21.fejezet~

Sziasztok!  Hazajöttem nyaralásból szóval most megint itt vagyok és remélhetőleg most már minden héten tudok hozni részt. Persze ezt nem tudom megígérni, mert rendszerint mindig van valami, ami miatt nem tudok rendesen írni.. Nah de mindegy is! Itt a rész szóval jó olvasást és kérlek, ne felejtsetek el kommentelni!:) xx

Hajnalban felébredtem. Nagyon rosszul voltam. Fáztam, hányingerem volt és fájt mindenem. Kint süvített a szél. Már ha csak ki néztem kirázott a hideg.

Leemeltem magamról Louis kezét és felálltam az ágyról.

A fejem sajogni kezdett és kicsit meg is szédültem.

Belekapaszkodtam az ágy szélébe majd erőt gyűjtöttem, hogy eljussak az ajtóig.

Lassan lementem a lépcsőn és a konyhába kötöttem ki.

Felkapcsoltam a villanyt és a kis szekrényhez mentem ahol tartják a fiúk a gyógyszereket.

Bevettem egy fájdalomcsillapítót és lehúztam egy pohár vízzel.

Amint ezt megtettem máris elkapott a hányinger és rohantam a WC-re.

Miután kihánytam magam kerestem egy nagy meleg pokrócot és bebugyoláltam magam majd ledőltem a kanapéra.

Még mindig hányingerem volt egyre jobban fáztam és a torkom is fájt.

Valaki megfogta hátulról a vállam.

Mikor megfordultam Louis aggódó szemeivel találtam magam szemben.

- Mi a baj? - kérdezte és leült mellém.

- Rosszul vagyok. - mondtam bedugult orral.

- Hozok egy lázmérőt.

Elment majd pár perc múlva vissza tért egy digitális lázmérővel a kezében. Betettem a megfelelő helyre és vártunk.

- Ne hozzak valami meleg teát vagy forró csokit?

- Nem, köszi! - fogtam meg a hasam, mert megint hányingerem lett.

- Kitaccsoltam a fájdalomcsillapítót is.

- Akkor mit csináljak? - kérdezte kétségbeesetten.

Halkan felnevettem majd hozzábújtam.

- Csak maradj itt.

Pár perc múlva a lázmérő csipogva jelezte, hogy készen van ezért kivettem és megnéztem.

- Jessy neked 40 fokos lázad van! Reggel azonnal indulunk az orvoshoz! - mondta Louis ellentmondást nem tűrő hangon.

- Nem akarok! - hisztiztem.

- De fogsz!

Feltettem a mutató ujjam majd lerúgtam magamról a takarót és szaladtam a fürdőbe kidobni a taccsot. Gyorsan fogat mostam majd visszamentem Lou-hoz aki fejcsóválva méregetett.

- Hol lettél ilyen beteg?

- Nem tudom! Leszokóban vagyok gyenge a szervezetem.

- Leszoksz a cigiről? - kérdezte.

- Ja, arról nem! A drogról.

- Helyes! - mosolyodott el.

- Na, menjünk vissza! - kapott fel "menyasszonyfogásba" és felmentünk a lépcsőn.

Mire felértünk már bedobtam a szunyát, úgyhogy nem emlékszem semmire.

                      _____________________________________________________

Reggel ugyanolyan rosszul voltam, mint hajnalban. Louis nem volt sehol.

Lassan nyitódott az ajtó és Ő kukucskált be.

- Vártam, hogy felébredj!

- Hány óra van?

- Kilenc. Szóltam a dokinak nem sokára itt van.

- Mi? Ide jön?

- Igen. Van egy dokink, aki tiszta jó fej!

- Köszönöm. - mosolyodtam el majd kitessékeltem, hogy felöltözhessek.

Már hányingerem nem volt, de ugyanúgy szédültem és fájt a fejem is. Amint felöltöztem lementem a konyhába.

- Jézusom Jess! Olyan vagy mint egy zombi! Nagyon sápadt vagy! - mondta Zayn.

- Ezt most bóknak veszem, ha nem baj! - vigyorodtam el.

Csöngettek. Louis az ajtóhoz sprintelt és beengedte a vendéget. Egy ősz hajú nagyon barátságos kinézetű bácsi állt ott orvosi táskával.

- Ki a beteg? - kérdezte.

- Ő itt Jessy a banda barátja. - mutatott be Louis.

- Ohh szia!

Kezet fogtam vele majd beljebb tessékeltük.

Megvizsgált és közben jegyzetelt majd leültünk a kanapéra meghallgatni a diagnózist.

- Attól tartok ez egy vírus. Annyira nem súlyos, viszont amit megeszel azt nagy valószínűséggel ki fog jönni belőled. Gondolom ezt már tapasztaltad. A torkod nagyon csúnyán be van gyulladva és egy kis folyadék hiányod is van. Javaslok minél több ágyban pihenést és nyugalmat, sok folyadékot és felírtam két gyógyszert, amit miden nap be kell venned, amíg jobban nem leszel. Lehetőleg legyen veled mindig valaki, mert ennél a vírusnál nagyon gyakori az eszméletvesztés. Ne aggódj 2 hét múlva meg fogsz gyógyulni.

- Köszönjük doktor úr! - fogott vele kezet Louis.

Miután elhagyta a doki a házat Louis rám parancsolt, hogy menjek, vissza a szobájába öltözzek vissza pizsire és maradjak az ágyban. Kénytelen voltam szót fogadni neki. Vele nem lehet ellenkezni.

- Elmegyek a gyógyszereidért. - mondta és homlokon puszilt.

- Oké.

Bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni az egyik kedvenc sorozatom.

Danielle közben hozott fel teát és főtt krumplit, amit lehetőleg nem hányok ki.

Lassan megeszegettem a kaját, amit csodák csodájára nem rókáztam ki.

Louis is megjött a gyógyszerekkel és be is kellett vennem rögtön őket. Rosszabb, mint egy diktátor.

- Muszáj feküdnöm? - kérdeztem.

- Igen! Hallottad az orvost!

- Ne legyél már ilyen!

- Milyen?

- Ne parancsolgass!

- De nálad csak ez válik be! - nevetett fel.

- Tudom! - raktam karba a karom.

Idejött majd egy puszit adott az arcomra és leült mellém.

- Ugye tudod, hogy nem járunk? - kérdeztem kuncogva.

- Sajnos.

- Akkor hivatalosan nem is csókolhatsz meg!

- Most komoly? 3 hónapig nem érhettem hozzád még csak nem is láthattalak. Eddig megengedted, hogy megcsókoljalak most meg kijelented, hogy ne?

- Ahha. - rántottam meg a vállam.

- Már mondtam, hogy ne játssz velem!

- Én nem játszom csak a tényeket közöltem! - vigyorodtam el.

- Hát jó! - állt fel és kifelé indult.

- Most meg hova mész?

- El!

- Ne menj el! Louis ne csinálj hülyeséget!

Intett egyet majd kiment az ajtón.

Jessy hogy neked mindent el kell szúrnod!

Kitakaróztam majd felálltam és gyorsan felöltöztem. Még mindig szédültem és fájt a fejem, de nem hagyhatom elmenni.

Leszaladtam a lépcsőn körülnéztem, de senkit nem láttam. Louis köszönt nekik háttal volt nekem majd becsapta maga után az ajtót.

Felkaptam a kabátom majd felvettem a cipőm és kisurrantam utána.

Követtem sokáig majd egy társas házhoz értünk. Becsengetett és egy velünk egykorú srác nyitotta ki az ajtót. Lepacsiztak és megölelték egymást. Viszont én kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Egy fa mögé húzódtam. Nagyon szédültem. Kis fekete pöttyöket láttam magam előtt majd elvesztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam.

- Louis az ott nem Jessy? - hallottam valaki hangját majd se kép se hang.

                          _______________________________________________

 

Valaki hideg vízzel lelocsolt így gyorsan kinyitottam a szemem.

Louis szobájában voltam és Danielle állt felettem.

- Te idióta ez hideg! - förmedtem rá.

- Megérdemled! Minek mentél Louis után? Nagyobb bajod is eshetett volna!

- Csak meg akartam tudni, hogy hova megy.

- Azért van a szád, hogy megkérdezd!

- Úgyse mondta volna el! Most hol van?

- Lement vizes borogatásért, mert felment a lázad.

- Tényleg elég rosszul vagyok.

Benyitott Louis és idesétált majd a homlokomra tette a borogatást, ami viszont jobban esett, mint a hideg víz.

- Mit csináltál te buta? - kérdezte mosolyogva.

- Csak azt akartam tudni, hogy nem leinni mész magad.

- Úgy ismersz?

- Hát is-is. Ha összeveszünk, akkor azt szoktad.

- Egy haverhoz mentem.

- Láttam. Bocsi.

- Semmi baj. Az a fő, hogy nem esett bajod. Mi van, ha Tom nem vesz észre?

Lesütöttem a szemem és a pólóm kezdtem el piszkálgatni.

- Itt hagylak titeket! Neveld meg! - mondta Louis-nak Dan nevetve és kiment.

- Ha így folytatod, ide leszel kötözve! - nevetett fel.

Ijedten ránéztem és magamra húztam jobban a takarót.

- Jó kislány leszek. - vigyorodtam el.

- Azért!

- Haragszol még?

- Nem. - mosolygott.

- Én csak összezavarodtam. Túl gyors ez így nekem.

- Tudom. Nem foglak megcsókolni.

- Na, jó ez szíven ütött a te szádból, de így lesz a legjobb.

- Most pedig! Elmegyek pár dolgot elintézni. Ha meghallom valamelyik fiútól vagy Danielle-től hogy felkeltél az ágyból nem leszünk jóban.

- Értettem. - tisztelegtem viccesen.

Felállt majd kiment a szobából.

*1 hét múlva*

Itt vagyok az 1D házban egyedül. Senki sem figyel, hogy vajon mikor hagyom el az ágyat. Végre. Már jobban érzem magam és azóta volt a doki és azt mondta, hogy hamarabb is felépülhetek, ha elég erős a szervezetem. Persze Louis azt hajtogatja, hogy feküdjem ki rendesen és ne mászkáljak, de ez a bezártság megőrjít.

Belebújtam a mamuszomba és kimentem a folyosóra.

Lementem a konyhába csináltam magamnak teát és meleg szendvicset. Már tudok, rendesen enni csak vigyáznom kell. Azt mondják a többiek, hogy így is csont és bőr vagyok, úgyhogy egyek, de nem megy az olyan könnyen.

Mikor kész lett a meleg szendvicsem és a tea leültem a bárszékre és falatozni kezdtem.

Csörgött a zárban a kulcs. Remélem nem Louis az, mert kikapok tőle.

Úgy kezel, mint egy 5 évest.

Liam Dan-el van, Zayn Perrie-vel, Niall valami haverjához ment, Harry pedig valami lányhoz, úgyhogy ők egy darabig nem állítanak haza. Louis ő csak a boltba ugrott le, úgyhogy valószínű, hogy ő az.

Louis-t láttam meg az ajtóban. Rám nézett majd elkomorodott.

- Jessy miért jöttél le egyedül? Bajod is eshetett volna!

- Ajjh ne fárassz már csak lejöttem egy lépcsőn!

- Ágyban kéne lenned!

- Már sokkal jobban vagyok és a doki is megmondta, hogy hamarabb felépülhetek. Megőrülök a négy fal között. És amúgy is éhes voltam.

- Annak viszont örülök, hogy magadtól eszel. Gyere, fel a szobába ott edd meg.

- Nem! Én itt fogom megenni! - förmedtem rá.

- Jessy! Légy szíves!

- Ne bánj már velem úgy, mint egy 5 évessel!

- Ha úgy viselkedsz, akkor úgy fogok veled bánni!

- Nem parancsolhatsz!

- Én, csak féltelek! Ha elájulsz, nagyon csúnyán beverheted a fejed!

- Majd én tudom, hogy mi jó nekem. Már egyáltalán nem szédülök!

- Jó akkor csinálj, amit akarsz! - dobta le a kezében lévő szatyrot a kanapéra.

- Mit hoztál?

- Csak kaját, mert ki fog fogyni a hűtő. - mondta mogorván.

- És most ilyen leszel? Ez nem jó!

- Kérdeztem?

- Utállak mikor ilyen vagy!

- Én is utálom mikor ilyen vagy! Miért utasítasz el minden segítséget?

- Én nem utasítom el. 1 hétig parancsolgattatok és én jó kislány módjára szót fogadtam. Jobban érzem magam. Amúgy sem szoktam hozzá hogy törődnek velem. Én nem olyan családban nevelkedtem, akinek ugrottak minden szavára! Engem leszart az anyám is meg az apám is! Nehéz ezt megszokni. Nehéz elhinnem, hogy valaki aggódik értem!

- Sajnálom.

- Hagyj! - mondtam majd felrohantam a szobába.

Miért veszünk folyamatosan össze? Én szeretem és közelebb szeretnék kerülni hozzá hogy megbocsájthassak teljesen neki. De ez így nem lesz jó. Emlékszem mikor kiskoromban bárányhimlős voltam és észrevettem, hogy valami nem stimmel szóltam anyának, aki csak annyit mondott, hogy biztos valami hülye kiütés. Nem vitt dokihoz. Belázasodtam és azért is én voltam a hibás és én kaptam érte verést, mert szerintük azért van, mert esőben elszöktem. Szerencsére, amikor elkezdődött a hét az óvónőm észrevette, hogy mi bajom és azonnal elvitt orvoshoz. Persze apám egy fél órát üvöltözött vele, hogy hogy mert elvinni az ő tudta nélkül. Louis-nak ez könnyű. Gondolom az anyukája az egész éjszakát átvirrasztotta az ágya mellett, ha lázas volt. Nehéz nekem ezt megszokni, hogy valaki törődik velem.

Miután kidühöngtem magam az ölembe vettem a laptopot és kicsit böngésztem.

Lassan kinyitódott a szobaajtó és Louis jött be rajta.

- Bocsánat az előbbi kirohanásomért. Tudom, hogy most nehéz neked és hogy nehéz gyerekkorod volt! Nem úgy gondoltam.

Aranyos hogy bocsánatot kér, de ez ilyen könnyen nem fog menni. Könnyen megsértődöm és nehezen bocsátok meg. Ilyen vagyok.

- Most nem fogsz hozzám szólni? - feküdt le mellém.

Tovább kattintgattam twitteren és oda sem figyeltem.

- Jessy! Hallod? Bocsánat!

- Jó akkor nem hozom fel a tömérdek csokit és Nestea-t, amit hoztam neked.

Erre már felcsillant a szemem és ránéztem mire elnevette magát.

- Csoki? Nestea? Úúú de jó!

- Felhozzam?

- Igen!

Emlékszem mikor a kapcsolatunk elején betegeskedtem és hozott nekem csokit meg Nestea-t. Olyan aranyos.

1 perc sem telt el már itt volt a csokikkal és a Nestea-val.

Elvettem tőle egy csokit kibontottam és beleharaptam majd az orra alá toltam.

- Kérsz? - kérdeztem.

Ő is harapott egy darabot.

- Mit kell csinálnom ahhoz, hogy minél előbb, megcsókolhassalak? - kérdezte.

- Hmm. Azt neked kell kitalálnod.

- Na, ilyenkor a falra tudnék mászni! - forgatta meg a szemét mire elnevettem magam és tovább fogyasztottam a csokim.

- Halihó, srácok! - köszönt be Danielle.

- Helló! Pont te kellesz most nekem! - mondta Louis és kimentek.

Ezt most nagyon nem értem. Na, mind egy!

Danielle szemszöge:

- Minek kellek én neked? - nevettem el magam Louis felindulásán.

- Gyere, menjünk távolabb a szobától, mert Jess képes hallgatózni!

Átmentünk a Liam szobájába.

- Na, mi a gond? - kérdeztem kíváncsian.

- Jess még mindig nem bocsájtott meg nekem. Vagyis megbocsájtott, de csak barátok vagyunk. Mit kellene tennem, hogy vissza, szerezzem?

- Hát van egy ötletem, de attól tartok hátast dobsz, ha elmondom.

- Ne kímélj!

- Kérd meg a kezét.

- Mi?? Egy hónap járás után? Úgy hogy most "rosszban" vagyunk?

- Átvészeltetek egy megcsalást. Elég erős a szerelmetek. Jessy-nek az kell, hogy bízhasson benned. Egy gyűrű visszaigazolás lenne, hogy komolyan gondolod az egészet.

- Nem mondasz hülyeséget!

- Köszönöm! - hajoltam meg színpadiasan.

- És hogy? Mikor?

- Jessy nem hiszem, hogy szeretné, a nagy felhajtást szóval ne legyen nagy felhajtás. És amikor szeretnéd. Amúgy kifaggathatom!

- Faggasd ki légyszi Danielle!

- Oké! Megteszem a magamtól telhetőt! - sóhajtottam.

Jessie szemszöge:

- Helloka! - bújt be Dan.

- Hello. - nevettem.

- Nem jössz haza? Mármint azóta nem aludtunk otthon hogy hazajöttek a fiúk.

- Louis nem fog elengedni. Csak ha a hátára kötöz és ő is jön. - nevettem fel.

- Bízd rám! Öltözz! - mosolygott majd itt hagyott.

Hát jó. Nem tudom, hogy győzi meg Louis-t, de arra kíváncsi vagyok. Gyorsan felöltöztem rendbe szedtem magam és leszökdécseltem a lépcsőn.

- Jessy hova készülsz? - kérdezte Lou mire én Dan-re néztem amolyan "énmegmondtam" nézéssel.

- Louis! - nézett rá jelentőségteljesen mire Lou lesütötte a szemét és bement a konyhába. Na, jó ez több mint furcsa. Mióta tud bárki is így hatni Louis-ra? Nagyon gyanús.

Felkaptam a táskám, felvettem a kabátom és a cipőm és vigyorogva kinyitottam az ajtót. Olyan jó végre kilépni a házból úgy, hogy Louis nem parancsolgat.

Már december eleje van, szóval eléggé hideg van kint.

Sétálva hazajutottunk. Már hiányzott ez a lakás.

Ledobáltam a cuccaim a kanapéra és lehuppantam tévét nézni.

- Csinálok valami kaját! - mondta Dan.

- Oké az jó lesz! Addig én elsétálok a Starbucks-ba. Megkívántam a kávét. Hozzak neked is?

- Légyszi!

Felöltöztem és kiléptem a hűvös levegőre. Összehúztam magamon jobban a kabátot és neki indultam. Útközben páran jól megnéztek. Hogy ismernek fel úgy, hogy a fél arcom el van  takarva a kabáttal?

Szerencsére közel van a kávézó. Gyorsan bementem és a pulthoz sétáltam.

- Két Caffè Latte-t kérek elvitelre!

- Hozom. - mosolygott rám a lány és eltűnt.

Felültem a bárszékre és körülnéztem, hogy látok -e ismerős arcot, de csak idegeneket láttam. Hát persze. London nagy. Nem pont itt fogok össze futni egy ismerőssel.

- Jessy? Te vagy Jessy Parker? - jött oda két lány csillogó szemekkel.

- Igen én vagyok. - mosolyogtam rájuk.

- Kérhetünk közös képet?

- Persze!

Leugrottam a székről és melléjük álltam. Csináltunk mind két lánnyal egy szelfit adtam nekik autogramot és ezután békén is hagytak.

Meg kaptam a két italt majd haza indultam.

10 perc séta után otthon is voltam. Nagyon jó illatok terjengtek a levegőben. Gyorsan leöltöztem és a konyhába mentem.

- Lasagne? - kérdeztem.

- Igen! Hoztál kávét?

- Igen! - tettem le a pultra.

- Köszi!

- Odajött hozzám két lány gondolom 1D rajongók és fényképet kértek. Ez olyan furcsa.

- Nekem is időbe telt, míg megszoktam, de most már jobban kezelem. Fő, hogy kedves legyél hozzájuk!

Kiszedte a kaját két tányérra és leültünk enni.

- És mi újság Louis-val? Még mindig barátok? Nem értem most mi van köztetek.

- Tudod, amikor Louis után mentem. Az előtt megemlítettem neki hogy nem járunk és hogy ez nekem túl gyors. Kértem, hogy lassítson. Erre megharagudott és elviharzott. Azóta nem értünk egymáshoz egyáltalán.

- Ohh az rossz! Ne legyél ilyen távolságtartó vele. Bele fog fáradni.

- Tudom, és nem akarom elveszíteni!

- Említette, hogy azt mondtad engeszteljen ki, de fogalma sincs hogyan. Te tudod, hogy mit akarsz? - nevetett.

- Fogalmam sincs. Csak még mindig nem tudom, hogy ez mennyire komoly, amit szeretne. Még mindig nem tudok teljesen bízni benne. Úgy érzem, ha megint összejönnénk, újra megtörténne ez az egész rémálom.

- Megértem. De szegényt ne tedd ki olyan feladatoknak, ami lehetetlen. Ha te nem tudod, hogy mit akarsz akkor ő, hogy tudja?

- Igazad van.

- Amúgy te mit gondolsz a lánykérésekről?

- Hát..ha egy kapcsolat érett ahhoz, hogy komolyabbra forduljon akkor okés. Ti már Liam-el sok mindenen mentetek keresztül együtt.

- Ti is sok mindenen mentetek keresztül Louis-val.

- De hát 1 hónapot jártunk! - nevettem fel.

- Úgy értem..kibírt sokat a szerelmetek. Nem mindegyik pár bírná ezt.

- Tudom. De miért kérdezed? Louis nem hiszem, hogy valaha is megkérné a kezem. Ahhoz túl problémás vagyok! - nevettem.

Felnevetett majd tovább evett.

Miért kell Dan-nek mindig bogarat ültetni a fülembe? Most ezen fogok gondolkozni.

Mondjuk a kapcsolatunk elején, amikor fülig szerelmes voltam sokszor elképzeltem Louis-val az életem. Mondjuk most is szerelmes vagyok, de akkor még kis csitri voltam. Most több mindenen vagyok túl és képes vagyok felnőtt módjára gondolkozni. Most is simán el tudnám képzelni az életem Louis-val de azt valahogy lehetetlennek tartom, hogy Louis megkérje a kezem és azt sem tudom, hogy mit válaszolnék. Valószínűleg bepánikolnék.

Fölösleges ezen gondolkoznom, mert ez úgysem fog megtörténni.

Megvacsoráztunk majd lezuhanyoztunk és bebújtunk az ágyba.

- Mikorra tervezitek az esküvőt? - fordultam Dan felé.

- Hát nyárra. De még pontosan nem tudjuk.

- Júj de jó! Lehetek koszorúslány?

- Lehetsz! - nevetett fel.

- Úúú de jó!

- Nem érzed rosszul magad amúgy? Beteg vagy még?

- Jól vagyok! Nem hiszem, hogy beteg vagyok. A torkom még egy kicsit fáj, de azon kívül semmi!

- Örülök neki! - kapcsolta le a lámpát.

- Jó éjt Dan!

- Jó éjt!

Kicsit még forgolódtam majd végül elaludtam.