2015. május 29., péntek

64.fejezet~



Jessy szemszöge:

Vizes párnára és eső hangjára keltem. De jó legalább az időjárás tükrözi a hangulatom.
Kinyitottam a szemem és eldobtam a párnát az ágy végébe.
Lassan felültem és megtöröltem a nedves arcom.
Nem vagyok kíváncsi a bucira sírt fejemre ezért inkább nem is néztem bele a tükörbe csak belebújtam a mamuszomba magamra vettem Louis pólóját és lementem a konyhába.
Az órára néztem, ami 10 órát mutatott.
Sikerült 4 órát aludnom...hurrá.
A konyhában Liam-et találtam, csak aki kávét főzött.
- Jézusom Jess! Sírtál? - kérdezte aggódóan.
- Aha de inkább dobj meg egy bögre kávéval és egy doboz fájdalomcsillapítóval!
- Tessék egy csésze kávé és egy fájdalomcsillapító! - tette le elém.
- Nem egészen ezeket kértem, de oké! - mosolyodtam el.
- Ha azokat adtam volna valószínűleg kiütötted volna magad! Ha szomorú vagy hajlamos, vagy kárt tenni magadban.
- Jéé, ezt eddig észre sem vettem! - forgattam meg a szemem.
- Ne velem veszekedj! - nevetett.
- Jó bocsi! - mondtam megbánóan.
- Megdobsz még egy csésze kávéval? Felviszem Louis-nak.
- Miatta sírtál?
- Ja.
- Tessék! - nyomta a kezembe.
Lehúztam a kávém a fájdalomcsillapítómmal majd elindultam abba a szobába ahol Louis alszik.
Mikor benyitottam már ébren volt és a falat nézte.
- Jó reggelt! - mondtam halkan és letettem az éjjeliszekrényre a kávéját.
- Kösz. - morgott.
Lehunytam a szemem majd inkább jobbnak láttam hátat fordítani és elmenni.
Bementem a Lou szobájába majd felöltöztem kicsit rendbe tettem az arcom és a hajam majd összeszedtem a cuccaimat és lementem.
- Szia Liam! - köszöntem el tőle.
- Mész? Nem maradsz még?
- Nem. Köszönöm a bulit nektek is és mindent! Imádlak titeket! - mondtam majd kileptem az ajtón.
Szitkozódva emeltem a táskámat a fejem felé ugyanis szakadt az eső. Gyalog indultam én hülye haza, úgyhogy mire hazaértem csurom víz lettem.
Leöltöztem majd kitettem a cuccokat száradni és egy száraz otthoni ruhába bújtam. A tévét kezdtem el bámulni közben pedig rendeltem egy pizzát, amit fél óra alatt ki is hoztak. Elfogyasztottam belőle 2 szeletet a többit kitettem a konyhába.
Csörögni kezdett a telefonom ami Zoe nevét írta ki.
- Ha haza megyek én, úgy megverlek, hogy a többiek nem fognak rád ismerni! - kiabált bele a telefonba.
- Köszi, ez most jól esett...te is kiabálj velem!
- Jó bocsánat! Miért vesztetek össze? - kérdezte.
- Az esküvőn...mindegy majd elmondom...
- Oké...sietek haza, csak elmegyünk Hazz-al vásárolni!
- Nyugodtan menjetek, én jól vagyok! - mosolyodtam el.
- Oké akkor, szia! - mondta vidáman és letette.
Mosolyogva megráztam a fejem és az asztalra tettem a telefont.
Kiszúrtam a táskámban a kék nesszeszeremet, amiben még a régi pengéim voltak.
Érte nyúltam majd kivettem és a kezembe tettem.
Igazából ez az egy függőségem van, ami sosem fog elmúlni. Hisz viták mindig vannak és lesznek is...persze más ember úgy oldja, meg hogy elmegy futni vagy boxolni én pedig megvágom magam. Aki még sosem tette annak fogalma sincs, hogy ez milyen jó érzés. Megkönnyebbülés hisz ennek a veszekedésnek is én voltam az oka, vagyis én vagyok a hibás és ezért jó büntetni magam.
Az ujjaim közt forgattam a pengét és gondolkoztam.
Le kell szoknom. Erős vagyok, és akárhány vita van, én nem menekülhetek ebbe.
Louis sem örül, ha ezt csinálom.
Lehunytam a szemem majd letettem az asztalra a pengét és hátradőltem.
Nem vágod meg magad Jessica! - kiabált belül egy hang.
- Nem vágom meg magam.. - motyogtam a hang után.
Már meg is őrültem hurrá...
Felhúztam a lábaim majd felhangosítottam a tévét és nézni kezdtem egy mesét.
Pár perc múlva csengettek.
Sóhajtottam egyet majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam.
Dübögni kezdtek az ajtón, amit annyira nem tolerálok, úgyhogy kikiabáltam.
- Megyek, már nem kell szétverni azt a rohadt ajtót! - szitkozódtam és elfordítottam a kulcsot.
Amint kinyitottam Louis-t láttam meg. Megkönnyebbülten kifújta a levegőjét és megölelt.
Így álltunk pár percig majd becsukta az ajtót és behúzott a nappaliba.
- Megijedtem, hogy csináltál valamit magaddal! Úgy rohantam ide, mint egy őrült...lesz vagy három bírságom piroson áthajtás miatt, de felvillantak a képek arról mikor fent megtaláltalak vérbe fagyva.
Nem akartam megint elszúrni...
- Aranyos vagy! - mosolyodtam el. Szemei az asztalra tévedtek azon belül a pengékre.
- Húzd fel a pulcsid ujját! - utasított.
Eleget tettem a kérésének és odatoltam a karom hogy meg tudja nézni ám a régi hegeken kívül nem talált mást.
- Nem vágtad meg magad sehol ugye? - kérdezte mérgesen mire megráztam a fejem.
- Akkor miért van elővéve a penge?
- Mert akartam, de nem tettem meg. Le fogok szokni erről is!
- Nagyon helyes! - mondta majd átkarolt és nyomott az arcomra egy puszit.
- Már nem haragszol? - kérdeztem és felnéztem rá.
- Nem...mindketten piásak voltunk és hát... fáradtak is!
- Így van!
- Tudtál aludni? - kérdezte.
- Négy teljes órát! - vigyorodtam el.
- Én meg egyet sem..
- Miattam?
- Miattad. De még el kell mennünk a meglepetésedhez!
- Úúú még a többit ki se bontottam!
- Azt majd este!
- Szóval akkor milyen ruhát vegyek fel?
- Valami sportos kényelmes cuccot!
- Hova viszel? - húztam fel a szemöldököm.
- Majd meglátod! - vigyorodott el. Megvontam a vállam majd felrohantam az emeletre átöltöztem és lementem Lou-hoz.
- De tényleg nem mondod el, hogy hova megyünk? - nyűgösködtem a kocsiban Lou-nak.
- Még régebben mondtad nekem, hogy van egy álmod, amit szeretnél kipróbálni. Nem örülök neki, de mivel te ezt szeretnéd, ezért ma megcsinálod!
- Oh, nem emlékszem! Sok dolgot mondtam.. - gondolkoztam el.
- Ha odaérünk, rájössz! 
Sóhajtva hátradőltem majd a tájat kezdtem nézni. Nem sokára egy nagy hídhoz értünk és ott le is parkoltunk.
- Piknikezni fogunk? - nevettem el magam.
- Hát nem éppen! - mosolyodott el. A hátam mögé jött majd átkarolt.
- Oda megyünk fel! - mutatott a híd felé.
- És oda minek? - kérdeztem, mert még mindig nem esett le.
- Bungee Jumpingozni fogsz te buta! - nevette el magát.
- Úristeen! - sikítottam fel majd megfordultam és nyomtam Louis szájára egy hosszú csókot.
- Hihetetlen hogy figyelsz rám! Én már ezt rég elfelejtettem! - kuncogtam.
- Akkor mehetünk? - kérdezte én pedig bólintottam és elindultunk. Mikor felértünk éppen ugrott valaki és hallottam, ahogyan üvölt. Nyeltem egy nagyot és félve lenéztem. Rohadt magasan voltunk.
- Na, mi van? Ne az utolsó pillanatban ijedj be! - nevetett Louis.
- Ne gúnyolódj! Miért nem ugrassz akkor te is?
- Mert tériszonyom van, és valószínűleg szörnyet halnék már a híd szélén is! - mondta mire felnevettem.
- Ne nevess ki! - vágta be a durcit mire nyomtam egy puszit az arcára.
- Sziasztok! - köszöntött a férfi, aki gondolom, a kötelet fogja rám erősíteni.
- Szia! - üdvözöltük.
- Ki fog ugrani? - kérdezte.
- Ő! - mutatott rám Louis.
- Oké...akkor gyere, felveszem az adataidat! - mosolygott rám.
Elkérte a nevem, a személyim, a súlyom és a magasságom. Úgy éreztem magam, mint valami vallatáson és egyre jobban kezdtem érezni ennek az egésznek a komolyságát és a súlyát.
Ezután visszamentünk Lou-hoz majd elkezdték rám szerelni az összes tartót és kötelet. Mikor kész lettem nehezebb voltam körülbelül 5 kilóval.
- Úgy nézel ki, mint valami birkózó! - nevetett Lou.
- Én mindjárt meghalok, te meg itt nevetsz? Hát köszönöm! - öltöttem rá a nyelvem.
- Na...arra figyelj, hogy mikor közelítesz, a feléhez feszítsd meg magad! - mondta a férfi.
- Oké...mennyi esélye van, hogy elszakad? - kérdeztem.
- Körülbelül olyan 1%.
- Óó baszki benne leszek! - ijedtem meg mire felnevettek.
- Nyugi nem lesz semmi baj! Ne izgulj! Köszönj el a barátodtól és akkor mehetsz!
- Hát, szia...ha esetleg meghalok, tudd, hogy nagyon szeretlek és eredetileg úgy volt, hogy hozzád megyek és gyerekeink lesznek...de ha elszakad ez a rohadt kötél, akkor ezek nem fognak megvalósulni.. - nevettem el.
- Inkább maradj csöndben és ugorj! És ne felejtsd el megfeszíteni magad!
- Oké! - mondtam majd nyeltem egy nagyot és a srác segítségével felálltam a híd szélére.
- Szólj, ha kész vagy! Kemény csaj vagy! A férfiak többet nyávognak, mint te! - bátorított.
- Hát köszönöm...majd mondd el a temetésemen! - humorizáltam mire elnevette magát.
- Készen vagyok! - mondtam.
Időm se volt még valamit mondani, mert meglökött. Az érzés, ahogyan zuhansz, le a mélybe az arcodba vág a szél és egyre közelítesz a víz felé...semmihez sem hasonlítható. Kizársz mindent és csak az instrukciókra figyelsz, amit az ugrás előtt kaptál. Meg persze arra hogy ne hagyd el a hangszálaidat a nagy üvöltésbe. Időm és erőm sem volt felfogni, hogy már a felénél vagyok olyan sebességgel zuhantam így hát végig megfeszítve tartottam magam. Hirtelen abbahagytam a zuhanást és rántott rajtam egy nagyot a kötél. Pár méterrel kezdtem el ide-oda lengeni a víz fölött. Ide motor csónakázott hozzám egy nő és lekapcsolt a kötélről.
- Na, milyen volt? - kérdezte.
- Gyors! - mondtam még lesokkolva. Kimentünk a partra és örültem, hogy túl vagyok rajta. Pár perc múlva Louis is itt termett.
- Na, milyen volt? - kérdezte és megölelt.
- Nagyon jó! Erre biztos emlékezni fogok életem végéig! - nevettem.
- Ügyes vagy! Az én menyasszonyom! - nevette el magát és megcsókolt. Elköszöntünk mindenkitől majd a kocsihoz mentünk.
- És most hova? - kérdeztem.
- Megyünk vissza a srácokhoz és elújságoljuk, hogy nem öltük meg egymást és hogy milyen ügyes vagy!
- Júúj oké! - ujjongtam. Fél óra kocsikázás után leparkoltunk az 1D háznál. Bementünk és a nappaliba sétáltunk ahol ott volt Harry, Zoe, Liam és Zayn.
- Sziasztok! Niall? - kérdeztem.
- Elment a haverjaival valahova! - válaszolta Zayn.
- Jaaa!
- Képzeljétek mit csinált Jess! - kezdett bele Lou.
- Jaa amúgy kibékültetek? - kérdezte Liam.
- Igen, de elmondhatom? - nevetett fel Lou.
- Na, mondd!
- Elvittem Bungee Jumpingozni!
- Komolyan? És leugrottál egy magas valamiről? Milyen volt? Jézusom én nem merném! - nevetett Zoe.
- Ahha! Nagyon szuper volt! Életemben nem paráztam még annyira! - nevettem.
- Hát azt el hisszük!
- Felmenjünk a szobámba? - kérdezte Lou mire én bólintottam és előre mentem. Ledőltem az ágyára és a plafont kezdtem el bámulni.
- Hoztam fel melegszendót! Biztos éhes vagy... - tette le mellém Lou a tányért.
- Aha, az vagyok köszönöm! - mosolyodtam el és elvettem egyet.
- Louiis! - nyújtottam el az i betűt és törökülésben vele szemben helyezkedtem el.
- Mondd!
- Nem beszéljük meg?
- Mit?
- A veszekedést!
- Ahh Jessy én már ezt lezártam! Alkohol hatása alatt voltunk...
- Csak...
- Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam és durva voltam veled...el foglak venni ne aggódj, és ha te ezt szeretnéd és biztos vagy benne akkor felőlem összeházasodhatunk de max. egy év múlva...
- Úristen! Komolyan?? Oh, annyira szeretlek! - ugrottam a nyakába mire elnevette magát.
- Nem akarom többet meghallani, hogy én nem akarok esküvőt meg ilyenek, mert esküszöm, kidoblak az ablakon! - fenyegetett.
- Oké! - mondtam vidáman majd lemásztam róla.
- Srácok jöttök bulizni? Harry-n es Zoe-n kívül mindenki jön! - nézett be Zayn mire Lou-val egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.
- Oké akkor mi fel óra múlva, vagyis kilenckor elindulunk, ne keressetek!
- Oké! - mosolyodtunk el.
- Jessy! Maradtok itt? - szaladt be Zoe.
- Aha! Mert?
- Megyünk akkor át hozzánk! - vigyorodott el.
- Aha, értem...védekezni! - nevettem el magam.
- Meg lesz! - röhögött majd kiment.
- Hát...ez szerencsés este... - mosolyodtam el.
- De még milyen szerencsés! - mászott rám majd megcsókolt.
- Még mindig úgy fel vagyok pörögve az ugrás miatt... - néztem a szemébe.
- Hát elhiszem...én nem mertem volna semmi pénzért! - nevetett fel és ledőlt mellém.
- Köszönöm. - bújtam hozzá.
- Nincs mit. Megyünk megnézni akkor a többi ajándékod? - kérdezte és nyomott egy puszit a fejemre.
- Jaa tényleg nekem olyan is van! - csaptam a homlokomra és felpattantam az ágyról.
Átmentünk abba a helységbe ahol az ajándékok voltak lepakolva és leültünk melléjük.
- Tessék, segíts bontogatni! - raktam Louis ölébe egy dobozt és hozzáláttunk.

20 perc múlva mindenhol csomagolópapír darabok és doboz darabok voltak.
Kaptam egy csomó jó cuccot cipőktől kezdve a ruhákon át az édességekig. Minden volt, amit szem száj kívánt, úgyhogy beraktároztunk a csokikból és átmentünk a Louis szobájába filmet nézni.
Mivel a film nagyon unalmas volt úgy döntöttünk, hogy elmegyünk együtt zuhanyozni és aztán lefekszünk aludni úgyis 11 óra, van.
Miután kész lettünk befeküdtünk az ágyba és egymás felé fordultunk.
- Gyere közelebb. - suttogta és lekapcsolta a lámpát.
Engedelmeskedtem és közelebb bújtam hozzá.
Adott egy puszit a homlokomra és az oldalamra tette a kezét.
- Fáradt vagy? - kérdeztem.
- Nem...viszont nem tudom, hogy Zayn-ék a te bulid után hogy tudnak még bulizni...
- Rendesen megünnepelnek engem! - nevettem el magam.
- Az biztos! Csak ne énekelve jöjjenek haza, mert lemegyek és kizárom őket a lakásból... - mondta mire felnevettem.
Felhúzta  a pólómat és simogatni kezdte az oldalam mire én a számba haraptam. A kezem az arcához emeltem és borostás arcán végighúztam majd megcsókoltam. Keze lejjebb csúszott és a combom kezdte el simogatni. Mikor belső combomhoz ért felnyögtem ő pedig elnevette magát.
- Na, mi az babe? Hagyjam abba? - kérdezte a számtól pár milliméterre. Annyira akartam őt hogy szinte a remegéstől hang sem jött ki a torkomon.
- Ne... - szóltam rekedten és közelebb bújtam hozzá, ha ez egyáltalán még lehetséges. Ismét simogatni kezdett gyengéden és párszor kényes helyre ért ahol sóhajtozni kezdtem.
- Légy szíves ne kínozz! - motyogtam a mellkasába.
- Van időnk és miénk a ház szóval nem sietem el. - mondta szórakozottan mire szenvedő fejet vágtam és tudtam, hogy most neki tényleg az a célja hogy megöljön. A nyakamhoz hajolt majd puszilgatni és csókolgatni kezdte közben a keze elkalandozott egy kicsivel, lentebb azaz a melleimnél. Masszírozni kezdte azokat majd a hasamhoz tért át a puszilgatással és haladt egyre lejjebb.
- Louiis nem bírom! - nyűgtem és fészkelődni kezdtem alatta, de ő lefogott. A bugyimon keresztül kezdett el izgatni én pedig nem bírtam magammal. Abbahagyta és ráérősen megcsókolt.
- Louis basszameg csináld már! - szóltam rá.
- Micsodát? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Húú de utállak ilyenkor! - nevettem el magam. Keze végigsiklott a hasamon és a bugyimba nyúlt. Ujjaival kezdett el izgatni majd egy ujját felnyomta és pumpálni kezdett. A számba haraptam és felnyögtem. Megállt majd kihúzta belőlem.
- Louiis. - sóhajtottam.
- Mi az baby?
- Kérlek!
Elnevette magát majd felnyomta rögtön három ujját és gyorsan pumpálni kezdett, ami kicsit fájt, de pár másodperc múlva a fájdalmat felváltotta az élvezet.
Nyögni és sóhajtozni kezdtem majd mikor már éreztem, hogy el fogok menni Louis nevét kezdtem sóhajtozni csak, hogy ő abbahagyta.
- Bazd meg Tomlinson ne szórakozz velem! - ripakodtam rá. Lassan lehúzta rólam a bugyimat majd megcsókolt. A boxeréhez nyúltam, de elvette onnan a kezem.
- Nem...még nem... - dörmögte és simogatni kezdte a belső combom. Már teljesen feladtam és úgy voltam vele, hogy én itt fogok elhalálozni mikor végre lehúzta magáról a boxerét és a bejáratomhoz helyezte magát. Ott is kicsit szórakozni kezdett velem majd hirtelen belém ereszkedett és mozogni kezdett. Nekem nem kellett sok ugyanis pillanatok alatt jött az a kellemes érzés. Ívbe feszült a hátam majd Louis nevét hajtogatva mentem el. Lou lökött rajtam párat majd ő is elment. Kicsúszott belőlem és ledőlt mellém.
- Hogy te milyen szemét vagy! - lihegtem.
- Visszaadtam a múltkorit mikor te is kínoztál, mert nem mondtam el, hogy Párizsba megyünk...
- Én itt majdnem meghaltam! - nevettem el magam és gyorsan magamra húztam a bugyim.
- Szórakoztató volt, ahogy könyörögtél! - kuncogott.
- Hát nekem nagyon nem volt az! - mondtam durcásan.
- Gyere ide te hisztis! - húzott magához majd nyomott egy puszit a fejemre.
- Jó éjt. - motyogtam mosolyogva.
- Neked is kicsim. - suttogta.
Pár perc múlva már el is aludtam.

2 megjegyzés: