57.fejezet~

Sziasztok! Egy kicsit sokáig tartott, míg meghoztam ezt a részt, de hát nekem is iskola van és ez a „véghajrá” szóval egy kicsit bele kellene húznom…de szeretlek titeket és a legtöbb szabadidőmet az írásra szentelem tudom, ez nem látszik, de hát ez van…ez a rész nem lett valami sokatmondó, de majd alakul ez még...jó olvasást és hagyjatok nyomot magatok után! :* <3 

 Jessy szemszöge:

Reggel korán felkeltem. Mivel még Louis javában aludt csendesen kikeltem az ágyból és a konyha részbe sétáltam. Csináltam magamnak kávét és egy kis reggelit majd mikor elfogyasztottam a kajám elkezdtem Louis reggelijét is elkészíteni, ami tükörtojás volt kávéval.

Amint végeztem tálcára tettem a finomságokat és az ágyhoz vittem. Letettem az éjjeli szerkényre és befeküdtem mellé.

- Drágám. - suttogtam és az arcát kezdtem simogatni.

Nyitogatni kezdte a szemét mire elmosolyodtam.

- Jó reggelt! - vigyorogtam rá.

- Jó reggelt! - dörmögte a párnába.

- Csináltam neked reggelit és kávét!

- Istennő vagy! - mondtam majd lassan felült.

Odanyújtottam neki a tálcát. Az ölébe rakta és enni kezdett.

- Nem kapok puszit? - görbítettem le az ajkam mire elnevette magát és letette maga mellé a tálcát majd ledöntött az ágyra és megcsókolt.

- Ennyi elég? - nézett a szemembe felém támaszkodva.

- Hát...nem tudom! - haraptam az ajkamba.

- Kis telhetetlen! - nevette el magát majd ismét adott egy csókot és visszaült kajálni. Csörögni kezdett a telefonja ezért mutatta, hogy vegyem fel és hangosítsam ki. Így is tettem.

- Szia, kisfiam! - köszönt bele Jay.

- Szia, anya! - köszönt bele Louis is.

- Jól vagy? Jól vagytok Jessy-vel? Hallottam, hogy egy kisebb szünetetek van!

- Jól vagyunk, köszönjük! Egy kicsit lejöttünk pihenni egy weekend házba ketten. Ti jól vagytok?

- Az nagyon jó! Élvezzétek ki! Este kórházba voltunk mivel Ernest-nek nagyon felment a láza és nem tudtuk lecsillapítani.

- De ugye nincs komolyabb baja?

- Csak jön a foga! Kaptunk gyógyszert és hazaengedtek minket!

- Akkor jó! Ne ijesztgess!

- Nem állt szándékomban! - nevette el magát. - Na, elköszönök, mert Doris sírni kezdett! Szia! Legyetek jók!

- Oké! Szia, anya! - köszönt el Louis és kinyomta.

- Szegény Ernest baba. - mondtam.

- Úgy imádom, mikor ilyenekkel ijesztgetnek...

- Anyukád szeret rémisztgetni téged! - nevettem el magam mire kiöltötte rám a nyelvét.

                                                               ~~~~~~~~~~~~~~~

A nap további részében filmet néztünk lustálkodtunk és...történtek ott egyéb más dolgok is...majd estefelé elmentünk egyet sétálni és este 9-re értünk vissza.

- Na, most te menj zuhanyozni és én ütök össze valami kaját. - vigyorodtam el és megpusziltam az arcát.

- Biztos? - mosolygott.

- Tuti! Na, sipirc! - nevettem és bezavartam a fürdőbe.

Amikor bevásároltunk vettünk spagettihez hozzávalókat így most azt készítettem el.

Miközben kavargattam a húst hátulról két erős kéz karolta át a csípőm tenyere pedig a hasamon állapodott meg.

- Mi jót csinálsz? - kérdezte és belepuszilt a nyakamba.

- Spagettit. - mondtam majd megsimogattam  hasamon pihenő kezét és a tésztához léptem megnézni.

- Menj te is zuhanyozni addig én figyelek a kajára. - suttogta a fülembe.

- De ha leég, te kint alszol! - emeltem fel a mutatóujjam figyelmeztetés képpen.

- Nem mernéd!

- Dehogynem! - nevettem el magam és besétáltam a fürdőbe.

Gyorsnak kellett lennem, mert tényleg nem akarom, hogy leégjen a kaja.

5 perc múlva rekordgyorsasággal szálltam ki a zuhany alól. Törölközőbe csavartam magam majd leengedtem a hajam, a lábamra húztam a mamuszom és kimentem.

- Nem égett le? - kérdeztem Louis-t, aki a tűzhelynél állt.

- Nem! Itt voltam végig! Kint hűvös van! - nevette el magát.

- Helyes! - kuncogtam majd átvettem tőle.

- Nem vagyok annyira rossz főzésből. Felöltözhettél volna nyugodtan. - ölelt át hátulról.

- Áh, inkább nem bíztam a véletlenre! - nevettem és leemeltem a tűzhelyről a készételt. Tálaltam két főre majd leültünk az asztalhoz megenni.

Csörögni kezdett a telefonom én pedig a zenére kezdtem el táncolni természetesen ülve.

- Nem veszed fel? - kérdezte Louis nevetve.

- Jaa de! - nevettem és elhúztam az ujjam a képernyőn.

- Szia, kedvenc unokatesóm! - köszöntem bele.

- Jessy... - szipogott bele.

- Úristen! Mi a baj? Jól vagy?

- Összevesztünk. Nagyon. - sírta el magát.

- Mi? De..miért? Bántott?

- Itt volt Jeremy...és Harry is...

- Úúú az eléggé gáz.. - szisszentem fel. - De ugye nem bántott?

- Nem.

- Figyelj...beszélek vele. Ki fogtok békülni oké? Nyugodj meg!

- Oké..neked legyen igazad!

- Most megyek! Majd még felhívlak! Szia. - köszöntem el tőle és kinyomtam.

- Na, mi az? - kérdezte Louis.

- Zoe és Harry összevesztek és most Zoe sír.

- Miért vesztek össze?

- Odament Jeremy Zoe volt barátja és gondolom Hazza ezt rossz néven vette...nem tudom, miért kell féltékenynek lennetek ennyire.

- Ha Scott a lakásodra menne az tuti, hogy behúznék neki...

- Nem lehetne finoman elküldeni? - néztem rá kérlelően, de ilyen úgysem fog megtörténni.

- Én nem tudok finoman bánni vele...

Megráztam a fejem majd tárcsáztam Hazzát.

- Hangosítsd ki! Ha bunkó lesz, majd én leállítom! - mondta Lou mire engedelmeskedtem.

- Mondd! - szólt bele Harry a telefonba.

- Figyelj Hazz én nem akarom, senki pártját fogni csak szeretném tudni, hogy pontosan mi is történt közted és Zoe között. - mondtam nyugodtan.

Sóhajtott egyet majd ismét megszólalt.

- Ott voltunk nálatok éppen filmet néztünk mikor csöngettek. Odamentem kinyitni az ajtót mire ez a pöcs állt az ajtóban. Zoe-t kereste így szóltam neki, de ott maradtam.

Elkezdte mondani, hogy vissza akarja kapni Zoe-t és hogy ha kell, ideköltözik Londonba és bla bla bla...én meg nem bírtam hallgatni és elküldtem a fenébe, ami miatt Zoe elkezdett ordibálni velem. Aztán már én is felkaptam  vizet. Leordítottam és elmentem.

- Szép történet. - nevetett Louis mire csúnyán ránéztem.

- Nem Zoe tehet róla hogy odament Jeremy. Szerintem csak nyugodtan el akarta mondani neki, hogy van egy új barátja, akit szeret. Menj oda és kérj bocsánatot tőle!

- Nem fogok! Nem érdekel már ez az egész! Azt csinál, amit akar! Felőlem összejöhet azzal a seggfejjel is!

- Ezt ugye te sem hiszed el?! - szóltam rá.

- Ajj hagyj már!

- Nem szereted?

- De!

- Akkor meg?

- Jó! Mind egy! Miért kell mindenbe beleavatkoznod neked is? - emelte fel a hangját.

- Hazz vegyél vissza! - szólt rá Louis.

- Inkább lerakom. Császtok! - mondta majd kinyomta.

- Ez bő beszélgetés volt! - nevettem el magam.

- Hagyd! Úgy is rá jön, hogy mit kéne tennie!

- Ha más nem kiossza az anyja! Ő majd észhez téríti.

- Gondolod?

- Tudom! - mosolyodott el majd az üres tányérokat betette a mosogató gépbe és elindította azt.

- Ja, nekem már fel is kéne öltöznöm. - néztem magamon végig ugyanis még törölközőben voltam.

- Nekem így is jó vagy! - mondta vigyorogva Lou.

- Azt gondoltam. - pusziltam arcon majd a bőröndömből kihalásztam a pizsamám és felvettem magamra majd bebújtam az ágyba.

Louis bezárta az ajtót majd lekapcsolta a konyha részen a lámpát és ő is bebújt mellém. Megnéztünk a laptopon egy filmet majd mindketten álomra hajtottuk a fejünket.