37.fejezet~

Reggel a telefonomra keltem. Kinyitottam a szemem és az órára néztem. 5 óra volt. Eszembe jutott, hogy szendvicset kéne csinálni majd kelteni kéne a lányokat ezért kipattantam az ágyból és lementem a konyhába szendvicset készíteni. Miután kész lettem felmentem az ikrek szobájába ahonnan hangok szűrődtek ki.

- De Daisy én akartam menni abban a szoknyában suliba!

- De én már tegnap este mondtam!

- Nem is igaz!

- Héj lányok mi ez a veszekedés? - dörzsöltem meg a szemeimet.

- Daisy elvette a szoknyámat pedig én ma abban akartam menni!

Sóhajtottam egyet majd a szekrényükhöz sétáltam.

- Kiteszek nektek egy nagyon csini felszerelést úgy jó lesz? Majd máskor mentek abban a szoknyában.

- Oké. - mondták egyszerre majd leültek az ágyra.

Kitettem a két ruha összeállítást majd elküldtem őket fogat mosni.

Bementem Lottie szobájába és felébresztettem majd a Fizzy-ébe és vele is ugyanígy tettem.

Fél 7-re a két nagyobb lány felöltözve lejött a konyhába majd elvettek  1-1 szendvicset és útnak indultak. Az ikrek is szép lassan lekullogtak majd csináltam nekik müzlit, azt gyorsan belapátolták majd a szendvicsekkel a kezükben ők is elmentek.

Fáradtan felmentem az emeltre majd bedőltem a még alvó Louis mellé.

- Louis kelj fel! - kiabáltam a fülébe.

- Áúú! Normális vagy? Beszakad a dobhártyám! - ült fel hirtelen.

- Én már rég fel vagyok és elindítottam a húgaidat az iskolába te pedig végig aludtad! Holnap reggel én biztos, hogy nem kelek ki az ágyból te fogsz csinálni mindent!

- Jó oké értettem csak ne haragudj! - kúszott közel majd adott egy rövid csókot.

Sóhajtottam egyet majd elmosolyodtam és a mellkasára feküdtem.

- Mostanában mindig kiabálsz és veszekedsz velem. Én a régi Jessy-t akarom. - motyogta.

- Tényleg így érzel? - könyököltem fel.

- Ahha.

- Jajj istenem. Én csak...nem akarok veszekedni csak fáradt, vagyok. Ígérem, nem fogok veszekedni. - néztem a szemébe majd megpusziltam az arcát. - Tudod, hogy szeretlek te kis idióta! - folytattam majd felé kerekedtem és ráfeküdtem.

- Én is téged. - puszilta meg a fejem.

Kicsit lecsúsztam mellé majd átöleltem és elaludtam.

Louis hangjára keltem. Kinyitottam a szemem és őt láttam, meg, ahogy fel alá járkálva telefonál.

- Jó akkor, 7-kor nálatok! - mondta majd letette.

- Kihez mész te hétkor? - könyököltem fel.

- Te már fent vagy? Megijesztettél. - vigyorodott el.

- Na Tomlinson ne terelj nekem! Hova mész?

- Bulizni! - vigyorgott még mindig.

- Ahha. Szóval én nem mehetek bulizni, de te igen?

- Hát..

- Szóval nekem a húgaidra kell vigyáznom még te, bulizol...

- Valahogy úgy...

- Hát amúgy most mutatnék neked egy ujjat...de jó kislány vagyok. Hány óra van? - dörzsöltem meg a szemem.

-  Te meg a jóság.. - nevetett fel mire csúnyán ránéztem.

- 6 óra van. - mondta és próbálta leplezni a feltörni készülő nevetését.

- Miért aludtam én ennyit? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Nem tudom, de én segítettem anyának meg a húgaimnak is, úgyhogy most te vagy a soros.

- Oké. Nem akarsz még menni?

- Elküldenél? - nézett most ő csúnyán.

- Nem! Dehogyis! - nevettem.

- Na, jó most haragszom! - vonult ki a szobából.

- Díva... - morogtam.

- Hallottam! - kiabált vissza.

Elnevettem magam majd a fürdőbe mentem felöltözni. Nem tudom, minek hisz mindjárt megint este van.

Lesétáltam a konyhába ahol Jay a konyhában főzött.

- Neked nem feküdnöd kéne? - raktam csípőre a kezem.

- Hát... de! Csak valakinek a kaját is meg kell csinálnia!

- Feküdj le nyugodtan ide  kanapéra én befejezem.

- Köszönöm. - mosolygott rám majd úgy csinált, ahogy mondtam.

- És..jól meg vagytok Louis-val? - kérdezte.

- Persze! Nagyon szeretem, én nem tudom, mi lenne velem nélküle. Gyakran összekapunk, de nem komoly dolgokon.

- Annak nagyon örülök! Louis szeret veszekedni és provokálni a másikat. A húgait is állandóan cukkolja.

- Hát erre rájöttem. - nevettem el magam.

- És most komolyan elment bulizni és itt hagyott téged velünk?

- Hát igen! Szeretek itt lenni, úgyhogy nekem nem baj de...alig jön ide és akkor is bulizik...kupán kéne vágni egyszer..

- Hát egy két atyai pofon nem ártana néha neki! - nevetett.

Mikor végeztem a vacsival tálaltam majd lehívtam a lányokat vacsizni és mi is csatlakoztunk Jay-el.

8-ra mindenki befejezte ezért én elpakoltam és elküldtem a két kisebb lányt fürdeni a két nagyobb pedig felment a szobájába.

- Köszönöm Jessy hogy ezeket a dolgokat megcsinálod nekem! Büszke vagyok a fiamra, amiért ilyen rendes aranyos lányt választott! - dicsért meg Jay mire szorosan megöleltem.

- Köszönöm! - vigyorogtam. - Felmegyek megnézni az ikreket. - folytattam majd felszaladtam a lépcsőn.

 Benéztem a fürdőbe, de mind a ketten jól elvoltak a fürdőkádban így bementem a szobába és leültem laptopozni..

9 óra fele bejöttek az ikrek jó éjt puszit adni majd elmentek lefeküdni.

Hajnali 3 óra van és én az ágyamban fekszem nyitott szemmel. Sehogy sem tudok elaludni, de ezt nem is csodálom, hiszen az egész napot átaludtam.

És egyébként Louis-ért is aggódom hisz a Doncasteri barátaival ment el akik...nem a legjobb arcok legalábbis az én bandám szerint.

Egy fél óra múlva zajokat hallottam lentről ezért lesettenkedtem megnézni, hogy Louis jött -e haza.

Lassan lesétáltam a lépcsőn majd a konyhában felkapcsoltam a villanyt. Louis a hűtőnél állt és egy ásványvizes palackból ivott.

Nem állt már olyan stabilan ezért a konyhapultnak támaszkodott közben.

- Na, mi van? Sok volt a pia? - tettem csípőre a kezem.

- Hello kicsim. Áhh nem. - mondta egy kicsit kábán majd idejött és megcsókolt.

- Fújj basszus, de pia szagod van. - nevettem a csók után.

- Pedig én amúgy nem ittam sokat! - kezdett el tiltakozni.

- Ááá te? Sosem! - kuncogtam.

- Pimasz vagy. - simult hozzám majd a fenekembe markolt.

- Louis ez anyukádék háza és a húgaid bármikor lejöhetnek.

- Nem érdekel. - mondta majd durván megcsókolt.

- Hát te tényleg részeg vagy! - nevettem el magam majd eltoltam és felmentem a lépcsőn.

- Fog menni egyedül is vagy segítsek? - kérdeztem a lépcső alján álló Louis-t, aki a falnak támaszkodva állt és farkas szemet nézett a lépcsővel.

Felnevettem majd visszamentem és segítettem neki a szobánkig eljutni.

Levettem róla a pulcsit és a cipőt majd befeküdt az ágyba és betakarózott.

- Csöndbe menj majd hányni! - fordultam felé.

- Lehet, nem érek ki. - nevetett.

- Fúj. - nyűgtem.

Becsuktam a szemem majd aludni próbáltam mikor két kéz fonta át a derekam és magához húzott.

- Louis. - suttogtam és megpróbáltam lefejteni magamról a karjait.

- Hmm?

- Ne tapizzál. - nevettem.

Felhúzta a pólóm majd az oldalam és a hasam kezdte el simogatni.

- Jajj te kis buta. - bújtam hozzá.

Kicsit lentebb csúszott a keze mire elnevettem magam.

- Louis maradjon fent a kezed! - parancsoltam rá.

- Gonosz. - motyogta és közelebb húzott így már összeért az orrunk.

- Te meg részeg. - pusziltam meg a száját.

- Az lehet. - vigyorodott el.

Pár perc múlva szuszogni kezdett, ami azt jelentette, hogy elaludt. Nekem sem kellett több behunytam a szemeimet majd álomba merültem.

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel korán kellett kelnem ugyanis Louis-ra nem számíthattam a lányok iskolába indításában.

Lementem megcsináltam a müzliket és a tízóraikat majd felkeltettem a csajokat és hagytam, hogy készülődjenek. Fél 8 tájban mind a négyen lekullogtak az emeltről majd megreggeliztek felkapták a tízóraikat és elindultak a suliba.

Elégedetten elpakoltam az asztalról majd felmentem Louis-t felkelteni ugyanis haza kéne indulnunk.

Megcsináltam a reggeli teendőimet majd kisminkeltem magam a hajamat pedig lófarokba fogtam. Felvettem egy szürke Nirvana-s pólót, egy fekete csőnacit a fekete bőrdzsekim és hozzá a kiegészítőket majd keltegetni kezdtem Lou-t.

- Miért nem aludhatok? - fordult felém mikor rázogatni kezdtem.

- Mert mennünk kell haza.

- És miért nem aranyosan keltesz?

- Bocsánat! - kuncogtam.

- Amúgy jól nézel ki! - hajolt ide egy csókért.

- Te viszont elég nyúzottan.

- Bókot vártam volna! - durcázott.

- Bocsánat! - nevettem el ismét magam majd felálltam az ágyról.

Megvártam még Louis feltápászkodik, és elmegy zuhanyozni majd, felöltözik és végre kész lesz.  Bepakoltunk a táskáinkba majd lesétáltunk a konyhába ahol már Jay ült és teázgatott.

- Most megyünk. Biztos itt hagyhatunk téged? Ne várjuk meg Dan-t? - kérdezte Louis.

- Nyugodtan menjetek, gyerekek én itt el leszek és különben is már csak egy óra és itt van Dan.

- Hát oké akkor mi megyünk. - köszöntünk el majd kimentünk beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt.

2 óra múlva otthon voltunk. Louis letett Danielle házánál és tovább indult.

- Megjöttem! - csaptam be az ajtót.

- Szia. - hallottam egy gyenge náthás hangot.

- Mi a baj? Meg vagy fázva?

- Ahha. Nagyon. - nézett rám a zsepi és takaró tömkeleg közül.

- Jézusom mit csináltál te nő?

- Nem tudom, de nagyon rosszul vagyok.

- Orvos látott?

- Ahha.

- És mit mondott?

- Nátha.

- Ja, akkor semmi komoly! - ültem le mellé.

- Milyen volt? - ült fel.

- Hát fárasztó!

- Jay jól van?

- Veszélyeztetett terhes.

- Úúú az nem jó!

- Hát nem.

- És Louis hol van?

- Hazament.

Ekkor elkezdett csörögni egy telefon csakhogy a csengőhang se nekem sem pedig Danielle-nek nem volt ismerős.

A zsebembe nyúltam és kihúztam a Louis telefonját.

- Hoppá! Ez nálam maradt, mert játszottam vele a hazaúton! - néztem a készülékre, ami egy női nevet jelzett ki.

- Ki az?

- Valami Stasy...

- Ismerős a név...de nem tudom honnan. - tűnődött el.

- Nekem meg nem. Majd meg kérdem Louis-t. Bízom benne és nem vagyok féltékeny. - préseltem ki a szavakat a fogaim közt, ami rendkívül viccesre sikeredhetett, mert Danielle 5 percig nem bírta abbahagyni a röhögést.

- Ez nem volt túl meggyőző! - nevetett még mindig.

- Hát én megverem. - dobtam le a telefonját az asztalra csakhogy mellé sikerült és leesett a földre.

- Hupsz? - nevettem el magam és lehajoltam érte.

A csörgés abbamaradt hál istennek viszont a széléről kicsit lepattant a festék.

Az én telefonom is zenélni kezdett így kivettem a táskámból és felvettem.

- Szia, édes. - szóltam bele, amikor megláttam a kijelzőn Louis nevét.

- Szia, baby. Átmehetek?

- Persze! Sőt! Akartam kérni! - mondtam kedvesen.

- Furcsa vagy.

- Dehogyis! Csak gyere át.

- Én a helyedben bukósisakban jönnék! - kiabált a telefonba Dan.

- Mit csináltam már megint? - nevetett Lou.

- Majd megtudod! Még jóváteheted! Van valami, amit el akarsz nekem mondani?

- Ömm....nincs?

- Ez kérdés volt?

- Nem tudom! Ne stresszeljetek! - nevetett.

- Inkább gyere ide! - mondtam majd letettem.

- Én csinálok popcorn-t! - röhögött Dan.

- De poénosak vagyunk így este! - nyújtottam rá a nyelvem.

Negyed óra múlva Louis rontott be az ajtón és a nappaliba jött.

- Szia, kicsim. - vicsorogtam rá.

- Ijesztő vagy! - húzta össze a szemöldökét.

- Na, jó rátérek a lényegre és nem akadok ki. Nyugodt vagyok...szóval. Ki az a Stasy?

- Mi? - nézett értetlenül.

- Nálam maradt a telefonod, ha még nem tűnt volna fel. És valami Stasy hívott.

- Jaa! Ő csak a stylest. Biztos hívott, hogy a jövő heti koncertre jók lesznek -e az 1 hónappal leadott méretek.

- Jó. Elhiszem neked. - sütöttem le a szemeim.

- Nem hiszed el. Igaz? - nézett rám számon kérően.

- Hát..

Sóhajtott egyet majd elvette az asztalról a telefonját és tárcsázott egy számot.

Harmadik csöngés után egy női hang vette fel és őrülten magyarázni kezdett a ruhákról és a méretekről és a díszletről meg az egyeztetésről.

Louis-ra néztem, aki megforgatta a szemét majd válaszolgatni kezdett a csajnak. 10 perc után végre befogta és elköszönt Louis-tól.

- Örülök neki, hogy ennyire bízol bennem! - szidott le.

- Ajj tudom, hogy hülye vagyok!

- Így van!

Leültem a kanapéra majd felhúztam a lábaim.

Kicsit émelyegni kezdtem, amit furcsálltam.

- Itt aludjak? - mosolygott rám Lou.

- Igen! - ugrottam fel majd szorosan megöleltem.

Ez rossz ötlet volt ugyanis még jobban émelyegni kezdtem így jobbnak láttam, ha a wc-hez rohanok.

- Baj van Jess? - kiabáltak utánam egyszerre.

- Nincsen! - mondtam majd kidobtam a rókacsaládot a wc-be.

Miután végeztem fogat mostam majd kimentem hozzájuk.

- Valami rossz kaját ettél? - kérdezte Dan.

- Lehetséges. - raktam a hasamra a kezem.

- Holnap menj el az orvoshoz! - mondta Lou.

- Oké elmegyek. De most menjünk aludni, mert fáradt vagyok. - fordultam a lépcső felé.

Louis utánam jött majd megfogta a kezem én pedig felfelé kezdtem el húzni.

- Jó éjt Dan! - mondtuk egyszerre.

- Jó éjt skacok!

Felmentünk majd lezuhanyoztunk és bebújtunk az ágyba.

- Drágám! - bújtam Lou-hoz.

- Igen?

- Bocsánatot szeretnék kérni a lenti hisztimért. Én bízom benned csak...

- Csak mégse?

- De! Én bízom benned!

- Bizonyítsd! - vigyorgott rám.

- Oké. - kuncogtam majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Hmm, még nem az igazi! - mosolyodott el féloldalasan mikor elváltunk.

- Telhetetlen. - vigyorodtam el majd ismét megcsókoltam most kicsit gyengédebben.

- Hát még nem az igazi... - motyogta.

- Ajj! - nevettem és a nyakát kezdtem el csókolgatni és haladtam az állán keresztül a szájához.

- Na és most? - kérdeztem mikor elváltunk egymástól.

- Na, ez már egész jó volt! - nevetett fel.

- Figyu! - könyököltem fel és szempilla rebegtetve ránéztem.

- Mondd! - nevetett.

- Hát...véletlenül leesett a telefonod a padlóra és...leütődött a széle.. - kezdtem el piszkálni a hajam.

- Most komolyan ezért aggódsz? Én már ezerszer leejtettem és a srácok is!

- Komoly?

- Ahha!

- Akkor jó! - feküdtem a mellkasára.

Ismét émelyegni kezdtem ezért inkább kimásztam Louis mellől és a fürdő felé indultam.

- Megint hányingered van?

- Ahha. - mondtam majd szaporábbra vettem a lépteimet és ismét kidobtam a taccsot.

Kimostam a szám majd visszafeküdtem Louis mellé.

- Aggódom emiatt. - mondta Lou és lekapcsolta a lámpát.

- Ajj csak valamivel megrontottam a gyomrom. Holnap elmegyek a dokihoz és ad gyógyszert.

- Oké. - válaszolt majd egy puszit nyomott a homlokomra és magához húzott.

- Jó éjt. - motyogtam a mellkasába.

- Neked is kicsim.

5 perc sem kellett már el is aludtam Louis karjai között.