34.fejezet~

*2 nap múlva*

Louis szemszöge:

Már 4 napja folyamatosan dolgozunk. Abból áll a napunk, hogy reggel 8-kor felkelünk bejövünk a stúdióba majd hajnalban hazamegyünk és másnap kezdődik elölről.

Már 4 egész napja nem láttam Jessy-t és hiányzik. Félek, hogy ezt ő nem fogja bírni. Az új album kiadásához közelítünk, így sokat kell, a stúdióban lenni aztán pedig majd jönnek a turné próbák és az interjúk és végül a turné, ami majdnem fél éves. De ez még kicsit messzebb van, úgyhogy inkább nem is görcsölök rajta. Délután 4 óra van és a főnök azt ígérte, hogy mivel kész vannak a dalok 1 óra múlva hazamehetünk és kapunk két hét szünetet, ami ránk fér.

- Srácok még ezt énekeljétek fel egyszer és szabadok vagytok, mint a madár! - mondta Tom.

Bólintottunk és amint elindult a zene énekelni kezdtünk.

5 perc múlva mindenki felkapkodta a cuccait és szó szerint kimenekültünk onnan.

Hazamentünk majd én felmentem a szobámba leöltöztem alsó gatyára és bedőltem az ágyba.

Jess szemszöge:

Eltelt négy nap, ami iszonyú hosszú időnek tűnt Louis nélkül. Az első kettő még elment hisz kell egy kis különlét, de 4 nap az már sok. Fogalmam sincs, mikor láthatom és ő sem tudja és ez annyira idegesítő.

Éppen laptopoztam mikor pittyegett a telefonom. Liam-től kaptam egy sms-t hogy otthon vannak, úgyhogy ha gondolom, átmehetek.

Amint megkaptam az sms-t mintha puskából lőttek volna ki felöltöztem, bezártam a házat mivel Danielle táncon van és az 1D ház felé kezdtem el sétálni.

10 perc múlva ott is voltam. Bementem majd az előszobába leöltöztem és a nappaliba sétáltam.

- Szia! - öleltem meg Liam-et.

- Szia Jess! Louis fent van, szerintem alszik, ahogy a többiek is.

- Köszi hogy szóltál!

- Ugyan nincs mit! - mosolygott.

- Te miért nem alszol?

- Nem tudok.

- Mert?

- Hát most van Dan-el ez a dolog, de már gondolom, tudsz róla...

- Tudok róla és nagyon sajnálom.

- Én is. Szeretem még mindig, de ez így nem menne.

- Tudom. Pedig annyira örültem, amikor eljegyezted.

Elmosolyodott és leült a kanapéra.

- Felmegyek Lou-hoz oké?

- Menj csak.

Felfutottam a lépcsőn majd Louis szobájához sétáltam és lassan benyitottam.

Nem látszott ki a takaró és párna hegyek közül ezért közelebb mentem és leültem az ágyra.

Nem szerettem volna felébreszteni, mert biztos nagyon fáradt, úgyhogy az ölembe vettem a laptopját és netezni kezdtem.

1 óra el is ment így majd hallottam pár ajtó csapódást és mozgolódást, úgyhogy kimentem körbenézni.

Niall és Harry már fent voltak és a kanapén tévéztek ketten.

- Liam? - kérdeztem meg mikor leértem.

- A szobájában. - válaszolta Harry.

- Amúgy, sziasztok, srácok. - huppantam le melléjük.

- Szia! - nevették el magukat.

- Nem Louis-val vagy? - kérdezte Hazz.

- Alszik. Nem akartam felébreszteni biztos fáradt.

- Hát az lehet. De most van két hét szünetünk! - vigyorgott.

- Komoly? - csillantak fel a szemeim.

- A lehető legkomolyabb! - vigyorgott Niall is.

- Úúú de jó! - visítottam fel.

- Na, jó most már ne aludjon, majd alszik este. - álltam fel a kanapéról és felszaladtam a lépcsőn.

Óvatosan kinyitottam az ajtaját majd az ágyára feküdtem és elkezdtem ébresztgetni.

- Álomszuszék most már kelj fel és törődj velem is. - simogattam meg az arcát.

Lassan kinyitotta a szemeit és rám nézett. Pár másodpercig nem mozdult majd magához húzott.

- Szia! - vigyorogtam és megcsókoltam.

- Most csak álmodom? - morogta.

- Nem! - haraptam az ajkaimba és még egyszer megcsókoltam.

- Honnan tudtad, hogy itthon vagyunk?

- Liam küldött egy sms-t!

- Jól tette. - nevetett.

- Úgy hallottam, hogy két hét szünetetek van!

- Jól hallottad!

- Olyan keveset voltunk most együtt. Elviszel abba a kis faházba?

- Nem! Máshova viszlek!

- Hova? - csillant fel a szemem.

- Azt sajnos nem mondhatom el.

- Ajj ne már! Valamit mondj, hogy hova megyünk!

- Meleg helyre!

- Repülővel?

- Ahha! Magángéppel. Minden el van intézve és holnap indulunk.

- Micsoda?? Akkor még nekem pakolnom kell!

- Kéne. - nevetett.

- És mennyi időre?

- 1 hét.

- Hány óra a repülő út?

- Hát magángéppel megyünk és már egyből oda, úgyhogy átszállás és minden egyéb nélkül kb. 14 óra.

- Hogy mennyi??

- De lesz a gépen kaja, pia, kényelmes fotel és ágy is!

- Hűű ez jól hangzik! Hazaviszel pakolni?

- Persze! - nevetett.

Megvártam, míg felöltözik és hazaindultunk.

A szobámba felérve kihúztam az ágy alól a bőröndöt és a szekrényemet kitárva kezdtem el beledobálni a cuccaimat.

- Akkor nyári cuccokat vigyek? - kiabáltam le Louis-nak.

- Ahha! - hallottam a válaszát.

Dúdolászva belehajtogattam az utolsó cuccokat is, amikor valaki átölelte a derekam.

- Kész vagy? - kérdezte és megpuszilta az arcom.

- Kész! Gyors voltam? - fordultam meg a karjaiban és szépen ránéztem.

- Persze! Végül is a másfél óra nálad rekordidő! - nevetett fel mire sértődötten vállon ütöttem és bementem a fürdőbe körülnézni, hogy mindent eltettem -e.

- Te figyu! - mentem oda hozzá és átöleltem.

- Mondd! - nevetett.

- És szép hely? - néztem fel rá olyan Shrek cicás feelingben.

- Na neem! Nem szeded ki belőlem! - nevette el magát és kisétált a szobából.

- Francba. - ültem le az ágy szélére.

Annyira kíváncsi vagyok! Már fúrja az oldalam is.

Felálltam az ágyról és lesiettem a nappaliba ahol Louis nézte  tévét.

- És mikor indulunk? - ültem az ölébe.

- Hajnali 5-kor! - nézett rám majd ismét a tévére emelte a tekintetét.

- És lesz tenger?

- Nem mondom meg. - nézte még mindig a tévét.

- És lesznek pálmafák?

- Azt sem mondom meg.

- Louis lennél szíves rám figyelni? 4 napja nem láttál és azt a hülye tévét nézed! - háborodtam fel és leszálltam róla.

- Ne haragudj! - húzott vissza az ölébe.

- Louis ne rakosgass, nem vagyok egy tárgy! - ültem vissza a kanapéra mire még egyszer visszarakott az ölébe.

- Hagyjál már! - küzdöttem le magamról a karjait.

- Kicsim. Neked nem mára volt időpontod a dokihoz hogy leszedje a gipszed?

- Ohh basszus! - csaptam a fejemre. - Ez is te miattad van! - fújtattam és elkezdtem felhúzni a cipőmet.

- Csak is! - nevetett.

- Ne röhögj, hanem öltözz!

- Most be akarsz menni a kórházba?

- Miért? Minek látszik?

- És szerinted 6 órakor leszedik a gipszed?

- Igen! Elviszel, vagy gyalog menjek?

- Elviszlek. - emelt fel majd menyasszonyfogásba kivitt a kocsihoz.

- Tegyél le! - kezdtem el kapálózni, de nem tudtam lefeszíteni magamról a karjait.

- Be kell zárnom a házat! - könyörögtem neki.

- Sziasztok, srácok! - köszönt nekünk Danielle aki most ért haza.

- Most már nem kell. - tett be a kocsiba.

Durcásan belesüppedtem az ülésbe és vártam, hogy Louis beüljön.

Amint ez megtörtént beindította a kocsit és a kórház felé indultunk.

- Elnézést bent van még Dr.Philips? - kérdeztem meg a recepcióst.

- Még bent van, de már nem sokáig.

- Köszönjük! - mondtam majd az orvosom ajtaja felé indultam.

Illedelmesen bekopogtam mire egy "tessék" hangzott ki.

- Jó estét. - bújtam be az ajtón.

- Jessy! Mára volt időpontod!

- Tudom, de elfelejtettem. - sütöttem le a szemem.

- Nála ez gyakran előfordul. - kuncogott a hátam mögött Louis mire bokán rúgtam.

- Áú! - nézett rám sértődötten.

- Gyere, még gyorsan le tudom venni. - mosolyodott el.

- Köszönöm! - vigyorogtam és leültem az orvosi ágyra.

10 perc alatt meg is voltunk. Adott egy kenőcsöt, amivel minden este be kell kennem. Megköszöntük majd haza indultunk.

- Na, jó akkor hazaviszlek, aztán én is megyek haza. - mondta útközben Louis.

Ijedten rá néztem mire kicsit elmosolyodott.

- Mi ez az ijedt tekintet? - nevette el magát.

- Semmi. - mondtam szomorúan.

- Akkor jó!

Megérkeztünk a házunkhoz én viszont nem akartam kiszállni.

- Mi van megtetszett az, hogy ölbe vigyelek? - nevetett.

- Annyira izé vagy! - raktam karba a kezem, ami kicsit fájt még.

- Jessy ha nem mondod, hogy mi van, akkor nem fogom megérteni! - fordult felém nevetve.

- Csak hiányzol. - motyogtam.

- Igen tudom és te is nekem, de itt vagyok. Nem értem mi a problémád.

- Akkor fulladj meg! - mondtam dühösen és kiszálltam a kocsiból.

- Ha még egyszer úgy szállsz ki a kocsiból, hogy nem nézel körbe, hogy jön -e valami nem tudom, mit csinálok veled! - szólt ki az ablakon mire bemutattam neki.

Kocsi ajtó csapódást hallottam, amiből arra következtettem, hogy kiszállt.

- Muszáj mindig duzzognod? - fogta meg a kezem az ajtónk előtt.

- Nem!

- Most is azt csinálod!

- Nem!

- Most gyerekes vagy!

- Nem!

- Szeretsz?

- Ne...igen! - mosolyodtam el mire ő felnevetett és megcsókolt.

- Hazamegyek, összepakolok, áthozom a cuccom és itt alszom. Oké? - nézett a szemembe, amire elvigyorodtam és a nyakába ugrottam.

- Nehéz lett volna azt mondani, hogy azt akarod, hogy itt aludjak? - rakott le.

- Nem.

- Na, látod! Na, akkor mindjárt jövök. - engedte el a kezem majd a kocsihoz sétált.

Bementem az ajtón és beszökdécseltem a nappaliba.

- Hát veled meg mi van? - nevetett Dan.

- Elvisz valahova 1 hétre és holnap indulunk, és itt alszik!

- Úú de jó már valakinek! - nevetett.

- Jajj bocsi hogy itt dicsekszem, amikor ti...

- Semmi baj! Ez a mi döntésünk volt. Jobb ez így mind kettőnknek. - mosolygott halványan.

- Én nem tudom, mi lenne velem ez a tökfej nélkül! - nevettem.

Este 8 felé megjött Louis 1 bőrönddel és egy laptop táskával.

- És most neked komolyan 1 hétre ennyi cucc elég lesz? - néztem rá már a szobámban.

- Persze! Én nem viszem el az egész szobámat! - nevetett.

- Tomlinson te még ma a földön fogsz aludni! - hunyorogtam rá.

- Azért hívtál ide, hogy a földön aludjak?

- Igen! Túl sokat szóltál be ma!

- Jól van bocsánat! - ölelt meg.

- Mondjuk tényleg nem rossz ötlet ez a padlón alvás! - nevettem el magam.

- Én itt bocsánatot kérek, és ezt kapom cserébe?

- Ahha! Csak hogy érezd a törődést drágám! - pacskoltam meg az arcát.

- Jó alszok a földön, ha mehetek elsőnek zuhanyozni!

- Most tényleg a földön alszol? - nevettem.

- Igen! - vágott sértődött fejet és bement a fürdőbe.

Leültem az ágyamra majd bekapcsoltam a tévét és mesét kezdtem el nézni. 10 perc múlva nyílt a fürdő ajtó és kilépett Louis, úgyhogy összeszedtem a cuccaim és én is elfoglaltam a fürdőt.

Lezuhanyoztam majd lemostam a sminket az arcomról és felöltöztem pizsibe.

Mire kimentem már meg volt ágyazva a földön.

- Louis azonnal költözz vissza mellém! - nevettem el magam.

- Nem!

- De!

- Mondjuk elég dögös pizsi van rajtad! - nézett a rövidnadrágomra.

- Louis! - nyafogtam és az ágyhoz sétáltam. Gyorsan bebújtam és betakaróztam.

- Szomorú leszek! - lógattam le a fejem az ágy széléről ennek hatására fejjel lefelé láttam őt.

- Te mondtad, hogy aludjak itt!

- De most már nem akarom!

- De most én itt akarok!

- Nem akarsz mellettem aludni? Hát jó! - ültem fel majd a párnára helyeztem a fejem és lekapcsoltam a villanyt meg a tévét is.

- Megsértődtél? - kuncogott.

- Majd te fogsz, ha a nyaraláson is külön kell aludnod! - mondtam sértődötten, de közben egy gonosz mosoly ült ki az arcomra.

- Hogy mi? - kérdezte ijedten.

- Jól hallottad!

Szöszmötölést hallottam majd mellém feküdt.

- Mit csinálsz? - fordultam meg hogy felé legyek.

- Kényelmetlen a föld. Melletted jobb!

- Ezt nem veszem már be ne is próbálkozz! - kezdtem el nevetni.

- Hát jó...én is be tudok keményíteni. - fordult hasra és elfordította a fejét a másik irányba.

- Azt hiszed most megijedtem? - kuncogtam.

- Fogsz te még könyörögni egy s másért. - motyogta a párnába.

- Igen? - haraptam az ajkamba.

- És én meg sem fogom hallani!

- Gonosz! - feküdtem rá a hátára.

- Már ha ott vagy adhatsz egy kis masszázst.

- Még mit nem Tomlinson!

Az arcához hajoltam és megpusziltam majd legördültem róla.

Felém gurult és az arcom minden szegletét kezdte el behinteni apró puszikkal, amin nekem kacagnom kellett.

- Fúúj összenyálazol! - toltam el az arcát nevetve.

Erre a kijelentésemre végig nyalta az arcom és ledőlt mellém.

- Már megint kutyásat játszol? - bújtam hozzá.

- Adj egy csókot. - motyogta.

- Miért?

- Mert már régen adtál!

- Mit is mondtál erről a könyörgős témáról? Könyörögj! - nevettem.

- Szerinted kell az engedélyed? - nevetett fel majd száját az enyémre tapasztotta nekem viszont eszem ágában sem volt vissza csókolni.

Meg csikizte az oldalam mire felnevettem.

- Csókolj vissza. - morogta a számba mire engedelmeskedtem neki.

- Louis aludnunk kéne, mert mindjárt éjfél és 4-kor minimum fel kell kelnünk, ha 5-kor, indul a gép!

- Jól van, akkor aludjunk! - mondta.

Hozzábújtam és miután ő elaludt én is álomba merültem.