2.fejezet ~ Esély a boldog életre

*Nem maradhatunk itt Greenwich-ben! Elköltözünk Londonba...*

Volt nálam egy kis pénz így tudtunk fogni egy taxit.

- Hova hölgyeim? - nézett a visszapillantóba a sofőr.

Gyorsan eltakartam az arcom, hogy ne lássa meg az apám okozta sebeket.

- Londonba! - mondtam határozottan.

- Hisz az majdnem 100km-er!

- Van elég pénzem! Kérem, hajtson! - pillantottam rá a házra kétségbeesve, amiben annyi szenvedést kellett eltűrnöm.

1 óra volt az út, ami elég nyűgösen telt Lisa szempontjából, mert éhes volt.

- Húgi először érjünk, oda ott majd eszel valamit!

- Jó!

Mikor megérkeztünk kifizettük az utat és elindultunk egy éjjel-nappali felé valami ételt venni meg egy doboz cigit vásárolni, mert már rég nem szívtam egy szálat sem.

Sajnos ez egy rossz szokásom. A húgom le akar róla szoktatni, de nem megy. Jó stressz oldó. Ezért szeretem.

Megvettük, ami kell és elindultunk egy régi barátnőm háza felé.

Ő bátorított arra, hogy szökjek, meg és hogy nyugodtan oda költözhetek hozzá. Hát tessék, itt vagyok!

10 perc gyaloglás után odaértünk egy szép kertes házhoz.

Az ajtaja fekete volt és fehér minták díszítették. Gyönyörű volt kívülről.

Az ajtón az ő neve állt:  Danielle Peazer.

Remegő kézzel megnyomtam a csengőt és vártam, hogy valaki kinyissa.

Szinte biztos, hogy felébresztettem.  Hát igen hajnali fél 4 van. "Jessy miket meg nem teszel!" dorgáltam magam.

Álmosan és kócos hajjal kinyitotta az ajtót, de amint meglátott minden álmosság kiment a szeméből és megölelt.

- Jessy! Hát te?

- Ne haragudj, hogy zavarunk csak már nem bírtam.

- Dehogyis zavartok! Örülök, hogy végre megléptél!  Kit tisztelhetek a kis hölgy személyében? - kérdezte mosolyogva és a húgomra nézett.

- Lisa vagyok Jessy húga.

- Nagyon örvendek Lisa! Gyertek beljebb! - invitált be.

Nagyon takaros kis ház volt és gyönyörű volt belülről is.

A nappaliba plazma tévé és egy dívány na meg egy kis üveg asztalka foglalt helyet.

A konyha maga volt az álom.  Szép tágas volt és ízlésesen volt berendezve.

Felfelé az emeletre egy csigalépcső vezetett ahol a Danielle szobája és két vendégszoba volt.

- Egyik vendégszoba a tiéd másik pedig a húgodé! - mosolygott kedvesen.

- Nagyon köszönjük, hogy befogadsz! - hálálkodtam.

- Ez csak természetes hisz a legjobb barátnőm vagy!

- Jessy!  Álmos vagyok! - szólalt meg Lisa.

- Szaladj fel már meg van ágyazva neked a fürdő pedig a szobád mellett jobbra van! - igazította el Danielle.

- Vettem! - tisztelgett viccesen és felszaladt.

- Ezek friss ütések? - kérdezte és a sebeimre nézett.

- Igen. Alig néhány órásak… - hajtottam le a fejem.

- Most már minden rendben lesz! Senki nem fog bántani. - mondta és megölelt.

- Remélem.. - suttogtam remegő hangon és visszaöleltem.

- Na, de gondolom fáradt, vagy úgyhogy irány lefeküdni!

- Oké főnök! - vigyorogtam és felbattyogtam a lépcsőn.

Mikor felértem két ajtóval találtam magam szemben, de mivel az egyikből hangok szűrődtek ki, aminek a tulajdonosa a húgom volt ezért a másik ajtót választottam és beléptem a szobába.

Nagyon ízlésesen volt berendezve a piros szín dominált mivel az a kedvenc színem... Mivel már rég meg volt tervezve hogy elszökök ezért  Danielle már be is rendezte a szobámat, hisz ha ő lesz a gyámunk, akkor véglegesen ideköltözhetünk hozzá, ami szuper lesz!

Már meg volt ágyazva ezért csak a pizsamámat kellett elővennem az összecsomagolt bőröndömből és már aludhattam is.

Kikaptam az említett ruhadarabot a bőröndből és kimentem a folyosóra a fürdőt megkeresni.

Nem kellett sokat járkálnom, mert már meg is találtam mivel ott volt a szobám mellett.

Bementem magamra zártam az ajtót majd elkezdtem öltözni.

Megengedtem a zuhanyt és alá álltam.

A forró vízcseppek nyugtatóként hatottak a testem minden egyes porcikájára.

Igazából soha senkinek nem mutattam, hogy félek vagy, hogy valami nincs rendben velem. Sosem voltam az a negatív lány... Mert akkor mindig magyarázkodnom kellett volna, hogy miért vagyok szomorú így hát egyszerűen csak mosolyogtam hisz azt soha senki nem kérdezi, meg hogy miért mosolyogsz.

Féltem hazamenni mind egyes nap. Sőt! Rettegtem. Rettegtem attól, hogy hazaérek apám otthon lesz és megöl.

Mindig azt mondta, hogyha egy cseppet is ellenszegülök neki, akkor megöl, és nem érdekli sem a rendőrség sem a börtön.

Igazából önmagam már annyira nem érdekelt. Nem érdekelt, ha meg ver, vagy ha tépi a hajam. Csak a kishúgomat szerettem volna megvédeni.

Mindent magamra fogtam azért, hogy ő ne kapjon verést.

Iskolába nem mentem, ha nagyobb kék folt volt az arcomon. Inkább otthon kellett maradnom 1 hetet.

Iszonyúan rossz tanuló vagyok, mert sosem tudok koncentrálni az órákon. Mindig csak apámon és az otthonzajló dolgokon jár az eszem, mint most is. Egészen 10 éves koromig jele sem látszott annak, hogy ő agresszív. Éltünk boldog családként, de ahogy teltek az évek és anyával megromlott a kapcsolata így mi is az útjába kerültünk és olyankor piált és agresszív lett. Még kicsi voltam nem fogtam fel, hogy most éppen mi történik velem. Úgy gondoltam, hogy valami rosszat csináltam és megérdemlem azt, amit kapok. Ahogy nőttem úgy kezdtem ellenszegülni az apám agressziójának nem sok sikerrel. Így hát valamilyen szinten bele kellet törődnöm ezekbe a dolgokba. De azt már viszont nem tűrtem szó nélkül, hogy a húgomat is bántja! Úgy éreztem, hogy meg kell védenem és ezt is tettem. Már amennyire tudtam az én 165 centimmel.

Mire feleszméltem gondolatmenetemből már ketten is kopogtak az ajtón.

- Jessy! Gyere már ki! - hallottam meg Lisa és Dan hangját.

- Bocsi! Megyek már!

Kiszálltam majd gyorsan megtörölköztem és felkaptam magamra a pizsamámat.

- Csak gondolkoztam és elbambultam. - mosolyogtam halványan rájuk.

- Oké! De most mehetek én? - kérdezte Lisa.

- Persze prücsök! - simogattam meg a fejét.

Visszatértem a szobámba és előhalásztam a bőrönd mélyéről a laptopom majd lefeküdtem vele az ágyra.

Felnéztem a közösségi oldalakra de nem volt semmi érdekes rajtuk így vissza is tettem a helyére a gépet majd lekapcsoltam a lámpát.

Nyílt az ajtó és Dan lépett be rajta.

- Gondoltam, hogy még nem alszol. Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy holnap átjön a barátom és a bandája. Tudod sokat meséltem már róluk.

- Jaaj igen a jó képű szex istenek? - kuncogtam fel.

- Igen ők! - nevetett.  - Tudom, hogy miken mentél keresztül és nagyon is csodállak, hogy erős maradtál... remélem, hogy a mi kis társaságunk segít kirántani a szürke hétköznapokból!

- Biztosan! - mosolyogtam.

- Akkor.. Jó éjt!

- Neked is!

Miután ő távozott én is álomra hajtottam a fejem remélve hogy a fiúkkal való megismerkedés tényleg új színt hoz a hétköznapjaimba.