3.fejezet~

Sziasztok! Így hogy befejeztem a másik blogom erre több időm lesz aminek nagyon örülök. Jó olvasást szeretnék kívánni és 5 komment után jön a következő rész! :D xx

Reggel felfrissülten keltem.

Lemásztam az ágyamról majd a bőröndömhöz lépkedtem, hogy válogathassak a ruhatáramból.

Kivettem egy szürke hosszú ujjút, egy szakadt farmer nadrágot és egy sportcipőt.

  Felvettem magamra majd a fürdőbe sétáltam kisminkelni magam.

Közben tanulmányoztam a kék foltjaimat a szemem alatt és a testemen. Az arcomon alapozóval és púderrel sikerült eltűntetnem a hosszú ujjú pedig ápol és eltakar így a karomon nem látszottak.

Még csak 6 óra volt így az egész házban csend uralkodott.

Danielle és a húgom sem az a korán kelő így elterveztem, hogy készítek nekik reggelit.

Mikor végeztem a reggeli teendőimmel a konyhába mentem és előkeresgéltem a palacsintasütéshez szükséges cuccokat majd hozzáláttam a reggelinek.

 Sokat mesélt Dan már a fiúkról ezért tudom, hogy Niall nagyon sokat eszik emiatt dupla..sőőt tripla adagot csináltam.

- Jessy! Te mit ügyködsz itt? - sétált le a szemét dörzsölgetve Danielle.

- Reggelit csinálok nektek és a fiúknak! - az arcomra nagy mosoly kúszott.

- Nagyon jól járunk veled! - nevetett fel majd elkezdett megteríteni az asztalon.

A palacsintákat mindet szépen kisütöttem majd egy tányéron tálaltam kakaóval és nutellával együtt.

Büszkén néztem a megterített asztalra.

- Megyek, felköltöm Lisa-t. - mondtam majd felmentem a lépcsőn.

A húgom szobája előtt megálltam majd lassan benyitottam.

A szemei már nyitva voltak és csak feküdt a plafont bámulva.

- Hogy aludtál? - kérdeztem.

- Nagyon jól!

- Ezt szeretem hallani! Ugye nem gondolkoztál anyáékon?

- Anya hiányzik..

- Tudom..de amíg apa ott van, addig nem mehetünk vissza!

- Öltözz fel és nyomás le reggelizni! - vigyorodtam el majd kimentem a szobából.

Lesétáltam a konyhába ahol az asztalnál Dan egy újságot olvasott.

- Mikor jönnek?? - kérdeztem.

- Bármelyik per... - és csöngettek.

A hasamban 1000 pillangó kapott szárnyra. Izgultam, hogy mit fognak hozzám szólni.

- Még gyorsan elmondom, hogy Niall és Harry szabad...Louis most nagyon zárkózott lesz, mert nemrég szakított Eleanor-ral, Zayn pedig Perrie-vel jár. - mondta Dan majd ajtót nyitott.

Nagy hangzavarral jöttek be a nappaliba és megálltak egymás mellet sorban.

- Srácok bemutatom nektek az egyik legjobb barátnőm Jessy-t és a húgát Lisa-t. - konferált fel Dan.

- Szia, Lisa és Jessy. - mondták kórusban.

Először Harry jött oda és megölelt majd Niall és jöttek sorban majd Lisa-t is megszorongatták.

- Remélem nem baj hogy ilyen közvetlenek voltunk! - kacagott Liam és magához húzta Danielle-t.

- Dehogyis. - legyintettem.

Liam egy rövid csókot váltott Dan-el majd bementünk a konyhába ahol a négy fiú és a húgom már ott ültek az asztalnál és ettek.

- Fiúk milyen illetlenek vagytok! - szólt rájuk Liam.

- Lisa azt mondta, hogy ehetünk! - mentegetőzött a szőke srác.

- Egyetek csak nyugodtan. - mosolyogtam rájuk.

- Te nem jössz? - kérdezte hirtelen Harry.

- Hát, ha hagytok nekem is. - húztam félénk mosolyra a szám.

Harry arrébb csúszott így helyet adva nekem is.

Miután befejeztük a reggelit a nappaliba mentünk és a fiúk videó játékozni kezdtek. Dan-el elhúztuk a szánkat majd mi is csatlakoztunk.

- Nem játszotok? - kérdezte a húgom, aki persze elsőként ült oda játszani.

- Hát... én játszok! - mondtam.

- Én nem. - szólalt meg Dan majd a könyökére támasztotta a fejét és némán bámulni kezdte a képernyőt.

- Louis gyere már játszani! - kiabált neki Harry.

- Harry értsd már, meg hogy nem akarok! Ide se akartam jönni!

Kicsit megfagyott a levegő a szobában, de hála istennek Niall egy hülye beszólással oldotta a hangulatot...vagyis legalább megpróbálta.

Kimentem Louis-hoz a konyhába és leültem mellé.

- Gyere egy kicsit játszani biztos jobb lesz. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Nem akarok. - morogta lehajtott fejjel.

Sóhajtottam egyet majd leguggoltam elé.

- Mivel tudnálak felvidítani? - kérdeztem.

- Semmivel.

- Ha nem vagyok túl indiszkrét..megkérdezhetem, hogy mi történt? Persze ha nem akarod elmondani, akkor...

- Megcsalt.

- Ohh. - akadtam meg majd együtt érzően rátettem a kezére a kezem és megszorítottam.

- Tudom milyen ez...

- Te ezt nem tudhatod! Biztosan nem tudod, hogy milyen, ha a világ ellened esküdik, és csak csalódsz mindenkiben! - förmedt rám.

- Ne rajtam töltsd ki a dühöd..akkor menny és dühöngd ki magad! - váltottam én is durvább hangnembe.

Felállt és kiszáguldott az ajtón majd becsapta maga után azt.

- Mi volt ez? - jött ki a konyhába Dan.

- Hát..azt hiszem „kicsit” mérges..

- Ne foglalkozz vele..ugye nem mondott semmi olyat?

- Most nagyon csalódott és csak a düh beszél belőle. - mosolyogtam.

- Mit mondott? - méregetett.

- Semmi komolyat! Tényleg! - mondtam és a kezénél fogva visszahúztam a nappaliba a többi fiúhoz.

Egyszer csak a telefonom zenélésére lettünk figyelmesek. Kivettem a zsebemből és megnéztem a képernyőt. Apa volt az.

Nem tudom, hogy fogok ebből kimászni, de remélem, hogy jól és soha többet nem kell vele találkoznom..

Kinyomtam majd visszacsúsztattam a zsebembe.

Danielle rám nézett majd hosszú percekig szemkontaktussal komunikáltunk. Mi ennyiből is megértettük egymást. Ő levágta, hogy apa volt én meg gondterhelt arcot vágva becsuktam a szemem és hátradőltem a kanapén.

Liam-nek csörgött a telefonja így felvette párat hümmögött a készülékbe majd letette és kijelentette, hogy menniük kell egy fotózásra.

Így hát elmentek Louis-t összekaparni és a fotózásra.

- Apukád hívott az óta? - kérdezte Dan.

- 4x rezgett a zsebemben.

Elhúzta  a száját majd aggódóan nézett rám.

- Nem talál ide?

- Nem hiszem.

Ezek után elkezdtünk a húgommal és Dan-el vacsit sütögetni mivel a fiúkkal elrepült az idő és már csak azt vettük észre, hogy 4 óra is elmúlt mikor elmentek. Este 8-kor épp készültem Lisa-t lefektetni, amikor csengettek.

Ajtót nyitottam és Louis-t láttam meg.

- Szia. - köszönt zsebre dugott kézzel.

- Szia.

- Figyelj..én csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért leharaptam a fejed. Tudod elég feszült vagyok mostanában. Meghívhatlak esetleg egy kiengesztelő kávéra a Starbucks-ba?

- Nem haragudtam, de viszont ha a fiúk beszéltek rá hogy gyere el, akkor kösz nem megyek sehová.

- Nem! Mármint nem a fiúk beszéltek rá, hanem én jöttem magamtól.

- Ohh hát ez esetben gyere be egy, kicsit mert még lefektetem a húgom és jövök.

- Oké. - mondta egy fokkal jobb kedvűen és beljebb jött.

- Szia, Louis! Hát te? - kérdezte Dan.

- Jöttem bocsánatot kérni.

- Helyes!

- Lisa gyere lefeküdni! - kiabáltam a még mindig fürdő húgomnak.

Kijött majd együtt besétáltunk a szobájába. Betakargattam majd meséltem neki és pillanatokon belül el is nyomta az álom.

Halkan lenyomtam az ajtókilincset majd kisettenkedtem és leszaladtam Lou-hoz.

- Mehetünk. - álltam meg mellette.

Elindultunk London hűvös éjszakájában a közeli Starbucks-ba.

- Mesélj magadról valamit. - szólalt meg.

- Hát..az a helyzet hogy nem igazán szeretnék mesélni az életemről...nem valami izgalmas. -    füllentettem.

- Ohh értem. Ha nem szeretnél, akkor ne mesélj.. – Hogy-hogy Danielle-nél laksz?

Gyorsan ki kellett találnom egy ésszerű választ, mert azért azt mégsem mondhattam, hogy hát megszöktem otthonról mivel vert az apám.

- Nem szeretek kisvárosban lakni ezért jöttem Londonba.

- Áá értem. London jó..csak az időjárás kicsit necces, de meg lehet szokni. - mosolygott.

- Jó hogy már mosolyogsz egy kicsit. - néztem rá.

- Nem nehéz melletted.

Mosolyogva lehajtottam a fejem és a cipőmet kezdtem el tanulmányozni.

- És az is jó hogy zavarba tudlak hozni! - vigyorgott mire én kicsit oldalba böktem a könyökömmel.

Mikor megérkeztünk én leültem egy asztalhoz Louis pedig "felvette a rendelésem" és hozta az italokat, amik ez esetben nekem egy forró csoki volt neki pedig egy Cappucino.

- Fogsz tudni aludni a koffeintől? - utaltam a Cappucino-jára.

- Amúgy se fogok legalább hajnal kettőig...a srácok nem hagynak. Ha tudnád, milyen káosz van, amikor haza megyek..

Felnevettem majd beleittam az italba, ami nagyon finom volt.

Közben beszélgettünk a húgomról, az iskoláról, a srácokról és úgy általában mindenről, ami eszünkbe jutott. Azt vettük észre, hogy este 10 van és a második pohár italunkat szürcsölgetjük.

- Most már haza kéne indulni..elég késő van.

- Igazad van.

Kivette a zsebéből a pénztárcáját majd letette a 4 italnak az árát.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.

- Szívesen. - mondta és kiindultunk.

- Hazakísérlek. - jelentette ki mikor kiértünk az utcára.

- Nem muszáj..hazatalálok.

- Aha..na, induljunk. - mondta és előrement én pedig elmosolyodtam majd utána indultam.

- Már nem bánt az Eleanor ügy? - kérdeztem meg hirtelen.

Nem válaszolt rögtön láttam, hogy gondolkozik.

- Először bántott...de nem a világvége. Ő akarta, hogy így legyen, én pedig ezt tiszteletben tartom, és ha nem kellek neki, akkor nem.

- Hogy történt? - csúszott ki a számon. Nem tehetek róla...túl kíváncsi vagyok.

Elnevette magát majd rám nézett.

- Kíváncsi természet vagy. - jelentette ki.

- Jó, de nem tehetek róla.

Pár perc némaság után válaszolt.

- Egy fellépés után elmentem hozzá egy csokor rózsával. A lakáskulcsa nálam volt ezért benyitottam..meg szerettem volna lepni. Hát ő lepett meg engem.. az egyik legjobb barátjával Max-al voltak az ágyban.

Nem firtattam tovább ezt az ügyet láttam, hogy fáj neki.

Mikor hazaértünk kaptam egy hosszú ölelést majd benyitottam a lakásba. A konyhába égett a villany és ott találtam a sejtelmesen mosolygó Dan-t.

- Mit mosolyogsz? - nevettem el magam.

- Ahha..szóval..2 óra beszélgetés aztán hazakísér és az ajtóban meg is ölel.

- Nem szeretem ezt a nézést. - ültem le a székre.

Felnevetett majd ő is leült mellém.

- Mesélj! Mi volt?

- Mi lett volna? Beszélgettünk ő bocsánatot kért...ennyi.

- Aha.. jól van.. - mosolygott.

- Látom agyadra ment a palacsinta..megyek zuhanyozni. - öleltem meg.

Felmentem a csigalépcsőn majd lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyamba.

Louis egy nagyon aranyos,vicces,jóképű,izmos...oké szóval elég jó pasi...de nem hiszem, hogy én hozzávaló lennék, és ezt mihamarabb ki kell, verni a fejemből hisz úgy sem lehet semmi komoly vele kapcsolatban. De azt biztos, hogy a srácok nagyon jó barátok és nekem még sosem voltak barátaim csak Amy, aki már nincs köztünk szóval ez még újdonság.

Fáradt voltam és a koffeinbomba sem hatott így 10 percen belül gyorsan el is nyomott az álom.