58.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel Louis telefonjának hangos csengőhangjára keltem. Összeszorítottam a szemeim majd nyögtem egyet és Louis felé fordultam nyitott szemmel, aki már a telefont a füléhez tartva csukott szemmel telefonált.

- Hogy mi van?!? - pattantak ki szemei. Oké..oké megyünk nemsokára! - mondta unottan és kinyomta.

- Ki volt az? - kérdeztem halkan ugyanis a torkom ki volt száradva.

- Bocsánat hogy felébresztettelek. - húzott magához majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Nem baj. - mosolyogtam rá.

- Amúgy Liam volt. El kell utaznunk egy hétre.

- Hogy mi?! - húzódtam el és rá emeltem a tekintetem.

- Én sem szeretnék elmenni de, muszáj... - simította meg az arcom.

- Most kell mennünk? - kérdeztem.

- Délre a reptéren kell lennünk...

- Akkor öltözzünk és induljunk! - sóhajtottam majd felkeltem az ágyból.

Bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli teendőimet és ki sminkeltem magam.

A hajam lófarokba fogtam és a bőröndömhöz léptem ezzel Louis-nak átengedve a fürdőt.

Kikerestem egy kényelmes cuccot és magamra kaptam.

Nemsokára Louis is készen lett.

Összepakoltuk még a cuccainkat majd kocsiba pattantunk és elindultunk London felé.

Utálom, mikor el kell mennie. Főleg mikor ilyen hirtelen. A kocsi ablakon kibambulva ültem közben a hajam piszkálgattam.

- Cica mi a baj? - nézett rám egy pillanatra Lou.

- Semmi.. - motyogtam.

- Jessy...

- Csak hiányozni fogsz.

- Te is nekem. De ez csak egy hét! Légy pozitív!

- Oké. - mondtam majd ismét az ablakon kezdtem el kibámulni.

- Ez a pozitív oldalad? - nevette el magát mire én is elmosolyodtam. Csörögni kezdett a telefonom így kicsúsztattam a zsebemből és elhúztam az ujjam a képernyőn.

- Kislányom! Szia! - hallottam meg anya vidám hangját.

- Szia!

- Figyelj csak! Azért hívlak, mert Jim elment pár napra és azt szeretném, ha lejönnél hozzánk amíg Jim távol van!

- Végül is nekem jó! Louis most úgyis elutazik.

- Na, akkor várunk! Siess!

- Most? - kérdeztem.

- Persze! A húgod már nagyon vár!

- Azt elhiszem! - mosolyodtam el.

Elköszöntünk egymástól majd letettük.

- Ki volt az? - kérdezte Lou.

- Anya volt, hogy menjek le pár napra hozzájuk, mert Jim nem lesz otthon.

- Na, ez egy jó ötlet! Legalább ez eltereli a gondolataidat egy kicsit!

- Rólad? Rólad semmi sem tudja..

Elmosolyodott majd kezembe kulcsolta az övét.

Nem sokára elhagytuk az "Üdvözöljük London-ban" táblát, úgyhogy már nem volt távol a házunk.

5 perc múlva meg is érkeztünk. Louis segített becipelni a bőröndöm majd az ajtóban már búcsúzkodni kezdett.

- Figyelj, én hazamegyek, bepakolok és szerintem megyünk is, úgyhogy nem lesz időnk már találkozni. Vigyázz magadra és érezd jól magad Greenwich-ben! És meg ne halljam, hogy szóba állsz Scott-al! Tudod, hogy úgyis megtudom...

- Oké nem fogok beszélni velük...te is nagyon vigyázz magadra és ne hajszold túl magad. Siess haza...ja és meg ne lássak olyan újságokat, hogy lányokkal flörtölgetsz!

- Chh te szoktál olyanokat látni rólam? - mosolyodott el.

- Erre inkább nem válaszolok! - nevettem majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.

- Szia. - mondtam miután elváltunk.

- Szia. - puszilta meg utoljára a homlokom és elment.

Felmentem az emeletre és benéztem Zoe szobájába.

Az ágyon feküdt és laptopozott.

- Hello. - köszöntem be.

- Szia! - mosolyodott el halványan.

Odamentem majd megöleltem.

- Na mizu? Beszéltetek az óta Harry-vel??

- Nem. Próbáltam hívni, de kinyomta. Jessy mi lesz így velünk? - kérdezte kétségbeesve.

Elmosolyodtam majd leültem az ágyára.

- Mi egy csomót veszekedtünk Louis-val és mindig kibékültünk..pedig Lou is elég keményfejű. Felhívom Harry-t nekem úgy is felveszi! Beszélj, vele mielőtt elmegy és játszd el, hogy ha tovább ezt csinálja, szakítasz vele..

- Mi van?? Drága idióta unokatesóm! Te ilyenkor meg vagy húzatva? És ha beleegyezik?

- Most meg akarod enyhíteni vagy nem?

- Meg! De nem így!

Betárcsáztam Harry számát és kihangosítva az ágyra tettem.

Zoe rémülten rám nézett mire egy megnyugtató mosolyt küldtem neki.

- Szia Jess. - szólt bele Harry mély hangján.

- Szia Hazz! Figyu tudom, hogy siettek, de van itt valaki, aki beszélni szeretne veled...

- Aha.. - dünnyögte.

- Szia, Harry. - szólt bele Zoe komoly hangon.

- Hello.

- Figyelj...ha ez így ennyire nem megy köztünk és nem tudsz normálisan viselkedni és megbeszélni a dolgokat, akkor ennek az egésznek semmi értelme...

Csönd volt a vonal túlsó végén majd pár másodperc múlva megszólalt Hazza.

- Te most...szakítani akarsz velem? - kérdezte és már rögtön nem volt olyan bunkó.

Zoe-nak mutattam egy like jelet mire elmosolyodott és folytatta.

- Igen Harry..ha nem tudjuk megbeszélni, akkor mi értelme? Ez nagyon gyerekes hozzáállás, hogy duzzogsz folyton. 1 hétre el akarsz menni úgy, hogy személyesen meg sem látogatsz legalább annyira, hogy normálisan elköszönj??

- Jó figyelj! Igazad van! Egy rohadt nagy idióta vagyok! Ez az egész nem ér meg annyit, hogy elveszítselek...sajnos már nincs időm, hogy átmenjek de...ha hazajöttem leülünk és megbeszélünk mindent.

- Oké.

- De ugye... nem fogsz szakítani?

- Még meggondolom. - mondta majd rám kacsintott egyet.

Harry kifújta a levegőt majd megköszörülte a torkát.

- Akkor, szia.. - motyogta.

- Szia. - köszönte el Zoe majd kinyomta.

- Na, ki érdemel egy Oscar-t? Hát én!! - ujjongott.

- A végén még én is elhittem! - nevettem el magam.

- Olyan édes volt!! Majdnem elárultam magam! Legszívesebben a végén mondtam volna neki, hogy szeretem mindennél jobban..de akkor elbízza magát..

- Így van! - nevettem el magam.

- Figyu én megyek Doncaster-be apához...ha szeretnél, gyere velem nyugodtan! - mondta.

- Anya hívott nemrég hogy töltsek náluk pár napot, úgyhogy én most oda megyek...

- Okés! Legalább nem leszel egyedül. - mosolygott.

- És te sem. - mondtam majd az ajtó felé kezdtem el sétálni.

- Szerinted jó ez a kapcsolat Harry-vel? Úgy értem..nem gáz hogy folyton összekapunk?

- Ezt pont tőlem kérded? - nevettem fel. - Mi folyton kötekedünk Louis-val.

- Hát az is igaz! - nevette el magát.

Átmentem a szobámba majd kipakoltam a bőröndömből a használt cuccokat és bepakoltam újakat majd hívtam egy taxit.

Elbúcsúztam Zoe-tól majd mire lecipeltem a bőröndöm az emeletről megjött a taxim.

Szerencsére rendes volt a sofőr így segített a cuccom betenni a csomagtartóba és elindulhattunk.

Út közben nem tudtam máson gondolkozni csak Lou-n.

Hogy mennyire hiányzik már most, és hogy milyen lesz ez az egy hét nélküle.

Elvonási tüneteim lesznek és megmerem kockáztatni, hogy az ő hiánya rosszabb, mint a drogé.

A hosszadalmas út után sóhajtva szálltam ki a taxiból miután fizettem.

Kiszenvedtem a csomagtartóból a bőröndöm majd a felém tornyosuló panel felé kezdtem lépkedni a bőröndöm fogantyúját szorongatva.

Felcsöngettem mire anya a hangomat meghallva be is engedett.

Mikor a lift segítségével felértem a megfelelő emeletre anyát pillantottam meg a lakás ajtóban.

Megölelt majd beljebb tessékelt.

- Jessy! - kiáltotta a húgom és megölelt.

Leguggoltam hozzá majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Gyere, a szobámba mellettem fogsz aludni. - ráncigálta a kezem.

- Kislányom, ha szeretnéd, alszok én Lisa-val te pedig aludhatsz a mi ágyunkon! - szólt anya.

- Nekem tökéletes lesz a húgommal. - mosolyodtam el majd bementem a szobájába és lepakoltam.

Ameddig Lis mesét nézett addig én kimentem a konyhába anyához.

- A kedvencedet készítem! - mondta.

- Nem anya, te spagettit csinálsz. - dőltem neki a pultnak.

- És már nem az a kedvenced? - kérdezte szomorúan.

- Már nem. De az is nagyon finom. - mosolyodtam el.

- Figyelj, én tudom, hogy szörnyű anya voltam és szinte semmit nem tudok rólad, de igyekszem bepótolni, még ha nem is lehet...

- Tudom! Ne haragudj nem akartalak megsérteni csak kicsit rossz kedvem van, mert hiányzik Louis.

- Tényleg! Most hova mentek?

- Dolgozni Amerikába. Egy hétig nem látom..

- Oh, az nagyon nem jó!

- Tudom. - mosolyodtam el szomorúan.

- És mesélj...jól meg vagytok?

- Nagyon jól! Most voltunk kint egy faházban, ami az ő búvó helyük a világ elől. Csak ketten voltunk ott. Meg elvitt Párizsba is!

- Hogy Párizsba? - tátotta el a száját.

- Aha! Hoztam nektek onnan dolgokat majd odaadom.

- Megfogtad ezzel a fiúval az isten lábát!

- Pontosan! Nagyon szeretem.

- Látszik, mikor róla beszélsz. - mosolyodott el.

- Jessy! Gyere, nézd meg az új laptopom! - kiabált Lisa.

Ellöktem magam a pulttól majd a húgom szobájába sétáltam és leültem az ágyára ő pedig a laptopjáról kezdett nekem lelkesen magyarázni, amit én mosolyogva végig is hallgattam.

Nekem nem is volt hét évesen laptopom. Ez igazságtalanság! Puffogtam egy sort még magamban mikor megcsörrent a telefonom.

Louis szemszöge:

Két órája búcsúztam el Jess-től. Ő már biztosan megérkezett Greenwich-be mi pedig még a srácokkal Londonban vagyunk. Éppen a szobámban voltam és dobáltam a bőröndbe a cuccokat mikor Liam rohant be a fejét fogva.

- Louis! Elnéztem az időpontot! 20 perc múlva ott kéne lennünk a becsekkolásnál!

- Hogy mi van? Hogy lehetsz ilyen béna? - hordtam le.

- Ne engem okolj! Inkább siess! - ripakodott rám majd kirohant.

Nevetve megráztam a fejem majd még az utolsó cuccokat beledobáltam a bőröndömbe és lezártam.

A telefonom a zsebembe csúsztattam és a laptop táskám megragadtam a bőröndömmel együtt és lementem. Liam a nappaliban a bőröndjén ült fogta a fejét és valami olyasmit motyogott, hogy Paul ki fogja nyírni.

Szerintem tökéletesen látja a helyzetet. A konyhába mentem ahol Niall-t találtam meg. A bőröndje a bárpultnak volt támasztva ő pedig a bárszéken ülve egy óriási szendvicset tömött be halál nyugodtan.

Megcsóváltam a fejem és a lépcső irányába néztem ahol Harry ordítva futott le egy szál alsógatyában.

- Nem láttatok egy fekete csőfarmert, ami az enyém? - kérdezte mire megráztuk a fejünket.

- Srácok elfogyott a hajzselém! Valaki adna? - sétált le Zayn is a lépcsőn.

- Késésben vagyunk!! Engem Paul meg fog ölni ti meg a nadrágotok és a hajzselétek után sírtok? - háborodott fel Liam. - Húzzatok le ide most készen! Van 5 másodpercetek! - folytatta a fejét fogva.

- Nyugi tesó! - szóltam oda neki mire egy idegbeteg pillantást kaptam, úgyhogy inkább befogtam és ültem tovább csendben.

Egy 5 perc múlva mindannyian indulásra készen a nappaliban voltunk.

- Akkor menjünk! - mondtam és előre mentem. Beültem a kocsiba a vezetői ülésre és megvártam, amíg a srácok is beszállnak és végre elindulhattunk.

Fél 12-re nem tudom, hogy hogyan csináltuk, de mindenesetre ott álltunk Paul előtt felsorakozva.

- Késtetek! - ordibált ránk.

- Az tulajdonképpen a Liam hibája. - szólalt meg Hazz.

- Harry kinyírlak, csak érjünk fel a repülőre! - morgott Payno.

- Elég! Mindenki azonnal a kapuhoz megy! És nem álltok, meg amíg a gépre fel nem értek! - kiabált Paul.

Niall felnyújtotta a kezét, de rosszul tette.

- Nem érdekel, hogy éhes vagy Horan! - szólt rá.

- Induljatok! - mondta mi pedig szót fogadóan elindultunk becsekkolni.

Miután felértünk a gépre elszabadult a pokol.

Liam elkezdett ordítani Harry-vel amiért Hazz beárulta, Niall letámadta a kajás kocsit, Zayn a szörnyű haja miatt kezdett el óbégatni én pedig jót röhögtem rajtuk és kényelembe helyeztem magam.

Tudom, ilyenkor nem szabadna, de előkerestem a mobilom és felhívtam Jessy-t.

- Szia, édes! - szólt bele csilingelő hangon.

- Szia! Csak tudni akartam, hogy épségben megérkeztél -e!

- Aranyos vagy! Igen már itt vagyok, anyáéknál éppen a húgom laptopját nézem meg!

- Oh, az király!

- Otthon vagytok még?

- Már nem ugyanis hamarabb indultunk, mert Liam elnézte az időpontot!

- De béna! - nevette el magát, ami engem mosolygásra késztetett.

- Na, megyek, mert felszállunk! Legyél jó! Majd még hívlak!

- Okés! Vigyázz magadra szeretlek!

- Én is szeretlek! - mondtam majd letettem.

A beszélgetésem végére kicsit lenyugodtak a kedélyek és mindenki a seggén ült bekötve.

- Egyedül marad Jessy? - kérdezte Harry.

- Az anyukájánál lesz három napot aztán meg Zoe-val otthon.

- Ah, az jó! - vigyorgott.

- Na, mi van Zoe-val? - kérdeztem.

- Indulás előtt felhívott és szakítani akart..

- Hogy mi van? - csatlakozott be Zayn is.

- Mondtam neki, hogy ha majd hazajöttem megbeszéljük.

- De most miért akar szakítani? Komolyan nem értem a nők logikáját.. - sóhajtottam.

- Remélem Jess lebeszéli erről az egészről! - mondta mire felnevettem.

Ahogy ismerem, együtt szidják Harry-t..

- Mikorra érünk oda? - kezdte Niall a szokásos hisztijét.

- Hat óra múlva Niall. - közölte vele Liam.

- Semmi baj addig, amíg van kajánk! - mondta teletömött szájjal, amin mi felröhögtünk.