84.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel Zoe sipítására keltem, ami rendkívül kellemes volt.

- Mi van már? - nyűgtem.

- Az van kedves hétalvó unokatesóm, hogy 10 óra van és egy óra múlva itt van Paul értünk!

- Oh, az baj! De te miért oltasz le, hogy hétalvó vagyok, amikor te se keltél még ki az ágyból?

- Mert jól esett! - vigyorodott el mire felnevettem.

Nyújtóztam egyet majd átmentem készülődni a Louis fürdőjébe. Lezuhanyoztam gyorsan majd elvégeztem a reggeli dolgaimat és egy kis sminket is dobtam fel. A hajam lófarokba fogtam és felöltöztem. Fújtam magamra egy kis parfümöt majd felkaptam a táskám és átmentem Zoe-hoz, aki már ugyancsak készen volt. Kezembe fogtam a gurulós bőröndöm és lementünk a nappaliba. Éppen a konyhába tartottam valami gyors reggeliért mikor Dylan rugdosni kezdett.

- Jól van prücsök észrevettem, hogy felébredtél... - mosolyodtam el és megsimogattam a pocakom.

Csináltam magamnak két melegszendót és Zoe-nak is majd leültünk enni.

- Mennyi az idő? - haraptam a szendvicsbe.

- 10:50 van...

- Akkor még időben vagyunk! - örültem meg.

5 perc alatt megkajáltunk majd bezártuk a házat és kimentünk a kapu elé. Pár perc múlva mellénk gurult egy sötétített ablakú fekete kisbusz. Paul kiszállt belőle majd köszönt nekünk és berakta a bőröndöket mi pedig beültünk Zoe-val a hátsó ülésre.

- Te is jössz velünk? - kérdeztem tőle.

- Nem én majd csak holnap megyek, Párizsba hozzátok!

- Oh, oké.. - mosolyodtam el.

- Hogy vagytok? Izgultok, már hogy a srácok hogy fogadnak titeket??

- Jól vagyunk, és nagyon izgulunk, már ezt várjuk mióta! - nevetett Zoe.

- Ugye teljes titokban van? - kérdeztem.

- Persze! Senki nem mondta nekik!

- Akkor jó! - dőltem hátra.

Egy fél óra múlva a reptérre értünk. Ott Paul átadott minket két másik őrnek, akik jönnek velünk, a magángéppel. Becsekkoltunk majd felmentünk a gépre.

- Auucs leszakad a hátam! - nyafogtam és leültem az egyik fotelbe.

- Lányok kössétek be magatokat! - mondta az őr.

- Oké! - fogadtunk szót majd pár másodperc múlva meghallottuk a pilótát beszélni.

Ő is elmondta, hogy kössük be magunkat majd elmondta a begyakorolt szövegét és végre elhallgatott.

- Fiúk nem kell végig ilyen fegyelmezettnek lennetek! Nyugodtan beszélgessetek vagy egyetek, vagy nem tudom...olyan rossz hogy ilyen szigorúak vagytok! - nevettem el magam mire ők is elmosolyodtak.

- Úristen annyira várom már, hogy megölelhessem Harry-t! - áradozott Zoe.

- Mióta nem találkoztatok velük? - kérdezte azt hiszem Georg.

- Két és fél hét! Az hosszú idő! - nevettem.

- De a két hónap volt a legrosszabb! - mondta Zoe.

- Úú az durva lehetett! - mondta Jack...azt hiszem így hívják.

Elbeszélgettük az időt és már csak azt vettük észre, hogy a pilóta az övek becsatolására int minket ugyanis 10 perc múlva landolunk.

- Lányok ti csak menjetek le a repülőről és azonnal üljetek be az ott váró kisbuszba mi majd utánatok visszük a cuccokat! Oké? - kérdezte Georg.

- Oké! - válaszoltuk.

A leszállás zökkenőmentesen ment így mikor megállt a gép és kinyílt az ajtó vidáman szálltunk le a gépről. Úgy csináltuk, ahogy a fiúk mondták és rögtön beültünk a kisbuszba. Ők berakták a bőröndöket majd beültek és elindulhattunk. A reptértől egy bő fél órára volt a szálloda. Mikor megláttam a felém tornyosuló öt csillagos épületet eltátottam a szám. Valami eszméletlenül nézett ki. Kiszálltunk majd bementünk a halba.

- Lányok! Örülök, hogy épségben itt vagytok! - sietett ide Tom.

- A srácok? - kérdeztem.

- Louis a szobájában van és Harry is! 28. emelet! A Harry-é a 890-es a Louis-é pedig a 891-es!

- Köszönjük! - vigyorogtunk majd beálltunk a liftbe, ami felvitt minket a 28. emeletre.

- Várj...először ha ezt a telefonost meg akarom csinálni be, kéne menni valamelyik fiú szobájába..

- Oké én meg mást csinálok! Már kitaláltam!

- Oké! - mondtam majd csengett a lift jelezve, hogy megérkeztünk.

Kiléptünk és Liam-be botlottunk.

- Jessy! Zoe! Ti hogy? Hogy kerültök ide?

- Liam had menjek már be a szobádba és mindent elmondok! - mondtam.

- Oké gyere! - mondta majd a 892-hez sétált és benyitott.

Bezárta utánunk az ajtót mire kifújtam a levegőt.

- Tom elintézte, hogy meglepjünk titeket és meg akarom viccelni Louis-t és ahhoz kell a szobatelefonod és a Louis szobájának száma! - hadartam el.

- Ott van minden az éjjeliszekrényen! - mondta.

- Ja, amúgy meg sem öleltelek! - nevettem és a nyakába borultam.

- Jó hogy itt vagytok! A srácok ramatyul vannak! És én is...

- Hiányzik Soph? - kérdeztem.

- Ahha.. - húzta el a száját.

- Sajnálom Payno. - simítottam meg a karját és az éjjeliszekrényhez mentem.

Bepötyögtem a telefonba a Louis telefonszámát és vártam, hogy felvegye.

- Igen? - szólt bele nekem pedig a pillangóim felreppentek.

- Szia, szívi! - szóltam bele elváltoztatott hangon.

- Ki vagy? - kérdezte.

- Az most nem fontos! Viszont tudom, hogy a barátnőd messze van, te pedig eléggé ki lehetsz éhezve...szóval, ha egy kis kalandra vágysz várlak a 899-es szobában 10 perc múlva...

Próbáltam szexin mondani és szerintem bevette.

- Nem fogom megcsalni a menyasszonyom!

- Biztos szívi? Nem fogja megtudni soha senki! Én, nem árullak be!

- Hagyj békén és ne hívogass többet! - mondta és lecsapta.

Liam alig bírta visszatartani a nevetését és miután letettem felnevetett.

- Te aztán le tudod ellenőrizni! - nevetett.

- Hát muszáj! - vigyorogtam.

- Szerintem most már menj át hozzá!

- Jó ötlet! - kuncogtam majd felálltam és átmentem az ő szobájához.

Kopogtattam mire morcosan kiszólt.

- Hagyj békén! - kiabált ki.

Lenyomtam a kilincset és lassan beléptem. Az ágyon feküdt és laptopozott.

- Kicsim! Te mit keresel itt? - örült meg majd felállt és idejött.

Megölelt majd kaptam egy hosszú forró csókot.

- Hiányoztál már nagyon! - mondta és egy puszit nyomott a fejemre.

- Te is nekem! - szorítottam szorosan, fejem pedig a mellkasának döntöttem.

Állával megtámaszkodott a fejemen és nyomott meg egy puszit a hajamba.

- Szerencséd hogy visszautasítottál a telefonba. - néztem fel rá.

Összehúzta a szemöldökét és lenézett rám.

- Az te voltál? - kérdezte.

- Ahha! - nevettem fel.

- Te kis pimasz! Ellenőrizgetsz? Jól van asszony én is foglak téged! - mosolygott.

- Louis tudom, hogy rám állítottál egy őrt Londonban...

- Én? Dehogyis! - nevetett.

- Szerinted nem vettem észre?

- Reméltem, hogy nem veszed észre!

- Olyan idegesítő!

- Nem baj! Vigyáz rád!

- Igen..meg halálra ijeszt! Paranoiás leszek lassan!

- Ijesztő? - kérdezte nevetve.

- Ahha! Legközelebb egy szexi 20 éves őrt küldj, azzal el leszek! - vigyorogtam rá mire felhúzta a szemöldökét.

- Ne sértődj be! - nevettem el magam.

- Jól van ezt megjegyeztem! - engedett el.

- Nee! Gyere vissza! Olyan rég nem értél már hozzám! - görbítettem le az ajkam. Elmosolyodott majd visszasétált és adott egy rövid csókot majd lehajolt a hasamhoz és gügyögni kezdett a babának.

- Már csak pár hét Louis... - tettem a hasamra  a kezem.

- Tudom babe! - vigyorodott el.

Kopogtattak a szobaajtón ezért odamentünk kinyitni.

- Sziasztok! Jessy itt a bőröndöd! - tette le elém Georg.

- Köszönöm! - vigyorodtam el.

- Szívesen!  - mosolygott majd elment.

- Te minden őrrel lespanolsz? - kérdezte nevetve Lou.

- Kérdezi az, aki az őrök nyakában hordatja magát! - öltöttem rá a nyelvem.

- És kötekedik.. - puffogott viccesen.

- Nem kötekedek! - nevettem és átöleltem.

- De hiányoztál már! - mosolyodott el.

- Hát még te nekem! - néztem fel rá.

- Zoe? - kérdezte.

- Harry-nél!

- Ő is megszívatja?

- Ahha! - kuncogtam.

Ekkor Harry rontott be az ajtón nagy vigyorral az arcán Zoe pedig sétált utána.

- Átment? - kérdeztem nevetve az unokatesómtól, aki vigyorogva bólogatni kezdett.

- És ő? - bökött Louis felé a fejével.

- Ő is! - kuncogtam.

- Na, szép! - csattant fel Harry.

- Szeretlek ellenőrizni! - vigyorgott rá Zoe mire Harry megforgatta a szemét.

- Tényleg! Mit is csináltál? - kérdeztem.

- Bekopogtattam a szobájába, hogy ha egy kis kalandra vágyik, jöjjön át a 888-as szobába, de elküldött a fenébe és ki se nyitotta az ajtót! - mesélte Zoe.

- Jó ötlet! - pacsiztam le vele.

- Jól van, azért ne legyen ilyen nagy az egyetértés! - mosolygott Hazz és magához húzta Zoe-t.

- Na, nem akartok kettesben lenni? - kérdezte tőlük Lou.

- Megyünk, már ne izgulj! - forgatta meg mosolyogva a szemét Zoe és kihúzta Harry-t.

- Ahh elfáradtam! - dőltem le a hatalmas ágyra.

Louis lefeküdt mellém és magához húzott. A mellkasára fektettem a fejem és sóhajtottam egyet.

- Van egy rossz hírem amúgy! - mondtam.

- Muszáj? - nyűgött.

- Ahha!

- Na, mondd!

- Az orvosom azt mondta, hogy most már a szülésig jó lenne, ha nem élnék nemi életet... - néztem fel rá mire ő unott arccal bámult rám.

- Ez van! - húztam el a szám, de az arckifejezésén muszáj volt nevetnem.

- Louis ez még nem a világ vége! - nevettem.

- De az! - mondta.

- Hülye! - nevettem fel és felültem.

- Szóval kb. olyan három hét van a szülésig és utána hat hétig megint nem lehet?

- Ahha!

- Na, jó ez szar lesz! - nevetett.

- 2 hónapig kibírtuk akkor ez is menni fog!

- De nem úgy hogy ott voltál mellettem!

- Ohh hát..az igaz!

- Na, erre kíváncsi leszek! - nevetett.

- Szenvedni fogunk!

- Szerintem is!

Csörögni kezdett a telefonom ezért kivettem a zsebemből és megnéztem ki hív.

- Ki az? - kérdezte Lou.

- Sophia. - mondtam majd felvettem.

- Szia Jess! Ha jól tudom, most ti a fiúknál vagytok! Meg tudnád adni a szálloda címét?

- Persze! - mondtam majd lediktáltam.

- Köszönöm!

- De miért kérded? - kérdeztem.

- Itt vagyok Párizsban, mert lesz egy divatbemutató és meg akarom lepni Liam-et!

- Örülni fog! Hiányzol már neki!

- Hát ő is nekem...

- Na, akkor hajrá! Gyere!

- Oké, szia! - búcsúzott el. Elköszöntem majd leraktam.

- Sophia ide jön? - kérdezte.

- Ahha!

- Az jó! Liam nagyon maga alatt van!

- Ő is ezt mondta rólad és Harry-ről! - nevettem.

- Most mindenki padlón van! - nevetett.

- Zayn hogy van? - kérdeztem.

- Ma este lesz az utolsó koncertünk vele... - mondta szomorúan.

- Mi?? Zayn kilép? De hát miért?

- A menedzser nem nézi jó szemmel, hogy botrányokat csinál, és hogy rossz pletykák mennek róla és Zayn se bírja már ezt az egészet..

- És most kirúgják?

- Hát valami olyasmi, de ő is menni akar..

- Ez...annyira hihetetlen...

- Hát még nekünk! Lassan 5 éve vagyunk együtt...

- Sajnálom! Biztos nehéz lesz nektek is!

- Az biztos! A magas részeket nem tudjuk, ki fogja kiénekelni hisz azért Zayn hangja elég egyedi!

- Újra felosztjátok a dalokat? - kérdeztem.

- Ahha! A miatt is aggódunk, hogy elvesztünk emiatt sok rajongót...

- Dehogy vesztetek el! Ők így is szeretni fognak titeket! Aki meg nem az ne mondja magát directionernek!

- Fogalmunk sincs mi, hogy lesz! - sóhajtott.

- Ezt miért nem mondtad? - kérdeztem.

- Nem akartalak terhelni..

- Ajj de ha valami ilyen van, ami nyomja, a szíved mondd el!

- Oké. - mosolyodott el.

- Jöttök le a medencéhez? - kérdezte Harry.

- Január van Hazz! - nevettem.

- De belső medence!

- Jaa! Menjünk! - álltam fel az ágyról.

- Pakoltál be bikinit? - kérdezte Lou.

- Ahha! A biztonság kedvéért!

- Akkor menj és vedd fel! - mosolyodott el.

Gyorsan kivettem a bőröndömből a bikinim majd a fürdőben felvettem és a tükörben megigazítottam a hajam. Kétségtelenül úgy nézek ki, mint aki lenyelt egy focilabdát. Nem érzem szépnek magam egyáltalán..

Kimentem a fürdőből és sóhajtottam egyet.

- Mi a baj babe? - jött oda Louis és átkarolta a derekam.

- Dagadt vagyok...

- Ahj szívem ne kezdd ezt, mert falra mászok!

- De akkor is!

- Gyönyörű vagy és csinos! Bármelyik kismama megirigyelné, az alakod ne aggódj!

- Tényleg? - néztem fel rá.

- Tényleg!

- Akkor jó! - mosolyodtam el és adtam neki egy rövid csókot.

Felvettük a köntösöket, amik elképesztően puhák voltak és átmentünk Harry-ékhez.

- Kész vagytok? - néztem be az ajtón.

- Ahha! - válaszolták és kijöttek.

Beálltunk a liftbe majd a legalsó szintre mentünk a wellness részlegbe. Mikor leértünk eltátottam a szám. Egy csomó medence jakuzzi és szauna fogadott minket.

- Na, melyikbe menjünk? - kérdezte Lou mire én az egyik szimpatikus medencére mutattam.

Elindultunk a felé majd belementünk. A széléhez úsztam és megálltam ott. Louis odajött majd megállt előttem és körbe fonta a csípőmön a kezét. A mellkasára helyeztem a kezeim és felnéztem rá.

- Szerinted vannak itt paprazzik?

- Biztos!

- És mi van, ha így kikerülök az újságok lapjaira?

- Akkor kiakadok!

- Mert?

- Mert nem akarom, hogy az én menyasszonyom nézze bikiniben egy csomó pasi!

Elnevettem magam és hozzábújtam.

- A kicsinek tetszik a víz! - nevettem fel, mert izegni mozogni kezdett ezzel engem csikizve.

- Az csak jó, ha mozgolódik, és nem rugdos!

- Hát ez tényleg jobb! - nevettem.

- Bombaa! - üvöltötte Harry és belecsobbant a medencébe ezzel 2 liter vizet ránk locsolva.

- Jövök! - kiabált Zoe és ő is beugrott.

- Ti nem vagytok százasok! - nevettem el magam.

- Na mizu gerlepár? - vigyorgott Zoe és mellénk jött.

- Mi lenne? - kérdeztem nevetve.

Ekkor Harry ráugrott Zoe-ra, aki eltűnt a víz alatt. Pár másodperc múlva előbukkant és gyilkos szemekkel kezdte el méregetni Hazz-t.

- Harry, ha így viselkedsz nem lesz este semmi! - fenyegette meg Zoe.

- Nem ti vagytok az egyetlenek! - nevetett Louis mire ráöltöttem a nyelvem.

- Jajj cica ne durcizz! - ölelte át hátulról Harry mire az unokatesóm elvigyorodott.

Olyan jó látni, hogy boldog.

- Ma megyünk este csigát enni? - vigyorgott rám Louis.

- Ha azt akarod, hogy elokádjam, magam akkor menjünk! - nevettem fel.

- Pedig olyan vicces volt, amikor kiköpted!

- Hát nagyon! - forgattam meg a szemem mosolyogva.

- Elmondtad már Jessy-nek hogy ki van itt a hotelben? Nehogy meglepetésként érje, ha összetalálkozik vele!

Felhúztam a szemöldököm és Louis-ra néztem.

- Hazz ne már! - nézett rá Louis csúnyán.

- Jobb, ha tudja!

- Miről van szó? - kérdeztem.

- Harry inkább te mondd el!

- Emlékszel még arra a lányra, akivel Louis megcsalt? - kérdezte.

- Igen. - néztem Louis-ra.

- Na, ő Cher Loyd egyik táncosa és Cher most itt szállt meg a hotelben.

- Szóval itt van az a lány is? - kérdeztem.

- Ahha!

- Mióta?

- 2 napja.

- Harry ugye nem? - kérdeztem mire megrázta a fejét.

- Mi nem? - kérdezte Lou.

- Jessy azt tudakolta, hogy te beszéltél -e vele vagy ilyesmik..

- Miért beszéltem volna vele? Miért csináltam volna bármit is vele? - emelte feljebb a hangját.

- Én csak... - hajtottam le a fejem.

- Ahj a picsába! Kösz tesó! - mondta Louis majd kiment a medencéből.

- Jessy én csak szólni akartam neked.. - kezdte Harry.

- Nem baj Harry jól tetted! Le fog nyugodni és én is!

- De ugye ki fogtok békülni?

- Persze! Volt már ennél durvább összeveszésünk is! - mosolyodtam el.

- Elbizonytalanodtál? - kérdezte Zoe.

- Egy picit. De nem Louis-ban, hanem abban hogy nem -e mászott rá az a ribanc!

- Nem! Egymás közelében sem voltak! - mondta Hazz.

- Akkor jó! Viszont én most felmegyek a szobába!

- Okés! - mondták.

Kiúsztam majd felvettem a köntösöm és bementem a liftbe. Felmentem a megfelelő emeletre majd benyitottam a szobába. Nem volt ott Louis. Sóhajtottam egyet majd felöltöztem és átmentem Zayn-hez hisz vele nem is találkoztam még.

- Jessy hát te? - kérdezte az ágyon fekve.

- Szia! Hiányoztatok így meglátogattunk titeket! - öleltem meg.

- Áá értem! Zoe is itt van?

- Ahha! Zayn figyi...mi ez az egész a kilépéseddel kapcsolatban?

Gondterhelten sóhajtott egyet és rám nézett.

- Nem igazán vagyok így boldog. Már régóta gondolkozom, rajta de nem volt szívem itt hagyni a fiúkat. Ez nem az én világom. A csillogás a hírnév az, hogy akárhova megyek paprazzik és rajongók követnek...nincs magánéletem...ez nekem nem megy! De így hogy még a Modest is ki akart rúgni azt mondtam, hogy oké akkor megyek én magamtól is. Szörnyen fáj, hogy a rajongókat itt kell hagynom és tudom, hogy mekkora törés lesz nekik és a srácoknak, de meg kell érteniük. Én, így nem tudok boldog lenni!

- Meg értelek és biztos ők is meg fognak téged! - mosolyodtam el és még egyszer megöleltem.

- Köszönöm! - mosolyodott el halványan.

- Na, megyek, tovább megnézem azt a kis haspókot is! - nevettem.

- Ha nincs, a szobájában lent a halban a svédasztalnál van! - mosolyodott el mire elröhögtem magam és kimentem az ajtón. Bekopogtam a Niall szobájába ahonnan egy tessék hangzott ki.

- Szia! - dugtam be a fejem.

- Jess! Hát te itt? - örült meg és idejött megölelni.

- Ahha! Hiányoztatok és hát eljöttünk!

- Ez jó! Louis akkor most biztos örül!

- Hát..most, éppen nem mert sikerült összevesznünk...

- Na, ne! Ti ebben rekorderek vagytok!

- Tudjuk! - kuncogtam.

- Azon a csajon kaptatok össze?

- Igen, akivel megcsalt...

- Louis oda van érted és másról sem beszél csak, hogy mennyire hiányzol neki...nem fogja megint megtenni!

- De Niall ott az a megint szócska! Szóval már egyszer megtette!

- Az más volt! Még alig voltatok együtt egy hónapja! Azóta sok minden változott!

- Lehet, igazad van..

- Biztos!

- Csak tudnám hova ment!

- Lent van a bárban szerintem!

- Akkor lemenjek?

- Várd, meg még feljön! Had gondolkozzon!

- Okés! - mosolyodtam el.

- Én viszont most megyek le valami kajáért! - mondta vigyorogva.

- Menj! - nevettem fel és átsétáltam a Louis hotelszobájába.

Ledőltem az ágyra és sóhajtottam egyet.

- Hát Dylan a te apukáddal aztán nem egyszerű! - beszéltem a babához.

- Ha olyan önfejű leszel, mint ő én esküszöm, kinyírom magam. - simogattam meg a pocakom, aminek hatására a pici ide-oda mozogni és rugdosódni kezdett.

- Hoppá de aktív vagy! - nevettem fel.

Elővettem a bőröndből a laptopom majd felnéztem pár közösségi oldalra, de nagyon nem tetszett, amit ott láttam. Már fent is voltam köntösben, ahogy lent vagyunk a wellness részlegnél és azt taglalták, hogy terhes vagyok -e és volt egy kép arról, ahogy Louis-val csókolózunk a medencében. Sóhajtottam egyet majd megráztam a fejem. Ez így tényleg nem kellemes dolog, hogy lépten nyomon fényképeznek...megértem Zayn-t teljesen. Este 7-ig elvoltam a szobában, amikor is nyílt az ajtó. Oda néztem és Louis-t láttam meg.

- Nem vagy részeg! - állapítottam meg.

- Micsoda felfedezés! - gúnyolódott. - Este koncert lesz, így nem ihatok!

- Ja, tényleg! - csodálkoztam el. - Mehetek a koncertre?

- Felőlem! - vonta meg a vállát és a bőröndben kezdett el turkálni.

A halántékomra helyeztem két ujjam és masszírozni kezdtem csukott szemmel.

- Louis, ami azt a lányt illeti... - kezdtem bele, de félbeszakított.

- Nem érdekel! Kezd elegem lenni abból, hogy nem bízol bennem! - emelte fel a hangját.

- De én bízok benned Louis! De bocsánat, ha kicsit megvisel, hogy az a csaj, akit kb. fél éve megdugtál egy épületben tartózkodik veled! - kiabáltam már én is.

- Kurvára mindegy! Ha nem tudod felfogni, hogy téged, szeretlek, és sosem tenném, meg megint akkor sajnállak! Hogy bizonyítsam még? Feszült vagyok, fáradt vagyok neked pedig erőt kéne adnod nekem és nem lebaszni!

Idegesen kifújtam a levegőm majd felkaptam a cipőm és a kabátom majd az ajtó felé vettem az irányt.

- Seggfej! - morogtam és becsaptam magam után az ajtót.

Végig caflattam az folyosón majd megnyomtam a lift hívó gombját. Megvártam, míg kinyílik az ajtó majd beléptem Josh-hoz.

- Oh, szia Josh! - mosolyogtam rá.

- Szia Jess! Hát te?

- Eljöttünk Zoe-val mert hiányoztak a fiúk!

- Áh, értem! Ma jöttetek?

- Ahha!

- És most hova mész?

- Csak el...kicsit kiszellőztetem a fejem! És te?

- Megyek le a bárba! - nevette el magát.

- Ne igyál sokat este koncert! - nevettem fel.

- Oké anya! - forgatta meg mosolyogva a szemét mire én is elmosolyodtam.

Mikor leértünk elköszöntünk egymástól és én a kijárat felé vettem az irányt.

- Jess hova hova? - jött oda Paul.

- Csak megyek sétálni!

- A te épségedre is vigyáznom kell!

- Paul légyszi most hunyj szemet e felett! Nem lesz semmi bajom!

- Jól van, kislány te tudod! Louis tud róla?

- Összevesztünk..

- Ohh...tényleg megleszel?

- Hidd el kemény környéken nőttem fel és tudok magamra vigyázni!

- Hát oké! - mosolyodott el.

Kifújtam a levegőm majd kiléptem a főbejáraton. Az arcomat megcsapta a hűvös szellő ezért összébb is húztam magamon a kabátomat. Elindultam egy irányba és csodáltam a gyönyörű fényeket, amik feldíszítették és hangulatossá tették az egész várost. Louis haragszik rám nagyon és én is rá. Fogalmam sincs, hogy fogunk kibékülni, de már nagyon hiányzik nekem. Már 4 teljes órája össze vagyunk veszve...azért ez szörnyű tud lenni... Egy kis parkot láttam meg kivilágítva és még pár anyuka és apuka a kisgyerekével játszottak kint így alkalmasnak találtam leülni egy padra. Néztem a gyerekeket és elképzeltem, ahogy majd mi is így fogunk játszani Dylan-nel. Már nagyon várom, hogy megszülessen, bár félek is egy kicsit tőle, hogy milyen anya leszek, és hogy mit fogok elrontani, de hát csak, beleszokunk majd...

Felálltam majd kisétáltam és elindultam az Eiffel torony felé ugyanis este a leggyönyörűbb. Negyed óra sétálás után elértem a célom. Felnéztem a fejem fölé tornyosuló épületre és leültem egy padra. Az emberek nyüzsögtek még most nyolc órakor is. Nagy volt a sürgésforgás és még egy turista pár meg is kért, hogy fényképezzem le őket, amit szívesen meg is tettem. Csörögni kezdett a telefonom a zsebemben ezért kivettem és megnéztem ki hív. Louis neve jelent meg a képernyőn ezért kinyomtam. Nincs szükségem a lecseszésére. Különben is pont leszarta, hogy mit akarok, mondani neki szóval most se érdekelje. Ismét csörögni kezdett és én ugyanazokat a mozdulatokat tettem meg. Hátradőltem a padon és lehunytam a szemem. Már kezdett egyre jobban hideg lenni ezért gondoltam keresek, egy helyet ahová be tudok menni. Megláttam egy baba boltot és felcsillantak a szemeim. Még pont nyitva volt ezért bementem.

- Jó estét! - köszöntem.

Körülnéztem és megláttam pár jó kis pólót ezért azokat megvettem. Még jó hogy tartok pénzt a kabátomban végső esetre... Ez alatt csörgött kb. olyan 30x a telefonom. Miután fizettem visszaindultam a hotelbe. Útközben megnéztem, hogy ki hívott...20 nem fogadott hívás Louis-tól a többi pedig Zoe-tól és a srácoktól...kicsit aggódnak értem azt hiszem... Ránéztem az órára, ami fél kilencet mutatott. Szerencsére hamar a hotelhez értem és besétáltam a liftbe. Amint felértem Niall-t és Zayn-t láttam meg a folyosón.

- Jessy basszus te hol voltál? - sietett oda hozzám Zayn.

- Csak kiszellőztettem a fejem. - vontam meg a vállam.

- Már egy csomó ideje keresünk! Hívtunk egy csomószor miért nem vetted fel? - dorgált meg Niall.

- Bocsi apuci legközelebb fel fogom.

- Louis nagyon aggódott érted!

- Ja, képzelem! - forgattam meg a szemem.

- Louis haver itt van Jessy! - kiabálta el magát Niall mire Louis kijött a szobából és érdeklődve szétnézett, majd amikor meglátott ide sietett és szorosan megölelt. A nyakába kapaszkodtam és a vállába fúrtam az arcom.

- Te hol a fenébe voltál? - motyogta a nyakamba ezzel forró leheletet hagyva ott, amibe beleremegtem.

- Csak sétáltam. - mondtam.

- Ne ijessz meg még egyszer így! Azt hittem már bajod esett! Szörnyű dolgok játszódtak le a fejemben!

- Bocsánat, de tisztázni kellett pár dolgot magamban! - toltam el és a szemébe néztem.

- Koncert után megbeszéljük, de most haladjunk, mert már rég a stadionban kéne lennünk!

- Oké! - bólintottam.

Lementünk a halba majd Paul-tól kaptam egy lecseszést, amiért eltűntem, és amiért Louis lekiabálta a fejét (?) majd elindulhattunk. Ahha szóval nincs időnk arra, hogy átöltözzek, de arra van, hogy Paul kioktasson...érdekes.. Durcázva beültem a kisbuszba és elindultunk az aréna felé.