48.fejezet~

Reggel égdörgésre és szakadó eső hangjára keltem. Az ablak nyitva volt mivel este kinyitottam ezért gyorsan kipattantam az ágyból és becsuktam.

- Mi történt? - kérdezte Lou és felült.

- Bocsi hogy felébresztettelek csak beesett az ablakon az eső.

- Ah, már fel voltam. - motyogta és visszafeküdt.

Elmosolyodtam majd visszabújtam mellé és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Miért voltál már fent? Még csak 8 óra van!

- Nem tudom. - mondta majd a hajamba puszilt és simogatni kezdte a karom.

- Milyen interjú lesz ma? - kérdeztem.

- Csak az albumról beszélünk meg a turnéról.

- És ezért vagy olyan feszült? - könyököltem fel és a szemébe néztem.

- Nem vagyok feszült. - mosolyodott el.

- Csak?

- Csak felajánlották, hogy te is eljöhetnél, de nemet mondtam. Féltelek és meg akarlak védeni a rajongóimtól pedig nem kéne ezt tennem. Vannak igazán elvetemültek és ez nem igazság, hogy a saját barátnőmet meg kell védenem tőlük.

- Miért kéne megvédened?

- Mert a Larry shipperek nem bírnak magukkal! Fogalmam sincs honnan jött nekik az a hülyeség, hogy én meleg vagyok de...kezd ez a dolog elhatalmasodni és a menedzsment sem tudja megfékezni a dolgokat.

- Figyelj! - néztem a szemébe. - Én nem akarok szerepelni és nem akarok már interjúba menni. Ne aggódj ezek miatt. Nem kell megvédened pontosan, tudod, hogy én is meg tudom magam, ha úgy van. Ezeknek csak a szája nagy! Fizikailag sosem bántanának. Nem mernének odajönni. A szavak...egyáltalán nem érdekelnek főleg akkor nem, ha egy olyasvalaki mondja, aki gyakorlatilag az én szememben egy senki. Ne foglalkozz velük! Majd ha összeházasodunk, csak rájönnek, hogy hazugságban éltek!

- Na, jó neked valami pszichológusnak kellett volna menned! - nevette el magát és gyengéden megcsókolt.

- Ugye? Lehet tovább kéne mennem fő sulira pszichológusnak! - töprengtem el mire elnevette magát.

- Nem tudnálak elképzelni úgy! - kacagott.

- Én sem! - vigyorodtam el és hozzábújtam.

Csörögni kezdett a telefonom ezért az éjjeliszekrényemhez nyúltam és elvettem onnan.

- Szia, kedvenc barátnőm! - szóltam bele miután elhúztam az ujjam a képernyőn.

- Szia! - köszönt vissza vidáman Danielle.

- Na mizu? Megérkeztetek L.A - be?

- Ahha! Úristen annyira jó itt! Este megyünk bulizni a csoportommal!

- Na, az jó! Tombold ki magad! - nevettem.

- Az fogom! Hogy vagy? Zoe már beköltözött?

- Megvagyok! Még nem! Majd hétvégén fog! Addig Louis boldogít engem!

- Hoppá! Egyedül... Ketten... Egy üres lakásban... Ti mázlisták!

- Hát...nem volt még időnk kiélvezni ennek az előnyeit, de majd ma... - kuncogtam és Lou-ra néztem, aki felhúzott szemöldökkel mosolyogva nézett engem.

- Hogy hogy nem volt időtök?

- Tegnap elvittük a húgom és Louis húgait vidámparkba. A nap végére úgy lefáradtunk, hogy azt elmondani nem tudom!

- Kell nektek bébi csőszködni! - nevetett.

- Hát igen! Mi vállaltuk, úgyhogy nem nyafogunk!

- Így van! Én most megyek! Vigyázzatok magatokra és élvezzétek ki az együtt töltött időt!

- Oké! Úgy lesz! Jó szórakozást! Szia! - köszöntem el majd leraktam.

- Danielle? - kérdezte Lou.

- Ahha! L.A - be van, és este megy bulizni!

- De jó neki! Na, mit fogsz majd ma kiélvezni? - mosolyodott el.

- Látom neked csak ez ragadt meg! - nevettem el magam majd adtam neki egy hosszú csókot.

- Louis...nem kéne átöltöznünk? Tegnap reggel óta ebben a cuccban vagyunk! - nevettem el magam.

- Ja de kéne! Majd máskor! - támaszkodott felém fekvőtámaszban mire elvigyorodtam a nyakába csimpaszkodtam és megcsókoltam újra.

A felsőmet kezdte lehúzni, ami sikerült is neki, mert pár másodperc múlva a földön hevert.

- Most nem kell csendben lennünk! - néztem gyönyörű kék szemeibe majd az ajkamba haraptam. Ő csak elvigyorodott perverzen és a nadrágomat is elkezdte levenni, amit ismét bravúrosan megoldott.

- Ez így nem fer hogy rajtam kevesebb ruha van! - biggyesztettem le az ajkam mire Lou elnevette magát és levette magáról a nadrágját.

A nyakamhoz hajolt majd apró puszikkal kezdte el behinteni mire felkuncogtam.

- Csikis vagyok! - fogtam kezeim közé az arcát mire ő szenvedélyesen megcsókolt.

- Na, jó én nem bírok tovább várni! - nevette el magát és kikapcsolta a melltartóm majd lehúzta rólam a bugyimat.

Végigsimított az oldalamon, amibe én beleborzongtam majd lassan két ujjával pumpálni kezdett. Apró sóhajok hangoztak el a számból közben Lou arcát fürkésztem.

Egyre gyorsabban kezdte ujjait mozgatni én pedig közel kerültem a csúcshoz és másodperceken belül ujjai köré élveztem.

Elmosolyodott majd kihúzta belőlem és újra a nyakamhoz hajolt ám most nem puszilgatni kezdte, hanem szívogatni. Aprókat nyögdécseltem és mindennél jobban akartam őt érezni.

- Louis légy szíves ne kínozz! - sóhajtottam. Szerencsére nem volt annyira kínzós kedvében ezért szót fogadott és lehúzta magáról az utolsó ruhaneműt majd bejáratomhoz helyezte magát és lassan belém ereszkedett. Először lassan kezdett el mozogni közben apró csókokat kaptam majd gyorsítani kezdett.

A hátába kapaszkodtam és apró karmolásokat hagytam ujjaim helyén, ami őt csak felbátorította.

Hangosabban kezdtem el nyögni mire megcsókolt ezzel megakadályozva, hogy hangok hagyják el az ő és az én számat.

- Louis mindjárt.. - sóhajtottam és amint ez a mondat elhagyta a számat hátam ívbe feszült és végig járta minden porcikámat a gyönyör. Louis még tolt rajtam párat majd ő is elment. Kicsit megizzadva feküdt le mellém.

Pár percig csak a lihegésünket lehetett hallani a csendes szobába majd felkönyököltem és Lou-ra néztem.

- Jó dolog ez az üres lakás. - haraptam a számba mire elnevette magát és nyomott egy puszit a fejemre. A mellkasára hajtottam a fejem és lehunytam a szemeim.

- Ugye így maradunk örökre? - motyogtam.

- Hát eléggé el fogunk zsibbadni! - nevette el magát Louis mire mellkason ütöttem.

- Most ez egy romantikus pillanat volt te hülye! - durciztam be.

- Ne haragudj kicsim! Megígérem, hogy így maradunk. Bár öreg korunkba nem fogjuk így bírni a tempót... - gondolkozott el mire elnevettem magam és a párnába fúrtam a fejem.

- Veled nem lehet romantikusan beszélgetni! - kuncogtam.

- Dehogynem! Szeretlek! - vigyorgott aranyosan.

- Benned itt kimerül a romantikusság ugye? - nevettem el magam.

- Nem mondtad, hogy te is. - biggyesztette le a száját.

- Én is mindennél jobban szeretlek!

- A csokinál is?

Elgondolkoztam mire csúnyán nézett rám.

- Persze te buta! - nevettem el magam és nyomtam a szájára egy puszit majd úgy döntöttem, hogy fel kéne öltözni.

- Megyek, felöltözök. Neked is nemsokára menned kell az interjúra!

- Oké. - egyezett bele. Ezek után felálltam majd magam köré csavartam a takarót és bementem a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam majd feltettem egy natúr sminket és kiléptem a fürdőből ruhát keresni a szekrényemben. Nem terveztem ma sehova menni, úgyhogy csak egy itthoni cuccot vettem magamra a hajamat felkötöttem és már készen is voltam.

Ezután Louis is elment készülődni addig én felnéztem a netre ahol semmi érdekes nem volt.

- Hány óra van? - lépett ki Lou a fürdőből már készen.

Elvettem a telefonomat majd megnyomtam rajta egy gombot, hogy láthassam az időt.

- Dél van. Együnk pizzát?

- Ahha! Megyek, rakok be egyet a sütőbe.

- Megyek veled. - tápászkodtam fel az ágyról és a hátára ugrottam.

- Vigyél le! - utasítottam kislányos hangon.

- Nem bírja ezt már az én hátam! Öreg vagyok. - nevetett és elindult velem le a lépcsőn.

- Nehéz vagyok? - kérdeztem.

- Annyira nem! Ma ettél egyáltalán valamit?

- Semmit! - vigyorogtam.

- Akkor most kötelező megenned három szelet pizzát!

- Oké. - vontam vállat.

Mikor leértünk letett a hátáról majd kibontott egy mirelit pizzát és berakta a sütőbe. Én addig a konyhapulton ülve néztem, hogy mit csinál.

Mikor végzett idejött kezét a térdemre rakta majd széthúzta a lábaimat, hogy közéjük férkőzhessen.

- Mikor végzel? - kérdeztem és a szemébe néztem.

- Kettőkor kezdődik az interjú és kb. olyan fél órás. 3-ra itt vagyok!

- Oké. - haraptam az ajkaimba.

- Mit tervezel? - mosolyodott el.

- Titok. - suttogtam a szájától pár milliméterre majd megcsókoltam.

- Most felcsigáztál! Sietni fogok! - nevetett.

- Jó, de azért tartsd be a megengedett sebességet!

- Be fogom! - mosolyodott el majd adott egy puszit a homlokomra és megnézte, hogy kész van -e a pizza, de még nagyon nem akart megpirulni a széle ezért még hagytuk bent egy 5 percre.

Én helyet foglaltam a kanapén azzal a reménnyel, hogy majd ha kész a pizza Lou kiszolgál hisz tegnap reggel én szolgáltam ki őt.

5 perc múlva ledobta magát mellém egy szelet pizzát rágcsálva. Felhúztam a szemöldököm majd mosolyogva ránéztem.

- Nem felejtettél el valamit? - kérdeztem.

- Nem. Mit? - nézett rám tele szájjal.

- Néha olyan úriember tudsz lenni, hogy lenyűgözöl! - motyogtam majd megforgattam a szemem és kimentem a konyhába egy szelet pizzáért.

- Jó, na, ne haragudj! - húzott magához közelebb mikor leültem a pizzámmal.

- De haragszok! Ha így viselkedsz nem foglak beengedni, ha visszajöttél!

- Neked mostanában ez lett a mániád? Kizársz miden honnan? - nevette el magát és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Igen! Mert szemtelen vagy!

- Még van szemem! - vigyorgott rám.

- Erről beszéltem! - röhögtem el már én is magam és a pizzámba haraptam.

- Megtennél egy aprócska szívességet? - néztem rá.

- Attól függ!

- Visszafelé hoznál innivalót?

- Nem baj, ha a backstage-ből lopok pár ásványvizet?

- Olyan hülye vagy! - nevettem el magam.

Karjával közelebb húzott majd beleharapott a pizzájába.

- Amúgy...az interjúra elkísérhetsz, ha akarsz, hogy ne legyél egyedül itt. Csak ne szerepelj.

- Komolyan? - csillantak fel a szemeim.

- Komolyan!

- Akkor megyek, átöltözök! - álltam volna fel.

- Nem. Itt maradsz és megeszed a pizzát! Minek átöltözni? Nagyon csinos vagy így is!

- De Louis ez itthoni ruha! Csak egy sima szürke póló és fekete cica nadrág...

- És?

- Ahj! Jó akkor így maradok! - forgattam meg a szemem.

- A szemed egyszer úgy fog maradni! - viccelődött.

- Ne szórakozz Tomlinson mert amit megígértem estére nem lesz belőle semmi és alhatsz a kanapén!

- Meg se szólaltam! - mondta a nevetését álcázva.

- Jól is teszed! - kaptam be az utolsó pizza darabot és leporoltam a kezeimet.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Mehetünk! - sóhajtottam és felkaptam a bőrdzsekim, mert az időjárás nem változott reggel óta ugyanúgy zuhog.

Beültünk a kocsiba majd felszedtük a srácokat, akik most különösen jó kedvükben voltak.

Harry kb. 10 percet állt az autó mellett, mert nem volt hajlandó a hátsó ülésre beszállni ezért nekem kellett hátraülni.

Csodásan telt az út további része, főleg úgyhogy középre kerültem, de hogy hogy azt már magam sem tudom. Csak a visszapillantó tükörben néztem Lou-t és szenvedő fejet vágtam ő, pedig persze mint mindig jót szórakozott rajtam.

- Zayn basszus a kezed 1 milliméterrel ment el az orrom előtt! Közveszélyes vagy! - visítottam fel.

- Útban, vagy na!

- Nem én akartam hátra ülni! - néztem bosszúsan Harry-re, aki a rádiót állítgatta vigyorogva.

Behunytam a szemem majd hátra dőltem és vártam, hogy odaérjünk.

Valami kemény tárgy landolt az ölembe ezért kinyitottam a szemem és lenéztem. Egy paradicsom volt az. Mit keres egy paradicsom a kocsiban?

- Na, jó ez mi? - mutogattam a zöldségre.

- Egy paradicsom Jessy! - vigyorgott a képembe Niall.

- Nem úgy te idióta! - toltam el magamtól a fejét, ami vészesen sértette a magánszférámat.

- Hogy került ide? - tettem fel az újabb kérdést.

- Nemtom'! A konyhapulton találtam! - vont vállat a szőkeség.

- Azért ott találtad, mert oda is való! - dünnyögtem.

- Jó, de olyan finomnak nézett ki így elhoztam! - vette el az ölemből és beleharapott.

Kitágult szemekkel néztem majd lassan pislogni kezdtem és a ténnyel is kezdtem egyre jobban megbarátkozni miszerint idiótákkal vagyok körülvéve. Engem már semmi sem lep meg.

És mekkorát tévedtem...

                                       ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Amint beértünk a tévé székházhoz és leállt a motor átverekedtem magam a srácokon és kipattantam a járműből.

Sikerült normálisan és kulturáltan bemenni az épületbe majd megint elkezdődött a káosz. A srácokat elvitték átöltözni meg hajat igazítani és persze sminkelni addig engem egy fiatal kb. velem egy idős lány vezetett egy kis szobába és azt mondta, hogy maradjak itt, mert, hogy a fiúk idejönnek még a műsor előtt. Szépen leültem az egyik kanapéra és élveztem a csendet, amit úgy negyed óra múlva meg is törtek a srácok. Kezdetnek azzal, hogy betörték majdnem az ajtót aztán azzal, hogy Harry rávetődött az asztalon található gyümölcsös tálra, amiben két darab banán volt és félt, hogy valaki előtte megeszi. Sőt meg is gyanúsított, hogy eredetileg három volt, de én direkt megettem előle.

Ha valaki most bejött volna a szobába az igen csak meglepődött volna ugyanis az összkép úgy nézett ki, hogy én mint egyetlen normális ember ültem a kanapén, Harry a banánt ette a fotelben fejjel lefelé közben énekelt, Niall a mini bárban volt majdnem derékig, Louis Harry-t ütötte hogy az az ő fotele és hogy miért nem száll már ki belőle, Zayn a tükörhöz beszélt, Liam pedig magában motyogott a szemöldökét erősen összehúzva.

Már párszor megkérdeztem magamtól még a kocsiban, hogy hogy kerültem ide, de ez a kérdés egyre erősödni kezdett bennem.

- Srácok gyorsan hagy portozzalak be titeket aztán készüljetek! - szaladt be egy 30 körüli nő és mindegyik srác pólójára egy kis mikrofont csíptetett majd kirohant.

A srácokat látszólag ez nem zavarta, mert ugyanúgy csinálták tovább azt, amit elkezdtek.

- Fiúk készüljetek, még 5 perc van az adásig! - szólt be egy férfi is.

Ezt már szerencsére meghallották és nagyjából rendbe szedték magukat. Megforgattam a szemem majd Harry-hez mentem megigazítani a haját, mert rosszul állt aztán sorba haladtam a srácokon, mert valamelyiknek mindig volt gondja.

- Oké! Menjetek! - mosolyodtam el.

Louis még gyorsan idehajolt és egy szerencse puszit kért, amit nagyon szívesen adtam is neki majd követtem őket, de én csak az operatőr mellett maradtam megfigyelőnek.

A műsorvezető felkonferálta őket majd rájuk irányult a figyelem és elkezdődött a faggatózás. Legtöbbet az új albumukról és az azt körülvevő munkálatokról kérdezték őket.

- Louis észrevettem, hogy feltűnően sokat nézel ki! Ki az a személy, akit nézel? - kérdezte a műsorvezető én pedig leblokkoltam.

- Itt van a barátnőm. - mosolygott.

- Áhh! Megmutathatjuk pár másodpercre? - nézett rám.

Louis felém pillantott mire én egy kicsit megráztam a fejem. Igaz hogy eredetileg én akartam szerepelni, de meg gondoltam magam. Nem akartam már ezt a felhajtást. Nem az én világom. Így is nagyon sokan felismernek az utcán.

- Igazából én még nem akarom, hogy szerepeljen és nem a rivalda fényekben akarom élni a párkapcsolatom. - szólalt meg Louis.

- Oké. Meg értjük természetesen. - bólintott a nő majd még pár kérdést tett fel a srácoknak és elengedte őket.

Én megvártam őket a szobában majd egy 10 perc múlva ismét a kocsiban találtam magam ám most elöl.

Ugyanis Harry-vel amíg sétáltunk ki a parkolóba megverekedtünk érte szó szerint. Egy csomó rajongó szeme láttára. Végül is... Belefér az imidzsembe hogy hülyének nézzenek! Csak nézzék meg kikkel lógok együtt nap, mint nap..

                                                ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Este 10 óra van, és éppen azt várom, hogy Louis kijöjjön a fürdőből és mellém feküdjön.

Addig tévéztem és neteztem. A skype hangja megszólalt mire kicsit összerezzentem, majd amikor az unokatesóm nevét láttam meg a képernyőm a hívás fogadásra kattintottam.

- Jessy! - visított fel.

- Igen? - mosolyodtam el.

- Elkezdtem már bepakolni!

- Ügyes vagy! Hol hagytad Harry-t?

Kicsit elfordította a laptopot mire kilátást nyertem Harry alvó fejére, ami rendkívül gusztusos volt, főleg azért mert ki volt nyitva a szája.

- Hát nem aranyos? - suttogott Zoe.

- Az előbb visítottál! Most miért suttogsz? Amúgy de! Nagyon ari! - vigyorogtam.

Ekkor kilépett Louis a fürdőből és idesétált.

- Ki ari? - kérdezte és befeküdt mellém.

- Zoe légy szíves mutasd meg mégy egyszer az urad. - nevettem el magam mire Zoe elfordította a laptopot és Louis is megnézhette.

- Én ilyenkor mindig beleordítok a fülébe. - vonta meg a vállát.

- Zoe az előbb felvisított és nem ébredt fel Hazz szóval ez most nem válik be.

- Valószínűleg egy bombával se lehetne felkölteni. Viszont én most megyek, még le kell zuhanyoznom. Sziasztok! - köszönt el Zoe.

Mi is elköszöntünk majd kikapcsoltam a laptopot és letettem az éjjeliszekrényemre.

- Holnap akkor aludhatunk bármeddig? - kérdeztem Lou-tól és felültem.

- Én úgy tudom, hogy nem kell sehova mennem. De tudod, hogy ez bármelyik pillanatban változhat.

- Tudom. - szomorodtam el.

- De addig is.. - húzott magára majd megcsókolt.

- De addig is mi? - mosolyodtam el mikor elváltunk egymástól.

- Tudod te azt! - mondta pár centire a számtól majd elmosolyodott és ismét megcsókolt.

A pólómhoz nyúlt majd elkezdte felfelé húzni viszont én a kezemet rátettem az övére.

- Tudom, hogy megígértem, de nem lehet.. - húztam el a szám.

- Mert? - húzta fel a szemöldökét.

- Nehéz napok.. - tájékoztattam mire ő legurított magáról és elfordult. Elnevettem magam majd felkönyököltem.

- Olyan hülye vagy! - kuncogtam.

Nevetve visszafordult majd adott egy rövid csókot és magához húzott.

- Fáj a fejem! - kezdett el panaszkodni.

- Nekem egész nap fájt! - görbült le a szám.

- Biztos attól a sok észtől drágám! - vigyorgott mire én óvatosan megpofoztam.

- Gonosz vagy! - hisztiztem.

- Nem jobban, mint te!

- Alszok.. - hunytam le a szemem.

Elnevette magát majd lekapcsolta az éjjeliszekrényen a lámpát.

- Jó éjt. - suttogta és leheletét éreztem az arcomon.

- Neked is. - mosolyodtam el.

Kb. 10 perc múlva elnyomott az álom.