65.fejezet~

Sziasztok! Bocsánat hogy sokáig nem volt rész csak a suliban év végi hajtás volt és mindegyik tanárnak most jutott eszébe hogy kevés jegyünk van… De most itt van a rész, úgyhogy jó olvasást kívánok! xx

*1 hét múlva*

Éppen a szobámban vagyok és készülődök, ugyanis 8-kor kezdődik a fiúk koncertje és Zoe-val úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és megnézzük őket.

- Jessy kész vagy? - kiabált át Zoe a szobájából.

- Kész! - kiabáltam vissza majd átmentem.

- Akkor menjünk! - vette el az asztaláról a kocsi kulcsot és lementünk az autóhoz, ami amúgy a Harry-é.

Fél óra múlva ott voltunk a stadionnál. Viszonylag hamar átjutottunk az őrökön és be tudtunk menni a színpad mögé.

- Sziasztok! - köszönt Liam a kanapéról.

- Szia Liam! Többiek? - kérdeztem és körülnéztem.

Zayn valahova elkóborolt, Niall és Harry kaja után kutat, Louis meg még a pólóját keresi a fürdőben.

- Áhh az enyém megvan! - nevettem el magam és bementem a fürdőbe.

- És most egyedül keressem meg Harry-t? - kiabált utánam Zoe.

- Pontosan! - szóltam ki majd Lou-hoz léptem és átöleltem meztelen felső testét.

- Szia, baby! Segíts keresni a pólóm!

- Mikor láttad utoljára? - tettem csípőre a kezem.

- Egy fél órája kb.

- És hol?

- Itt!

Kinéztem Liam-re aki vigyorogva csipszet zabálva ült a kanapén.

Odasétáltam majd kiraktam a kezem elé.

- Mi az? - kérdezte.

- Add ide Louis pólóját!

- Miért lenne nálam? - vágott ártatlan fejet.

- Mert mostanában gonosz és pimasz lettél.

- Ez nem igaz! - nevette el magát.

- Kérem vagy megkeserítem az estédet! Remélem, reggel nem akarsz majonézes arccal kelni!

- Jó! Tessék! - adta át gyűrötten.

- Te komolyan ráültél a fellépő pólójára? - kérdeztem majd megforgattam a szemem és kutatni kezdtem a szekrényben abban reménykedve, hogy tartanak itt vasalót.

Tényleg találtam egyet, úgyhogy gyorsan kivasaltam Louis pólóját, míg ő Liam-el birkózott.

- Találtunk két pizzát! - rontott be Harry és Niall Zoe-val a hátuk mögött.

- Kaja! - kiabált fel a két verekedő fiú és rávetették magukat az ételre.

- Mintha otthon nem lenne mit enniük... - morgott Zoe mire felnevettem.

- Hát te mit csinálsz? - jött mellém.

- Vasalom Louis pólóját, mert az az idióta Liam ráült és összegyűrte...

- Ejnye Liam! - nevetett fel az unokatesóm.

Mikor kész lettem a pólóval odaadtam Lou-nak, aki rögtön felvette és adott egy csókot érte.

- Na, én is kerek abból a pizzából! - hajoltam a dobozok felé.

- Pizza illatot érzek! - toppant be Zayn is.

- Hát nem véletlenül! - nevetett Lou.

Elvettem egy pizzát majd leültem a kanapéra, ahogyan a többiek is.

- Hány óra? - kérdeztem.

- 19:55! - válaszolta Niall.

- 5 perc és kezdünk! Gyertek, mondjuk el az imát és nyomás felszerelni magunkra a kütyüket! - mondta Zayn mire a többi fiú csodák csodájára szót fogadott neki, de csak gondolom, azért mert mindannyian szeretik a rajongóikat és nem akarnak elkésni. Ideje volt nekünk is lemenni a színpad mellé, úgyhogy el is indultunk. Megálltunk kicsivel a hangfalak mellett így egy szinten lehettünk a színpaddal, de a közönség számára takarva voltunk a fiúk viszont tökéletesen láthattak minket hisz ott voltunk tőlük pár méterre. Pontban 8-kor felszaladtak a fiúk és elkezdődött a koncert. Az első számuk a Little Black Dress volt, amit imádok. Elkezdtem rá táncolni majd mikor a számnak vége lett sikítani és tapsolni kezdtünk Zoe-val együtt. A koncert felénél azért hosszabb ideig megálltak és beszélgettek a közönséggel meg persze hülyeségeket csináltak, mint például fejen álltak, különböző hülye táncokat jártak és Louis birkózott Liam-el. Ledőltek oda elénk Lou pedig nevetve felnézett rám mire én is nevetni kezdtem és megcsóváltam a fejem. Mint az óvodások...

Már éppen a koncert végéhez közeledtünk mikor szédülni kezdtem. Nem voltam teljesen jól már reggel, sem de betudtam a tegnap elfogyasztott tömérdek hamburgerevésnek ugyanis Niall-el versenyeztem, ami valljuk be nem volt jó ötlet.

- Zoe én visszamegyek a Backstage-be úgyis mindjárt vége lesz...

- Oké nyugodtan!- simította meg a karom. Visszasétáltam és leültem a kanapéra. Kicsit hányingerem is volt ezért kibontottam egy vizet és kortyolgatni kezdtem hátha elmúlik. 5 perc múlva berontottak a többiek teljesen feldobódva.

- Mi a baj Jess? - kérdezte Zayn.

- Csak kicsit hányingerem van így bejöttem.

- Mindjárt megyünk haza és akkor veszel be gyógyszert.. - mondta Lou.

Megvártuk, míg átöltöznek majd kimentünk a kocsihoz. Mi Zoe-val a Harry kocsijával mentünk az 1D házhoz a srácok pedig a kisbusszal. Mindenki épségben oda ért bementünk majd Lou-tól kaptam egy hányinger csillapítót és felmentünk a szobájába.

- Csak hányingered van? - kérdezte és leült az ágyra.

- Igen, de most már jobb. - mosolyodtam el és az ölébe ültem.

- Nézzünk, valami filmet vagy inkább aludjunk? - kérdezte.

- Aludjunk...én fáradt vagyok, de gondolom most a koncert után te is...

- Oké akkor megyek zuhanyozni!

- Oh, azt is kellene? Fürdess meg! - nevettem el magam.

- Én szívesen megfürdetnélek! - kacsintott és lerakott az öléből.

- Azt valahogy elhiszem... - nevettem el magam.

Amíg ő fürdött én ledőltem az ágyra és behunytam a szemeim.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mozgolódásra keltem. Kinyitottam a szemeim és megláttam az ablakon beszűrődő napfényt és Louis-t mellettem. Be voltam takarva és le voltam öltöztetve bugyira meg pólóra. Ezek szerint tegnap este elaludtam...  Ásítottam egyet majd nyújtózni kezdtem és teljesen Louis felé fordultam.

- Jó reggelt! Tegnap rendesen bealudtál! - nevette el magát.

- Fáradt voltam.. - mosolyodtam el.

- Észrevettem! Van még hányingered?

- Van! - szontyolodtam el.

- Az nem jó...többet nem versenyzel Niall-el. Neki kutya baja! - nevetett fel.

- Haspók...

- Az!

- Nagyon szexi voltál tegnap a színpadon! - vigyorogtam.

- Igen? - húzott magához és ajkait a nyakamra nyomta.

- Igen! - kuncogtam és megcsókoltam.

- Harry nem érdekel! Hagyj békén! - hallottam Zoe kiabálását.

- Ajjaj! - nyögte Lou.

- Jessy én hazamegyek! Nem maradok itt ezzel az idiótával egy légtérben! - rontott be az ajtón.

- Neked is jó reggelt Zoe! - vigyorgott Louis mire az unokatesóm egy mérges pillantással jutalmazta meg.

- Védj meg! - suttogta Lou és elbújt a hátam mögött.

- Mi a baj? - nevettem el magam.

- Ez az idióta barom tegnap este kacsintgatott egy csajra, és amikor hazaértünk rám akart mászni! Nem lehetett leállítani!

- Nem kacsintgattam semmilyen lányra babe! - ment a háta mögé Harry mire nekem nagyra tágultak a pupilláim ugyanis láttam Zoe szemében, hogy bizony most ütni fog. És ez sajnos be is következett, amit Harry érzékeny része bánt.

Összecsuklott az ajtóban összeszorított szemekkel.

- Egyre jobb ez a mozi! - nevetett Lou a hátam mögött.

Fújtatott egyet Zoe majd leviharzott a földszintre. Lou-val elnevettük magunkat és kizavartuk Hazz-t miután kiszenvedte magát. Igen tudom, hogy nem vagyunk valami együtt érzőek, de hát ez nem komoly összeveszés, úgyhogy nem is nagyon foglalkoztunk velük.

- Ójajj Louis... - mondtam majd abban a pillanatban felálltam az ágyról és a fürdőbe rohantam kidobni a rókacsaládot. Miután végeztem kiöblítettem a szám és visszamentem hozzá.

- Nem mész el orvoshoz? Nagyon megronthattad a gyomrod! - mondta aggódva.

- Igazad van el kéne mennem!

- Na, akkor gyorsan!

- Most? - kérdeztem.

- Aha!

- Jössz?

- Nem! Hívd el magaddal Zoe-t most úgyis hisztis ő is! - nevetett fel.

- Okés! - vigyorodtam el és a cuccaim után kezdtem el kutatni.

Gyorsan felvettem őket majd sminkeltem és megcsináltam a hajam.

- Szia, édes majd jövök! - nyomtam puszit a szájára és lementem a földszintre ott pedig ki az ajtón.

Hamar haza értem ahol már Zoe ebédet főzött.

- Hmm de jó illatok vannak! - mosolyodtam el.

- Aha! Mindjárt kész! Kérsz?

- Most nem! Elkísérsz orvoshoz?

- Mert? Baj van?

- Csak a versenyünk Niall-el. Reggel hánytam is!

- Júúj akkor menjünk! - mondta majd a kaját levette a tűzhelyről és magával húzott az ajtó felé.

Beszálltunk Hazz kocsijába mivel Zoe lenyúlta és elindultunk a kórház felé.

- Na, és mi is volt ez pontosan Harry-vel? - kérdeztem mire elnevette magát.

- Azért jól megütöttem a babagyárát! - kuncogott.

- Azért azt mi is élveztük! - nevettem.

- Amúgy semmi csak most érzékeny vagyok kicsit és túlreagáltam, de majd megbeszéljük!

- Nagyon helyes! - mosolyodtam el. Nemsokára oda is értünk a kórházhoz. A recepcióhoz léptünk és megkérdeztük, hogy mikortól rendel az orvosom. Szerencsénk volt, mert már egy órája bent van. Nem volt senki a váróban ezért bekopogtam Zoe-t pedig leültettem kint.

- Jó napot doktor úr! - köszöntem és bementem.

- Szia! Mondd, miben segíthetek! - mondta kedvesen.

- Tegnap óta hányingerem van és ma reggel hánytam és a fejem is fáj.

- Áh..egyéb tünetek? Szagokra érzékenység esetleg?

- Nem.. - ráztam meg a fejem

- Figyelj mivel már korábban is voltál itt ilyen panaszokkal jobb lesz, ha elküldelek vért venni és ultrahangra.

- Oh..oké... Most menjek?

- Igen tessék a papírok és átszólok, hogy mész!

- Oké köszönöm! - mosolyodtam el.

Kimentem majd rögtön letámadott az unokatesóm.

- Na mizu?

- Mennem kell vérvételre és ultrahangra..

- Mert? Ugye nincs nagy baj??

- Nincs! Menjünk, ne várjanak ránk sokáig.

Bekopogtattam a vérvételeshez ahol pillanatok alatt levették a vért azután mentem az ultrahangoshoz.

- Jó napot! - mosolyogtam a nőre.

- Szia! Gyere beljebb!

Bementem majd az ágy mellé léptem.

- Feküdj le és húzd fel a pólód! - ült le a gép mellé.

Egy átlátszó hideg trutyit nyomott a hasamra és a kis műszert kezdte el rajtam húzogatni.

- Most voltál vérvételen, ha jól tudom... - mondta.

- Igen!

Hümmögött egy párat a monitort nézve majd közelebb hajolt hozzá és hunyorítani kezdett és egy helyen megállt a műszerrel. Elmosolyodott majd felém fordította a monitort.

- Látod azt a kis fehér foltot ott lent? - kérdezte mire jobban megnéztem.

- Igen.. Mi az? - kérdeztem.

- Egy kis embrió! - mosolygott továbbra is én meg lesokkolódtam.

Hogy az én hasamban egy kisbaba van? Mi van? Terhes vagyok??

- Nem az nem lehet.. - hunytam le a szemem.

- Oh...nem szeretnéd  megtartani?

- De! Persze...csak...

- Betöltötted már a 18-at kedveském?

- Be!

- Akkor nem kell szólni a szüleidnek!

- Még jó... - motyogtam még mindig döbbenten.

- Hogy ha már így kiderült elmondok mindent! Addig töröld le a hasad és ülj fel! - adott oda egy törölközőt.

- Na, szóval! A baba most 7 hetes és 4 na...

- Hogy mennyi?? - szakítottam félbe.

- Nem voltál kívánós? Vagy nem voltál rosszul reggelenként? Vagy esetleg egész nap?

- Ez a rosszullét tegnap kezdődött el.

- Hát kinél mikor! Ez természetes...nem mindenkinek jelentkeznek a tünetek már az elején...

- Istenem hogy én mekkora hülye vagyok...hát nem vettem észre hogy már késik egy ideje... - csaptam a fejemre.

- Igen ezt jó lett volna követni! - mosolyodott el.

- És akkor ez már biztos? Mármint...

- Igen! Terhes vagy!

- Huh...ezt...el sem hiszem..

- Sokan vannak ezzel így! - nevetett.

- Tessék, adok beutalót még egy  két vizsgálatra és akkor, ha elintézted mehetsz!

- Oké és...köszönöm, hogy ilyen kedves volt! - intettem mosolyogva.

- Nincs mit! - mondta.

Kimentem az ajtón és az unokatesómhoz sétáltam.

- Ne kérdezz még semmit! Hozd, el a vérvétel eredményem légy szíves addig én még elintézek valamit! - mondtam majd elindultam  egy másik ajtó felé ahol elvégeztek rajtam pár vizsgálatot.

Bő negyed óra múlva készen is lettem. Felhívtam Zoe-t aki mar kint ült a kocsiban, úgyhogy kimentem hozzá.

- Na, mi van? Mi az? Mondd már! - fordult felém, de én még mindig lesokkolva némán ültem és azon gondolkoztam, hogy most hogy lesz ez az egész.

Louis ki fog dobni. Nem tehetem tönkre a karrierjét. Én nem tudok nélküle élni.

- Jessica! - kezdett el rázogatni Zoe.

- Mi van? - kiabáltam rá.

- Elmondanád, hogy mi bajod van?

- Zoe én....terhes vagyok...

- Hogy mi van? - tágultak ki a szemei.

- Babám lesz Louis-tól. - mosolyodtam el, mert akármennyire is féltem, ez a gondolat boldogsággal töltött el hisz egy olyan ember gyermekét hordom a szívem alatt, akit mindennél jobban szeretek.

- Biztos? - tátotta a szájat mire elnevettem magam.

- Biztos!

- Tessék amúgy itt a leleted! - nyomta a kezembe. - Elmondod Louis-nak?

- Hát el kéne...

- Jajj annyira örülöök! - ölelt meg szorosan.

- Én is most már csak Louis reakciójától félek...mi van, ha kidob?

- Jajj ne legyél már hülye! Szeret téged és nincs akadálya a babának!

- Kivéve két dolgot! Hogy ő egy sztár és hogy fiatalok vagyunk..

- Oh, a mai világba.. - legyintett.

- Menjünk haza.. - mondtam.

- Oké! - vigyorgott majd a gázra lepett. Csörögni kezdett a telefon és Louis nevét írta ki.

Nyeltem egy nagyot majd a fülemhez helyeztem a telefont.

- Kicsim! Jól vagy? Mi volt az orvosnál? - szólt bele.

- Jól vagyok! Gyere át és elmondom!

- Van valami baj?

- Hát...

- Jess ne ijesztgess!

- Nem ijesztgetlek! Csak gyere..

- Oké nem sokára ott vagyok!

- Oké! - mondtam majd letettem. 10 perc múlva hazaértünk. Bementünk majd elpakoltam az orvostól kapott papírokat és leültem a kanapéra ahogyan Zoe is.

- Zoe én félek...

- Lehet, hogy eleinte ki fog akadni, de aztán majd megbarátkozik a helyzettel!

- Hát remélem...ez nagy felelősség!

- Az biztos! De itt vagyok neked én is és a srácok is!

- Köszönöm! - mosolyodtam el. Csöngettek ezért felálltam ajtót nyitni.

- Én fent leszek, ha baj van lejövök! - mondta Zoe és felment.

Nyeltem egy nagyot majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam.

- Szia. - köszöntem Louis-nak, aki bejött és megcsókolt.

- Na mizu babe? - kérdezte és leült a kanapéra én pedig mellé.

- Hát...

- Ugye nem vagy beteg?? - kérdezte aggódva.

- Nem..

- Akkor? Jessy mondd már! - sürgetett.

- Louis én...babát várok! - mondtam ki kerek perec és félve ránéztem.

Csend lett. Az arcát vizsgáltam, de nem tudtam semmi kivenni belőle. Nem szólt egy szót sem csak nézett engem.

- Hogy mi? - vonta össze a szemöldökét pár másodperc után.

- Jól hallottad!

- Ugye nem szívatsz, mint a múltkor?

- Ez most halál komoly!

Sóhajtott egyet majd felállt és járkálni kezdett.

- De hát az, hogy lehet? Védekeztünk!

- Ezek szerint egyszer nem...

- Hogy lehettünk ennyire felelőtlenek? - csattant fel.

- Louis ne kiabálj! - mondtam nyugodtan.

- Most ne csitítgass! Mi lesz így a karrieremmel? Hmm? Hogy marad ez titokban? Tönkre fogja tenni a karrierem!

Ideges lettem ettől a kijelentésétől és legszívesebben felpofoztam volna ott helyben.

- Te csak a karrieredre tudsz gondolni? Mind a ketten hibásak vagyunk! De ő a mi babánk és ő nem tehet semmiről! Ha a karriered fontosabb, mint mi akkor nem kell felnevelned! Elköltözöm anyáékhoz te meg énekelgethetsz meg csajozhatsz! - kiabáltam.

- Én...nem tudom Jessy...

- Nem hiszem, hogy akkora teher ez! Ugyanúgy lehet karriered a gyerek mellett is!

- Ezt te nem érted! - mondta és az ajtó felé indult.

- Louis kérlek, ne hagyj itt! - szóltam utána, de már csak az ajtócsapódást hallottam és a kocsi fékjének csikorgását. Lerogytam a kanapéra és sírni kezdtem. Mi van, ha szakít velem? Én abba beleőrülök hisz szeretem mindennél jobban! Lábdobogást hallottam majd Zoe ült le mellém és megölelt.

- Ne sírj! Ő csak most tudta meg! Kell neki egy kis idő, míg feldolgozza...

- És ha nem fogadja el?

- Ajj Jessy! Louis szeret téged! Látom, ahogyan beszél rólad, amikor nem vagy ott, vagy amikor a szülinapi bulidat rendezte...fontos vagy neki és a baba is az lesz...

- Ígéred? - kérdeztem.

- Ígérem! Menj, mosd meg az arcod és fújd ki magad!

- Oké.. - mosolyodtam el és elmentem arcot mosni. Azután már egy kicsit jobban éreztem magam.

- Kereszt anyunak elmondod? - kérdezte.

- Anyával még várok és szerintem Jay-el is....először az kéne, hogy Louis megbéküljön.. - sóhajtottam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az ágyon fekszem az ölemben a laptoppal és terhességről olvasok. Már elég sokat tudtam meg és egyre jobban örülök neki hogy ez így alakult. Louis még nem keresett pedig már este 10 óra van. Nagyon álmos voltam, úgyhogy letettem a laptopot és elmentem zuhanyozni. Miután kész lettem befeküdtem az ágyba és megpróbáltam aludni. Pár perc forgolódás után sikerült álomba merülnöm.