68.fejezet~

Sziasztok! Sajnálom, hogy még koncert előtt nem tudtam feltenni részt, de tényleg fáradt voltam meg persze utána is! Felejthetetlen és fantasztikus élmény volt eljutni oda. A srácok csodálatosak voltak és még mindig sokkos állapotban vagyok pedig már két nap eltelt. A torkom nem a legjobb állapotban van, de megérte! Kívánom, hogy ti is jussatok el és váljon valóra az álmotok! A részhez pedig jó olvasást kívánok! Puszi! xx

*1 hónap múlva*

Éppen a szobámban vagyok és készülődöm, ugyanis Louis nemsokára jön értem és megyünk az orvoshoz.

Most megyek először amióta megtudtam, hogy terhes vagyok.

Igazából nagyon izgulok, mert már nemsokára a 13. hétbe lépek és már lehet majd hallani a szívhangját is.

Dudaszót hallottam ezért fogtam a cuccaimat és lesétáltam az emeletről. Köszöntem Zoe-nak majd kimentem és beültem a kocsiba.

- Szia. - mondtam Lou-nak és egy csókot is kapott.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Aha! - mondtam mosolyogva.

Most már nincs annyit hányingerem és nem szaladgálok a WC-re sem. Két héttel ezelőtt ez olyan durva volt, hogy egy napomat a fürdőben töltöttem. Most már kezdenek ezek a tünetek elmúlni ám a hasam egy picit sem akar gömbölyödni és ez aggaszt.

Dr. Rayen az orvosom, akinél először voltam ultrahangom nagyon kedves nő és szerintem nála is fogok majd szülni.

Rendelésen kívül fogad minket, aminek mi nagyon örülünk.

- Mikor odaértünk kipattantam a kocsiból és Louis-val együtt a kórház felé indultunk.

- Jess ne ugrabugrálj már! Nem lehet! - mondta mosolyogva Lou.

- De olyan jó kedvem van! - nyűgölődtem.

- Pedig a vizsgálat után el akartalak vinni cukrászdába, de így is egy csomó energiád van, nem kell ahhoz süti!

- Cukrászda? Úúú menjünk! Úgy megkívántam a Mignon-t! Ígérem, nem fogok ugrálni! - néztem rá szempilla rebegtetve mire elnevette magát. Bementünk a kórházba majd a megfelelő ajtóhoz sétáltunk és bekopogtattunk.

- Gyertek! - szólt ki.

- Jó napot! - léptünk be.

- Sziasztok! Áh Jessy ő itt az apuka? - nézett mosolyogva Lou-ra.

- Igen! - vigyorogtam.

- Na, akkor gyere, feküdj le az ágyra és húzd fel a pólód!

- Oké!

Megtettem, amit mondott Lou pedig mellém állt és megfogta a kezem. Rám nyomták ismét azt az átlátszó hideg trutyit és már meg is jelent a képernyőn a pocakom tartalma.

- Oh, igen! Látjátok? Ott van! - mutatott egy pacára.

Ránéztem Lou-ra aki csak a képernyőt nézte mosolyogva.

- Már akkora, mint egy kisebb narancs! Szépen fejlődik! A belső szervei teljesen kifejlődtek és már a nemének is látszódnia kéne egy kicsit, de mivel nagyon takargatja, ezért nem tudom megmondani.

-  És miért nem gömbölyödik a hasam? - kérdeztem.

- Mert ő lesz az első babád és ezek szerint elég izmos hasad van, és nem akar nyúlni, de ez a baba szempontjából nem probléma ő, elfér odabent. Pár hét és látszani fog hidd el!

- Akkor jó! - mosolyogtam.

- Szívhangot meg szeretnétek hallgatni? - kérdezte mire bólogatni kezdtünk.

Bekapcsolta és egy nagyon gyors dobogó hangot hallottunk.

- Ne ijedjetek meg ennek ilyen gyorsnak kell lennie!

- Akkor jó! - nevettem el magam.

Odaadta a törölközőt és letörölhettem a trutyit.

- Mivel mar túl vagy a kritikus 12. héten ezért már jobban újságolhatod, hogy babát vársz! Tessék, itt vannak a papírok és reméljük, hogy a 20. héten már nagy pocakkal jössz! - mosolygott.

- Hát azt én is! Köszönjük! - mondtuk majd elköszöntünk és kimentünk.

- Na? Milyen volt? - néztem Lou-ra.

- Nagyon jó! - mosolyodott el és megölelt.

- Akkor megyünk sütizni? - kérdeztem mire elnevette magát és belepuszilt a hajamba.

- Megyünk! - mondta és megfogta a kezem.

Kimentünk a kocsihoz majd beültünk és a kedvenc cukrászdánk felé vettük az utat.

Ott vettünk nekem egy tucat Mignon-t és a többiekre is gondoltunk majd az 1D ház felé vettük az irányt.

Mikor beértünk mindenki a kanapén döglött.

- Úú Jessy! Milyen volt az ultrahang? - ugrált ide Zoe.

- Nagyon jó! Már a nemét is megtudhattuk volna, csak nem akarja megmutatni. - görbítettem le a szám.

- És Louis hogy reagált? - suttogta.

- Irtó cuki! Végig csillogó szemmel nézte a monitort és...nagyon örül! Elvitt cukrászdába is!

- Hol a sütim? - kérdezte.

- Honnan tudod, hogy neked is hoztunk?

- Mert a kedvenc unokatesódat annyira szereted, imádod, hogy biztos hoztál neki!

- Louis kivitte a konyhába! - nevettem el magam mire ő kisprintelt.

Én is utána sétáltam és kivettem egy sütit majd a fiúk közé ültem, ami nem volt jó ötlet.

- Nem is látni, hogy terhes vagy! - emelte fel Harry a pólóm.

- Mert ő lesz az első babám! - ettem tovább a sütim.

- Honnan van sütid? Nekem nem hoztál? - kérdezte Niall sértődötten.

- Konyha! - mondtam mire kifutott.

- Van süti a konyhában? - kérdezték mire bólintottam így mindenki eltűnt mellőlem.

A kezembe vettem a távirányítót és a zene csatornára kapcsoltam.

- Niall baszki az az én sütim! - hallottam meg Harry hangját.

- De olyan irigy vagy!

- Ott van egy csomó süti! Miért az utolsó kókuszost kell elvenni?

- De én azt is szeretem!

- Te mit nem szeretsz? - nevetett fel és leült mellém.

- Jessy nem kéne szólni már a szüleinknek? - kérdezte Louis.

- Hát kéne, csak félek! - nevettem.

- Gyere fel a szobámba és felhívjuk őket.

- Nem személyesen kéne? - kérdeztem és felálltam.

- Meg akarsz halni? - nevette el magát.

- Olyan biztató vagy néha! - forgattam meg a szemem és felmentem vele a szobájába.

Leültünk az ágyra és Louis betárcsázta az anyukája számát majd kihangosítva letette közénk.

- Most te beszélsz, anyánál meg én! - mondtam.

- Oké!

- Szia, kisfiam! - szólt bele vidáman Jay.

- Szia, anya! - köszönt Louis is.

- Miért hívtál? Csak nincs valami baj?

- Hát baj az nincs...

- Akkor? Nyugodtan mondd most aludtak el a babák és egyedül vagyok, itthon most éppen pihenek.

- Oh, az jó! Ígérd, meg hogy nem emeled fel a hangod és nem rakod le!

- Jézusom Louis mit csináltál már megint? - kérdezte ijedten.

- Semmi rosszat!

- Akkor?

- Nagymama leszel! - mondta komolyan, de ahogy rám nézett és meglátta az arcom majdnem elröhögte magát.

- Hogy mi? Jessy terhes? Jézusom! Gyerekek ezt jól meggondoltátok?

- Hát igazság szerint hirtelen jött, de én örülök neki és Jess is.

- És ő most hol van?

- Szia, Jay! - köszöntem bele.

- Szia, drágám! Jól vagy?

- Tökéletesen!

- Miért kiabálnék? Felnőttek vagytok már és magatokat tartjátok el!

- Ez így igaz! - mondta Lou.

- De olyan fiatalon leszek nagymama!

- Hát ez van! - nevetett Lou.

- Jessy ha valami kérdésed van vagy nem vagy biztos valamiben szólj és segítek!

- Köszönöm szólni fogok! - mosolyogtam.

- Na de megyünk anya még a Jessy anyukájának is el kell mondanunk!

- Oké! Viszont már bemutathatnátok nekünk, mert már kíváncsiak vagyunk rájuk!

- Majd összehozunk egy találkozót, szia!

- Sziasztok! - köszönt el majd letette.

- Hát ezt jól fogadta! - vigyorodtam el.

- Egész jól! Már csak anyukád van hátra!

- Ja.. - fújtam ki a levegőt.

- Ne legyél ideges, mert én is az leszek!

- Ja, nem vagyok ideges csak már nagyon éhes!

- Ezután elmegyünk enni! Jó?

- Oké!

Betárcsáztam anya számát és én is kihangosítottam a telefont.

- Szia Jess! - szólt bele.

- Szia, anya!

- Mondd mi a baj! Nem szoktál te engem hívni ilyenkor!

- Csak közölni szeretnék, valamit mielőtt esetleg a tévéből tudod meg!

- Igen? Mondd, nyugodtan szívem éppen szünetem van!

- Nagymama leszel!

- Hogy micsoda? - kérdezett vissza.

- Babát várok!

- Úristen...hát én nem tudom, mit mondjak! Nem hittem, hogy ilyen fiatalon anyuka leszel!

- Nem haragszol?

- Miért haragudnék? Louis hogy viseli?

- Eleinte kicsit nehezen fogadta, de már nagyon örül neki és nagyon várja!

- Én örülök, nektek kislányom csak meg ne bánjátok!

- Nem fogjuk!

- Remélem! Ha bármiben segíthetek, szólj, én itt vagyok és Louis-nak üzenem, hogy kitartás, mert hát én nagyon hisztis voltam terhesen....

- Én a nélkül is az vagyok! - nevettem el magam Louis pedig hevesen bólogatni kezdett.

- Na, én megyek! Lejárt a szünetem! Vigyázz magadra!

- Oké, szia! - köszöntem el majd leraktam.

- Te csak ne bólogass ilyen hevesen! - csaptam Louis combjára.

- Csak egyet értettem veled! Már ez is baj? - nevetett.

- Inkább menjünk enni! Pimasz vagy!

- Na, gyere! - mondta majd felállt és az ajtó felé indult.

Lementünk a földszintre majd elköszöntünk a srácoktól és autóba pattantunk.

- Hova? - kérdezte.

- McDonald's?

- Biztos, hogy lehet neked ilyet sűrűn enned?

- Azt mondták, hogy ami nekem jól esik az a babának is. Majd szól, ha valami nem tetszik. - vontam meg a vállam.

- És eddig mi nem tetszik neki? - nevetett.

- Az hogy éhes! - kuncogtam.

Pár perc múlva már a menümmel az ölemben ültem és falatoztam.

- Van valami dolgod ma? - kérdeztem.

- Nincs.. miért?

- Nem megyünk akkor el anyukádhoz?

- Felőlem mehetünk! - vonta meg a vállát.

Ide adta a telefonját hogy szóljak a többieknek, hogy estig nem látnak minket majd nem sokkal később be is aludtam.

- Kicsim ébredj! - hallottam meg Louis hangját és a motor is leállt alattunk. Szóval megérkeztünk. Nyújtóztam egy nagyot és kiszálltam a kocsiból. Összekulcsolta a kezeinket majd az ajtóhoz léptünk és benyitottunk.

- Gyerekek, de örülök, hogy itt vagytok! - jött elénk a nappaliból Jay. Megölelt mindkettőnket és beljebb invitált.

- Többiek? - kérdezte Lou.

- A lányok még négyig iskolában lesznek Dan este nyolcig dolgozik, úgyhogy hármasban vagyunk itthon.

- Jajj tényleg! Hol vannak a babák? - kérdeztem.

- Egy fél órája fektettem le őket aludni, úgyhogy egy picit most nyugtom van...

- Na, meséljetek! Hány hetes vagy? - kérdezte.

- Most léptem be a 13.-ba!

- Húú akkor mar túl vagy a reggeli rosszul létes fázison!

- Már túl! Bár még néha rossz, de amúgy már elmúlt.

- Nem nő még a hasad...

- Tudom, de azt mondta a doktornő, hogy emiatt ne legyek ideges...

- Ne is...addig örülj, amíg tudsz aludni meg hajolni! - nevette el magát.

Ebben a pillanatban felsírtak az ikrek.

- Bemehetünk értük mi? - kérdeztem.

- Persze! Nyugodtan! - mosolyodott el.

Bementünk a szobába és mikor megláttam őket eltátottam a szám. Hihetetlenül megnőttek hisz már 3 hónaposak. Kivettem Doris-t Louis pedig az öccsét. Elkezdtem csitítgatni és ringatni, ami nagyon tetszett neki, mert pillanatokon belül vissza is aludt. Louis elkezdett grimaszolni a picinek mire ő elkezdett mosolyogni és sikongatni.

Louis tisztába tette majd Ernest is visszaaludt. Mire kimentünk már itthon volt Phoebe és Daisy. Ideszaladtak és megöleltek minket.

- Úgy hiányoztatok! Meddig maradtok? - nézett fel ránk Daisy.

- Vacsi után megyünk! - húzta el a száját Lou.

- Ohh.. - hajtották le a fejüket.

- Jess jössz játszani? - fogta meg a kezem Phoebe.

- Ki nem hagynám! - nevettem el magam majd felmentem velük a szobájukba.

Egészen vacsiig elvoltunk közben a két nagyobb lány is hazaért.

- Gyerekek gyertek, le vacsora van! - kiabált fel Jay.

Elpakoltuk a játékokat majd lementünk. Már Dan is itthon volt így köszöntünk neki ő pedig gratulált a babához. Megvacsiztunk és közben segítettünk a babákat megetetni majd eljött az idő a búcsúzkodáshoz.

Mindenkit végig ölelgettünk és elindultunk.

- Nehogy elaludj nekem, mert én is el fogok! - nevetett Louis mikor elindultunk.

- Hmm, 10 óra van és éjfél körül fogunk hazaérni. Be fogok aludni! - nyűgtem.

- Nézd már, meg hogy a kesztyűtartóban van -e még Red Bull! - mondta.

Lenyitottam és még kettő volt. Az egyiket kivettem kibontottam és Louis kezébe nyomtam.

- Kérsz? - kérdezte.

- Nem.. - mosolyodtam el és bekapcsoltam a rádiót. Elkezdtünk énekelni és egy kicsit fel is rázódtunk a végére. Éjfél után pár perccel hazaértünk és most úgy döntöttünk, hogy nem az 1D házba megyünk, hanem haza hozzám.

Be volt csukva az ajtó és mindenhol sötétség volt ezért rájöttünk, hogy Zoe ma nem itthon alszik.

Nagyon fáradtak voltunk ezért felmentünk a szobámba lezuhanyoztunk majd bebújtunk az ágyba. Nem telt bele 5 perc már aludtunk, is mint a bunda.