93.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel Louis hangjára ébredtem.

- Babe. - szólongatott mire kinyitottam a szemeim és ránéztem.

Az ágyam szélén ült már felöltözve.

- Hány óra? - dörzsöltem meg a szemeim.

- 10 óra van már voltam elintézni pár dolgot, úgyhogy készülj te is és akkor menjünk anyáékhoz!

- Muszáj? - kérdeztem szenvedve.

- Jessy tegnap te mondtad, hogy menjünk. Én már bejelentettem anyának és már készíti, az ebédet szóval nem lehet lemondani..

- Oké oké megyek már... - ültem fel.

- Dylan? - néztem rá ijedten.

- Nyugi már reggel megetettem és bepelenkáztam most még alszik.

- Huhh oké...ameddig készülődök, nem öltöztetnéd fel? - vigyorogtam rá.

- De csak menj már! - nevetett majd felállt, ahogyan én is.

Bízom Louis-ban, hogy rendesen felöltözteti a babát hisz jó stílusa van és gondolom a fiát is stílusosan öltözteti fel...legalábbis remélem...

Megcsináltam a reggeli szokásos dolgokat majd sminkeltem és felfogtam a hajam. Kimentem a szekrényemhez kiválasztottam, hogy ma mit veszek fel és felöltöztem. Befújtam magam parfümmel majd beledobáltam pár cuccot a táskámba és átmentem Dy szobájába ahol ketten voltak Louis-val és éppen Lou gügyögött neki.

- Na hogy álltok? - kérdeztem.

- Már készen vagyunk csak rád várunk! - mondta mire kinyújtottam rá a nyelvem és ölbe vettem Dylan-t.

- Na, akkor, ha ilyen nagy a szád hozd Dylan táskáját! - mondtam mire unottan felkapta.

Lesétáltunk a lépcsőn majd kimentünk a garázsba ahol betettük a kocsiba Dylan-t majd miután őt biztonságba tudtuk mi is beültünk és elindultunk.

- Harry-nek mondtad, hogy megyünk Doncasterbe? - kérdeztem.

- Ahha!

- És nem volt másnapos?

- De! Nagyon! - nevetett.

- Zoe-val hogy vannak? - pillantottam rá.

- Hát azt mondta kibékültek szóval...

- Ahha...vajon Zoe is így gondolja? - nevettem fel.

- Azt nem tudom de...Dylan nagyon mozgolódik... - mondta a visszapillantóba nézve.

Hátranéztem mire a babám gyönyörű kék szempárjával találtam szembe magam, aki engem figyelt.

- Megyek kicsim! - mondtam neki majd kikötöttem az övem és Louis-t párszor megrúgva hátra másztam.

- Szívem amúgy te meg akarsz halni? 150-el megyek és te kétszer rúgtad meg a kormányt! - hüledezett.

- Valahogy hátra kellett jönnöm! - nevettem és Dylan ülése mellé huppantam, aki jót szórakozott rajtam.

- Igen prücsök? Kineveted anyát? - gügyögtem neki mire ő cukin nevetni kezdett az ínyét megvillantva.

Megszagoltam a pelusát de hál istennek nem éreztem semmit, úgyhogy egy picit játszottam vele és kifárasztottam a csikizéssel mire végre elaludt. Visszamásztam Louis mellé és bekötöttem magam. Megszólalt Louis telefonja, amit ő hamar fel is vett és kihangosított.

- Szia, anya! - szólt bele.

-  Szia, kisfiam! Csak szólni szeretnék, hogy változott a terv és kerti parti lesz sok családtaggal! Készítsd fel lélekben Jessy-t! - mondta mire én ijedten Louis-ra néztem.

- Ömm...fél óra múlva ott vagyunk de Jessy felkészítésére nem lesz ez az idő elég! - nevetett fel.

- Mondd meg neki hogy kedvesek és már nagyon várnak titeket!

- Oké. - vigyorgott Louis majd letette.

- Louis forduljunk vissza! - hisztiztem a combomra csapva.

- Kicsim ők csak a családom! Van, aki még sosem találkozott veled...már ideje lenne..

- De én még nem vagyok felkészülve!

- Ne hisztizz! - nevetett fel.

Legalább ő jól szórakozik.

- Dylan-nek sok ember lesz ez nem? - próbálkoztam mire felnevetett.

- Neked lesz ez sok ember nem Dy-nak!

- Én és azok a remek ötleteim.. - puffogtam.

- Végülis igazad van, mert te találtad ki hogy jöjjünk anyáékhoz!

- Jól van, na! - sóhajtottam és hátradőltem.

Nem sokára beértünk Doncasterbe és a már jól ismert utcába fordultunk be. Már az utca végéről látszódott a sok kocsi, aminek én nagyon nem örültem. Leparkoltunk majd kiszálltunk és kivettük Dylan-t, aki még békésen aludt. A ház felé kezdtünk sétálni majd beléptünk az ajtón. A ház üres volt, de odakintről az udvarról nyüzsit hallottunk, úgyhogy arra vettük az irányt.

- Gyerekek! - jött ide vigyorogva Jay és jól megszorongatott minket majd Dylan-t már ki is vette Louis kezéből és vitte mutogatni. Szegény babám...

- Jessy! Louis! - hallottam meg Phoebe hangját majd két kis vékony kéz kulcsolódott a derekamra.

- Szia, hercegnő! - mosolyodtam el.

Gyorsan megölelte a báttyát is majd elszaladt az ikertesójáért, akivel két másodperc alatt vissza is értek és Daisy is megölelgetett minket.

- Dylan? - kérdezte Daisy.

- Anyukád elvitte! - mosolyogtam.

- Hát azt valahogy sejtettem! - nevette el magát.

- Sziasztok! - jött oda mosolyogva Lottie és Fizzy.

Megölelgettük egymást majd Louis megkérdezte kérek -e valamit inni és elment engem a lányokkal hagyva.

- Szia Jess! - ölelt meg gyorsan Dan Dorissal a karjában.

- Sziasztok! - mosolyodtam el.

- Még nem rohamoztak meg a rokonok? - nevetett.

- Van egy olyan érzésem, hogy ez még hátra van! - húztam el a szám.

- Sok szerencsét! - simította meg a karom majd tovább ment.

- Tessék! - adta a kezembe Louis a gyümölcslevet.

- Köszönöm. - nyomtam puszit az arcára.

- Louis kis unokám! - jött ide egy alacsony öreg, aranyos néni.

- Szia, nagyi! Bemutatom neked Jessy-t a menyasszonyom! - húzott magához.

- Áá téged is megismerhetlek! Gratulálok fiam gyönyörű lány! - mosolyodott el.

- Oh, hát köszönöm. - mondtam zavartan.

- Köszi, nagyi tudom! - nevetett fel Louis.

- Láttam anyádnál a kis csöppséget! Gyönyörű kisfiú!

- Köszönjük! - vigyorgott Louis.

- Na, megyek tovább gyerekek, mert még sok mindenkivel kell beszélnem! - mondta majd tovább állt.

- Kedves néni! - mosolyogtam.

- Az! Imádom! - nevetett.

- Ooh a híres Jessy Parker! - jött oda vigyorogva egy velem egykorú srác, aki kétségtelenül helyes volt, de hát ez a Tomlinson családban természetes.

- Szia! - köszöntem neki.

- Had mutatkozzam be! Louis unokatestvére vagyok Josh! - villantotta meg sármos vigyorát.

- Ne játszd a fejed Josh ő már az enyém! - nevetett fel Louis.

- Honnan tudod, hogy nem akar -e lecserélni? - vigyorgott pimaszul.

- Mert nekem a nagyképű emberek alapból felejtősek! - villantottam rá egy vigyort mire elnevették magukat.

- Mert Tomlinson nem nagyképű igaz?

- Hát.. - gondolkodtam el nevetve.

- Szóval jól gondold meg! Vissza nem térő ajánlat!

- Kihagyom! - nevettem mire Louis magához húzott.

- Áh nem is értem! - legyintett.

- Csajozz máshol! - cukkolta Louis.

- Azt is teszem! - húzta fel az orrát viccesen és elment.

- Nem normális! - kuncogtam.

- A rokonom...mit vártál? - puszilta meg a homlokom és elengedett.

- Hát mondjuk ez igaz! - tűnődtem el mire hitetlenül felnevetett.

Hangos gyereksírást hallottam és tudatosítottam magamban hogy az én babám sír ezért a hang irányába kezdtem el lépkedni Louis-val a sarkamban. Mikor megtaláltam a hang forrását éppen Jay csitítgatta.

- Szerintem éhes megyek meg etetem! - mondtam és a kezem nyújtottam érte.

Átadta én pedig Dylan-nel a kezemben a ház felé indultam.

- Kicsim neked nem muszáj, jönnöd beszélgess nyugodtan. - mondtam Louis-nak.

- Oké addig oda megyek a húgomhoz! - mondta majd itt hagyott.

Bementem a házba majd a nappaliba sétáltam a baba táskához, amit még érkezésünkkor dobtunk le a kanapéra majd felsétáltam a Louis szobájába. Kicseréltem Dylan pelenkáját majd meg etettem és meg is büfiztettem. Mikor készen lettünk újra ölbe kaptam a csöppséget és lementünk vissza az udvarra. Nem sokára elkezdődött az ebéd majd utána még maradtunk egy kicsit, de sajnos Dylan eléggé nyűgös volt, már úgyhogy 3 óra felé elbúcsúztunk mindenkitől és hazaindultunk.

- Na, vészes volt? - kérdezte Lou.

- Annyira nem... - mosolyodtam el a hátsó ülésen Dylan mellett.

- Mondtam én, hogy jó lesz! - vigyorgott bele a visszapillantóba.

- Josh az unokatesód nagy arc!

- Tudom...egy családi összejövetelen akar csajozni..nem normális!

- Hát nem teljesen! - nevettem és magam felé fordítottam Dy-t aki nagy szemekkel követte minden mozdulatom.

- Nézd, csak baba ott vannak a fák és a kocsik! - mutattam ki az ablakon mire odafordította a fejét és nézni kezdte.

- Törpe, de szeretlek! - pusziltam meg az arcát mire ő az apró kezeivel végig simított az arcomon és felkacagott.

Louis bekapcsolta a rádiót, amiben épp a Story Of My Life ment.

- Óó Dylan apa bandája van a rádióban! Nem táncolsz? - kérdeztem és felállítottam, hogy a két kis talpa a térdeimen legyen derekát pedig tartottam. A kezével csapkodni kezdett közben pedig mosolygott.

- Tetszik mi prücsök? - kérdeztem nevetve.

- Hát hogyne tetszene neki! - mondta Louis vigyorogva.

- És még azt mondtam, hogy te nem vagy nagyképű? - nevettem.

- Be fogok durcizni asszony és az neked nem lesz jó! - kezdett pimaszkodni.

- Most megijedtem! - nyújtottam rá a nyelvem.

- Leharapjam?

- Ahha! - vigyorodtam el mire felnevetett.

Dylan nyűgölődni kezdett ezért betettem az ülésbe és mellé húzódtam.

- Nézd csak baba! Éhes vagy? - tartottam elé a cumisüveget majd a szájába tettem, de sírni kezdett.

- Nézd, mi van itt! - kezdtem el rázogatni előtte egy plüss állatot mire abbahagyta és könnyes szemmel elvette tőlem majd nézegetni kezdte.

- Olyan hisztis, vagy mint apád! - pusziltam meg az arcát.

- Azért én tiltakoznék! - szólalt meg elől Louis.

- Te csak az utat figyeld! - nevettem el magam.

Dylan ledobta az állatkát és rám nézett. Lehajoltam majd visszaadtam neki, de ő újra eldobta.

- Te most játszol velem? Nem fogom felvenni, ha még egyszer, ledobod prücsök! - mondtam és lehajoltam ismét érte.

Felkacagott majd megint ledobta.

- Louis a gyereked 6 hónaposan egy ördögfióka! - hajoltam le ismét a tárgyért, de nem adtam vissza neki.

Sírni kezdett én pedig kifújva a levegőmet hátra dőltem.

- Jó, de akkor nem dobod le, mert kikapsz! - néztem rá.

Megesett a szívem rajta és az ölébe tettem ő pedig ismét nézegetni kezdte.

- Azt az anyjától örökölte! - mondta.

- Pimasz vagy Tomlinson de nagyon! Szerencséd hogy vezetsz! - mondtam mire felnevetett.

Dylan is kacagni kezdett, amin elmosolyodtam.

- Nevessük, ki anyát úgy van prücsök! - mondta Louis vigyorogva.

Mosolyogva megforgattam a szemem és hátradőltem. Nem sokára hazaértünk. Bekanyarodtunk a garázsba majd kiszálltunk és kivettük Dylan-t is. Louis-nak megcsörrent a telefonja addig én bementem a házba. Felvittem Dylan-t a szobájába majd betettem a kiságyba és a pocakját kezdtem el simogatni, amíg el nem aludt. Nyomtam egy puszit a fejére majd betakargattam és kimentem. Lesétáltam a nappaliba ahol már a srácok és Zoe is itt volt.

- Nem érdekelsz, Harry csinálj, amit akarsz! - hallottam meg Zoe hangját és elhúztam a szám ugyanis tudtam, hogy ez most nem jelent valami jót.

Leültem a kanapéra a többi sráchoz és követni kezdtem az eseményeket.

- Kicsim ez csak egy buli! - tárta szét a karjait Harry.

- Ahha! Szóval azért nem viszel el abba az étterembe, mert neked buliznod kell, holott tegnap is voltál...

- De babe..

- Nekem ne becézgess itt! Elhanyagolsz! Mikor voltunk utoljára ketten valahol?

- 2 hete abban az étteremben ahol a pincérsrác rád hajtott.

Zoe arcát figyeltem és szerintem elég vészjósló volt én már azon voltam, hogy ha üt, inkább eltakarom a szemem, mert ez csúnya lesz.

- Oké Harry, ahogy akarod! Nem megyünk az étterembe, de te lent alszol a nappaliban vagy valamelyik szobában, de hogy velem nem az is biztos! - tette karba a kezét és leült mellém.

- Zoe most komolyan ezt csinálod? Minek ez a hiszti?

Felszisszentem és Zoe-ra néztem, akinek a másodperc töredéke alatt változott eszelősre a tekintete és azt figyeltem mikor kezdi el megfojtani Harry-t.

- Na, idefigyelj Harold Edward Styles! Mi az, hogy hiszti? Nem hisztizek, hanem dühös vagyok, amiért egész nap erre a rohadt randira készültem erre lemondod, mert neked bulizni van kedved! Rohadtul nem érdekel, hogy mihez van kedved, de felőlem menj, csak akkor ne ígérgess ilyeneket nekem! - kiabált már Harry előtt állva és a mellkasát a mutató ujjával bökdösve.

- Sajnálom kicsim, ha tudom, hogy ez ilyen fontos neked akkor nem mondom a srácoknak, hogy menjünk bulizni!

- Jó nem érdekel!

- Jajj gyere már ide te durcis! - ölelte át Harry a lányt, aki viszont nagyon nem volt ölelgetős kedvében és eltolta magától.

Harry megforgatta a szemét majd sóhajtott egyet. Zoe lehuppant mellém és mellei előtt összefonta kezeit.

- Mikor mentek? - kérdeztem Louis-t, aki a másik oldalamon volt elterülve.

- A srácok hazamennek és elkészülnek meg persze én is és indulunk! - mondta.

- Oké! - mosolyodtam el.

A négy srác felállt majd Louis az emeletre a többiek pedig az ajtóhoz mentek.

- Na, ki vele mi a baj? - kérdeztem meg Zoe-t miután egyedül maradtunk.

- Kicsit feszült vagyok és úgy vártam már ezt az estét erre lemondja..

- Jajj te! Elhiszem, hogy rosszul esik, de ha bulizni szeretne menni úgysem, tudsz mit csinálni! - öleltem meg.

- Béküljek ki vele? - nézett rám.

- Szeretnéd, hogy feszülten menjen el?

- Nem...

- Akkor, ha megjöttek menj oda és öleld meg. - mosolyogtam.

- Ajj jó! - húzta ő is mosolyra a száját.

- Nem zavar, hogy Louis bulizni megy? - kérdezte.

- Nem! Kell neki a kikapcsolódás.

- Neked is kéne nem?

- Rám férne, de anya vagyok.. - mosolyodtam el.

- És? Egyszer Louis is itthon maradhat Dylan-el és mi mehetnénk bulizni!

- Jó lenne, de ez nem helyes...

- Dylan meg lenne nélküled egy éjszakát!

- Tudom csak...rossz érzés lenne itt hagyni és aggódnék..

- De olyan jó lenne elmenni, bulizni!

- Majd meg látom...felhozom Louis-nak és megvárom, mit reagál..

- Hát oké... - sóhajtott.

A srácok nagy hanggal rontottak be az ajtón mire Zoe felállt és odasétált Hazz-hoz megölelni.

- Nem haragszol már? - kérdezte mosolyogva Harry.

- Még egy nagyon picit. - nézett fel rá Zoe.

- Jól van, majd kiengesztellek! - vigyorodott el pimaszul mire Zoe megforgatta a szemét és a konyhába sétált.

- Tomlinson told, le a segged mennünk kell! - kiabált fel Liam.

Pár másodperc múlva Louis jelent meg a lépcső tetején majd lesietett és idejött hozzám.

- Szia babe majd hajnalban jövök! - mondta majd adott egy gyors csókot és elmentek.

Sóhajtottam egyet majd én is a konyhába mentem.

- Itt fogok csövelni hajnalig! - nevetett Zoe miközben egy mirelit pizzát helyezett be a sütőbe.

- Nekem ez csak jó! - vigyorogtam és felültem a bárszékre.

Sírás hallatszódott fentről ezért felálltam és a hang irányába indultam el, azaz a Dylan szobájába. Benyitottam majd kivettem a kiságyból és csitítgatni kezdtem. Bepelenkáztam majd meg etettem és levittem a nappaliba. Ott Zoe segített kiteríteni a játszószőnyeget és ráhelyeztük Dy-t.

- Nézd, baba mi van itt! - tartottam felé egy játékot, amiért idenyúlt és elvette a kezemből.

- Ügyes baba! - mosolyodtam el majd nyomtam egy puszit az arcára.

Eldobta a játékot majd hasra fordult és a két kezével felemelte a felső testét majd ránk nézett és gügyögni kezdett.

- Mit szeretnél mondani kicsim? - helyezkedtem el vele egy vonalban.

Kiabálni és gőgicsélni kezdett, amin nekem mosolyognom kellett. Tiszta apja.

- Látod picur apa is így fog négykézláb hazajönni szerintem! - nevettem mire ő is kacagni kezdett.

- És Harry bácsikád is! - tette hozzá Zoe.

- Az biztos! - nevettem.

- Szerintem mindannyian itt alszanak! - mondta Zoe.

- Hát szerintem sem fognak hazatalálni... - gondolkoztam el.

Dylan elé letettem pár játékot, amikkel el volt egy ideig majd mikor elfáradt nyűgölődni kezdett.

- Segítesz megfürdetni? - kérdeztem Zoe-t ölemben a fiammal.

- Persze! - vigyorgott és utánunk jött.

Felmentünk a Dy fürdőjébe majd egy jó háromnegyed óra alatt megfürdettük majd bepelenkáztuk, megetettem és lefektettük aludni. Éjfélre mi is el tudtunk végre menni, zuhanyozni majd hulla fáradtan dőltünk be az ágyamba.

- Remélem, 3 óra felé jönnek. - takarózott be Zoe.

- Szerintem akörül fognak. - feküdtem be én is.

- Nézzünk valami filmet a laptopon? - kérdezte.

- Romantikus? - néztem rá.

- Tökéletes! - vigyorodott el.

Letöltöttünk gyorsan egy nyálas filmet majd nézni kezdtük és kb. a felénél bealudtunk.

***

Hajnalban lent zörgésre ébredtem. Felültem majd hallgatózni kezdtem.

- Megjöttek? - suttogta Zoe.

- Szerintem igen. - suttogtam vissza és felkapcsoltam a villanyt.

Kiszálltunk az ágyból majd az ajtóhoz settenkedtünk és kimentünk rajta. Lesétáltunk a lépcsőn onnan pedig a nappaliba. A fiúk ott voltak kidőlve a kanapén.

- Na, menjetek fel a vendégszobákba! - mondtam mire csak hümmögést és morgást kaptam.

- Marhára kényelmetlen lesz itt aludni! - mondta Zoe is.

- Ha velem alszol, felmegyek. - mondta kicsit kábán Harry.

- Veled alszom, csak gyere! - nevetett Zoe és felhúzta Harry-t a kanapéról.

Segítettünk a többi fiúnak is felállni majd mindenki bement az éppen kijelölt szobába. Louis bedőlt az ágyba és onnan nem akart mozdulni.

- Most öltöztesselek megint? - raktam csípőre a kezem.

Morgott egyet, amit igennek vettem és lehúztam róla a szürke pólóját meg a fekete csőnadrágját a Vans cipővel együtt. Betakargattam mire magára rántott.

- Louis engedj el! - nevettem el magam.

Fogdosni kezdett mindenhol én meg nem bírtam lehámozni magamról a kezét. Befeküdtem mellé, de nem túl közel mert kicsit perverz ilyenkor. Lekapcsoltam a lámpát és felé fordultam.

- Milyen volt a buli? - kérdeztem.

- Kurva jó! - motyogta.

- Voltak lányok is mi? - kérdeztem.

- Voltak.

- És mennyit ittál?

- Oh, én semennyit! - mondta lassan.

- El is hiszem! - kuncogtam.

- Babe miért nem hiszel nekem? - húzott magához a fenekem markolva.

- Louis engedj el. - suttogtam.

- Nem nem...nekem így jó!

- De nekem nem!

Próbáltam lefejteni magamról a karjait nem sok sikerrel. Közelebb bújt majd a nyakamba csókolt, ami igazából jól esett csakhogy pár másodperc után szívni kezdte, ami marhára fájt.

- Louis fejezd be! - szóltam rá és eltoltam.

- Naa cica ne legyél ilyen! - dörmögte és a lábaim közé nyúlt elég kényes részre majd megcsókolt.

- Pia és cigi szagod van. - húzódtam el.

- Kellesz! - suttogta.

- Louis részeg vagy!

- Nem vagyok az! - húzott jobban magához.

- De az vagy!

- Csak kicsit ittam! - mondta és újból a nyakam kezdte behinteni apró puszikkal, amit bevallok nagyon élveztem.

- Louis. - sóhajtottam és picit elhúzódtam.

- Babe ne menj el! - húzott vissza és akárhogy küzdöttem nem igazán engedett el.

Az oldalamon felhúzta a pólót és simogatni kezdett majd a rövidnadrágomhoz nyúlt és benyúlt a bugyimba. A számba haraptam, hogy visszatartsam feltörni kívánó nyögésem. Ujjai kalandozni kezdtek és három ujját feldugta mire hangosan felnyögtem. Pumpálni kezdett nekem pedig muszáj volt a párnába fúrni a fejem, mert elég hangos lettem volna. Egyre gyorsabban kezdte el mozgatni ujjait minek hatására pár pillanat múlva átjárta testem a gyönyör. Kihúzta belőlem majd megcsókolt.

- Őrült vagy ugye tudod? - kérdeztem zihálva.

- Mondták már. - morogta és kezét a fenekemre vezette majd szorosan magához húzott.

- Most már aludj, mert megölsz. - suttogtam az arcától pár milliméterre.

Nem szólt semmit. Pár perc múlva egyenletessé vált a légzése, ami azt jelezte, hogy elaludt. Én is lehunytam a szemeim majd pár pillanaton belül én is álomba merültem.