra puszit és elsétált.

10 perc múlva minden kaja kész lett. Szépen megterítettünk és megbeszéltük, hogy először ajándékozunk.

Már alig vártam ezt a pillanatot.

Lou-val megbeszéltük, hogy itt alszok és majd mi kettesben adjuk oda az ajándékainkat egymásnak így a többieknek odaadtam, ahogy ők is nekem. Mindegyik ajándék tetszett kivétel nélkül. Kaptam karkötőt, Vans cipőt, egy gyönyörű kék koktél ruhát, amit imádok és még sok minden mást.

Az ajándékozás után leültünk vacsizni.

Tényleg nagyon finom volt, amit a srácok csináltak és még meg is dicsértem őket, hogy milyen kiváló szakácsok. Később kiderült, hogy nem kellett volna, mert kicsit elbízták magukat, de hát ők már csak ilyenek.

A vacsi után a srácok előhozták Louis tortáját, amit már volt szerencsém látni. Egy nagy focilabda formájú torta volt, ami a Doncaster Rovers színeiben pompázott. Lou-nak nagyon tetszett viszont mi inkább az ízére voltunk kíváncsiak ezért kicsit sürgettük, hogy vágja fel. Nagyon finom volt. A tortázás után társasoztunk felelsz vagy merszeztünk és persze előkerültek a szeszes italok is, amiből jócskán fogyasztott mindenki.

Fél 12 körül nem tudom, hogy a pia hatása vagy csak szimplán puhányok vagyunk, de mindenki kidőlni készült így a párok bezárkóztak a szobába a szinglik pedig koccintottak még párszor a nappaliban.

Megfogtam Louis kezét és felráncigáltam a szobába.

Lehuppantam az ágyra törökülésben és az ölembe vettem az ajándék csomagját. Kihúzta az egyik fiókját és ki vett belőle egy ajándékcsomagot.

Leült velem szembe én pedig átnyújtottam neki az ajándékát, ahogy ő is nekem.

- Boldog karácsonyt szívem! - hajolt oda egy gyors csókért.

- Boldog karácsonyt! - vigyorodtam el és elkezdtem széttépni a csomagolást.

- Nyugodtan végülis csak két órámba telt becsomagolni. - kezdett el piszkálódni mire én elröhögtem magam.

Sikerült kibontanom. Egy nagyon puha és aranyos maci volt benne, amin egy fehér póló volt és a pólón a közös képünk.

- Ahw de aranyos vagy! - másztam az ölébe.

- Szeretlek. Viszont nem zavar, hogy az ajándékom bontanám ki? - nevette el magát.

- Várj egy percet. - vigyorodtam el majd gyengéden megcsókoltam.

Elengedte az ajándékát és a csípőmre csúsztatta a kezét.

- Nah csak egy percet kértem. - szakítottam meg a csókunkat és ördögien elmosolyodtam mire mosolyogva megforgatta a szemét.

Kimásztam az öléből és visszaültem a helyemre.

- Kicsim ezt nagyon el találtad mivel holnap akartam menni ilyet venni. A másik elszakadt. - nevette el magát mikor megtalálta a Vans cipőjét.

Megnéztem még mit rejt az a hosszúkás doboz, ami a maci mellett volt.

Egy gyönyörű arany nyaklánc volt benne, amin egy arany szívecske medál volt és bele volt gravírozva, hogy: L + J.

Mosolyogva felnéztem rá majd egy puszit küldtem neki és a nyakamba akasztottam.

Ő is kibontotta a képkeretét majd az éjjeliszekrényére helyezte és letepert az ágyon.

- Ugye van még egy kis ajándékod nekem? - nézett rajtam végig.

Elnevettem magam a hajába túrtam és a tarkóját masszírozva magamhoz húztam majd szerelmesen megcsókoltam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel kipihentem ébredtem.

Louis-ra néztem, aki még békésen aludt mellettem.

A tegnap estére gondoltam és az alsó ajkamba haraptam. Vad éjszaka volt az már egyszer biztos. Remélem, a srácok a reggelinél nem ezzel fogják kezdeni.

Óvatosan kikeltem az ágyból és az este földre hajigált ruháimat felkapkodtam és a fürdőbe mentem.

Annyiszor alszom itt, hogy már itt is van fogkefém és egy két smink cuccom is Louis polcán hever.

Gyorsan felöltöztem majd elvégeztem a reggeli teendőimet és visszamentem a szobába.

Befeküdtem az álomszuszékom mellé és elkezdtem az arcát simogatni.

- Jó reggelt! - suttogtam mire kinyitotta a szemét és kómásan rám nézett.

- Jó reggelt. - nyújtózkodott.

- Hogy aludtál? - mosolyodtam el.

- Nagyon jól! - karolta át a derekam és magára húzott.

- Össze foglak nyomni! - nevettem el magam.

- Vasággyal vagy 30 kiló! - nevetett.

- Nem is igaz!

- De igaz, úgyhogy egyél, mert el fogsz fogyni!

- Annyit eszek, mint egy ló! - kuncogtam.

- Azért annyit nem! - csókolt meg.

Valaki kopogni kezdett az ajtón.

- Gyere be! - kiabáltam ki neki.

- Jó reggelt! Csak szólni akartam, hogy Perrie-vel összeütöttünk egy kis karácsonyi reggelit úgyhogy gyertek le kajálni. - dugta be a fejét Danielle.

- Mindjárt megyünk. - mosolyogtam rá.

- Megyek, felöltözök. - mondta Louis és a fürdőbe sétált.

Sóhajtottam egyet majd kiterültem az ágyban és a telefonomat vettem a kezembe és netezni kezdtem.

Láttam facebookon egy érdekes dolgot. A One Direction valami díjátadón 4 díjra van jelölve és most lesz december 27.-én.

Louis erről nekem miért nem szólt?

- Drágám ez a díjátadó mi? Nem akartál szólni róla? - kérdeztem meg miután kijött a fürdőből.

- Ma akartam mondani neked. Ez egy elég nagy díjátadó és el szeretnélek vinni. Lesz utána after party meg ilyenek.

- Oké mehetünk. Viszont tudom, hogy milyen nálad egy ilyen after party...

- Ezt muszáj volt fel emlegetned?

- Igazad van bocsánat csak...amikor meghallom az after party szót a megcsalás jut róla eszembe.

- Jó majd megbeszéljük. Mehetünk reggelizni? Korog a hasam.

- Persze hogy mehetünk! - vigyorodtam el és felpattantam az ágyról.

Az ebédlőben az asztal meg volt szépen terítve és mindenféle finomság volt, rajta ami egy reggelihez csak kellhet.

- Hmm de jól néznek ki! - ültem le.

Szedett mindenki magának és megkezdődött a "ki hova megy ma" és "ki mit kapott a párjától karácsonyra" sztorizgatás.

- Amúgy srácok nagyon vékonyak a falak. Utálok Louis és Liam szobája között lakni. - duzzogott Harry mire majdnem megfulladtam az innivalómban.

Louis elnevette magát és segített nem megfulladni.

- De komolyan...nem akartam hallani, amit leműveltetek ti ketten. - nézett ránk.

- Harry hagyjál már! - röhögtem.

- Csak mondom! - nevetett.

Mindenki elkezdett nevetni és közben azt ecsetelték, hogy ők is hallották. Pedig az lehetetlen hogy Niall hallotta mivel messze van tőlünk.

- Niall azok Zayn-ék voltak, amit te hallottál! - szólalt fel Liam.

Perrie rögtön elpirult és inkább csendben evett tovább.

- Befejezhetnénk ezt a "ki kivel mikor" és "milyen hangosan csinálta" témát? - nevettem el magam.

- Befejeztük. - kuncogott Harry.

Miután mindenki befejezte a reggelit a lányokkal elmosogattunk és úgy döntöttünk, hogy tartunk egy csendes pihenőt így mindenki visszavonult a szobájába.

- Nah szóval akkor eljössz velünk az afterparty-ra és a díjátadóra? - kérdezte Lou.

- Nagyon ki kell öltözni? - kérdeztem.

- Nagyon. - nevette el magát.

- De király! Persze hogy el! - nevettem.

Ledőltünk az ágyra és egy darabig csendben feküdtünk.

- Mit adjunk anyáéknak és anyukádéknak karácsonyra? - törtem meg a csendet.

- Anya azt mondta, hogy már nagyon régen szeretne egy kényelmes kis autót, amiben az egész család elférhet, de nincs pénzük rá a babák miatt. Azt gondoltam veszek nekik egyet és azt adjuk közösen.

- Jó ötlet! - örültem meg.

- Az ikreknek jó lesz valami barbi, Lottie-nak széttörött az iPad-je és kéne neki egy új, Fizzy pedig telefont kért és anyáéknak mondtam, hogy én majd megveszem neki.

- Úúú de jó hogy ezek megvannak, legalább nem kell gondolkozni rajtuk annyit!

- Hát igen! És a te anyukádnak és a kistesódnak?

- Anya már nagyon rég óta vágyódik egy hiper-szuper kávéfőző gépért, úgyhogy azt veszek neki Jim nagyon jó fej volt és azt mondta, hogy ő tényleg semmit nem kér, ne költsem a pénzem rá a húgomnak pedig bicaj kéne.

- Akkor megyünk bevásárolni? - kérdezte izgatottan.

- Komoly?

- Ahha!

- Menjünk! - pattantam fel.

Beültünk a kocsiba és elindultunk, de előbb hazamentünk, hogy az ajándékaimat hazadobjam, és hogy átöltözhessek, mert nem akartam a tegnapi cuccomba rohangálni.

Miután ezzel is megvoltunk célba vettünk műszaki boltokat ahol vettünk Lottie-nak iPad-et Fizzy-nek a legújabb telefont és anyának egy hiper szuper kávéfőző gépet, ami állítólag beszél is...hát nem tudom...

Bementünk egy nagyáruházba ahol az ikreknek megvettük a barbikat a húgomnak pedig egy biciklit.

- Indulhatunk egy autókereskedésbe? - kérdezte Louis és bekötötte magát.

- Menjünk! - utánoztam én is és elindultunk.

Nagyon sok autókereskedést jártunk végig és gyönyörűbbnél gyönyörűbb és nagyobbnál nagyobb kocsikat láttunk, de egyik sem felelt, meg míg végül egy Volkswagen autókereskedésnél megtaláltuk a tökéletes autót. Lehet, hogy nem a legnagyobb, de ez tökéletes kicsit nagyon borsos ára volt és én mondtam Louis-nak, hogy inkább vegyünk mást, de ő ezt szerette volna, úgyhogy ezt vettük meg. Lehetett kérni hozzá egy óriási masnit, amit persze kértünk is és felkötöttük.

Elintéztük a sok papírmunkát és a kezünkben tarthattuk a kulcsát.

- Mehetünk először anyáékhoz? - kérdezte Louis.

- Mehetünk! - jelentettem ki.

Minden ajándék megvolt, úgyhogy elindulhattunk.

- És most amúgy ezt, hogy visszük oda? - kérdeztem.

- Úú basszus tényleg! - csapott a homlokára.

Sóhajtottam egyet majd megszólaltam.

- Figyelj én nagyon sokat vezettem kocsit csak szabálytalanul, mert nem tudtam letenni a jogsim, mert nem volt elég pénzünk. Ha nem félted annyira az autódat, akkor vezethetem én Doncaster-ig.

- Én egyáltalán nem féltem az autómat csak téged! Ha összetöröd, magad én nem tudom, mit csinálok.

- Majd lassan megyünk jó?

- Jessy...inkább szóljunk valamelyik srácnak.

- Ne zavarjuk, őket ők is mennek a családjukhoz.

- Oké, de nagyon óvatosan! És remélem egy rendőr sem fog megállítani.

- Kulcs? - tartottam a kezem.

Vonakodva, de végül oda adta.

Bepattantam a kocsiba és elindítottam. Elém jött Louis az új kocsival és elindultunk.

Nagyon fura volt megint vezetni.

Óvatosan és lassan mentem. A kezeim izzadtak nagyon féltem, hogy valami baj lesz. 2 órát végigvezetni úgy, hogy nincs jogsim kicsit húzós.

Lassan de odaértünk Doncasterbe.

Leparkoltunk a ház előtt kivettük az ajándékokat és bementünk.

- Sziasztok! - ölelgetett minket meg mindenki.

- Már vártunk titeket kész az ebéd is! - mondta Jay.

- Nem is mondtuk, hogy jövünk! - nevettem el magam.

- Anyai megérzés! - mosolygott.

Mindenkinek odaadtuk az ajándékát és utoljára hagytuk a kocsit, vagyis Jay és Dan ajándékát.

- Anya Dan! Az ajándékotok kint áll a ház előtt! - mondta Louis engem átkarolva.

- Úristen fiam ugye nem az, amire gondolok? - kapott a szája elé majd kisietett.

- Nem kellett volna gyerekek! - borult a nyakunkba.

Megölelgettük Dan-t is majd átadtuk a kulcsot és mindent, ami a kocsihoz tartozik.

Aztán miután megnézegették és kipróbálták bementünk és mi is megkaptuk az ajándékunkat. Én gyönyörű gyűrűt és karkötőt kaptam Louis pedig természetesen, mint minden évben az elmondása szerint pólót és nadrágot.

Megebédeltünk majd jött a búcsúzkodás ugyanis még hátra van az én családom.

Beültünk a kocsiba és elindultunk Greenwich felé.

- Milyen volt vezetni? - kérdezte Lou.

- Ijesztő! - nevettem el magam. - Ez a kocsi nagy és én eddig csak kis sportkocsikat vezettem.

- Ideje volt ezt is kipróbálni! - mosolyodott el.

Másfél óra alatt odaértünk anyáékhoz. Én a kezembe fogtam a becsomagolt biciklit...(még jó hogy megcsinálják az áruházba) Louis pedig a kávéfőzőt és bementünk.

Kopogtattam az ajtón mire Jim nyitotta ki.

- Sziasztok! - mosolyodott el és beljebb tessékelt.

- Gyerekek, de örülök nektek! - visította anya és megölelt minket.

A húgom is megölelgetett minket majd bementünk a nappaliba.

- Anya tudom, hogy már nagyon régen szerettél volna egy "okos" kávéfőzőt ezért kapsz tőlünk. - nyújtottuk oda neki.

- Jajj gyerekek nem kellett volna! - vigyorgott és elkezdte kibontani.

- Hugi tessék, bontsd ki! - adtam át neki mire elkezdte letépni a csomagolást a bicajról.

- Köszönöm! - szaladt oda hozzánk miután meglátta az új bringáját.

- Szívesen. - pusziltam meg az arcát.

- És most mi jövünk! - húzott anya elő a kanapé mögül két szépen becsomagolt dobozkát és átnyújtotta nekünk.

Olyan voltam, mint egy kisgyerek. Csillogó szemekkel kezdtem kibontani, és amikor megláttam mi van benne felsikítottam.

- Anya ezt te mégis honnan tudtad, hogy ilyet szeretnék?

- Hát.. vannak kapcsolataim. - vigyorodott el.

- Majd még számolok Danielle-vel. - nevettem el magam.

Egy csodaszép Louis Vuitton táskát kaptam.

- Anya ez egy vagyonba kerül! - néztem rá nagy szemekkel.

- Hát..kárpótlás a sok rossz karácsonyért!

- Köszönöm! - öleltem meg őket.

Louis is kinyitotta az ajándékát, amiben egy Vans cipő és egy Vans póló díszelgett.

Ő is megölelte őket majd lassan indulnunk kellett haza, mert Louis nem szeret sötétben vezetni és már javában este volt.

Elköszöntünk tőlük majd beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt.

- Annyira elfáradtam ma. - nevettem el magam és megdörzsöltem a szemem.

- Én is. Csak két helyen voltunk, de az ősök lefárasztanak! - nevetett.

Nagy nehezen hazaértünk. A hó elkezdett szakadni mi pedig gyorsan bemenekültünk a házba.

- Megint itt alszok. - dőltem le a kanapéra.

- Nem is engednélek el! - nevetett fel Louis és a konyhába sétált.

- Srácok! Hol vagytok? - kiabáltam el magam.

- Ne ordíts, a fejem mindjárt szétrobban. - sétált le a lépcsőn Niall.

- Talán nem kellett volna tegnap este annyit inni! - vigyorodtam el.

- Kösz ezt hamarabb is mondhattad volna. - dőlt le a kanapéra.

Louis egy nagy tállal sétált ide, amin meleg szendvicsek voltak. Amint meglátta Niall-t eldugta a háta mögé a tálat.

A szöszi szeme csukva volt Louis pedig a fejével bökdösött a lépcső felé ezért lassan felálltam és felfutottam Louis pedig utánam.

- Még a végén megette volna előlünk az összeset! - kacagtam fel.

Besétáltunk Lou szobájába és mind a ketten lefeküdtünk az ágyra. Louis közénk tette a tálat és falatozni kezdtünk.

- El kéne menni, bulizni. - tűnődtem el.

- Te? Bulizni? Na neem!

- Louis..ne kezd!

- Nem kezdem! De te túl törékeny és kicsi vagy ahhoz, hogy bulizni menj!

- Louis már voltam egy pár buliba! - nevettem el magam.

- Tudom, de rájöttem, hogy milyen hamar elveszíthetlek. Kitudja! Talán találsz egy jóképűbb pasit nálam.

- Olyan pasi nincs! - raktam le a szenyám a tányérra és a csípőjére ültem.

- Úgy gondolod? - tette a kezét a csípőmre.

- Úgy! - hajoltam le egy csókért majd visszadőltem mellé.

- Jó elmehetsz bulizni, de ne, igyál, ne drogozz, és ne nézz rá más pasikra!

- Király! Levegőt még vehetek! - ujjongtam mire elnevette magát.

- Tudod, hogy csak féltelek.

- Tudom kicsim, de azt elfelejtetted, hogy meg tudom védeni magam és olyanokkal kezdtem, ki mint Scott.

- Na, jó visszaszívtam azt, hogy törékeny vagy! - nevetett.

- És kicsi sem vagyok! A kemény 163 cm-el magas vagyok!

- Ahha persze! - nevette el magát. - Törpe. - puszilt bele a hajamba.

- Nem vagyok törpe! Különben is azt szokták mondani, hogy kicsi a bors, de erős! - sértődtem be.

- Ne haragudj szívem te egy igazi felhőkarcoló vagy..magassarkúban...sem! - nevette el magát.

- Gonosz! - raktam karba a kezem.

- Mész zuhanyozni?

- Ahha! Adsz pólót?

- A szekrényemben találsz! - kacsintott.

Felálltam és válogatni kezdtem a pólók közül mire az egyik megtetszett így bevittem magammal a fürdőbe.

Gyorsan leöltöztem és lezuhanyoztam majd felvettem az ideiglenes pizsim és kimentem Lou-hoz, aki közben bealudt.

Odasétáltam és a szendvicses tálat leraktam az asztalra majd befeküdtem mellé.

- Kicsim menj zuhanyozni. - cirógattam meg az arcát mire kinyitotta tengerkék szemeit és rám nézett.

- Megyek. - morogta aranyosan és adott egy puszit.

Amíg ő zuhanyozott a laptopját az ölembe emeltem és felmentem pár közösségi oldalra szétnézni.

Mikor kész lett bebújt mellém. Az ölemből letettem a laptopot és lecsúsztam vele egy magasságba. Lekapcsoltam a lámpákat és közelebb bújtam hozzá.

- Jó éjszakát! - motyogtam.

- Neked is. - tette a csípőmre a kezét majd közelebb húzott. A szemeim elnehezedtek és nem sokára el is aludtam.