60.fejezet~

Jessy szemszöge:

Másnap már hajnali ötkor kipattantak a szemeim és egyszerűen képtelen voltam aludni.

Alig vártam már hogy 10 óra legyen, és végre kiindulhassunk a reptérre.

Louis-ék, ha minden igaz lassan már egy órája repülőn vannak.

Kezembe vettem a telefonom majd felmentem Facebookra és Twitterre.

Nem volt fent semmi érdekes, úgyhogy küldtem Louis-nak egy Sms-t amiben ez állt:

"Nem tudok aludni! Nagyon hiányzol, már siessetek haza!"

Megnyomtam a küldés gombot és letettem magam mellé a telefont.

Egy perc sem telt bele jött egy Sms-em:

"Édes, vagy de aludj, mert úgy gyorsabban telik az idő!"

Elmosolyodtam majd letettem a telefont az éjjeliszekrényemre és lehunytam a szemem.

9 órakor ébredtem fel.

Ránéztem az órára majd mikor tudatosult bennem, hogy hány óra van kipattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam. Elvégeztem a reggeli teendőimet majd sminkeltem és kifésültem a hajam.

Felvettem a ruhám majd átmentem Zoe-hoz.

- Na, készen vagy? - kérdezte már talpig készenlétben.

- Aha! Gyere, igyunk meg egy kávét a Starbucks-ban és menjünk a reptérre. - vigyorogtam.

- Benne vagyok! - mondta majd elindultunk a földszintre.

Bezártuk a házat majd a kávézó fele vettük az irányt. A kávénk elfogyasztása után 20 percet elfecsegtünk majd hívtunk egy taxit és kivitettük magunkat a reptérre.

Amint megérkeztünk felhúztuk a Baseball sapit, ami alá betűrtük a hajunkat, -mert az nagyon felismerhető- majd ráhúztuk a kapucnit és bementünk a reptér területére.

Egy rajongó se szúrt ki minket pedig irtó sokan voltak. Megtaláltuk a négyes kaput ahol egy csomó őr volt.

- Psszt! Légyszi engedjetek be! - néztem az őrre, aki megrázta a fejét.

Kicsit megemeltem a Baseball sapit és ismét ránéztem.

- Gyertek! - mondta majd elállt az útból.

Így hogy már Louis menyasszonya vagyok, egyre több őr ismer fel. Hurrá. Legalább nem kell belógnom sehová.

Mikor bementünk az őrök közé lehúztuk a fejünkről a sapit és a kapucnit majd az óránkra néztünk, ami 10 óra 15 percet mutatott.

Én már teljesen be voltam zsongva és a kaput figyeltem ám 10 óra 20 perckor sem jött ki senki.

Ilyenkor már kezdtem aggódni.

Szerencsére 5 perc múlva megláttam 5 melegítő nadrágos kapucnis srácot és rögtön elvigyorodtam.

Sietősre vettem lépteimet feléjük ahogyan Zoe is.

Louis felnézett majd amint meglátott elvigyorodott és széttárta a karjait.

Odafutottam majd az ölébe ugrottam ő pedig karjaival szorosan átölelt.

Lábaim a derekán összekulcsolva helyezkedtek el arcom pedig a vállába fúródott.

- Annyira hiányoztál! - motyogtam.

- Te is nekem! - mondta majd lerakott és a szemembe nézett.

Fáradtnak tűnt és láttam, rajta hogy már elege van az egész felhajtásból és a rajongókból is.

- Gyere, menjünk a srácok után! - kulcsoltam össze a kezeinket és elindultunk.

Kint várt minket egy fekete kisbusz.

Beültünk és hazaindultunk.

- Na mizu veletek? - kérdeztem meg Zoe-t és Harry-t, akik a találkozásuk óta le nem szakadtak volna egymásról.

- Minden rendben! - jelentette ki Zoe vigyorogva.

- Örülök nektek! - mosolyodtam el.

Negyed óra múlva hazaértünk.

Amint betettük a lábunkat az 1D házba a srácok aludni mentek.

Mi is felmentünk Lou-val és lefeküdtünk az ágyra egymással szemben.

- Nincs jó kedved vagy csak fáradt vagy? - kérdeztem meg.

- Fáradt vagyok. A repülőn alig tudtam aludni, mert vagy viharba voltunk és rázkódott a gép vagy a srácok üvöltöztek.

- Jajj te szegény! Figyu ha eleged van a srácokból és pihenni akarsz, akkor megkérem Zoe-t hogy aludjon, itt mi pedig haza megyünk az üres házba.

- Az most rohadt jó lenne! - mosolyodott el.

- Akkor mindjárt jövök! - vigyorogtam és kiszaladtam az ajtón.

Bementem Harry szobájába ahol Hazz aludt egyedül.

Visszacsuktam óvatosan az ajtót majd lementem a konyhába ahol megtaláltam Zoe-t.

- Figyu kérhetnék egy szívességet?

- Mondd! - mosolyodott el.

- Ma aludj már légyszíves itt!

- Oh, értem én! Kettesben akartok lenni mi? - húzgálta a szemöldökét.

- Nem lesz semmi olyan, amit a te perverz agyad elképzel! Louis nagyon fáradt itt meg két óra múlva ordibálás lesz.

- Amúgy eléggé le van sápadva! Szerintem nézd meg a lázát. - mondta.

- Oké! - válaszoltam majd vissza felmentem.

Louis már aludt, úgyhogy bepakoltam neki pár dolgot majd elmentem venni gyorsan a közeli boltban gyógyszert és visszamentem az 1D házba.

Amint beléptem az ajtón mintha a Walking Dead egyik epizódjába csöppentem volna ugyanis 3 srác már lent volt a konyhában és álmos fejjel mindenki a kávéját kortyolgatta. Az egyik persze Louis volt, akinek már volt egy kis színe.

- Na, felébredtél? - mentem oda hozzá mosolyogva.

- Aha! Mit hoztál nekem? - vette el a zacskót a kezemből.

- Csak egy kis gyógyszert, mert látom, kezdesz lebetegedni.

- Hát én is érzem kicsit..

- Akkor megyünk át nálunk? - kérdeztem.

- Aha, csak átöltözök és bepakolok!

- Már bepakoltam neked a táskádba!

- Istennő vagy! - mondta majd kaptam egy puszit és felrohant.

Pár perc múlva lejött majd elköszöntünk a többiektől és kocsiba pattantunk.

Bő öt perc múlva már a házunk elé parkoltunk le.

Amint beértünk Louis a kanapét én pedig a konyhát céloztam meg teát készíteni.

- Nem jó ez, hogy folyton beteg vagy. - jelentettem ki.

- Hát pedig meleg volt New York-ba!

- Ahha...és este is mikor feltehetően medencéztetek vagy buliztatok?

- Hát..nem emlékszem! - nevetett fel.

- Hány rajongó lányt smároltál le? - kérdeztem a teája kavargatása közben.

- Csak akik megérdemelték. - vigyorodott el.

- A fejedre öntsem? - kérdeztem az egyik szemöldökömet megemelve.

- Tudod, egy buliban minden megtörténhet! - nevetett fel.

- Te most tényleg égési sérülést akarsz? Mert szívesen nyakon öntelek!

Elnevette magát majd idejött és hátulról átkarolt.

- Minden nap minden percében rád gondoltam...még bulizás közben is!

- Júúj de cuki vagy! - fordultam meg majd adtam neki egy jó hosszú csókot és a kezébe nyomtam a teáját.

Felmentünk az emeletre, és amíg én kerestem valami filmet a laptopján ő lezuhanyozott.

Miután megnéztük a filmet aludni tértünk mindketten.