23.fejezet~

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem hoztam a részt tegnapra amikorra ígértem, de közbe jött valami és teljesen kiment a fejemből:s Sorry..:/ De most itt van, úgyhogy jó olvasást és kommenteljetek bátran, mint eddig! :* <3

Jessy szemszöge:

Másnap reggel Louis 8-ra már itt volt. Azt mondta, hogy menjek vele, úgyhogy elkészültem elköszöntem Dan-től és beültünk a kocsiba.

- Mégis hova megyünk? - kérdeztem fáradtan.

- Hát ugye lesz az interjúm és beugorhatnánk anyához közölni a jó hírt és mehetnénk anyukádhoz is!

- Biztos, hogy erre fel vagyunk készülve? Le fognak cseszni!

- Ha az interjún az újságírók hamarabb kiszúrják a gyűrűt az ujjamon, akkor lesz ideje anyukádnak felkészülni, mert az lesz az első hír, amit leadnak a hírekben! - nevetett fel.

- Júúj te is felvetted? - csillant fel a szemem.

- Persze hogy fel! Szerinted azért kértem meg a kezed hogy ne hordjuk a gyűrűt? - nevetett fel.

- Jól van, na! - durciztam be mire idehajolt és nyomott egy puszit az arcomra.

Megfogtam a szabad kezét és összekulcsoltam az enyémmel.

- Ha anyukád meg akar ölni minket hol, meneküljünk ki? - nevettem fel.

- Az ablak a jó megoldás! Jó nagy és könnyű kiugrani! - nevetett fel.

- Lou én komolyan félek anyukádtól!

- Nyugi nem fog megenni..bár most terhes.. - gondolkodott el mire elröhögtem magam.

- Én meg a te anyukádtól félek!

- Jaa ő nem lesz akkora kihívás! 16 évig nem volt jó anya, úgyhogy most megpróbál az lenni.

- Reméljük, hogy nem kapunk akkora lecseszést! - mosolyodott el.

Az út többi része zenehallgatással és nevetéssel telt.

Mikor megérkeztünk egy csomó rajongó között kellett elmenni az autóval.

Először Louis szállt ki a csarnok előtt majd kinyitotta nekem az ajtót és megfogta a kezem.

- Semmi esetre se engedj el! - szólt rám majd húzni kezdett befelé.

Voltak újságírók, paparazzik és kattogtak a fényképezőgépek a kérdések pedig záporoztak felénk.

 Nagy nehezen beértünk. Ott egy csomóan Louis-hoz rohantak és egy szép könyvtárfélébe tuszkoltak minket.

- Sziasztok! Itt lesz az interjú, de szerintem rájöttetek a sok kamerából. Louis ki ez az aranyos lány? - kérdezte egy öreg bácsi gondolom ő a fő tulajdonosa a Doncaster Rovers-nek.

- Oh, jó napot! Ő a barátnőm Jessica Parker! - mutatott be én pedig kezet fogtam vele.

- Rob Wilson vagyok a Doncaster Rovers egyik tulajdonosa.

- Akkor kezdjük! - szólt egy nő.

Louis elengedte a kezem és odament hozzájuk én pedig kicsit a háttérbe húzódtam. Egy 5 perc múlva elkezdődött az interjú. Beszéltek Louis gyerekkoráról és hogy mennyire szeretett volna egyszer tulajdonos lenni és most sikerült neki. Annyira büszke vagyok rá!

Fél óra leforgása alatt vége lett az interjúnak és útnak indulhattunk.

Kifelé is átverekedtük magunkat egy kisebb tömegen és beültünk a kocsiba.

- Akkor irány anyukádék?

- Igen. - fújta ki a levegőt.

- Louis ne mond, hogy ideges vagy! Ha te ideges vagy akkor én mit mondjak? - kérdeztem ijedten.

- Ne pánikolj! Nyugi! - nevette el magát.

Látom rajta hogy fél ettől és én is egyre jobban parázok. Egy 5 perc alatt ott voltunk a háznál.

Kiszálltunk majd az ajtóhoz léptünk és bementünk.

- Anya! Dan! - kiabált Louis.

- Jajj kisfiam! Annyira örülök nektek olyan egyedül voltam! - szaladt ide Jay.

- Többiek?

- A húgaid még iskolások!

- Jajj tényleg! - nevetett fel.

- Hogy hogy itt vagytok?

- Voltam az interjún és gondoltuk benézünk!

- Jól tettétek! De hogy hogy ketten? Lemaradtam valamiről?

- Hát, ami azt illeti...újra együtt vagyunk! - vigyorgott Louis.

- Jajj de örülök nektek! Titokban reménykedtem, hogy összejöttök! Csak jól neveltelek téged!

- Kösz anya! Eddig nem ezt gondoltad? - nevetett.

- Dehogyisnem! - mosolygott.

- És van még egy bejelenteni valónk! - szorítottam meg Louis kezét és idegesen ránéztem.

- Ja, igen! Nem ülhetnénk le?

- Jézusom! Megijesztetek! Valami komoly? - kezdett el besétálni a nappaliba mi meg követtük és helyet foglaltunk a kanapén.

- Elég komoly. - mondtam.

- Tegnap..megkértem Jessy kezét!

- Hogy mi? Gyerekek ezt jól átgondoltátok? Ez felelőtlen húzás!

- Sokat gondolkoztam rajta és valahogy be kellett bizonyítanom Jess-nek hogy komolyan gondolom a kapcsolatunkat így megkértem a kezét! Szeretjük egymást!

- Jól tudom, hogy szeretitek, egymást csak nehogy megbánjátok! Nem könnyű ilyen fiatalon összekötni az életeteket. Még igazán ki sem ismertétek egymást!

- Majd megismerjük egymást!

- Köszönöm, hogy ilyen hamar szóltatok! Remélem én voltam az első!

- A fiúk után persze hogy te voltál!

- Ejnye! - nevette el magát.

Lassan kifújtam a levegőt és elmosolyodtam.

- Jessy van valami baj?

- Ja, egész úton ideges volt, hogy mit fogsz szólni! Kicsit bepánikolt szegény! - nevetett Louis.

- Nem vagyok én olyan hárpia! - nevette el magát.

- Tudom csak Louis is idegeskedett és ez kihatott rám is!

- De édes!

- Na, anya viszont mi most megyünk, még közölnünk kell a hírt Jessy anyukájával is!

- Oké drágáim vigyázzatok magatokra! - ölelt meg minket.

Kimentünk a kocsihoz majd beültünk és elindultunk.

- Remélem, anya már nem dolgozik!

- Meddig dolgozik? - kérdezte.

- Kettőig!

- Meki?

- Meki. - mosolyodtam el.

Bementünk a McDrive-ba vettünk kaját majd folytattuk az utunkat Greenwich felé, ami még másfél órát vett igénybe.

Amikor már majdnem ott voltunk megcsörrent a telefonom és anya nevét jelezte ki.

- Szia! - szóltam bele.

- Kicsim segítened kell nekem!

- Mi a baj?

- Nem tudnál Greenwich-be jönni? Már itthon vagyok!

- Nemsokára ott leszünk! De ugye nem nagy a baj?

- Hogy hogy nemsokára? És kivel?

- Hát éppen hozzátok tartunk Louis-val. De nagy baj van?

- Louis-val? De hát szakítottatok!  Amúgy nincs nagy baj!

- Anya majd megbeszéljük!

- Oké várlak titeket! - és letette.

- Mi az? - nézett rám Louis.

- Azt mondta segítsek neki és menjek haza!

- Miért? Baj van?

- Nincs.

- Mit szólt hozzám?

- Nem érti, hogy most mi van! - nevettem fel.

Nemsokára a panel parkolójában voltunk. Kiszálltunk majd fellifteztünk. Még az ajtó előtt utoljára megszorítottam Louis kezét majd bekopogtam.

- Úgy örülök nektek! - ölelt meg minket anya miután kinyitotta az ajtót.

Beljebb mentünk majd leültünk a kanapéra.

- Na, mondjátok nekem el ezt az egészet! - tette csípőre a kezét és Louis-ra nézett, aki nyelt egy nagyot.

- Kibékültünk és Louis megkérte a kezem!

- Hogy micsoda? Lányom te jól vagy?

- Anya nyugi! Átgondoltuk és nem fogjuk megbánni!

- Jó elfogadom a döntéseteket, de még meg kell emésztenem, hogy az én kicsi lányom menyasszony!

- Köszi, anya! De mi az, amiért idehívtál?

- Jaa! Hát Jim-el el szeretnénk menni pár napra lazítani és a húgodra kéne vigyázni!

- Jajj anya az sosem baj! Hány nap?

- 3! Ma kéne elvinni. Már összecsomagoltam neki és el kéne menni érte az iskolába!

- Oké! Akkor viszont mi megyünk is!

- Köszönöm! - mondta majd bement Lisa bőröndjéért és odaadta nekem.

Louis kivette a kezemből.

- Szia, anya! - öleltem meg.

- Sziasztok, gyerekek vigyázzatok magatokra és Lisára!

- Úgy lesz!

Gyorsan lementünk a kocsihoz bedobtuk a bőröndöt és beültünk.

- Hol az az iskola? - kérdezte Lou és bekötötte magát.

- Mondom az utat!

Nagy nehezen odataláltunk. Louis-t a kocsiban hagytam és bementem a suliba, az első osztályba.

Amint meglátott a húgom az ajtóban iderohant és megölelt.

- Bocsánat! Ma én jöttem a húgomért! Vihetem? - kérdeztem az osztályfőnökét.

- Persze! Idetelefonált az édesanyja!

- Köszönöm, viszlát!

- Csókolom! - köszönt a húgom.

Milyen illedelmes. Nemhiába, az én húgom!

- Jessy miért te jöttél értem? - nézett rám nagy szemekkel.

- Megyünk, Londonba kicsit nyaralsz!

- Tél van Jessy!

- Jó akkor telelsz! - nevettem fel.

Beültettem a kocsiba és bekötöttem. Kicsit aggódtam, hogy nincs gyerekülésben.

- Miért van itt Louis? - kérdezte.

- Szia! - fordult hátra mosolyogva Lou.

- Nem szeretlek, mert miattad sírt Jessy! - tette karba a kezét mire homlokon csaptam magam.

- Tudod húgi bizonyos dolgokról nem kéne beszélned! - nevettem fel.

Louis csak megbánó arccal felém nézett majd beindította a kocsit és elindultunk.

- Meddig leszek nálatok? - kérdezte.

- 3 nap!

- Az nem sok!

- Tudom, de anyáék csak addig lesznek távol!

Az út felénél jártunk addig zenét hallgattunk mikor megszólalt a húgom.

- Louis elvitte a cica a nyelved? - kérdezte kuncogva.

- Hogy tud ennyire rád hasonlítani? - kérdezte nevetve Lou mire vállon csaptam.

- Bocsánat hercegnő miről szeretnél beszélni? - nézett a visszapillantóba.

- Semmiről! - vigyorgott vissza a húgom mire elnevettem magam.

- Nem vagy te egy kicsit gonosz? - mosolygott rá Lou.

- Nem! - rázta meg nagy komolysággal a fejét mire Louis-val elnevettük magunkat.

Az út további része ismét zenehallgatással telt.

- Nah én, lepasszollak titeket, mert dolgom van! Majd találkozunk! - adott egy csókot majd kiszálltam a kocsiból.

Segítettem a húgomnak kiszállni majd kivettem a bőröndjét és integettem Louis-nak.

Bementünk a házba ahol Dan nézte a tv-t.

- Na, végre hogy hazaértél! - nézett hátra.

- Oh, szia, Lisa! - intett neki.

- Szia Danielle! - köszönt a húgom majd odaszaladt és felült a kanapéra.

- Bocsi hogy csak most szólok, de Lisa 3 napig velünk lesz!

- Oh, nem baj! Jó lesz! - mosolygott.

- Jessy éhes vagyok! - szólalt meg Lisa.

- Ömm itthon semmi kaja nincs ugye? - kérdeztem Dan-t aki megcsóválta a fejét.

- Menjünk el kajálni a Nando's-ba! - állt elő az ötlettel Danielle.

Miután jól laktunk sötétedésre haza is értünk.

- Jessy rezeg a telefonod! - kiabált fel az emeltre Danielle.

Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és felkaptam.

- Szia, Louis! - szóltam bele lihegve.

- Te mit csináltál? - nevetett.

- Az emeleten voltam a telefon pedig lent a nappaliba.

- Hát, igen mert ott kell hagyni!

- Ne szólj be!

- Jól van! Na, csak azt akartam kérdezni, hogy van -e kedvetek Lisa-val kimenni a térre. Már javában megy a karácsonyi vásár!

- Úúú ihatok forralt bort? - csillantak fel a szemeim.

- Betöltötted a 18-at?

- Ez gonosz volt! Akkor nem is megyek! Vidd Lisa-t!

- Nyugi kapsz, csak öltözzetek!

- Oké, szia! - mondtam majd kinyomtam.

- Lisa gyere le légy szíves! - kiabáltam fel a húgomnak, aki pár másodpercen belül itt termett előttem.

- Gyere, öltözzünk fel, mert kimegyünk a karácsonyi vásárra.

- Liam szerinted mit csinál? Ő nem akar engem kivinni a karácsonyi vásárra? - durcizott Danielle.

- Nem tudom. Lehet, hogy fáradt. Úgy tudom neki és Zayn-ek ma interjúja volt.

- Jajj tényleg! - nevetett.

Egy 10 perc  múlva beparkolt a feljáróra Louis. Elköszöntünk Dan-től és beültünk a kocsiba.

- Szia! - köszöntöttem egy gyors csókkal.

- Szia! Nah mehetünk?

- Igen! - ujjongott Lisa.

- Felhívom Liam-et. - vettem elő a telefonom.

- Miért? - érdeklődött Lou.

- Danielle olyan egyedül van otthon!

- Ja, oké!

Bepötyögtem a számát majd vártam, hogy felvegye, ami 4 csörgés után sikerült is.

- Szia Liam Jessy vagyok!

- Tudom! Kijelezte a telefonom! - nevette el magát.

- Ja, tényleg! Nah szóval! A barátnőd halálra unja magát otthon, a téren pedig karácsonyi vásár van...

- Ömm..

- Ahh pasik! - forgattam meg a szemem. - Arra próbáltam célozni, hogy vidd el a barátnőd forró csokit inni!

- Jaa! Oké indulok!

- Oké, szia!

- Szia Jess!

Louis elnevette magát.

- Mi az? - fordultam felé.

- Mi az, hogy pasik?

- Hát nem értitek sosem, hogy mire célozgatunk pedig ez tök egyértelmű volt!

- Annyira nem!

- De!

- Nem vitatkozok! Valaki nem éhes?

- Most ettünk a Nando's-ba! - mondta Lisa.

- Nélkülünk? - háborodott fel Lou.

- Ha jól tudom egy "dolgom van, majd találkozunk"-kal elrohantál!

- Jól van bocsánat! - kulcsolta az egyik kezét az enyémbe.

Nemsokára odaértünk kiszálltunk és a tér felé indultunk.

Egy darabig Lou-val kéz a kézbe sétáltunk, de aztán a húgom elcsórta tőlem és előre szaladtak fogócskázni.

Szerintem agyban Lou-nak a húgom a korosztálya. Nemsokára 22 éves lesz, de kb. egy 7 éves szintjén van. Annyira szeretem ezt is benne. Imádom, mikor hülyéskedik és hihetetlen milyen jól el van a gyerekekkel. Kezdem azt hinni, hogy a húgom jobban szereti őt, mint engem.

Louis leguggolt majd Lisa a nyakába ugrott és idejöttek hozzám.

- Óvatosan! - szóltam rájuk mosolyogva.

- Kapok forró csokit? - kérdezte Lisa odafentről.

- Ha jó leszel! - rázta meg Louis mire a húgom sikítani kezdett.

Kiértünk a térre. Gyönyörű volt. A London Eye kéken világított és az egész tér fényekben úszott.

 Louis nyakából lejött Lisa én pedig megfogtam Louis kezét.

- Menjünk forralt bort inni! - húztam a bódé felé.

- Jó kislány voltál?

- Igen! - hisztiztem.

- Hány éves is vagy?

- Louis, ha még egyszer megkérded, én a fejedre húzom a forralt boros poharat! - förmedtem rá mire felnevetett.

- Jól van, visszakapod te még ezt! - hunyorogtam rá és a húgom után mentem, aki elveszni készült a tömegben.

- Gyere, húgi veszek neked forró csokit és kürtös kalácsot! Jó lesz?

- Igen!

Odamentünk a pulthoz ahol egy kedves néni álldogált.

- Egy pohár forró csokit és egy kürtös kalácsot kérünk!

- Mindjárt adom kedveskéim! - szólt a hidegtől kipirosodott arccal.

Két kart éreztem a derekamra fonódni majd apró puszikat kaptam az arcomra.

- Szia, Louis! Veszel nekem forralt bort?

- Veszek! - dörmögte a fülembe mire egy percre kihagyott a szívverésem.

- Neked fogalmad sincs milyen hatással vagy rám, de ne a húgom előtt! - fordultam meg majd egy puszit nyomtam a szájára.

Kész lett a forró csoki és a kürtös kalács. Odaadtam Lisa-nak majd megfogtam a kezét, a másik kezemet pedig összekulcsoltam a Lou-éval és a forralt boros bódé felé indultunk.

Louis kért nekünk két bort majd az egyiket a kezembe nyomta.

- Köszönöm! - adtam neki egy puszit és tovább indultunk a forró italt kortyolva.

Szétnéztünk a téren megnéztünk egy műsort, amit egy őrült fickó csinált. Bűvészkedés akart lenni nekünk nem tetszett, de a húgomnak igen, úgyhogy végig kellett nézni aztán Lisa kezdett álmosodni, mert már 11 óra felé járt.

Lisa előre szaladt mi pedig egy kicsit kettesben maradtunk. Louis átkarolt és egy puszit nyomott a fejemre.

- Ott alszol velem? - kérdeztem kislányos hangon.

- Szeretnéd?

- Igen! - öleltem át.

- Akkor ott! - vigyorodott el.

Megcsörrent a telefonom. Kicsúsztattam a zsebemből és a fülemhez emeltem.

- Szia Jessy! Nem alszom otthon! Nem baj? - szólt bele Danielle.

- Nem! Nyugodtan aludj ott a fiúknál!

- Júúj oké köszönöm jó éjt!

- Jó éjt!

- Na, mi az? - kérdezte Louis.

- Danielle nem alszik otthon.

- Imádom a húgod, de most ez így nem jó! - nyafogott.

- Mert mit szeretnél csinálni?

- Azt nem részletezném! - nevette el magát.

- Perverz! - nevettem.

Odaértünk a kocsihoz beszálltunk és elindultunk.

- A húgod elaludt? - kérdezte Louis.

Hátranéztem és csukva volt a szeme.

- Aha!

- Ez eddig jó! - suttogta mire elnevettem magam.

Hazaértünk Louis óvatosan ölbe vette Lisa-t és bevitte a házba én pedig követtem őket.

Magunkra zártam a lakást és felmentem utánuk. Betette az ágyba majd betakargatta.

Kisettenkedtünk és a szobámba mentünk.

- Megyek zuhanyozni!

- Oké! - mondta majd lehuppant az ágyra.

Bezártam a fürdő ajtót majd megengedtem a vizet leöltöztem és beálltam a kabinba. Nem áztattam sokáig magam. Egy 10 perc után kiszálltam megtörölköztem majd belebújtam a pizsimbe és kimentem.

- Mehetsz!

- Okés! - mondta majd idejött megpuszilt és bement a fürdőbe.

Bebújtam az ágyba és az ölembe raktam a laptopom.

Felnéztem twitterre és facebookra. Rákattintottam egy érdekes hírre.

A főcím az volt, hogy: Most megmutatjuk melyik titokzatos lánnyal csalta meg Louis Tomlinson a barátnőjét.

Ez egy kicsit szíven ütött, de kíváncsi voltam.

Megnyitottam a képet, amin egy szőke lány volt és Louis kicsit illuminált állapotban pózol mellette. Egyből elkapott a hányinger a kép láttán.

Már túlléptem ezen az egészen, de még mindig nagyon rosszul érint a téma.

Louis kijött a fürdőből félmeztelenül és rám nézett.

- Kicsim mi a baj? - kérdezte és bebújt mellém.

- Semmi. - mondtam és megtöröltem a szemeim, mert észrevettem, hogy bekönnyeztem.

Ránézett a laptopra majd elkomorodott az arca és felállt az ágyról.

- Fenébe! - mondta a kelleténél kicsit hangosabban és a falba ütött majd fel alá kezdett járkálni.

- Louis nyugodj meg! - kérleltem nyugodtan.

- Annyira egy idióta vagyok! - mondta mérgesen majd felkapta a pólóját és a nadrágját és kiviharzott.

- Louis! - kiabáltam utána.

Gyorsan felpattantam és kimentem, de már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam majd felbúgott a kocsi motorja és elhajtott.

- Jessy. - jelent meg a húgom a szobája ajtajába a maciját fogva.

- Nyugi! Semmi baj! Menj vissza és aludj!

- Oké! - dörzsölte meg a szemét majd vissza becsukta az ajtót.

A hajamba túrtam majd visszamentem a telefonomért és Louis-t tárcsáztam, de kinyomott.

Próbáltam még egy párszor hívni, de ugyanúgy kinyomott. Tárcsáztam Harry-t, aki első csörgésre felvette.

- Szia Jess! - szólt bele.

- Szia! Tudom, hogy még nem alszol, mert korán van!

- Így van! Mi a gond?

- Louis kicsit ideges lett és elment a kocsival! Nem tudod, hogy vajon hova mehetett?

- Ömm nem gyakran fordul elő, de van egy hely ahova ki szokott menni! Elvigyelek?

- Megköszönném!

- 5 perc és ott vagyok!

- Oké! Hozd már légyszi magaddal Niall-t is!

- Jó!

Úgy lett, ahogy Hazza mondta. 5 perc múlva az ajtón kopogtatott.

Kinyitottam és beengedtem őket.

- Bocsi, de én jöttem mivel Niall bealudt! - mondta Zayn.

- Ja, semmi baj csak itt kénem maradnod vigyázni a húgomra!

- Okés kiváló bébi csősz vagyok! - nevette el magát majd leöltözött.

Én felkaptam egy kabátot a pizsimre és beültem Harry kocsijába.

- Fúj mikor takarítottál utoljára? - rugdostam arrébb egy csipszes zacsit.

- Maradjunk annyiban hogy régen! - nevette el magát majd kiállt és gázt adott.

Kocsikáztunk már 20 perce javában, amikor kiértünk London-ból egy kihalt tájra ahol csak mezők voltak.

Harry lekanyarodott egy földútra és megállt. A fényszóró megvilágította Louis fekete telepjáróját.

Kipattantam és odaszaladtam majd kinyitottam az ajtót.

- Jessy! - lepődött meg.

- Hát te mit csinálsz itt? - mosolyodtam el.

- Gondolkozom.

- Gyere vissza te buta! Miért mentél el?

- Csak ki akartam szellőztetni a fejem.

- Ugye nem száguldoztál? - tettem csípőre a kezem.

- Ömm...mit értesz az alatt?

- 200-al zenét bömböltetve végig kocsikázol az amúgy autóúton, amin a megengedett max. sebesség 90km/h.

- Nem akarsz jogsit? - nevette el magát.

- De! Majd! Szóval?

- 230? - mondta halkan.

- Louis te normális vagy? Ilyenkor mit érzel? Tudod milyen 230-al belecsapódni egy szembejövő autóba?

- Nem még nem történt ilyen! - nevette el magát.

- Ne vicceskedj! Ne csinálj ilyet! Én nem élném azt túl, ha valami történne veled!

Idehajolt majd óvatosan megcsókolt. A hajába túrtam és gyengéden visszacsókoltam. Eléggé belemerültünk egymásba, amikor Harry köhintett egyet.

- Mehetek haza? - kérdezte nevetve.

- Mehetsz! Nem száguldozni és menj be Zayn-ért!

- Vettem főnök! - poénkodott majd beszállt a Range Rover-ba és elhajtott.

- 10 másodperce sincs, hogy elmondtam neki, hogy ne menjen, gyorsan erre padlógázzal elmegy. Ilyenkor csak azt látjátok, hogy mozog a szám?

- Hm? Tessék? - kérdezte Louis mire vállon csaptam és beszálltam az anyós ülésre rajta keresztül mivel nem volt kedvem megkerülni a kocsit.

- Fél centire voltál az érzékeny résztől! - mondta fájdalmas arccal.

- Jajj bocsi, de valamin meg kellett támaszkodnom! - kötöttem be magam.

Elnevette magát majd ő is bekapcsolta az övét és elindultunk.

Fél óra alatt otthon is voltunk. Leparkoltunk a ház előtt majd bementünk. Már Harry elvitte Zayn-t. Remélem az a 2 perc alatt nem történt semmi. Halkan besettenkedtünk az ajtón majd óvatosan becsuktuk és felmentünk a szobámba.

Ledobtam a kabátom majd bebújtam az ágyba nem sokkal később Louis is csatlakozott egy boxerben.

Lekapcsoltuk a lámpát én pedig hozzábújtam.

- Kérlek, ne csinálj ilyeneket! Ne száguldozz az autóval és ne sodord magad bajba! Én tényleg nem élném túl, ha valami bajod esne!

- Legalább most érzed annak a súlyát, hogy milyen volt mikor megtaláltalak itt vérbe fagyva. Lesokkolódtam azt sem tudtam mit csináljak hirtelen csak ölbe kaptalak és rohantam a kórházba. Azt mondták nincs sok esély rá, hogy túléled, mert túl sok vért vesztettél. Magamat okoltam az egészért...ha meghaltál volna én..nem tudom mi lett volna velem.

- Sajnálom. Nem fogok többé ilyet csinálni, ha megígéred, hogy te sem!

- Már máskor is megígérted mégis megvágtad magad.

- Louis most tényleg megígérem, hogy soha többé nem fogom megsebezni magam, de te is ígérd, meg hogy vigyázol magadra.

- Jól van, vigyázok. - puszilta meg a homlokomat.

- A húgod igazat mondott a kocsiban? Tényleg sírtál?

- Louis nem beszélhetnénk meg ezt máskor?

- Sajnálom, hogy ekkora fájdalmat okoztam.

- Tudom. Ne hozzuk fel a múltat újra és újra. Aludjunk jó?

- Oké. Jó éjt szívem!

- Jó éjt! - bújtam hozzá. Magához húzott és úgy aludtunk el.