38.fejezet~

Reggel hányingerrel keltem, úgyhogy jobbnak láttam, ha lefejtem magamról Lou karjait és a fürdőbe sétálok.

Magamra zártam az ajtót majd leültem a kád szélére és próbáltam elmulasztani a hányingerem, de nem ment.

Pár perc múlva kidobtam a taccsot.

Mikor végeztem fogat mostam majd kimentem Lou-hoz aki már az ágyon ült a hátát az ágytáblának támasztva.

- Megint hánytál? - nézett rám.

- Ahha. - ültem le az ágyra.

- És biztos, hogy gyomorrontás miatt van?

- Miért Louis mi miatt lenne? - förmedtem rá.

- Hát..

- Elmegyek ma az orvoshoz. - mondtam majd a szekrényemben kezdtem el turkálni.

Bementem a fürdőbe majd elkészültem és odamentem Lou-hoz.

- Megvársz itt? - ültem le mellé.

- Menjek?

- Nem kell. Fogok egy taxit. 1 óra alatt kész leszek.

- Hát oké. - mondta.

Váltottunk egy rövid csókot majd én lefele indultam ő pedig a fürdőbe.

9 óra van és Danielle beteg szóval szerintem még alszik.

Kinyitottam az ajtót majd kiléptem a hűvös tavaszi levegőre. El volt borulva, úgyhogy gyorsan cselekedtem és hívtam egy taxit, ami 5 perc múlva meg is érkezett.

Lediktáltam a sofőrnek a kórház címét és elindultunk.

Bő 20 perc múlva már az orvosom ajtaja előtt álltam. Kopogtattam mire egy "tessék" szó hangzott ki ezért benyitottam.

- Áhh Jessy! Foglaljon helyet! Miben segíthetek?

- Hát tegnap este óta émelygek és hánytam is. Én gyomorrontásra gyanakszom.

- Oké. Megvizsgálunk. - mosolyodott el kedvesen.

Elvégzett rajtam 3 fajta vizsgálatot majd egy kicsit hümmögött és a helyére ült.

- Minden jel arra mutat, hogy gyomorrontásod van. Jól érezted.

- Oh, hál istennek. - könnyebbültem meg.

- Felírok, neked egy gyógyszert azt kell szedned és persze pihenni. Két nap múlva kutya bajod sem lesz.

- Oké. Köszönöm! - mondtam vigyorogva majd kimentem.

A folyosón kitomboltam magam majd elővettem a komolyabbik oldalam és kimentem a kórházból.

Igazából azért volt ez a nagy megkönnyebbülés, mert teljesen beparáztam, hogy terhes vagyok. És szerintem Louis is arra utalt reggel. Nem baj legalább most jól megszívathatom.

Elhagytam a kórház épületét és a telefonomat kezdtem el kotorászni a táskámban, hogy hívhassam a taxit, amikor egy fekete sötétített ablakú terepjáró kezdett el gurulni mellettem.

Oldalra néztem mikor lehúzta az ablakot.

- Louis te mit keresel itt? - kérdeztem.

- Hát jöttem érted! Egyébként jó volt a kilátás hátulról. - vigyorodott el mire megforgattam a szemem és bepattantam  kocsiba.

- Szia. - hajolt ide egy csókért, amit én viszonoztam.

- Na, mi volt? - kérdezte és elindultunk.

Gyorsan bekötöttem magam majd szólásra nyitottam a számat.

- Terhes vagyok. - mondtam komoly arccal mire egy nagyot fékeztünk és megálltunk.

- Hogy mi van? - fordult felém Louis.

Próbáltam visszatartani a nevetésem, ami elég jól ment. Oscar díjat kérek ezért az alakításomért.

- Jessy mondd, hogy viccelsz! - förmedt rám mire elnevettem magam.

- Ahjj muszáj a frászt hoznod rám? - dőlt hátra megkönnyebbülten.

- Mi van Tomlinson? Csak nem megijedtél? - vigyorogtam.

- Nem kicsit. - mondta majd újra elindultunk.

- Hát azt az arcot látnod kellett volna! - nevettem még mindig.

- Örülök, hogy jól szórakozol. - gúnyolódott.

Pár perc múlva az 1D házhoz értünk, de én még mindig nem bírtam abbahagyni a nevetést.

- De olyan vicces volt! - kuncogtam és kiszálltam a kocsiból.

Bementünk az 1D házba és a nappaliba sétáltunk.

Mind a 4 srác a nappaliban ült és tévézett.

- Na, mi volt az orvosnál? - kérdezte Liam amire belőlem megint kiszakadt a röhögés.

Louis pedig rajtam kezdett el nevetni.

- Én is ehhez az orvoshoz megyek, ha ilyen jó anyagot ad! - kacagott Harry.

- Louis-t megvicceltem és azt mondtam neki, hogy terhes vagyok. Azt a fejet látnotok kellett volna! - fogtam a hasam.

- Jújj de gonosz! - nevetett fel Zayn.

- Jól van, asszony ezt még visszakapod! - hunyorgott Lou és a konyhába sétált.

- Jaaj kincsem ne haragudj! - szaladtam utána majd hátulról a hátára ugrottam mire ő reflexszerűen elkapta a lábaim.

- Nem vagy éhes? - kérdezte.

- Nem. Úgyis kihánynám.

- És ettől nem hánysz? - kezdett el velem pörögni.

- Louis a nyakadba fogok taccsolni! - kezdtem el nevetni ismét.

- Fúj! - nyafogott majd letett.

Kivettem a hűtőből egy ásványvizet majd öntöttem egy pohárba és megittam.

Addig Louis csinált magának két melegszendót és felmentünk a szobájába.

Lefeküdtünk az ágyra majd hozzábújtam.

- Most komolyan ekkora baj lett volna, ha igaz, amit mondok? - néztem fel rá.

- Hát lesokkolt rendesen. Még a karrieremre kell koncentrálnom te pedig fiatal vagy még hozzá.

- Tudom. De olyan aranyosak a babák!

- Ahha! Amikor jókedvük van. De amikor hajnali 3-kor elkezdenek sírni és az istennek sem tudod elcsöndesíteni őket, na, az kellemes tud lenni. Tudom, mert négy húgom van.

- Igazad van. - motyogtam a vállába.

- Nekem mindig! - nevetett mire vállon csaptam.

- Ne szállj el!

- Jól van, na! - kuncogott és beleharapott a szendvicsbe.

- Adsz egy harit? - néztem rá csillogó szemekkel.

- Én mondtam, hogy csinálok neked, ha kell!

- De csak egy hari kell!

Idenyújtotta mire beleharaptam.

- Odaadjam a másikat?

- Nem kérem! - feküdtem vissza a mellkasára.

- Hány óra? - kérdezte.

- Három óra lesz! Mert?

- Csak kérdeztem. Olyan jó hogy most nem kell menni, dolgozni.

- Hát élvezd ki, mert jövő héten kell.

- Tudom! De ne rémisztgess. - nevetett.

Ekkor megszólalt Louis csengőhangja.

- Ajj ki lehet az... - morogta majd az éjjeli szekrényhez nyúlt.

- Anya az. - nézett rám.

- Vedd már fel!

- Szia, anya. - szólt bele.

Jay elég hosszú ideig beszélt mire Louis-nak egyre ijedtebb lett az arckifejezése.

- Mi van? - tátogtam neki mire leintett.

- Odamegyek! Miét nem szóltatok hamarabb? - kérdezte idegesen.

- 1 óra múlva ott vagyok! - tette le.

- Mi az? - kérdeztem.

- Lottie elájult és most kórházban van, még nem tudják, hogy miért ájult el! - mondta feldúltan.

- Megyek veled!

- Jobb, ha itthon maradsz. Gyorsan fogok menni.

- Akkor meg főleg megyek!

Megforgatta a szemét majd lefelé indult én pedig követtem.

Gyorsan felhúztuk a cipőnket és szóltunk a srácoknak, hogy lehet, későn érünk vissza.

Bepattantunk a kocsiba majd elhajtottunk.

- Louis szerinted a húgodnak jobb lesz, ha karambolozunk, mert 200-al száguldozol? Hagyd abba!

- De így hamarabb odaérünk!

- És eszméleténél van?

- Nem.

- Akkor nem muszáj odaérnünk hamar. Pont odaérünk, mire felébred!

- Te amúgy minek is jöttél? - nézett egy pillanatra rám.

- Mert a menyasszonyod vagyok és támogatlak bármiben és te is jöttél, amikor az én húgom volt kórházban.

Sóhajtott egyet majd lassított.

Halványan elmosolyodtam és a kezére tettem az enyémet, ami a sebváltón pihent.

- Nyugi nem lesz semmi baj. - küldtem felé egy megnyugtató mosolyt.

- És mi van, ha valami komoly?

- Nem komoly! Biztos keveset evett.

- Akkor viszont leszidom!

- Nyilván arra lesz szüksége! - nevettem el magam.

Kicsit több mint egy óra múlva leparkoltunk a doncasteri kórház előtt és megkerestük Lottie  szobáját.

- Szia! - köszöntünk Jay-nek.

- Sziasztok, gyerekek! Hamar ideértetek.

- Siettünk! - mondta Lou.

- Mi van vele? Lehet már valamit tudni? - kérdeztem.

- Ha felébred, akkor hívni kell az orvost és lehetőleg már a leletek is készen lesznek.

- De hogy történt? - kérdezte Lou.

- Hát az egyik pillanatban még a széken ült és panaszkodott, hogy nem jól érzi magát a másik pillanatban meg már oda kellett rohanni nehogy leessen a székről!

- Jó estét mindenkinek! - jött be a kórterembe az orvos.

- Jó estét doktor úr! Lehet tudni, hogy mi a baj?

- A kis hölgy gyomrában nem találtunk semmit. De szó szerint semmit. Nem eszik rendesen vagy elfelejtett enni.

- Jól tippeltél. - fordult felém Lou.

- Akkor nincs komolyabb baja? Hazamehetünk? - kérdezte Jay.

- Hál istennek minden rendben. Csináltunk teljes labort, de semmit nem találtunk. Amint felkelt elhagyhatják a kórházat.

- Köszönjük doktor úr! - mondtuk majd a doki elhagyta a kórtermet.

Lottie is hamarosan ébredezni kezdett.

- Jajj kislányom úgy aggódtam! - puszilta meg Jay.

- Miért csődítetted ide Lou-t és Jess-t? Nem haltam meg.

- De buta vagy! - nevetett Lou. - Miért nem ettél semmit? - kérdezte.

- Nem tudom. Nem volt időm és nem is éreztem, hogy éhes vagyok.

- Máskor figyelj oda! - dorgálta meg.

- Jó bátyó legközelebb betolok, vagy 3 szendvicset csak menjünk, már haza rosszul vagyok a kórháztól!

Elnevettük magunkat majd Louis ölbe kapta és elhagytuk a kórházat.

Jay és Lott beszálltak a kocsiba és elköszöntek és mi is hazaindulhattunk.

- Annyira édes hogy így aggódsz a húgaidért. - mosolyodtam el.

- Ritkán látogatom meg őket és bűntudatot érzek, hogy nem vagyok velük.

- Tudják, hogy számíthatnak rád, és ha valami van te itt vagy. Ezt ma is bebizonyítottad. - simítottam meg a karját.

- Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. - hajolt ide majd egy gyors puszit kaptam.

Este nyolcra hazaértünk és úgy döntöttünk, hogy ma külön alszunk ugyanis én Danielle-t ápolom, ő pedig beszél Liam-el mert nincs a legjobb állapotban.

Elbúcsúztunk egymástól Lou-val majd bementem a lakásba.

Danielle a kanapén ült bebugyolálva takaróval és filmet nézett.

- Szia. - köszöntem majd leültem mellé.

- Szia. - nézett rám szipogva.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Nem. - kezdett el sírni és megölelt.

- Liam sincs jobban. - simogattam a hátát.

- Tényleg? - tolt el magától és rám nézett.

- Tényleg. - mosolyogtam.

- Én...nem tudok nélküle élni. - hajtotta le a fejét.

- Figyelj...tudom, hogy fontos neked a tánckarriered és hogy nem fogsz lemondani róla de...talán ha kevesebbet vállalsz, akkor meg tudnátok oldani.

- Nem tudom...beszélek holnap a tánciskolával és megpróbálom valahogy elintézni de....attól Liam nem fog visszajönni.

- Ne légy ilyen pesszimista.

- Huh, jó...szerintem megyek aludni és holnap intézkedem.

- Oké. Jó éjt.

Nem sokkal Danielle után én is felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Láttam, hogy Louis fent van skypeon ezért hívni kezdtem.

- Szia, kicsim. - köszöntem mosolyogva.

- Szia! Mizújs?

- Beszéltél Liam-el?

- Hát próbáltam...nincs olyan jól.

- Mit mondott?

- Hogy hiányzik neki Danielle és hogy ő nem fog tudni élni nélküle. - forgatta meg a szemét.

- Én is ezeket hallottam Dan-től. Mondtam neki, hogy próbáljon beszélni a táncstúdióval hogy kevesebb munkát, sózzanak rá és azt mondta holnap elmegy oda és beszél velük.

- Nehéz lesz őket újra összehozni.

- Hát nagyon! Próbáltam gondolkozni, rajta de semmi nem jut eszembe.

- Majd valahogy megoldjuk. Most viszont megyek, mert a srácokkal meccset fogunk nézni.

- Okés! Jó szórakozást! Szeretlek.

- Én is szeretlek. - mondta majd kinyomta.

Lecsuktam a laptopom tetejét és egy nagy sóhajtással indultam zuhanyozni.

Gyorsan lezuhiztam majd pizsamába bújtam és befeküdtem az ágyamba.

Csörögni kezdett a telefonom és Zoe nevét jelezte ki ezért gyorsan felkaptam.

- Jessy! - visított bele!

- Mi az? - nevettem el magam.

- Lefeküdtünk! - újongott.

- Na, várj! Hívj fel skypeon ezt ki kell tárgyalni! - mondtam majd letettem. Máris meghallottam a skype jellegzetes hangját ezért az ölembe vettem a laptopom és rákattintottam a zöld gombra.

- Na, szóval! Először is hogy történt és mikor?

- Ma! És hát itthon voltunk és filmeztünk aztán hát...már nem a filmre figyeltünk. - kuncogott.

- Jézusom! - nevettem fel. - És milyen volt? - folytattam kíváncsian.

- Hát.. - harapott az ajkába. - Csodálatos!

- A kis szívtipró. - nevettem fel.

- Az! - kacagott.

- Milyen volt a Bahamákon? - kérdezte vigyorogva.

- Nagyon szupi! Életemben nem láttam még olyan gyönyörű helyet!

- És...milyen volt a ház?

- Egy óriási villában voltunk, ami a Louis-é. Csak mi ketten voltunk ott és..csodás volt!

- Ahhw! Legalább éjszaka nem zavartatok senkit! - nevetett fel.

- Hát nem! - pirultam el.

- Na, jó nem hozlak itt zavarba! Megyek aludni! - kacagott.

- Oké! Én is! Jó éjszakát!

- Neked is! - vigyorgott majd kinyomta.

Lekapcsoltam mindent majd betakaróztam és próbáltam elaludni azonban halk szipogás ütötte meg a fülem.

Egyből tudtam, hogy az én barátnőm az ezért átsettenkedtem a szobájába.

- Itt alszok és nincs ellenkezés! - huppantam le az ágyra.

- Szia. - suttogta.

- Jajj ne sírj! - öleltem meg. - Minden rendben lesz! Megbeszéled holnap a tánc sulival és szépen átmész Liam-hez és megbeszélitek!

- Jessy ez már nem fog menni. Kimondtuk. Felbontottuk az eljegyzést is.

- Ajj az nem jelent semmit! Mi is szakítottunk Louis-val most meg erősebb a szerelmünk, mint valaha.

- Mondjuk ez igaz. - sóhajtott. - De ez koránt sem ilyen egyszerű...

- De! Ilyen egyszerű! Ezzel a kis malőrrel erősebb lesz a szerelmetek és tanultok a hibáitokból!

- Igen! Liam nem tudott változtatni az időbeosztásán, de én igen és nem engedem, hogy azt a srácot, akit teljes szívemből szeretek elvegye tőlem bármi.

- Na, ez a beszéd! - nevettem.

- Alig várom, hogy holnap legyen és bemenjek a tánciskolába! - takarózott be.

- Akkor aludjunk! Jó éjt!

- Neked is. - kapcsolta le a lámpát.

5 perc elteltével sikerült elaludnom.