46.fejezet~

*2 nappal később*

Ez a két nap gyorsan eltelt kint a belvárostól messze.

Ott minden olyan nyugodt és csöndes volt. Csak a srácoktól visszhangzott az erdő, de azt még valahogy meg tudtuk szokni Zoe-val. Viszont ma haza kellett jönnünk.

Éppen a bőröndből pakoltam ki mikor csörögni kezdett a telefonom. Louis neve állt a kijelzőn ezért viszonylag hamar felvettem.

- Szia, szívem! - szóltam bele.

- Szia! Mára végeztünk. Otthon vagy?

- Még is hol a csudába lennék? Éppen pakolok ki a bőröndömből.

- Akkor nemsokára ott vagyok.

- Oké! Ismered a járást. Gyere fel.

- Oké! - válaszolta majd kinyomta.

Még az utolsó ruhadarabokat behelyeztem a szekrénybe majd leültem az ágyra netezni.

10 perc múlva nyílt az ajtóm és Louis lépett be rajta.

- Nem azt mondtad, hogy pakolsz?

- Már befejeztem! - vigyorogtam rá.

- Én még szinte sehol sem tartok a kipakolással! - nevette el magát.

- Mert te dolgoztál! Nekem pedig semmi dolgom nem volt, ahogyan az lenni szokott.

- Holnap nem kell mennünk, dolgozni. - jelentette ki és leült az ágyamra ő is.

- Úúú az jó! - csillant fel a szemem.

- Csak holnap után lesz egy interjúnk.

- Ja, igen! Erről beszélni akartam veled!

- Miről?

- Hát..szeretnék menni egy interjúra.

- Ki van zárva!

- De miért?

- Nem akarlak kitenni a nyilvánosságnak!

- Így is ki vagyok téve!

- De ez...más!

- Nem más!

- Jessy légy szíves ne kötekedj most velem! Fáj a fejem!

- Louis szerintem itt nem arról van szó, hogy nem akarsz kitenni a nyilvánosságnak, hanem az hogy nagyon sokan, megszólnának minket a korkülönbség miatt! Te..szégyellsz? Hogy ilyen fiatal vagyok?

Lehunyta a szemét majd közelebb húzódott hozzám.

- Na, idefigyelj! Ezt most nagyon sürgősen verd ki a fejedből! Nem szégyellek! Egyáltalán! Sőt büszke vagyok rá, hogy ilyen szép és a korához nagyon is érett barátnőm van! A korkülönbség meg csak egy szám! Én ismerek olyat a sztárvilágba, akik közt 40 év van!

- Azta! - tátottam el a szám.

- Szóval nem a mi 5 évünket fogják boncolgatni. Egyszerűen csak nem akarom, hogy belecsöppenj ebbe a világba. Jobb, ha nem tudnak rólad semmit. Gondolom, te sem örülnél, ha kiderülne a múltadból egy s más!

- Hát nem...

- Akkor? Még mindig szerepelni akarsz?

- Hát...most már így annyira nem! - nevettem el magam.

- El kéne mennem valami túsztárgyalónak! - nevetett.

- Igen a lebeszélésben jó vagy! - mosolyodtam el.

- Jessy! Beszélhetnénk? Négyszemközt. - kukucskált be Dan az ajtón.

- Mondd nyugodtan! Úgyis elmondanám Louis-nak! - nevettem el magam.

- Hát jó. - sétált be. - Szóval holnap után lesz ez a fél éves turné, amit említettem neked..

- Ohh... - szomorodtam el.

- És ugye mondtam, hogy ha gondolod Zoe ide költözhetne...

- Tényleg! Az szuper lenne!

- Figyelj én már elkezdtem bepakolni, úgyhogy szólhatnál neki.

- Oké! Ma felhívom skypen!

- Jó! Csak ennyit szerettem volna mondani. - mosolygott és kiment.

- Én meg fogok őrülni az unokatesómmal egy fedél alatt! - nevettem el magam.

- Részvétem! - kacagott Lou.

- Köszönöm. - kuncogtam.

- És tudod, hogy holnap mi lesz? - húzott magához.

- Na, mi? - néztem a csodaszép tengerkék szemeibe.

- Semmi. Az az ma itt alhatok. - mosolyodott el és megcsókolt.

A kezeimet a nyaka köré kulcsoltam ezzel elmélyítve a csókunkat.

- Jessy! Én.. - nyitott be Dan. - Jaa bocsi! - nevette el magát.

- Gyere nyugodtan. - nevetett Lou.

- Csak azt szeretném mondani, hogy a barátnőmnél, alszok, akivel együtt táncolok, mivel neki van kocsija és onnan tudunk hajnalba indulni a repülőtérre. Szeretnék elbúcsúzni tőletek!

- Jess fél évig nem foglak látni és fogalmam sincs ki fog majd kioktatni, ha valami hülyeséget csináltam, de majd olyankor úgyis felhívlak. - nevette el magát mire én is felkuncogtam és odasétáltam hozzá.

- Louis vigyázz nagyon rá, és ha megtudom, hogy megbántottad esküszöm, hogy hazajövök és álmodban megleplek, ami nem lesz kellemes! Vigyázzatok a házra és nem szétverni! Nagyon hiányozni fogtok mindannyian nekem és...találkozunk decemberben. Szerintem karácsony előtt már itthon leszek.

- Hű hát...mindjárt elbőgöm magam. - nevettem fel és a könnyeimet kezdtem el törölgetni.                   - Szóval..nagyon köszönöm, hogy befogadtál amikor...amikor idejöttünk a húgommal. Te vagy a legjobb barátnőm és hiányozni fog a sok hülyeséged és a vigasztalásod! Vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget! - mosolyodtam el és megöleltük egymást.

Louis is megölelte majd kikísértük az ajtón és megvártuk vele a taxit majd mikor elment visszamentünk a házba.

- És most hívhatod Zoe-t! - nevetett Lou.

- Áhh majd inkább este, mert képes lenne most idejönni. - nevettem fel.

- Akkor menjünk bevásárolni, mert amikor megjöttem kerestem a hűtőbe inni, de üres volt az egész.

- Tudom.. gyakran szokott ilyen lenni! - kuncogtam fel.

- Akkor? Megyünk?

- Ahha! - vigyorodtam el.

Kimentünk Lou kocsijához majd beültünk.

- Amúgy mikor viszed a szerelőhöz? - utaltam még mindig a kocsi elejére, ami össze volt törve.

- Azt mondták, hogy holnap vihetem szóval holnap.

- És meg mutattad nekik? Tudnak vele mit kezdeni?

- Hogyne tudnának! Ezért vannak! - nevette el magát.

- Jól van, na! Ne nevess ki! - raktam karba a kezem.

- Jó ne durcizz! - mosolyodott el és továbbra is az utat figyelte.

Nemsokára odaértünk a bevásárló csarnokhoz.

Még be se értünk, de már nem bírtam Lou-val.

- Louis ne égess le! - mondtam a bevásárló kocsival versenyző vőlegényemnek.

- De olyan jó! - nevette el magát és beleült.

- Tolsz? - kérdezte én pedig mosolyogva megforgattam a szemem és elkezdtem tolni.

- Ha most nagyon gonosz lennék, neki tolnálak valaminek, de nem vagyok az. - mondtam ki hangosan, amire gondoltam.

- De gonosz vagy, mert gondoltál rá.

- Szerintem ne szólj vissza, mert még mindig neki tolhatlak valaminek. - nevettem el magam és a gyümölcsök felé vettem az irányt.

A kosarunk abból állt, hogy 5 féle mirelit pizza, spagetti tészta, spagetti öntet és pár darab banán, mert én szeretem és csokik voltak benne. És mivel Louis nyafogott a répáiért ezért azt is vettünk neki had örüljön.

Mikor végeztünk már besötétedett. Bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba és hazaindultunk.

- És most csinálunk pizzát? - kérdezte Lou mikor leparkoltunk.

- Ha nem akarunk éhen dögleni, akkor, ja, kéne.

Elnevette magát majd kiszállt a kocsiból, és amíg én kinyitottam az ajtót addig ő elkezdte bepakolni a cuccokat.

Bedobtam egy pizzát a sütőbe majd bekapcsoltam a tévét, és amíg Louis telefonált kint addig én elfogyasztottam egy banánt.

- Tudod mit nem vettünk? - jött be az ajtón.

- Mit? - emeltem rá a tekintetem a tévéről.

- Innivalót.

- Upsz..akkor iszunk csapvizet.

- De én azt nem szeretem! - kezdett el hisztizni.

- Mikor lettél te ilyen kis nyafis? - sétáltam hozzá majd a nyaka köré fontam a kezeimet és a szemébe néztem.

- Úgy kb. most? - vigyorodott el.

- Mostantól nyafinak kéne szólítanom téged!

- De az olyan lányos!

- Nem baj! - nevettem el magam.

- Nem vagyok nyafi. - mosolyodott el majd felvett az ölébe és felültetett a konyha pultra.

- Már megint rakosgatsz! - dorgáltam meg.

- Bocsánat, de most így volt kedvem. - nevetett.

- És ha kedved van, akkor csak úgy felveszel?

- Ahha. - vonta meg a vállát és megcsókolt.

- Meg kéne ennem egy csomó pizzát és akkor nem tudnál ilyen könnyen felkapni. - tűnődtem el.

- Hogy ne tudjalak felemelni ahhoz minden este meg kéne enned vagy hat egész pizzát, amit nem hiszem, hogy bírnál! - nevetett fel.

- Hát jól hiszed! - kuncogtam és leugrottam a pultról.

- Hova mész? - kérdezte.

- Megnézem, a pizzát mer már jónak kéne lennie. Éhes vagyok. - nevettem és lehajtottam a sütő ajtaját.

Igazam volt ugyanis már javában jó volt a pizza.

Kivettem majd szeletekre felvagdostam és kitettem magamnak két szeletet Lou-nak pedig hármat ezután felmentünk a szobámba.

- Felhívom skypeon Zoe-t. Készítsd a füled, mert sikítani fog, ha megtudja, hogy ide költözhet.

- Oké. - mondta Lou tele szájjal és leült mellém.

Éppen fent volt Zoe úgyhogy megnyomtam a hívás gombot és beleharaptam a pizzámba.

- Jessy! - visított bele vigyorogva.

- Szia Zoe! Mizu?

- Itt van Harry! - vigyorgott még mindig.

- Máris? Azt hittem legalább hazamegy összepakolni. - nevetett Lou.

- Haza is mentem. - ült le Zoe mellé Hazz.

- Ha Zoe-ról van szó gyors vagy...bezzeg ha arra kérlek, hogy hozz nekem valamit...

- Látod? Én pórázon tartom. - nevetett fel Zoe mire Hazza elkezdte csikizni.

- Naa! Ne már! - nevetett az unokatesóm és próbálta Harry mancsait leküzdeni magáról.

- Na..figyelnétek, rám vagy még egy kicsit hagyjalak kibontakozni titeket? - kérdeztem.

- Jó! Figyelünk! - vigyorgott rám a szőkeség.

- Na, szóval..van egy jó hírem!

- Júúj! Igen? Mondd! - csillantak fel a szemei és Harry is érdeklődve kezdett el nézni.

- Nem szeretnél Londonban lakni?

- De! De most összezavarodtam! Mi van?

- Danielle elment fél évre és úgy gondoltam, hogy ide költözhetnél. Harry-hez is közel lennél és hozzám is!

- Úristeeenn! - visított fel és elkezdett ugrálni. Ülve. Igen Zoe ilyenekre is képes.

- Naah akkor jössz?

- Hogy a fenébe ne mennék? Öröm lesz téged szórakoztatni! Viszont csak pénteken tudok menni az az 3 nap múlva, mert jön apa és be kell mutatnom Harry-t.

- Hoppá! Tesó! Ha esetleg nem lennél szimpatikus az após jelöltnek....enyém lehet az x-box-od? - kérdezte nevetve Lou mire Hazza csúnyán nézett rá.

- Neked is van! És amúgy meg nem lesz, semmi baja velem mivel én mindenkinek szimpatikus vagyok! - sértődött be.

Lou összeráncolta a szemöldökét majd megforgatta a szemét és elnevette magát.

- Ahha. Kivétel, akinek nem! - nevettem el magam.

Harry teljesen bedurcázott. Karba rakta a kezét és csúnyán szuggerálni kezdte a laptopot azon belül pedig minket.

- Nyugi kicsim nekem szimpi vagy. - puszilta meg Zoe mire Hazza elvigyorodott.

- Amúgy most Liam és Niall mit csinálhatnak otthon egyedül? - kérdezte Lou nevetve.

- Szerintem ülnek kettecskén a kanapén és nézik a meccset egy-egy üvegsörrel a kezükben.

- Ma meccs van? Hogy hogy nem nézed? - néztem Lou-ra.

- Mert veled vagyok. - mondta cukin.

Méregetni kezdtem szúrós szemekkel. Gyanús volt.

- Nem igaz! Azért nem nézi, mert ez a meccs nem érdekli, majd ami ez után következik! - nevetett Hazza mire Lou dühösen fordult a laptop felé.

- Tudtam, hogy valami itt gyanús! - nevettem el magam és Lou-t hasba ütöttem csak, hogy érezze a törődést.

A hasát fogva kezdett el nevetni, ami engem is nevetésre késztetett.

- Na, jó! Elég volt mára belőletek mi megyünk! - mondta Hazza.

- Gonoszak! - hunyorogtam a képernyőre.

- Sziasztok! - integettek vigyorogva a kamerába.

- Most komolyan meccset akarsz nézni? - kérdeztem Lou-tól.

- Hát...öm...igen?

- Nem!

- De ez jó meccs lesz!

- Jó! Max. a nappaliban nézheted, de az biztos, hogy eljátszom azt, amit nálatok! Kizárlak!

- Kicsiim! Naa! - mászott rám és fekvőtámaszban megállt felettem.

- Nyugodtan nézzed! De a kanapén alszol!

- Nem lehetsz ennyire gonosz!

- Ahj! Jó oké nézzed, tényleg nyugodtan nem fogok haragudni. - mosolyodtam el és adtam egy puszit a szájára.

Végül is ő is egy csomót dolgozik, és nem mindig tud tévézni nyugodtan. Bár nekem most eszméletlenül hiányzik a közelsége, de az most mellékes.

Én elmentem zuhanyozni Louis pedig lement tévézni.

Mivel hajat mostam ezért gyorsan megszárítottam a hajam majd felvettem a pizsim és kimentem a szobába.

Úgy döntöttem, hogy most jó fej leszek ezért lementem Lou-hoz, aki a kanapén feküdt.

- Szia. - mosolyodtam el majd egy plédet elvettem a fotelről, Lou mellé feküdtem és betakartam magunkat.

A mellkasára húzódtam majd én is a mecset kezdtem el nézni. Végül is nem volt annyira unalmas. Na, jó. De! Nagyon is az volt! 10 perc múlva el is aludtam.

Arra keltem, hogy valaki a térdeim alá nyúl és megtámasztja, a hátam majd felemel.

Csukva tartottam a szemem majd átkaroltam Louis nyakát és hozzábújtam.

- Vége van? - motyogtam.

- Vége. Megyünk aludni. - válaszolta Lou.

- Akkor jó. - mosolyodtam el.

Bementünk a szobába majd letett az ágyra és betakart.

- Elmegyek zuhanyozni. - puszilta meg a homlokom.

Amint becsukta a fürdő ajtót elnyomott az álom.