10.fejezet~

Sziasztok! Hát eljött a 10.rész is. Nem tudom, hogy hány részesre tervezem, majd az menet közben derül ki meg persze azon is múlik, hogy mennyire nagy az érdeklődésetek. És nagyon szépen köszönöm azoknak, akik feliratkoznak és követnek iszonyatosan jól esik, és arra kérlek titeket, hogy minnél többen iratkozzatok fel és kommenteljetek mert ez önt erőt belém :)) Jó olvasást! xx

Erős fejfájásra keltem. Oldalra néztem és megpillantottam az édesen szuszogó Louis-t, aki a derekamat átölelve aludt.

Elmosolyodtam majd adtam egy puszit az arcára. Ő is elmosolyodott álmában.

Óvatosan leemeltem a kezét a derekamról majd felálltam az ágyból és a fürdőbe mentem.

Megmostam az arcom majd megfésültem a hajam. Visszaindultam a szobába és a táskámba kezdtem el kutatni halkan a mai cuccom után. Meg is találtam. Gyorsan besurrantam a fürdőbe és felkaptam magamra a rövidnadrágom, de Louis pólóját hagytam magamon. Annyira jó illata van!

Louis még mindig az igazak álmát aludta ezért leindultam a konyhába.

Danielle és Niall már a konyhába ültek az asztalnál és feltételezem, hogy kávét iszogattak.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rájuk.

- Neked is!

- Kérhetek én is kávét? - kérdeztem.

- Persze! - válaszolt Niall és már készítette is.

Leültem Danielle mellé.

- Mi volt az este? Ez Louis pólója? - kérdezte Dan.

- Igen ez Louis pólója és semmi nem volt este! - nevettem.

- Értem. - mosolygott.

- Tessék. - tette le elém Niall a kávém.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá és beleszürcsöltem a kávémba.

- Ohh milyen újságot olvasol? - kérdeztem Danielle-t.

-Ne nézd meg a címlapját!

- Kár volt mondanod most már úgy is megnézem! - nevettem el magam.

Mi voltunk rajta Louis-val.

- Nincs semmi baj. Tudtam, hogy előbb utóbb mi is a címlapon leszünk.

- Akkor jó!

- Jó reggelt! - állt meg Louis a konyhaajtóban félmeztelenül és nyújtózott egyet.

- Hogy aludtál? - kérdeztem.

- Nagyon jól! - mondta majd idejött, beleivott a kávémba és levágódott mellém.

- Hééj!

- Szomjas voltam! - nézett rám ártatlan boci szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni.

Nyomtam egy puszit a szájára majd az újságot olvastam tovább.

Lassan mindegyik fiú leszállingózott az emeletről és már menniük is kellett, mert várta őket egy fotózás.

- Louis-tól elbúcsúztam egy csókkal majd mi Dan-el hazafelé vettük az irányt.

- Danielle én ezt már nem bírom! Van valami nagyon erős fájdalomcsillapítód? Majd szétrobban a fejem!

- Van persze! - mondta majd kihúzta a konyha fiókot és a kezembe nyomott egy élénk rózsaszín színű gyógyszert.

- Jessy nekem táncom lesz így el kell mennem! Igyekszek hamar hazaérni!

- Nem kell! Minden rendben van, nyugodtan táncolj. - mosolyogtam rá.

- Rendben.

Miután Dan elhagyta a házat nekiálltam teát főzni. Kicsit taknyos is voltam a fejem is fájt és sajnos a hasam is egyre jobban görcsölt. Pocsékul éreztem magam.

A fájdalomcsillapító valamennyire enyhítette a fejfájást, de pár órán belül el is múlt a hatása.

Bekucorodtam a kanapéra egy jó meleg takaróval és teával majd a tévét bámultam.

Most annyira jól esne, ha Louis itt lenne. És egy kis csoki sem ártana.

Lou pólója még mindig rajtam volt így éreztem az illatát és úgy éreztem, hogy itt van mellettem. Becsuktam a szemem és pihentem egy kicsit.

Pár perc múlva rettenetes zajjal kezdett el csörögni a telefonom.

Gyorsan elhúztam az ujjam a képernyőn és a fülemhez emelten.

- Szia, Louis. - szóltam bele.

- Szia! Otthon vagy?

- Igen. Miért?

- Végeztünk a munkával. Át megyek! Oké?

- Oké.

- Beteg vagy? Olyan fura a hangod.

- Ahha az. Szörnyen fáj a fejem és hát tudod, női gondokból is van elég.

- Ohh...nemsoká ott vagyok.

- Oké. - mosolyodtam el majd leraktuk.

*

Éppen valamilyen zenei csatornát néztem mikor hallottam az ajtót nyitódni.

- Louis te vagy az? - kérdeztem.

- Igen én! - hallottam meg a hangját.

- Megjött a felmentő sereg! - mutatott fel 3 fajta csokit és két üveg Nestea-t.

- Köszönööm! - vigyorogtam.

Mikor idejött gyorsan megcsókoltam és lenyúltam egy tábla csokit a kezei közül.

Beült mellém.

- Szerintem jobban örülsz a csokinak, mint nekem. - nézte szórakozottan, ahogy kibontom a csomagolást és enni kezdek.

- Ez nem is igaz! - bújtam hozzá.

- Szóval jobban szeretsz, mint az Oreo-s csokit?

- Jobban! - jelentettem ki és újra megcsókoltam, ami egy kicsit elhúzódott.

- Honnan tudtad, hogy a Nestea a kedvencem? - kérdeztem vigyorogva.

- Hát..csiripelték a madarak! - nevette el magát.

- Ahha..szóval a madarat úgy hívták, hogy Danielle?

- Igen! - nevetett.

- Sejtettem. - mosolyogtam majd még egyet haraptam a csokiba.

A hasam iszonyatosan fájt ezért a kezem ráraktam majd körkörösen simogatni kezdtem.

Louis elmosolyodott majd a kezemet elvette onnan és az ő keze váltotta fel.

Egy puszit nyomtam az arcára majd átkapcsoltam az egyik adóra ahol az Alkonyat ment.

- Juhúú! - kiáltottam fel.

- Nee! Ne! Légyszi csak ezt ne! - vágott fájdalmas képet.

- Jajj most miért ne??

- Csak mert ne! - nevette el magát.

- Már pedig ezt fogjuk nézni! - vigyorogtam győztesen.

Louis kezei csodákra képesek..már  pár perc múlva csökkent a fájdalom így elvettem a másik tábla csokit is és azt is majszolni kezdtem. Louis mosolyogva nézett engem.

- Érdekesebb vagyok, mint a film? - kérdeztem.

- Az biztos! - nevette el magát.

- Naa! - borzoltam össze a haját.

-Ezt most nem kellett volna! - mondta és rám mászott majd vadul megcsókolt.

Valami istenien csókol!

- Ezt hol tanultad? - néztem a szemébe.

- Sokat gyakoroltam! - nézett pimaszul.

- Naa ez nem volt szép! - durcáztam be.

- Jól van, na! - nevette el magát majd egy puszit nyomott a homlokomra és visszaült mellém.

 *

Louis este 8-ig itt volt egészen addig míg Danielle haza nem állított.

- De azért ma nem voltál mégsem egyedül. - vigyorgott rám Danielle miközben a kanapén ültünk már pizsiben.

- Hát nem volt rossz társaság! Nagyon édes! Hozott csokit meg Nestea-t is! - nevettem.

- Örülök, hogy végre rendeződött köztetek ez az egész.

- Annak én is.

Nagyon álmosak voltunk Dan-el ez a mozgalmas nap után így mind a ketten nyugovóra tértünk.

~~*~~

A másnap pakolással telt ugyanis felvetettem az ötletet Dan-nek hogy utazzunk, haza anyához hisz már nagyon hiányzik nekem a húgom.

Nagyon örült neki így szóltunk a fiúknak, akik nem szívesen engedtek el minket, de nem volt más választásuk.

Mikor kész lettünk a pakolással, ami nem volt nagy kunszt mivel csak 2 napra megyünk hívtunk egy taxit és elindultunk Greenwich felé.

Elbeszélgettük az utat így észre sem vettük, hogy ide értünk.

A ház, amiben a gyerekkoromat éltem kicsit megrémített, de vettem egy nagy levegőt és befelé indultunk.

Meglepetésemre az egyik nagynénikémet találtam bent.

- Margaret néni! Te hogy kerülsz ide? - öleltem meg.

- Kicsikém, de jó hogy itt vagy! Nem tudtalak elérni telefonon, hogy értesítselek, hogy mégsem lesz temetés. Anyád nem akarja csak elhamvasztani és a tengerbe szórni.

- Micsoda? Miért?

- Fogalmam sincs, de ne szomorkodj..nem kell a temetést elviselned. - simította meg a vállam.

- Jajj tényleg! Margaret néni ő itt Danielle, Danielle ő itt anya nővére.

- Örvendek! - fogott vele kezet mosolyogva.

- Anya hol van? - kérdeztem.

- Ők elköltöztek. Megkért, hogy adjam oda a címet. - nyújtott ide egy cetlit.

- Akkor..nem baj, ha mi megyünk?

- Dehogy is! Jók legyetek. - ölelt meg minket majd kiléptünk a házból és elgyalogoltunk a háztömbig ahol a cím szerint anya és a húgom lakott.

Kaputelefonon felcsöngettünk és meghallottam anya boldogan csilingelő hangát.

- Szia! Itt Jessy!

- Úristen! Jess! Nyitom! - mondta és meghallottuk a zúgást majd kinyitottuk az ajtót.

Még szerencse hogy volt lift mivel az 5.-en laknak.

- Kislányom! - nyitotta ki anya az ajtót és megölelt.

- Szia. Anya ő itt Danielle a legjobb barátnőm! - mutattam be.

- Szia, kedvesem. - ölelte meg majd beljebb tessékelt.

Ahogy beléptünk és benéztem a hálóba egy kb. annyinak kinéző pasast láttam, meg mint anya és jó képű volt.

- Anya az ki? - suttogtam.

- Mindjárt bemutatom. - suttogta vissza nevetve.

- Lisa gyere, édesem nézd kik jöttek! - kiabált anya Lisa szobája felé, vagyis feltételezem, hogy az, mert amikor kinyitotta az én húgocskám az ajtót láttam, hogy a szoba nagyon rózsaszín és hercegnők vannak a falon.

Idejött majd megölelt mindkettőnket.

- Sziasztok, lányok. - mosolygott ránk a férfi, akit anya be akar mutatni. Roppant barátságosnak tűnt. Az arcán mosoly húzódott szőke volt és kék szemű. Nem néztem 37-nél többnek, ahogy anya sem sokkal idősebb annál.

Bemutatkoztunk neki és kezet fogtunk vele. Jim-nek hívják és ügyvéd. Hoppá! Anya jól kifogta... mondjuk, elég jól tartja most már magát és egyáltalán nem öreg.

- Lányok, mint látjátok ez a lakás nagyon kicsi nem fértek el sehol de Jessy az unokatesóid Josh és a többiek lent vannak a nyaralóba, ha gondoljátok, csatlakozzatok nyugodtan hozzájuk.

- Ez nagyszerű ötlet! - vigyorodtam el.

- Danielle? - néztem rá.

- Felőlem. - mosolygott rám.

- Akkor, sziasztok! 2 nap múlva mielőtt visszamegyünk Londonba még bejövünk.

- Szia, hercegnő. - köszöntem a húgomnak.

- Sziasztok és örülök, hogy megismertelek Jim.

- Én is örülök. - biccentett mosolyogva majd mi elhagytuk a panelházat és taxival az öreg tóhoz vettük az irányt.

- És mégis hol van az a nyaraló? - kérdezte Dan.

- Egy kis tónál. Aranyos házikó és elég nagy. Nyáron mindig ott voltunk az unokatesóimmal...meg..pár haverommal.

- Milyen haverok? - kérdezte vidáman.

Nem akartam, hogy bármire is rájöjjön ezért csak megráztam a fejem mosolyogva.

- Csak pár barát.

- Értem. - nézett furán rám.

Nem igazán akarok a régi barátaimmal összetalálkozni. Elé gáz ügyekbe kevertek bele és én ki tudtam jönni ebből ők viszont gondolom, még mindig ott tartanak, ahogy hagytam őket 1 éve.

A taxi letett minket egy erdő szélén ahol kértem.

Danielle bizonytalanul nézett rám, de küldtem felé egy megnyugtató mosolyt és magammal húztam a fák közé.

Nem sokat mentünk, amikor elénk tárult a már régen ismert hely. Még mindig ugyanolyan gyönyörű volt. A napfény ragyogott a tó vizén és a nagy faház ugyanolyan állapotban állt egy magában a tó partjától nem messze.

- Gyere! - húztam magammal.

Mikor beléptünk az ajtón ezer emlék jutott eszembe és akaratlanul is elmosolyodtam.

- Szia Jessy! - köszönt Josh és Ben egyszerre. Oké hogy ikrek meg minden, de ez ijesztő volt.

- Sziasztok. - köszöntöttem őket egy öleléssel.

- Ő itt Danielle a barátnőm. - mutattam be nekik.

Intettek neki mosolyogva és az egyik szoba felé vették az irányt ahol gondolom a többiek punnyadtak a TV előtt.

- Srácok itt van Jessy! - szólt be nekik mire kijöttek a szobából és üdvözöltek minket.

3 fiú unokatesóm volt itt Josh Ben és Mett és egy lány Mandy.

Bemutattam Daniell-nek őket majd lepakoltunk.

- Remélem, nem érzed magad zavarba. - mosolygott Dan-re Mandy.

- Nem. Nagyon is jól érzem magam. Jó egy kicsit Londontól elszakadni és egy ilyen csöndes szép helyre jönni.

- Bizony! A srácokra meg rá se hederíts kicsit ütődöttek.

- Hééj!  A fülünk még jó! - vágtak hozzá egy párnát.

- Josh! Kérsz visszakézből egy taslit? Mert megkaphatod. - indult meg felé Mandy mire Josh rohanni kezdett röhögve.

- Hát üdv a családomban. - huppantam le Dan mellé, aki mosolyogva nézte őket.

- Szórakoztatóak! - nevetett.

- Hát az biztos!

- Ők apukád családjából vannak?

- Nem. Csak Mett de ő szöges ellentéte annak a családnak. Nagyon kedves srác.

- Jessy Danielle megyek, a boltba hozzak valamit nektek? - kérdezte Mett.

- Köszi, nem kérünk semmit. - néztem rá mosolyogva.

- Akkor én elmentem.

- Mett! Ha összetalálkozol velük engem nem láttál az óta. - néztem a szemébe mire bólintott és kiment.

- Jess miről beszélsz? - kérdezte Danielle értetlenül.

- Csak...rossz társaságba keveredtem 1 éve és nem igazán szeretném, ha találkoznál velük és én sem szeretnék.

- És gondolom nem is szándékozol nekem többet mondani.

- Gondolatolvasó vagy. - mondtam majd elindultam megkeresni Josh-t és Mandy-t mert tőlük kitelik, hogy belefojtsák egymást a tóba.

A telefonom rezegni kezdett és Louis nevét láttam meg a kijelzőn gyorsan fel is vettem.

- Szia, szívem! - szóltam bele.

- Szia! Hogy vagy? Hol vagy?

- Egy pincében és éppen meg akarnak ölni. - suttogtam a telefonba.

- Haha, nagyon vicces. Csak aggódom.

- Tudom. Anyáéknál nem volt hely ezért lejöttünk a nyaralónkba Dan-el és jól vagyok.

- Hol az a nyaraló?

- Az erdőben.

- Hogy hol?

- Louis nyugi nincsen semmi baj. Két nap múlva megyünk oké?

- Oké. Nekünk most lesz egy próbánk, úgyhogy megyek, szia!

- Szia. - nyomtam ki a telefont majd zsebre dugtam.

Egyébként nem volt semmi különös az unokatesóimmal csak éppen Mandy fojtogatta Josh-t így vissza bementem a házba.

Az este és a másnap is nagyon jól eltelt hülyéskedtünk és rengeteg képet csináltunk, amit ezerrel nyomtunk fel twiterre. Danielle látszólag nagyon jól érezte magát. Csak estefelé indultunk el vissza anyáékhoz taxival.

- Jajj kicsim hiányozni fogsz, látogass meg minket többször. - borult a nyakamba anya.

- Oké. Nemsokára úgyis jövök, bemutatok nektek valakit.

- Hoppá! Csak nem egy fiút? - vigyorgott.

- De. Nem kell agyon kérdezgetni és kis kori képeket sem kell rólam mutogatni, ha megkérhetem.

- De olyan édes voltál!

- Anya!

- Jó nem fogok!

- Akkor jó. Viszont most megyünk. - öleltem meg őket majd hívtunk taxit és London felé vettük az irányt.

Este 22:00-ra érkeztünk meg így más dolgunk nem volt csak bedőlni a pihe puha ágyba és aludni egy jó nagyot.