22.fejezet~

*1 hét múlva*

December 15.-dike van és be vagyok zsongva a karácsony miatt. Mindig is imádtam a karácsonyokat. Sosem úgy telt, ahogy szerettem volna, de mindig akkor látogatott el hozzánk Margaret néni, aki egy csomó menő ajándékot hozott.

Ezek az idők elmúltak, de ez lesz az első karácsonyom Dan-el és az 1D-vel és annyira várom!

Danielle mindig olyan furcsákat kérdez Louis-val kapcsolatban, hogy néha legszívesebben fejbe lőném magam. Elég fárasztó. Louis-val pedig mint eddig most se volt valami bensőséges a viszonyunk és én ebbe szépen lassan beleőrülök.

- Jessy gyere, már mert a srácok azt fogják hinni, hogy eltévedtünk oda felé Louis pedig képes utánad küldeni két testőrt.

Hát igen. Louis folytonos aggódása a sírba visz lassan. Tudom, hogy csak jót akar, de ezt kicsit túlzásnak hiszem. Este van és áthívtak magukhoz filmet nézni viszont azt mondtuk nekik, hogy sétálni akarunk, és ne jöjjenek értünk, amin Louis rögtön felháborodott, de sikerült lerázni. Betértünk egy Starbucks-ba kávéért aztán folytattuk utunkat az 1D házhoz.

Mikor odaértünk megláttuk az ajtó előtt cigizni Louis-t és Liam-et.

- Ennyire vártatok minket vagy elvonási tünetek léptek fel? - kérdeztem nevetve.

- Is is! - válaszolt Liam majd elnyomta a cigit és a karjaiba zárta barátnőjét. Persze addig nekem kellett tartani  7 kávét, ami nem kis feladat. Segítségkérően néztem Lou-ra aki kényelmesen még beleszívott a cigibe majd lassan elnyomta és ide lépett.

- Annyira gyors, vagy mint a nagyanyám döglött macskája. - mondtam.

Felnevetett majd elvett 5 poharat és bement az ajtón.

Dühösen kifújtam a levegőt majd utána mentem.

Levettem a kabátom és a cipőm majd beljebb mentem a jó meleg nappaliba ahol már be voltak készítve pokrócok.

A kandallóhoz rohantam és odatettem a kezeim.

- Fázol? - kérdezte Zayn.

- Nem dehogy csak nézem a tüzet! Szerinted? Kint mínusz 40 fok van!

- Jól van nyugi! - nevetett majd idejött és átölelt.

- Baszki te tényleg hideg vagy! És mérges! - röhögött.

- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol.

- Louis?

- Igen. Annyira közömbös. Én ezt már nem bírom, valaki adjon egy pisztolyt!

- Te csak ne pisztolyozz, mert bedoblak tüzelőnek!

- Nekem az is jó. - rántottam vállat mire csúnyán nézett rám.

- Befogtam. - tettem magam elé védekezésképpen a kezem.

- Gyertek, gyerekek indul a film! - mondta Niall és lefoglalta a legjobb helyet.

- De Niall én akartam a fotelben ülni! - hisztiztem.

- Csak akartál! - nevetett fel ördögien.

- És én még kávét is hozok ezeknek. - morogtam az orrom alatt majd elvettem a kávém és egy pokrócot és bekucorodtam a kanapé szélére.

Levágódott mellém Louis a kávéjával és követelt egy kis takarót magának.

Morogva adtam neki az enyémből aztán a filmre koncentráltam.

- Miért vagy mérges? - kérdezte szórakozottan.

- Nem vagyok mérges.

- Látom, hogy az vagy! Olyankor mindig szarkasztikus vagy.

- Tudom, hogy mit szeretnél hallani. Azt hogy hiányzol, de nem fogom kimondani!

- Most mondtad ki! - nevetett.

- Sssshh! - néztek ránk a többiek.

- Bocsi. - mondta Lou mosolyogva.

- Fejezd be! Ne akard, hogy dühös legyek! - motyogtam.

- Ne legyél már ilyen morcos. - mondta gügyögve és megsimogatta az arcom.

- Louis!

Győztesen elmosolyodott majd a filmet figyelte, aminek a negyedéről lemaradtam. Hurrá.

Mikor a filmnek vége lett a konyhába indultak a többiek valami kaját készíteni.

- Add már légyszi oda a távirányítót! - kérte Louis.

Megfogtam és beledobtam az ölébe pont a kényelmetlen részre mire összegörnyedt.

Diadalittasan elmosolyodtam és kimentem a konyhába én is valamit enni. Csináltam meleg szendót és visszaültem a kanapéra.

- Ez nem volt vicces. - morogta.

- Csak nem dühös vagy? - gügyögtem és megcsipkedtem az arcát.

 Állkapcsa megfeszült, amiről tudtam, hogy kezd kicsit dühös lenni. Ilyenkor eléggé ijesztő.

- Jajj ne legyél már morcos. - gügyögtem tovább és beleharaptam a szendvicsembe.

- Most tényleg fel akarsz idegesíteni?

- Jajj dehogyis! Nem tudom mi a bajod. - mondtam ártatlanul.

- Gonosz vagy. - jelentette ki.

- Csak ha kell!

- Holnap randizunk?

- Oké. - egyeztem bele vidáman.

Amúgy sem akartam már tovább idegesíteni és örültem, hogy végre közeledik.

- Gyerekek a rádióba most mondták be, hogy ha tehetjük, ne üljünk kocsiba, mert hóvihar érkezik. Lányok ne menjetek haza! - mondta Harry.

- Ne már! - jajdultam fel és Lou-ra néztem, aki sejtelmes mosollyal figyelt.

- Nah takarodó, mert holnap reggel interjúnk van! - tapsolt kettőt Liam.

Feloszlott a csapat és mindenki felment az emeletre. Követtem Louis-t és bementünk a szobába.

- Mész zuhanyozni?

- Igen! - mondtam majd bementem a fürdőbe. Leöltöztem gyorsan lezuhanyoztam majd törölközőbe csavarva mentem ki.

- Ömm.. - kezdtem el mire Louis nevetve az ágyra mutatott ahol ki volt készítve egy pólója.

- Tényleg elveszed minden pólóm! - nevette el magát.

- Nem is igaz, mert a múltkorit visszaadtam!

- Mondtam, hogy megtarthatod!

- De nem akarok egy csomó pólót elvenni. - nevettem.

- Imádlak az én cuccaimban látni. - jött közelebb.

- Louis ne..

- Nem akarod? - karolta át a derekam.

- Én..

- Miért nem tolsz el? - vigyorgott.

Miért nem tudok ellenállni neki? Ha nem fogna már rég felmondták volna a térdeim a szolgálatot.

Lassan közelebb hajolt és megállt pár milliméterrel a szám előtt.

Becsuktam a szemem majd megtettem az utolsó millimétereket és lassan rajongva megcsókoltam.

Annyira rossz hogy nem érhetek akármikor hozzá és nem csókolhatom meg. Utálom, hogy rosszban vagyunk.

Pár perc múlva elváltunk egymástól és mélyen a szemébe néztem.

- Úgy érzem jó lesz ez a randi. - nevette el magát.

- Nehogy azt hidd, hogy a számon kívül mást is ilyen könnyen oda adok.

- Tudok rád hatni. - mosolyodott el szívdöglesztően majd elengedett és bement a fürdőbe.

Egyszer a sírba tesz ezzel a mosollyal.

Gyorsan felvettem a pólóját és bebújtam az ágyba.

Negyed óra múlva kijött én addig tv-t néztem. Bebújt az ágyba és letette a fejét a párnára. Kikapcsoltam a tévét így sötétség telepedett a szobára. Lecsúsztam, hogy a fejünk egy magasságban legyen.

- Hova megyünk holnap? - kérdeztem.

- Nem mondom meg.

- Miért? Légyszi!

- Nem.

- Louis! - hisztiztem.

- Akkor sem! - nevetett fel.

- Gonosz vagy!

- Már egy párszor mondtad!

Lassan közelebb mentem és megpusziltam a száját.

- Mondd meg! - suttogtam.

- Te mi mindenre vetemedsz? - nevetett fel.

- Naa? - hajoltam közel az arcához.

- Ne játssz ilyet, mert könnyen ráfázhatsz. - suttogta vissza.

- Igen? - haraptam a számba.

- Ahha szóval most eltervezted, hogy kínzol?

- Dehogyis.

- Hát jó! - mondta majd magához rántott és elkezdett tapizni.

- Ne Louis! - nevettem fel hangosan.

Dörömbölést hallottunk majd Harry hangját.

- Halkabban a hancúrozással valaki aludni szeretne! Ja, és használjatok gumit! - kiabált át mire a többiek is felnevettek és mi is.

- Idióta. - suttogtam.

- Te akartad!

Szorosabban hozzábújtam és összefontam a lábaimat az övével hogy minél közelebb lehessek.

- Ja és borotválkozz meg! Szúrsz! - nyafogtam.

- De én szeretem a borostám.

- Nem téged szúr meg mindig!

- Akkor ne puszilj meg! - vigyorodott el.

- Úgyis tudod, hogy én tovább bírnám!

- Most is te csókoltál meg.

- Mi? Nem is! Csak befejeztem, amit elkezdtél!

- Direkt nem tettem meg azt a pár millimétert!

- Csaló!

Felnevetett majd homlokon puszilt.

- Adsz még egy jó éjt, puszit? - suttogtam mire arcon puszilt.

- Így nem fogok jól aludni. - biggyesztettem le a szám mire homlokon puszilt.

- Louis.. - mondtam tettetett kétségbeeséssel mire adott egy rövid csókot.

- Így már jó! - mondtam majd a mellkasába fúrtam az arcom és lassan elaludtam.

                              _____________________________________________________

Délután van és a randira készülődök itthon Danielle-l, aki megállíthatatlanul vigyorog.

Egy kicsit kezd ijesztő lenni.

Kikészítettük a ruhámat már le is zuhanyoztam és most sminkel.

Gyönyörű sminket hozott össze nekem, ami egyáltalán nem feltűnő csak egy kis natúr. A hajamat kivasaltam és úgy hagytam, mert úgy is sapkát húzok rá. Megkérdeztem Louis-t, hogy hova megyünk mire azt mondta, hogy nem kell kiöltöznöm, úgyhogy csak felvettem egy bordós pulcsit egy fehér csőnadrággal felkaptam a bőrdzsekim a fejemre pedig a kedvenc sapim húztam és már kész is voltam.

Mivel már annyi volt az idő felkaptam a cipőm és elköszöntem Dan-től majd elsétáltam a Temzéhez ugyanis Louis is oda fog jönni.

Megálltam annál a padnál ahol Louis mondta és vártam.

Nemsoká megpillantottam egy fekete nadrágos szürke pulcsis kék sapis fiút, aki nagyon hasonlított Louis-ra csak épp a napszemüveg (??) eltakarta az arcát.

- Hello. - ért ide.

- Szia! Nem illik késni a randiról! - dorgáltam meg.

- Bocsi feltartottak a rajongók!

- Miért van rajtad napszemüveg? - kérdeztem nevetve.

- Ja! Csak hogy ne ismerjenek fel! - vette le nevetve.

- Nem tudom, hogy a rajongóitoknak milyen szeme van, de még én sem ismertelek fel!

- Valószínűleg úgy járkálnak az utcán, hogyha egy barna hajú fiút meglátnak, belebámulnak a képébe és megkérdezik, hogy Louis Tomlinson-hoz van -e szerencséjük! - nevetett fel.

- Az úgy vicces lenne! - kuncogtam.

Már javában sötét volt mi pedig sétálásnak indultunk. Felmentünk a London Eye-ra, vettünk vattacukrot és a Temzébe hajigáltunk köveket, ami rendkívül szórakoztató volt ilyen két idiótának, mint mi vagyunk.

- Holnap megyek egy interjúra. - mondta halkan Lou.

- Csak te? Hogy hogy?

- Doncasterbe. - mosolyodott el.

- Miért? - kérdeztem kíváncsian.

- Én vagyok a Doncaster Rovers egyik új tulajdonosa! - vigyorodott el mire én felvisítottam és a nyakába ugrottam. Szorosan átölelt és úgy álltunk vagy 5 percig.

- Kérdezhetek valamit? - kérdezte halkan.

- Attól függ! - mosolyodtam el.

Elengedett  engem majd a zsebébe nyúlt és letérdelt. A szemeimbe könnyek szöktek.

- Tudom, hogy most nem vagyunk annyira jóban és nem bízol meg 100%-ig bennem, de én, szeretlek és be szeretném bizonyítani neked hogy én komolyan, gondolom ezt az egészet, ami kettőnk közt van. Szóval Jessie Parker hozzám jössz feleségül?

Úristen erre nem is gondoltam. Mindennél jobban szeretném, hogy vele lehessek és a menyasszonya legyek. Nem tudom, hogy jól döntök -e, de szerelmes vagyok, és ilyenkor nem tudok mérlegelni.

- Igen! - suttogtam meghatódottan.

Meglepődötten rám nézett majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt és adott egy csókot.

- Nem hittem, hogy igent mondasz! - nevetett.

- Izgultál? - kérdeztem.

- Nagyon! A srácokat kérdezd meg mit vágtam le nekik otthon!

- Nagyon helyes hogy izgultál! - vigyorodtam el gonoszan.

Az ujjait összekulcsolta az enyémekkel és elindultunk az 1D ház felé.

- Megvicceljük őket? - kérdeztem vigyorogva.

- Persze! - nevetett fel.

Az 1D házhoz értünk bent gyorsan levettük a kabátot és a cipőt és beléptünk a nappaliba ahol mindenki ott volt. Még az előszobában elengedtük egymás kezét és fancsali képpel sétáltunk be. Mindenki ránk emelte a tekintetét és elszörnyedt.

- Ne csináljátok! - csóválta a fejét Dan.

- Srácok mi van? - kérdezte ijedten Zayn.

- Hát.. - szólaltam meg halkan.

- Jessy mondd, hogy nem mondtál nemet! - pánikolt Liam.

- Amúgy olyan jó hogy ti erről tudtatok! - nevettem el magam.

- Ez csak természetes! De ne fárasszatok! - szólt ránk Danielle.

- Igent mondtam! - emeltem fel a kezem és megmutattam a gyűrűt.

Danielle lecsukta a szemét és a szívére tette a kezét.

- Megnyugodtam! - nevette el magát.

Felállt majd idejött, ahogy a többiek is és tartottunk egy csoportos ölelés.

- Gratulálok! - mondták egyszerre.

- Jajj de jó hogy vége ennek a szenvedésnek! Már untam Louis lelkét pátyolgatni! - nevetett fel Harry.

- Már én is beleuntam a Jessy-ét ápolni! - kuncogott Dan mire csúnyán ránéztem.

- Bocsesz! - nevetett és még egyszer megölelt.

- Mondjátok el légyszi hogy Louis a randi előtt mit csinált! Kíváncsi vagyok! Liam is olyan vicces volt! - nevettem.

- Rosszabb volt, mint Liam! Le sem lehetett lőni fel alá járkált mindenkit megkérdezgetett, hogy szerinte mit fogsz mondani aztán a kezét tördelte. Ezután tovább járkált a lakásban mire leültettük, de dobolni kezdett a lábával, amit meguntunk így inkább hagytuk hagy járkáljon fel alá. Elpróbálta vagy 100x, hogy mit fog mondani és mind a 100x máshogy mondta. Nézegette magát a tükörbe és csóválta a fejét aztán végre elindult.. - mondta pukkadozva a nevetéstől Zayn.

- Kösz haver olyan rendes, vagy de tényleg! - hunyorgott Louis rá.

- Jajj olyan cuki vagy! - pusziltam meg az arcát mire elmosolyodott.

- Mehetünk haza? - kérdezte Dan.

- Most komolyan itt hagysz? - nézett Louis kétségbeesetten rám.

- Louis csak egy éjszaka nem fogsz meghalni! És amúgy is Jessy-nek van beszámolni valója! - mondta Danielle.

- Jól van, menjetek! - nevette el magát. - De haza viszlek titeket! - tette hozzá.

Felöltöztünk elbúcsúztunk a fiúktól majd elindultunk.

- Jó éjt holnap találkozunk. - állt meg a ház előtt.

Odahajoltam majd elbúcsúztunk egy forró csókkal egymástól és kiszálltam a kocsiból.

Intettem egy utolsót neki majd bementünk Dan-el a házba.

- Na, mesélj mi volt! Hogy volt? - támadott le.

- Hát sétáltunk a Temzénél meg London Eye-ra felültünk vattacukrot ettünk aztán pedig csak úgy megtörtént. Nem volt semmi felhajtás, ami nagyon tetszett. Nem gondolkoztam csak igent mondtam!

- Jújj de aranyos! - visított fel mire elnevettem magam.

Ránéztem a kezemre és a gyűrűmet kezdtem el tanulmányozni. Egy arany karika, amiben egy nagy gyémántkő volt. Egyszerű, de nagyon tetszik.

- És most mi lesz? Szülőknek szóltok? Vagy később?

- Erre nem is gondoltam. Hát anya szerintem annyira nem lesz kiakadva. 16 éven keresztül nem támogatott legalább most fogadja el a döntéseimet. Louis anyukája picit ki fog szerintem akadni, de nem vészes.

- Annyira örülök nektek - visított.

Beszélgettünk még egy kicsit majd lassan készülődni kezdtünk a lefekvéshez.

- Danielle siess már! - kiabáltam be a barátnőmnek a fürdőbe.

- Mindjárt megyek, várj már! - nevetett fel.

A telefonom csipogni kezdett én pedig a kezembe vettem és megnyitottam az üzeneteket.

Szia, szépség remélem, hiányzom, mert te nekem nagyon! Louis xx

Te is nekem te buta! Ezt már csak ki bírod! A pólódban alszom és olyan jó illata van! Jessy xx

Helyes! Holnap reggel megyek! Jó éjt szeretlek! xx

Okés! Jó éjt én is! xx

- Itt vagyok már! - jött ki a fürdőszobából a barátnőm majd befeküdt mellém.

- Végre! Akkor jó éjt!

- Jó éjt! - kuncogott majd lekapcsolta a villanyt.

Egy kis ideig még forgolódtam majd elaludtam.