Louis szemszöge:
Másnap elég korán felkeltem ahhoz képest, hogy ma
nem kell semmi különösebbet csinálnom.
Lenéztem a mellkasomon fekvő szépségre és elmosolyodtam.
Szőke
tincsei az arcába hullottak és egy apró mosoly húzódott a száján. Szerencsésnek
mondhatom magam, hogy ő az enyém
hisz elviseli minden hülyeségem és kiborulásom és bármikor le tud nyugtatni. És
ami a legfontosabb szeret feltétel nélkül, amit nem sűrűn kapok, meg ebben a sztárvilágban hisz
mindenki csak azért barátkozik velem, mert én vagyok Louis Tomlinson. Egy csomó
csaj régebben is azért feküdt le velem, mert az 1D-ben vagyok.. de ő nem ilyen. Ő más és pont ezért imádom minden
apró hibájával együtt.
Rezegni kezdett a telefonom ezért óvatosan érte
nyúltam és megnéztem, hogy ki az. Az apám neve állt a kijelzőn. Mi a faszt akar ez ilyen korán?
Kinyomtam és letettem az éjjeliszekrényre.
Jessy mocorogni kezdett majd kinyitotta tengerkék
szemeit és rám nézett.
- Jó reggelt. - mosolyodtam el és egy tincset a füle
mögé tűrtem.
- Neked is. - mosolyodott el aranyosan és a
pocakjához nyúlt.
- Rugdos. - nyögte és a mellkasomba fúrta a fejét
mire én is a hasára tettem a kezem és simogatni kezdtem.
- Mész ma valahova? - nézett rám.
- Sehova. Egész nap együtt leszünk!
- Az jó lesz! - vigyorodott el és kicsit feljebb
ült.
- Hívott az apám. - ültem én is feljebb.
- És? Mit mondott?
- Kinyomtam. Nem akartalak felébreszteni.
- Hívd légy szíves vissza. Csak hagyd, hogy
elmondja, mit szeretne.
- Pénzt...mi mást?
- Louis. - nézett rám jelentőségteljesen mire elmosolyodtam és a
kezembe vettem a telefonom.
Imádom, mikor parancsolgat. Megkerestem a
híváslistába majd a fülemhez emeltem.
- Kisfiam! - szólt bele.
- Hello. - vetettem oda.
- Miért nem vetted fel?
- Nem akartam felkelteni Jessy-t.
- Áh! Róla lenne szó!
- Mégpedig?
- Mutasd be!
- Nem!
- Tényleg babát vár? Nagypapa leszek?
- Igen, de neked semmi közöd hozzá.
- Ne beszélj velem így! Az apád vagyok és jogom van
tudni!
- Áh, igen! Így hogy már felnőttem és van pénzem már az apám
vagy! Amíg kisgyerek voltam elő
nem toltad volna a képed!
- Tudod, hogy nem tehettem..
- Ahha...ezek csak kifogások!
- Kérlek, mutasd be Jessy-t!
- Legyen... - sóhajtottam. - De ha egy rossz szavad
is lesz... - folytattam.
- Már hogy lenne? Ígérem, kedves leszek!
- Te meg a kedvesség..
- Louis megmondtam, hogy ne beszélj így velem!
- Mikor és hol találkozzunk?
- Ma és 2 óra múlva nálam!
- Jó. - mondtam majd letettem.
- Ez durva volt. - mondta Jess.
- Rohadt ideges vagyok, ugyanis találkozni akar
veled és fog is.
- Ne legyél ideges...tudod nagyon jól, hogy nem
porcelánból vagyok, bírom a kritikát! - mosolyodott el.
- De nem akarom, hogy megsértsen téged.
- Lehet, hogy tök rendes lesz és visszafogja magát.
Nem akar téged elveszíteni!
Sóhajtottam egyet majd nyomtam egy puszit a
homlokára és bementem a fürdőbe
készülődni.
Jess szemszöge:
Amíg Lou készülődött addig lementem a konyhába és csináltam pár
darab meleg szendvicset majd felvittem a szobába. Enni kezdtem közben
bekapcsoltam a tévét, amiben éppen egy mese ment. Pár perc múlva nyílt a fürdő ajtó és Lou lépett ki rajta egy
szál törölközőben.
- Kész vagy? - mosolyodtam el.
- Kész! Csináltál kaját? - ült le mellém.
- Ahha! Meleg szendvics!
- Istennő vagy! - vett el egyet majd beleharapott.
- Megyek, lezuhanyozok! - jelentettem ki és bementem
én is a fürdőbe.
Leöltöztem majd felfogtam a hajam, hogy annyira ne
legyen vizes majd beálltam a zuhany alá.
10 perc alatt készen is lettem. Fogat mostam majd
kisminkeltem magam és a hajam felfogtam.
Kimentem a szobába és felöltöztem majd mosolyogva
Louis elé álltam, aki ugyancsak készen volt.
- Gyönyörű vagy! - sétált ide majd átkarolt és nyomott egy
rövid csókot a számra.
- Köszönöm szívem! - mosolyodtam el. - Mehetünk? -
néztem a szemébe.
- Menjünk! - sóhajtott majd elvette a kulcsot az
éjjeliszekrényről és
lementünk a lépcsőn.
- Hova mentek? - kérdezte Zoe aki mar a konyhában
ügyeskedett egy topban és egy bugyiban.
- Ennyire meleged van? - kérdeztem nevetve mire
durcásan rám nézett.
- Jó, na, most ez van! - durcizott.
- Louis remélem, valami máson legelteted a szemed..
- mondtam rá sem nézve.
- Én semmin se legeltettem a szemem! - tiltakozott.
- Helyes! - pacskoltam meg mosolyogva az arcát és
kiindultam.
- Ja, amúgy Lou apukájához megyünk! - kiabáltam
vissza mire egy okét üvöltött.
Beültünk a kocsiba majd elindultunk.
- Még korán van..menjünk valahova?
- Hova? - néztem rá.
- Mondjuk cukrászdába?
- Persze hogy még jobban elhízzon a seggem...
- Jessy alig szedtél fel pár kilót...
- De én nem érzem magam vékonynak!
- Pedig az vagy hidd el és ez a babának árt, ha az
anyja éhezteti.
- Nem is éheztetem! - raktam karba a kezem.
- Ne durcázz! Addig nem mozdulok a cukrászdából,
amíg két sütit meg nem ettél!
- Ahj jó.. - puffogtam és hátradőltem.
Nemsokára a cukrászdához értünk. Besétáltunk majd én
leültem az egyik asztalhoz addig Lou rendelt.
Pár perc múlva hozta is a sütiket magának meg
pluszba egy kávét is. Hozzáláttam, ami amúgy jól esett csak félek, hogy
meghízok, és aztán nem tudom majd leadni. Igazából csak a hasam nagy, de nem
nagyon látom már a lábaim és ez szörnyű... Miután megettük visszaültünk a kocsiba és
elindultunk London másik felébe Louis apukájához. Lou kezdett egyre feszültebb
lenni és ez által én is.
- Ne legyél ideges. Minden rendbe lesz. - kulcsoltam
össze a kezünket.
- Mi van, ha olyat mond, amivel megbánt téged?
- Akkor szépen visszaszólok neki valami frappánsat,
de amúgy nem akarok ellenséges lenni vele.
- Nem maradunk sokáig...
- Oké. - mosolyodtam el.
Nemsokára egy szép kertes házhoz értünk.
Leparkoltunk előtte majd
kiszálltunk és megfogtuk egymás kezét. Lou az ajtóhoz közeledve előre ment és bekopogott. Én már
láttam az apukáját képeken, úgyhogy nagy meglepetést nem okozhat.
- Sziasztok! - nyitott ajtót mosolyogva.
Hát igen...nincs valami barátságos arca, de hát ez
csak a külső.
- Jó napot! - köszöntem kedvesen és beljebb mentünk.
- Tegezz nyugodtan! - mondta.
- Oké akkor, szia!
- Vártalak már titeket! Georgia iskolában van, a
feleségem pedig dolgozik így nyugodtan beszélgethetünk!
- Nagyszerű.. - morogta Lou mire könyökkel megböktem.
Bementünk a nappaliba, ami szép tágas és barátságos
volt.
Leültünk a kanapéra Troy pedig a fotelbe.
- Látom, már szépen kerekedik a pocakod! Mennyi idős is a kicsi?
- 23 hetes. - mosolyodtam el és megsimogattam a
pocakom.
- Jó nagy akkor már!
- Hát igen...
- Meséljetek! Azt is csak az újságokból hallottam,
hogy eljegyeztétek egymást. Esküvő mikor lesz?
- Igen tavaly decemberben. Az esküvő időpontját még nem tudjuk, de biztosan szólunk. -
mondtam mire Lou krákogni kezdett.
Csúnyán ránéztem ezért befejezte.
- Hallottam, hogy régen drogoztál...ez igaz?
Kicsit lesokkolódtam a kérdés hallatán, de próbáltam
mosolyogni.
- Öhm..mielőtt találkoztam Lou-val elég rossz társaságba
keveredtem és hát igen...éltem ilyen szerekkel.
- És már nem?
- Dehogyis! Már 1 éve tiszta vagyok.
- És nem fogsz visszaesni? Hallottam már ilyenekről..
- Nem, nem fogok..
- Tudnál ennél is rosszindulatúbb lenni? - morogta
Lou.
- Hogy mondtad?
- Mi közöd van Jessy múltjához? Tapintatosabban is
rákérdezhettél volna, ha ennyire érdekel...van még más kérdésed vagy mehetünk?
- Louis... - szóltam rá.
- Hagyd, csak úgy látszik az anyja nem nevelte meg
rendesen.
- Oh, igen? Neked is anya mellett lett volna a
helyed és akkor talán nem lennék ilyen neveletlen legalább is szerinted! Nem
kellett volna 2 éves koromban ott hagynod! Bár örülök, hogy nem egy ilyen fasz
nevelt fel!
- Hogy mered? - háborodott fel.
Én is felálltam majd Louis után mentem. Maga elé
engedett majd becsapta magunk után az ajtót. Előre sietett majd beszállt a kocsiba. Kicsit
lassabban, de én is eljutottam a kocsiig és beültem.
- Ez azért nem volt szép. - mondtam és bekötöttem
magam.
- Ne bassz, hogy te is az ő pártját fogod!
- Louis elhiszem, hogy sok sérelem van benned és
szerintem is felháborító a viselkedése, de ez durva volt.
- Leszarom a lelki világát! Ő is leszarta az enyémet! Sok évig
apa nélkül voltam és láttam a többi kis srácot az apjával játszani, de nekem
nem volt apaképem. Szükségem lett volna rá!
- Francba már! - ütött bele a kormányba.
Sóhajtottam egyet majd úgy döntöttem, hogy csendben
maradok.
Beindította a motort majd elindultunk.
Az út csendben telt. Ő dühöngött én pedig küszködtem a könnyeimmel
ugyanis szörnyű ezt látni.
20 perc múlva az 1D házhoz értünk. Kiszálltunk majd bementünk. A srácok
hülyéskedtek a kanapén Zoe-val együtt és mikor bementünk köszöntek. Louis
felment az emeletre én pedig odamentem a srácokhoz.
- Mi baja van Louis-nak? - kérdezték.
- Az apjánál voltunk...
- Oh...az durva lehetett! - mondta Hazz.
- Az is volt. - sóhajtottam.
- Összevesztek?
- Ahha.
- Ez várható volt!
- Pedig bíztam benne, hogy most visszafogják
magukat..
Úgy döntöttem, hogy felmegyek utána és öntök egy kis
lelket belé. Lassan benyitottam a szobája ajtaján és megláttam az ágyon
telefonozni. Elmosolyodtam majd közelebb mentem.
- Jajj kicsim! - cincogtam majd elvettem a kezéből a telefont és az ölébe ültem.
- Ha le akarsz még egyszer cseszni, amiért így
beszéltem vele inkább menj ki.
- Dehogy akarlak lecseszni! Tudom, hogy ez fáj
neked, és hogy ez nehéz de...el kell őt fogadnod. Ő az apád..
- Tudom. De látod milyen!
- Látom...elég nyers.
- Utálom.
Megöleltem majd az arcom a nyakába fúrtam és nyomtam
rá egy puszit.
- Ne foglalkozz vele! Csak feldühít téged!
- Nem hagy békén. Mindig felkeres a hülyeségeivel.
- Ne vedd fel!
- Csak nehéz.. Ez volt az utolsó csepp a pohárban!
Látod ettől
próbáltalak megóvni...
- Tudom és köszönöm, de erős vagyok és apád nem nagyon tud
nekem olyat mondani, amin én megsértődnék! - mosolyodtam el és adtam neki egy rövid
csókot ám ő többet
akart és elnyújtotta azt.
Belemosolyogtam a csókba és a hajába túrtam szemem
pedig lehunytam.
- Köszönöm, hogy itt vagy és lelket öntesz belém. -
támasztotta homlokát az enyémnek.
- Bármikor...szeretlek, vagyis szeretünk! - haraptam
az ajkamba mire újra megcsókolt és megsimogatta a pocakom.
- Én is szeretlek titeket. - motyogta a számba mire
felkuncogtam és a vállába fúrtam az arcom.
Így voltunk jó pár percig majd le kellett szállnom
róla mivel Liam berontott.
- Na mizu skacok? Szent a béke?
- Nem is voltunk összeveszve csak Lou kicsit ideges
volt!
- Mi volt apukádnál? - kérdezte.
- Csak a szokásos... érzéketlen paraszt.
- Mert? Mit mondott már Jess-nek?
- A múltjáról meg a drogokról faggatta elég
pofátlanul.
- Hát tesó sajnálom. - veregette hátba.
- Mind egy! Ő már végképp nem tartozik hozzám. - mondta Lou mire
Liam egy olyan *vidítsdmárfel* fejjel nézett rám és kiment.
- Na, szóval! Beszéljünk a házról! A babaszobáról!
- Meglepi lesz! - mosolyodott el.
- És nem is segíthetek berendezni??
- A babaszobát együtt rendezzük be jó?
- Oké! - vigyorodtam el.
- Na, nézzünk inkább valami filmet!
- Úú Szürke 50 árnyalata! - ugráltam ülve.
- Biztos, hogy nem! - nevette el magát.
- Ajj olyan ünneprontó vagy!
- Nem nézek romantikus filmet!
- Az nem romantikus! Vagyis de! De akkor is!
Légyszíí!
- Nem! - vigyorgott rám.
Az ölébe ültem újra majd közel hajoltam a füléhez és
suttogni kezdtem.
- Ha gondolod, szedhetsz ötleteket a filmből... - suttogtam és elmosolyodtam.
- Öhm..khm...legyen! De aztán megnézünk valami
akciófilmet is!
- Oké! - ujjongtam majd leszálltam róla, hogy elő tudja venni a laptopját.
Negyed óra alatt letöltötte majd elkezdtük a
filmnézést összebújva.

Louis apja egy bunkó paraszt volt... Jessy kis perverz... xd Siess nagyon <3 !
VálaszTörlésNagyon jo lett most is. Varom a kovit:) ♥
VálaszTörlés