2014. október 18., szombat

29.fejezet~


Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy későn hozom a részt, de egyszerűen nem volt erőm írni:// Jön, az őszi szünet remélem, hogy jó sokat tudok majd foglalkozni a bloggal addig is itt van az új rész! Jó olvasást! xx <3 Ui.: Ha október 24.-ig nem jelentkeznék, akkor most mondom, hogy nagyon, nagyon sokszor nézzétek meg az új klippet hisz rekordot kell döntenünk!^^ Ja, és kérlek szépen titeket hogy kommenteljetek!:D




*A srácok érkezésének napján*


Már hajnal óta fent vagyok, annyira várom, hogy a srácok itthon legyenek. Hiányoznak már. Olyan csendesség és nyugalom van most. Tegnap már az egész házat kitakarítottam az emelettől az alsó szintig. Kimostam és főztem is magamnak kaját. Szörnyű volt. Én ilyeneket nem szoktam csinálni. Az unalom sok mindenre képes.
Most reggel 7 van és várom, hogy betoppanjon Danielle ugyanis 7-re ígérte a fiúk pedig 9-re, mert egy kicsit csúszni fognak. Eredetileg 8 óra volt megbeszélve.
Éppen tévét néztem mikor valaki berúgta az ajtót és elüvöltötte magát. Ez csak a barátnőm lehet. Gyorsan kimentem és segítettem behozni a bőröndjét.
- Szia! - visongtam és jó szorosan megöleltem.
- Szia! Na, milyen volt egyedül?
- Rossz. Kitakarítottam az egész házat! Szerinted?
- Jézusom! Akkor tényleg rossz lehetett! -kuncogott.
Beljebb mentünk majd én a kanapéra huppantam le ő pedig a fotelbe.
- Na, mesélj! - vigyorogtam.
- Áhh Rómába semmi különös nem volt. De az nagyon aggaszt, hogy tegnap egész nap nem hívott Liam. Érzem, hogy valami baj van.
- Engem sem hívott Louis! Lehet, hogy hajnalokig stúdióztak és fáradtak voltak.
- Nem. Liam akkor is fel szokott hívni, ha éppen halálán van. Ő ilyet nem szokott csinálni.
- Mit csináltál, amiért haragudhat rád?
- Felkerült egy kép a netre, ahogy megpuszilom a táncpartnerem arcát. De csak egy ártatlan kis baráti puszi volt! Tudod, hogy mostanában Liam hogy szokott ezekre reagálni!
- Nekem ne mond! Én is levágtam egy hisztit Louis-nak egy újság miatt!
- Mi történt?
- Hát megírta az újság, hogy Louis, Harry és egy csaj elmentek kávézni és egy szemtanú beszámolt róla, hogy az a csaj flörtölgetett Louis-val. Tudod, hogy hiányzik! És még ilyeneket kell látnom!
- Tudom, hogy rossz. De téged miért nem hívott fel Lou?
- Fogalmam sincs.
- Majd meg tudjuk, ha hazaérnek! - mondta Dan.
Ekkor megszólalt a csengő.
- Vársz valakit? - kérdezte Danielle.
- Ahha! Rendeltem pizzát!
- Ohh isteni! Éhes vagyok, de nagyon!
Kimentem majd átvettem a két doboz pizzát és letettem a dohányzó asztalra.
Miközben falatoztunk bekapcsoltam egy filmet és azzal elvoltunk egy darabig.
Mikor vége lett a filmnek csöngettek.
Danielle-re néztem, aki mutogatott, hogy nyissam már ki ezért az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.
Louis állt az ajtóban nem elég barátságos arccal. Mérges volt. Nagyon.
- Szia. - mondtam megszeppenten. Nem egészen így képzeltem el a találkozásunkat.
- Hello. - jött beljebb majd becsapta maga után az ajtót.


- Én is láttam egy újságot. - tolta a képembe, amin én és Dave voltunk.
Lesütöttem a szemem és a lábaimat kezdtem el tanulmányozni közben a füleimet készítettem az ordibálásra.
- Louis én...
- Te mi? Ez visszavágás lenne? Komolyan mintha az óvodában lennénk! És még te vagy teljesen kikészülve egy ártatlan kávézáson! Ti meg kettesben sétáltatok este! - emelte fel a hangját.
- Louis kérlek, ne kiabálj. Az nem úgy volt!
- Hanem hogy?!
- Ne kiabálj már! - szóltam rá.
- Miért szerinted vígan dalolászva kéne számon kérnem a menyasszonyom hogy mégis miért sétálgatott egy fiúval a városban, amíg én éppen egy másik országban voltam?
Lehajtottam a fejem majd sóhajtottam egyet.
Hirtelen a falhoz szorított és megfogta a csuklóm.
- Már mondtam, hogy ne játszadozz velem! Én nem az a srác vagyok! Érted? - sziszegte. Még soha nem láttam ilyen dühösnek. Nagyon ijesztő volt.
- Érted? - kiabálta és még jobban megszorította a csuklóm, ami már zsibbadni és lüktetni kezdett.
- Louis...ez fáj! - suttogtam mire elengedett és már kicsit enyhébben rám nézett. Láttam a szemében hogy leesett neki mit csinált.
Csak felemeltem a kezem és az ajtó felé mutattam. Megfordult belevágott egyet a falba majd kiment.
Szipogva bezártam az ajtót és a nappaliba mentem ahol Danielle nagy szemekkel nézett rám.
- Jessy mi az? - jött ide majd megölelt.
- Én nem ezt akartam. - kezdtem el sírni.
- Nyugi nincsen semmi baj! Majd kibékültök. - simogatta a hátam.
Bólintottam majd leültem a kanapéra.
Ekkor megint csöngettek. Danielle fújtatott egyet majd elment kinyitni.
Liam-et láttam meg az ajtóban.
- Szia Liam! - köszöntem neki.
- Szia. - mondta majd beljebb jött.
- Kicsim tegnap miért nem kerestél? - kérdezte Danielle.
- Ez mégis mi? - mutatta Dan felé a telefont. Gondolom, az a kép lehet amin Dan megpuszilja a táncpartnerét.
- Ajh tudtam, hogy ki fogsz akadni ezen. - túrt a hajába.
- Miért ne akadnék ki? - kérdezte indulatosan.
- Figyelj ez csak egy...
- Ne! Ne kezd el nekem hogy ez csak egy baráti puszi volt meg ilyesmi! Kíváncsi lennék te, hogy reagálnál, ha ilyet látnál rólam! - emelte feljebb a hangját.
Nekem már kezdett megfájdulni a fejem és iszonyatosan dühös voltam.
- Na, idefigyelj! Képzeld! Danielle látott már ilyen képet vagy több tucatot ugyanis a drága rajongócskáitok állandóan ilyen képpel bombáznak minket! Nem mintha nem szeretném őket, de van egy határ! Téged nap, mint nap puszilgatnak a lányok! És Danielle még sem szól érte! Ja és arról ne is beszéljünk, hogy szegény lány halálos fenyegetéseket kap miattad! Azt is elviseli, mert szeret! Van fogalmad róla milyen, amikor valamit látunk az újságba? Nem tudjuk, hogy kinek higgyünk! Nektek vagy az újságnak! És ebben ti sem könnyítitek meg a dolgunk! Marhára elegem van abból, hogy titeket nyugodtan ölelgethet százezer lány, de ha minket ölel meg egy fiú, akkor már mi vagyunk a rosszak és mi játszadozunk veletek! Tudod, te mennyi dolgot el kell viselni mellettetek? Hát elég sokat! És nem tűröm el, hogy egy ártatlan képért ordibálj a barátnőmmel! - kiabáltam majd felkaptam a cipőm és kimentem a házból. Fogalmam sem volt, hogy hová megyek csak vitt a lábam. Jól esett kiabálni és elmondani a véleményem. Sok volt már ez nekem. Nem csak a mai, hanem az amióta Louis-val együtt vagyok. Danielle nagyon sokat sír és panaszkodik, a miatt, amit a rajongóktól kap. Én is szoktam halálos fenyegetéseket kapni, de annyira nem hat meg. Én nem vagyok annyira érzékeny, mint a barátnőm.
A Temze partjához értem ki ahol Louis megkérte a kezem.
Leültem a fűbe a feljövő holdat kezdtem el kémlelni, mint valami nyálas tini filmben és közben gondolkoztam ezen az egész vitán. A kezem még mindig sajgott...egyre jobban. Nem tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot, amikor Louis a falnak nyomott. Még ezt a Lou-t nem ismerem. Jó lehet, hogy neki is túl sok stressz volt most az életében hisz éjjel nappal az új albumon dolgoztak és nem sokat aludt és ez az időzóna változás is elég rossz lehet. Már kezdett szürkülni az ég és egyre hűvösebb lett így elgondolkoztam, hogy haza kellene mennem, mert ide fogok fagyni.
Lépéseket hallottam majd valaki leült mellém a fűbe.
Oldalara néztem és Lou-t pillantottam meg. Semmi erőm nem volt veszekedni vagy magyarázkodni neki.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem halkan.
- Csak sejtettem. Már voltam egy pár helyen.
- Én annyira nem akartam ezt az egészet. - könnyezett be a szemem.
- Héjj ne sírj! - ölelt magához.
- Annyira vártam már hogy haza gyere és megölelj. Helyette ez történt. Utálom, ha veszekszünk. - szipogtam.
- Csak eldurrant az agyam. Kicsit stresszes voltam az elmúlt pár napban és rajtad vertem le. Sajnálom én nem akartam durva lenni.
- Semmi baj. Tudom, hogy te nem ilyen vagy.
- Menjünk, mert reszketsz.
- Oké. - mondtam majd fel akartam állni, de a fájós kezemre támaszkodtam és visszaestem.
- Francba! - káromkodtam és megfogtam a kezem.
- Mi a baj? - guggolt le hozzám Lou.
- Csak..fáj.
Segített felállni majd megnézte a kezem, ami elég csúnyán nézett ki. Nagy kékeszöldes foltok terültek el rajta.
- Ez..én voltam? - nézett a szemembe.
Aprót bólintottam mire a hajába túrt és kifújta a levegőt.
- Én nem akartam fájdalmat okozni.. - dadogta.
- Nem érdekes majd meggyógyul. - öleltem magamhoz.
Egy darabig így álltunk majd a kocsija felé indultunk.
- Hova megyünk? - kérdeztem mikor nem fordultunk be a mi utcánkba.
- A kórházba. Ezt meg kell nézetni egy orvossal! - utalt a kezemre.
- Louis ne! Nincsen semmi baja!
- Hülyéskedsz? Nagyon csúnyán néz ki!
Fújtattam egyet majd karba tettem a kezeim, ami nem volt jó ötlet, mert belehasított a fájdalom. Nem akartam, hogy meghallja a szenvedésem ezért a számba haraptam és megpróbáltam csöndbe maradni és nem nyávogni.
Mikor odaértünk a kórházhoz kiszálltunk majd besétáltunk.
Leültünk a váróba az orvosomhoz, aki szerencsére még bent volt. Mivel már estefelé járt nem nagyon volt itt senki.
- Jöjjenek. - szólt ki az orvos.
- Mi a panasz? - ültetett le a székre.
- Hát a kezem. Történt egy kis baleset és most fáj.
Megvizsgálta majd hümmögni kezdett.
- Elég csúnyán néz ki. Átküldöm röntgenre magát.
- Oké. - rántottam vállat.
10 perc múlva már a röntgen szobába találtam magam a kezem pedig egy asztalon feküdt.
- Ne mozduljon mindjárt kész lesz! - mondta egy nő és elindította a röntgent.
Pillanatokon belül meg volt a kép. Feltűzte egy falra és nézegetni kezdte.
- Látják itt ezt a csontot? - kérdezte mire bólogattunk.
- Ez egy kissé meg van repedve. Ezt be kell gipszelni és mivel nem törés csak 3 hétig kell rajta lennie. - mondta.
- Átszólok a gipszelőbe hogy mész. Csak kopogj be. - mosolygott.
- Köszönjük. - mondtuk majd kimentünk a folyosóra.
- Én annyira sajnálom! - szólalt meg Louis.
- Jajj kicsim emiatt ne aggódj. 3 hétig rajta lesz, aztán leveszik. Nem nagy kunszt!
Elmosolyodott majd magához húzott és nyomott egy puszit a fejemre.
Bementünk a gipszelőbe és egy negyed óra múlva már hazafelé tartottunk.
- Nem tudom, hogy ezek után mit fogsz mondani, de ott, aludhatnál nálunk. - szólalt meg.
- Én nagyon szeretnék, de megkérdezem Danielle-t hogy nem -e baj neki. Tudod összeveszett Liam-el.
- Tudok róla. Liam mondta, hogy milyen harcias barátnőm van, és hogy kioktattad.
- Csak már elegem volt belőletek.
- Héj! - nevette el magát mire elmosolyodtam.
Felkanyarodtunk a behajtóra Liam kocsija mellé.
- Hurrá. - mondtam unottan.
- Mi az? - nevetett Louis.
- Itt van Liam.
Bementünk az ajtón és nem volt kiabálás.
A kanapén tévéztek kettesben.
- Sziasztok. - mondtam.
- Szia! - köszöntek mindketten.
- Látom, szent a béke örülök, neki akkor én megyek. - mormogtam és felmentem a lépcsőn. Félreértés ne essék, örülök, hogy Danielle boldog meg minden de Liam-re haragszom.
Összepakoltam egy pizsit meg ami még kellet és a vállamra csaptam a táskám. Fél kézzel elég sok időt vett igénybe még mindent bepakoltam, de kész lettem. Csak a cipzárt nem tudtam behúzni.
- Louis segítenél? - kérdeztem mikor leértem és a táskám odanyújtottam mire behúzta.
- Az 1D házban alszom. - mondtam.
- Várj! Jess mi van a kezeddel? - kérdezte Dan.
- Louis nem mondta el? - néztem rá.
- Azt mondta, hogy majd te elmondod.
- Megrepedt, de most már nem fáj mivel begipszelték.
- De mitől repedt meg? - kérdezte Dan.
- Ahj majd holnap megbeszéljük. - néztem Liam-re.
Ezután kimentünk beültünk a kocsiba majd az 1D házba mentünk.
- Jessy! Mi az ábra? - ölelt meg Niall.
- Hiányoztatok! - vigyorogtam rájuk mire Zayn és Harry is megölelt.
- Mi történt a karoddal? - kérdezte Harry.
Louis-ra néztem, aki csak bólintott. Kínos lehet, ez neki én pedig nem csinálok belőle nagy ügyet. Szívem szerint azt mondanám, hogy ügyetlen vagyok és elestem.
- Veszekedtünk Louis-val és mind ketten feldúltak voltunk.
- Ezt Louis csinálta? - kerekedett el Zayn szeme.
- Tulajdonképpen igen! Viszont azt tudnotok kell, hogy ez a csuklóm már egyszer volt eltörve apám jóvoltából még régebben és ma még egyszer rá is estem szóval nem egészen a Louis hibája. - néztem fel rá.
- Hát jó. - mondták majd beljebb mentek.
- Tényleg volt eltörve már? - kérdezte Lou.
- Igen! Két éve.
Összeráncolta a szemöldökét majd bementünk a nappaliba.
- Srácok, ha nem gond én egy kicsit ledőlök fent! - szólaltam meg.
- Fáradt vagy? - kérdezte Lou.
- Egy kicsit. De nemsokára lejövök. - csókoltam meg.
- Oké. - vigyorgott majd a konyhába ment én pedig elindultam felfele a Louis szobájába.
Ledőltem az ágyra és becsuktam a szemem.

A telefonom pittyegésére ébredtem. Sms-em érkezett.
Zoe volt az az unokatesóm és azt írta, hogy holnap menjek el hozzájuk. Mintha olyan közel lakna..
Ránéztem az órára, ami 9 órát mutatott. Szuper. Sikerült aludnom 2 órát.
Lassan felálltam majd lementem a srácokhoz. Isteni illatokat lehetett érezni már a lépcsőn is.
Amint a konyhába értem megláttam őket sürögni, forogni a konyhába.
Az állam kb. a padlón koppant. Hogy ők? Főznek?
- Mi finomat csináltok? - szólaltam meg mire összerezzentek.
- Spagettit ugyanis csak azt tudunk! De azt mesterien! - válaszolt Hazza mire felnevettem.
A fiúknak segítettem tálalni majd leültünk vacsizni, ami nem a legnagyobb rendben történt ugyanis ahány fiú volt annyi felé mentek a tányérral és a padló tésztában úszott.
Ekkor csöngettek.
- Nyitom! - mondta Louis és az ajtóhoz szaladt.
Egy srác állt ott egy kisméretű dobozzal.
- Ez micsoda? - kérdeztem miután bejött.
- Kiengesztelő süti neked! De mivel a srácok nyafogtak, hogy ők is kérnek ezért hozattam egy egész dobozzal! - nevette el magát.
- Sütii? - csillant fel a szemem majd követtem Lou-t a konyhába.
Mikor kibontotta és megláttam a sütik között egy mignon-t rögtön lecsaptam rá.
- Tudtam, hogy azt fogod elvenni. - nevetett.
- Mindenkinek a kedvencét rendelted?
- Igen!
- És honnan tudtad, hogy mi a kedvenc sütim?
- Danielle-től!
- Tudhattam volna. - haraptam bele az édességbe.
Kivettem egy tányért a szekrényből hogy példát mutassak a srácoknak és bementem a nappaliba.
De tök fölösleges volt tányért vennem ugyanis 1 perc múlva a szőnyeg tele volt morzsálva a fiúk jóvoltából.
Végül is nem az én házam.
Mikor elfogyasztottam a sütim egy üveg vízért indultam a hűtőhöz.
Kivettem a palackot majd öntöttem magamnak egy pohárba.
- Milyen volt a süti? - suttogta valaki a fülembe és átkarolta a csípőmet hátulról.
- Nagyon finom! Köszönöm. - fordultam meg a kezei között és beleittam a vizembe.
A jobb kezem a tarkójára helyeztem és magamhoz húztam majd megcsókoltam.
A kezei a fenekemre csúsztak majd megemelt és felültetett a pultra. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét és közelebb húztam magamhoz.
- Annyira hiányoztál. - motyogtam a szájába.
- Te is nekem. - mosolyodott el.
- Srácok ne itt közösüljetek már! - lépett be nyafogva a konyhába Harry.
- Harold! Akartam is kérdezni, hogy mikor mutatod be a barátnőd?
- Ömm..nem tudom. - pirult el. Louis-val egymásra néztünk majd elmosolyodtunk. A mi kis Haroldunk szerelmes. Még pedig nem is kicsit!
Este 11 óra felé járt az idő, amikor is a srácok filmet szerettek volna nézni ezért csináltunk 6 csomag popcorn-t és beültünk a kanapéra.
Ismerős dallamot hallottam az emeletről, és amikor rájöttem, hogy a telefonom az rohanni kezdtem.
- Kicsim el ne ess vigyázz a kezedre! - kiabált utánam Louis.
- Oké! - kiabáltam vissza.
Amikor beértem a szobába felkaptam a mobilt és megnyomtam a zöld gombot.
- Szia, anya! - szóltam bele.
- Jessy! Baj van! - szólt bele feldúltan.
- Mi a baj? Anya ne ijesztgess!
- A húgod! Kórházban van!
- Micsoda? Mi? Miért?
- Történt egy kis baleset és most altatják, de most leteszem, mert jön az orvos!
- Oké lehet, hogy oda megyek!
- Ne! Mivel jönnél? Túl hosszú az út!
- Megkérdezem Louis-t.
- Jó! Szia!
Amint letettem már siettem is le a srácokhoz.
- Louis! Dolgoztok holnap?
- Nem! Este kell csak bemenni egy villám megbeszélésre. Mert?
- Tudom hülye ötlet, de aggódom. A húgom kórházba van most hívott anya. Oda kell mennem!
- Hozom a kocsi kulcsot. - állt fel a kanapéról.
- Srácok ti nyugodtan filmezzetek! Lefogadom, hogy még ébren lesztek, amikor hazaérünk. - mosolyodtam el.
- Az tuti! - emelt fel egy piás üveget Zayn.
- Na, jó azért nem túlzásba vinni!
- Oké anyu menjetek már! - mondta Harry.
- Ezt megjegyeztem! - tettem csípőre az egyik kezemet.
- Gyere már! - fogta meg a kezem Louis és kimentünk a házból.
Bepattantunk a kocsiba majd elindultunk.
- És pontosabban mi baja a húgodnak?
- Nem tudom! Anya nem mondta el mivel jött az orvos és letette. Csak annyira bűntudatom van amiatt, hogy nem vagyok, mellette pedig lassan szüksége lenne rám. Tudod fiú ügyek vagy valami.
- 7 éves.
- Jó, na! - nevettem el magam. - A húgaid is ki szokták kérni a véleményem!
- Igen? Pasi ügyben? Az én húgaim? És miért nem engem kérdeznek?
- Nem tudom, mekkora tapasztalatod van a pasizásban, de szerintem nem valami sok! Vagy titkolsz előlem valamit? - kuncogtam.
- Nagyon vicces! Én értem a férfi agyat!
- Jó neked!
- Miért te nem?
- Annyira bonyolultak vagytok, hogy meg se próbálom már megérteni!
- Mi vagyunk bonyolultak? - nevette el magát.
- Igen ti!
- Mert a női agy sokkal egyszerűbb.. - motyogta.
- Nem azt mondtam! Csak ti sem vagytok egyszerűek!
Mosolyogva megcsóválta a fejét majd kapcsolt zenét.
- Apropó! - halkította le.
- Meg kérdezhetném minek keresett fel az a srác?
- Őőő..
- Jessy!
- Jó, na! Kellett neki egy kis segítség.
- Meg kellett tanítani, smárolni? - mondta gúnyosan.
- Louis! - szóltam rá.
- Mi van?
- Egy idióta vagy!
- Csak tipp volt.
- Ilyeneket ne tippelgess!
- Elmondod?
- Muszáj?
- Muszáj!
- Tartozik Scott-nak sok pénzzel és megkért, hogy kérjek Scott-tól haladékot. Most örülsz?
- És te ebbe beleegyeztél?
- Bajban volt!
- Beszéltél azzal a segfejjel?
- Igen.
- Te nem vagy normális komolyan mondom! Le akart lőni!
- De sikerült haladékot kérnem!
- Hurrá. - mondta unottan.
Visszahangosította a zenét majd az út többi részében nem volt hajlandó beszélgetni csak egyszavas válaszokat adni.
2 óra elteltével befordultunk Greenwich egyetlen kórháza parkolójába.
Leparkoltunk majd a recepción megkérdeztük, hogy melyik szobába van a húgom és felmentünk a másodikra.
- Szia, anya! - köszöntem majd megöleltem aztán Louis következett.
Üdvözöltük Jim-et is aztán a húgom ágyához sétáltunk.
- Mi történt? - kérdeztem anyát.
- Most volt másodszor lovagló órán és leesett a lóról pont a kezére. Látszólag nem volt semmi baj, de éjszakára úgy beduzzadt az egész karja, hogy behoztuk aztán kiderült, hogy egy bordája megrepedt és a keze eltört. Olyan fájdalmai voltak, hogy elaltatták, de már fel kéne ébrednie.
- Oh, istenem. - ültem le az ágya szélére. Megsimogattam az arcát mire nyitogatni kezdte a szemét.
- Jessy? - suttogta.
- Itt vagyok húgi! Fáj valamid?
- Kicsit fáj a karom!
- Ki fogod bírni. - mosolyogtam rá.
- Jessy neked mi történt a karoddal? - kérdezte anya.
- Ügyetlen voltam és ráestem. Nincs eltörve csak megrepedt. - improvizáltam.
- Jajj kislányom tanulj már meg odafigyelni!
- Jó, na! - mosolyodtam el.
Még egy kicsit ott voltunk a húgommal majd indulnunk kellett, mert így is lesz, hajnali 4 mire hazaérünk.
Elbúcsúztunk a húgoméktól és hazaindultunk.
- Miért nem mondtad el az igazat anyukádnak? - kérdezte már a kocsiban Louis.
- Nem akartam, hogy balhézzon vagy valami ilyesmi. Nem tartozik rá.
- Köszönöm. Végül is nekem spóroltál meg egy fejmosást. - nevette el magát.
- Szeretlek te buta! - hajoltam oda és adtam egy puszit az arcára.
A combomra tette a kezét én pedig a kezére kulcsoltam az enyémet.
Ahogy sejtettem hajnali 4 órára otthon voltunk.
A srácok még javában buliztak. Elővették a karaoke gépet elfogyasztottak egy csomó sört és jó hangulatban voltak.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik.
- Kicsim én felmegyek, mert elfáradtam a sok vezetéstől. - mondta Louis.
- Én is megyek veled! - vigyorodtam el.
Felmentünk gyorsan lezuhanyoztunk és átöltöztünk pizsamába majd az ágyba bújtunk.
Louis mellkasára hajtottam a fejem és próbáltam elaludni.
Viszont sehogy sem ment az elalvás. Csak fészkelődtem.
- Nem tudsz aludni? - suttogta Lou.
- Nem. - biggyesztettem le a szám.
- Most tudnék veled mit kezdeni, de nagyon fáradt vagyok. - nevetett.
Megharaptam az alsó ajkam és felemeltem a fejem, hogy adhassak neki egy csókot.
- Te csak nyugodtan aludj. - simítottam meg a kockás hasát.
- Ezt ne csináld. - suttogott.
- Mert? - kuncogtam fel majd piszkálni kezdtem a bokszere szélét.
Kezét a kezemre tette és összekulcsolta az övével.
Mosolyogva a vállába fúrtam a fejem.
- Rossz vagy! - nevetett.
Felkönyököltem majd adtam egy puszit a szájára.
- Megyek, megnézem, mit csinálnak a srácok. - mondtam és felálltam.
Hagyom aludni biztosan nagyon fáradt lehet.
Lesétáltam a nappaliba és leültem Zayn mellé, aki már kicsit kómás volt majd Harry-re emeltem a tekintetem, aki a kanapén állva táncolt.
- Hol van Niall? - kérdeztem mire Zayn természetesen a konyha felé mutatott.
Elvettem egy még bontatlan sört az asztalról majd kibontattam Zayn-el és meghúztam.

Reggel hatra már én is kicsit becsiccsentettem és Harry vállára d
őlve próbáltam aludni, de nagyon nem volt kényelmes ezért felbotorkáltam az emeltre Lou-hoz.
Próbáltam csendesen bemenni hisz már aludt, de a jelenlegi állapotomat nézve ez lehetetlen feladatnak bizonyult.
Kétszer megbotlottam valamibe, amin halkan kuncogni kezdtem majd beestem az ágyba.
Louis meg se moccant. Betakaróztam majd kényelembe helyeztem magam és nemsokára már el is aludtam.

7 megjegyzés:

  1. Egyszerűen PER-FECT <3 Olyan jó hogy belekezdtél ebbe a blogba:3 Hamar a kövit;)

    VálaszTörlés
  2. Wow. Nagyon jó lett és iszonyatosan tetszik. *-* kérlek hozd gyorsan a következőt. :3
    Julcsi x. ✌

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm^^ Ígérem sietek:)) ❤❤

    VálaszTörlés
  4. Miért törölted a másik blogodat? Az volt a kedvencem! Ha van ilyen szó; a legkedvencebbem :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Fortunate Life-ot nem töröltem:oo Nem tudom melyikre gondolsz:oo Még mindig megvan:D Tessék: http://onedirectionfanfiction5.blogspot.hu/

      Törlés