28.fejezet~

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy így estére hozok nektek egy részt pedig egyébként nem volt tervben! Nem is szeretnék sok mindent mondani csak annyit hogy jó hetet nektek, és hogy akinek most kezdődött a kilencedik annak kitartás!:D Ja és még annyit szeretnék kérni, hogy kommenteljetek bátran légy szíves! Jó olvasást! <3 xx

*2 nap múlva*

Ma jönnek vissza Jay-ék aminek Louis-val örülünk egy kicsit. Fárasztó volt ez a három nap, főleg azért mert az ikrek pörögtek. Mintha megittak volna 5 doboz Red Bull-t. A játszótéren kész katasztrófa volt alig lehetett őket elráncigálni. Louis egyszerűen otthagyta volna őket, de azért azt nem hagytam. Valószínűleg nem ő a minta báty megtestesítője.

- Jessy mikor jönnek már anyáék? - ugrott Phoebe az ölembe.

- Nem tudom. Most van 3 óra. Már itt kéne lenniük. - sóhajtottam majd ebben a pillanatban három dudaszó hangzott el.

- Megjöttek! - kiabált a két lány és a bejárati ajtóhoz rohantak.

Louis-val egymásra néztünk majd felkaptuk az összekészített bőröndjeinket és kimentünk.

- Nagyon örültünk anya nagyon jó volt, de többet ilyet ne! - puszilta meg Louis az anyukáját majd kezet fogott Dan-el.

- Sziasztok! - öleltem meg őket sietősen majd beszálltunk Louis-val a kocsiba.

- Gyerekek hova mentek? - nevetett Jay.

- Haza! - mondta Louis.

- Ennyire szörnyű volt? - kérdezte Dan.

- Nem volt az! Csodálatosan éreztük magunkat! - vigyorogtam majd integetni kezdtem és felhúztuk az ablakot.

Kifaroltunk a kocsi bejáróról és elhajtottunk.

Elnevettem magam és kapcsoltam zenét.

- Nem tudtuk mit vállalunk el. Legközelebb, ha ilyen lesz az biztos, hogy nem engedem el otthonról a másik két húgomat.. - mondta Lou.

- Még ha egy gyerekre kellett volna vigyázni, akkor az oké. De kettőre! - nevettem fel.

- Egyébként nem akarlak rémisztgetni, de anya már másodszor fog ikreket szülni. Mi van, ha velünk is ez lesz?

- Na, nem! Szeretem a gyerekeket és nagyon jól elvagyok velük, amíg jók. Én nem hiszem, hogy kibírnám azt a nyüzsgést.

Louis elmosolyodott majd továbbra is az utat nézte.

- Amúgy is szerintem ne gondolkozz ilyeneken még az kicsit később lesz.

- Nem lehet tudni! - vigyorodott el.

- Ha most közölném, mit reagálnál? - nevettem.

- Öhm..fogalmam sincs. - nevette el magát.

- Na, látod!

- De már én lassan benne leszek abban a korban!

- Igen benne. De neked karriered van, amit nem akarsz egy gyerekkel elrontani. Igazam van?

- Igazad. - mosolyodott el.

Ekkor hangosan kezdett el csörögni a telefonja. Elvette a Bluetooth ki hangosítóját a fülébe rakta és beszélni kezdett.

- Ajj ne már! Most komolyan? - háborodott föl.

Kérdőn ránéztem mire feltette a mutatóujját.

- Figyi most vezetek. 5-re készen leszünk. - tette le.

- Mi az? - kérdeztem.

- 3 napra el kell utaznunk a srácokkal.

- Most komoly?

- Komoly.

- Nemrég a húgaid miatt nem tudtunk együtt lenni most meg, azért mert el kell utaznotok...ez nem igazság. - duzzogtam.

- Szerinted én annyira el akarok menni?

- Nem tudom.

- Jessy ezt ne csináld! Tudod, hogy ha tehetném, minden időt veled töltenék!

- Tudom.

- Akkor meg? Héj! Csak 3 nap! - simogatta meg az arcom.

- Tudom, csak hiányozni fogsz, na!

- Te is nekem. De majd skypeolunk minden este.

- Oké. - mosolyodtam el.

Lassacskán megérkeztünk Londonba. Louis segített a házunknál kivenni a bőröndömet majd elbúcsúzott, de megígérte, hogy még az utazás előtt át jön elköszönni.

 Beértem az ajtón és sóhajtottam egy nagyot.

- Na, mi van? Rossz volt a bébi csőszködés? - köszöntött vigyorogva Danielle.

- Annyira nem volt rossz csak Louis-val nem jutott igazán egymásra időnk az ikrek mellett.

- Ohh sajnálom. Most pedig elutaznak 3 napra.

- Tudom. Kétségbe vagyok esve. - rogytam le a kanapéra.

- Miért? - ült le mellém.

- Hiányzik. Már, mint amíg az ikrekre vigyáztunk nem csináltunk semmi olyat előttük és este sem mivel a másik szobába voltak. Szóval kicsit elhidegültünk. Vagyis legalábbis szerintem.

- Jajj figyi ennyi kell egy kapcsolatba! Kihagytok, egy kis szünetet hidd el aztán csak erősebb lesz a kapcsolatotok.

- Gondolod? - néztem fel rá.

- Gondolom. 3 éve vagyok együtt Liam-el. Csak értek hozzá. - nevette el magát.

- Jól van, na! Akkor viszont főzzünk valamit, mert éhes vagyok!

- Épp most akartam rendelni kínait.

- Shusit? - csillantak fel a szemeim a kedvenc ételemre gondolva.

- Azt! - nevette el magát.

Felhívtuk az éttermet majd rendeltünk és fél órán belül ki is hozták. Betettünk egy vígjátékot és enni kezdtünk.

Olyan 4 óra körül csengettek ezért kimentem ajtót nyitni.

- Szia. - köszönt Louis majd beljebb jött és megcsókolt.

- Most el fogsz köszönni? - néztem rá szomorúan.

- Na, ne! Ne legyél nekem ilyen! Így is nehezen hagylak itt!

- Jó. - mosolyodtam el nehezen.

- Igazi mosolyt kérek. - csikizett meg mire elkezdtem kacagni.

- Minden nap hívlak és minden este skypeolunk. Jó?

- Jó. - mosolyogtam.

- Meg ne lássam vagy halljam, hogy sírtál vagy bántottad magad! Oké?

- Oké.

- Szia, kicsim. 3 nap múlva találkozunk. - húzott magához és lassan megcsókolt.

Nem akartam egykönnyen elengedni így még párszor visszahúztam, amikor el akart válni.

Nem tudom, miért vagyok ilyen ragaszkodó. Fogalmam sincs mi fog vele kint történni és nem akarok újabb megcsalási mizériát. Tudom, hogy bíznom kéne benne, de ehhez idő kell.

Visszakullogtam Danielle-hez aki megölelt majd elém tolta a félbehagyott Sushi-m.

Este éppen vacsi után megszólalt a skype jellegzetes hangja én pedig rögtön a laptopomhoz rohantam és levágódtam a kanapéra.

- Szia, édes! - vigyorogtam a laptop képernyőjére ahol Louis arca jelent meg.

- Szia! Ideértünk, de hajnali 4 óra van, úgyhogy megyek is aludni!

- Oké. Pihenjetek. - mosolyogtam rá.

- Szeretlek!

- Én is! Jó éjt! - mondtam majd bontottam a vonalat.

- Na mizu? - kérdezte Danielle.

- Odaértek Amerikába!

- Nagyszerű! - vigyorodott el.

 

*Másnap*

Tegnap este későn feküdtünk le Danielle-vel úgyhogy ma nehéz volt felkelnem. 11-kor sikerült kitápászkodnom az ágyból és rendbe szedni magam.

Mikor lementem a konyhába egy bőröndöt láttam meg a kanapénak támasztva.

- Danielle! - kiabáltam.

- Igen? - kukucskált ki a konyhából.

- Mi ez a bőrönd?

- Jajj ne is mond! Most telefonáltak a tánciskolából hogy Jessie J-vel kell tartanunk a turnéja egyik állomására, úgyhogy 1 napig távol leszek.

- Én pedig egyedül maradok. - hajtottam le a fejem.

- Bocsi, de nem tudom jobban szervezni! Holnap után itthon vagyok és a srácok is! Addig valahogy bírd ki!

- Oké. Akkor viszont jó utat! Hova is mentek?

- Köszi és Olaszországba! - ölelt meg majd felhúzta a cipőjét és elhagyta a házat.

Kifújtam a levegőt majd ledőltem a kanapéra. Mit fogok én nélkülük itt csinálni?

Felküzdöttem magam a kanapéról és kimentem megnézni a postaládát hátha van benne valami újság.

Hát volt! A címlapon Louis Harry és egy ismeretlen csaj volt. Rögtön előtört belőlem a féltékenység. Ki az a csaj és miért van a srácokkal?

Besiettem az ajtón majd olvasni kezdtem a cikket.

Louis Tomlinson (22) és Harry Styles (19) egy ismeretlen szépséggel sétálgatott New York utcáin. Látszólag a lánynak tetszett, hogy két ilyen kaliberű szívtipró van az oldalán. 

- Láttam, hogy besétálnak ide és leülnek az egyik asztalhoz. Rendeltek majd beszélgetni és nevetgélni kezdtek. A lány többször megérintette Louis-t és flörtölgetett is vele. - nyilatkozta egy rajongó lapunknak. Nem tudjuk Louis kedvese erre mit fog reagálni hisz a pletykák már elterjedtek miszerint jegyben járnak. Nem tudjuk mi lesz ebből, de kíváncsiak vagyunk és a további fejleményekről beszámolunk!

- Ezt nem hiszem el! - dobtam le mérgesen az újságot.

Én ezt nem értem! Miért kell állandóan félreérthető dolgokba keverednie? Persze hogy félreértem, amikor egy csaj látványosan flörtölget a pasimmal. Persze lehet, hogy ezt Louis nem viszonozta, de amik a múltban történtek nem ezt bizonyítják. Lehet, hogy azt mondta, hogy szeret, és nem tenne többet ilyet, de azért nekem még vannak kétségeim.

Nem akartam felhívni és számon kérni hisz ki tudja! Lehet, hogy egy koncert közepén vannak, bár náluk hajnali 3 óra van, úgyhogy szerintem alszanak.

Hihetetlenül pipa voltam így próbáltam kicsit elterelni a figyelmem és főzni kezdtem. Az talán kicsit eltereli a figyelmem.

Egy órára kész lett a kaja és meg is ebédeltem amikor skypeon hívni kezdtek.

Gyorsan odasiettem és fogadtam a hívást.

- Szia, kicsim. - nézett a kamerába fáradtan Louis.

- Szia. Nálatok, ha jól számolom, hajnali 5 óra van. Miért hívtál?

- Most végeztünk a stúdiózással. Most értünk vissza a hotelbe. Csak látni szerettelek volna, mielőtt elalszom.

- Édes vagy! De van itt valami, ami nagyon bánt és tök ideges vagyok emiatt. Megmondanád, hogy ez mi? - mutattam fel az újságot. Közelebb hajolt a képernyőhöz hogy el tudja olvasni a cikket.

- Kicsim ez tudod, hogy nem az, aminek látszik!

- Ezt már hallottam elégszer!

- Tudod, hogy nem kell elhinni, amit az újságokban, írnak! Már megint az újságnak hiszel és nem nekem! - mondta dühösen.

- Nem csak az én hibám hogy mindig a legrosszabbra gondolok! Okot is adtál már rá!

- Megegyeztünk, hogy nem hozzuk fel azt a dolgot!

- De kihozod belőlem! Már megint rólad írnak a lapok és egy csajról! Egyszer már megtetted!

- És sokat szenvedtem mire visszakaptalak! Szerinted annyi eszem van, hogy megteszem még egyszer?

- Én már nem tudom, mit hiszek. - dörzsöltem meg a szemeim.

- Jó figyelj, most fejezzük be!

- Csak mondd, hogy nem csaltál, meg és hogy semmi közöd sincs ahhoz a lányhoz! A szemembe!

- Nem csaltalak meg és nincs semmilyen közöm semmilyen lányhoz, mert csak téged szeretlek! - nézett végig a szemembe.

Sóhajtottam egyet majd karba tettem a kezeim.

- Menj aludni. - mosolyodtam el halványan.

- Ez tudom, hogy nem igazi mosoly. Hinned kell nekem! Nekem és nem a lapoknak. Gondolkozz el ezen. - mondta majd kinyomott.

Az arcomat a kezeimbe temettem és halkan sírni kezdtem.

Nem tudom, hogy ilyenkor mit gondoljak. Nem tudom, kinek higgyek. Annyira nehéz ez. Mi van, ha tényleg semmi köze ahhoz a lányhoz én pedig fölöslegesen akadtam ki? Egy hisztis picsának tart. És mi van, ha van köze ahhoz a lányhoz? Akkor meg én vagyok a naiv kislány, aki mindent elhisz mindenkinek. Ki kell valahogy derítenem. Eszembe jutott valami. Tudom, hogy nem kéne zavarnom, de hátha még fent van. Bepötyögtem a telefonomba Harry számát, mert ugye ő ott volt az ominózus pillanatnál.

Vártam, hogy kicsörögjön majd egy dörmögős hang szólt bele.

- Szia, Harry itt Jess. Aludtál?

- Még nem! Mondd!

- Az egyik újság címlapján vagytok te és Louis meg egy csaj, ahogy elmentek kávézni.

- Aha! És?

- Hát vannak olyan hírek hogy volt Lou és a csaj között egy kis flört...

- Jessy ne féltékenykedj! Louis hűséges hozzád és egy csajra sem néz rá még csak fél szemmel sem nekem elhiheted. Szólnék, ha valami baj lenne. Igen Becca próbált vele flörtölni, de Louis lekoptatta.

- Komolyan?

- Komolyan. Ne aggódj miatta.

- Oké köszönöm, hogy megnyugtattál. - mosolyodtam el.

- Nincs mit, de most megyek aludni.

- Oké! Szia! - köszöntem el majd kinyomtam.

Harry-nek sikerült lenyugtatnia így egy fokkal vidámabban álltam neki takarítani. Bekapcsoltam a tv-t egy zene csatornára és takarítás közben táncikálni kezdtem.

Mikor kész lettem már késő délután volt ezért megmelegítettem a még ebédre elkészített kaját és beültem a tévé elé enni.

Mikor megkajáltam csörögni kezdett a telefonom, amin Louis neve jelent meg.

- Szia. - szóltam bele.

- Megnyugodtál már?

- Igen meg. És bocsánat, amiért ennyire kiakadtam. De neked nem aludnod kéne?

- Csak 8-ig engedtek aludni. A stúdióban vagyunk és 2 óra múlva koncertünk kezdődik.

- Louis kb. 3 órát aludtatok.

- Tudom. De hát ez van!

- Ez nem egészséges! Nem tudtok így végig nyomni egy koncertet.

- De végig tudunk, ne aggódj! Holnap után megyünk, haza éjszaka indulunk és olyan 10 óra körül Londonban vagyunk! Átmegyek amint megérkeztünk!

- Louis inkább aludj amint hazaértetek és majd én átmegyek este.

- De látni akarlak!

- Hidd el, hogy én is téged viszont kell a pihenés!

- Nem leszek, fáradt a repülőn majd alszom!

- Ne vitatkozz! - nevettem fel.

- Jó akkor szót fogadok és alszok ott nálatok! Úgy jó?

- Jó! Amúgy Danielle nincs itthon!

- Akkor nem alszunk! - nevetett fel.

- Ajj te perverz! Inkább menj dolgozni! - nevettem.

- Jó jó megyek! Holnap után tali szia!

- Szia! - nyomtam ki.

Kikapcsoltam a tv-t majd felindultam a szobámba, amikor csengettek.

Unottan sóhajtottam egyet majd az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.

- Hello Jess! - köszöntött Dave.

- Te mit keresel itt?

- Annyira kedves vagy! - vigyorgott.

- Tudom! - nevettem.

- Menjünk sétálni és elmondok mindent!

- Jó! - húztam fel a torna csukám. Már sötét volt és nagyon fújt a szél, úgyhogy majd meg fagytam kint.

- Na, mondd és legyünk túl ezen, mert meg fogok fagyni!

- Oké! Na, szóval vettem egy újabb adag cuccot Scott-tól így dupla annyival tartozok neki, mint amennyivel mi tartoztunk régen és most ki akar nyírni.

- Mi van? Most ez komoly? - visítottam fel.

- Ne kiabálj már! - fogta be a szám és körülnézett.

- Aha és most kihívsz sétálni, hogy hátha ránk, lőnek. Gratulálok!

- Jó, de azt hittem, hogy a barátnőd otthon van.

- Ja, ő most nincs! De ezt megkérdezhetted volna!

- Jól van, na!

- És mit akarsz csinálni?

- Ömm nem tudom..

- Ugye most nem azért jöttél ide, hogy én, majd kihúzlak a bajból?

- Hát..

- Attól hogy a volt pasim attól még engem is ugyanúgy kinyírhat, mint téged!

- Nem próbálnád meg valahogy elintézni? Haladékot kérni vagy valami?

- Figyi ha volna, annyi pénzem szívesen adnék, de nincs!

- Csak hívd fel és beszéld rá, hogy adjon nekem haladékot!

- Te meg vagy húzatva?

- Jessy kérlek! Ha visszamegyek, megöl!

Sóhajtottam egyet majd előhúztam a zsebemből a telefonom és kikerestem a listából Scott-ot.

A fülemhez emeltem a telefont és vártam, hogy valaki felvegye.

- Oh, ezt a meglepetést! Jessy! Csak nem kidobott az új pasid? Vagy anyag kéne?

- Fogd be most nem ezért hívtalak!

- Hoppá! Még mindig nem vettél vissza a vadóc stílusodból!

- És nem is fogok!

- Na, ki vele! Mi van?

- Figyelj, csak annyit kérek, hogy adj Dave-nek egy kis haladékot! Nincs annyi pénze!

- Jajj oda ment neked sírni? Mindjárt meg szakad a szívem! Minek vett anyagot, ha nincs rá pénze?

- Tudod nagyon, jól hogy miért! Függő!

- Azt én nagyon jól tudom! Én pedig már rég gazdag lennék, ha kifizette volna azt, amivel tartozik nekem!

- Adj neki 2 hét haladékot!

- Nem fogok! Ha meglátom, a képét lelövöm!

- Ki fogja fizetni csak, adj, időt neki kérlek! Csak 2 hét kell!

- 2 hét? Most viccelsz? Akkor már a temetését kell rendezni! - röhögött fel.

- Scott! Ne legyél ilyen kegyetlen! Én, ismerlek! Valójában te nem ilyen vagy!

- Jajj ne gyere ezzel a dumával, hogy én a lelkem mélyén jó vagyok! 1 hét, de csak a te kedvedért! Különben már rég halott lenne az a rohadék!

- Kösz! Én mondtam, hogy a lelked mélyén jó fej vagy! - mondtam majd kinyomtam.

- 1 hét haladékod van! - mondtam Dave-nek.

- Úristen Jessy köszi!

- Nincs mit! Viszont most forduljunk vissza!

- Oké. Visszakísérlek, aztán megyek is!

- Jó!

10 perc séta után hazaértünk. Elköszöntem tőle majd bementem.

Már 8 óra volt ezért felmentem a szobámba megzuhanyoztam és bebújtam az ágyba.

Laptopoztam még egy kicsit majd kikapcsoltam és elaludtam.