2014. május 2., péntek

15.fejezet~





Sziasztok! Meghoztam az újabb részt, mint látjátok!  Nem lett valami vidám, de nem is annak szántam. Alig vártam, hogy eljöjjön ez a rész is és ne csak a happy sztorit írjam! Remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást és kommentelni ne felejtsetek el! ;) xx




Telefonpityegésre keltem. Nagyszerű érzés hogy az embert korán reggel nem hagyják nyugodtan aludni. Csukott szemmel még egy kicsit meditáltam majd felkönyököltem és kipillantottam a pihe puha takaróm alól. Nyújtózkodás közben elvettem az éjjeli szekrényemről a telefonomat és megnéztem ki üzenhetett. Mikor megláttam Louis nevét minden haragom elszállt és már kíváncsisággal kukkantottam bele az üzenetbe.

"Jó reggelt szépség! Bocsi hogy ilyen korán, de látni szerettelek volna és amúgy is mindjárt próbára megyünk, úgyhogy légy szíves nagyon gyorsan nyisd ki az ajtót, mert hűvös van az ajtótok előtt!"

Elnevettem magam majd gyorsan kipattantam az ágyból és leszaladtam a lépcsőn. A nappali tükrében megláttam magam és elborzadtam. Kócos haj, bő póló, ami amúgy a Louis tulajdona és egy rövidnadrág. A fejem olyan nyúzott volt, mint a kétszer elütött macskáé.
A telefon a kezemben volt ezért gyorsan bepötyögtem Lou-nak egy üzenetet.

"Most keltem fel a hajam kócos a szemem karikás sápadt vagyok és pizsiben vagyok. Biztos akarsz látni?"

Pár perc múlva jött a válasz.

"Olyan buta vagy! Nekem így vagy a legszebb és amúgy tényleg mindjárt idefagyok!"

 Megsajnáltam így nem játszadoztam vele és kinyitottam neki az ajtót. Amint szabad utat kapott  bejött és gyorsan becsapta az ajtót majd gyengéden megcsókolt.
A hajába túrtam és az ölébe ugrottam. A fenekemnél összekulcsolta a kezét közben a szánk egy percre se vált el. Elindult velem a nappaliba majd óvatosan letett a kanapéra.
- Van egy 3 órás próbánk, ami 11-ig tart. A srácok elmennek utána, mert dolguk van és miénk a ház. Benne vagy? - villantott meg egy sármos mosolyt.
- Hogy egy szívdöglesztő pasival töltsem a délutánt? Hmm, oké! - vigyorodtam el majd az ölébe ültem és adtam egy puszit a szájára.
- Akkor jó! Viszont én megyek. Délre gyere az 1D házhoz. A próbáról egyenesen oda megyek. Sietek! - állt fel a kanapéról.
- Máris mész? - néztem rá boci szemekkel.
- Mennem kell. - mondtam majd adott egy homlok puszit és elment.
Szomorúan néztem magam elé majd eldöntöttem, hogy visszafekszem hisz még csak 8 óra lesz.
Visszazártam az ajtót majd felmentem a szobámba és beugrottam a puha ágyba a takarót pedig a fejemre húztam.
Aludni nem tudtam ugyanis pillangóim a hasamban még hatás alatt voltak, de azért pihentem egy kicsit.
9-kor csörgött az órám mivel normál esetben ilyenkor ébredek fel.
Elhatároztam így félálomban, hogy én ebédet csinálok Lou-nak ahhoz viszont kéne a ház kulcsa amit Liam-től tudok megszerezni.
A telefonomba megnéztem, hogy megvan -e Liam száma és szerencsére megtaláltam. Megnyomtam a hívás gombot majd vártam, hogy felvegye.
- Hello itt Liam Payne de ha egy rajongó vagy most nem alkalmas.
- Oh de morcosak vagyunk. Nincs meg a számom?
- Jessy?
- Csss! Louis nincs a közelben?
- Most nincs! Mi a helyzet kis csaj? - vette kicsit vidámabbra.
- Kéne a ház kulcs!
- Nem tudok elszabadulni most kezdődött el a próba.
- Odamegyek taxival negyed óra és ott vagyok, viszont gyere ki a hátsó kijárathoz titokban.
- Oké, de áruld, el miben mesterkedsz.
- Csinálok ebédet Lou-nak.
- Nekem nem?
- Majd máskor! Ígérem! - nevettem el magam.
- És nem is hagytok?
- Jó hagyunk! - kuncogtam.
- Oké akkor negyed óra múlva a hátsó kijáratnál! - mondta és letette.
Gyorsan kikeltem az ágyból összeszedtem magam elvégeztem minden reggel elvégzendő dolgot majd felöltöztem.
Átmentem Dan szobájába, aki már fent volt.
- Hova mész? - kérdezte egy ásítás közben.
- Louis-nak csinálok, meglepi ebédet az 1D házban Liam-hez megyek az arénába a kulcsért.
Pislogott rám kettőt aztán bólintott. Még nem ébredt fel. Na, mindegy majd leesik valamikor neki. A Liam név hallatán mondjuk kicsit látszott az érdeklődés egy pillanatra, de hamar elillant.
Felkaptam a táskám majd hívtam egy taxit. Még szerencse hogy emlékszem az aréna címére. Kint van London külvárosába, úgyhogy most kocsikázhatok.
Nem voltak akkora dugók így kb. oda is értem akkorra mikorra Liam-el megbeszéltük.
- Szia Jess. - köszöntött Liam egy öleléssel és közben a kezembe nyomta a kulcsot.
- Szia Li! Életmentő vagy ugye tudod?
- Tudom!
- Akkorjó! - nevettem el magam.
- Nah menj, mert nem lesz kész az ebéd én pedig éhezni fogok és így is Tom le fogja szedni a fejem. - mosolygott.
- Oké! És még egyszer, köszi! - szaladtam vissza a taximhoz.
Bepattantam majd lediktáltam neki az 1D ház címét.
Kicsit hamarabb ott voltunk, mert ugye közelebb van London külvárosához.
Kifizettem a taxit majd bementem a kapun és Liam-nek hála az ajtón is sikerült.
Szétnéztem, hogy milyen alapanyagok vannak a hűtőben és nem sok mindent találtam, de spagettinak való volt így azt csináltam.
Nem csak két személyre főztem, hisz ha már Liam-nek csinálok, akkor a többieknek is. Jó nagy adag lett.
Mire kész lettem már annyi volt az idő hogy Louis-nak jönnie kéne.
Gyorsan tálaltam két személyre a srácokét pedig gondosan betettem a hűtőbe.
Csörgött a zárban a kulcs mivel mikor jöttem be is zártam magam után.
Az előszobába levette a cipőjét és egy kicsit szöszmötölt majd átjött a nappalin és az ebédlőbe sétált.
- Meglepiii! - kiabáltam el magam mikor megláttam.
Nem számított rám látszott rajta, mert nagyon kis aranyos megszeppent arca volt.
- Annyira aranyos vagy ilyenkor. - mentem oda hozzá és átöleltem majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hát te? - nevette el magát.
- Csináltam ebédet! - vigyorogtam.
- Az jó lesz. Éppen pizzát akartam rendelni, de hála az én szép és ügyes barátnőmnek nem kell egészségtelen dolgokat ennem. - mondta tudálékosan én pedig elnevettem magam majd leültem az asztalhoz és Louis is így tett.
- Szeretlek. - mondta miközben szedett és csillogó szemekkel rám nézett.
- Én is! - mosolyodtam el.
Meg ebédeltünk majd tele hassal kicsit leültünk filmet nézni összebújva. Persze besötétítettük az egész lakást és horror filmet néztük.
Ez jó ürügy volt arra, hogy egészen Louis-ba belebújva nézzem, pedig nem vagyok annyira félős.
Mikor vége lett a filmnek felmentünk Lou szobájába.
- És mit fogtok csinálni Dan-el amiért nem jösztök el az after party-ra? - ült le az ágyára.
- Még nem tudom. Nincs kedvem sok ember között lenni. Ez a te ismeretségi köröd rengeteg sztárral. Nem vagyok odavaló.
- Ne hülyéskedj! Oda való vagy!
- Ők gazdagok híresek szépek én pedig ezek közül egyik sem. Nem érezném jól magam.
- Ezt most te komolyan mondod? - pislogott rám. - Szebb vagy akármelyik nagyra vágyó magátmutogató sztárocskánál is.
- Ne hazudj! - ültem bele az ölébe.
- Nem hazudok. - puszilt bele a nyakamba, amitől engem kirázott a hideg.
- Szeretsz? - hajtottam hátra a fejem.
- E felől vannak kétségeid? - mosolygott rám.
- Nincsenek! - vigyorodtam el majd megfordultam és megcsókoltam.
Kicsit belejöttünk és megfeledkeztünk magunkról, mert már rajtam nem volt póló ahogyan Lou-n sem.
- Srácok megjöttünk! - hallottuk Liam hangját.
Gyorsan felkaptam a pólóm ahogy Lou is és megigazítottam a hajam.
Lesétáltam a lépcsőn és a nappaliba mentem, mert mindig ott szoktak lenni kivéve Niall-t mert ő a nap 24 órájában a hűtőben van, ahogyan most is tette.
- Hol voltatok? - kérdeztem tőlük.
- Dan-t boldogítottuk! - vágódott le Hazz a kanapéra egyenesen Liam-re.
- Ááá te normális vagy? - kiáltott fel Li és lelökte Harry-t, amin nevettem egy sort.
- Milyen hamar hazaértetek. - mondta unottan Louis.
- Talán megzavartunk valami? Vagy mi van? - nevetett Zayn.
Lou vágott egy művigyort majd levágódott a kanapéra a jajgatásokból ítélve éppen Harry kezére.
Gondolom nem volt véletlen..nála ilyenek nincsenek.
- Mikorra kell ott lennetek a csarnokba? - kérdeztem és lehuppantam Lou ölébe mivel máshol már nem volt hely, mert a srácok eltehénkedtek a kanapén.
- Hétkor kezdünk, ami azt jelenti, hogy már 5-re ott kéne lennünk, de mivel Niall még kajálni fog Harry pedig aludni ezért jó, ha odaérünk fél 7-re. - válaszolt Liam.
- Most én leszek az anyukátok és elindítalak titeket időben. - vigyorodtam el mire sok szenvedő arc nézett rám.

~~~~~~


Eljött az öt óra, amikor is a srácoknak indulnia kellett volna.
- Fiúk ne aludjatok, kérlek! Induljatok el, mert Tom mérges lesz! Hahó! - szólam rájuk.
Louis és Liam a fülén ült és videó játékoztak, Niall derékig a hűtőben volt, Harry és Zayn pedig aludtak.
- Ezt nem hiszem el! Hogy vagytok ennyire nyugodtak? Mindjárt felléptek több ezer sikítozó lány előtt!
Még mindig nem mozdultak így kicsit mérges lettem.
Odasétáltam az x-box-hoz és nemes egyszerűséggel kihúztam.
Töltöttem egy pohárba vizet majd fellocsoltam a két álomszuszékot Niall-t pedig segítettem kimászni a hűtőből.
- Nah! Ha szép szóval nem megy, tudok én csúnyával is! Most, pedig sipirc. Egy kettő! Kifele! - terelgettem ki őket. Szépen felvették a cipőjüket zsebre vágták a kocsi kulcsot és bezártak magunk után.
- Én haza gyalogolok, menjetek nyugodtan. - mondtam nekik.
Lou idejött adott egy "holnapignemlátlakéshiányzonifogsz" csókot majd ő is bepattant a kocsiba és elhajtottak én pedig hazafelé vettem az irányt Dan-hez.


 ~~~~~~

A díjátadó másnapja van. Reggel rosszkedvvel és egy kis hányingerrel keltem, de napközben elmúlt a hányinger a rosszkedv az megmaradt. Alig vártam, hogy átmenjek Lou-hoz és kicsit felviduljak.
Gondolom az összes fiú másnapos és aludnának délig.
Most 10 óra van és csörög a telefonom.
- Szia, Louis! - szóltam bele vidáman.
- Szia. Át kell jönnöd, beszélnünk, kell.
- Ez nem valami bíztató..másnapos vagy?
- Elég keményen.
- 10 perc és ott vagyok! - mondtam majd letettem.
Mivel már fel voltam öltözve csak a táskámat kellett felkapnom és elindulnom.
- Én nem leszek itthon!  Megyek, táncra valószínűleg csak délután érek haza. - mondta Dan majd megöleltük egymást és mindenki indult a maga útjára.
Mikor odaértem már csengetnem sem kellett Lou kijött az ajtóba elém.
Mikor megláttam gyorsan odaszaladtam és adtam neki egy csókot.
Most olyan fura. Ez a csók is annyira semleges volt. Valami nagy baj van.
- Mi az Lou? - néztem a szemébe.
- Menjünk be. - nézett körbe gondolom paparazzikat keresve.
Helyet foglaltam a kanapén ő pedig leült mellém.
- Mondd. - mosolyogtam rá.
A térdére könyökölt majd megdörzsölte az arcát.
- Várj. - mondta majd gyorsan megcsókolt. Furcsa volt ez a viselkedés és a csók is. Nem az a szerelmes csók volt, amit ő szokott adni. Inkább szomorúsággal és fájdalommal teli. Próbálta elhúzni, de én egyre idegesebb lettem így kicsit elhúzódtam.
- Louis mi a baj?
Nem felet csak csendben ült maga elé nézve pontosabban a földet pásztázva.
- Megcsaltalak. - mormogta, de még mindig nem nézett a szemembe.
- Azt gondoltam jobb, ha én mondom el és nem az újságokból tudod meg. Az afterparty-n rám mászott egy csaj és nem voltam már józan.
- Lefeküdtél vele?
- Igen. - mondta majd most nézett rám elsőnek.
A szemébe nézve megbánást és fájdalmat láttam. Nem akartam elhinni. Itt ez a fiú, akiről azt gondoltam, hogy ő nem olyan, mint a többiek...hogy ő majd boldoggá tesz és megvéd, de most ezer darabra törte a szívem. Megint.
Nem szóltam semmit. Feszült csend támadt. A torkomba gombóc keletkezett úgy éreztem mintha a mellkasomra egy 10 kilós súly nehezedne. Levegőt nehezen kaptam és akkor megjelent a szememben az eső könnycsepp.
Nem akartam kiengedni. Nem akartam gyengének látszani előtte.
- Hogy én mennyire naiv voltam. Elhittem, hogy majd melletted boldog leszek. Tényleg boldog. De hogy gondolhattam ilyet? Hisz te egy világsztár vagy én pedig egy vidéki drogos csaj.
A drog szó hallatán elkerekedtek a szemei. Nem tudta. Nem akartam neki elmondani. Most már úgyis mindegy.
- Azt ígérted akkor ott a kanapén, hogy melletted boldog leszek. - mosolyodtam el halványan könnyes szemmel.
- Én.. tényleg nem tudom mi volt velem. Nem kellett volna innom. El se kellett volna mennem arra a kibaszott bulira. - a könnyek neki is gyűlni kezdtek a szemébe. Nem bírom így látni. Sőt! Már őt sem bírom látni.
Engem egész életem során kihasználtak. Megfogadtam, hogy senkiben nem fogok bízni. És most jött ez a fiú és ezt az elképzelésemet romba döntötte.
Felálltam a kanapéról majd az ajtó felé vettem az irányt. Louis nem szólt semmit. Tudja, hogy most jobb, ha kiszellőztetem a fejem.
Elindultam gyalog haza. Az úton kiengedtem a könnyeimet. Fájt. Elképesztően fájt, hogy ilyet tudott velem tenni. Hogy ekkora fájdalmat tudott okozni valaki már megint. Elegem van abból, hogy akárkit közelebb engedek magamhoz csalódást okoz. Tudtam, hogy nem volt jó ötlet ez az egész és én hülye megint belementem ebbe az egész kapcsolatba.
Mit is hittem! Hogy egy akkora sztár, mint Louis meg tudja állni, hogy egy csinos sztár csajjal ne, csaljon meg? Engem? Aki egy senki? Nem vagyok szép, nincs jó alakom és lelkileg is egy roncs vagyok.
 Hogy lehettem már megint ilyen hülye?
Mikor hazaértem Danielle nem volt otthon. Jól gondoltam.
Felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra és gondolkozni kezdtem. Mindenen. Az egész életemen. Hogy kik álltak mellettem és kik hagytak cserben. Igazából senkinek sem számítok. Senki nem keresne, ha eltűnnék. Senki nem hiányolna. Jobb lenne elmenni innen...erről a világról. Már megint jönnek a sötét gondolatok. Féltem, hogy ez lesz. És most is félek..sőt rettegek, hogy visszaesek abba a gödörbe ahonnan egyszer már kimásztam. Nem volt könnyű, de megcsináltam.
A könnyektől homályosan látva elkóvályogtam a szekrényemig ahol tárolom a nesszeszerem.
Rosszul voltam. Émelyegtem gyenge voltam. Bizalomgerjesztő látvány lehetek.
Kivettem a régi jó barátaimat, a pengéket majd az ágyam mellé ültem. A hátam az ágynak támasztottam és a pengét a kezembe forgatva ismét gondolkozni kezdtem, de már nem tudtam. Mindent átgondoltam. Az apám csalódott bennem és utált. A volt barátom drogokkal tömött és folyton csalt. A barátnő, akit szinte testvéremként szerettem itt hagyott. Az anyám el van a saját kis életével. Dan-nek csak púp vagyok a hátán. Louis, akit annyira megszerettem, hogy az életemet adtam volna érte összetört engem újra. Minek viseljek el még több szenvedést? Mi értelme az életnek, ha csak csalódunk?
A csuklómra helyeztem a pengét és csak reménykedtem, hogy a fő eret találom el és nem lesz annyira fájdalmas.
Összeszorítottam a szemem majd erőt vettem magamon és elhúztam a csuklómon.
A bőröm szétnyílt mintha csak egy darab papír lenne a vér pedig ömleni és spriccelni kezdett belőle. Iszonyúan fájt. Ordítani tudtam volna, de csak sírtam. Pokoli fájdalom volt. De pár másodperc múlva csillapodott. Zsibbadni kezdtem. A szemem nehezebb lett kényszert éreztem arra, hogy lehunyjam és nem is akartam nyitva tartani. Már nem.


Louis szemszöge:

Miután Jess elment őrjöngeni kezdtem. Hogy lehettem ilyen idióta? Ő egy szép kedves jó lelkű lány én pedig ezt teszem vele.
 Egy balfasz vagyok. Dühömben belevágtam a falba, ami be is horpadt. A kezem sajogni kezdett. Nagyon fájt. A vér kiserkent belőle, de nem törődtem vele.
 A konyha asztalról levertem mindent és a bárszéket is felborítottam, ami nagy csattanással zuhant a földre.
- Louis te mi a fenét csinálsz? - jött le Liam a lépcsőn.
- Haver még aludnék! - jött utána Zayn is.
- Akkor húzzál vissza aludni. - mondtam flegmán.
- Mi a baj tesó? - jött oda Liam.
Leroskadtam egy bárszékre és akár férfias akár nem sírni kezdtem.
Nekem Jessy a tökéletes lány és most el fogom veszíteni örökre. Még soha nem éreztem ilyet. Amikor Eleanor megcsalt fájt. De ez most sokkal jobban fáj. Jessy az igazi tudom! Ha nem lett volna ez a kibaszott party akkor most nem itt tartanánk.
- Megcsaltam Jess-t.
Liam felült velem szembe.
- Hogy mi? Amúgy te normális vagy? - kiabált rám.
- Így is ideges vagyok, ne ordibálj már! - ordítottam.
- Hol van most Jess?
- Elment.
- Te idióta! Már egyszer megpróbálta megölni magát! Tényleg szeret téged te barom! Szerinted most nem fogja megpróbálni? Menj most rögtön és nézd meg!
Lepattantam a székről majd a kocsi kulcsot felkaptam és azonnal kifutottam a kocsimhoz és beültem. Az utakon úgy száguldoztam végig, mint egy fél őrült, de nem érdekelt. Ha arról van szó, hogy Jess tényleg megpróbálja, azt a hülyeséget akkor pont leszarom a rendőröket. Csak érjek oda időben és semmi baja ne legyen! Én azt nem élem túl, ha miattam hal meg.
Leparkoltam a házuk előtt majd berohantam az ajtón a lépcsőket hármasával szedve felrohantam Jess szobájába. Csak reménykedtem abban, hogy nem zárta be. Hiába reménykedtem, mert kulcsra volt zárva. Nekirohantam és betörtem majd megláttam Jess-t az ágya mellett...

7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyot csalódtam benned! De tényleg nagyon-nagyot! Azt hittem Happy lesz és csak szívatsz! Hát mikor a végére értem, felfogtam, hogy nem! Szinte sírtam rajta, a könny már a szemem sarkába volt, de akkor abba hagytad! Miért pont akkor?? *-* Jahh és jó értelembe csalódtam benned!! Imádtam, csak ne lenne szomorú, de még az ilyen részeket is jól megtudod írni! Csak gratulálni tudok a részhez! A tökéletesebbnél is tökéletesebb író van benned!! Imádtam! Az egész blogod imádom!!
    ~Alisa~

    VálaszTörlés
  2. Úristen! Köszönöm szépen! *-* Bocsánat hogy megsírattalak de már régen akartam egy ilyen blogot:c Még egyszer köszönöm a komid feldobtad a napomat! ^-^ <3

    VálaszTörlés
  3. De ugye happy lesz? Mondd, hogy nem hal meg! *_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondhatok semmit:D Nemsokára megtudtok mindent! ;)

      Törlés
    2. Na és mikor :D már nagyon várom a folytatást, imádom ezt a blogot!

      Törlés
  4. Louis Tomlinson mostantól egy segg fej -.-" Ugye Happy lesz? *--* Mond hogy az lesz mert ha nem akkor sírva fakadok *sírás* Jessy ne halj meg:"( #hülye vok# :D Nagyon imádom a blogodat és ezt nem győzőm elégszer mondani:33 Hamar a folytatást ^-^ <3

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm mindenkinek! ^-^ <3 Lehet hogy happy lesz, de lehet hogy nem! ;)
    A következő rész nem tudom mikor jön de valószínűleg csak a jövőhéten:c

    VálaszTörlés