32.fejezet~

Na, sziasztok, drágák! Meghoztam az új részt, ahogy ígértem! Aki nincs benne a facebook csoportba annak írom ide is, hogy nagyon boldog Mikulást!^-^ Jó olvasást és így mikulás alkalmából légyszii kegyelmezzetek meg és írjatok nekem komit:3 Ja és még valami! Aki nincs benne a facebook csoportba az csatlakozzon! Itt a Link!!

Reggel már korán felkeltem. Izgatott vagyok Louis mostoha apukájával való találkozás miatt. Hisz ő nevelte fel Louis-t és mi van, ha nem talál megfelelőnek a fiához? Mondjuk biztos kedves ember...legalábbis remélem.

Louis felém fordult majd kinyitotta a szemét.

A szemébe néztem majd a takarót a fejemre húztam és a párnába nyomtam az arcom.

- Te komolyan képes voltál elaludni egyedül? - mormogta a reggeli rekedtes hangján.

- Igen. - motyogtam.

- Annyira buta vagy. - emelte fel a takarómat.

- Nem vagyok az. - motyogtam még mindig a párnámba és visszahúztam a takarót.

Elnevette magát és nem próbálkozott még egyszer eltávolítani rólam.

- Ha ilyen vagy este nem viszlek sehova. - szólalt meg megint.

- Megyünk valahova? - húztam le a fejemről a takarót és csillogó szemekkel ránéztem.

- Persze most már nem durcáskodsz! - nevetett.

- Rád még mindig haragszok de..hova megyünk?

- Csak akkor megyünk, ha nem fogsz haragudni!

- Este te is haragudtál! Azért mert azt mondtam, hogy a szakítás után csókolóztam valakivel.

- Igen haragudtam! De az este volt!

- Én meg miattad halálra rémültem!

- Bocsánat! De kérdezhetek valamit?

- Ha azt akarod, hogy kivel csókolóztam akkor ne fogom elmondani.

- Ahh..talán jobb is ez így.. - sóhajtott.

- Persze hogy jobb! Naa de mondd el, hogy hova megyünk!

- Valahova!

- Ketten?

- Nem! A srácok és Dan is jön!

- Harry-ék?

- Még maradnak Holmes Chapelben.

- Oké. Hány óra?

- 7 óra van.

- Oké. - húztam a fejemre a takarót és becsuktam a szemem.

- És most aludni akarsz?

- Ahha.

Két erős kart éreztem a derekamon majd kicsit megemelt és magára húzott.

Hason feküdtem rajta a fejem pedig a mellkasán pihent.

Felnéztem rá majd visszahajtottam a fejem.

- Ne már! - nevetett Lou és vissza lelökött magáról.

- Áúú. - jajdultam fel..

- Bocsesz! - kuncogott.

Felemeltem a lábam majd ráejtettem az érzékeny pontjára.

Csak egy fájdalmas nyögést hallottam mire én elkezdtem nevetni.

- Asszony mit csinálsz? - kérdezte a fájdalomtól eltorzult arccal.

- Én semmit. - vontam meg a vállam.

Hirtelen gurult egyet, aminek következtében engem majdnem kilapított.

- Louis nehéz vagy. - próbáltam magamról leszedni, de nem sikerült.

- Tudom! - nevetett.

- Összenyomsz! - nyávogtam.

- Azt is tudom. - vigyorgott. - Adj egy csókot és akkor leszállok rólad. - emelte fel a fejét.

- Nem! - nevettem majd lelöktem magamról.

- Akkor megyek, felöltözök. - mondta és felállt az ágyról.

- Azt se mondod el, hogy hol lesz, ez az esemény ahova megyünk?

- Hát nem!

- Gonosz! - hunyorogtam rá.

- Te nem jössz apához? - kérdezte.

- De!

- Akkor miért nem öltözöl? - nevetett és bezárta a fürdőajtót.

- Mert te bementél és ott vannak a cuccaim. - morogtam a takaró alatt.

- Hallottam! - kiabált ki.

- De jó füled van! - kiabáltam vissza neki nevetve.

10 perc múlva én is elfoglalhattam a fürdőt és elkészülhettem.

Miután mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat lementünk a konyhába reggelizni majd a még alvó srácoknak kiírtuk, hogy hova megyünk és elhagytuk a házat.

- Most tényleg nem mondod el, hogy hova viszel este? - nyűgösködtem még a kocsiban is.

- Tényleg nem! - mondta majd felhangosította a zenét, hogy ne zaklassam tovább.

Hátradőltem sértődötten majd az elhaladó mezőkre és fákra összpontosult a figyelmem az út további részében.

Mikor megérkeztünk Mark házához vettem egy nagy levegőt majd kiszálltam a kocsiból. Ugyan ezt tette Louis is.

- Kedvelni fog? - szorítottam meg a barátom kezét.

- Kedvelni fog nyugodj meg! - küldött felém egy megnyugtató mosolyt és elindult az ajtó felé engem is magával húzva.

Benyitottunk majd Louis elkiabálta magát mire Mark kidugta a fejét a konyhából.

- Gyerekek már vártalak titeket! - jött a kezében egy konyharuhát szorongatva.

- Előre mondom, hogy tegezz! - figyelmeztetett kedvesen.

- Oké akkor, szia, én Jessy Parker vagyok. - nyújtottam a kezem.

- Szia! Mark Tomlinson! - rázta meg azt.

- Szia, apa! - ölelte meg Louis.

- Örülök, hogy épségben ide értetek! Gyertek beljebb! - terelt be minket a nappaliba.

Nem volt egy nagy lakás viszont szépen be volt rendezve és nagyon kis otthonosnak tűnt. Mark kiment a konyhába mi pedig helyet foglaltunk a kanapén.

- Kedvel? - suttogtam.

- Kedvel. - mosolygott rám.

- Csináltam nektek egy kis sütit! - jött be egy tál sütivel.

- Apa nagyon jól tud sütni! - világosított fel engem Lou.

Elvettem a tálcáról egy sütit majd beleharaptam. Tényleg nagyon finom volt.

- És meséljetek! - ült le velünk szembe. - Jessy milyen volt a lánykérés?

- Hűű nagyon meglepő és romantikus! - vigyorogtam.

- Louis már nagyon sokat mesélt rólad és csupa jót! Alig vártam, hogy megismerjelek!

- Köszönöm. Én is örülök, hogy megismerhetem azt a személyt, akit Louis az apukájának tekint. - mosolyogtam.

- És az esküvőt még nem tervezitek?

- Még nem igazán. - válaszolt Lou.

- Remélem azért meg leszek hívva! - nevetett.

- Persze! - kuncogtam.

- Hallottad, hogy újabb kis tesóim lesznek? - kérdezte Lou.

- Hallottam! Felhívtam anyádat és gratuláltam nekik.

- Csak legyenek fiúk! - nevetett fel Lou.

- Hát ennyi lány után nem nagy a valószínűsége!

- Azért én reménykedem!

Még sokat beszélgettünk mindenféléről Mark-al és nagyon megkedveltem. Nagyon kedves és jó ember. Viszont nekünk 2 órakor mennünk kellett, mert 2 óra az út és 5 órakor megyünk, valahova amit még mindig nem tudom, hogy hol van.

Elköszöntünk Mark-tól majd kocsiba pattantunk és haza indultunk.

- Látod, hogy nem kellett félned!

- Nagyon kedves és közvetlen volt. - mosolyogtam.

- Viszont már egy páran felhozták az esküvőt...

Felcsillant a szemem és érdeklődve előre dűltem az ülésen.

- Igazából én már holnap hozzád mennék vagy még ma..de kell egy kis idő. Meg kéne tudnunk, hogy hogy bírjuk ezt a kapcsolatot, hisz ha a megismerkedésünktől számítjuk, akkor 8 hónapja vagyunk együtt, de ha a kibéküléstől, akkor csak 4 hónapja.

- Számoljuk a megismerkedésünktől! - nevette el magát.

- Oké! De az is még nagyon kevés. És nem akarom, hogy az legyen, hogy összeházasodunk, aztán megbánjuk. Várni kéne még egy kicsit vele, hogy minden tökéletes legyen. Viszont nem akarok nagy esküvőt.

- Nagyon éretten gondolkozol a korodhoz képest. Én is így gondolom, hogy még várjunk.

- Mi az, hogy a koromhoz képest? Nem vagyok már gyerek Louis!

- Tudom!

Törökülésbe ültem majd úgy folytattam.

- Rihanna is azt mondta, hogy hívjuk meg az esküvőre, de én nagyon kis esküvőt szeretnék...csak a szülők meg a testvérek meg persze a bandatagok legyenek ott..

- Jessy ezt nem lehet...így is szét fognak a pletyka lapok cincálni minket, hogy ilyen fiatalon házasodunk, és azt fogják terjeszteni, hogy terhes vagy. De ha még titokban is házasodunk...

- Nem érdekelnek a pletykák..

- Tudom és ezért is szeretlek.. - mosolyodott el majd kezét az enyémbe kulcsolta.

Mikor felkanyarodtunk az autópályára egy nagy dugóban találtuk magukat.

- És most mi a terv? - kérdeztem.

- Állunk és várunk. - mondta unottan és kikönyökölt az ablakon.

Hátradőltem az ülésen és felhangosítottam a rádiót.

Közben több kocsi gurult mellénk, amiből egyből észrevettek minket és fényképezni kezdtek.

- Úgy érzem magam, mint az állatkertben. - mondtam unottan.

- Kicsim mi lenne, ha felhúznád az ablakot? Tudod sötétített!

- Jaaa tényleg! - nevettem el magam majd megnyomtam a gombot, ami felhúzta.

- Milyen okosak vagytok, hogy sötétített üveggel csináljátok!

- Ugye? - nevetett.

Kemény fél óra várakozás után megindult a sor.

1 óra múlva otthon voltunk ahol a többiek már toporogva vártak minket összekészülve.

- Oh, basszus! - mondta Lou.

- Mi az?

- Menjünk el hozzátok, mert kell a fürdőruhád!

- Hát oké. - sóhajtottam.

Odaértünk a házhoz én rögtön beszaladtam és előkotortam a fürdőruhám majd vissza kimentem Louis-hoz.

- Mi kicsit később megyünk oda ahova a többiek! - mondta mikor beszálltam az autóba.

- Hova megyünk?

- Először a kórházba egy vízálló gipszet felrakni neked. Már beszéltem a dokiddal.

- Szóval strandolni fogunk?

- Aha!

Elmentünk a kórházba ott a doki levágta a kezemről a gipszet, ami meglepő módon már nem is fájt majd ráhelyezte a vízálló gipszet és azt mondta, hogy nagyon szépen gyógyul a kezem, úgyhogy jövő héten le is veszik.

Ezután elindultunk a végleges úti célunkhoz.

Egy kikötőhöz értünk. Egy nagy jacht állt ott és a többieket láttam meg a fedélzeten. Egyből elvigyorodtam és kiszálltam az autóból.

A vízi jármű felé kezdtem meg lépteimet és rövid idő alatt oda is értem. Átléptem a kikötő fa gerendáiról a járműre és megöleltem Dan-t.

- Persze engem ne is várj meg! - hallottam meg Louis hangját.

- Bocsi! - vigyorodtam el és amint ő is a hajón volt megöleltem.

- Indulhatunk? - kérdezte egy számomra még ismeretlen fickó.

- Igen! - szólt oda neki Liam.

Mint később kiderült ő a hajó kapitánya.

A hajó jobb oldalán egy kisebb bárpult helyezkedett el ahol egy srác állt.

- Ő ki? - mutattam a fiú felé.

- A mixer! Nagyon jó koktélokat csinál! - válaszolt Niall.

Odasétáltam majd bemutatkoztam és kértem két koktélt, amit nagy örömmel el is készített majd a kezembe adta.

Vigyorogva Louis-hoz sétáltam és odaadtam neki az egyiket.

- Látom, haverkodsz a mixer sráccal. - húzta fél oldalas mosolyra az ajkait.

- Nem Tomlinson! Csak kértem italt, mert ő a mixer! Nem haverkodtam senkivel.

- Most úgy csinálsz, mintha nem bíznál bennem. - ráztam meg a fejem értetlenül.

- Bízom benned, de azért féltékeny vagyok. - nézett a szemembe.

- Inkább igyál. - válaszoltam majd otthagytam.

Megláttam egy lefelé vezető lépcsőt így azon lesétáltam. Az alsó szinten egy kisebb szoba volt. Ott gyorsan átöltöztem fürdőruhára és felmentem a fedélzetre. Danielle is már bikiniben volt és a hajó orránál ült.

- Azért még nincs olyan meleg. - dörzsöltem meg a karom.

- Hát nincs. - kuncogott. Helyet foglaltam mellette és belekortyoltam az italomba.

- Annyira királyság ez a hajó!

- Az bizony! Szeretem, mikor itt vagyunk a srácokkal.

- Azt hiszem én is fogom szeretni! - nevettem el magam.

- Csajok jösztök ugrálni? - kérdezte Zayn.

- Mi az, hogy! - állt fel Dan én pedig követtem őt.

A jacht lassulni kezdett majd megállt. Egy hangos ordítást hallottam majd vízcsobbanást.

- Gyertek tök jó a víz! - kiabált Zayn a vízből. A jacht elég magas volt, úgyhogy nem próbáltam meg begipszelt kézzel beleugrani egyébként én lettem volna az első, aki kipróbálja, ha nem lenne sérült a karom.

Találtam a hajó szélén egy létrát kicsit lejjebb mentem és onnan ugrottam bele.

A víz hőmérséklete hideg volt, amit a testemnek még szoknia kellett. Úszkálni kezdtem a többiek pedig mellettem sorban ugráltak be a vízbe.

Tudom, hogy nem olyan sűrűn szoktak idejönni a fiúk, úgyhogy azt gondoltam én is kipróbálom max. eltörik a kezem.

Nagy nehezen felmásztam a jacht-ra majd nekifutásból beleugrottam. Amint a vízbe értem felfelé kezdtem úszni és pillanatok alatt kint volt a fejem.

- Jess a karod nem fáj? - kérdezte Lou.

- Nem. Egyáltalán nem ütöttem meg! Csak ki akartam próbálni! - vigyorodtam el és odaúsztam hozzá.

Karjaival körbezárta a derekamat és lassan megcsókolt.

- Amúgy itt nincsenek cápák? - kérdeztem ijedten.

- Néha felbukkannak, de nincs nagy esély rá!

- Az gáz! De szerintem én nemsokára kimegyek, mert fázom.

- Mi sem sokat fogunk ugrálni, mert sötétedik és így veszélyesebb.

Elengedtük egymást majd én úszni kezdtem Louis pedig kiment még egyet ugrani.

Már megint milyen rohadt jól néz ki...hogy csinálja?

Amíg ő a jacht szélén állt én lentről csodáltam és mikor rám nézett és féloldalas mosolyra húzta az ajkát még jobban elolvadtam.

Mivel már egyre jobban kezdtem fázni és a szám is lila színekben díszelgett odaúsztam a létrához és felmásztam.

Elvettem egy kikészített törölközőt és egy nagy plédet és bebugyoláltam magam majd kiültem a jacht szélére és onnan néztem őket.

A nap kezdett lemenni a tenger mögött ez pedig gyönyörű látványt nyújtott számomra. A többiek még lubickoltak egy kicsit majd ők is kijöttek. Mindenki bebugyolálta magát pléddel és leültünk egy körbe. Louis hozott nekem alkoholt hogy az is melegítsen.

Nagyon hangulatos volt már sötétben egy kivilágított hajón a nyílt vízen a barátaimmal lenni.

Beszélgettünk nevetgéltünk és iszogattunk, ami hajnalokig eltartott. Kettő óra körül úgy gondoltuk, hogy már eléggé lehűlt az idő, úgyhogy kikötöttünk és a kocsikhoz sétáltunk.

Mivel mi Louis-val a többiektől külön jöttünk ezért mi külön is távoztunk.

- Annyira éhes vagyok. - tettem a hasamra a kezem.

- Menjünk mekizni?

- Mehetünk! - vigyorodtam el.

- Hány koktél-t ittál? - kérdeztem Louis-t, aki kettőt mutatott az ujján.

- Reméljük, nem állítanak meg a rendőrök.

- Nem hiszem, hogy hajnalban rendőrök járkálnak az utcákon.

- És azt sem hiszem, hogy hajnalban van meki.

- Úúú tényleg! Akkor hazamegyünk és van, mirelit pizza azt csinálunk.

- Benne vagyok! - dőltem hátra.

Nem sokára az 1D házhoz értünk. Beparkoltunk majd bementünk a házba.

Én gyorsan felvettem a ruháimat a már megszáradt bikinimre és a konyhába sétáltam ahol a srácok már a pizzákat csinálták. Dan-el leültünk a tv elé és SpongyaBob-ot kezdtünk el nézni, ami egész jól lekötött minket. Már csak arra eszméltünk föl, hogy a srácok idehozták nekünk a pizzákat.

- Köszönöm! - vigyorogtam Louis-ra és elvettem az egyik pizza szeletet a tányérról, amit elém tartott.

Mivel már mindenki energiáját leszívta a víz és persze az alkohol nem volt kedvünk nagyon beszélgetni. Csak megkajáltunk aztán a csapat nagy része felment a szobájába és mi is így tettünk Lou-val.

Elmentem lezuhanyozni a sós víz után és Louis pólójába bújtam. Befeküdtem az ágyba majd betakargattam magam és megvártam még Louis-t is. Amint kész lett és befeküdt mellém hozzábújtam és úgy aludtam el.