*2 nappal később*
Ott minden olyan nyugodt és csöndes
volt. Csak a srácoktól visszhangzott az erdő, de azt még valahogy
meg tudtuk szokni Zoe-val. Viszont ma haza kellett jönnünk.
Éppen a bőröndből
pakoltam ki mikor csörögni kezdett a telefonom. Louis neve állt a kijelzőn
ezért viszonylag hamar felvettem.
- Szia, szívem! - szóltam bele.
- Szia! Mára végeztünk. Otthon vagy?
- Még is hol a csudába lennék? Éppen
pakolok ki a bőröndömből.
- Akkor nemsokára ott vagyok.
- Oké! Ismered a járást. Gyere fel.
- Oké! - válaszolta majd kinyomta.
Még az utolsó ruhadarabokat
behelyeztem a szekrénybe majd leültem az ágyra netezni.
10 perc múlva nyílt az ajtóm és Louis
lépett be rajta.
- Nem azt mondtad, hogy pakolsz?
- Már befejeztem! - vigyorogtam rá.
- Én még szinte sehol sem tartok a
kipakolással! - nevette el magát.
- Mert te dolgoztál! Nekem pedig semmi
dolgom nem volt, ahogyan az lenni szokott.
- Holnap nem kell mennünk, dolgozni. -
jelentette ki és leült az ágyamra ő is.
- Úúú az jó! - csillant fel a szemem.
- Csak holnap után lesz egy interjúnk.
- Ja, igen! Erről
beszélni akartam veled!
- Miről?
- Hát..szeretnék menni egy interjúra.
- Ki van zárva!
- De miért?
- Nem akarlak kitenni a
nyilvánosságnak!
- Így is ki vagyok téve!
- De ez...más!
- Nem más!
- Jessy légy szíves ne kötekedj most
velem! Fáj a fejem!
- Louis szerintem itt nem arról van
szó, hogy nem akarsz kitenni a nyilvánosságnak, hanem az hogy nagyon sokan,
megszólnának minket a korkülönbség miatt! Te..szégyellsz? Hogy ilyen fiatal
vagyok?
Lehunyta a szemét majd közelebb
húzódott hozzám.
- Na, idefigyelj! Ezt most nagyon sürgősen
verd ki a fejedből! Nem szégyellek! Egyáltalán! Sőt
büszke vagyok rá, hogy ilyen szép és a korához nagyon is érett barátnőm
van! A korkülönbség meg csak egy szám! Én ismerek olyat a sztárvilágba, akik
közt 40 év van!
- Azta! - tátottam el a szám.
- Szóval nem a mi 5 évünket fogják
boncolgatni. Egyszerűen csak nem akarom, hogy belecsöppenj
ebbe a világba. Jobb, ha nem tudnak rólad semmit. Gondolom, te sem örülnél, ha
kiderülne a múltadból egy s más!
- Hát nem...
- Akkor? Még mindig szerepelni akarsz?
- Hát...most már így annyira nem! -
nevettem el magam.
- El kéne mennem valami
túsztárgyalónak! - nevetett.
- Igen a lebeszélésben jó vagy! -
mosolyodtam el.
- Jessy! Beszélhetnénk? Négyszemközt.
- kukucskált be Dan az ajtón.
- Mondd nyugodtan! Úgyis elmondanám
Louis-nak! - nevettem el magam.
- Hát jó. - sétált be. - Szóval holnap
után lesz ez a fél éves turné, amit említettem neked..
- Ohh... - szomorodtam el.
- És ugye mondtam, hogy ha gondolod
Zoe ide költözhetne...
- Tényleg! Az szuper lenne!
- Figyelj én már elkezdtem bepakolni,
úgyhogy szólhatnál neki.
- Oké! Ma felhívom skypen!
- Jó! Csak ennyit szerettem volna
mondani. - mosolygott és kiment.
- Én meg fogok őrülni
az unokatesómmal egy fedél alatt! - nevettem el magam.
- Részvétem! - kacagott Lou.
- Köszönöm. - kuncogtam.
- És tudod, hogy holnap mi lesz? -
húzott magához.
- Na, mi? - néztem a csodaszép tengerkék
szemeibe.
- Semmi. Az az ma itt alhatok. -
mosolyodott el és megcsókolt.
A kezeimet a nyaka köré kulcsoltam
ezzel elmélyítve a csókunkat.
- Jessy! Én.. - nyitott be Dan. - Jaa
bocsi! - nevette el magát.
- Gyere nyugodtan. - nevetett Lou.
- Csak azt szeretném mondani, hogy a
barátnőmnél,
alszok, akivel együtt táncolok, mivel neki van kocsija és onnan tudunk hajnalba
indulni a repülőtérre. Szeretnék elbúcsúzni tőletek!
- Jess fél évig nem foglak látni és
fogalmam sincs ki fog majd kioktatni, ha valami hülyeséget csináltam, de majd
olyankor úgyis felhívlak. - nevette el magát mire én is felkuncogtam és
odasétáltam hozzá.
- Louis vigyázz nagyon rá, és ha
megtudom, hogy megbántottad esküszöm, hogy hazajövök és álmodban megleplek, ami
nem lesz kellemes! Vigyázzatok a házra és nem szétverni! Nagyon hiányozni
fogtok mindannyian nekem és...találkozunk decemberben. Szerintem karácsony előtt
már itthon leszek.
- Hű hát...mindjárt elbőgöm
magam. - nevettem fel és a könnyeimet kezdtem el törölgetni.
- Szóval..nagyon köszönöm, hogy befogadtál amikor...amikor idejöttünk a
húgommal. Te vagy a legjobb barátnőm és hiányozni fog a
sok hülyeséged és a vigasztalásod! Vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget! -
mosolyodtam el és megöleltük egymást.
Louis is megölelte majd kikísértük az
ajtón és megvártuk vele a taxit majd mikor elment visszamentünk a házba.
- És most hívhatod Zoe-t! - nevetett
Lou.
- Áhh majd inkább este, mert képes
lenne most idejönni. - nevettem fel.
- Akkor menjünk bevásárolni, mert
amikor megjöttem kerestem a hűtőbe inni, de üres volt
az egész.
- Tudom.. gyakran szokott ilyen lenni!
- kuncogtam fel.
- Akkor? Megyünk?
- Ahha! - vigyorodtam el.
Kimentünk Lou kocsijához majd
beültünk.
- Amúgy mikor viszed a szerelőhöz?
- utaltam még mindig a kocsi elejére, ami össze volt törve.
- Azt mondták, hogy holnap vihetem
szóval holnap.
- És meg mutattad nekik? Tudnak vele
mit kezdeni?
- Hogyne tudnának! Ezért vannak! -
nevette el magát.
- Jól van, na! Ne nevess ki! - raktam karba
a kezem.
- Jó ne durcizz! - mosolyodott el és
továbbra is az utat figyelte.
Nemsokára odaértünk a bevásárló
csarnokhoz.
Még be se értünk, de már nem bírtam
Lou-val.
- Louis ne égess le! - mondtam a
bevásárló kocsival versenyző vőlegényemnek.
- De olyan jó! - nevette el magát és
beleült.
- Tolsz? - kérdezte én pedig
mosolyogva megforgattam a szemem és elkezdtem tolni.
- Ha most nagyon gonosz lennék, neki
tolnálak valaminek, de nem vagyok az. - mondtam ki hangosan, amire gondoltam.
- De gonosz vagy, mert gondoltál rá.
- Szerintem ne szólj vissza, mert még
mindig neki tolhatlak valaminek. - nevettem el magam és a gyümölcsök felé
vettem az irányt.
A kosarunk abból állt, hogy 5 féle
mirelit pizza, spagetti tészta, spagetti öntet és pár darab banán, mert én
szeretem és csokik voltak benne. És mivel Louis nyafogott a répáiért ezért azt
is vettünk neki had örüljön.
Mikor végeztünk már besötétedett.
Bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba és hazaindultunk.
- És most csinálunk pizzát? - kérdezte
Lou mikor leparkoltunk.
- Ha nem akarunk éhen dögleni, akkor,
ja, kéne.
Elnevette magát majd kiszállt a
kocsiból, és amíg én kinyitottam az ajtót addig ő elkezdte bepakolni a
cuccokat.
Bedobtam egy pizzát a sütőbe
majd bekapcsoltam a tévét, és amíg Louis telefonált kint addig én
elfogyasztottam egy banánt.
- Tudod mit nem vettünk? - jött be az
ajtón.
- Mit? - emeltem rá a tekintetem a
tévéről.
- Innivalót.
- Upsz..akkor iszunk csapvizet.
- De én azt nem szeretem! - kezdett el
hisztizni.
- Mikor lettél te ilyen kis nyafis? -
sétáltam hozzá majd a nyaka köré fontam a kezeimet és a szemébe néztem.
- Úgy kb. most? - vigyorodott el.
- Mostantól nyafinak kéne szólítanom
téged!
- De az olyan lányos!
- Nem baj! - nevettem el magam.
- Nem vagyok nyafi. - mosolyodott el
majd felvett az ölébe és felültetett a konyha pultra.
- Már megint rakosgatsz! - dorgáltam
meg.
- Bocsánat, de most így volt kedvem. -
nevetett.
- És ha kedved van, akkor csak úgy
felveszel?
- Ahha. - vonta meg a vállát és
megcsókolt.
- Meg kéne ennem egy csomó pizzát és
akkor nem tudnál ilyen könnyen felkapni. - tűnődtem
el.
- Hogy ne tudjalak felemelni ahhoz
minden este meg kéne enned vagy hat egész pizzát, amit nem hiszem, hogy bírnál!
- nevetett fel.
- Hát jól hiszed! - kuncogtam és
leugrottam a pultról.
- Hova mész? - kérdezte.
- Megnézem, a pizzát mer már jónak
kéne lennie. Éhes vagyok. - nevettem és lehajtottam a sütő
ajtaját.
Igazam volt ugyanis már javában jó
volt a pizza.
Kivettem majd szeletekre felvagdostam
és kitettem magamnak két szeletet Lou-nak pedig hármat ezután felmentünk a
szobámba.
- Felhívom skypeon Zoe-t. Készítsd a
füled, mert sikítani fog, ha megtudja, hogy ide költözhet.
- Oké. - mondta Lou tele szájjal és
leült mellém.
Éppen fent volt Zoe úgyhogy megnyomtam
a hívás gombot és beleharaptam a pizzámba.
- Jessy! - visított bele vigyorogva.
- Szia Zoe! Mizu?
- Itt van Harry! - vigyorgott még
mindig.
- Máris? Azt hittem legalább hazamegy
összepakolni. - nevetett Lou.
- Haza is mentem. - ült le Zoe mellé
Hazz.
- Ha Zoe-ról van szó gyors
vagy...bezzeg ha arra kérlek, hogy hozz nekem valamit...
- Látod? Én pórázon tartom. - nevetett
fel Zoe mire Hazza elkezdte csikizni.
- Naa! Ne már! - nevetett az
unokatesóm és próbálta Harry mancsait leküzdeni magáról.
- Na..figyelnétek, rám vagy még egy
kicsit hagyjalak kibontakozni titeket? - kérdeztem.
- Jó! Figyelünk! - vigyorgott rám a szőkeség.
- Na, szóval..van egy jó hírem!
- Júúj! Igen? Mondd! - csillantak fel
a szemei és Harry is érdeklődve kezdett el nézni.
- Nem szeretnél Londonban lakni?
- De! De most összezavarodtam! Mi van?
- Danielle elment fél évre és úgy
gondoltam, hogy ide költözhetnél. Harry-hez is közel lennél és hozzám is!
- Úristeeenn! - visított fel és
elkezdett ugrálni. Ülve. Igen Zoe ilyenekre is képes.
- Naah akkor jössz?
- Hogy a fenébe ne mennék? Öröm lesz
téged szórakoztatni! Viszont csak pénteken tudok menni az az 3 nap múlva, mert
jön apa és be kell mutatnom Harry-t.
- Hoppá! Tesó! Ha esetleg nem lennél
szimpatikus az após jelöltnek....enyém lehet az x-box-od? - kérdezte nevetve
Lou mire Hazza csúnyán nézett rá.
- Neked is van! És amúgy meg nem lesz,
semmi baja velem mivel én mindenkinek szimpatikus vagyok! - sértődött
be.
Lou összeráncolta a szemöldökét majd
megforgatta a szemét és elnevette magát.
- Ahha. Kivétel, akinek nem! -
nevettem el magam.
Harry teljesen bedurcázott. Karba
rakta a kezét és csúnyán szuggerálni kezdte a laptopot azon belül pedig minket.
- Nyugi kicsim nekem szimpi vagy. -
puszilta meg Zoe mire Hazza elvigyorodott.
- Amúgy most Liam és Niall mit
csinálhatnak otthon egyedül? - kérdezte Lou nevetve.
- Szerintem ülnek kettecskén a kanapén
és nézik a meccset egy-egy üvegsörrel a kezükben.
- Ma meccs van? Hogy hogy nem nézed? -
néztem Lou-ra.
- Mert veled vagyok. - mondta cukin.
Méregetni kezdtem szúrós szemekkel.
Gyanús volt.
- Nem igaz! Azért nem nézi, mert ez a
meccs nem érdekli, majd ami ez után következik! - nevetett Hazza mire Lou
dühösen fordult a laptop felé.
- Tudtam, hogy valami itt gyanús! -
nevettem el magam és Lou-t hasba ütöttem csak, hogy érezze a törődést.
A hasát fogva kezdett el nevetni, ami
engem is nevetésre késztetett.
- Na, jó! Elég volt mára belőletek
mi megyünk! - mondta Hazza.
- Gonoszak! - hunyorogtam a képernyőre.
- Sziasztok! - integettek vigyorogva a
kamerába.
- Most komolyan meccset akarsz nézni?
- kérdeztem Lou-tól.
- Hát...öm...igen?
- Nem!
- De ez jó meccs lesz!
- Jó! Max. a nappaliban nézheted, de
az biztos, hogy eljátszom azt, amit nálatok! Kizárlak!
- Kicsiim! Naa! - mászott rám és fekvőtámaszban
megállt felettem.
- Nyugodtan nézzed! De a kanapén
alszol!
- Nem lehetsz ennyire gonosz!
- Ahj! Jó oké nézzed, tényleg
nyugodtan nem fogok haragudni. - mosolyodtam el és adtam egy puszit a szájára.
Végül is ő
is egy csomót dolgozik, és nem mindig tud tévézni nyugodtan. Bár nekem most
eszméletlenül hiányzik a közelsége, de az most mellékes.
Én elmentem zuhanyozni Louis pedig
lement tévézni.
Mivel hajat mostam ezért gyorsan
megszárítottam a hajam majd felvettem a pizsim és kimentem a szobába.
Úgy döntöttem, hogy most jó fej leszek
ezért lementem Lou-hoz, aki a kanapén feküdt.
- Szia. - mosolyodtam el majd egy
plédet elvettem a fotelről, Lou mellé feküdtem és betakartam
magunkat.
A mellkasára húzódtam majd én is a
mecset kezdtem el nézni. Végül is nem volt annyira unalmas. Na, jó. De! Nagyon
is az volt! 10 perc múlva el is aludtam.
Arra keltem, hogy valaki a térdeim alá
nyúl és megtámasztja, a hátam majd felemel.
Csukva tartottam a szemem majd
átkaroltam Louis nyakát és hozzábújtam.
- Vége van? - motyogtam.
- Vége. Megyünk aludni. - válaszolta
Lou.
- Akkor jó. - mosolyodtam el.
Bementünk a szobába majd letett az
ágyra és betakart.
- Elmegyek zuhanyozni. - puszilta meg
a homlokom.
Amint becsukta a fürdő
ajtót elnyomott az álom.

Azért megnéztem volna hogy Jess tolja Louis-t a bevásárló kocsival :D Nagyon siess <3
VálaszTörlésHogy tudsz mindig vicceset ki találni.? Imádom! Hozd a kövi részt!
VálaszTörlésKöszönöm csajok! :33 <33
VálaszTörlés