77.fejezet~

*2 hónap múlva*

Louis szemszöge:

2 egész hónap telt el az óta mióta otthon voltam. Akkor láttam utoljára élőben a menyasszonyom ugyanis akkor engedtek haza utoljára.

December 13.-a van és most is egy koncertre készülünk. Éppen Ázsiában vagyunk és süttetjük a hasunkat. Mindenki azt gondolja, hogy de jó lehet nekünk csak ennyi a dolgunk. De ez rohadtul nem így van. Éjjel nappal dolgozunk. Hol koncerten vagyunk hol a stúdióban és hol egy megbeszélésen. A szellemi és fizikai tűrés határunkat már elértük.

Volt, hogy 3 napig egy szemhunyásnyit sem tudtunk aludni. Mennek a pletykák különböző dolgokról a magánéletünkkel kapcsolatban ezért mind stresszesek vagyunk. A menyasszonyom terhes és én nem lehetek ott vele. Szörnyű ezzel a gondolattal nap, mint nap megbirkózni. Zayn-ről azt terjesztik, hogy megcsalja Perrie-t ami nem igaz. Persze volt olyan hogy egy csaj rámászott és kétértelmű helyzetek keveredtek, de sohasem csalná meg. Legalább is nagyon remélem. Én pedig még úgysem Jessy-t. Hűséges vagyok hozzá és az is leszek. Tudom, hogy soha nem fogok még egy ilyen csodálatos teremtést találni, mint ő. Megszakad a szívem mikor Skypeon beszélünk és elsírja magát. Nem tagadom én is szoktam, de nem előtte. Iszonyúan hiányzik a mosolya, a nevetése, az érintése a csókja és mindene. Feladnám, ezt az egész utazzuk körbe a világot és keressük szarrá magunkat dolgot érte. Próbáltam haza kéretszkedni a főnökségtől, de nem akarnak haza engedni. Zayn most teljesen ki van, nem szól senkihez, és ha nincs, munka a hotel szobában ül egyedül és vagy csak néz maga elé vagy alszik. Perrie ki van készülve és azzal fenyegeti, hogy elköltözik tőle, ha nem magyarázza meg a dolgokat.

- Szia, Louis. - lépett a napozóágyam mellé az egyik koreográfusunk.

- Hello. - köszöntem neki oda se bagózva. Állandóan hajt rám és nem érdekli, hogy komoly kapcsolatban élek.

- Bekennéd légyszi a hátam? - lóbálta meg előttem a naptejét.

- Nem. - mondtam és kezdtem mérges lenni.

- Akkor majd megkérem Harry-t! - vonta meg a vállát.

- Hazza! - kiabált oda neki.

- Hm? - emelte fel a fejét Harry a medencében.

- Bekened a hátam?

- Ahha! - mondta Hazz majd kimászott és megcsinálta amit Grace kért.

- Srácok gyertek, egy kicsit Tom hívat titeket! - kiabált az egyik őr.

Nagy nehezen felküzdöttük magunkat majd Tom-hoz mentünk.

- Hello srácok! - mosolyodott el.

- Mondd, hogy jó híred van és nem munka! - mondta fapofával Liam.

- Malik hol van?

- Ő most nincs olyan állapotban. - morogtam.

- Értem. Tudom, hogy mi van otthon és mit pletykálgatnak szóval....szünetetek lesz!

- Hogy mi? - kérdezte Niall tele szájjal.

- Eredetileg két hét lett volna de...mivel lemondtak egy koncertet az egyik országban, mert háborús viszonyok vannak ezért három hét szünetet kaptok!

- Jeeeej! - kiáltottunk fel és már fel is szaladtunk a hotelbe.

Bementünk a liftbe majd a saját szintünkre értünk és berontottunk Zayn-hez.

- Zayn hallod? Hazamehetünk tesó három egész hétre!! - kiabáltam a fülébe.

- Mi van? Komolyan? Megyek pakolni! - mondta és már el is tűnt.

A saját szobámba mentem és elkezdtem a cuccaimat a bőröndbe pakolni majd 10 perc múlva végeztem is. Átrohantam a fiúkhoz, akik ugyancsak készen voltak már.

- Haza megyünk! Haza megyünk! - kezdett el ugrabugrálni Zayn az ágyon.

- Egy szót se a lányoknak! - mondtam.

- Okés! - válaszolták.

Megfogtuk a bőröndjeinket majd lementünk a hallba ahol már Paul várt.

- Gyertek, kiviszlek titeket a reptérre! - mosolyodott el.

Szót fogadóan bólintottunk és utána mentünk. 20 perc múlva a reptér várójában találtuk magunkat és a magángép pilótáját vártuk.

- El sem hiszem, hogy végre hazamegyek Jess-hez! Rohadtul hiányzik már! - mondtam vigyorogva.

- Nekem meg Zoe. Nagyon elhidegültünk... - mondta Hazz.

- Szerintetek meg tudjuk beszélni a dolgokat Perrie-vel? - kérdezte Zayn.

- Hát...szorítunk tesó. - veregette meg a vállát Liam.

- És szerintetek a Nando's-ba fel fognak még ismerni?? - drámázott Niall mire mindannyian felröhögtünk.

Teljes titokban repülünk haza, úgyhogy egy darab rajongó se volt hál istennek most a reptéren.

- Srácok gyertek! - szólt ide a pilóta mi pedig szót fogadóan utána is mentünk.

Jessy szemszöge:

2 hónap telt el mióta láttam Louis-t teljes életnagyságban. Sajnos most csak Skypeon és telefonon beszélünk, ami borzasztó. Nagyon hiányzik már. Mindene. Az érintése, a csókja, az ölelése...egyszerűen mindene. Gyakran sírom el magam Skype közben és látom, hogy ez neki is borzasztóan nehéz, de ki kell bírnia a kapcsolatunknak. Vannak pletykák, amik néha kiborítanak, de bízom benne és tudom, hogy nem csalna meg. Tudja, hogy mit veszítene, és még egyszer nem akar kitenni ennek. Folyton arról álmodom, hogy egyszer csak betoppan, én pedig a nyakába ugrok, de ez tudom, hogy egy darabig nem fog teljesülni mivel ő Ázsiában van én pedig Londonban és egy szóval nem említette, hogy jönnek haza. Perrie volt itt és tőlem is kért tanácsot a Zayn-es üggyel kapcsolatban én pedig azt mondtam neki, hogy hagyja, hogy Zayn elmondja, hogy valójában hogy is történ mert nagyon sok a rosszindulatú ember. Most éppen egy barátnőjénél lakik mivel kicuccolt Zayn-től.

Nehéz ez az egész, de tudom, hogy a mi kapcsolatunk Louis-val nagyon erős főleg, hogy itt van ez a pocaklakó.

Apropó pocaklakó...éppen a 31. hétben járok és voltam több vizsgálaton és ultrahangon is. Minden a legnagyobb rendben van és egészségesek vagyunk, mint a makk.

A pocakom már jó nagy. A kanapéról felállás egy picit már nehézkesen megy és a sokáig egy helyben állás is.

Az alvásról meg inkább ne is beszéljünk.

Reggel 10 óra van és nemrég beszéltem Louis-val aki azt mondta, hogy mennek, le a medencéhez napozni én pedig éppen a müzlimet rágcsálom a tévé előtt.

- Jessy én...én ezt nem bírom.. - jelent meg a lépcső alján Zoe a bőröndjével.

- Mi van? Meg vagy te hülyülve? - kérdeztem és felküzdöttem magam majd odasétáltam.

- Elmegyek! Hazz-ról megy, egy csomó pletyka én meg nem akarok a megcsalt barátnő szerepében tetszelegni. Elhidegültünk egymástól!

- Normális vagy? Nem érdekel, ha Harry-re be vagy sértődve, de nekem szükségem van rád! Te megvigasztalsz, ha úgy van és én is téged! És a cipőmet se tudom bekötni, mert nem tudok lehajolni szóval nem mész el!

- Oh, tényleg...idióta vagyok, nem hagyhatlak magadra...nemcsak rossz barátnő, de rossz unokatesó is vagyok. - szontyolodott el.

- Na, gyere, beszéljük meg. - fogtam meg a kezét és a kanapéhoz húztam.

- Szóval mondd!

- Harry-t lefényképezték egy csajjal úgy egy órája, ahogy keni a hátát naptejjel. És vannak más fotók is róla...

- Tudom, hogy most ez nehéz. Nekem is nehéz, de ki kell, tartanunk mellettük akármi történjen is. Hidd el, hogy hiányzol Harry-nek. - mosolyodtam el.

- Biztos? - nézett rám.

- Biztos! Gyere ide te! - mondtam majd megöleltem.

- Az apukádnak szerencséje van, hogy nincsenek ilyen képek róla! - kezdett el gügyögni a hasamnak mire a baba rúgott egyet.

- Zoe ne pesztráld a gyereket, mert engem rúg meg és nem téged! - nevettem fel.

- Kis örökmozgó, mint az apja..meg az anyja! - nevetett.

- Az biztos. - simítottam meg a pocakot mire ő is végig simított belül a hasamon.

- Figyu nektek nem most lesz az eljegyzésetek évfordulója? - kérdezte.

- De! Két nap múlva...

- Oh, és nem fogjátok tudni megünnepelni.

- Hát nem...

- Úgy sajnálom...

- Én is, de ne szomorkodjunk! Kimenjünk valahova? Már van karácsonyi vásár és van forró csoki is! 

- Az kell most nekem! - mondta majd felpattant és felsegített engem is.

Felöltöztünk jó melegen majd kimentünk a kocsihoz és beültünk. 

- Akkor a térre? - kérdezte.

- Ahha! - mondtam majd bekötöttem magam és elindulhattunk.

Nemsokára oda is értünk. Leparkoltunk majd sétálni kezdtünk.

- Úúú nézd, ott van egy utcai énekes! Hallgassuk meg! - ugrált Zoe.

- Oké! - nevettem el magam majd odamentünk.

Nagyon jó hangja volt a srácnak, úgyhogy dobtunk be pénzt az elé kitett gitártokba és tovább mentünk.

- Nekem kell kürtöskalács! - mondtam csillogó szemekkel.

- Majd osztozunk! - mondta és odahúzott.

Miután a kürtöskalácsot megvettük vásároltunk magunknak forró csokit és tovább nézelődtünk és sétálgattunk.

- Sziasztok! - jött oda két 12 év körüli lány.

- Sziasztok! - köszöntünk kedvesen.

- Kérhetünk autogramot?

- Persze! - mondta Zoe majd aláfirkantotta a papírokat, ahogyan én is.

- Jessy te babát vársz? - kérdezte az egyik.

- Hát már nehezen lehetne titkolni.. - húztam el a szám.

- Louis apuka lesz? - kérdezték vigyorogva.

- Valószínű! - nevettem el magam.

- Hűű ezt nem gondoltuk volna, hogy ő lesz az első a srácok közül, de mi örülünk neki!

- Aranyosak vagytok! - mosolyodtam el majd elköszöntek és elsétáltak.

- Azért szerintem már mindenki sejti! - nevetett fel Zoe.

- Hát szerintem elég szembetűnő! Úgy nézek ki, mint aki lenyelt egy focilabdát! - nevettem el magam.

- De amúgy csinos vagy ekkora pocakkal is!

- Hát én nem érzem annak magam, de köszi! - nevettem fel.

- Kezdek fázni! Menjünk?

- Ahha! - mondtam majd elindultunk a kocsi felé.

Még beugrottunk vásárolni egy nagy áruházba majd délután fél négyre haza is értünk.

- Elfáradtam. - huppantam le a kanapéra.

- Én is! - ásított Zoe.

- Olyan jó lenne most Lou-hoz bújni...úgy hiányzik már! És kitudja, még mikor látom...

- Be vannak, táblázva úgy tudom szóval...még karácsonyig biztos nem...

Sóhajtottam egyet majd bekapcsoltam a tévét. Pár perc múlva csengettek. Megforgattam a szemem majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és egy óriási rózsacsokrot láttam meg a lábtörlőn.

Körülnéztem majd felvettem és bevittem.

- Ki volt az? - kérdezte Zoe.

- Nem tudom. Ezt találtam a lábtörlőn. De lehet, hogy nem is az enyém! - mutattam meg neki a csokrot.

- Úristen, de gyönyörű! Van benne kártya?

- Van! - mondtam majd kivettem és kinyitottam.

"Kicsim! Menj ki oda ahol megkértem a kezed! Xx"

- Louis? - kérdezte Zoe.

- Mivel Harry még nem kérte meg a kezed, ezért kizárásos alapon... - nevettem fel.

- Jól van, na! - kuncogott.

- De hát ez mi? Miért menjek oda? Nincsenek is itthon...

- Nem tudom...menj ki és megtudod!

- Hát jó! - mondtam majd gyorsan felöltöztem és elindultam.

10 perc séta után a Temze partjához értem. A kispadnál megláttam egy kapucnis alakot, aki zsebre dugott kezekkel álldogált. Nagyokat kezdett el dobbanni a szívem és egyre gyorsabban szedtem a lábaim. Mikor közelebb értem felismertem a kapucni mögött bujkáló srácot. A kezem a szám elé kaptam és egy pillanatra lecövekeltem. Ő csak elmosolyodott és idesietett majd megölelt.

Belekapaszkodtam és a nyakába fúrtam az arcom. Bódító illatát mélyen beszippantottam és még közelebb akartam simulni csak, hogy a pocakom nem engedte. Elkezdtem pityeregni és szipogni.

Összeszorítottam a szemem és a hajába túrtam.

- Annyira hiányoztál már! - dadogtam.

- Te is nekem babe! - motyogta és a nyakamba puszilt.

Eltoltam picit és a szemeibe néztem. Rohadt jól nézett ki. A szemei csillogtak a szája pedig széles mosolyra volt húzva. Közelebb hajolt majd megcsókolt. Istenem, de rég éreztem már. A pillangóim felröppentek a hasamban és jóval többet akartam belőle. A kicsit hosszúra sikeredett csókunk után ismét megöleltem és nem akartam elengedni.

- Menjünk haza? - kérdezte.

- Az 1D házba?

- Igen.

- És Zoe? Szegény nagyon maga alatt van.

- Ne aggódj! Miután eljöttél Hazz berontott hozzá és szerintem már szent a béke.

- Annyira fog örülni!

- Azt elhiszem! - vigyorodott el.

A kocsijához sétáltunk majd beültünk és elindultunk.

- Annyira hiányoztál már! - mosolyodtam el.

- Te is nekem! Haza akartam jönni már, többször de a vezetőség nem engedett...

- Utálom a főnökeidet...

- Én is! - nevetett fel.

Vezetés közben is csak néztem és vigyorogtam és nem tudtam róla levenni a szemem, amin csak nevetett. Mikor odaértünk leparkoltunk majd bementünk.

- Jessy de rég láttalak már! Hogy megnőtt a hasad! - ölelt meg Liam.

- Jajj srácok, de hiányoztatok! - ölelgettem meg mindet.

- Te is nekünk!

- Na, mi megyünk is tovább! - mondta Lou.

- Hova? Most jöttünk meg! - nevettem fel.

- De kettesben akarok lenni veled! Vagyis hármasban! - nézett a pocakomra.

- Hát oké! - nevettem el magam.

- És hová megyünk? - kérdeztem már a kocsiban.

- Egy hotelba.

- Úúú szeretem a hotelokat!

- Hát nekem már ki van a hócipőm velük, de csak itt tudunk kettesben lenni.

- De jó lesz! - mondtam vigyorogva mire elmosolyodott.

Ugyanoda mentünk, mint a múltkor. Az óriási hallban elkértük a szobakulcsot majd felmentünk a lifttel a 20. emeletre és a 645-ös szobába sétáltunk be. Most is egy gyönyörű nagy szoba tárult elénk. Rögtön ledőltem az óriási ágyra és sóhajtottam egy nagyot.

- Zayn amúgy hogy viselte ezt a Perrie-s ügyet? - ültem fel.

- Nagyon rosszul. Amíg mi lent voltunk a medencénél ő fent gubbasztott a szobájában. Mind ki voltunk és ki vagyunk már merülve és legszívesebben két-három napig csak aludnék.

- Elhiszem, hogy rossz volt... - húztam el a szám.

- Amikor három napig nem aludtunk csak azt kívántam, hogy legyél ott és önts lelket belém, ahogyan szoktál...

- Sajnálom, hogy nem lehettem ott.. - öleltem meg.

- Tudom, hogy nagy pocakkal nehéz már annyit utazni...

- Hát igen...nem könnyű még a felállás sem! - nevettem el magam.

- Nemsokára már jobb lesz! Mennyi idő van még?

- Hivatalosan még nyolc hét, de szerintem olyan két héttel hamarabb jön...

- Az már nem sok...

- A szülésnél itthon leszel?

- Persze! Ha Tom nem enged, én biztosan elszökök.

- De lenne ilyen szívtelen?

- Nem. Már megbeszéltük, hogy ha itt az idő, akkor elenged akár a koncertről is.

- De jó fej!

- Hát azért nem mindig! - nevetett fel.

- És mi volt az a cikk, hogy Harry ma egy lányt kenegetett naptejjel?

- Az a lány a koreográfusunk és ránk van szállva. Folyton lekoptatjuk, mint ahogy ma én is, mert eredetileg hozzám jött, hogy kenjem be..

- Fúú az ilyeneket úgy meg tudnám ölni... tudja, hogy barátnőd van, de azért hajt..

- Hát, ja. Én is ideges voltam..

- Büszke vagyok rád, amiért elhajtottad! Remélem a többi csajt is ugyanígy!

- Persze! Csak te vagy nekem te buta!

- Akkor jó! Megyek, lezuhanyozok, mert már fáradt vagyok!

- Nyugodtan én addig rendelek valami kaját.

- Oké! - mondtam és bementem a fürdőbe.

Zoe szemszöge:

Miután elment Jessy leültem a kanapéra filmezni, mert mást úgyse tudtam volna csinálni. Kíváncsi voltam igazából hogy miért küldte Louis Jess-nek azt a levelet, hisz ha itt vannak, akkor nagy valószínűséggel Hazz is itt van. Elképesztően hiányzik, már csak azok a cikkek aggasztanak, hogy mi igaz és mi nem... Csöngettek ezért felpattantam és az ajtóhoz sétáltam. Mikor kinyitottam Hazz-t találtam magammal szemben. A nyakába ugrottam és szorosan megöleltem az arcom pedig a vállába fúrtam.

- De hiányoztál már te kis idióta! - szipogtam.

- Ne sírj! Te is nekem! - vigyorgott.

- Azért lekeverhetek egy pofont a cikkekért? - motyogtam még mindig a vállába, amin elröhögte magát.

- Megpofoznál? - tett le nevetve.

- Simán! - mosolyodtam el.

- Nincs okod a féltékenykedésre, mert a legtöbbnek nincs igazság alapja!

- A legtöbbnek?

- Hát az igaz hogy annak a csajnak bekentem a hátát, de az miért baj? Louis nem kente be neki én meg igen!

- Mert Louis-nak van esze! - mondtam.

- Nem! Louis fél Jessy-től! - röhögött.

- És te nem félsz tőlem?

- Hát most már kezdek kicsit! - nevetett.

- Jól teszed! Ahhoz képest, hogy mekkora féltékenységi jeleneteket csinálsz, pár fiú haverom miatt ahhoz képest nem tudom, mit szólnál, ha bekenném őket naptejjel néha...

- Na, jó az azért kicsit más!

- Nem más egyáltalán!

- Jó akkor nem más! De tudod, hogy ez azért van, mert félek, hogy elveszítelek!

- És nem bízol bennem..

- De! Én bízok!

- Néha kételkedek...

- Pedig hidd el, hogy bízok benned!

- Ajánlom is! - bújtam hozzá.

Jess szemszöge:

Miután lezuhanyoztunk és megvacsiztunk bebújtunk az ágyba és egymással szembe fordultunk.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. - pislogtam Louis-ra.

- Hát még én se nagyon...ma reggel még úgy volt, hogy maradunk Ázsiában majd Tom közölte, hogy jöhetünk és már délutánra itt is voltunk...

- Most imádom Tom-ot! - nevettem.

- És engem nem? - húzta fel a szemöldökét.

- Téged sokkal jobban! - nevettem fel és közelebb bújtam hozzá.

- Ajánlom is!

- Anyukád tegnap telefonált nekem hogy a húgaidnak már nagyon hiányzol és neki is...

- Tudom...holnap el kell menni hozzájuk. Elhozzuk este az ikreket a karácsonyi vásárra és Lottiék is jöhetnek, ha van kedvük. Az 1D házban elférnek.

- Komolyan? Nagyon fognak neki örülni!

- Hát remélem is! - mosolyodott el.

- Fáradt vagyok. Aludjunk?

- Ahha! - mondta majd leoltotta a lámpákat és közel húzott magához. Hátat fordítottam neki ő pedig átkarolt és a pocakot kezdte el simogatni.

- Jó éjt Louis..

- Jó éjt! - mondta majd nyomott egy puszit a fejemre és nemsokára el is aludtunk.

~~~~~~~~~~~~~~

 Éppen itthon vagyok és pakolok. Zoe-val megbeszéltük a srácokkal kapcsolatos dolgokat és jól kidumáltuk őket, amíg ők valami munkát intéztek a városban.

- Szerinted a ma esti randira melyiket vegyem fel? - mutatott fel két ruhát.

- A piros szexibb! - vigyorogtam.

- Akkor ezt veszem fel! - szaladt fel a lépcsőn.

A konyhába kezdtem el sétálni mikor megcsörrent a telefon. Odasiettem majd felkaptam.

- Jó napot kívánok! Jack Simpson vagyok a rendőrségtől. Maga Jessica Parker?

- I-igen. - dadogtam.

- Sajnálom, de a barátja Louis Tomlinson autóbalesetet szenvedett és életét vesztette. Részvétem!

Lesokkoltam és kiesett a telefon a kezemből. A földre rogytam és zokogni kezdtem teljes erőmből. Mintha a szívemet tépték volna ki a helyéről. Ürességet éreztem és teljesen biztos voltam abban a pillanatban, hogy én ebbe belehalok...

A Louis nevét kezdtem el kiabálni és nem tudtam elhinni, hogy ez most a valóság...

Louis szemszöge:

Jessy zokogására és vergődésére ébredtem. Megdörzsöltem a szemem majd felkönyököltem.

Ide-oda fordult közben pedig sírt.

- Louis nem hagyhatsz itt! Érted? Szeretlek! - ordította sírva.

Biztos rosszat álmodik.

- Jess! Kicsim! - kezdtem el szólongatni és lefogtam.

Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Gyönyörű arca könnyes volt mellkasa pedig sűrűn emelkedett a szapora levegővételtől.

- Nincs semmi baj! Csak álmodtál. - mosolyodtam el.

- Louis én úgy megijedtem! - kapaszkodott belém és erősen magához húzott.

Átöleltem majd belepusziltam a nyakába és adtam a szájára egy puszit.

- Ígérd, meg hogy soha nem hagysz itt. - motyogta.

- Soha nem foglak itt hagyni...ígérem! - mondtam majd nyomtam egy puszit a homlokára mire lehunyta a szemét. Átöleltem majd megvártam, míg egyenletes nem lesz a légzése és én is elaludtam.