Jessy szemszöge:
Másnap Danielle és én elmentünk egy
kisebb bevásárlásra, mert nem volt itthon semmi kaja. Először
a plázába mentünk utána pedig a bevásárló központba.
A plázában nagy volt a nyüzsgés, főleg
azért mert nyári szünet van az iskolákban és olyankor minden korombeli itt lóg.
Épp egy New Yorker kirakat előtt
mentünk el, amikor megláttam egy pólót, amit azonnal meg akartam venni. Az állt
rajta hogy: No Boyfriend no problem.
Berángattam Dani-t majd kerestünk
egyet a kedvenc színemben, vagyis kékben és irtó drágán, de végül
megkaparintottam.
Aztán elkocsikáztunk a TESCO-ig ahol
pedig mindenféle mirelit cuccot vettünk. Hazafelé bementünk a KFC-be, mert nagyon
éhesek voltunk és mire otthon a mirelit cuccot megcsináljuk talán éhen is
halunk.
Éppen a második kis csibe falatkámnál
tartottam, ami amúgy nagyon csípett, amikor is csengettek.
Egy óriási fehér rózsás virágcsokor
állt az ajtóban...na, jó nem magától mivel azt valakinek tartania is kellett
csak nem nagyon látszott ki a virágtömkelegtől.
- Szia. Segíthetek? - kérdeztem.
- Virágot hoztam Jessie Parker névre.
- Kitől?
- Van benne egy kis
kártya..valahol...olvasd el. - mondta mosolyogva majd átadta nekem és elment.
Bevittem majd nem tudtam hova tenni
ezért engedtem a fürdőkádba vizet és elrendezgettem őket
benne.
Igaza volt a futárfiúnak egy kis
kártyát találtam benne.
Leültem a kád szélére és kibontottam.
Jessy nagyon sajnálom, amit csináltam.
Barom vagyok, tudom. Hiányzol. Tudom, hogy elszúrtam és gyűlölsz,
de adj, egy esélyt kérlek!
Louis xx
Én
csak olvastam a levelet és talán egy kicsit meg is esett rajta a szívem,
de nem igazán tudnék már benne megbízni. Közel akarom tudni magamhoz, de nem
úgy, mint ahogy mi ezt elképzeltük, hanem mint egy barátot.
Kezembe vettem a telefont és
bepötyögtem Louis számát. Második csörgésre fel is vette.
- Jessy! Szia! - szólt bele.
- Szia Louis. Megkaptam a
virágcsokrot.
- Tetszik?
- Igen..gyönyörű!
- Megbocsájtasz nekem? - kérdezte és
hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen. De..Louis én...szóval én csak
azt szeretném, hogy barátok legyünk.
Kis szünetet tartott majd újra
beleszólt.
- Ezt most komolyan mondod?
- Igen.
- Jessy ne csináld ezt!
- Louis én nem tudok bennedd már úgy
bízni..jobb lesz, ha csak barátok maradunk.
- Ömm jó..ahogy te akarod.
- Akkor barátok?
Sóhajtott egyet majd megszólalt.
- Ha ezt szeretnéd, akkor...barátok.
- Oké akkor..szia. - mondtam
mosolyogva.
- Szia Jess.
Miután letettem a telefont gyorsan
lefényképeztem a virágcsokrot és lekiabáltam Danielle-nek, aki rögtön fel is
jött.

- De gyönyörű!
- mondta.
- Igen!
- Louis-tól?
- Igen! És kibékültünk.
- Remélem pezsgőt
bontott a kis mázlista, hogy adtál neki még egy esélyt..
- Én..nem igazán. Csak barátok vagyunk
megbeszéltük.
- És hogy reagált?
- Hát, ahogy hallottam elég jól.
- Hát reméljük.. - sóhajtott
egyet majd a kezébe vette a telefont és a füléhez emelte.
- Szia, szívem. - szólt bele.
- Csak azt akarom mondani, hogy,
figyeljetek Louis-ra.
Sóhajtottam egyet majd kisétáltam a
fürdőből.
*1 hét múlva*
Ezen a héten nagyon sokat hallottam
Louis-ról többnyire újságokban és a tv-ben. Mondom az újságcikkeket: Louis
Tomlinson vad partyzgatásba kezdett!, Louis Tomlinson részegen távozott egy
szórakozó helyről!,Louis Tomlinson dohányzik!, A
világsztár Louis Tomlinson bemutatott egy paparazzinak! Részletek az
5.-oldalon!
És én minden egyes újságcikknél
kiborultam. Miért csinálja ezt? Ezzel a srácoknak is árt..
- Jessy gyere beszélnünk, kell! -
kiabált fel Danielle.
Leszaladtam a már jól ismert útvonalon
és a konyhába siettem.
- Igen?
- El kell utaznom 2 napra...viszont
nem szeretnélek egyedül hagyni, úgyhogy a fiúk felajánlották, hogy lakhatsz
náluk addig.
- Nem! Nem! Szó sem lehet róla!
- Jess nem akarlak magadba
hagyni..kitudja, mit csinálna az a lökött Louis és te megint összetörnél...én
pedig nem vagyok itt.
- Nem fogok hülyeséget csinálni.
- Légyszi az én kedvemért csak hogy
nyugodt legyek!
- Ahh...jó.
- Íííí de jóó! - kezdett el ugrálni és
megölelt.
Tudta Danielle hogy bele fogok
egyezni, mert már ma este ki paterolt a lakásból..nah jó nem paterolt ki csak ő
is elment és én is átcuccoltam a fiúkhoz.
- Hahó! - léptem be a táskámmal az 1D
házba.
Csend volt. Sehol senki.
- Fiúúk! - kiabáltam mire dübörgést
hallottam és két fiú jelent meg a lépcsőn majd odajöttek és
kiszorították belőlem az életet.
- Srácok ennyire nem kell szeretnetek.
- nevettem és leszedtem magamról Harry-t és Zayn-t.
- Ha túl akarod élni most, vegyél be
olyan 3 szem nyugtatót. - jött oda Liam és ő is megölelt.
- Feffy! - üvöltötte tele szájjal
Niall és ő
is megszorongatott.
- Liam...úgy érzem csak te vagy itt a
normális. - estem kétségbe.
- Héj! - mordultak fel a srácok.
- Csak vicceltem. - nevettem el magam.
- Louis? - kérdeztem vidáman.
Összenéztek majd a lépcső
felé mutattak.
- Balra a második. - mondta Hazza.
- Miért van így kiborulva? Mi az, hogy
lerészegedik minden buliba és rászokott a cigire?
- Kérdezd meg tőle,
de azt hiszem most másnapos.
- Jessy kérlek, csinálj vele
valamit..nem jó ez a bandának! - mondta Zayn.
- Megnézem, mit tehetek. - válaszoltam
és a lépcső
felé indultam. Viszonylag hamar megtaláltam a szobáját attól függetlenül, hogy
ez a ház óriási.
Bekopogtam mire egy morgást hallottam
így gondoltam bemehetek.
A takaró és párna tömkelegtől
ki sem látszott csak láttam, hogy valaki ott fekszik.
Nyitva volt a szeme.
Leültem az ágyára és kicsit lehúztam
róla a takarót.
- Mi van már? - kérdezte.
Hihetetlen hogy még így is milyen jól
néz ki.
- Louis mi ez a sok tetkó?
- Nem mindegy az neked?
- Nem mivel barátok vagyunk és
érdekel, hogy mi van veled.
- Megtennéd, hogy nem szúrsz szíven
minden egyes alkalommal ezzel a szóval? Köszönöm.
Megráztam a fejem majd mérgesen
ránéztem.
- Miért csinálod ezt? A srácokat is
bántod ezzel..árt a karriereteknek, ha így viselkedsz.
- Szállj már le rólam! Nem azt
mondtad, hogy nem kellek neked? Akkor meg miért lógsz rajtam?
- Louis fejezd már be! - kiabáltam rá.
- Mert mi lesz? - húzta kicseszett
szexi mosolyra a száját.
Vettem egy nagy levegőt
majd becsuktam a szemem.
- Józanodj ki és utána beszélünk.
- Én teljesen józan vagyok baby.
- Na, most hagyd abba Louis Tomlinson!
- mondtam neki majd bementem a fürdőszobájába engedtem
egy pohárba vizet majd odavittem hozzá és arcon öntöttem.
- Mi a fasz? Mit csinálsz? - förmedt
rám.
- Nah..köszönöm. - mosolyodtam el és
újra leültem az ágya szélére.
- Fejezd be az ivást és a bulizást.
- Nem vagy az anyám!
- Louis kérlek! Mire jó ez az életmód?
- Csak így tudlak elfelejteni.
Amikor ezt a mondatot kiejtette a
száján mintha kifacsarták volna a szívem. Szörnyű volt.
- Louis én..
- Figyelj Jess én várok
bármeddig..visszanyerem, a bizalmad csak kérlek, ne mond azt, hogy barátok
legyünk...be fogom bizonyítani, hogy megbántam ezt az egészet.
Lehajtottam a fejem majd
elgondolkoztam és mégis kicsit meggondolatlanul, de rábólintottam.
- Louis én nem tudok több csalódást
elviselni..
- Nem fogsz csalódni, hidd el! -
vigyorodott el majd megölelt.
Visszaöleltem és a fejem a vállába
temettem.
- Megígéred, hogy összeszeded magad?
- Meg!
- Akkor most itt hagylak, öltözz fel.
- mosolyodtam el.
- Hogy hogy itt vagy?
- Hát..egy darabig meg kell tűrnöd
itt, mert ma itt alszom. - mosolyodtam el mire neki felcsillant a szeme.
- Nah de öltözz és gyere le! - tettem
még hozzá és becsuktam magam után az ajtót.
- A fiúk lent videó játékoztak én
pedig közéjük ültem.
- Nah? Tudtál hatni rá? - kérdezték.
- Majd meglátjátok! - kacsintottam.
Fél óra múlva Louis jött le felöltözve
és vidáman a lépcsőn.
- Mit mondtál neki? - kerekedett el
Hazza szeme.
Felnevettem majd Louis-ra néztem.
- Van esélyem megint! - vigyorgott Lou
és leült mellém.
Zayn és Liam összenéztek majd rám
emelték a tekintetüket.
- Komolyan? - kérdezték egyszerre.
- Igen! - mosolyogtam.
- Hát Louis egy kicseszett mázlista
vagy.. - veregette meg a vállát Niall.
- Tudom. - nevetett majd a kezébe vett
egy kontrollert és beszállt a játékba.
Én pedig egyre rosszabbul kezdtem
magam érezni mivel jó ideje nem szívtam el egy cigit sem és súlyos nikotin
hiányom volt.
- Srácok, ha nem baj én elmennék
kicsit sétálni.
- Megyek veled. - állt fel Louis.
Felhúztam a cipőm
és bevártam Louis-t majd együtt kiléptünk az ajtón.
- Hány paparazzi-t szúrtál eddig ki? -
kérdeztem nevetve.
- Hát úgy kettőt!
- mosolygott.
- Jó mert én hármat..a kocsi mögött is
van egy..
- Jéé azt észre sem vettem. - mondta
és kitört belőlünk
a röhögés.
Elővettem a zsebemből
a cigis dobozt és a gyújtót majd Louis-t is megkínáltam vele.
- Te cigizel? - kérdezte elkerekedett
szemekkel és kivett egy szálat a dobozból.
- Jó stressz levezető.
- mondtam és meggyújtottam majd átadtam az öngyújtóm Louis-nak is.
Beleszívtam és éreztem, ahogy a
nikotin szétáramlik a testemben és kicsit meg is nyugodtam.
Sétáltunk a városban egy kicsit majd
visszamentünk az 1D házba.
- Srácok! - kiabálta el magát Louis.
Ordibálást hallottam valahonnan lentről
Louis erre megragadta a kezem és elkezdett húzni. Lementünk egy hosszú lépcsőn
majd egy fehér ajtóhoz értünk. Kinyitottuk és egy óriási nagy játékterem tárult
a szemünk elé.
Bementünk és megláttuk a srácokat
biliárdozni.
- Hát ti mit csináltok? - kérdeztem
nevetve.
- Játszunk! - mondta Niall tele
szájjal.
- Azt látom! Óriási ez a terem.
- Amúgy ti most... - nézett le Liam
közénk.
És csak most vettem észre hogy Lou-val
még mindig fogjuk egymás kezét.
Elengedtem majd elpirultam.
- Beszállhatok? - csináltam úgy mintha
semmi nem történt volna.
Beálltam Liam mellém majd Zayn átadta
nekem a dákót.
Liam jött és elég ügyesen csinálta
ugyanis két golyó a lyukba került.
Én jöttem és persze tök béna vagyok
ebben a játékban csak csinálnom kellett valamit az, előbb
hogy nehogy rosszul legyek zavaromba ezért álltam be.
Egy golyót sem lőttem
be.
Most Niall jött. Ő
sem talált be egyet sem.
- Várj, segítek. - jött a hátam mögé
Lou majd átkarolt és megfogta a kezem ahol volt a boton majd kicsit igazított
rajta és ellöktük az első golyót, ami be is talált.
Éreztem a leheletét a nyakamon, amitől
kicsit megborzongtam persze jó értelemben. Annyira szeretem, és most már tudom,
hogy jól döntöttem azzal, hogy adok neki még egy esélyt.
A srácok vigyorogva figyeltek minket
mire mi zavarunkban elengedtük egymást.
- Én jövök! - pattant fel Hazza én
pedig átadtam neki a dákót.
Egészen éjfélig játszottunk és nagyon
sokat nevettünk néha már fájt a hasam. Nagyon idióták tudnak lenni..bár az nem
volt gusztusos amikor Hazza a dákót fel akarta dugni az orrába, vagy amikor
Louis telibe ütötte Liam-et.
Persze ezután Liam kidőlt
és jajgatott és mivel én vagyok itt az egyetlen lány ezért nekem kellett
ápolnom is.
- Liam már egy fél órája szenvedsz nem
ütöttem olyan nagyot csak élvezed Jess társaságát! - kiabált oda neki Louis
mire Liam felnevetett.
- Hát, ami azt illeti..nem rossz
társaság. - szólalt meg Liam.
- Leszállhatsz róla. - mondta neki Lou
szórakozottan.
Elmosolyodtam majd felálltam és
otthagytam Liam-et.
- Hééj! Már nem tartod nekem a jeget?
- kiabált kétségbeesetten a sérült.
- Nem. - mondtam majd megvontam a
vállam és leültem az egyik fotelbe.
- Én már unom! Mennyünk fel! -
nyafogtam.
Mind az öt fiú elkerekedett szemmel
nézett rám.
- Most mi az? - tártam szét a karom.
- Unod? De hát ez egy játék szoba! -
magyarázott felháborodva Harry.
- Jó, de már vagy 6 órája itt
dekkolunk. - nevettem.
- Akkor menjünk. - mondta Lou majd
elkezdett sétálni felém.
Hirtelen elkezdett szaladni majd az
ölébe vett és spurizott velem fel a lépcsőn egészen a
nappaliig.
- Tegyél lee! - nevettem és a
mellkasát ütögettem.
- Mennyetek még egy kört! - adta a
tippet Niall.
Louis elkezdett velem körbe körbe
rohangálni én pedig már kezdtem szédülni.
- Légyszi Louis tegyél le! - nevettem
még mindig.
- Mit kapok cserébe?
- Semmit!
- Akkor nem teszlek le!
- Nah jó! Mit kérsz?
- Hmm, mondjuk, segíts a srácokat
megviccelni.
- Rossz vagy. - kuncogtam.
- Én? Dehogy! - nézett ártatlan
kiskutya szemekkel.
Istenem azok a kék szemek...
Azt vettem észre, hogy belemerültem
Louis szemeibe ő pedig vigyorog szóval megráztam a
fejem.
- Oké..akkor tegyél le. - mosolyogtam.
- Nah..hajnalban találkozunk a szobám
előtt.
- mondta és besétált a konyhába.
Beharaptam a szám majd elmosolyodtam.
Megindultam arra amerről a srácok hangját hallottam és meg is
találtam őket
a nappaliban.
Zayn Liam és Harry a kanapén birkóztak
és úgy hallottam, hogy a távirányítóért küzdenek, úgyhogy értelmesebb társaság
felkutatására indultam, ám amikor megláttam, hogy a konyhába Niall és Louis
éppen tejszínhab csatát vívnak le is fújtam a tervem így inkább visszamentem a
kanapén birkózó társasághoz.
Épp Zayn tartotta a távirányítót a
kezében és azt skandálta, hogy "megvan" amikor én nemes egyszerűséggel
kivettem a kezéből és leültem melléjük.
Szórakozottan pillantgattam feléjük
mivel mind a hárman durcázva néztek rám.
- Ja hogy ez kéne? - mutogattam
szórakozottan a szerzeményem.
Összenéztek majd a másik pillanatban
már három súlyos test nehezedett rám.
Kapálóztam és próbáltam a távirányítót
valamerre elrejteni, de megnehezítette a dolgom hogy csikiztek közben.
- Nee Hazza! - kiabáltam nevetve és
még jobban kapálózni kezdtem. Sikerült lelöknöm magamról Zayn-t aki nagy
puffanással ért földet.
- Hupsz bocsi! - néztem le rá nevetve,
amikor is valaki kivette a kezemből a távirányítót és
győzedelmesen
elmosolyodott.
- Liam! Így hálálod meg hogy
ápoltalak? - dramatizáltam és karba tettem a kezem a hatásos alakításért.
- Ahha aztán meg otthagytál. - nevette
el magát majd átkapcsolta a focira.
Ráültem majd próbáltam tőle
elvenni a távirányítót, ami elég nehéz volt.
És ekkor toppant be Louis és Niall.
- Hát ti meg mit csináltok? - röhögött
Lou majd leült a kanapéra egy tortaszelettel a kezében.
- Már nem, azért de segíthetnél. -
mondtam neki.
- Mi? Miért? Megy a meccs. -
jelentette ki csámcsogva és a képernyőre tapadt.
Kifújtam a levegőt
majd lefordultam Liam-ről és karba tett kézzel néztem a tv-t.
Nincs mese..5 fiú között meccsnézés van akár akarom akár nem.
Nem tehettem mást néznem kellett..ám
egy bizonyos idő után elkezdtem látványosan unni.
Ásítgattam és ide-oda dőltem..egyszer Louis-ra máskor pedig
Zayn-re.
Telefonoztam zenét hallgattam
bealudtam, felkeltem..szóval nagyon szórakoztató volt a meccs.
- Hányszor akarod még lerúgni a vesém
a lábaddal? - kérdezte Lou és felém fordult.
- Jajj bocsi. De annyira uncsii! -
nyújtottam el az i betűt nagyon hosszan.
- Oké oké. - vágott közbe Louis.
- Látod azt a kis számolót a sarokban?
Igen az egy 89-est mutat..nah ha az 90-re vált vége a meccsnek. - súgta meg
Zayn mire én megvilágosodtam. Áhh szóval 90 perces egy meccs..hihetetlen hogy
mindig tanul valami újat az ember.
Csendben és nyugton maradtam egy
percig, amikor ugyanis 4 perc hosszabbítás lett.
- Ááhh én ezt nem bírom. - álltam fel.
A srácok felröhögtek, de én nem
találtam viccesnek.
- Ne nevessetek! 90 percet itt ültem
elzsibbadt az alsó testrészem és kiszáradt a szám. - mondtam felháborodva.
- Nyugi. - nyugtatott nevetve Louis.
Fújtattam egyet majd felmentem a sötét
lépcsőn
és fogalmam sem volt merre megyek, de kíváncsi voltam.
Nem gondoltam egyáltalán komolyan,
amit lent mondtam és tudom, hogy ők sem vették túl
komolyan, mert amikor feljöttem röhögtek egy nagyot..hát kösz..
Felkapcsoltam mindenhol a lámpát, mert
be voltam parázva.
Bementem egy szobába és megéreztem
Zayn illatát...áhh szóval ez az ő szobája.
Felkapcsoltam itt is a lámpát majd
körülnéztem.
Nem szerettem volna turkálni ezért ki
is jöttem és mentem tovább.
Éppen a harmadik szobába szerettem
volna benyitni, amikor ugyanis mindenhol lekapcsolódott a villany. Hallottam
kint az eső
kopogását..időközben
eleredt..ez nem újdonság Londonban.
- Srácok! - kiabáltam el magam, de nem
jött válasz.
Mivel nem ismerek itt semmit ezért
minden második dolognak neki mentem és hangos jajgatással lejutottam a
nappaliba.
Egy hangot sem hallottam sehonnan
ezért tovább keresgéltem.
- Fiúk gyertek, elő
nem félek ez nem jött be! - kiabáltam szét a lakásban.
Hirtelen valaki elkapott hátulról és
szorosan megölelt. Kifordítottam a kezét könyökkel gyomorszájba vágtam majd a
legsebezhetőbb
pontján megrúgtam mire az illető kiterült.
A szám elé kaptam, amikor leesett,
hogy valószínűleg
valamelyik fiú volt. Hangos nyöszörgéseket hallottam majd felkapcsolt a lámpa
és Louis-t láttam meg a földön.
- Úristen bocsánat! - guggoltam le
hozzá.
Össze volt kuporodva és a hasát meg az
érzékeny részét fogta.
Lábdobogást hallottam és pár másodper
múlva az összes fiú betömörült a konyhába.
- Mi történt? - kérdezte Zayn.
- Hát ő megijesztett én
pedig jártam önvédelmi órára..rakd össze a kettőt. - húztam el a
szám.
- Te gyomorszájon ütötted? - kérdezte
elkerekedett szemekkel Liam.
- Miért kellet áramszünetet csinálni
és ijesztgetni? - kérdeztem mérgesen.
- Örülök, hogy így megbeszélitek, de
fel szeretnék állni. - mondta Lou kicsit halkan.
Megfogtuk a kezét majd felhúztuk. Kicsit
összegörnyedve, de elbotorkált a segítségünkkel a kanapéig majd lefeküdt.
- Basszameg te aztán nem viccelsz. -
mondta Lou röhögve.
- Te ijesztettél meg. - mosolyogtam.
- Nagyon fáj? - kérdeztem.
- Áhh dehogyis már jobb. - mosolyodott
el a hasát fogva.
- Kicsit be fog lilulni szerintem. -
nevettem fel.
- Kemény csaj vagy. - nevetett Niall.
- Kellett az önvédelem. Kár, hogy akitől
meg akartam védeni magam attól nem tudtam. - mondtam szomorúan.
Louis megsimította az arcom én pedig
megfogtam a kezét és elmosolyodtam.
- Szerintem most már takarodó! Hajnali
3 van, és még holnap van két dedikálás és két plázakoncert. - mondta Liam.
- Megmutatja valaki a
szobám?-kérdeztem.
- Megyek, mivel Louis most nem nagyon
tud felállni. - nevetett Harry majd elindult én pedig követtem.
Egy tök nagy és szépen berendezett
szobába értünk ahol már meg volt ágyazva.
- Ott van a fürdő
és itt az ágy. - mosolygott.
- Köszönöm. - kuncogtam.
- Örülök neki, hogy visszahoztad a
régi Louis-t. - mondta és megölelt.
- Szívesen. - öleltem vissza
mosolyogva.
- Jó éjt.
- Jó éjt Harry.
Becsukta maga után az ajtót én pedig
elmentem lezuhanyozni majd felvettem a pizsim, ami fehérneműből
és egy hosszított pólóból állt majd bebújtam az ágyba.
Lekapcsoltam a villanyt majd
megpróbáltam elaludni, de nem tudtam. Dörgött az ég és én kiskorom óta nem
szeretem a dörgést és néha villámlott is.. a másik dolog pedig az, hogy Louis
járt az eszemben.
Szegény..remélem nem ütöttem nagyot és
megvan mindene épségben.
Elcsendesedett az egész ház, de a vihar
egyre nagyobb lett.
Kitakaróztam majd felálltam az ágyról
az ajtóhoz sétáltam majd csendesen kinyitottam azt.
Fogalmam sem volt, hogy melyik ki
szobája, de találomra egybe bementem és amint megéreztem a bódító illatot
tudtam, hogy ez a Louis szobája. Az ágyban volt és aranyosan szuszogott.
- Louis. - suttogtam és az ágya mellé
léptem.
Megsimítottam az arcát mire kinyitotta
a szemét.
- Fáj még? - kérdeztem és leültem
mellé.
- Már alig. - mosolygott.
- Hogy hogy fel van kapcsolva a
kislámpád? - kérdeztem.
- Vártalak. - kuncogott.
- Akkor megyünk a srácokhoz?
- Persze! Le kell mennünk a konyhába
tejszínhabért és majonézért jah meg van egy madártollam az is kell. - mondta és
kivett egyet a fiókjából.
- Az meg minek? És egyáltalán mit
keres ez itt?
- Majd meglátod és szoktam ilyeneket
csinálni..emlék! - nevetett fel.
Felállt az ágyról majd mellém állt.
Láttam, hogy még fáj, neki csak nem
akarja mutatni. Előre engedtem mivel én nem ismerem ezt a
házat.
Lassan kinyitotta az ajtót majd
lopózni kezdett. Elértük a lépcsőt majd sikerült a
feléig lejutnunk, amikor is belerúgott az egyik cipőbe,
ami fogalmam sincs, miért van a lépcsőn.
Kicsit hangosan felmordult, amire én
kuncogni kezdtem.
- Örülök, hogy vicces. - suttogta a
lábát fogva.
Tovább mentünk majd leértünk a
konyhába ott elvettük a tervünkhöz való anyagokat és visszamentünk a már
egyszer megtett útvonalon.
Mindegyik fiú szobáján sorba végig
mentünk.
A kezükbe tejszínhabot nyomtunk majd
megcsikiztük az orrukat mire odakaptak és a tejszínhab szétterült az arcukon.
Ezután gyorsan ki kellett húzni a csíkot a szobából mielőtt
felébrednek.
- Mit akarsz a majonézzel? -
kérdeztem.
- Gyere. - fogta meg a kezem majd
lementünk az előszobába Louis lehajolt és a cipőkbe
majonézt nyomott.
Felnevettem majd én is segítettem
neki.
Miután végeztünk visszamentünk az
emeletre.
Óriási nagy vihar volt és a villámok
10 másodpercenként sújtottak le az ég pedig abba sem hagyta a dörgést csak hol
kicsit, hol meg akkorát zengett, hogy a ház is beleremegett.
Megálltunk az ajtóm előtt
majd szótlanul néztünk egymásra.
- Öm..Louis...
- Igen? - vigyorodott el.
- Szóval...aludhatnék veled? Nem
igazán csípem a vihart.
- Velem? - kerekedett el a szeme.
- Hát, ha nem akkor...majd..a takaró
alá bújok semmi gáz. - mondtam zavartan.
- Jajj dehogyis! Gyere. - nevetett.
Bementünk a szobájába majd befeküdtünk
az ágyba. Irtó fura volt. A hasamban vagy 100 pillangó kapott szárnyra és össze
vissza csapdostak a szívem vadul dobogott és féltem, hogy ő
is meghallja a csöndben.
Nem feküdtünk egymástól távol, de
közel sem. Én Lou felé fordultam ő pedig felém. Amikor
a villám bevilágította a szobát egy percre láttam az arcát és azt is, hogy
mosolyog.
- Ugye most ezt a helyzetet te
élvezed? - nevettem fel.
- Nagyon is.
Ekkor egy hatalmasat dörgött és
ijedtemben közelebb csúsztam hozzá.
- Simán elintézi a támadóját, de fél
egy kis dörgéstől... - suttogta.
- Jól van na! Rossz emlékek. -
durcáskodtam.
- Vigyázok rád. - mondta és a
homlokomra nyomott egy puszit.
- Jó éjt. - suttogtam.
Ezután lassan el is nyomott az álom.
Nagyon jo lett imadom gyorsan koviiit ♥
VálaszTörlésNagyon jó!
VálaszTörlésSiess a kövivel!!! :)
Nagyon nagyon nagyon Jó!! Egyszerűen imádom:D gyorsan a köviit
VálaszTörlésXx
http://onedirectionlovezayn1d.blogspot.hu/ ezt mik folytatod?
VálaszTörlésFogalmam sincs sajnos :cc Egyenlőre csak egyet írok :))
TörlésSziaaaa!!! nagyon jó lett! Siess a kövivel!
VálaszTörlésDíj nálam: http://thetwinslifewith1d.blogspot.hu/2013/12/1-dijunk.html
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia. van egy meglepim. :) Nálam keresd... http://nowandforeverkriszti13.blogspot.hu/
VálaszTörlésJúúj de cukik vagytok! :D Köszönöm szépen *-* <3
VálaszTörlés