85.fejezet~

Jessy szemszöge:

Mikor megérkeztünk a stadionhoz minket Zoe-val a színpad mögé tereltek a fiúkat pedig elvitték sietve ugyanis késésben voltak..

- Mi volt ez az egész Jess? - zárta be az ajtót Zoe.

- Micsoda? - ültem le a fotelba.

- Miért tűntél el? Hol voltál?

- Jobban összekaptunk Lou-val én pedig elmentem. Körülnéztem a városban és vettem cuki kismama pólókat majd megmutatom!

- Oh, oké! Harry azt mondta, hogy elvisz az Eiffel toronyhoz holnap!

- Az király! De vigyél meleg pulcsit, mert meg fogtok fagyni! - mosolyodtam el.

- Fűt a szerelem! - vigyorgott.

- Elhiszem! - nevettem fel.

- De amúgy minden rendben lesz köztetek Louis-val? - nézett aggódóan.

- Minden! Megpróbálom kiengesztelni  hogy ne haragudjon és bebizonyítom neki, hogy én tényleg bízom benne!

- Helyes! - mosolygott.

- Meglessük őket? Úgy hallom elkezdődött a koncert! - kérdeztem.

- Menjünk!

Kisettenkedtünk a folyosóra ahol senki nem volt szerencsére. A színpad mellé mentünk, de a közönség elől takarásban voltunk a hangfalak miatt. Az erőteljes zenére a kicsi mocorogni kezdett ezért nem terveztem sokáig maradni. A Girl Almighty-t végig hallgattuk majd a Ready To Run-t is. Louis pár résznél rám nézett és kicseszett szexi volt meg kell mondani. A Ready To Run-ban, amikor az ő része jött, vagyis az hogy: "There will always be the kind that criticize But i know yes i know we'll be alright" végig a szemembe nézett én pedig küldtem neki egy puszit.

- Zoe én hátra megyek, mert rosszul érzem magam...

- Megyek veled! - mondta és visszaindultunk a backstagebe.

- Mi a baj?

- Nem tudom...csak hangos volt a zene és elkezdett ficánkolni meg fáradt is vagyok már..

- Visszamenjünk a hotelbe? Nem muszáj, itt maradnunk úgyis unatkozunk..

- Menjünk! - mondtam majd felálltam

Megkerestük Paul-t és szóltunk neki, hogy haza akarunk menni mire Brock-ra bízott minket.

- Meguntátok csajok? - kérdezte.

- Hát kicsi! Meg Jessy se érzi magát valami fényesen!

- Áhh értem! Üljetek be! - nyitotta ki a kocsi ajtót.

Beültünk a hátsó ülésre majd én az ablaknak támasztottam a fejem és lehunytam a szemem. A baba nem nagyon akart lenyugodni és folyton ficánkolt jobbra, balra. Szerintem már egy két szervem szét van ütve odabent. Hányingerem is lett, úgyhogy már csak azon imádkoztam, hogy nehogy behányjak a kocsiban. Nemsokára oda is értünk. Elköszöntünk Brock-tól majd bementünk. A liftbe szálltunk majd felmentünk a fiúk szintjére és be a Louis szobájába. Eldőltem az ágyon Zoe pedig mellém ült.

- Megyek, lezuhanyozok addig te is zuhizz le! - simította meg a karom.

- Oké. - mosolyodtam el.

Kiment én pedig lassan felálltam majd bementem a fürdőbe. Megengedtem a hiper szuper zuhanyfülkében a vizet majd miután leöltöztem alá álltam. Most nem igazán érdekeltek a gombok én csak túl akartam lenni rajta és befeküdni az ágyba mivel már fájt a hátam is. Megtörölköztem majd felvettem a pizsim és befeküdtem az ágyba. Bekapcsoltam a tévét és mesét kezdtem el rajta nézni.

- Naa itt vagyok! - ugrált be Zoe.

- Örülök neki! - nevettem el magam.

- Mikor jönnek már a srácok? - kérdeztem.

- Nem tudom, de szerintem már nemsokára!

Ekkor kopogtak.

- Tessék! - szóltam ki mire benyitott Harry.

- Baby! - sipított fel Zoe és Harry ölébe ugrott, aki megcsókolta a barátnőjét.

- Mindjárt jön Louis is ne aggódj! - kacsintott rám Harry.

- Oké! - mosolyodtam el.

Becsukták az ajtót én pedig sóhajtottam egyet. Pár perc múlva nyílt az ajtó és Lou-t láttam meg egy tolható kajás kocsival.

- Szia! - mosolyodott el és ide tolta.

- Szia. - mondtam és kíváncsian a kocsit kezdtem el vizslatni.

- Hoztam kaját meg csokit!

- Úú de jó! Mivel érdemeltem ezt ki?

- Azt még nem tudom, de az az érzésem hogy ki fogod!

- Hát remélem! - nevettem.

Szedett nekem kaját egy tányérba és az ölembe rakta majd ő is szedett magának és leült velem szemben. Falatozni kezdtem, hiszen már régen nem ettem és korgott a hasam is.

Mikor úgy gondoltam, hogy már tele vagyok és nem birok többet enni leraktam a tányért és Louis-ra néztem.

- Louis miért vagy kedves velem? Nem érdemlem meg. - motyogtam.

- Kicsim ne csináld már! Megérdemled! Igaz hogy ebben a veszekedésben nekem volt igazam... - tűnődött el mire elnevettem magam.

- Nagyon megbántottalak? - kérdeztem.

- Mondtak már csúnyábbat is rám!

- Vegülis csak egy rossz dolgot mondtam! - vigyorodtam el.

- Na és mit? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem mondom el! - kuncogtam.

- Azt hogy megdugtam azt a csajt... Ja meg le is seggfejeztél!

- Igen, de ezt csak azért mondtam, mert dühös voltam!

- Ahha! - nevetett fel.

- Én tényleg sajnálom, hogy ilyen hisztis picsa vagyok, de hát terhes vagyok!

- Én is! Gondterhes! - nevetett.

- De kis humoros! - öltöttem rá a nyelvem.

- Jajj na, gyere ide te kis buta! - mászott rám majd megcsókolt.

- Louis... - néztem rá és beharaptam a szám.

- Hmm?

- Eszünk a csokiból is? - néztem fel rá mire lehajtotta a fejét és elnevette magát.

- Persze! - nevetett és kibontotta.

Csillogó szemekkel elvettem egy kockát és a számba helyeztem.

- Finom! - mutattam like jelet mire elröhögte magát és felállt.

- Elmegyek zuhanyozni!

- Okés! - mosolyodtam el.

10 perc alatt kész lett majd bebújt mellém én pedig felé fordultam. Lekapcsolta a tévét és a villanyt.

- Nem akartam ma így kiakadni és veszekedni. Én bízom benned 100%-ig csak egy picit vagyok féltékeny. Ez szerintem még nem olyan nagy gáz de...valld be ha Scott-tal egy épületben tartózkodnék egy hétig te sem lennél elragadtatva...

- Lehet, hogy én is kicsit túlreagáltam ezt az egészet! Tudom, hogy bízol, bennem csak néha nem úgy tűnik, de tulajdonképpen szeretem az ilyen kirohanásainkat, mert utána kibékülünk hamar és van éjszaka egy és más csak most nem lehet és ez nagyon szar! - nevette el magát mire én is felnevettem.

- Hogy neked mindig csak azon jár az eszed! - kuncogtam.

- Valld be hogy neked is!

- Nekem?? Áá dehogyis! - nevettem.

- Nem? - kérdezte és közelebb jött.

- Louis ne csináld, mert nem fogom tudni türtőztetni magam. - suttogtam mire hallottam, hogy felnevet.

- Nem vicces! - durciztam be.

- Jól van babe hozzád sem érek úgy! Azért átölelnem lehet?

- Lehet, de olyan részekre ne tévedjen a kezed!

- Vettem főnök!

Közel bújt majd átdobta a karját rajtam én pedig a mellkasába fúrtam a fejem és mélyen beszippantottam bódító illatát.

- Jó éjt hisztis. - puszilt bele a hajamba.

- Jó éjt. - motyogtam a mellkasába és elhelyezkedtem.

A baba megmoccant mire felkuncogtam.

- Mi az? - kérdezte Lou.

- Prücsök is jó éjszakát kíván!

- Jó éjt baba. - simogatta meg a hasam.

Lehunytam a szemem majd perceken belül elaludtam.

*3 nap múlva*

- Jessy engedd el szépen Louis-t és gyere, mert felszáll nélkülünk a gép! - mondta Zoe.

Hát igen...eljött ez a pillanat is, amikor újabb három hétre el kell engedni Louis-t és nem láthatom élőben. Rendkívül érzékeny lettem ebben a három napban, úgyhogy a tegnap éjszakát végig bőgtem Louis-nak, hogy én nem akarok hazamenni de, muszáj lesz, ugyanis ők mennek tovább.

- Nem akarom! - nyűgtem és szorosabban öleltem Lou-t aki már nevetett rajtam.

- Nekem is sikerült elengednem Harry-t! 3 hét és találkoztok!

- Ez annyira igazságtalan. - puffogtam és elengedtem.

- Valószínű, hogy most látlak így nagy pocakkal utoljára és mar csak a szülésnél találkozunk...ha valami van, azonnal hívjatok és odarepülök!

- Oké! - szipogtam.

- Babe ne sírj már!

- Nem sírok! - töröltem meg a szemeim.

- Jajj cica! - nevetett és magához ölelt.

Lehajolt a pocakomhoz és picit feljebb húzta a pólóm.

- Na, prücsök figyelj most apára! Tessék kibújni hamar, hogy haza tudjak menni hozzátok! Oké? - magyarázott a hasamnak majd adott egy puszit rá és felállt.

- Szia, baby! - nyomott egy utolsó csókot a számra.

- Jessica igyekezzél már!

- Jó megyek! - mondtam és adtam Louis-nak még egy rövid csókot majd a bőröndömet magam után húzva kullogni kezdtem becsekkolni. Miután megvoltunk felszálltunk a gépre és helyet foglaltunk.

- Te hogy tudtál ilyen könnyen elválni Harry-től? - kérdeztem.

- Mert rájöttem, hogy ezzel csak erősebb lesz a szerelmünk és már csak 3 hét!

- Addig lehet, hogy én megszülök...

- De én ott leszek veled és Louis is csak késni fog! - nevetett.

- Hát kösz! - nevettem már én is.

- Mikor kell menned ultrahangra??

- Ma miután leszálltunk!

- Úú akkor megyek veled!

- Okés! - vigyorodtam el.

A pilóta beszélni kezdett majd lassan elindultunk és negyed óra múlva már a levegőben voltunk.

 •••

A Louis szobájában vagyok, és a bőröndömből pakolok ki. Este 8 óra van Zoe pedig lent készíti a vacsit, amiben mindjárt én is segítek neki. Már voltunk az orvosnál és azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben és hogy a kicsi már megfordult a jó irányba, aminek örülök, ugyanis természetes úton jöhet a világra. Ami viszont a legijesztőbb, hogy most vagyok 36 hetes és 4 napos szóval haladok a 37.- hét felé és a doktornő azt mondta, hogy legyen, bepakolva egy kis bőröndbe, a kocsi álljon a ház előtt és ne legyek, egyedül mert bármelyik pillanatban úgy dönthet a kicsi, hogy akkor kibújik. Lesétáltam Zoe-hoz aki a konyhapultnak dőlve nyomkodta a telefonját egy konyharuhával a kezében.

- Szerinted már felhívhatom Louis-t? - kérdeztem.

- Szerintem igen! - vigyorgott.

Elővettem a mobilom majd kikerestem a névjegyzékből és a zöld gombot megnyomva a fülemhez emeltem a készüléket. Rekord gyorsasággal vette fel, ami nekem új volt, merthogy mindig megvárja, hogy hármat csörögjön.

- Jessy! Van valami baj? - szólt bele.

- Nincs! - nevettem.

- Már azt hittem, hogy szülsz..

- Még nem! - kuncogtam.

- Jól vagy? Hazaértetek épségben? Mi volt az ultrahangon?

- Jól vagyok hazaértünk és bármelyik percben szülhetek ugyanis már megfordult a baba.

- Ohh...

- Félek! - húztam el a szám.

- Mitől félsz szívem?

- A szüléstől és hogy nem érsz ide!

- A miatt ne aggódj, én ott leszek, és végig fogom majd a kezed!

- Tényleg? És nem fogsz elájulni?

- Ömm nem ígérhetek semmit! - nevetett.

- Hát kösz! Én ott a halálomon leszek és te ájulsz el!

- Nem bírom a kórházakat!

- Nekem sem a szívem csücskei elhiheted!

- Akkor jó! Viszont a szobában ahol szülsz nem lesz kórházi hangulat, mert már korábban elintéztem egy külön szobát!

- Louis nem kell a felhajtás..így is elég felhajtás lesz a kórház előtt, ha a fotósok fülébe jut, hogy szülök..

- Jó, de a külön szoba az nem nagy felhajtás...

- Jó az még belefér! - mosolyodtam el.

- Kész van a vacsi! - mondta Zoe.

- Édes most megyek, mert kész a kaja és már tüntet a baba hogy egyek már valamit szóval...

- Okés menj!

- Jó éjt szeretlek!

- Neked is és én is szeretlek! - mondta és letette.

- Na, gyere, egyél, mert a baba tényleg tüntetni fog! - nevetett Zoe és felült a bárszékre egy tányér kajával. Én is szedtem magamnak majd felültem Zoe mellé és falatozni kezdtem. Miután befejeztük felmentünk a Louis szobájába, mert most Zoe itt alszik. Elmentem zuhanyozni ahogyan Zoe is a Harry szobájába. Mikor már kész  lettem az unokatesóm az ágyban feküdt. Lefeküdtem azonban mikor be akartam takarni magam elkezdett görcsölni és fájni a pocakom. Rátettem a kezem majd körkörösen simogatni kezdtem.

- Mi a baj? - kérdezte Zoe.

- Fáj...

- Óó de ez még nem az ugye? - kérdezte ijedten.

- Nem hinném. - mosolyodtam el mire még jobban elkezdett fájni.

Az orromon beszívtam hosszan a levegőt a számon pedig kifújtam. Ezt megismételtem párszor mire jobb lett. Betakartam magam majd Zoe felé fordultam.

- Hogy foglak én levinni a lépcsőn, ha beindul a szülés? - kérdezte nevetve.

- Lesétálok, én neked csak a cuccokat kell hoznod!

- Ohh jól van! Engem Louis kinyír, ha valami bajod esik! - nevetett.

- Dehogyis! - kuncogtam.

- De megvédesz tőle ugye?

- Meg! - nevettem fel.

- Na, aludjunk, mert mindjárt beájulok!

- Okés! - mosolyodtam el majd lekapcsoltam a lámpát és behunytam a szemem. Pár perc múlva már aludtam is.