5.fejezet~

Hajnalban a húgom ordítására keltem ezért villámgyorsasággal álltam fel az ágyamból és rohantam át a szobájába.

Az ágyon vergődött és forgolódott csukott szemmel, ami annyit jelentett, hogy rémálma van.

- Lisa! - kezdtem el rázogatni mire kinyitotta a szemét és ijedten nézett rám.

- Nyugi! Itt vagyok..mi a baj? - öleltem magamhoz.

- Apa... és te... és anya... olyan rossz volt! - kezdett el sírni.

- Nyugodj meg most már nincs semmi baj. - mosolyogtam rá megnyugtatóan.

- Mi a baj? - jött be a szobába a szemét dörzsölgetve Danielle.

- Csak rosszat álmodott. - mondtam.

Leült az ágy szélére mellém.

- Meséljünk valamit? - kérdezte Lisa-tól mire a húgom nagyokat kezdett bólogatni és szipogva visszadőlt a helyére.

Danielle fejből elmesélt egy vidám történetet majd miután elaludt a húgom kimentünk a szobából.

- Én már nem fekszek vissza, mert 6-ra megyek táncra. - mondta Dan.

- Akkor én sem fekszem vissza. - válaszoltam és beszaladtam a laptopomért majd lementünk a konyhába.

Letettem a laptopom a konyhapultra majd felültem a székre és felnéztem a facebookomra meg pár híroldalra.

- Danielle! - mondtam ijedten és a laptopomra mutogattam.

Egy cikk volt, amiben azt taglalták, hogy Louis meg én köztem mi van és volt egy kép rólunk miközben tegnap előtt este kávéztunk.

- Nem igaz hogy ezek az újságírók sosem alszanak... - mondta idegesen Dan.

- Most mit csináljak? - kérdeztem tőle.

- Meg kell szoknod. - mosolygott.

Rémülten ránéztem majd próbáltam lenyugodni.

- Még ma visszaviszem a húgom anyához, hogy őt ebből az egészből kihagyjuk. - jelentettem ki.

-És mivel viszed haza?

- Taxival.

- Az nagyon sokba fog kerülni...de ahogy te akarod.

- És Louis-val is távolságtartóbb leszek...jobb, ha most nem is találkoznánk. Kezdek kicsit többet érezni iránta és ez az egész média megijeszt.

- Megértem. Viszont én most megyek, felöltözök, aztán elindulok a próbára.

Mivel fél 6 volt én is elkészítettem  a kávém majd leültem nézni a reggeli híreket. Rossz ötlet volt mivel az én képem is ott virított és azt találgatták, hogy ki vagyok, és hogy mit akarok Lou-tól szóval inkább kikapcsoltam és csendben ültem.

Dan fél óra múlva lejött és el is ment én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.

Kicsit rendet tettem és a húgomnak csináltam gofrit ami Mickey egeret ábrázolta, hogy kicsit jobb kedve legyen és csináltam neki habos kakaót is.

Mivel mocorgást hallottam fentről ezért feltételeztem, hogy felkelt ezért megterítettem neki és felmentem hozzá.

- Tudtál még egy kicsit aludni? - kérdeztem tőle.

- Igen. - mosolygott.

- Gyere le, mert csináltam neked reggelit és van egy jó hírem is, de majd lent elmondom.

Amint meglátta a reggelijét meg a kakaóját azonnal hozzákezdett és végre tényleg jókedvű volt.

- Mi a jó hír Jessy?

- Hazaviszlek anyához!

- De jóó! Hiányzik anya!

Ekkor megcsörrent a telefonom és mivel anya neve állt a kijelzőn azonnal fel is vettem. Mint ha kicserélték volna jó kedvű volt.

- Kislányom! Amit ömm.. szóval, amit apáddal tettünk félre pénzt elég jól kamatozik így tudok venni egy kisebb lakást és elköltözök erről a helyről.

- Ez nagyon jó hír anya! Ma hazaviszem Lisa-t és legalább nem fogja emlékeztetni az a ház a sok szörnyűségre.

-Jól van kincsem! Hamar gyertek. És szeretlek titeket.

- Szia, anya. - mondtam gyorsan és leraktam.

Sose mondta, hogy szeret és nem is mutatta ki én pedig egyáltalán nem akartam, hogy most 16 éves koromra próbáljon meg mindent rendbe hozni, mert nem lehet.

- Megreggelizel, felöltözünk és hívok egy taxit. - jelentettem ki vidáman.

Hamar kész volt így én is és ő is felöltöztünk én pedig a telefonomat kerestem, hogy taxit hívjak, amikor csengettek.

Nem tudtam, hogy ki lehet az ezért kicsit félve nyitottam ki az ajtót, de amikor megláttam Louis-t megkönnyebbültem.

- Ömm szia. - sütöttem le a szemem.

- Szia!

- Miért jöttél? - kérdeztem és tényleg nem értettem.

- Köszi, kedves vagy.

- Vagyis nehogy félreértsd jó hogy itt, vagy de nem értem..

- Jól van nem sértődtem meg! Egyébként a taxi előállt. - mutatott a fekete telepjárójára.

- Elviszel minket?

- Persze!

- Danielle. - suttogtam magamban idegesen.

- Igen ő mondta, hogy jöjjek. - nevetett.

Épp ma mondtam neki, hogy nem akarok Louis-val találkozni erre idehívja..

Mivel én már készen voltam ezért a húgomhoz felkiabáltam, hogy kész van -e ő pedig az imént összepakolt táskájával jött le a lépcsőn.

- Szia, Louis. - integetett neki.

- Szia, Lisa! - integetett vissza Lou majd elvette a táskáját én pedig becsuktam a házat (van kulcsom íííp) és a telepjáróba beszállva elindultunk.

Nem tűnt olyan hosszúnak az út, mint amikor jöttem...de végig csöndben voltam és csak akkor szólaltam meg, ha Louis kérdezett és akkor sem voltam bőbeszédű.

Miután megérkeztünk anya halálra ölelgetett minket majd elmondta, hogy mikor lesz apa temetése, amire természetesen eljövök..nem szívesen, de Louis rábeszélt.

Aztán elbúcsúztam a húgomtól összeszedtem még a maradék cuccom, ami otthon maradt és elindultunk vissza Londonba.

- Jessy mi a baj? Olyan távolságtartó vagy ahhoz képest, hogy tegnap csókolóztunk.

Én rögtön elpirultam ő pedig győztesen elmosolyodott.

- Figyelj Louis én...nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni..

- Milyen helyzettel?

- Hát hogy te és én..szóval hogy mi..

- Igen? - várakozott elég szórakozottan arra, hogy kinyögjem.

- Louis engem nagyon megijesztett a média és ez az egész.. - mondtam ki őszintén mire ő elkomorodott és elég komoly káromkodások közepette a kormányra csapott.

- Tudtam, hogy ez lesz! - mondta idegesen.

Én inkább beljebb csúsztam az ülésen és csendben maradtam.

Ezek után csendben telt az út majd megállt a házunk előtt.

- Hát akkor, szia. - mondtam halkan.

- Szia. - nézett ki az ablakon.

Kiszálltam majd becsaptam a kocsi ajtót és mérgesen bementem a házba miután ki nyitottam az ajtót.

Danielle még sehol én pedig itt vagyok egyedül..hurrá.

Leültem a tv elé és elkezdtem nézni egy jó filmet.

Olyan dél felé megérkezett Dan is.

- Megjöttem! - kiabálta el magát az ajtóban.

- Oké nem kell előre bejelentened. - nevettem el magam.

- De olyan rég akartam már ezt csinálni! - mondta hisztérikusan és lehuppant mellém.

- Direkt mondtam, hogy nem akarok Louis-val találkozni te meg idehívod.

Megforgatta a szemét majd feltérdepelt a kanapéra, hogy velem szemben legyen.

- Nézz a szemembe! - utasított.

Bele néztem, de elnevettem magam.

- Nah komolyan! Tetszik Louis?

- Nem tudom.

- Ez nem válasz! Igen vagy nem?

- Igen!

- Akkor meg mit szenvedsz?

- De ez nem olyan könnyű..

- De! Pont olyan könnyű! Ne foglalkozz semmivel és senkivel csak vele.

- Utállak! - mondtam mosolyogva majd megöleltem.

- Mire mennél te nélkülem. - sóhajtott a körmét nézegetve.

- Ne szállj el! - nevettem.

Megcsörrent Danielle telefonja mire ő gyorsan felkapta.

- Mi a baj Harry? Jó adom. - szólt bele majd felém nyújtotta a készüléket.

Nem értettem, hogy mit akar tőlem Harry.

- Szia Jessy!

- Szia, Harry. Mi a baj?

- Te tudod, mi van Louis-val?

- Ömm nem igazán. Mert?

- Duzzog, és nem mond senkinek semmit és így elég nehéz felénekelni egy dalt.

- Add oda neki a telefont!

- Rendben.

- Igen? - szólt bele Louis.

- Jessy vagyok Mi a baj?

- Semmi.

- Louis...Harry mondta, hogy valami baj van, és nem tudjátok normálisan felénekelni a dalt. Szóval?

- Minden! Hogy híres vagyok, hogy nem tudok magamnak egy normális barátnőt szerezni, hogy állandóan a nyomomba vannak a paparazzik és hogy állandóan dolgozni kell és egy perc nyugtunk sincs.

- Eddig nem zavart, hogy híres vagy.

- Mert Eleanor-t sem zavarta és boldog voltam. De rájöttem, hogy Eleanor a csillogásra és a pénzre ment, de te nem ilyen vagy és neked nem jön be ez a nagy felhajtás és ezért utálom ezt az egészet.

Sóhajtottam egyet majd megszólaltam.

- Este 7-kor találkozunk a parkban.

- Hogy hol? Ott nem bújhatunk el.

- Pontosan. - mondtam elégedetten majd kinyomtam.

- Danielle villámgyorsan állítsunk össze nekem egy ruhát. - mondtam ijedten és felrohantam a szobámba.

Igen.. nekem 7 egész óra sem elég hogy elkészüljek így sietnem kell.

Most már biztos vagyok benne, hogy tetszik Louis, és hogy bármi lehet, ebből hisz itt van Danielle, aki önti belém a lelket.

A paparazzik pedig nem érdekelnek...kreálhatnak hazugságokat vagy vájkálhatnak a múltamban nem fog érdekelni, mert Lou-ért akár ezt is vállalom.

Igazából azt veszem észre, hogy kezdek egyre jobban belezúgni...az illata a szeme a haja és ő maga..annyira tökéletes.

Lezuhanyoztam majd hajat mostam és meg is szárítottam a hajam.

Nyáriasan öltöztem fel mivel kint elég meleg van...mármint Londonhoz képest. Kivasaltam a hajam majd feltettem elég sok alapozót hogy a kék foltjaimat elrejtsem, amik még mindig ott ékeskedtek az az arcomon.. Igaz már elég halványak voltak, de még észre lehet venni őket.

Mire mindennel kész lettem fél 7 volt. Lementem Daniellhez aki spagettit csinált vacsorára. Megkajáltam majd elindultam a parkba.

Louis már ott ült egy padon kapucniba és napszemüvegbe.

- Hát te meg ki elől bujkálsz? - nevettem fel majd leültem mellé.

- Nem akarom, hogy észrevegyenek minket! Jessy holnap az újságok címlapján leszünk.

- Nem érdekel. - mondtam mosolyogva.

- Micsoda? - hajtotta le a kapucniját.

- Nem érdekel, ha lefényképeznek, vagy ha holnap az újságok címlapján leszek. - válaszoltam majd levettem a napszemüvegét is és a kezébe adtam.

Elmosolyodott majd az egyik lábát át tette a padon hogy teljesen felém nézzen. Én is megtettem ugyanezt és a szemébe néztem.

- Nem érdekelnek a paparazzik? - kérdezte.

- Nem.

- Huh, az jó, mert láttam egyet a bokorban.

Felnevettem majd közelebb csúsztam hozzá.

- Mit műveltél a stúdióban? - vigyorogtam.

- Ötödjére sikerült végül felvenni a dalt. - nevette el magát.

- Rossz vagy. - suttogtam és még közelebb csúsztam hozzá.

- Te is. - suttogta a számba majd megcsókolt.

Pár vaku felvillant mi pedig elhúzódtunk egymástól.

- Legalább a vakut kapcsolják már ki! - förmedtem a bokorra (??)

Louis elnevette magát majd megfogta a kezem és felhúzott a padról.

- Menjünk sétáljunk egy kicsit.

- Ha nem vagyok túl indiszkrét..megkérdezhetem, hogy ki az az Amy?  A srácok említették..

- A legeslegjobb barátnőm..nagyon sokat vígasztalt és ő tartotta bennem a lelket...apám sokat vert szinte mindenért, ha nem kéredzkedtem el tőle és úgy mentem el megvert, vagy ha csak valami rosszat mondtam nagyon egyedül éreztem magam nem volt nagyon senkim..anyám is az Ő hatása alatt volt a húgom pedig még nagyon pici fel sem fogta ezeket. Mindig arra törekedtem, hogy megvédjem..ha apám kezet emelt rá én elé álltam. Igaz hogy én akkor többet kaptam, de addig Lisa el tudott menekülni. Az iskolában is bántottak nem volt sok barátom. Szörnyű volt. Amy-vel megbeszéltük, hogy amint betölti a 18-at örökbe fogad és megszökünk apámtól a húgommal együtt, de ő idők előtt feladta. Öngyilkos lett. Összeroppantam. Semmi mást nem csináltam csak zokogtam és a szobámba gubbasztottam ettől persze apám ideges lett és megvert vagy megfenyegetett. Csak Lisa miatt nem mentem Amy után.

- Nagyon sajnálom. Szörnyű lehetett.

- Az volt. De itt volt nekem Danielle, aki csak neten keresztül, de akkor is tartotta bennem a lelket és nem engedte, hogy hülyeséget csináljak. Felajánlotta, hogy ha már nem bírom, idejöhetek és hát..ide is jöttem.

- Jól tetted. - mosolyodott el.

- Haza kéne, menni kicsit kezdek fázni. - mondtam.

Bólintott majd elindultunk hazafelé.

- Jó volt ez a kis séta… - kezdtem el búcsúzkodni az ajtó előtt.

- Jó volt veled lenni. - vigyorodott el sármosan majd a kezemet megfogta és magához húzva megcsókolt.

- Nem akarok beleszólni semmibe, de mindjárt, esik. - hallottuk Danielle hangját, az ajtó mögül mire nevetve szétváltunk.

- Hát akkor, szia. - intettem neki.

- Szia. - mosolygott majd én bementem ő pedig elsétált a járdán.

- Júúúj csókolóztatok. - vigyorgott Dan.

- Igen. - haraptam a számba.

- Hanyadik volt?

- Harmadik. - vigyorodtam el még jobban.

- Gyorsan haladtok. - nevetett.

Daniellel még megnéztünk egy romantikus filmet és sokat bőgtünk majd mindketten bevonultunk a szobánkba  aludni.

*1 héttel később*

Jókedvűen keltem fel majd átugrabugráltam a fürdőbe és lezuhanyoztam majd sminkeltem és felöltöztem.

Elégedetten figyeltem magam a tükörbe mikor a reggeli illata csapta meg az orrom ezért gyorsan le is rohantam a lépcsőn egészen a konyháig meg sem álltam.

- Hmm, mik ezek a finom illatok? - kérdeztem Dan-t aki épp reggelit csinált.

- Tükörtojás bacon-nel.

- Az finom! - mondtam és leültem az asztalhoz.

- Lám lám! Valaki nagyon jókedvű..csak nem a szerelem?

- Danielle... menthetetlenül visszacsinálhatatlanul bele vagyok zúgva. - mondtam kétségbeesetten mire ő elnevette magát

- Az nem baj. - mosolygott.

A srácoknak nagyon sok munkájuk van és már 4 napja nem találkoztam Louis-val csak sms-ezünk néha. De megértem..Liam sem szokott most jönni Dan-hez nagyon elfoglaltak most.

De voltunk Louis-val sokszor kajálni meg csak úgy sétálni és egyre több csók csattant el, úgyhogy ténylegesen belezúgtam. Egész nap csak  körülötte járnak a gondolataim és ez fura mivel én még soha nem voltam igazán szerelmes.

Csináltam magamnak kakaót majd odaültem a tv elé és bekapcsoltam.

A reggeli hírek ment ezért kíváncsian figyeltem az eseményeket.

- Exkluzív hírünk van! Louis Tomlinson és ex barátnője újra együtt vannak! A minap látták őket újra szerelmesekén andalogni az állatkertben kézen fogva. Nagyon aranyosak együtt. De akkor ki volt az a titokzatos lány, akivel Louis-t látták csókolózni? Reméljük az is hamarosan kiderül! Maradjanak velünk.

Dermedten néztem a tv és moccanni sem tudtam a kakaó íze, ami eddig édes volt most keserű lett és alig ment le a torkomon a mellkasomra mintha egy 10 kilós súlyt tettek volna a torkom pedig kapart és szorított. És legördült az első könnycsepp, amit automatikusan követett a többi.

A kakaót letettem az üveg dohányzóasztalra majd a kezembe fogtam egy párnát.

- Mi a baj? - ült le elém Danielle.

- Louis...újra összejött Eleanor-ral.

- Mi?? Ez biztos??

- Igen! Láttam képeket ahol együtt sétálnak, meg egymás kezét fogják. - zokogtam tovább.

- Jajj kicsi lány! Minden rendbe jön! Nyugodj meg! - ölelt át.

Telesírtam Danielle vállát meg egy párnát, de a könnyeim nem akartak fogyni. Már a végén csak hüppögtem és beszélni sem tudtam. Iszonyú volt. A szívem ezer meg egy apró darabra tört és fogalmam sem volt, hogy fogok ebből kijönni.

- Danielle én ezt nem fogom kibírni! - kezdtem el megint sírni.

- Jajj dehogynem! Segítek! Együtt megcsináljuk! Louis-t viszont kiherélem. – mondta.

- Most mi lesz? - kérdeztem csalódottan.

- Kiszeretsz, belőle nem foglalkozol vele és punktum!

- Könnyű mondani..ha téged megcsalna Liam és azt mondanám, hogy szeress ki belőle?

- Igazad van ez így nem jó megközelítés..

- Megyek, inkább lemosom a sminkem, mert semmi értelme. - mondtam és felmentem a fürdőszobába.

Nagyot csalódtam Louis-ban..azt hittem, hogy minden szép lesz és jó lesz, és hogy majd legalább ő vele egy kicsit elfelejthetem a múltam, de oltári nagyot tévedtem..de mit is vártam, hiszen ez vagyok én...egy rakás szerencsétlenség.

A dolgaim mindig csak rosszul sülnek el én mindig bénázok, és sosem lehetek már boldog. Eszembe jutott, hogy a kis neszesszeremben maradt egy két dolog a régi életemből így visszamentem a szobámba és kivetem a kis táskából a pengéket.

Még most egyszer utoljára..aztán kidobom a kukába őket.

Visszamentem a fürdőbe majd leültem a hideg kőre és a csuklómhoz szorítottam a pengét majd lassan elhúztam rajta. Felszisszentem majd kibuggyant az első vércsepp. Könnyes szemmel néztem, ahogy lefolyik a kézfejemen. Gyorsan zsebkendőért nyúltam és odaszorítottam.

Zsibbadni kezdett a kezem, vagyis elég erősen szorítottam rá a pengét. Igazából nem fájt..jobban fájt belül...

*3 nap múlva*

Ebben a három napban azt hiszem 10 liter vizet sikerült kibőgnöm magamból ezért a szemeim durván pirosak és duzzadtak lettek. Alig volt étvágyam így fogytam 5 kilót, ami nagyon meglátszik rajtam.

Danielle  próbált felvidítani így állandóan mentünk vásárolni vagy sütizni vagy kávézni és nem beszéltünk a fiúkról..nagyon rendes volt ez tőle, de még mindig ott motoszkált a fejemben Louis és nem akart nyugodni, hagyni.

Volt olyan is, amikor már kezdtem jól érezni magam és belefeledkezni a vásárlásba, de akkor szembe jött a fiúk plakátja Danielle pedig a fejét fogta, amikor ismét elkezdtem Louis-ról beszélni neki.

Most egy horrort nézünk a kanapén és valójában fogalmam sincs, miről van benne szó, mert most is gondolkozom.

- Danielle! Louis még szerinted mindig Elenor-ral van? - kérdeztem meg hirtelen.

- Ha még egyszer meghallom Louis nevét kiejteni a szádon komolyan elmegyek Lou-hoz és megverem.

- Ne bántsd!

- Tudod, hogy csak azért nem voltam még kioktatni, mert te visszatartottál...

- Tudom és köszönöm. - mosolyogtam.

- Te nem haragszol rá? Végül is..csak párszor megcsókolt meg szépeket mondott aztán meg nem keres és összeáll a volt barátnőjével.

- Dan ne akarj felhúzni.

- Átvert téged...csalódást okozott.

- Danielle! - szóltam rá.

Ekkor csengettek én pedig dühösen felálltam a kanapéról és kinyitottam az ajtót, de amint megláttam ki áll ott azonnal be is csaptam volna, ha ő engedi.

- Mit akarsz Louis? - kérdeztem idegesen.

- Pont jókor jöttél. - nézett rám mosolyogva Danielle.

- Jessy én egy oltári nagy barom vagyok!

- Tudom. - mosolyogtam gúnyosan.

- Haragszol?

- Igen.

- Mennyire?

Fogtam magam és jó erősen pofon vágtam.

- Egyáltalán akartam én tudni? - fogta az arcát.

- Jah várj még nem végeztem. - mondtam és rávágtam az ajtót remélem jól orrba verte.

Bekulcsoltam az ajtót és a vigyorgó Danielle felé fordultam.

- Örülsz?

- Jobban nem is csinálhattad volna. - nevette el magát majd megölelt.

Louis szemszöge:

Megérdemeltem amit Jessy-től kaptam bár szerintem eltört az orrom...

Tudtam, hogy most nem kéne tovább próbálkozni, mert még tényleg eltöri valamim szóval inkább megfordultam bepattantam a kocsiba és haza vezettem.

Mikor beértem a házba kerestem jégkockákat becsavartam azokat egy törölközőbe majd az arcomhoz tettem és lehuppantam a kanapéra.

Lábdobogást hallottam és megláttam Zayn-t meg Liam-et.

- Ezt Jessy csinálta? - kérdezte Zayn.

- Ja!

Erre elkezdtek röhögni és alig tudták abbahagyni.

- Ügyes kis csaj ő. - nevetett továbbra is Liam.

- Köszönöm ez jól esik..mindenki az ő pártján áll?

- Miért ki pártján álljunk? Én csak Jessy-t sajnálom. - mondta Zayn.

- Ha kiröhögtétek magatokat, akkor megmondhatnátok, hogy mit csináljak.

- Jól van. Danielle azt mondta, hogy nagyon imádja a fehér rózsát.. - válaszolt Liam.

- Küldjek neki azt?

- Ezt próbálom közölni veled, de úgy, látszik nagyon nagy lehetett az az ütés..

- És még mit csináljak?

- Próbálkozz..ha szerencséd van, megbocsájt, de nem hülye az a lány szóval nem fűzök hozzá sok esélyt.

- Kösz ez jól esett. - mondtam sértődötten majd felsétáltam a szobámba.