61.fejezet~

Sziasztok! Tudom nagyon jól, hogy ez is rövid lett és nagyon sajnálom, de ez most így jött ki. Ígérem, hogy a következő dupla ennyi lesz, úgyhogy ne aggódjatok! Nem igazán írtok komit, ami miatt kicsit szomorú vagyok, de hát valamilyen szinten meg tudom érteni, hogy nem, akartok minden részhez hozzászólni…akkor legalább kattintsatok ott a rész alján az általatok kiválasztott kis négyzetbe! Jó olvasást és sajnos még nem tudom, mikor jön a következő rész, de ha kitaláltam, akkor rögtön kiírom, hogy mikorra hozom! Puszi! xx  Ui.: Ha valahol ékezet nélküli szó van, azért elnézést kérek, de telefonon írtam és ott nem kényelmes ékezettel írni, de próbáltam mindent átjavítani!

*3 hét múlva*

Éppen a lakásban ülök és pakolgatok a szobámban mivel Louis itt hagyott és Zoe is elment valahova.

1 hete volt az egy éves évfordulónk, amit rendesen meg is ünnepeltünk Lou-val.

Az elején azt hittem, hogy elfelejtette, amikor ugyanis este beállított egy nagy csokor fehér rózsával kiöltözve.

Elvitt vacsorázni és egy hotelben töltöttük az éjszakát.

Most pedig megint titkolózik előttem.

Nincs most munkájuk, de ő folyton eltűnik órákra és telefonon sem tudom elérni.

A többi srác is fura nekem, de nem akarok beképzelni semmi rossz dolgot.

Már két órája elmentek szóval már örülnék, ha valaki beállítana, mert halálra unom magam.

Lementem a konyhába közben bekapcsoltam a tévét egy zenecsatornára hogy legyen háttérzaj és csináltam magamnak egy szendvicset, mert megéheztem.

Ajtónyitódást hallottam majd megláttam a konyha ajtajában Louis-t.

- Na, végre! Hol voltál ennyi ideig? - kérdeztem és a pultnak dűltem.

- Az sajnos titok! - jött közelebb.

- Utálom a titkokat! - nyűgölődtem.

- De ezt szeretni fogod!

- Hát azt majd meglátjuk...kérsz szendvicset?

- Nem. Útközben beugrottam a McDonald's-ba!

- És nekem nem hoztál semmit? - raktam csípőre a kezem.

- Kellett volna? - nevetett fel.

- Hát jól esett volna most egy sajtburger!

- Majd legközelebb! - vigyorgott és átölelt.

- Hol van Zoe? - kérdeztem és a szemébe néztem.

- Hazz-zal romantikáznak otthon és azt mondták, hogy Zoe ott is alszik.

- Akkor kettőnké a ház egy éjszakára? - mosolyodtam el.

- Pontosan! - nevetett fel majd kaptam egy puszit.

- És mit csináljunk? - kérdeztem.

- Hát...szabadtéri Olly Murs koncert lesz a városban...

- Úúú menjünk! - csillantak fel a szemeim.

- Ahha.. Olly biztos oda lesz, hogy elviszlek! - forgatta meg a szemét.

- Ne legyél ilyen! - nevettem.

- Hát nem én flörtölgetek folyton Olly-val miközben vőlegényem van!

- Akkor flörtölgettem mikor éppen nem voltunk együtt!

- De akkor is flörtölgettél vele...

- Jól van igen flörtöltem vele! - nyújtottam rá a nyelvem majd megcsókoltam csak hogy nem csókolt vissza.

- Fúú de utállak ilyenkor! - motyogtam a szájától pár centire.

- Hát így jártál! - nevetett majd megcsókolt.

Ezután felmentem az emeletre hogy átöltözzek majd mikor kész lettem lementem Lou-hoz.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Aha! - vigyorodtam el majd megfogtam a kezét a kimentünk a kocsihoz.

Miközben autókáztunk én az ülésen elhelyezkedve felé fordulva voltam és csak néztem, ahogyan vezet.

Nem sokáig bírta mosolygás nélkül.

- Mit nézel? - kérdezte nevetve.

- Téged! - vigyorogtam rá.

- Ez ijesztő!

- De olyan jó téged nézni! Te is szoktál engem! - raktam karba a kezem.

- Mert te szép vagy! - fordult egy pillanatra ide.

- Te meg kicseszett helyes Tomlinson!

- Komolyan mondod? - húzta fel a szemöldökét.

- A legeslegkomolyabban! Engem a rajongóid szétszednek érted, de te nem hiszed el hogy jó pasi vagy? - nevettem mire ő is felnevetett.

Lassan odaértünk a koncerthelyszínre.

Leparkoltunk majd kisétáltunk a térre ahol lesz.

A színpadon még ment a sürgésforgás és már csak 5 perc volt a kezdésig.

Annyian voltak, hogy el sem lehetett rendesen férni és mindenki lökdösött mindenkit.

Louis a hátam mögé állt majd átkarolt kezét pedig a hasamon pihentette.

- Hello mindenki! - jött fel ordítva a színpadra Olly mire nagy üdvrivalgás támadt.

Mi is tapsoltunk majd mikor meghallottuk az első számot táncolni és énekelni kezdtünk.

*Koncert vége*

8 óra van, és a kocsiban ülök egyedül ugyanis Louis-t kiszúrták többen is és megrohamozták.

1D ment a rádióban, amit én énekelni kezdtem és ülve táncolni.

Megcsörrent a telefonom ami Zoe nevét jelezte ki. Lehalkítottam a rádiót majd felvettem a telefont.

- Szia Jess! Hol vagy??

- Szia! Éppen egy parkolóban vagyok Louis kocsijában és várok.

- Jaa tényleg! Olly koncerten voltatok!

- Pontosan!

- És miért vagy egyedül?

- Mert Lou-t megtalálták a rajongók.

- Ohh...

- De miért hívtál amúgy?

- Jaa tényleg! Csak azért, hogy itt alszom az 1D házban.

- Jaa oké! Nyugodtan!

- Hát azt gondoltam, hogy nem fogtok könyörögni, hogy aludjak otthon! - nevetett.

- Hát, na! Jó vele kettesben lenni!

- Azt elhiszem! Na de megyek! Vigyázz magadra és jó éjt!

- Jó éjt! - köszöntem el majd letettem.

Sóhajtottam egyet majd felhangosítottam a rádiót.

Kezdett kicsit ijesztő lenni itt egyedül a kocsiban egy kihalt parkolóban, úgyhogy már jó lenne, ha Louis jönne.

Kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam.

A harmadik csörgés után fel is vette.

- Szia, kicsim! Mikor jössz? - szóltam bele.

- Most sétálok oda!

- Akkor jó! Siess! - mondtam majd kinyomtam.

Louis tényleg sietett ugyanis 1 perc sem telt bele már itt is volt.

- Már azt hittem itt leszek reggelig! - kötöttem be a biztonsági övem.

- Hát én is! - nevetett!

- Mi volt? Sokan voltak?

- Mind mindig.. - sóhajtott.

- Nem olyan szörnyű az! Sok szép lány puszit meg ölelést kér tőled..

- Hát végül is.. - gondolkodott el mire vállon csaptam.

- Inkább indíts! - nevettem.

- Igenis! - tisztelgett majd végre elindultunk.

20 perc múlva fáradtan dőltem le az ágyamra és behunytam a szemem.

- Te kis puhány! - hallottam meg Louis hangját.

- Nem vagyok puhány, jó? - háborodtam fel.

- Fél kilenc van, és mindjárt elalszol itt helyben! - nevetett.

- Gonosz! - görbítettem le a szám.

Idesétált majd rám mászott és fekvőtámaszban megállt felettem.

- Milyen volt a koncert? - kérdezte vigyorogva.

- Jó! Olly mindig jó! - mondtam mire nevetve megrázta a fejét.

- Lesz, vajon olyan nap mikor nem fogsz szekálni? - kérdezte.

- Hmm, nem hiszem! - húztam magamhoz közelebb majd megcsókoltam.

- Menjünk még valahova? - kérdezte mire nekem elkerekedtek a szemeim.

- Mi van? Csak nem el vagy fáradva? Mintha már 60 éves öreg nyanya lennél! - nevetett.

- Te vagy az öreg! Menjünk! - pattantam fel.

Elvette a szekrényről a kocsi kulcsot majd lementünk és beültünk a kocsiba.

- Na és most hova? - kuncogtam.

- Fogalmam sincs, de mindjárt kitalálom! - indítottam be a kocsit és elindultunk.

Egy  30 perc kocsikázás után lassítani kezdtünk majd leparkoltunk.

- Hova jöttünk? - kérdeztem kíváncsian Lou-t aki a jobb oldalon lévő épületre mutatott, aminek a tetején neon betűkkel a "Cocktail Bar" felirat villogott.

- De te nem ihatsz koktélt! Vezetsz!

- Van alkoholmentes is! - nevette el magát majd lezárta a kocsit és a kezemnél fogva húzni kezdett a bejárat felé.

Hangulatos kis bár volt zenével, egy hosszú pulttal és sok asztallal. Helyet foglaltunk majd rendeltünk. Én alkoholosat Louis pedig menteset.

- Hogy jutott eszedbe hogy ide hozz? - kérdeztem.

- Le szeretnélek itatni! - mondta viccesen.

- Azt próbáld meg Tomlinson! - kuncogtam.

 Pár perc múlva elénk rakták az italokat mi pedig inni kezdtünk.

Louis szemszöge:

Már 11 óra felé járt az idő és mi már a harmadik pohár koktélnál jártunk annyi különbséggel, hogy Jessy alkoholosat ivott, aminek hátasára kicsit becsípett. Aranyos mikor be van rúgva...meg igazából vicces is.

Idehívtam a pincért majd fizettem és távoztunk.

- De én meg úgy szerettem volna inni! Nagyon finom volt! - bólogatott közben pedig egyensúlyozva próbált menni kisebb nagyobb sikerrel.

- Elhiszem, hogy finom volt, de elég ennyi!

- Gonosz! - rakta karba a kezét ennek hátasára viszont nem tudott egyensúlyozni és majdnem elesett.

- Hupszika! - nevetett fel.

- Na, gyere! - nevettem el magam majd ölbe kaptam.

- De én tudok a saját lábamon is menni... - motyogott a vállamba.

- Tudom babe! - nevettem és beraktam a kocsiba majd gondosan bekötöttem ezután én is beültem.

Mire hazaértünk ő bealudt, úgyhogy ismét ölbe kaptam majd felvittem az emeletre és beraktam az ágyba mire kinyitotta a szemét.

- Aludj! - mosolyogtam rá.

- Nem zuhanyozunk? - harapott a szájába.

- Nem. - mondtam ki nagy nehezen.

Nehezemre esett kimondani, mert hát egy férfinak ez azért elég vonzó ajánlat de Jess most nincs magánál és nem akarom, hogy eldurvuljanak a dolgok.

- Ohh.. - görbítette le a száját.

- Akkor átöltöztetsz?? - nézett rám huncut, csillogó szemekkel.

- Át! - nevettem majd elővettem a pizsamáját ő addig elkezdte levenni a pólóját több kevesebb sikerrel.

Elnevettem magam majd segítettem neki és úgy 5 perc múlva már mindketten ágyban voltunk.

- Louiiiis! - bújt, hozzám közelebb.

- Igen kicsim?

- Szeretsz? - nézett fel rám.

Miért kérdezi ezt? Van efelől kétsége?

- Persze hogy szeretlek! - mosolyodtam el és nyomtam egy puszit a fejére.

- Akkor jó mert én is! - kuncogott.

Ez után mar nem kérdezett semmit. Lekapcsoltam a villanyt majd átöleltem és pár percen belül ő is és én is elaludtunk.