81.fejezet~

Jessy szemszöge:

 

Reggel arra keltem, hogy Louis magához húz és hozzám bújik. Vajon mit álmodhat? Elmosolyodtam majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Jessy? - dugta be a fejét az ajtón Zoe suttogva.

- Szia! - tátogtam mosolyogva.

Harry átkarolta hátulról és ő is bekukucskált.

- Óó király! Még alszik! - nevetett fel majd bejött.

- Harry, ha felmered kelteni, esküszöm, megverlek!

Csak elvigyorodott és Louis füléhez hajolt.

- Ébresztőőő! - ordította el magát mire Louis felugrott.

- Kinyírlak Harry! - morogta majd felállt és elkezdte kergetni. Kiszaladtak a folyosóra én pedig nevetve megráztam a fejem.

- Bocsi, de nem lehet visszafogni! - nevetett Zoe.

- Semmi baj Louis úgyis elintézi!

- Az biztos! - ült le az ágyamra.

Felültem majd a pocakomra tettem a kezem.

- Már adtunk nevet a kicsinek! - mondtam izgatottan.

- De jóó! És mi az?

- Dylan Elliot Tomlinson!

- Jól hangzik!

- És az Dylan-t fogja használni!

- Szia, Dylan! - simogatta meg a pocakom mosolyogva.

- Mesélj a tegnapról! - vigyorogtam.

- Este 8 kor beállított egy nagy csokor vörös rózsával és csokival. Elképesztően cuki volt és bocsánatot kért és egész este és éjszaka is csak ölelgetett meg puszilgatott! - pirult el.

- Júúj de aranyos! Örülök, hogy béke van!

- Hát annak már én is! - nevette el magát.

Louis jött be röhögve a szobába mire elmosolyodtam.

- Mit csináltál már vele? - kérdeztem.

- Én semmit! Beleesett magától a felmosó vödörbe!

- Most komolyan? - ijedt meg Zoe.

- Szerintem menj le hozzá, mert csurom víz és meg kell szárítani! - nevetett Lou és visszabújt mellém.

Zoe kisietett mi pedig felnevettünk.

- Hány óra? - kérdeztem.

- 9 óra lesz nemsoká!

- Óó akkor még pihenek! - bújtam hozzá.

- Még én is. - puszilt bele a hajamba.

A telefonom csörögni kezdett én pedig unottan megforgattam a szemem és felvettem.

- Hallo? - szóltam bele ugyanis vagyok annyira béna, hogy meg sem néztem ki hív.

- Szia Jess! - szólt bele Danielle.

- Dani? Hogy hogy hívsz?

- Csak szólni szerettem volna, hogy 1 óra múlva landol a gépem Londonban...

- Ohh tényleg! Oké!

- Remélem, tudunk beszélni!

- Tudunk. - mosolyodtam el.

- Akkor 1 óra múlva...szia!

- Oké, szia! - tettem le.

- Danielle volt? - morogta Louis.

- Igen. Hazajön és beszélni szeretne velem...

- Remélem, nem szeded le a fejét!

- Nem...már nem haragszom rá. Engedem, hogy elmondja a dolgokat! Tudom nincs elég nyomós indok arra, hogy megcsalta Liam-et de akkor még elég labilis időszakom volt és tudom, hogy csak meg akart óvni ettől...

- Okos menyasszonyom van nekem! - nevette el magát és gyengéden megcsókolt.

- Tudom! - vigyorodtam el miután elváltunk.

- Megyek, felöltözök ugyanis egy óra múlva otthon lesz..

- Menj! - engedett el mosolyogva.

Bementem a fürdőbe majd rendbe szedtem az arcom és a hajam ezután felöltöztem és készen is voltam. Mikor kimentem Louis hason aludt az ágyon és annyira szexi volt, hogy muszáj volt lefényképeznem.

Miután megvolt adtam egy puszit az arcára majd felkaptam a táskám a telefonommal együtt és lesiettem.

- Melyik aranyos kedves fiú lesz, aki engem haza furikáz? - kérdeztem a nappaliban.

- Gyere úgyis menni akartam Andy-hez! - kapta fel a kocsi kulcsát Liam.

- Imádlak! - nevettem fel.

Felküzdöttem magamra a cipőm, ami a pocakomtól egyre nehezebb művelet lesz majd kimentünk a garázsba és beültünk a kocsiba.

- Miért mész haza? - kérdezte.

- Jön haza Danielle és beszélni szeretne velem...

- Ohh...letelt a fél év?

- Ahha! Haragszol még rá? - kérdeztem.

- Sosem haragudtam...inkább csak csalódtam benne. Már a kapcsolatunk végén nem volt az igazi a viszonyunk sejtettem, hogy ez lesz...

- Oh..és nem baj, ha jóba maradok vele?

- Jajj Jessy dehogy! Azért mert a múltban történtek olyan dolgok, amiért én elítélem, attól még neked nem kell haragudnod rá, de köszi, jó barát vagy!

- Tudod, hogy szeretlek téged is és őt is és hogy ti voltatok nekem/nekünk a mintapár és egy kicsit meg is ijedtem, amikor szétmentetek, mert azt hittem ránk is ez a sors vár...

- Nekünk Sophiával meg ti vagytok a mintapár! Louis-val a ti kapcsolatotok már mindent megélt és én úgy látom, hogy nagyon szeretitek egymást, úgyhogy ne félj ilyenektől!

- Köszönjük! Tudom, hogy nem kéne ilyenektől félnem, de akkor is...

- Amúgy sem kéne ilyeneken stresszelned most! - pillantott a pocakomra.

- Dylan nagyon jól érzi magát és nem stresszelem!

- Dylan?

- Dylan Elliot Tomlinson!

- Szép név!

- Köszi! - mosolyodtam el.

Megérkeztünk a házhoz. Elköszöntem Liam-től majd kiszálltam és a bejárathoz siettem. Kinyitottam az ajtót majd mikor beléptem levettem a cipőm és a kabátom. Felmentem a szobámba és elkezdtem becsomagolni a cuccaimat, mert nem az utolsó pillanatban szeretném... Egy bő negyed óra múlva lentről zörgést hallottam.

Hallgatóztam egy kicsit és valószínűnek tartottam, hogy Dan van itt ezért lesétáltam a lépcsőn.

- Jessy! Szia! - ölelt meg.

- Szia Danielle! - öleltem vissza.

Eddig is gyönyörű volt, de most szinte ragyogott.

- Hűű láttam az újságokban, hogy terhes, vagy de nem igazán akartam elhinni! Gratulálok!

- Köszönjük!

- Gyere, beszéljünk! Már alig vártam, hogy itthon legyek! - huppant le a kanapéra  ahogyan én is.

- Kezd is a Liam megcsalásával! - mondtam.

- Figyelj, tudom, hogy dühös voltál és talán még most is az vagy de...én már nem éreztem magam jól Liam-el. Neki ott volt a munka nekem ott volt a tánc és ez összeegyezhetetlen volt. Nem volt időnk egymásra és elhidegültünk. Sokat sírtam tudom, ezt te nem tudod, mert nem mutattam, de nagyon össze voltam belül törve. Az a srác, akivel megcsaltam ő vigasztalt engem és velem volt a nehéz időkben. Elkezdtem iránta többet érezni és hát megtörtént az a csók, aminek nem szabadott volna...

- Megértelek teljes mértékben és nem haragszom. Mindenki követ el hibákat a múltban ezt én is jól tudom..

- Köszönöm, hogy nem ítélsz el...

- Gondolom tudni, akarsz azokról a dolgokról, amik történtek, míg nem voltál itt..

- Legfőképpen a terhességedről! - nevetett fel mire én is elmosolyodtam.

- Hát...olyan 6 hónappal ezelőtt tudtam meg, de amúgy már majdnem 8 hónaposak vagyunk...

- Azta!

- Tudom, úgy nézek ki, mint aki lenyelt egy focilabdát! - nevettem fel.

- Dehogyis! Csinos kismama vagy és csak úgy ragyogsz! Boldognak tűnsz!

- Az is vagyok! - vigyorogtam.

- Na, igen? Hogy volt?

- Hát rosszul voltam hányingerem volt így elmentem az orvosomhoz, aki beutalt egy ultrahangra és ott a doktornő közölte velem, hogy babát várok! Teljesen lesokkoltam...nem tudtam, hogy Louis mit fog szólni féltem, hogy elhagy...hogy ez túl nagy felelősség neki! Elmondtam neki ő először kiborult és veszekedtünk majd itt hagyott. Kellett neki egy kis idő, míg feldolgozza ez egy éjszakát foglalt magába...másnap megkeresett és nagyon érdeklődő volt a baba iránt és nagyon aranyos. Aztán most itt vagyunk!

- Hűű hát szerencsés vagy!

- Tudom! Nagyon örülök, hogy Louis el tudta végül fogadni és szeret minket és ezt sokszor mondja is. Várja már, hogy megszülessen a fia..

- Kisfiú? - csillant fel a szeme.

- Igen! Dylan Elliot Tomlinson!

- Szép név!

- Köszi! Tegnap este ezen vitatkoztunk Louis-val!

- Jól döntöttetek!

- Ja, amúgy ne aggódj, elköltözünk innen Zoe-val!

- Én szívesen látlak titeket!

- Tudom, de gondolom te is együtt szeretnél lenni a barátoddal és egyébként is már készül a Louis-val közös házunk!

- Lesz közös házatok?

- Hát, ha itt lesz a pici, akkor csak kéne külön ház...

- Az igaz! Nehéz idők elé néztek!

- Tudjuk, de megoldjuk! - mosolyodtam el.

- Akkor most elköltöztök Zoe-val?

- Hát igen...szerintem, amíg a ház végleg kész nem lesz az 1D házban fogunk lakni!

- Oh, értem...

- De nem azért mert nem szeretlek vagy, mert nem akarok veled lakni csak úgy nekem is jobb lesz, ha Louis ott lesz a, közelben mert egyre nehezebb a hasam és nem akarok járkálni át hozzájuk!

- Megértem! - mosolyodott el.

- Akkor jó! Most pedig segítesz nekem pakolni?

- Persze! - mosolygott majd feljött velem az emeletre.

Kihúztam az ágy alól a bőröndjeimet majd a szekrényből kezdtem el kipakolni addig Dan a tárgyaimat kezdte a dobozokba pakolni, ami ezekben az időkben, míg itt laktam összegyűltek, mert, hogy otthonról nem sok mindent hoztam.. 1 óra alatt kb. kész is lettünk.

- És hogy viszed el?

- Felhívom Lou-t! - mondtam majd bepötyögtem a számát és a fülemhez emeltem.

- Szia babe! - szólt bele.

- Szia! Figyu amíg nem költözünk, be a házba odaköltözünk Zoe-val az 1D házba, ha nem baj úgyis ott vagyunk a legtöbbet! Segítesz elhozni a bőröndöket?

- Jajj cica én ennek örülök, de most van egy kis dolgom!

- Louis mindjárt leszakad, a hátam fáj a lábam és kicsit ideges is vagyok, szóval gyere!

- Ahh oké nemsokára ott vagyok!

- Oké! - mondtam majd letettem.

- Szegény Lou. - nevetett Dan.

- Dolga van...hát köszönöm én meg majd cipeljem át gyalog a cuccokat 8 hónapos terhesen?

- Úgy látom, a hormonok dolgoznak rendesen! - kuncogott.

- Az lehet! Szegény Louis... - nevettem már én is.

10 perc múlva a felhajtóra gurult Louis fekete telepjárója és kipattant belőle Harry-vel és Zoe-val. Köszöntek Dan-nek majd Zoe is összepakolt a srácok pedig bepakoltak a kocsiba.

- Azért kicsim te nem vagy terhes és segíthetnél! - mondta egy doboz cipelése közben Hazz Zoe-nak.

- Honnan tudod, hogy nem vagyok az? - emelte fel Zoe a szemöldökét mire Harry lesokkolt.

- Az vagy? - kérdezte.

- Nem, de ez a fej mindent megért! - nevetett Zoe amin én is felnevettem.

Miután az összes cuccot bepakolták beültünk a kocsiba és az 1D házba mentünk.

- Zayn, Liam, Niall húzzátok ki a seggeteket és pakoljatok ti is! - kiabált be Louis mire a három srác kidugta a fejét.

- Mi van itt? - nevetett Zayn.

- Költözünk! - vigyorogtam.

- Ide? Zsíír lesz kaja! - mondta Niall.

- Egyelőre ide! - mondta Zoe.

Bepakoltunk, együtt mert azért pár könnyebb cuccot én is bevittem majd kifújtuk magunkat a kanapén.

- Fáj a hátam. - simogattam meg a fájó részt.

- Nekem meg a lábam! - nyöszörögte Zoe.

- Nekem meg mindenem, úgyhogy maradjatok csöndben! - nyávogott Harry.

- Még valaki? - röhögött fel Louis.

- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall mire mindannyian elnevettük magunkat.

- Ki gondolta volna? - kérdeztem nevetve.

- Jessy csinálsz nekem szendvicset? - kérdezte Niall.

- Gyere, te haspók majd én csinálok Jessy-t most hagyjuk! - állt fel Zoe.

- Köszi! - vigyorogtam rá mire küldött egy puszit.

•••

Eljött az este mi pedig Zoe-val éppen vacsorát csináltunk a konyhában.

- Figyu kicsim tudom, hogy szeretsz, és nem fogsz megölni úgyhogy...megyünk a srácokkal bulizni. - ölelt át hátulról Lou és a teljes hatás eléréséért még egy puszit is nyomott a nyakamra.

- Most ez komoly? - fordultam meg az ölelésében.

- Ahha! Vinnélek téged is, de így terhesen nem a legjobb ötlet Zoe meg gondolom, veled akar maradni!

- Így van! - nevetett Zoe mire elmosolyodtam.

- Nem berúgni nagyon! - raktam fel a mutatóujjam.

- Vettem főnök! - vigyorodott el majd megcsókolt.

- Vigyázzatok magatokra! - mondtam a többieknek is.

- Persze! - nevettek majd elmentek.

- Szörnyűek! Hát drága unokatesóm magunkra maradtunk! - nevettem fel.

- Csajos este? - kérdezte.

- Az bizony! - vigyorogtam és levettem az edényt a tűzhelyről mivel már kész volt a benne lévő spagetti.

Tálaltuk magunknak majd raktunk be egy karácsonyos, sírós, romantikus filmet és elfogyasztottuk a kajánkat. Éjfél körül abba hagytuk a filmezést és felmentünk a szobába lezuhanyozni és beszélgetni aztán a nagy sztorizgatás és nevetgélés közben ott is ért el minket az álom manó.

•••

Hajnalban arra keltem, hogy Zoe mozgolódik mellettem ezért kinyitottam a szemem.

- Jessy.. - suttogta.

- Igen? - kérdeztem.

- Megjöttek a fiúk! Lemenjünk?

- Menjünk! - mondtam majd lassan felálltam és Zoe-val az ajtóhoz sétáltunk.

Kinéztünk a folyosóra, de nem láttunk senkit ezért lementünk a nappaliba. Az összes fiú ott volt és éppen hangoskodtak.

- Oh, cica! Figyelj, én kurvára szeretlek! - húzta magához Harry Zoe-t aki csak nevetett hisz Hazz totál részeg volt.

- Liam kibaszottul jó volt az a pia, amit rendeltél! - mondta Louis.

- Tudom tesó az a kedvencem! - válaszolt Payno.

- Drágám mennyit ittál? - kérdeztem csípőre tett kézzel.

- Én? Áh, semmit! - mondta kicsit kábultan.

- Ahha persze! - nevettem fel.

Zayn-re tévedt a tekintetem, aki egy vodkás üveget ölelgetve aludt a kanapén.

- És ő mennyit ivott? - mutattam rá.

- Ő? Ő többet, mint én! - ölelt át és a nyakamba temette az arcát.

- Na, gyere fel aludni te buta! - nevettem el magam és kézen fogtam majd felhúztam a lépcsőn.

Bedőlt az ágyba én pedig lehúztam róla a  Vans cipőjét és a fekete csőgatyáját, ami kétségtelenül szexi volt rajta. Leküzdöttem róla a szürke atlétáját majd betakartam.

- Jó éjt babe. - mosolyodtam el majd mellé feküdtem és hozzá bújtam. Pár perc múlva aludtam, is mint a bunda.