42.fejezet~

Reggel halk nevetésre keltem. Nyújtóztam egyet majd magam mellé néztem és Louis-t láttam, meg, ahogy mellettem fekszik és néz.
- Mit nevetsz Tomlinson? - kérdeztem és a fejemre húztam a takarót.
- Csak aranyos voltál, ahogy mozgattad az orrod álmodban.
- Ne nevess ki!
- Bocsánat. - kuncogott még mindig.
Lehúztam a fejemről a takarót majd felkönyököltem.
- Mit mondtam neked tegnap? Hogy ma nem akarom, hogy a szemem elé kerülj!
- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért ilyen hülyék voltunk, de amúgy Harry beszélt, rá mert összeveszett Zoe-val!
- Jajj ahha! És te voltál az ártatlan kis áldozat! Gondolom Harry pisztolyt is fogott a fejedhez és kihurcolt a kocsiba.
- Ne legyél ilyen! - nevetett.
- Nagyon haragudtam rád!
- Tudom, na!
- Furcsa volt nélküled aludni. Hiányoztál! - néztem rá boci szemekkel.
- Te is nekem te buta. - mosolyodott el majd felemelte a takarót és magához húzott.
- Ne Louis, mert nincs rajtam pizsama naci csak bugyi és egy top!
- Az engem nem zavar. - nézett rám perverzen mire mellkason csaptam.
Kezét végig húzta az oldalamon, amit semmilyen anyag nem takart majd a fenekemen állt meg a keze.
- Louis ne tapizz. - húzódtam közelebb majd egy gyors csókot nyomtam a szájára és levettem a kezét a hátsó felemről.
- Olyan gonosz vagy!
- Én biztos nem! - nevettem el magam és lerúgtam magamról a takarót majd a csípőjére ültem.
Kezeit a csípőmre rakta és a szemembe nézett.
- Ezen túl csak ilyen pizsamában lehetsz. - villantott meg egy sármos vigyort.
- Jól áll? - túrtam bele a hajamba.
- Nagyon! Ha nem akarod, hogy leteperjelek, maradj nyugton és ne izegj mozogj! - nevetett.
- Hoppá! - vigyorodtam el gonoszul majd elkezdtem ringatni a csípőm.
- Jessy! - szólt rám és óvatosan leborított maga mellé.
- Na, mi van? Szűkösen vagy odalent?
- Eléggé.
- Hát... - haraptam a számba. - Ez van Tomlinson!
- Ha látni akarsz, képeket a kis tesóimról ne kötekedj velem! - nevetett fel.
- Mi?? Vannak képek?? Louis légyszi mutasd meg! - könyörögtem és odakúsztam hozzá.



Kivette a zsebéből a telefonját és megnyitotta az albumokat.
- Istenem, de édesek! Alig várom, hogy ismét láthassam őket élőben!
- Meg is fogod unni őket egy hét alatt!
- Hát...nem hiszem! - vigyorogtam.
- Holnap menned kell!
- Tudom! Már nagyon várom! Megyek felöltözni.
- Muszáj? - nyafogott.
- Muszáj! - kuncogtam és a fürdőbe sétáltam.
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőim majd felöltöztem valami itthoni szettbe, mert nem nagyon készültem kimozdulni sehova esetleg boltba.
- Kész vagyok! - léptem ki a fürdőből.
- Az jó! Csak hogy nekem most be kell mennem a stúdióba úgyhogy, megyek. - állt fel az ágyamról.
- Nee! Most itt hagysz?
- Nagyon úgy tűnik!
- Gonosz! - raktam karba a kezem.
- Jess tudod, hogy nem önszántamból megyek be! - sétált ide majd egy puszit nyomott a homlokomra és kisétált az ajtón.
Utánamentem majd kikísértem az ajtóig és visszamentem Dan-t felkelteni.
- Danielle húzd ki a hátsó feled a szobából a hasadra süt a nap! - kiabáltam be a szobájába.
- Az én hasamra ugyan nem! - dünnyögte a takaró alól.
- Na ha én fel tudtam kelni, akkor te is fel tudsz!
- Jó, na! Kelek már! - ült fel lassan.
- Mennünk kell bevásárolni!
- És mivel? Én biztos, hogy nem buszozok ilyen külsővel! - mutatott végig magán.
- Hát nem úgy gondoltam, hogy pizsamában jössz! - kuncogtam.
- Mármint a másnaposságomra céloztam és a nyúzott fejemre!
- És akkor most szerinted mivel menjünk?
- Kérd el Louis-tól a kocsit.
- Gondolod, ide adja?
- Ha én vezetek, akkor biztosan!
- Jó felhívom! - mondtam majd a szobába rohantam a telefonomért és kikerestem a hívás listából majd a fülemhez emeltem.
- 5 perce váltunk el! Ennyire nem bírsz élni nélkülem? - szólt bele szórakozottan.
- Ne is álmodj Tomlinson! Csak el akarom kérni a kocsid!
- Nem vezethetsz!
- Nem is én fogok hanem Dan!
- Ja! Úgy jó! A kulcs a garázsban van az akasztón Danielle-nek pedig van a házhoz kulcsa.
- Köszönöm! - ujjongtam.
- Vigyázzatok magatokra, szia!
Elköszöntem majd letettem és átszaladtam Dan-hez.
- Odaadja! - vigyorogtam.
- Akkor menjünk! - állt fel az ágyról.
- Ömm Dan...pizsamában szeretnél jönni? Nekem úgy is jó! - kuncogtam.
- Jaa! - nézett végig magán.
- Megvárlak a nappaliban. - nevettem és lementem.
Egy bő negyed óra múlva lejött az emeletről és elindulhattunk végre a srácok házához. Amint odaértünk egyből a garázsba vettük az irányt, ami csak a házból megközelíthető.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a bevásárló központba.
Másfél óra alatt sikerült megvennünk mindent majd kifelé észrevettem egy baba boltot.
- Danielle! Menjünk be, venni szeretnék valamit az ikreknek!
- És ezt 10 szatyorral gondoltad? Először vigyük ki a kocsiba!
- És mi lenne, ha te kivinnéd, a kocsiba én pedig bemennék a boltba? - pislogtam szépen rá.
- Na, jó! - vette el tőlem a bevásárló kocsit és elindult kifele.
Én besétáltam a baba boltba és a ruhák közt kezdtem el nézelődni. 

Fél óra alatt sikerült kiválasztani két nagyon tündéri body-t és két játékot.
Nehéz lehet Jay-éknek, hogy mindenből kettő kell.
Danielle is választott egy body-t ugyanis az egyik barátnője most szült és elmegy hozzá látogatóba. Mikor készen lettünk kimentünk a kocsihoz és haza kocsikáztunk.
Hazaérve rögtön elkezdtünk kipakolni a hűtőbe a vásárolt cuccokat.
- Mi a terved mára? - kérdezte Dan.
- Főzni valami kaját és tévézni.
- Hűű micsoda tervek! - nevetett.
- Jó, de most lusta vagyok! És másnapos is.
- Az mondjuk igaz! Akkor főzzünk, aztán pedig filmezzünk.
- Oké!
Egy nagyon egyszerű kaja mellett döntöttünk ami gyros lett. 1 óra múlva már tányérral a kezünkben ültünk a kanapén és egy bőgős szerelmes filmet néztünk.

*Este 7 óra*

Éppen a szobában ültem az ágyon és laptopoztam mikor beszélgetést hallottam lentről majd lábdobogást a lépcsőn.
Az ajtóra emeltem a tekintetem és amint kinyílt Louis-t láttam meg.
- Szia! - mosolyodtam el.
- Téged amúgy egyáltalán nem zavar, hogy kétszer hívtalak? - sétált közelebb.
- Hívtál? - lepődtem meg és rögtön a telefonom után kezdtem kutatni, ami egy ruhakupac alatt hevert.
- Nem hallottam bocsánat! - görbítettem le az ajkaim.
- Miért van így szétpakolva? - ráncolta össze a szemöldökét és leült az ágyamra.
- Louis holnap megyek anyukádékhoz, ha nem esett volna le!
- Ja, tényleg! Kiment a fejemből.
- Miért hívtál amúgy?
- Csak szólni akartam, hogy elmegyünk Harry-ékkel sörözni.
- Szóval sörözni..és innen a kocsit, hogy akarod elvinni? - másztam az ölébe.
- Hát beülök és hazavezetek. - mondta egyértelműen.
- Te ma biztos, hogy nem vezetsz!
- Csak egy korsó sör volt!
- Nem érdekel felőlem egy korty is lehetett!
- Jessy akkor mit csináljak? Sétáljak haza?
- Vagy..itt is aludhatnál. - kezdtem el birizgálni a pulcsiját.
- Nem lehet. Holnap korán kell menni dolgozni. - húzta el a száját.
- Biztos? - hajoltam a nyakához és puszilgatni kezdtem.
- Szívem ne nehezítsd a dolgom. - tolt el magától.
- Jó akkor menj. De Danielle visz haza. - szálltam le róla és elindultam Dan-t megkeresni és meg is találtam a szobájában.
- Dan elvinnéd Lou-t haza? Ivott és nem vezethet!
- Persze! Állt fel az ágyról és lejött velem a nappaliban ahol már várt Louis.
- Mehetünk? - kérdezte mire Danielle bólintott és elmentek.
Sóhajtottam egyet majd felmentem a szobámba.
Elkezdtem a ruhákat behajtogatni a bőröndömbe közben pedig felhívtam Zoe-t hogy alhatok -e ott pár napot mire persze nagy sikítással igent mondott.
Elmentem zuhanyozni majd pizsibe bújtam és átmentem Dan szobájába ugyanis zuhanyzás közben hallottam, hogy megjött.
- Holnap mész táncolni? - kérdeztem.
- Nem!
- Akkor még reggel találkozunk.
- Ahha!
- Akkor jó éjt! - mosolyodtam el.
- Neked is!
Becsuktam a szobája ajtaját majd átmentem az én szobámba és lefeküdtem az ágyra.
Még gyorsan felnéztem a közösségi oldalakra visszakövettem pár rajongót twitteren aztán a laptopom is betettem a bőröndbe és álomra hajtottam a fejem.


Másnap reggel 9-kor felkeltem, elvégeztem a reggeli teendőimet, felöltöztem majd ellenőriztem, hogy minden nálam van -e és hívtam egy taxit.
- Vigyázz magadra és puszilgasd meg helyettem is az ikreket! - köszönt el Dan.
- Okés! 4 nap múlva jövök!
- Jó! - mosolygott majd megölelt.
Betettem a taxiba a bőröndömet majd beültem és lediktáltam az úti célomat, amit a sofőr tudomásul vett és elindultunk.
Másfél óra alatt már ott is voltunk.
Nagy nehezen becipeltem a bőröndöm és leültem a kanapéra.
- Már elfáradtam. - nevettem el magam.
- Mert puhány vagy! - kuncogott Zoe és leült mellém.
Az asztalon lévő újságra néztem majd a kezembe vettem és olvasni kezdtem. Nem kellett túl sokat olvasnom ugyanis bazi nagy betűkkel az újság elején ez a cím díszelgett: Jessie Parker babát vár??
- Ja, igen ezt akartam megkérdezni tőled! Most mi van? Ez igaz? - csillant fel az unokatesóm szeme mire én gyorsan kupán vágtam az újsággal.
- Áúú most ezt miért?
- Szerinted nem mondtam volna már el, ha igaz lenne? Amúgy meg ne feltételezz ilyeneket rólam!
- Jó, na! - nevette el magát.
- De ez most, hogy jött nekik? - nézett bután.
- Mert mint látod, egy body-t nézegetve vagyok lefényképezve egy baba boltban! És az ikreknek vásároltam!
- Jaa tényleg! Jól van, na, álmos vagyok még!
- Mindjárt dél! - nevettem.
- Hát igen én ilyenkor még alszom!
- Istenem te nő! - nevettem el magam.
- Együnk? Rendelek pizzát!
- Ahha! Aztán meg felhívom Jay-t, hogy otthon vannak -e már és átmegyek. Te jössz?
- Persze hogy! - vigyorgott majd a telefont a kezébe vette és telefonálni kezdett a pizzázónak.
20 perc múlva ki is hozták a hawaii pizzánkat. Degeszre ettük magunkat majd felhívtam Jay-t, aki azt mondta, hogy már otthon vannak, és hogy nyugodtan menjünk.
Így hát elkészültünk majd átmentünk Jay-ék hez. A lányok már otthon voltak Dan viszont nem.
- Sziasztok, gyerekek gyertek beljebb! - mosolygott ránk. Fáradtnak tűnt nagyon.
Levettük a cipőnket majd beljebb mentünk köszöntünk a lányoknak majd egyenesen az ikrek szobájába mentünk.
Éppen felébredtek így egyből kivettem Doris-t és a karomba vettem Zoe pedig Ernest-et dédelgette.
- Lányok még ti elvagytok, velük én kimegyek és megcsinálom a vacsorát oké?
- Persze menj csak nyugodtan! - mosolyodtam el.
Én leültem az egyik fotelbe és gügyögni kezdtem Doris-nak, aki egyből elmosolyodott. Szép, kiegyensúlyozott kisbabák. És hasonlítanak Louis-ra mikor pici volt.
Zoe karjában elaludt Ernest, úgyhogy suttogva kezdtünk el beszélni.
- Küldök Louis-nak egy képet Doris-ról. - vigyorogtam és lassan kivettem a zsebemből a telefonom és lekaptam Doris-t.
Elküldtem majd letettem az asztalra a telóm.
- Sziasztok! - kukucskált be Lottie.
- Szia! Gyertek be nyugodtan csak halkan, mert elaludtak. - mondtam.
Libasorban bejöttek mind a négyen majd leültek a földre.
- Louis miért nincs itt? - kérdezte Phoebe.
- Ő most dolgozik sajnos!
- Oh, értem. - szontyolodott el. Szegények. Nekik is hiányzik a bátyjuk.
- Lottie Dan mikor ér haza? - kérdeztem.
- Anya még nem mondta?
- Nem. Mit kellett volna?
- Hát elment dolgozni három napra és aztán itthon lesz szabadságon, úgyhogy neked csak három napra kell maradnod segíteni.
- Tényleg? Oké! De én szívesen vagyok itt!
- Tudom és anya nagyon hálás is ezért!
- Alig vártam már hogy ez a két kis csöppség megszülessen. Meg persze Louis is nagyon várta már! Végre egy fiú tesó! Neki ez megváltás. - kuncogtam.
- Azt el hisszük! - nevetett Fizzy.

Eljött az este mi pedig már megvacsoráztunk mivel Jay nekünk is megterített majd elköszöntünk és hazamentünk vagyis Zoe lakásába.
Kivettem a laptopom a bőröndből majd letettem a nappaliban az asztalra és bekucorodtam a kanapéra Zoe pedig mellém feküdt a lábát az ölembe tette és kajával a hasán tévét kezdett el bámulni. Ránéztem majd elröhögtem magam.
- Mi van? Nekem így kényelmes. - mondta teli szájjal.
- Zoe tanulj meg kulturáltan enni! - nevettem.
- Kulturáltan eszek. - durcázott be és felült.
Megszólalt a skype szokásos hangja és Louis nevét írta ki ezért rögtön fogadtam.
- Szia, szívem! - vigyorogtam bele a kamerába.
- Szia! Mizújs? Megkaptam az üzit és most irigykedek rád, hogy a kis tesóimmal lehetsz!
- Nemsokára majd te is velük lehetsz!
- Reménykedem!
Zoe mellém pattant mire majdnem lefejelt.
- Áú te nő! - sipítottam fel.
- Szia, Louis! - vigyorgott a kamerába ő is.
- Le sem tagadhatnátok, hogy rokonok vagytok! - csipkelődött mire szúrósan kezdtem nézni rá.
- Harold gyere itt a csajod! - kiabálta el magát Louis. Harry a fény sebességével termett Lou mellett és azzal a sármos vigyorával belekacsintott a kamerába.
- Szia, cica! - köszönt az unokatesómnak.
- Na, jó ezt fejezd be nem a rajongóitok előtt vagy. - mondtam unottan.
- Jó, na! - nevetett és normálisan leült Lou mellé.
- Szia, szerelmem! Hogy vagy? Olyan rég nem láttalak már! - nyávogott Zoe mire összenéztünk Lou-val és egyszerre kezdtünk el fintorogni.
- Naa de olyanok vagytok! - vette el tőlem a laptopot mire én felháborodtam és elkezdtem visszaharcolni tőle az én szeretett tárgyamat.
- Naa Zoe add vissza! Benne van Louis! - röhögtem el a végét mire Zoe elkezdett visítani a röhögéstől és elengedte a laptopot. Sértődötten visszatettem az ölembe, de Louis-t nem láttam sehol.
- Hol van? - kérdeztem Harry-t, aki a földre mutogatott.
- Bocsi szívem, de ez vicces volt! - bukkant elő a könnyeit törölgetve Lou.
- Ne nevessetek ki nem jutott eszembe jobb! - raktam karba a kezem és durcásan hátra dőltem.
- Na, jó én inkább megyek a saját laptopomra! - nevetett Harry és elszaladt.
Zoe is felment a szobájába gondolom most kettecskén fognak nyáladzani egymásnak. Szerintem mire felmegyek az egész emelet nyál tengerben fog úszni.
Jajj de szépek is az első hónapok.
- Hogy ezek mennyit nyáladdzanak. - nevettem fel.
- Mi is ilyenek voltunk. - tűnődött el.
- Most úgy csinálunk, mintha valami öreg házaspár lennénk! - kezdtem el röhögni.
- Fél év az hosszú idő! Főleg veled. - nézett gonoszan mire teljesen bedurcáztam és úgy döntöttem, hogy nem is szólok hozzá.
- Na, jó ezt muszáj volt! Természetesen nem igaz! Ez a fél év volt életem legszebb fél éve! Szeretlek te hisztis. - nézett aranyosan a kamerába mire egy kicsit meglágyult a szívem.
- Jó. Szóba állok veled, de kimondom az ítéletedet! - húztam ki magam.
- Ajjaj! Na, halljam! - kuncogott.
- Hmm, valami frappánsat...na, jó ez nem lesz olyan frappáns viszont neked rossz lesz cica! - hunyorogtam rá.
- Na, mondd!
- A szabályok egyszerűek! Nem érhetsz hozzám kerek 1 hétig! Sehogyan! És nincs kivétel!
- Ez gonosz! Úgysem fogod bírni! Fogadjunk, hogy hamarabb feladod, mint én?
- Szóval akkor én sem érhetek hozzád? Oké elfogadom a kihívást.
- Húú de bánni fogod még te ezt holnap! - nevetett fel gonoszan.
- Miért mi lesz holnap??
- Majd meglátod!
- Jó! De könyörögni fogsz te még nekem!
- Majd meglátjuk ki fog könyörögni! - nevetett fel.
- Oké! Még mindig gonosz vagy! Inkább megyek aludni, mert holnap nem fogok tudni felkelni!
- Jó menjél! Jó éjszakát és szeretlek...nagyon.
- Én is nagyon szeretlek! Szia, baby! - integettem majd kinyomtam.
Kikapcsoltam a laptopom majd a hónom alá csaptam és felmentem a lépcsőn.
 Benéztem Zoe-hoz aki Hazz-al skypeolt. Küldtem neki egy puszit majd bementem az ideiglenes szobámba leraktam a laptopot majd a fürdőbe mentem zuhanyozni. Mikor kész voltam felöltöztem pizsamára bementem a szobába és bebújtam az ágyba.
Nem kellett sokáig várni, mert pillanatok alatt elaludtam.