63.fejezet~

*- Na, jó...itt mégis mi folyik? - néztem Lou-ra.

- Hát...boldog szülinapot babe! - vigyorodott el.*

- Úristen...most ez komolyan csak miattam? - tátottam el a szám.

- Ahha! Na, gyere már Zoe-ék tűkön ülnek!

- Szóval ezért sumákolt mindenki?

- Ahha! - nevetett fel majd kiszállt a kocsiból, ahogyan én is.

Kicsit izgultam és Lou kezét szorongatva léptem be a küszöbön ahol egy csomó ember ordította, hogy: "Boldog szülinapot Jessy!"

- Jajj srácok olyan aranyosak vagytok! - hatódtam meg.

Mindenki idejött megölelni és puszilkodni majd pezsgőt bontottunk és elkezdődött a buli. Én felmentem az emeletre bikinire öltözni addig a ház Disco fényekbe burkolózott a DJ pedig jobbnál jobb zenéket kezdett el keverni.

- Hozzak koktélt? - kérdezte Lou.

- Jó lenne! - simítottam meg a karját.

- Jessy! Ne haragudj, hogy hanyagoltunk, de ha találkoztunk volna, biztos kikotyogom! - ölelt meg Zoe.

- Semmi baj! - kuncogtam.

- Jessy végre hivatalosan is berúghatsz! - borult a nyakamba Harry mire elnevettem magam.

- Hazz te mindenben meglátod a lényeget! - nevettem.

- Boldog szülinapot! Nekem te mindig húgi maradsz! - ölelt meg Liam.

- Jaaj Payno köszönöm! - motyogtam a vállába.

- Jess szeretlek! Miattad most van egy csomó kaja a házban! - ölelt meg Niall is mire elröhögtük magunkat.

- Boldog szülit! - ölelt meg Zayn és Perrie is.

Nem sokára csatlakozott Sophia is és annyi ölelést és szeretetet kaptam, hogy elég lesz, egész életemre azt hiszem.

- Tessék itt a koktélod kicsim! - nyomta a kezembe Lou.

- Ezért titkolóztál? - mosolyogtam rá.

- Igen! Nagyon nehéz volt! Meg jó hogy a srácok itt voltak velem! - nevetett.

- Köszönöm! Szeretlek! - bújtam hozzá.

- Én is! De most bulizz babe!

- Azt fogom tenni! - nevettem el magam majd lehúztam a koktélomat.

- Ahh Jessy! Boldog szülinapot! - jött oda Olly is.

- Köszönöm! - mosolyodtam el.

- Na mizu volt a tegnappal? Lou nincs kiakadva rám?

- Hát, ha meghívott, akkor nincs! - nevettem el magam.

- Ez igaz! - vigyorodott el.

- Jajj Olly bocsi ne haragudj csak muszáj odamennem valakihez! - mondtam neki megbánóan.

- Oh, nyugi én úgyis megyek a medencéhez stírölni! - nevette el magát.

- Csak nyugodtan! - kuncogtam és tovább mentem Lottie-hoz.

- Jess téged kerestelek! Boldog szülinapot! - ölelt meg.

- Köszönöm! Hát te?

- Louis kérdezte, hogy nincs -e kedvem eljönni nekem, meg persze hogy volt! Csak fél szemmel figyel rám... - húzta el a száját mire elnevettem magam.

- Ha kezd nagyon zavaró lenni szólj! - mosolyodtam el.

- Köszi, szólni fogok! - nevetett.

- Jess gyere medencézni! - állt mellém az unokatesóm tök vizesen.

- Megyek! - nevettem fel majd felmentünk én levettem a ruhámat és lesétáltunk a medencéhez.

Lassan a szélére mentem majd megnéztem, hogy milyen a hőmérséklete. Hát nem volt valami meleg.

- Szia, kicsim! - ölelt meg hátulról csurom vizesen Lou.

- Louis nagyon hideg vagy! - toltam el magamtól és lefogtam a kezeit.

- Igen? Te is mindjárt az leszel. - sétált közelebb én pedig nevetve hátrálni kezdtem csak, hogy a medence a hátam mögött volt és szépen beleestem.

Amikor feljöttem már Louis is a medencében volt.

- Kicsiiim! - vigyorgott rám és közelebb úszott.

- Ne kicsimezz! Belelöktél a medencébe! - fontam keresztbe kezeimet a melleim előtt.

- Ne durcizz! Amúgy is te sétáltál bele! - nevetett.

- Hahaha! - mondtam gúnyosan majd kinyújtottam rá a nyelvem.

Átkarolta a derekam majd megcsókolt.

- Kiengeszteltelek? - kérdezte a csók után.

- Teljesen! - mosolyodtam el.

A hátam mögé nézett majd összeráncolta a homlokát.

- Mi az? - kérdeztem és hátranéztem.

Megláttam, ahogyan egy srác Lottie-val beszélget.

- Louis ugye nem akarsz jelenetet rendezni a szülinapomon? - néztem rá komolyan.

- Csak miattad nem megyek most oda. - szűrte ki a fogai közt.

- Nyugi már csak beszélget a 16 éves húgoddal! Nehogy azt hidd, hogy még soha nem volt fiúval dolga...gyönyörű és csinos...

- Tudom...csak fura ezt látni. Nemsokára így fogom látni az ikreket is? És ha felnő Doris?

- Az még kicsit messzebb van! - nevettem el magam.

- Nem akarom, hogy fiúk miatt sírjanak...

- Hát ennek is eljön az ideje! - mosolyogtam és megpusziltam az arcát.

- Louis ne bámuld már! - kuncogtam és fordítottam a helyzetünkön, hogy ő legyen háttal nekik.

- Ha történik valami olyan, akkor ugye szólsz?

- Mint például puszi vagy csók? Nem, nem szólok! - nevettem.

- Gonosz!

- Mi lenne, ha nekem is lett volna bátyám és szétvert volna mikor minden egyes este szétbőgtem a fejem miattad?

- Jó lett volna, mert akkor hamarabb észhez tértem volna és megérdemeltem volna, hogy agyon üssön!

- Na, ez ellen annyira nem tiltakozom! - nevettem fel.

- Igen? - mosolyodott el gonoszan és lenyomott a víz alá.

- Te idióta! - nyávogtam és köhögni kezdtem.

- Bocsánat! - ölelt magához.

- Jövöök! - kiabálta Harry és csobbant a vízben mire elnevettük magunkat.

- Na, gyere, ki mutatok valamit, vagyis valakit! - mosolyodott el és kihúzott a medence szélére.

Miután kiértem törölközőbe csavartam magam majd Louis után mentem.

Kimentünk a kapu elé és megálltunk.

- És most? - néztem körbe.

- Nézz oda! - mutatott a hátam mögé.

Hátrafordultam és a távolban egy kapucnis alakot véltem felfedezni, akinek a járását ezer közül is megismerném.

- Elhívtad Dave-t? - csillantak fel a szemeim.

- Jött az magától is! - mondta unottan mire elnevettem magam.

- Ne légy undok! Ő fontos nekem!

- Tudom. - sóhajtott.

Mikor ideért Dave én a nyakába ugrottam ő pedig megpörgetett és letett a földre.

- De örülök, hogy itt vagy! - vigyorodtam el.

- Örülök, hogy látlak! Hogy vagy? - kérdezte mire hátra fordultam és Louis-ra néztem, aki karba tett kezekkel állt és méregette őt.

- Jó megyek már! - puffogott és bement.

Elnevettem magam és ismét David felé fordultam.

- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem.

- Hát először is, azért mert boldog szülinapot szeretnék kívánni. - mondta és a kezembe nyomott egy gondosan becsomagolt dobozkát.

- Köszönöm! - öleltem meg még egyszer.

- A másik...úgy volt, hogy Louis felhívott, hogy amúgy ő kurvára nem örül nekem, de mivel fontos vagy neki ezért meghív engem is, de mondtam, hogy nem megyek be bulizni csak felköszöntelek és elmegyek.

Elnevettem magam majd elhatároztam, hogy ezt még nagyon meg kell köszönnöm Louis-nak, hogy ilyen kedves.

- Eddig azon a véleményen voltam, hogy ő csak egy sztárocska, aki mindennap más nővel van de... látom, hogy szeret téged és hogy fontos vagy neki....és mivel nekem is fontos vagy ezért valahogy meg kell békülnöm vele...

- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! - mosolyodtam el.

- Megérdemled ezt a felhajtást azok a szörnyűségek után, amiken átmentél...

- Hát...most ez még nekem mindig fura, hogy ilyen sokan foglalkoznak velem és szeretnek, mert hát...csak itt van ez a csomó ember, akik jönnek oda ölelgetni. Persze tudom, hogy ennek a fele csak érdek barátság, de azért jól esik.

- Na, akkor menj vissza bulizni és rúgj be rendesen! - nevetett.

- Úgy lesz! - kuncogtam.

Megöleltük egymást még utoljára és besétáltam.

- Jess gyere, öltözz fel és hozzuk a tortád! - rohant ide Zoe és vadul mutogatni meg kapálózni kezdett.

- Megyek már! - nevettem fel majd felmentem a szobába. A Dave-től kapott kis dobozkát kinyitottam és egy gyönyörű arany karkötőt találtam benne. Feltettem a kezemre majd felvettem a ruhám és kimentem az ajtón.

Mikor a lépcső közepéhez értem meghallottam, hogy mindenki énekli a Happy Birthday-t és pár másodperc múlva kép is társult hozzá.

A tortám gyönyörű szép volt és jó nagy. Mikor vége lett az éneklésnek megköszöntem mindenkinek és Louis meg Zoe segítségével szétosztogattuk a torta szeleteket.

És hát ezután jött a buli java, ami egészen hajnalig nyúlt.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Csak megmutatom az ajándékaidat, amit a vendégek hoztak! Jó sok van!

Mikor beléptünk a szobaajtón kicsit leesett az állam mikor egy nagy ajándék halmazt láttam meg.

- Az én ajándékom holnap mutatom meg! - mosolyodott el.

- Nem a buli volt? - kérdeztem.

- Az közös volt a többiekkel.

- Jaaa! Nem megyünk fel aludni? - kérdeztem.

- De! Látom álmos vagy nagyon!

- Hát eléggé! - kuncogtam.

Felmentünk együtt a szobájába én pedig levettem a ruhám fürdőruhára és úgy estem be az ágyba.

Louis is befeküdt mellém én pedig közel bújtam hozzá.

- Köszönöm, hogy annak ellenére, hogy ki nem állhatod Dave-et elhívtad... - motyogtam.

- Hát nehéz volt! - nevetett.

- Tudom, hogy nem bírod és legszívesebben eltiltanál tőle, de egyrészt nem tudsz másrészt nem mersz! - nevettem fel.

- Még a végén megvernél! - mosolyodott el.

- Na, az lehet!

- Gonosz!

- Én? Dehogyis! - kuncogtam.

- Remélem kaptam cipőt... - gondolkoztam el.

- Te javíthatatlan vagy! - nevetett fel.

- Mi van? Kevés cipőm van!

- Csak olyan 200 darab...igazad van az nem sok...

- Ne szemtelenkedj! - csaptam a mellkasára gyengéden.

- Csak a tényeket közlöm! - vigyorgott.

- Jól van Tomlinson kötekedjél még nyugodtan.. - mondtam fenyegetően.

- Óó ez a hangnem rosszat sejtet! - nevetett.

- Hát majd rájössz...

- Jól van te kis durci! Inkább aludj és ne puffogj!

- Nem puffogtam!

- Most is azt csinálod!

- Hagyj! - fordultam el tőle.

Átkarolt majd a kezét a hasamra csúsztatta és simogatni kezdte.

- Milyen érzés nagykorúnak lenni? - kérdezte suttogva.

- Jó! Végre elvehetsz feleségül! - motyogtam.

- Na, témánál vagyunk... - morogta és elfordult.

- Bocsánat hogy ezt mondtam...akkor nem megyek hozzád...

- Nee kicsim nem úgy értettem csak... tényleg nem akarom, hogy megbánd...

- 18 éves vagyok rohadt sok élettapasztalattal már a hátam mögött és képes vagyok eldönteni, hogy mit, szeretnék és mit nem! De rohadtul úgy látszik, hogy te nem akarsz feleségednek...hát jó akkor nem leszek!

- Bassza meg! Jó inkább aludjunk, mert most csak a pia beszél belőlünk! - mondta mérgesen majd felállt és az ajtó felé indult.

- Hová mész? - kérdeztem.

- Nyugodtan aludni a másik szobába... - morogta.

- Jess te egy akkora tehetség vagy, hogy csinálsz egy bazinagy veszekedést a vőlegényeddel a szülinapodon... - dorgáltam meg magam.

Szitkozódva felálltam majd mivel semmit nem láttam a sötétben nekimentem pár dolognak, míg kijutottam az ajtón.

Benyitottam a legközelebbi üres szobába és a folyosóról beszűrődő fény pont az ágyat világította meg és rajta Louis félmeztelen testét.

- Menj el! - morogta csukott szemmel.

Megforgattam a szemem majd mellé feküdtem és hozzábújtam.

- Jess hagyj most békén!

- Sajnálom, amiket mondtam...

- Jó nem érdekel!

- Menjek vissza?

- Menj!

Könnybe lábadt a szemem és sírni tudtam volna, amiért ilyen elutasító velem.

Remegve kifújtam a levegőmet majd felálltam az ágyról és visszamentem a Louis szobájába.

Bedőltem az ágyba és sírtam.

Eddig egész jó volt a szülinapom végül is csak a végét csesztem el.

Azért szerintem megérdemelnék egy tapsot és egy "a világ legszerencsétlenebb embere" díjat.

Sokat forgolódtam az ágyban majd olyan reggel 6 óra körül aludtam el.