Jessy szemszöge:
Reggel elég rosszul keltem. A hajnalban történtek
miatt elég nyomott voltam. Nyújtóztam egyet majd Lou-ra néztem, aki a hasamon
pihentetve az egyik kezét feküdt mélyen aludva. Ránéztem az órára, ami
kilencet mutatott. Lusta voltam kikelni, úgyhogy felé fordultam teljesen
és csak néztem. A szemhéja néha megrezzent a száján pedig mosoly terült
el, ami nagyon aranyossá tette. Beletúrtam kócos hajába és a tarkóján
állapodott meg a kezem. Lassan kinyitotta tengerkék szemeit és rám emelte
tekintetét.
- Jó reggelt! - húztam széles mosolyra a szám.
- Neked is babe. - nézett rám.
- Jól aludtál? - kérdeztem.
- Én, jól de te nagyon nem!
- Rosszat álmodtam. - görbült le a szám.
- Micsodát?
- Felhívott egy rendőr hogy autó baleseteztél és nem élted túl...
- Én biztonságosan vezetek...ez sosem fog
bekövetkezni! - vigyorgott.
- Nem Louis egyáltalán nem vezetsz biztonságosan és
tudom, hogy ezt félvállról vetted eddig, de most már felelősségteljesebbnek kell lenned mivel
itt a gyereked a hasamban, aki nem, nőhet fel apa nélkül!
- Nem is fog!
- Remélem is!
- Nem fogsz többet gyorsan menni?
- Nem...
- Biztos?
- Biztos...
- Akkor jó! Tudod, hogy ezt csak azért mondom, mert
szeretlek, és nem akarlak elveszíteni!
- Tudom.. - sóhajtott.
- Szeretsz? - néztem rá nagyokat pislogva.
- Hát.. - gondolkozott el mosolyogva.
- Ne gonoszkodj! - ütöttem mellkason.
- Persze hogy szeretlek te kis idióta! - nevetett
majd megfogta a derekam és magára rakott. Ráültem a csípőjére és elmosolyodtam.
- O-ó ez nem volt jó ötlet! - nevetett fel.
- Ki vagy éhezve mi Tomlinson? - ringattam meg a
csípőm.
- Jessy ne...
- Mi ne? - nevettem fel.
- Oh, a picsába is! - káromkodott majd maga mellé
fektetett és rám mászott fekvőtámaszba.
- Mit szeretnél? - néztem fel rá.
- Téged! De most azonnal!
Levetkőztetett majd a nyakam kezdte el csókolgatni, amit
nagy sóhajokkal jutalmaztam.
Csók közben lehúztam a boxerét mire belenyögött a
számba. Feldugta két ujját majd pumpálni kezdett én pedig kicsiket kezdtem
el nyögni.
- Na babe mehet? - kérdezte.
- Ühüm! Csak vigyázz ránk!
- Úgy lesz! - mosolyodott el.
•••
- Nem fájt? - kérdezte aggódóan.
- Egyáltalán nem. - haraptam az ajkamba és
elmosolyodtam.
- Hozzak reggelit? Éhesek vagytok?
- Úúú farkas éhesek! - simogattam meg a pocakom majd
gyorsan magamra kaptam a hotel köntöst és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam majd
rendbe szedtem magam és felöltöztem. Mire kész lettem már a reggeli a szobában
volt.
- Egyél nyugodtan addig én is lezuhanyozok! - mondta
Lou.
- Okés! - válaszoltam majd lehuppantam az ágyra és
falatozni kezdtem, amit a kicsi nagy kedvvel fogadott mivel ide-oda kezdett
ficánkolni. Elmosolyodtam majd megsimogattam a pocakom. 15 perc múlva
Louis kijött már felöltözve és ő
is evett.
- Akkor ma megyünk anyukádékhoz? - kérdeztem.
- Ahha! Remélem a tesóim örülni fognak!
- Hogy a csudába ne örülnének? Nem látták két
hónapig a bátyjukat!
- Mondjuk az igaz! - nevette el magát.
Miután jól laktunk összeszedtük a cuccainkat és
elhagytuk a hotel szobánkat. A recepción leadtuk a kulcsokat és kimentünk
a kocsihoz.
- És akkor most hova? - kérdeztem.
- Le szeretnél pakolni és szólni Zoe-nak? - kérdezte.
- Az jó lenne!
- Akkor először hozzátok majd irány Doncaster.
- Okés! - kötöttem be magam és hátradőltem.
Negyed óra múlva a házunkhoz értünk. Itt volt Hazz
kocsija, amiből arra
következtettünk, hogy itthon vannak. Bementünk majd letettük a cuccom és
köszöntünk nekik.
- Na, milyen volt a hotelban? - kacsintgatott Harry.
- Először
is, szia, Harry te is hiányoztál nekem! - öleltem meg nevetve.
- Tényleg még nem találkoztunk! Szia, drága Jessica
te is hiányoztál nekem! - mondta grimaszokat vágva.
- Szent a béke? - kérdezte Lou.
- Ahha! Mindent megbeszéltünk! - vigyorgott Zoe és
látszólag nagyon boldog volt. Nem hinném, hogy az este csak aludtak Hazz-val...
- Na skacok mi megyünk Doncasterbe és készüljetek,
mert jönnek a húgaim itt aludni! - mondta Louis.
- Szerintem itt az idő nekünk is hotelbe menni! - nézett Zoe-ra Harry.
- Na, azt már nem! Ott lesztek ti is! - nevettem fel.
- Muszáj? - szenvedett Hazz.
- Ahha!
- Gonoszak vagytok! - durcázott be.
- Ez van! - nevetett Lou és megfogta a kezem.
- Na, mi megyünk! Sziasztok! - mondta és kihúzott.
Kocsiba pattantunk és meg sem álltunk
Doncasterig. Mikor megérkeztünk kiszálltunk majd a házba sétáltunk.
- Gyerekek már vártunk titeket! - jött elénk Jay
Ernest-el az ölében.
- Szia, öcsi! - vette el Louis az anyukája öléből az öccsét majd adott Jay-nek egy
puszit.
Én megöleltem majd beljebb mentem.
- Jess! Louis! - szaladtak ide az ikrek és
megöleltek.
- Jessy! Jézus hogy megnőtt a hasad! - csodálkozott el
Lottie és megölelt utána pedig Fizzy is.
- Bepakoltatok már? - kérdezte Lou.
- Be! - mondták egyszerre.
- Akkor vigyétek ki a kocsiba a cuccokat! - adta oda
Lottie-nak a kulcsot.
- Doris? - kérdeztem.
- Ő
most alszik. Kicsit betegeskedik.
- Megyek, megnézem! - mondta Lou.
- Oké. - mosolyodtam el.
- És hogy vagy? - kérdezte Jay.
- Jól csak már akadályoz dolgokban a pocak. -
simogattam meg.
- Oh, hát igen...ez nekem is gond volt! - nevetett
fel.
- Hogy bírod Louis nélkül? Azért ez így nem könnyű, hogy nincs veled...
- Nem könnyű, de neki ez a dolga és nem mondhatom, hogy jöjjön
haza, mert nem teheti. Kitartok mellette. - mosolyodtam el.
- Letettem Ernest-et is aludni! - jött le Lou.
- Fiam ezzel a lánnyal nagyon jól jártál! - mondta
neki Jay mire elpirultam.
- Tudom! - karolt át Louis és nyomott egy puszit a
fejemre.
- Menjünk már! - szaladt be Daisy.
- Hát szép! Ennyire szabadulnátok tőlem? - tette csípőre a kezét Jay.
- Dehogyis! - kuncogott fel és kiszaladt.
Jay mosolyogva megrázta a fejét és utána
ment. Mi is kimentünk majd miután a lányokat biztonságban tudtuk
elbúcsúztunk és útnak indultunk.
- És milyen eddig a turné? - kérdezte Lottie.
- Fárasztó! Van, hogy három napig zsinórban nem
alszunk. A menedzsment folyton ordibál, a munka az egyre több van és kevésszer
jöhetünk haza...
- Az nem jó! Nem lehet ez ellen semmit tenni?
- Nem! A szerződésben minden le van írva és végül is semmi olyat
nem csinálunk, amit nem lehetne.
- De ez olyan igazságtalanság! - szólt bele Fizzy is.
- Ez van. - húzta el a száját Lou.
- Jess ez hányadik hónap is? - kérdezte Fizzy.
- A hatodik...
- Hűű
akkor már tényleg nem sok van hátra!
- Hát nem...de már nem is bánom! - nevettem el magam.
- És mi lesz a neve? - kérdezte Daisy.
Lou-ra néztem, aki elmosolyodott és megvonta a
vállát.
- Ezen még nem is gondolkoztunk...de ha majd
eldöntöttük biztos, hogy szólunk!
- Okés! - válaszolta.
Az út további részét átbeszéltük majd már csak arra
lettünk figyelmesek, hogy leparkolunk az 1D ház elé. A lányok már
csatolták is ki az öveiket és a két kicsi nem zavartatta magát egyszerűen csak kiszálltak a kocsiból és
berontottak a házba. Elnevettük magunkat majd mi is utánuk mentünk a
cuccokkal együtt.
- Harry had lovagoljak a hátadon! - kiabálta Phoebe.
Harry-re néztem, aki szenvedő fejjel leguggolt, hogy a kislány
fel tudjon szállni rá.
- Egész jól áll neked! - vigyorgott rá Louis mire
Hazza egy bosszús pillantást vetett rá.
- Oh, én is akarok! - mondta Daisy.
- Ott a bátyád! - mondta Hazz.
- Louiis! - nézett fel rá szépen mire Lou felkapta
és elkezdett vele szaladni. Sikítás töltötte be a házat erre már a többiek is
lejöttek.
- Lottie te vagy az én emberem! Emlékszel, még
milyen finom szendvicset tudsz csinálni? - kérdezte tőle Niall mire Lott is és én is
elnevettük magunkat.
- Mi ez az ordibálás? Aludtam! - jött le Zayn a
szemét dörzsölgetve.
- Mi a franc? - kérdezte és pislogott kettőt.
- Jól látsz! - nevettem.
- Hello csajok! Figyu már Fizz, egy kávét nem
csinálnál nekem?
- Eltaláltad Zaynie! - vigyorodott el.
- Ez gonosz volt! - durcázott be Zayn és a konyhába
sétált.
- Louis a húgodat megtartjuk! Finom szenyát csinál!
- jött ki csámcsogva a konyhából Niall.
- Most komolyan a húgommal csináltattál szendvicset
magadnak? - tette le Daisy-t Lou.
- Ahha!
- Szívesen csináltam ennek a haspóknak! Fejlődő szervezet! - nevetett Lott.
- Én is az vagyok! Kaphatok én is szendvicset? -
termett itt Harry.
- Na, azt azért már nem! - nevetett Lott.
- Gonosz. - durcázott be ő is.
A konyhába sétáltam inni mikor pici rángásokat
éreztem a pocakomban. Biztos csuklik. Megvontam a vállam majd megittam egy
pohár narancslevet és felmentem a szobába ledőlni, mert kezdett sokat ficánkolni a
kicsi. Felértem és lefeküdtem az ágyra ám pár perc múlva benyitottak.
- Itt vagy babe? - nézett be Louis.
- Ahha..picit lepihentem..
- Ugye nincs semmi baj? - ült le az ágy szélére.
- Nincs! - mosolyodtam el majd felültem.
- Maradj, ha szeretnél. - nyomott egy puszit a
homlokomra.
- Jól vagyok! Megyek, megnézem, mit csinálnak a
lányok.. szórakoztató mikor a kicsik Hazz-t nyüstölik! - nevettem fel.
- Szerintem is! - röhögött és felállt.
- Hol van Liam?
- Soph-nál ha jól tudom!
- Oh..kimarad a jóból! - nevettem fel mire ő is elnevette magát.
Lementünk a lépcsőn és Hazz-t láttuk meg a két ikerrel, akik a haját
fonták be. Én konkrétan röhögőgörcsöt kaptam Louis-val együtt míg Hazza unott arccal
tűrte.
- Kitartás! - mondtam nevetve.
- Nem akarsz velem helyet cserélni?
- Nem! - ráztam meg hevesen a fejem.
- Úgy nézel ki, mint egy cica! Várj! - mondta Daisy
majd elszaladt és egy tollal tért vissza és csinált Hazz-nak cica bajszot.
Harry csak lesokkolva ült és szerintem a saját halálát kívánta, de azért vicces
volt!
- Tényleg! Úgy szeretnék már állatkertbe menni! -
szólalt fel Phoebe.
- Úú az jó móka! - csillant fel Zoe szeme Harry-t
meg már az ájulás kerülgette.
- Menjüünk! - kezdtek el ugrálni az ikrek.
- Elmegyünk? - nézett rá Harry-re Zoe.
- Nem! - nevetett fel mire Zoe nagy szemekkel és
legörbített ajkakkal kezdett rá nézni.
- Megyek, lemosom a fejemről a tollat! Addig legyetek kész! -
mondta unottan mire Zoe tapsikolni kezdett és lepacsizott a lányokkal.
- Nekünk akkor nem kell menni ugye? - kérdezte Lou.
- Megoldjuk! - vigyorgott Zoe.
- Mi meg akkor elmegyünk a városba vásárolgatni! -
mondta Lottie egy almát rágcsálva.
- Szó sem lehet róla! Egyedül sehova!
- Louis nem vagyok már kisgyerek! Lassan 17 leszek!
- London nagyváros és bármi történhet!
- Szívem ne feszülj be ezen! - simítottam meg a
karját. - Menjetek csak nyugodtan. - mosolyodtam el.
- Köszi Jess! - mondta Lott és Fizz vigyorogva majd
leléptek.
- Van pénz nálatok? - kiabált utánuk Lou.
- Háát... - húzták el a szájukat mire elnevettem
magam.
- Már ti is lehúztok...szörnyű! - forgatta meg mosolyogva a
szemét és adott a lányoknak egy kis pénzt.
- Mi az, hogy ők IS? - néztem rá csípőre tett kézzel.
- Néha te is! - állt velem szembe majd a derekamra
csúsztatta a kezét és magához húzott.
- Nagyon néha! - néztem fel rá és a nyaka köré
kulcsoltam a kezeim majd nyomtam egy puszit a szájára. Elmosolyodott majd
megcsókolt és a fenekembe markolt.
- Na, akkor indulunk! - jött le Harry a lépcsőn. - Zoe-ék? - kérdezte.
- Szerintem már a kocsiban! - nevettem el magam mire
viccesen sóhajtott egyet és kiment.
- Harry nagyon örül a húgaidnak! - kuncogtam.
- Látom! - nevetett fel.
- Elmentem egy haverhoz! Csá! - jött le a lépcsőn Zayn majd ki is ment.
- Nem láttátok a telóm? - kérdezte Niall.
- Nem! Te is mész valahova? - kérdeztem.
- Ahha! Áh, megvan! Elmentem majd jövök! - csukta be
maga után az ajtót.
- Magunkra maradtunk... - nevettem el magam és
elengedtem Lou-t.
- Amúgy kicsit féltem az ikreket... - gondolkozott
el mire elnevettem magam.
- Nem lesz semmi bajuk! Max. Harry-nek de ő strapabíró...
- Egyszer, még amikor az X - faktor házban laktunk
és ment a verseny magára hagytam egy 20 percre a húgaimmal és kétségbeesetten
hívott fel, hogy menjek, mert baj van. Az ágyhoz volt odakötve egy cipőfűzővel a húgaim pedig a szőnyegen játszottak.
- Úristen! - nevettem el magam.
- Azért két hat éves jól elintézte csak azt nem
tudom, hogy hogy...
- Arra én is kíváncsi lennék!
- A gyerekem közelébe se fogom engedni!
- De hát a nagybácsija lesz!
- Nem baj! El fogja rontani! - mondta mire
felkuncogtam.
Lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.
- Mennyi az idő? - kérdezte Lou.
- 6 óra lehet!
- Már sötét van. Biztos, hogy Lottiékat hagyjam
egyedül hazajönni?
- Majd később felhívod őket és elmész értük!
- Oké!
- Mi van a házzal? - néztem fel rá mire
elmosolyodott és leült mellém.
- Holnap akartam megmutatni...és a babaszobát is
berendezhetjük!
- Úristen de jóó! - tapsikoltam és az ölébe másztam.
- A többi srácé hogy áll?
- Harry-ék lesznek a jobb oldalt Liam-ék pedig a bal
oldalt.
- Niall és Zayn?
- Csak úgy tudtuk megoldani, hogy szemben legyenek...
- Az is szuper!
- Örülök neki!
Ekkor hirtelen görcsbe rándult a hasam én pedig
Louis nyakába fúrtam az arcom.
- Mi a baj? - kérdezte.
- A hasam...
- Mi? Fáj? - ijedt meg.
- Ez normális ilyenkor, már de ez nagyon rossz!
A pocakomra tette a kezét és simogatni kezdte, amitől picit jobb lett.
- Már kibújhatna...
- Ez még csak a 31.hét...még nem kéne!
- Tudom csak már nehéz..
- Elhiszem. - puszilt a hajamba.
- Bent leszel velem? - néztem fel rá.
- Hol?
- A szülőszobán te buta! - kuncogtam.
- Persze! Csak majd locsoljatok fel a végén! -
mondta mire elnevettem magam és a mellkasára tettem a fejem.
- Félek egy kicsit..
- Én is..
- Te mitől?
- Hogy nem leszek jó apa.
- Buta vagy! Te leszel a világ legmenőbb és legjobb apukája!
- Igen azzal biztos menő leszek, hogy alig leszek veletek
itthon...
- Megoldjuk. - mosolyodtam el és adtam az arcára egy
puszit.
Sóhajtott majd kivette a telefont a zsebéből betárcsázott egy számot és a
füléhez emelte.
- Szia, húgi! - szólt bele. - Elmegyek, értetek ne
kóboroljatok egyedül!
Elmosolyodtam majd kiszálltam az öléből és a konyhába mentem valami kaját
összedobni mire a többiek haza érnek. Elővettem a spagetti készítéshez valókat majd
elkezdtem.
- Baby elmegyek Lott-ért és Fizz-ért! - ölelt át
hátulról.
- Menj nyugodtan! - mondtam.
Elvette az akasztóról a kocsi kulcsot majd elhagyta
a házat.
- Halihó! - jött be a konyhába Niall.
- Szia! Spagettit csinálok!
- Oh, király! Farkas éhes vagyok!
- Te mikor nem? - kuncogtam fel.
10 perc múlva Zayn és Liam is hazatalált és a kaja
is kész lett, úgyhogy megterítettem és ők leültek enni.
- Hol van Louis? - kérdezte Liam.
- Elment a húgaiért a plázába!
- Harry és Zoe?
- Ők
még az ikrekkel az állatkertbe!
- Mindenki elment itthonról? - nevetett.
- Úgy látszik! - ültem én is le egy tányér étellel.
Pár perc múlva Louis és a két lány is berontott Fizz
pedig idesietett.
- Nézd mit vettünk! - mutatott fel egy kék színű aranyos body-t.
- De aranyos! - mosolyodtam el és elvettem, hogy
megnézhessem.
- Látod mondtam, hogy ez jobban fog tetszeni neki,
mint az a csúnya zöld! - nyújtotta Lottie-ra a nyelvét, aki visszanyújtotta rá.
Elnevettem magam majd letettem az egyik székre a
babaruhát.
- Úú kaja! - ült le Louis is az asztalhoz majd a
lányok is csatlakoztak.
Miután én készen lettem a tányérom a mosogatógépbe
helyeztem és leültem a kanapéra.
- Mit nézünk? Focit? Király! - ugrott le mellém Liam.
- Nem Liam nem nézünk focit!
- Deee! - ült le Niall is.
- Louis nem hagyják, hogy tévézzek! - kiabáltam ki.
- Mert?
- Focit néznek!
Pár másodperc múlva megjelent a tányérjával és leült
mellém.
- Ki játszik? - kérdezte mire unottan megforgattam a
szemem.
- Zoe nem hagyják, hogy normálisan tévézzek, gyere,
segíts! - kiabáltam ki neki.
- Kit verjek meg? - kérdezte vigyorogva mire a
fiúkra mutattam.
- Oké! - mondta és rájuk ugrott majd Hazz-tól elvette
a távirányítót és gyengén fejbe kólintotta vele.
- Áúú asszony mit csinálsz? - fogta a fejét.
- Tessék! - nyújtotta ide Zoe.
- Köszönöm! - mondtam elégedetten és átkapcsoltam a
zene csatornára.
A srácok elég csúnyán kezdtek el rám nézni.
- Öhm terhes vagyok! - vigyorogtam rájuk, hogy még
csak eszükbe se jusson rám vetődni.
- Picsába! Mikor is szülsz?
- Február!
- Ahha...és utána bosszút állhatok kilenc hónapnyi
szívatásért?
- Nem mert, hogy magyarázom meg a babának, hogy
Harry bácsikáját szétverte az anyukája?
- Húú de elbízta magát valaki! - nevetett fel mire
színpadiasan meghajoltam és odadobtam a távirányítót, ami szegény Louis
érzékeny részén landolt. Összeszorította a szemét és összegörnyedt. A
szám elé kaptam a kezem ijedten és elnevettem magam.
- Bocsi szívem! - mondtam sajnálkozóan.
- Úgy látom neked elég ez az egy gyerek is, mert,
hogy most tetted tönkre a baba gyáramat!
- Bocsánat! - nevettem még mindig és odamentem
megölelni.
- Na mivel gondolom, a meccset fogjátok bámulni
legalább két órán keresztül én, felmegyek aludni. - mondtam unottan.
- Megyek veled! - mondta az unokatesóm mire
elmosolyodtam.
Bementünk Louis szobájába és leültünk az ágyra.
- Na, had nézzem a nagyfiút! - vigyorgott és kezét a
hasamra tette.
- Most aktív! Éreztem a földszinten is.
- Oh, most éreztem! - nevetett majd elvette a kezét.
- Alig várom már, hogy a karomban tarthassam...
- Már nem sokára ki fog bújni!
- Még két hónap kb...
- Addig megveszitek neki a szükséges cuccokat meg
kitaláljátok a nevét...
- Tényleg! Még a neve sincs meg..
- Akkor hajrá! - nevetett majd felállt.
- Hová mész?
- Felcsalom Hazz-t!
- Louis-nak üzenem, hogy ha most feljön nem bánja
meg...
- Úúú oké! - nevetett fel és kiment.
Leengedtem a hajam majd beletúrtam és új fehérneműt vettem fel arra pedig Louis egyik
pólóját és leültem az ágyra laptopozni. Nyílt az ajtó és Louis jött be
vigyorogva.
- Na mi van babe? - csukta be maga után és ide
sétált.
- Megkaptad az üzenetem?
- Szerinted miért vagyok itt? - nevetett és elvette
a laptopot az ölemből.
Leült az ágy szélére én pedig az ölébe ültem.
- Na, szóval..ott hagytam miattad a meccset, úgyhogy
most kiengesztelést kérek! - mosolyodott el.
- Ne aggódj Tomlinson megkapod! - vigyorodtam el
majd kezem a szájára tettem és a nyakát kezdtem el kiszívni mire jólesően felnyögött. Kuncogni
kezdtem majd a pirosodó foltra nyomtam egy puszit, amibe beleremegett.
- Na, gyere babe! - mondta majd megfogott és
óvatosan lefektetett az ágyra majd rám mászott. Fekvőtámaszba megállt felettem a pocakra
ügyelve és a nyakamhoz hajolt majd gyengéden puszilgatni kezdte. Áttért az
arcomra majd az orromra mire felkuncogtam.
- Ez csikis! - néztem fel rá.
Elmosolyodott majd a fejem felé rakta mind két
kezem és a pólót kezdte lehúzni rólam.
Miután megszabadított a sokat takaró anyagtól
eldobta és a hasamat kezdte el apró puszikkal behinteni, ami rendkívül aranyos
volt. Kezeit a melltartóm kapcsolójára helyezte és egy könnyed mozdulattal
kikapcsolta azt. Az ajkamba haraptam és megcsókoltam. Kezeimmel a
hajába túrtam mire egy férfias nyögés hagyta el a száját ez által mélyebben és
szenvedélyesebben kezdett el csókolni. A pólója aljához nyúltam majd
lehúztam róla és az is a szoba végében landolt. Az övével kezdtem babrálni
mire elnevette magát és segített levenni. Visszatért a hasam
puszilgatásához kezével pedig a belső combom simogatta, ami belőlem nyögéseket kényszerített
ki. A bugyimhoz nyúlt majd elkezdte kínzó lassúsággal lehúzni rólam, ami
engem kikészített. Megszabadítottam az alsógatyájától és elkezdődött egy izgalmas romantikus este,
amit kettesben tölthettünk csakis egymásra koncentrálva.
Fantasztikusan jó lett :)
VálaszTörlésJajj de kis perverzek :"D Hamar hozd a kövit :)
VálaszTörlés