33.fejezet~

Reggel a szobaajtó bezáródására ébredtem. Mikor megfordultam nem láttam magam mellett Louis-t csak egy kis levelet a párnáján. Elvettem onnan majd kihajtogattam és olvasni kezdtem.

"Jó reggelt szívem! Bocsánat hogy csak úgy otthagylak, de behívtak a stúdióba, úgyhogy be kellett mennem. Danielle a Liam szobájában valószínűleg még alszik. Nyugodtan maradjatok a házban, de lehet, hogy csak estére érünk haza! Csók: Louis xx"

A levelet letettem az éjjeliszekrényre majd a fejemre húztam a takaróm és behunytam a szemem.

Már visszaaludni nem tudtam ezért kikeltem az ágyból és átmentem Danielle-hez, aki nyitott szemmel feküdt az ágyon.

- Na mizu? - ültem le mellé.

- A srácok elmentek. - emelte rám a tekintetét.

- Tudom, mert Louis hagyott egy levelet.

- Oké. Viszont nekem nemsoká mennem kell próbára, úgyhogy egyedül maradsz.

- Nem baj így legalább el tudok menni Doncaster-be meglátogatni kereszt aput.

- Akkor jó! Mivel mész?

- Hát gondolom taxival. - vontam vállat.

- Akkor én meg megyek öltözni. - állt fel az ágyról.

Én is átmentem a Louis szobájába majd felöltöztem közben hívtam egy taxit.

Beledobáltam a táskámba a cuccaimat majd felvettem a bőrdzsekim, mert még reggelente hideg van. Elköszöntem Danielle-től és kimentem a már ház előtt álló taxihoz.

- Donchaster-be kérem! - szólaltam meg.

- Rendben. - mondta majd gázt adott.

9 órára oda is értem. Kiszálltam a taxiból majd kifizettem és az ajtóhoz léptem. Kopognom sem kellett, mert Zoe kivágta előttem az ajtót és a nyakamba ugrott.

- Jézusom! - nevettem el magam.

- Annyira örülök, hogy itt vagy!

- Én is! Mikor hozott haza Harry?

- Tegnap este! - vigyorgott.

- Hol van kereszt apu?

- Bent nézi, a tv-t nem tudja, hogy jössz!

- Ó az jó! - vigyorodtam el és beljebb mentem.

Leöltöztem majd bementem a nappaliba.

- Szia! - köszöntem a tévét néző Bob-nak.

- Jessy! Micsoda meglepetés! - ölelt meg.

- Hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Megvagyok! Most éppen pihenek!

- Mondta Zoe hogy itthon vagy és gondoltam meglátogatlak titeket! - ültem le a kanapéra.

- Ennek örülök! Viszont annak nem hogy a tévéhíradókból és különböző pletykalapokból kell megtudnom, hogy menyasszony lettél!

- Jajj bocsánat, de olyan hirtelen történt és szinte nem szóltunk senkinek csak anyáéknak és a Louis családjának.

- Nem szeretem én, hogy ilyen világ sztárocskákkal kezdtek! - nézett ránk szigorúan.

- Jajj majd megismered őket és más lesz a véleményed! - simította meg Zoe a vállát.

- Még nem mutattad be? - kérdeztem.

- Hát még nem..arról volt szó, hogy ma jön, de be kellett mennie a stúdióba.

- Én is arra keltem reggel, hogy Louis sehol sincs..

- Nem vagy még egy kicsit fiatal az esküvőhöz Jess? - kérdezte Bob.

- Szerintem nem! Viszont még nem mostanában lesz az esküvőnk megvárjuk, még 18 leszek.

- Hát legalább azt!

- Hidd el, ha megismered, őket nem fogsz morogni miattuk! - mosolygott Zoe.

- Semmi bajom velük csak nem szeretném, ha összetörnék a szíveteket. Az ilyen világsztárok kiszámíthatatlanok! Kitudja, mikor fekszenek össze más sztárokkal.

Fél szemmel Zoe-ra sandítottam, aki lesütötte a szemét.

- Mi volt ez az összenézés lányok?

- Semmi! - mondtam zavartan.

- Halljam!

Hát igen. Bob apám helyett apám és néha elég szigorú tud lenni.

- Nem biztos, hogy jó színben tüntetném fel Louis-t, ha ezt elmondanám. - tördeltem a kezem.

- Megbántott téged?

- Megcsalt. Egyszer.

- És te ezek után még vele vagy?

- Kereszt apu te ezt nem értheted! 4 hónapot külön voltunk és nagyon megbánta.

- Nem tetszik ez nekem. És mi van a kezeddel?

- Jaa tudod, milyen béna vagyok!

- Nem vagy béna csak nem figyelsz oda és csetlesz, botlasz. - nevetett fel mire kiöltöttem rá a nyelvem.

- Viszont mi megyünk vásárolni! - húzott fel a kanapéról Zoe.

- Igen? - kérdeztem mire csúnyán nézett rám ezért inkább szót fogadtam és öltözni kezdtem.

Elmentünk a doncasteri plázába ahova kisebb korunkba sokat jártunk vásárolni és mozizni.

- Zoe kérdezhetek valamit?

- Kérdezz! - mosolygott.

- Tudod Harry-vel..lefeküdtetek már?

- Még nem. Fel sem merült eddig. Aludtunk már együtt, de mindig olyan cuki volt és nem erőltetett semmit.

- Na, jó ez nem a mi Hazzánk! Elveszítettük! - mondtam kétségbeesetten, de elröhögtem magam.

- Olyan izé vagy! - nevetett ő is.

Betértünk a New Yorker-be, ami a kedvenc boltommá vált mostanában és vettünk egy két pólót és basebol sapit majd a bevásárló körutunkat folytattuk a  Bershka-ba és így tovább.

Délután 3-ig elvásárolgattunk majd beültünk egy étterembe ott megebédeltünk és elmentünk fagyizni.

Egy tökéletes csajos napot töltöttünk együtt.

- Te figyi! Ne nézzük meg a Csillagainkban a hibát a moziba? - kérdezte Zoe.

- De! Sok jót hallottam róla!

- Akkor menjünk! - húzott a mozi felé.

Megvettük a jegyeket majd beültünk és megnéztük a  két órás filmet és mire vissza értünk Zoe-hoz már 5 óra volt.

- Én már lassan megyek, mert hét óra lesz, mire hazaérek! - mondtam nekik és a kezembe vettem a telefonom.

- Ne hívj, taxit elviszlek én. - mondta Zoe.

- Komoly? Oké! - vigyorodtam el.

Hát igen. Zoe tud vezetni és nekem is meg kéne tanulnom már hivatalosan is.

Mire hazaértem már valóban hét óra volt. Az ajtó nyitva volt úgyhogy Danielle már biztosan itthon van.

- Na, szia! Hol voltál? - kérdezte nagy mosollyal mikor beértem a nappaliba.

- Vásároltunk Zoe-val. - dobtam le a szatyrokat a kanapéra.

Danielle megnézte a ruhákat addig én egy mirelit pizzát bedobtam a sütőbe.

- Úúú ezt majd kölcsön adod? - mutatott fel egy toppot.

- Persze! - nevettem el magam.

- A srácok még nem jelentkeztek? - kérdeztem és leültem mellé.

- Nem. Vagyis Liam küldött egy sms-t hogy valószínűleg éjszakára is bent kell maradniuk.

- Amúgy ez annyira nem igazság! Hajnalokig bent vannak és tökre lefáradnak.

- Hát ezt ők vállalták. - vont vállat.

- Annyira örülnék, ha újra elmehetnék kettesben Louis-val ahhoz a faházhoz.

- Hát kérd meg rá, hogy vigyen le! - mosolygott.

- Lehet meg fogom! Veletek mi van? Mármint Liam-el és veled.

- Hát nem állunk valami fényesen. Amikor ő dolgozik, én vagyok, itthon amikor én dolgozom, ő van, itthon vagy egyszerre dolgozunk. Nincs időnk egymásra. Fontolgattuk már azt is, hogy vége ennek az egésznek hisz előttem még ott van, a táncos karrierem ő neki pedig a bandára kell figyelnie.

- Ne! Ti vagytok az élő példa nekem/nekünk, hogy lehet így élni.

- Lehet is! Ti Louis-val nagyon jól meglesztek, mert te nem vagy annyira elfoglalt, mint én.

- Mi lesz, ha szakítotok?

- Én valószínűleg elmegyek a fél éves turnémra.

- És addig én mit csinálok? - kérdeztem ijedten.

- Hát már ezen is gondolkoztam. Nyugodtan hívd ide Zoe-t lakni!

- Komoly? - csillant fel a szemem.

- Persze! Úgy is egyedül lennél itthon. Zoe pedig kedves lány és neki sem jó ha Harry-től olyan távol van.

- Ez igaz!

- Na, látod!

- És akkor ez már biztos? Tényleg felbontjátok az eljegyzést? - kérdeztem szomorúan.

- Valószínű. - hajtotta le a fejét.

- Sajnálom.

- Én is. - szipogta.

Ekkor pittyogás töltötte be a házat.

- Kész a pizza! - pattantam fel és a konyhába mentem.

Kivettem egy nagy tálra majd a dohányzó asztalra tettem és vettünk belőle.

- Mikor lesz ez a fél éves turné? - kérdeztem és beleharaptam a pizzámba.

- 2 hónap múlva.

- Még van idő! Hátha rendbe tudjátok hozni!

- Nem lesz könnyű a különválás hisz már három éve Liam-el vagyok de..valahogy túlélem.

- Ha nekem kéne így döntenem belehülyülnék. Nem tudok Louis nélkül lenni. Most is hiányzik.

- Ez természetes! Mi is ilyenek voltunk!

- Nem akarom, hogy a ti sorsotokra jussunk.

- Nem fogtok nyugi! Mi más eset vagyunk. Nektek lesz időtök egymásra!

- Hát remélem.

- Viszont én megyek aludni, mert holnap korán kell mennem próbálni. - mondta Dan és felállt.

- Oké jó éjt!

- Neked is. - mondta és felment a lépcsőn.

Még néztem egy kicsit a tévét és megettem 3 szelet pizzát majd én is felmentem a szobámba.

Elmentem lezuhanyozni majd bebújtam az ágyba és az ölembe raktam a laptopom.

Megnéztem a kedvenc sorozatomból pár részt majd mikor már ki akartam kapcsolni megszólalt a skype jellegzetes hangja. Louis hívott.

- Szia! - mosolyogtam bele a kamerába.

- Szia, szépség! Bocsi hogy egész nap nem tudtunk beszélni, de bent kell lenni a stúdióba.

- Most is ott vagy? - néztem meg jobban a hátteret.

- Aha!

- Szia Jess! - köszönt bele Hazza csámcsogva.

- Szia Hazz! - nevettem el magam.

- Ez nem jó, hogy még este tíz órakor is bent vagytok reggeltől.

- Fel kell venni az új dalokat és meg is kell őket írni, mert, hogy még hiányzik az új albumról 5 dal.

- Jézusom! Mikor értek haza?

- Hát olyan hajnali 3 körül. De reggel 8-kor megint kezdünk, úgyhogy holnap sem tudunk találkozni.

- Bele fogok hülyülni!

- Mit csináltál ma?

- Doncaster-ben voltam Zoe-val vásároltunk meg moziztunk. Reggeltől estig vele voltam.

- Helyes! Ne gubbassz nekem otthon egyedül!

- Nem fogok! - mosolyodtam el.

- Na de menj aludni, mert, látom, hogy álmos vagy!

- Jó megyek. - biggyesztettem le az ajkam. - Te viszont két Red Bull-nál többet ne igyál!

- Oké anyuci nem fogok!

- És a többiek se!

- Megmondom nekik! - mosolygott.

- Szia, szeretlek jó munkát! - integettem.

- Szeretlek jó éjt! - mosolygott majd lerakta.

Sóhajtottam egyet majd leraktam magam mellé a laptopom lekapcsoltam a villanyt és megpróbáltam elaludni, ami 5 percen belül sikerült is.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel arra keltem, hogy valaki leül az ágyam szélére.

- Na, végre hogy felébredtél már azt hittem meghaltál. - mondta Zoe vigyorogva.

- Hát te?

- Apa visszament Los Angeles-be Harry pedig gondolom, tudod, hogy a stúdióba van, úgyhogy egyedül voltam így jöttem boldogítani téged! Danielle engedett be ő már elment.

- Hány óra? - nyújtózkodtam.

- 10 óra van, úgyhogy nyomás ki az ágyból! - kezdett el ugrálni majd rám ült.

- Áúú normális vagy? Összenyomod a hasam! - nevettem el magam.

- Ki az ágyból! - ugrált.

- Jó-jó megyek már! - nevettem és felálltam, amivel lelöktem magamról.

- Bocsesz! - vontam vállat vigyorogva és befáradtam a fürdőbe.

Elvégeztem a reggeli teendőket majd sminkeltem, felfogtam a hajam és felöltöztem.

- Kész vagyok! - nyitottam ki az ajtót.

- Végre! - állt fel az ágyról Zoe.

- Gyere! - fogta meg a kezem és húzni kezdett.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Mindjárt dél és én éhes vagyok szóval enni!

- Oké! - nevettem el magam.

Zoe imád enni. Ha tehetné, egész nap enne. Nincs olyan kaja, amit ne szeretne.

Elmentünk az egyik közeli kajáldába ahol végül sikerült az egész kínálatot végig ennünk. Na, jó nem az egészet, de a felét biztosan.

Én majd kipukkadtam és Zoe is így egy kicsit megpihentünk az egyik padon.

- Fújd ki magad, mert megyünk falat mászni! - vigyorgott.

- Hogy hova? - kérdeztem és kb. golf labda nagyságúra tágultak a szemeim.

- Jól hallottad! Tudod, hogy régen jártunk sokat!

- Aha, az 10 évvel ezelőtt volt! - mondtam nevetve.

- Azt tény, hogy kicsik voltunk, de attól még mehetünk!

- Hát jó! - nevettem.

Zoe tudta az utat így kocsival elmentünk a kijelölt helyre.

Hát egy élmény volt, de soha többet nem akarok falat mászni! Rájöttem, hogy tériszonyom van. Jó megtudni 17 éves koromra.

- Imádom, mikor minden hülyeségbe belerángatsz! - nevettem el magam már a kalandparkból kimenet.

- Akkor jó! Úúú ott egy vattacukros néni! - mutogatott.

- Zoe ne mutogass, mert rászoksz a lopásra! - ütöttem a kezére mire elnevette magát.

Kértünk a nénitől vattacukrot majd miután kifizettük a nem messze lévő London Eye felé vettük az irányt.

- Felülünk? - csillantak fel Zoe szemei.

- Aha! - nevettem el magam és beálltam a sorba.

Egy 5 perc alatt el is fogytak előttünk az emberek így mi következtünk.

Fent elfogyasztottuk a vattacukrunkat majd mikor leértünk elmentünk valamit inni, venni, mert nagyon édes volt.

Vettünk két Red Bull-t és sétálni kezdtünk a kocsihoz.

- Hány óra? - kérdeztem.

- 5 óra van!

- Úristen hogy elment az idő! - képedtem el.

- Megyünk kajálni? - nevette el magát.

- Megyünk! - kuncogtam.

Beültünk a kocsiba majd keresni kezdtünk egy éttermet.

- Az jó lesz! - mutattam ki az ablakon.

- Oké. - parkolt le.

Bementünk és mondanom sem kell, hogy itt is kiettük az éttermet a vagyonukból.

Mire hazaértünk fél 7 volt és Danielle-t otthon találtuk.

- Én akkor megyek is haza! - mondta Zoe.

- Okés! Gyere máskor is! - nevettem.

- Jövök! - vigyorgott majd elment.

- Mi jót csináltatok ma? - kérdezte Dan mikor leültem mellé.

- Falat másztunk és ettünk. Jaa meg voltunk a London Eye-n!

- Falat másztatok? - nézett rám furcsán.

- Nem az én ötletem volt! - emeltem fel a kezeim védekezésképp mire elnevette magát.

Megnéztünk még egy filmet majd mind ketten a szobánkba vonultunk.

Elmentem zuhanyozni majd mikor végeztem törölközőben kimentem a szobámba amikor skypeon hívtak. Tudtam, hogy Louis lesz ezért odaültem úgy.

- Szia, kicsim! - vigyorogtam bele a kamerába.

- Szia! Mizujs? Örülök, hogy vigyorogsz. Szóval megvagy nélkülem is!

- Ne legyen nagy egód, de azért rossz hogy nem vagy itt!

- Mit csináltál ma?

- Falat másztam. Ne kérdezd! Mind Harry barátnője miatt van.

- Mi van Zoe-val? - jött ide Hazz is.

- Elrángatott falat mászni! - nevettem.

- Az tök király! Louis mi miért nem megyünk a bandával?

- Hagyjál! Alig élek! - nevetett fel.

- Fáradt vagy? - váltottam aggódóra.

- Tűrhető még.

- Hány Red Bull-t ittál? - méregettem gyanúsan.

- Egyet!

- Ötöt! - kiabáltak be a srácok mire Louis csúnyán rájuk nézett.

- Louis ez nem egészséges!

- Tudom, de ha nem ittam volna meg azokat valószínű már a laptop billentyűzetén aludnék.

- Azt elhiszem! - nevettem el magam.

- Na de hagylak aludni!

- Oké. Jó munkát. Holnap is ez lesz?

- Valószínűleg.

- Látni akarlak élőben is nem csak a laptopon. - szomorodtam el.

- Ezzel sok tini lány van így! - nevette el magát.

- Na, jó én mentem aludni egó úr! - kuncogtam.

- Jó éjt! Szeretlek.

- Szeretlek! - nyomtam ki.

Felvettem a pizsim majd aludni tértem.