80.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel a baba mocorgására ébredtem ismételten.

Nyújtóztam egyet majd a hasamra tettem a kezem és simogatni kezdtem.

- Zoe ébren vagy? - suttogtam neki.

- Kb. fél órát aludtam. - motyogott.

- Sajnálom.

- Én is...lemenjünk, megnézzük, hogy ezek hol dőltek ki?

- Menjünk! - mosolyodtam el és lassan felálltam.

Kikulcsoltuk az ajtót majd kiléptünk a folyosóra ám mikor megláttam Niall-t a földön aludni elkapott a röhögőgörcs.

- Neki volt a legnagyobb lelki ereje azt hiszem! - nevettem.

Lementünk a lépcsőn és a maradék négy fiút a nappaliban találtuk meg.

Mindegyik elég érdekes pózban feküdt, amin nekem kuncognom kellett. A konyhába siettem és elővettem egy edényt meg egy fakanált. Kimentem hozzájuk és elkezdtem ütni az edény falát, ami iszonyú nagy csörömpölést csapott. A babám is megijedt és megmozdult és a fiúk is felugrottak.

- Mi a fasz? - morogta Harry.

- Jó reggelt Hazz! - vigyorogtam.

- Ezt muszáj volt? - fogta meg a fejét.

- Ahha! Te különösen megérdemled!

- Jessy most komolyan? - morgott Lou.

- Na, mi van baby túl sok volt a pia?

- Uhmm. - nyögött és inkább visszacsukta a szemét.

A maradék három fiú még megszólalni sem tudott. Hát ezek jól szétcsapták magukat.

- Hazz kapjad össze magad, mert ha egy óra múlva nem tudok, veled normálisan beszélni esküszöm, kijózanítalak, de az nem lesz kellemes!

- Mi bajotok van velem? - tárta szét a karját.

- Az hogy most perpill egy paraszt vagy!

- Jó másnapos vagyok, hagyj!

- Egy órád van!

- Jó! - legyintett és visszacsukta a szemét.

Zoe rám nézett majd felment az emeletre. Elindultam utána és bementem a Hazz szobájába. A fürdőbe volt addig én leültem az ágyra. Pár perc múlva felöltözve jött ki.

- Haza megyek egy kicsit. Mármint Doncasterbe.

- Ahogy gondolod! Én ma beszélni fogok Harry-vel és észhez fogom téríteni!

- Jajj köszönöm! Szeretlek! - ölelt meg.

- Én is téged! Megyek, felöltözök én is! - sóhajtottam és átmentem a Louis szobájába.

Bementem a fürdőbe, kisminkeltem magam és felöltöztem majd lementem a nappaliba.

- Zoe hova ment? - kérdezte Zayn.

- Haza.

- Doncasterbe?

- Ahha!

Már Louis és Zayn azért kezdtek észhez térni ők már kávéztak. Louis átölelt hátulról és a hasamra tette a kezét.

- Louis alkohol szagod van. - fintorogtam.

- Tudom, megyek zuhanyozni csak, megiszom a kávém.

- Oké. - mosolyodtam el.

Készítettem magamnak teát majd én azt kezdtem el szürcsölgetni.

- Na, Harry letelt az egy óra! Gyere fel a Louis szobájába! - mondtam és felsétáltam.

Pár perc múlva Hazz is felfáradt és leült mellém.

- Csak halkan beszélj! - fogta meg a fejét.

- Harry kezdesz elszállni! Észrevetted egyáltalán hogy Zoe elment?

- Hát...

- Tegnap este sírt miattad! Nem aludt és ki van készülve! Nem érdemli meg azt a bánásmódot, ahogyan te bánsz mostanában vele! Szállj le a földre Harry! Tudom, hogy most ez sok neked is a rajongók meg a koncertek, de így el fogod veszíteni! Ezt akarod? Olyanokat mesélt, hogy mióta hazajöttél nem is foglalkoztál vele, és hogy durva voltál sokszor...tudod, hogy esik ez egy lánynak? Megijedt tőled!

- Tudom. Sajnálom hülye voltam, és ha visszamehetnék...

- De nem tudsz Harry! Ha folyton ezeket a hibákat fogod elkövetni Zoe egyszer megunja és végleg itt hagy! Ezt akarod?

- Nem..

- Akkor meg tegyél érte! Tudom, hogy nehéz ez a turnézgatás mind az ötötöknek, és hogy könnyen el lehet szállni...de próbálj meg a földön maradni! Zoe-nak kéne téged a földön tartania...és most nem a lányok hátának a bekenegetéséről van szó, hanem arról hogy elhanyagolod!

Sóhajtott egyet majd a hajába túrt.

- Köszönöm, hogy mindig kapok tőletek fejmosást, ha ilyen van és kijózanítotok.. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán. - Szeretem őt nagyon csak...sokáig voltam egyedül és ez nekem most egy kicsit sok!

- És most mit akarsz csinálni? Elengeded?

- Dehogy! Hová ment? Meg kell beszélnünk!

- Doncasterbe ment...

- Mi? Ó bassza meg full másnapos vagyok és vezessek le két órát is... - sóhajtott.

- Na, menj! - mosolyodtam el.

Zoe szemszöge:

Miután elhagytam az 1D házat a Jessy-vel közös házba mentem összeszedtem pár cuccot majd hívtam egy taxit és elindultam Doncasterbe. Másfél óra alatt odaértünk. Lerakott a taxi, amit gyorsan kifizettem és bementem a házba. Apa hál istennek nincs itthon. Nem tudom, hogy magyaráznám meg neki ezt az egészet. Ő amúgy sem bízott sosem Harry-ben. Át kell gondolnom ezt az egészet magamban. Szeretem azt a kis idiótát, de most megváltozott. Már nem az a gyengéd törődő fiú, akit megismertem. Ijesztő volt, ahogyan tegnap előtt éjszaka le akart fektetni. Durva volt és ilyennek még sosem láttam. Nem értem, hogy miért csinálja ezt. Félek, hogy már nem szeret és szakítani fog, de abba én biztosan belepusztulnék hisz imádom.

Lepakoltam a cuccaimat majd elővettem a laptopom és kicsit nézelődtem Facebookon. Voltak fent képek a srácok tegnap esti bulizásáról meg persze pár videó is. Nem volt kedvem megnézni. Csak fájdítom a szívem.

Unatkoztam ezért elmentem a boltba bevásárolni ugyanis üres volt a hűtő majd felhívtam apát, hogy itthon vagyok ő viszont azt mondta, hogy most Los Angeles-ben van. Leültem nézni a tévét, mert mást úgy sem tudtam csinálni, amikor is csöngettek. Megforgattam a szemem és az ajtóhoz sétáltam majd kinyitottam.

Harry állt a falnak támaszkodva és mikor meglátott féloldalas mosolyra húzta a száját én viszont annyira nem örültem neki.

- Beengedsz? - kérdezte.

- Nem tudom...

- Zoe csak had magyarázzam meg!

Sóhajtottam egyet majd félreálltam jelezve hogy bejöhet. Becsuktam az ajtót majd a nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra a távolságot tartva legalábbis én.

- Miért jöttél ide? - nézett rám.

- Elegem lett. Csak egyedül akarok lenni és gondolkozni.

- Min?

- Rajtad...rajtunk.

Csöndben volt és csak nézett engem.

- Szakítani akarsz? - kérdezte és ez a kérdés szíven döfött.

- Nem tudom Harry...összezavartál!

- Tudom, hogy hülye voltam az elmúlt pár napban. Tudom, hogy nem úgy kellett volna közelítenem hozzád, ahogyan tettem...az meg, ahogy az egyik este bántam veled...nem tudom...az nem én voltam.

- Kifordultál magadból és most nem tudom eldönteni, hogy ki az igazi Harry. Akit gyengédnek és gondoskodónak ismertem meg vagy ez a durva tapló.

Kifújta a levegőt majd megrázta a fejét.

- Én csak azt szeretném, ami régen volt. Tudom én is hogy ez a felhajtás, ami körülöttetek van dob az egótokon de...az hogy így kifordultál magadból arra nincs mentség!

- Tudom..

- Szeretsz még? - néztem fel rá.

- Ez nem kérdés! Persze hogy szeretlek csak nekem kb. 3 és fél évig nem volt senkim aztán jöttél te...nehéz ezt megszokni, de már kezdem!

- Oké. Én még maradok két napot itt. Kérlek, ne keress, és ne hívj fel. Ha hiányozni fogunk egymásnak továbbra is, akkor folytassuk, de ha nem...akkor ennek nincs értelme.

- Zoe..

- Harry ezt nem csinálhatod velem! Nekem is nehéz hidd el ez az egész, de meg kell ezeket beszélnünk, hogy a kapcsolatunk kibírja a turnét!

- Biztos így akarod?

- Ez a két nap nem sok a 2 hónaphoz képest..

- De nekem az lesz.. - motyogta.

- Amikor ott voltam és csak arra vártam, hogy végre megölelj vagy hozzám érj akkor leszartál most meg 2 napot nem bírsz ki?

- De csak...mindegy! Akkor én megyek.

- Oké. - mondtam és felálltam.

Kikísértem majd megvártam, míg elhajt és bementem a házba.

Jessy szemszöge:

Miután Harry elment én felmentem a Lou szobájába és megvártam, míg lezuhanyozik.

- Szia, baby! - jött ki egy szál törölközőben.

- Szia! - mosolyodtam el.

- Baj van?

- Eléggé. Harry egy idióta!

- Ja, tényleg! Mi volt ez az egész?

- Zoe-val rosszul bánik...durva és erőszakos Zoe pedig ezt nem bírja és kikészült. Harry kicsit elszállt..

- Tudom észrevettem én is és a srácokkal megpróbáljuk visszahozni a földre..

- Oké. Köszi. Zoe hazament Doncasterbe. - húztam el a szám.

- Sajnálom, de ne legyél ilyen gondterhelt, mert a babának ártasz...

- Jól van Louis de Zoe fontos nekem, és ha egy ilyen idióta paraszt, mint Hazza így bánik, vele igenis felhúzom magam!

- Oké oké! - tette fel a kezeit megadás képpen.

Kifújtam a levegőm majd felálltam és odasétáltam hozzá.

- Bocsi hogy kiabáltam. - öleltem át, fejem pedig a mellkasára fektettem és beszívtam a tusfürdője illatát.

- Amint hazajön, Harry beszélek vele oké?

- Oké.. - motyogtam.

- Amúgy...pár nap múlva karácsony és ez tök fura...

- Ahha...Louis hanyadika van? - kérdeztem ijedten.

- Huszadika. Mert?

- Ma van ultrahang vizsgálat! Úristen teljesen kiment a fejemből!

- És még én öregszem... - motyogta.

- Nem Louis én terhes vagyok és nem öreg! - mondtam és kiöltöttem rá a nyelvem. Elnevette magát majd zsebre dugta a kocsi kulcsot és a telefonját.

- Akkor megyünk? - nézett rám.

- Ahha! Az orvosom le fog cseszni, amiért kések!

- Legközelebb írd fel a homlokodra! - nevetett.

- Nem vagy humoros Tomlinson! - hunyorogtam rá és kimentem mellette az ajtón.

Lesétáltam a lépcsőn majd a garázsba mentem. Bepattantunk a kocsiba majd elindultunk a kórház felé.

Mikor beértünk rögtön a másodikra siettünk a már megszokott helyre.

Óvatosan bekopogtam és benyitottam.

- Áh Jessy! - mosolyodott el a doktornő.

- Elnézést a késésért, de teljesen kiment a fejemből. - léptem beljebb Louis pedig szorosan a hátam mögött volt.

- Semmi baj ilyenkor előfordul, hogy elfelejtesz dolgokat! Látom itt az apuka is!

- Jó napot! - köszönt Louis.

- Jessy már ismered a terepet! Gyere, feküdj fel az ágyra és nézzük meg azt a kisfiút!

Megtettem, amit kért majd felhúztam a pólóm és Louis-ra néztem, aki megfogta a kezem. Ő már rég nem látta a picit, úgyhogy biztos nagyon izgatott. Rám nyomták azt a hideg trutyit és elkezdődött a vizsgálat.

- Na mint látjátok a gépen is már jó nagy! Pontosan most 2 kiló és 43cm ez normális. Semmi rendellenességet nem látok. Volt valami panaszod?

- Nem. Semmi.

- Akkor jó! Most már előfordul, hogy néha begörcsölsz ez normális! Arra figyelj, hogy most már óvatosabban mozogj! - mondta mire bólogatni kezdtem. Louis-ra néztem, aki csillogó szemekkel figyelte a monitort.

- Képet esetleg kértek? - kérdezte.

- Persze! - mondtuk.

Csinált a piciről egy képet és a kezünkbe nyomta. Letöröltem a trutyit a hasamról majd felálltam.

- 2 hét múlva találkozunk, és ne aggódj minden rendben, de ha kétségeid vannak, hívj fel nyugodtan!

- Köszönöm! Viszlát! - mondtam majd Lou is elköszönt és kimentünk.

- Naa? - kérdeztem vigyorogva.

- Mi na? - nevette el magát.

- Jó volt?

- Persze! - mosolyodott el és átkarolt. - Imádlak! Téged is és a pocaklakót is! - puszilt bele a hajamba.

- Mi is téged! - mosolyodtam el.

Beültünk a kocsiba és elindultunk.

- És akkor most megérdemlek egy forró csokit meg kürtös kalácsot? - néztem rá boci szemekkel mire elnevette magát.

- Menjünk a térre? - kérdezte mosolyogva.

- Ahha! - tapsikoltam.

- Kívánságod számomra parancs!

- Júúj de jó! - mondtam és felhangosítottam a rádiót.

10 perc múlva leparkoltunk majd összekulcsoltuk a kezünket és a karácsonyi vásár felé indultunk.

- Tavaly ilyenkor még forralt borért könyörögtél nekem!

- Tényleg! Emlékszem itt volt Lisa is!

- Pontosan!

- Hát most nem ihatok forralt bort.. - mosolyodtam el és megsimogattam a hasam.

- Hát most nem! Viszont ott egy forró csokis! - mutatott az egyik bódé felé.

- Jó estét! Két forró csokit kérünk és egy kürtöskalácsot! - adta le Louis a néninek a rendelést.

- Nem sokára kész lesz! - mondta mosolyogva.

Vártunk egy 5 percet majd a néni letette elénk, amit kértünk Lou pedig kifizette. Sétálgattunk még egy kicsit, majd amikor már fázni kezdtünk kocsiba ültünk és hazamentünk az 1D házba.

- Liam ha elmerted venni az utolsó szendvicset én, ha megtalállak, kinyírlak, esküszöm! - ordibált Niall.

Liam röhögve felszaladt az emeletre Niall pedig utána. Beljebb mentünk majd megláttuk Zayn-t és Harry-t videó játékozni a kanapén.

- Harry beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Ömm persze! Louis átveszed? - kérdezte.

- Persze! - ugrott a kanapéra Lou.

- Felmenjünk a szobámba? - kérdezte.

- Ahha! - mondtam majd követtem.

Mikor felértünk ő bezárta az ajtót én pedig leültem az ágyára törökülésben.

- Gondolom Zoe-ról akarsz beszélni. - sóhajtott majd leült mellém.

- Igen! Na, mi volt? 

- Próbáltam meggyőzni és kértem, hogy bocsásson meg, de egyelőre makacs és esze ágában sincs megbocsájtani nekem...

- Idők kérdése!  - mosolyodtam el.

- Köszönöm, hogy segítesz nekem...nekünk és próbálsz lelket önteni belénk! Komolyan pszichológusnak kéne menned!

- Szívesen! Ezt a pszichológusos dolgot már egy párszor meg kaptam! Na, gyere ide te kis idióta! - öleltem meg.

Nyílt az ajtó majd Louis lépett be rajta.

- Már kezdtem megijedni, hogy ilyen csönd van! Azt hittem kinyírtad! - nevetett fel.

Elengedtem Harry-t és felálltam.

- Nem nyírt ki...még... - mondta Hazz.

- Még! - nevettem fel.

- De mit csináljak, hogy visszajöjjön?

- Adj neki egy kis időt. Ma éjjel biztos átgondolja a dolgokat meg szerintem folyton rajtad gondolkozik és... holnap menj el hozzá...lássa, hogy szereted, és nem akarod, hogy elmenjen!

- Szóval csokor virág és csoki?

- És ölelés meg csók! - nevettem fel.

- Meg más is! - húzgálta a szemöldökét.

- Akarsz egy taslit? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Csak vicceltem! - rakta fel nevetve a kezét.

- Ajánlom is Styles! Tudod, velem gyűlik meg a bajod!

- Vettem észre! - vigyorgott.

Megforgattam a szemem majd Lou-ra néztem, aki szórakozottan hallgatott minket.

- Harcias! Vigyázz vele! - mutogatott Harry rám.

- Szerinted nem jöttem még rá? - nevetett Lou is mire ráöltöttem a nyelvem és színpadiasan kivonultam a szobából. Röhögést hallottam ezen csak elmosolyodtam.

- Jessy! Vigyázz! - hallottam meg Niall-t kiabálni a hátam mögül majd elsuhant mellettem.

- Niall ha egyszer a kezeim közé kerülsz, én esküszöm, megütlek! - kiabáltam utána.

- Bocsánat! - kiabált vissza.

- Terhes vagyok! Ezt ebben a rohadt házban senki nem veszi észre amúgy? Mert szerintem szembetűnő... - magyaráztam Zayn-nek aki a kanapén ült és valami hülye sorozatot bámult.

- Hát veled aztán sokra megyek! - nevettem fel.

- Hm? - nézett rám.

- Beszéljünk? - kérdeztem.

- Miről? - húzta fel a szemöldökét.

- Perrie?

Sóhajtott majd kikapcsolta a tévét.

- Baj van? - kérdeztem.

- Nem bírom én már ezt...a folytonos szereplést és turnét és a rajongókat...

- Ezt hogy érted? Nem akarod folytatni?

- Fogalmam sincs, mit akarok...

- Előfordulhat az is hogy otthagyod a bandát?

- Lehet..

- Fiúk tudják?

- Tudják...nagyon nehéz lesz nekik és én nem akarok csalódást okozni senkinek, de én már ezt nem bírom...nem egészen nekem találták ki ezt az életet...

- Így 5 év után jössz rá? - mosolyodtam el.

- Hát...hamarabb is felmerült bennem, de tényleg nem akartam szarban hagyni a srácokat...

- Ez nagy törés lesz a rajongóknál..

- Tudom...nekem is hogy nem lehetek annyit a srácokkal, de most önzőnek kell lennem!

- Hát...ha így is lesz, én szorítok neked, hogy minden összejöjjön neked. - mosolyodtam el.

- Köszi Jess! - mondta majd megölelt.

- Ebben a 10 percben már a második fiúval ölelkezel...van okom a féltékenykedésre? - sétált le a lépcsőn Lou mosolyogva.

- Most lelki segély szolgálatosat játszok! Nincs okod rá te buta! - sétáltam oda hozzá és megöleltem.

- Hol marad a csók? - húzta fel a szemöldökét mire a szájára tapasztottam ajkaimat, és lassan de hosszadalmasan megcsókoltam.

- Na, jó! Hány óra? Én megyek Zoe-hoz és ha törik, ha szakad, kiengesztelem! Nagyon hiányzik! - mondta Hazz.

- Hajrá! Nyolcra odaérsz!

- Tesó, és ha kidob? Elalszol a híd alatt? - kezdett el humorizálni Payno.

- Nagyon vicces vagy Payne! - hunyorgott Harry.

- Tudom! - nevetett és leült a kanapéra.

- Tényleg mész akkor? - kérdeztem.

- Ahha! Kedvenc virág? Kedvenc csoki?

- Kedvenc virág a vörös rózsa csoki pedig neki tök mindegy, mert mindent elpusztít, ha csokiból van!

- Oké! - nevetett Hazz és az ajtó felé indult.

- Vigyázz az úton! - szóltam utána.

- Vettem főnök! - tisztelgett majd kiment az ajtón.

Zoe szemszöge:

Miután elment Harry felnéztem a netre ahol újabb pletykák mentek róluk így inkább elmentem vásárolni ugyanis semmi nincs ebben a kicseszett hűtőben. A bevásárló központban többen is felismertek és vagy az arcomba bámultak vagy pedig idejöttek autogramot kérni, amit szívesen adtam is nekik. Találkoztam pár 1D plakáttal és bőgni szerettem volna hisz...csak most jöttem el Harry-től de már hiányzik. Mindene. Ez a két hónap nélküle rémálom volt és akkor még össze is veszünk...

Tudom, hogy én küldtem el, és hogy haragszok rá, de egyszerűen nem tudok nélküle létezni és ez baj.

Most nem hívhatom fel akármikor, ha baj van, vagy ha éppen hiszti rohamom van. Olyan mintha elvesztettem volna. Aki ma ott volt nálam az nem az a Hazza, aki nekem hiányzik. Ő ott maradt valahol Ázsia környékén.

Hiányzik az, hogy hozzábújhassak, az illata, a mély rekedtes hangja, ahogyan azt mondja, hogy "szeretlek babe" vagy a haja, amibe annyira szeretek beletúrni.

És ami a legszörnyűbb, hogy fogalmam sincs, hogy mikor fog az a Harry visszajönni vagy egyáltalán vissza fog -e. Bízom az unokatesómban és a srácokban, hogy észhez térítik, de mi van, ha már amúgy sem szeret, és nem érdekli, hogy mi van velem? A vásárlás után beültem enni egy gyorskajáldába mert már majd éhen haltam majd a Starbucksba megittam egy kávét és haza indultam. Már kicsit sötétedett így gyorsabbra vettem a lépteim nehogy Louis haverjai vagy éppen a másik banda megakadályozzon a hazatalálásomban. Én sosem rajongtam ezekért a bandákért. Nem akartam sehova tartozni nekem megvolt a saját baráti köröm. Én nem teljesen olyan vagyok, mint Jessy. Én nem bírom ezeket a rossz arcokat és az igazat megvallva félek is tőlük. Mikor a házhoz értem kikerestem a kulcsot majd bementem. Lepakoltam a cuccokat majd összedobtam egy könnyű vacsit bár a gyorskaja miatt annyira nem voltam éhes. Az órára néztem, ami fél nyolcat mutatott. Hogy eltelt ezzel a hülye vásárlással az idő... Leültem a tévé elé és kapcsolgatni kezdtem az adók között. Belekezdtem egy sorozatba ám csak 10 percig jutottam, mert csöngettek. Fújtattam egyet majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam, ám ami mögötte volt arra nem voltam felkészülve. Egy óriási vörös rózsa csokorral állt ott Harry szívdöglesztően mosolyogva.

- Szia. - köszöntem neki halkan.

- Szia! Bemehetek?

- Jó ötlet ez Harry? - néztem rá.

- Kétség kívül mivel mindjárt ide fagyok!

- Gyere. - álltam félre helyet hagyva neki.

- Ezt neked hoztam! - adta át a csokrot.

- Gyönyörű! - mosolyodtam el.

- Van egy jó pontom?

- Van!

- Hoztam csokit! - mutatta fel.

- Egy és fél!

- A csoki csak fél? - görbült le a szája.

- Na, jó legyen akkor kettő!

- Na így már jobb!

Beletettem a csokrot egy vázába majd a konyha pultra támaszkodtam és sóhajtottam egyet.

- Miért jöttél? - néztem fel rá.

- Meg szeretném ezt beszélni! Nagyon hiányzol!

- Harry már beszéltünk róla és azt beszéltük, hogy adunk egymásnak pár napot!

- De én nem bírok várni! Hülye voltam! Egy kibaszott nagy idióta, amiért úgy bántam veled! Én soha...soha nem voltam még erőszakos egyetlen nővel sem és fogalmam sincs mi ütött belém!

- Tudom, hogy most nehéz neked is de..

- De a földön kéne maradnom és ti ebben segítetek.. - fejezte be unottan a mondatom.

- Beszéltél Jessy-vel? - mosolyodtam el.

- Kaptam tőle fejmosást! - forgatta meg a szemét mire felnevettem.

- Meg tudod nekem bocsájtani? - nézett rám boci szemekkel.

Ajj miért ilyen helyes és aranyos? Hitetlenül megráztam a fejem majd elmosolyodtam.

- Meg! De többet ilyen ne legyen!

- Nem lesz! Ígérem! - örült meg majd felkapott és megcsókolt.

Istenem, de hiányzott már a csókja...

Percekig csak álltunk és el voltunk merülve egymásban.

- Hogy lehettem ilyen hülye? Hiányoztál már nagyon! - döntötte homlokát az enyémnek.

- Nagyon rossz volt mikor nem értél hozzám és nem kaptam tőled még egy puszit sem...

- Bepótoljuk! Sajnálom! - mondta majd ismét megcsókolt.

Ez a Harry hiányzott nekem, de már nagyon...

Jessy szemszöge:

- Louis mikor mutatod meg a házat? Megígérted! - léptem ki a fürdőből egy szál törölközőben.

- Tudom kicsim, de még nincs teljesen kész! Mondtam a lakberendezőknek, hogy siessenek, de még várni kell egy hetet...

- Oh...nem baj így is jó! - mosolyodtam el.

- Megyek én is lezuhanyozok!

- Okés! - mondtam majd gyorsan felvettem a pizsim és lementem inni egy pohár vizet, mert egy kicsit ficánkolt a baba.

- Liam! Harry nem hívott téged? - kérdeztem.

- Nem...de biztos minden rendben van!

- Már 6 órája elment remélem Zoe megbocsájtott neki és most ott van...

- Hát hívd fel! Harry-t nem úgy ismerem, mint aki éjfélkor már alszik!

- Hát jó! - mosolyodtam el majd megittam a pohár vizemet és felmentem Louis szobájába.

A mobilomba bepötyögtem a Harry számát és a fülemhez emeltem. Két csengés után felvette.

- Szia Jess! Miért hívtál?

- Csak tudni akartam, hogy jól vagy -e és nem épp egy híd alatt ülsz, ahogy Liam mondta.

- Dehogyis! Éppen a világ legszebb nője mellett ülök és filmet nézünk!

- Hoppá akkor szent a béke?

- Ahha!

- Add már légyszi Zoe-t!

- Szia Jessy! - szólt bele az unokatesóm.

- Szia! Örülök neki hogy kibékültetek!

- Hát még én! Köszönöm, hogy észhez térítettétek ezt a kis idiótát!

- Nehéz volt, de szívesen! - nevettem el magam. - Nem is zavarok akkor jó filmnézést és ne huncutkodjatok éjszaka! - kuncogtam.

- Perverz! Szia és ti se huncutkodjatok!

- Majd meglátom! - mondtam mosolyogva és letettem.

Louis kilépett a fürdőből egy szál boxerben. Rám nézett majd elvigyorodott és befeküdt mellém.

- Most hívtam fel Harry-t és kibékültek Zoe-val! - mosolyodtam el.

- Gondoltam, hogy nem fog sokáig tartani a harag!

- És honnan gondoltad? - nevettem fel.

- Zoe olyan, mint te...te is megbocsájtasz nekem mindig! - vigyorgott.

- Azért ne bízd el magad ennyire Tomlinson!

- Én? Dehogy! - nevetett fel.

Az ölébe ültem vele szemben és összekulcsoltam a kezeinket.

- Szeretlek. - tettem a fejem a mellkasára csakhogy a pocakom nem igazán volt kényelmesen.

- Én is. - puszilt bele a hajamba.

- Ez nem igazán kényelmes a pocaklakónak! - nevettem és lefordultam róla majd úgy bújtam hozzá.

- Ki kéne találnunk a nevét!

- Tényleg.. - gondolkoztam el.

- Mondj neveket és én is mondok!

- Oké! Szóval..James?

- Nem! - nevetett fel.

- William? - kérdeztem.

- Nem! Én sem szeretem igazán!

- Pedig szép név...

- Akkor sem!

- Oliver?

- Csak ilyen hülye neveket tudsz? - nevetett.

- Ezek miért hülyék?

- Nem tudom...

- Akkor mondj te!

- Adam?

- Neem! - nevettem.

- Jason?

- Az szép de...nem!

- Így nem megyünk sokra!

- Scott? - néztem rá vigyorogva mire unottan rám nézett.

- Ki is nyírom magam!

- Pedig szép név!

- Ja, csak ismerek egy olyan parasztot, aki ráadásul az exed és egy pszichopata..

- Jóó csak vicceltem! - mosolyodtam el.

- Ha lesz egy lányunk az Eleanor nevet adjuk neki jó? - vigyorgott mire kiöltöttem rá a nyelvem.

- Óóó eszembe jutott egy jó név! - ujjongtam.

- Mégpedig?

- Maison?

- Nem!

- Jó akkor az Elliot? - kérdeztem.

- Ez jó!

- Húú de a Dylan is tetszik! - nyűgtem.

- Akkor Dylan Elliot Tomlinson?

- Oké! És a Dylan-t használja?

- Ahha!

- Oké akkor...Dylan leszel prücsök! - simogattam meg a hasam.

- Fel van?

- Szerintem már alszik...

- Nem baj...legalább ez is megvan! - nevette el magát.

- Aludjunk?

- Ahha!

Lekapcsolta a lámpát majd hozzábújtam és pár perc múlva már el is aludtam.