55.fejezet~

*Hazaindulás napja*

Éppen a bőröndömbe pakolok, és közben azon gondolkozok, hogy hova tettem a hajszárítóm mikor Louis benyit az ajtón.

- Kicsim nem akarlak megzavarni vagy ilyenek de...neked nem pakolnod kéne? - kérdeztem és hátrafordultam.

- 2 perc alatt bedobálok mindent! - ült le az ágyra.

- Inkább megcsinálom, mert szét fog szakadni a reptéren a bőröndöd!

- Jaj, asszony ne fárassz már! Megcsinálom! - kelt fel majd a saját bőröndjéhez sétált és elkezdett bele pakolni.

Mikor kész lettem be akartam csukni, csak hogy nem ment. Hát igen. Azt hiszem túl sokat vásárolgattunk.

Elmentünk másodszorra is az Eiffel toronyhoz kicsit jobb időben és felmentünk a legtetejére ahonnan csodálatos volt a kilátás. Le sem akartam jönni.

 Louis pedig irtó cuki volt. Kikiabálta a torony tetejéről, hogy szeret én pedig rögtön elolvadtam. Csináltunk egy csomó selfiet sétálás közben is és bementünk egy csomó boltba ruhákat nézegetni az unokatesómnak és nekünk és szerencsére találtunk is két csodaszép ruhát.

Ez a három nap után csak annyit tudok mondani, hogy, imádom Párizst és vissza akarok ide jönni.

Mikor mindketten készen voltunk a bepakolással és sikerült becsukni a bőröndöket elbúcsúztunk a luxus lakosztályunktól, ami hiányozni fog és lementünk leadni a kulcsokat.

Mikor ez is megvolt Louis hívott egy taxit és kimentünk a reptérre.

Kevesebb, mint 1 óra alatt már a repülőn ültünk.

Louis éppen a telefonjával babrált a fotelben mikor elé álltam.

Letette az asztalra a telefonját én pedig beleültem az ölébe.

- Köszönöm, hogy elhoztál Párizsba! Annyira gyönyörű város! Beleszerettem! - vigyorogtam.

- Megérdemeltél már egy kis kikapcsolódást! És persze én is! - nevette el magát.

A repülőút további részét végig aludtuk és persze végig ettük majd már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a pilóta az övek bekötésére utasít minket.

Szóval délután 3 óra 20 perckor London repülőterén találtuk magunkat egy csomó rajongóval körbevéve és egy üvöltő Harry-vel aki kijött elénk csak, hogy megrohamozták.

- Szeretlek titeket, de mennem kell! - nevetett Harry és felénk kezdett el indulni.

- Harry azt mondtam, hogy hozd magaddal Pault! - morgott Lou.

- De Paul-nak dolga volt!

- Akkor intézhettél volna egy másik őrt! Nem hiszem el hogy ilyen béna vagy!

- Nyugi már kiviszlek én titeket innen! - röhögött és engem felkapott, amit én egy sikítással vettem tudomásul.

Utat tört nekünk és persze Louis-nak és már az ajtó felé is tartottunk.

- Te nem vagy normális! Mitől van ilyen jó kedved? - néztem fel rá.

- Nem tom'! - mondta és beültetett a kocsi hátsó ülésére.

Segített Lou-nak betenni a csomagokat majd beültek előre.

- Ezt meg tudnám szokni! - szólaltam meg és a két első ülés közé dugtam a fejem.

- Mit? - néztek rám.

- Hogy ölbe hoznak ki a reptérről!

- Aha! Amikor én, veszlek ölbe és teszlek, be a kocsiba vagy bárhova akkor bezzeg visítasz! - fordult hátra Lou.

- Jó, de most jó kedvem van! - vigyorogtam az arcába mire mosolyogva megrázta a fejét és előre fordult.

- Menjél már bazdmeg! - üvöltött fel Hazz és dudált egyet.

- Nyugii! - nevettem el magam.

- Hát, de bejön, elém aztán meg nem nyomná a gázt!

- Zoe-t hol hagytad? - kérdeztem.

- Otthon van! Nem érezte jól magát.

- Beteg?

- Aha, kicsit megfázott!

- Ez is csak ő lehet! - nevetem el magam.

Nem sokára hazaértünk. Engem kitettek a házunknál ők pedig tovább mentek, mert van egy kis dolguk még.

Úgyhogy Louis-tól elbúcsúztam egy csókkal majd bementem a bőröndömmel.

- Hát helló! - kiabáltam el magam.

- Szia! - vigyorgott rám Zoe a nappaliból.

- Na, mi van nagy beteg?

- Harry mondta?

- Aha!

- Áh, csak valami hülye náthát elkaptam, de amúgy jól vagyok! - motyogott bedugult orral.

- Örülök neki! Hoztam neked valamit! - öleltem meg.

- Úúú csak nem ruhát? - csillant fel a szeme.

- De de! Csak először meg kell, hogy találjam! - nevettem és kicipzáraztam a megtömött bőröndöm.

Kivettem az ő dobozát és a kezébe nyomtam, amit ő rögtön ki is bontott.

- Azta! De imádlak! - ugrott a nyakamba.

- Tetszik?

- Nagyon! Megyek, felpróbálom! - szaladt fel az emeletre.

Elnevettem magam majd visszazártam a bőröndöm és felvittem az emeletre.

Ott szépen kicsomagoltam majd kiakasztottam a ruhámat, hogy ne gyűrődjön és átmentem Zoe-hoz.

- Naa milyen? - kérdeztem.

- Rohadt jó! Pont jó a méret!

- Örülök neki! Na, vedd, le aztán gyere le, mert vettem francia csokit! - nevettem és átmentem a szobámba csokikért majd le a nappaliba.

Egy 5 perc múlva Zoe szaladt le a lépcsőn.

- Na, had lássam! Milyen csokikat hoztál? - ugrott a kanapéra.

- Mindenfélét felvásároltunk! - nevettem.

- És milyen volt? Milyen volt az Eiffel torony? És ettél csigát?

- Nagyon jó volt! Louis nagyon aranyos volt! Próbált mindig a kedvembe járni és elvitt mindenhova ahova szerettem volna menni. Annyira szeretem azt a kis lököttet! Ki kiabálta az Eiffel torony tetejéről, hogy szeret! - nevettem el magam.

- Úristen, de cukii! - olvadozott.

- Amúgy az Eiffel torony csodaszép! Csak hideg van fent! Ja és a csiga valami borzalmas! Fúj! Majdnem kiköptem az étterembe Louis persze jót szórakozott rajtam!

Amíg Zoe szakadt a röhögéstől rajtam addig kibontottam egy csoki golyót és betettem a számba.

- És mesélj! Milyen volt Harry-éknél?

- Nagyon jó! Imádom Anne-t és Gemmát! Robin pedig nagyon jó fej!

- Hazz-nak nagyon jó kedve volt mikor jött értünk! Felkapott az ölébe és kicipelt a kocsihoz! - kuncogtam.

- Komolyan? Nem normális! Imádom! - nevetett.

Késő délután 5-ig elsztorizgattunk és elsütögettünk otthon majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

Abba hagytam az általunk elkészített muffin evését és felvettem a telefont.

- Szia Jess! - köszönt bele Louis.

- Szia, drágám! Na mizujs? Végeztetek már?

- Végeztünk, úgyhogy átjöhetnétek!

- Megyünk!

- Hozzatok fürdőruhát!

- Minek?

- Mert esti medencés bulit tartunk csak szűk körben!

- Wúú az jó! - visítottam a telefonba.

- Most lőtted ki az egyik fülem. - mondta unottan.

- Bocsánat! - röhögtem el magam.

- Na! Úton vagytok már? Siessetek! - nevetett.

- Megyünk! Szia! - mondtam majd kinyomtam.

- Na mizu? - kérdezte Zoe a pultnak dőlve és beleharapott egy sütibe.

- Az hogy menjünk, az 1D házba mivel medencés partit tartanak!

- Én lehet, nem fürdök, mert beteg vagyok!

- Nem te fogod eldönteni szerintem! - nevettem el magam.

- Ha bele akarnak dobni én, megverem őket!

- Hajrá! - nevettem el magam és felmentem a szobámba felvenni a fürdőruhát. Mikor megvoltam lementem a nappaliba ahol már Zoe várt.

- Mehetünk! - mosolyodtam el.

Negyed óra alatt átsétáltunk a srácokhoz.

Bementünk az ajtón majd a nappaliba sétáltunk.

- Srácok! - kiabáltam el magam.

- Felmegyek, megnézem a szobájukban őket! - mondta Zoe.

- Oké én meg megnézem itt lent őket! - mondtam és a konyhába indultam.

Két kar karolt át hátulról majd valaki a nyakamba puszilt. Elmosolyodtam majd megfordultam és Louis szemébe néztem.

- Hol voltál? - kérdeztem és átkaroltam a nyakát, amíg ő a csípőmön tartotta kezeit.

- Kint a medencénél! Megcsináltuk a világítást hogy ne full sötétbe legyünk! Meg kivittük a piákat!

- Hmm, akkor megyek levetkőzni! - mosolyodtam el.

- Megyek veled! - fogta meg a kezem és felmentünk a lépcsőn.

- Fent senkit nem találtam. - jött velünk szemben Zoe.

- Kint vannak a medencénél! Harry meg a hangfalakat szereli! - mondta Lou.

- Köszi! - vigyorodott el Zoe majd leszaladt.

Bementünk a szobába majd levetkőztem bikinire felfogtam a hajam kontyba és már készen is voltam. Louis már eleve fürdőgatyába volt, úgyhogy neki nem kellett sok mindent csinálnia csak bámulni engem.

Felkapott az ölébe majd leszaladtunk a lépcsőn és én már a medencében is találtam magam.

- Csodálkoztam volna, ha nem dobsz be! - szóltam oda neki mikor feljöttem. Kiöltötte rám a nyelvét majd odament Harry-nek segíteni.

Nevetve megráztam a fejem majd kiúsztam a medence szélére és kijöttem onnan.

- Hol van Liam? - kérdeztem tőlük.

- Ömm elment úgy egy órája a barátnőjéért, mert be akarja mutatni nekünk! Még mi se láttuk! - mondta Lou.

- Igen? Van barátnője? - tátottam el a szám.

- Ezek szerint van! - válaszolt Hazz.

Elsétáltam a napozókig majd leültem és próbáltam feldolgozni a tényt miszerint Liam-et más lánnyal fogom látni és nem Dan-el.

Ez nehezebben ment volna, ha Daniellel jóban lennék, de így elfogadható. Főleg úgy hogy Dan megcsalta Liam-et. Kijár már Payno-nak egy kis boldogság.

- Srácok gyertek egy kicsit a nappaliba! - dugta ki a fejét Liam az ajtón.

- Megyünk! - mondtam majd összetereltem a többieket is és bementünk.

Liam-el egy magas, hosszú barna hajú szépség állt a nappaliban, aki kicsit szégyellős volt.

- Sziasztok! - köszöntünk.

Visszaköszöntek majd Liam elkezdte felkonferálni.

- Szóval srácok! Bemutatom a barátnőm Sophia Smith-et! És mielőtt elkezdenétek, kérdésekkel letámadni szegényt elmondok én mindent! Szóval.. divattervezőként dolgozik 20 éves és olyan 3 hónapja találkozgatunk!

Felemeltem a kezem és nyitottam volna a szám mikor közbe szólt!

- Ja és 1 hónapja járunk! - mosolyodott el mire letettem a kezem és befogtam a szám ugyanis ezt kérdeztem volna.

- Sophia bemutatom neked ezeket a lökötteket! - mondta mire Harry közbe szólt.

- Be tudunk mutatkozni magunktól is apuci!

Felröhögtünk majd a sor elejéről elkezdtük.

- Én Niall vagyok! - kezdte a szöszi.

- Én Zayn!

- Harry!

- Zoe. - mosolyodott el az unokatesóm.

- Jessy. - intettem neki.

- Louis.

- Engem pedig hívjatok csak Soph-nak! - mosolygott Sophia.

- Szóval akkor Party Time! - üvöltötte el magát a barátom ennek következtében bedugult a jobb fülem.

- Áú te idióta. - ütöttem meg finoman.

- Ne! Harry! Ne! - sikított Zoe majd azt vettem észre, hogy Hazz ordítva szalad Zoe-val a kezében ki a medence felé.

Elröhögtem magam majd Louis-ra néztem.

- Meg ne próbáld! - emeltem fel a mutatóujjam mire elnevette magát és felkapott.

- Ugye nem akarsz bedobni? Mondd, hogy nem! Kicsim! - néztem fel rá könyörgően.

- Nem! Én akarok bemenni!

- Huhh oké! - nyugodtam meg.

Kiértünk majd szóltam neki hogy tegyen le, de mint kiderült esze ágában sem volt ugyanis nem bedobott, hanem beugrott velem együtt.

Végül is.. állta a szavát.

- Louis William Tomlinson ha most nem fulladok meg én esküszöm, hogy megöllek! - jöttem fel mérgesen és köhögve a víz alól.

Louis elkezdett röhögni, majd amikor megindultam felé megijedt és úszni kezdett ki azonban utolértem és rávetődtem.

Lenyomtam a víz alá és ráültem, hogy még véletlenül se tudjon feljönni.

- Nyeltem egy csomót! Most te jössz drágám! - kiabáltam le neki a víz alá.

Pár másodperc múlva azt vettem észre, hogy emelkedek ki a vízből majd már teljesen kint voltam és Louis nyakában találtam magam.

Belekapaszkodtam a hajába mire feljajdult.

- Bocsánat kicsim! - kuncogtam és gyengédebben fogtam.

- És most Parker! Amiért miattad majdnem megfulladtam! - mondta és ledobott magáról.

Rögtön a víz alá kerültem. Próbáltam felúszni, de a lábamat megfogta valaki.

Mikor megfordultam, hogy megnézzem a bűnöst a szerelmem arcával találtam magam szemben. Hát ki máséval.

Kinyújtottam a nyelvem rá majd úszni kezdtem fel, de nem engedett.

Elkezdtem mutogatni a mellkasomra, hogy nem kapok levegőt mire száját az enyémre tapasztotta.

Adtam neki egy rövid csókot majd gyorsan felúsztam mivel végleg elfogyott az oxigén a tüdőmből.

Mikor felértem megvártam, hogy ő is felérjen és vállon csaptam.

- Baszki Louis én ott fuldoklok te meg megcsókolsz?

- Azt hittem tudunk levegőt cserélni! - nevetett.

- Hát rohadtul nem! Viszont egy csomó vizet nyeltem!

- Jól van te kis hisztis! - ölelt át.

Lábaimat körbekulcsoltam a csípőjén és átöleltem. Így voltunk percekig majd eltoltam magamtól és vigyorogva a szemébe néztem.

- Most már megcsókolhatlak? - kérdezte mire hevesen bólogatni kezdtem és meg sem vártam, hogy kezdeményezzen ugyanis számat mohón az övére tapasztottam.

Jó pár percig csak csókolóztunk, amíg valaki ránk nem pocskolt egy liter vizet.

- Harold gyere, ide téged is lenyomlak! - mondtam majd utána úsztam és lenyomtam a víz alá.

Rögtön felemelt így neki is a nyakába kötöttem ki.

Belekapaszkodtam a hajába és próbáltam fent tartani magam ám megnehezítette, hogy Lou lentről valami hülye vízi pisztollyal lövöldözött, ami csípte a hasam.

Meguntam így lebukfenceztem Hazz nyakából és kiúsztam a partra. Kiültem a medence szélére és belelógattam a lábam.

Lou ideúszott majd felnézett rám.

- Na, mi van? Sok vizet nyeltél? - nevetett.

- Elfáradtam! - vigyorogtam rá.

- Azt el is hiszem! Most mondta Liam hogy a híradóban mondták, hogy jön egy nagyobb vihar, úgyhogy keress egy törölközőt. Mindjárt kimegyek én is.

- Oké. - mondtam majd felálltam és törölköző kutatásba kezdtem, ami fél percig sem tartott mivel Liam jött szembe velem, egy nagy adaggal. Levettem kettőt a kupacról és a medence széléhez mentem ahol Louis és Harry birkóztak.

- Jessy segíts! - mondta Harry két elmerülés között.

- Nem fog segíteni, mert nekem szurkol! - mondta neki Lou nevetve.

- Tévedtek srácok! Én a víznek szurkolok! Hajrá víz! Hajrá víz! - kezdtem el nevetve.

Felnevettek majd abbahagyták és kijöttek onnan.

Louis kezébe nyomtam az egyik törölközőt, aki egy puszival köszönte meg. Én is becsavartam magam majd bementem a házba, mert tényleg kezdett hűvösödni. Felmentünk átöltözni mindannyian majd a nappaliba vonultunk.

Kint felerősödött a szél ezért leszedtük a hangfalakat és kikapcsoltuk a világítást.

- Jess menj be, mert meg fogsz fázni! - parancsolt rám Lou.

- Oké mindjárt csak összeszedem a poharakat!

Úgy tettem, ahogy mondtam, amikor valami mozgást vettem észre a bokorban kicsit hátrébb a sötétben. Tökéletes horror film szereplő lennék, mert én azzal az idióta fejemmel odamentem megnézni.

Mikor odaértem egy madár repült ki a bokorból, ami halálra ijesztett és fel is sikítottam.

- Jessy! - hallottam meg Louis hangját.

- Jessy hol vagy? - kiabált Harry is.

- Megyek már! - kiabáltam vissza és odamentem hozzájuk.

- Mondtam, hogy menj be! - mondta Lou.

- Jó, de mozgolódás volt a bokorban és megnéztem, hogy mi az!

- Ha suttogást hallasz egy sötét sikátorból oda is bemész? - kérdezte Harry.

- Ő? Simán! Tudod, hogy vonzza az ilyeneket! - nevetett Louis.

- Ne röhögj Tomlinson! Nem vicces!

- De az! - nevetett majd átkarolt és bementünk.

A többiek már a nappaliban voltak betakarva egy-egy plédbe.

- Sikerült mindent összeszedni? - kérdezte Liam.

- Aha! - válaszolták a srácok.

Lou elvett egy plédet én pedig odamentem hozzá és betakartuk magunkat vele.

Éjfélig elsztorizgattunk meg persze megittuk még a maradék piát aztán pedig mindenki elköszönt mindenkitől és felmentünk aludni és mivel Louis-val megbeszéltem, hogy ma itt alszok ezért mi is felmentünk a Lou szobájába.

- Én nem vagyok még álmos! - vigyorogtam az ágyon csukott szemmel lévő Lou-ra és mellé ugrottam.

Csak hümmögött egyet mire én ráültem.

- Jessy mindjárt rád rókázok. - nézett rám.

- Fúúj! - mondtam, de eszem ágában sem volt leszállni róla.

- Légy szíves! - nézett rám.

- Ajj de olyan gonosz vagy! - fordultam le róla és úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni.

- Mehetek veled? - kérdezte.

- Mert?

- Mert! - nevette el magát.

- Na, gyere te kis puding! - mosolyodtam el.

Nagy nehezen felküzdötte magát az ágyról és bejött velem a fürdőbe.

Levetkőztünk majd beálltunk a zuhany alá.

Átkaroltam a nyakát és lábujjhegyre álltam.

- Szerinted itt alszik Soph? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs, de ha igen akkor Liam-el holnap le kell pacsiznom.

- Mert?

- Mert 1 hónap után megfekteti.

- Attól hogy itt alszik még nem biztos, hogy azt csinálják! - mondtam.

Elnevette magát mire vállon csaptam.

- Nekünk mennyi idő volt? - kérdeztem meg.

- 2 hét talán... - válaszolta nevetve.

- Komolyan? Csak??

- Aha! Én király vagyok Liam viszont nem!

- Jajj ne bízd el magad! - nevettem.

- Én olyat nem szoktam! Na, megyünk ki?

- Aha! - válaszoltam majd kiléptem a kabinból. Magamra csavartam a törölközőt majd kimentem a szobába ahogyan Lou is.

Felöltöztem pizsire majd bebújtam az ágyba.

- Jó most már kicsit fáradt vagyok. - mondtam a takaró alól.

- Na, látod! Öregek vagyunk mi már ehhez a bulizáshoz! - nevetett és bebújt ő is mellém.

- Tévedsz Tomlinson! Csak te vagy öreg!

- És még én vagyok a gonosz? - fordult felém.

- Na, jó én is egy kicsit! - kuncogtam.

- Na, gyere ide te kis pimasz. - mosolyodott el majd magához húzott.

Lekapcsoltam a villanyt majd elhelyezkedtem a karjaiban és nem sokára el is nyomott az álom.