43.fejezet~

Késő délután van, én pedig éppen hazafelé sétálok Jay-éktől. Ma pelenkáztam, altattam, etettem és fáradt vagyok. Alig várom, hogy Zoe-hoz érjek és lezuhanyozhassak ugyanis Ernest úgy gondolta, hogy jó móka a nyakamba hányni. Hát én már nem így gondoltam.

Amint beértem az ajtón köszöntem Zoe-nak majd felszaladtam a lépcsőn és egyből bezárkóztam a fürdőbe. Hajat mostam és le is zuhanyoztam. Mikor kész lettem úgy gondoltam, hogy már nem megyek sehova ezért csak egy hosszabb kötött pulcsit vettem fel és egy bugyit majd belebújtam a mamuszomba és felfogtam a már megszárított hajam. Lementem Zoe-hoz aki a konyhában főzőcskézett.

- Mizu csajos? Már két egész napot bírtál ki a te Rómeód nélkül! Nem hiányzik? - kérdezte.

- De! Nagyon is! Bárcsak itt lenne.. Mondjuk, akkor sem lenne jobb mivel én hülye tegnap este megtiltottam neki egy két dolgot, mert rossz volt úgyhogy...

- Mit csinált már? - kuncogott.

- Szemtelen volt!

Mosolyogva megcsóválta a fejét majd tálalta a kaját és leültünk enni.

A vacsora végeztével csöngettek.

Zoe-ra néztem, aki csak vigyorgott.

- Menj, nyisd ki az ajtót! - mondta és felment a szobájába.

Értetlenül megindultam az ajtó felé, majd amikor kinyitottam Lou-t láttam meg egy szál rózsával a kezében.

Teljesen lefagyva álltam ott. Bejött majd megcsókolt és átadta a rózsát.

- Innentől kezdődik a mi kis játékunk! Nem az én ötletem volt magadra vess! - nevette el magát.

- Köszönöm. - haraptam a számba majd kerestem egy vázát és gyorsan beletettem a virágot.

- Menjünk fel a szobába! - mondtam neki és magammal húztam.

Lefeküdtem az ágyra majd felkönyököltem ő pedig leült mellém.

- Ajj miért találtam ki azt a játékot tegnap? - nyűgösködtem mire Lou felnevetett.

- Mondtam, hogy megbánod te még!

Sóhajtottam egyet majd a hátamra feküdtem és a plafont kezdtem el nézni.

- A kis tesóid édesek meg minden...csak nagyon fárasztóak! - kuncogtam.

- Én mondtam neked hogy egy kis baba nem csak abból áll, hogy cuki!

- Ernest lehányt. - jelentettem ki mire ő pukkadozni kezdett a nevetéstől.

- Nem vicces Tomlinson! Még a hajam is babahányásos lett!

- Az én öcsém! - nevetett.

- Holnap este jön haza Dan én pedig mehetek vissza Londonba!

- Hogy hogy?

- Hát szabadságon lesz így én hazamehetek.

- Áhh! Akkor megúsztad 3 nappal!

- Pedig én szívesen maradtam volna még!

- Nélkülem? - húzta fel a szemöldökét.

- Na, jó nem! Ez a két nap is kemény volt. Durva hogy mennyire tudsz hiányozni!

- Most itt vagyok!

- Meddig? És hogy hogy itt vagy?

- Hát...Tom most egy időre békén hagy minket ugyanis minden kész van. Az albumra a dalok is meg minden úgyhogy...maradok addig, amíg te!

- Úristen, de jó! - ugrottam fel majd az ölébe ültem.

- Nem érdekelnek a hülye szabályaim! - mondtam majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Nyertem. - motyogta a számba mire elnevettem magam.

Kezeit a csípőmre csúsztatta majd lassabban és mélyebben kezdett el csókolni. Éreztem, hogy többet akar, úgyhogy felálltam és elfordítottam a kulcsot az ajtón.

Visszasétáltam majd ismét az ölébe ültem és lehúztam róla a pólóját.

A hajamból kivettem a gumit majd beletúrtam és a bal vállamra dobtam. Ujjaimat végig húztam a kockáin és az ajkamba haraptam.

Nem bírt tovább várni rögtön lehúzta rólam a pulcsit és már csak egy bugyiban voltam ugyanis nem volt rajtam melltartó.

Elkezdte kicsatolni az övét és lehúzta magáról a nadrágot.

A szájához hajoltam majd ráérősen megcsókoltam közben az ő kezei a testemet simogatták.

Nem akartunk tovább várni mind ketten ki voltunk éhezve egymásra, úgyhogy megtörtént a dolog. Egy izgalmas estében volt részünk.

Reggel elég korán keltem. Louis még javában aludt mellettem.

Elmosolyodtam majd egy puszit nyomtam az arcára és felkaptam magamra a kötött pulcsim meg egy bugyit is.

- Kicsim ébredj, menjünk anyukádékhoz. - simogattam meg az arcát mire egy halk morgást hallatott és elfordult tőlem.

- Drágám én nélküled is megyek! - nevettem el magam.

- Hozz teát és felkelek. - dörmögte a párnába.

- Oké. - sóhajtottam majd felálltam az ágyról és lementem a konyhába.

Gyorsan megcsináltam a teákat majd felvittem őket és odanyújtottam Lou-nak, aki már ébredezett.

- Köszönöm. - motyogta és belekortyolt.

Leültem az ágyra majd bekapcsoltam a tévét.

Louis elkezdett mocorogni mellettem, de nem nagyon figyeltem, mert éppen a kedvenc mesém ment.

Pár perc múlva csipogni kezdett a telefonom.                                                                                                     

Twitteren posztoltak.

Megnyitottam és megláttam magamat, ahogyan most itt ülök az ágyon. A kép felé ez volt írva: "Az én csodaszép barátnőm!"

Louis-ra néztem, aki már ülve a telefonját nyomkodta a teával a kezében.

- Te már nagyon is felébredtél! - kuncogtam.

- Ezt muszáj volt megörökíteni! - mosolyodott el.

- Ajj de kis aranyos vagy! - olvadoztam majd egy puszit nyomtam a szájára.

Amint megittam a teámat az ölébe ültem és elvigyorodtam.

- Megyünk a kis tesóidhoz! Várod már??

- Várom! - mosolygott.

- Akkor talpra! - szálltam le róla és a bőröndömben kezdtem el keresgélni.

Hamar meg is lett a ruha összeállításom. Kicsit nyáriasabbra vettem ugyanis már június eleje van.

Elköszöntünk Zoe-tól majd útnak indultunk.

- Sziasztok, gyerekek! - köszönt nekünk nagy mosollyal Jay.

- Szia, anya! - köszönt Louis.

- Kisfiam te hogy hogy itt vagy?

- Hát..jöttem a kis tesóimat megnézni!

- Nagyon örülök neki! A többi lány már iskolában van!

- Anya fáradtnak nézel ki. - mondta Lou.

- Az is vagyok. Most etettem meg a kicsiket. Éjszaka négyszer keltem fel hozzájuk.

- Menj aludni majd mi, elleszünk velük!

- Tényleg? De nem akarom, hogy ez a terhetekre legyen.

- Jay szerinted miért vagyunk itt? Menj nyugodtan aludni! - mosolyodtam el.

- Oké! Köszönöm. - mosolygott és bement a szobába.

Levettük a cipőnket majd az ikrek szobájába indultunk.

Már elkezdtek nyűgösködni az ágyba ezért kivettük őket. Louis-nál volt Ernest nálam pedig Doris.

Ringatni és csitítgatni kezdtük őket, de csak nem akarták abbahagyni és egyre hangosabban lettek. Kiderült, hogy Doris-nak nem tiszta a pelusa ezért gyorsan bepelenkáztam. Louis elismerően nézett rám mikor beraktam a kis tesóját az ágyba, mert elaludt.

- Értek a gyerekekhez! - húztam ki magam mire elmosolyodott.

Ő megbüfiztette Ernest-et majd ő is berakta az ágyba és lepacsiztunk.

Egy darabig néztük, ahogy alszanak majd a nappaliba mentünk tévézni egy kicsit. Úgy is halljuk a légzés figyelőn, ha valami baj van.

Egy olyan negyed óráig nyugtunk volt majd megint elkezdtek nyűgösködni ezért visszamentünk hozzájuk.

Megint eljátszottuk ezeket a folyamatokat majd ismét elaludtak. Ez ment 3 óráig.

- Mi lenne, ha elmennél az ikrekért a suliba? Nagyon örülnének neki. Hiányzol nekik! - mondtam.

- Oké akkor megyek. - mondta és a cipőjét kezdte el húzni.

- Olyan gyorsan beleegyeztél! Elfáradtál? - kuncogtam fel.

- Kicsit! - nevetett és kiment az ajtón. Hallottam, hogy felbúg a kocsi motorja és elhajt.

Az ikrek még aludtak, úgyhogy egy kicsit még maradtam tévézni.

Egy fél óra múlva megérkeztek Lottie-ék majd Louis is megjött a két ikerrel.

- Nézzünk mesét! - kezdték el a lányok.

- Nektek nem tanulni kellene? - kérdezte nevetve Louis.

- Majd! - mondták egyszerre.

- Jó! Egy mesét megnéztek aztán nyomás leckét írni! - parancsolt rájuk.

- Oké. - ültek le mellém a kanapéra.

A babák nyűgösködni kezdtek ezért a szobájukba kullogtam és megnéztem, hogy mi a baj.

Kivettem Ernest-et és ringatni kezdtem erre Doris is elkezdett sírni.

- Louis! - szóltam ki neki a nappaliba mire azonnal a szobába sietett.

Kivette Doris-t és ő is ringatni kezdte, de sehogy nem akarták abbahagyni.

- Most már éhesek. - néztem Lou-ra.

Ebben a pillanatban Jay lépett be a szobába.

- Adjátok ide őket! Ideje enniük. - mosolygott.

Engedelmeskedtünk majd magára hagytuk.

Lassan a mesének is vége lett, úgyhogy az ikrek felmentek leckét írni.

- Louis segítesz a matek leckében? - kérdezte Phoebe.

- Hát megpróbálok! - vakargatta meg a fejét Lou.

- Menjek én is? - kuncogtam.

- Jó lenne! - nevette el magát.

Felmentünk a szobába majd a lányok megmutatták a szerintük nagyon nehéz feladatot.

Én mindig is jó voltam matekból, úgyhogy egyből tudtam, hogy mit kell csinálni.

- Ezt én is tudom! - örült meg Louis.

Közösen elmondtuk, hogy hogy kell megoldani majd az ikrek is megértették és megcsinálták jól.

- Köszönjük! - mondták mikor végeztünk.

- Szívesen! - mosolyogtunk és lementünk a nappaliba.

Mikor 6 óra körül járt az idő mi Louis-val ketten nekiálltunk a vacsorának.

7 órára készen is lett. Lehívtuk a lányokat és velük megvacsoráztunk mi is.

Elmosogattunk majd bementünk Jay-nek szólni, hogy mi már megyünk.

- Biztos, hogy nem kell maradnom? - kérdeztem.

- Menjetek nyugodtan! Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok! Dan most telefonált, hogy egy óra múlva itthon van, addig pedig boldogulok egyedül is!

Elköszöntünk a lányoktól is majd kocsiba ültünk és visszaindultunk Zoe-hoz. Összepakoltam majd elköszöntem az én szeretett unokatestvéremtől és útnak indultunk.

 - Louis. - fordítottam a fejem felé.

- Hm??

- Velem alszol?

- Persze! De aludjunk ott nálunk.

- Oké! - tapsikoltam.

Így hát bementünk hozzánk felszedni pár cuccot majd mentünk tovább az 1D házba.

- Sziasztok, srácok! - köszöntem a többieknek, akik le sem vették a szemüket a fociról ugyanis az ment.

- Meccs van? - kérdezte Louis mire megforgattam a szemem.

Ebből a romantikázásból nem lesz semmi, amit terveztem úgy látom.

Lou rám nézett én pedig csak lemondóan bólintottam egyet és felmentem az emeltre ő pedig csatlakozott a srácokhoz.

Gyorsan lezuhanyoztam majd pizsamára öltöztem és leültem laptopozni, amit nagyon hamar meguntam.

Elkezdtem tévét nézni majd olyan éjfél felé lementem megnézni, hogy mit csinálnak ennyi ideig.

Ki sem találhattam volna. Még mindig meccset néztek csak már egy másikat.

- Louis meddig tart még ez? - nyafogtam.

- Még 20 perc!

- Ajj de akkor miért nem tudtad mondani, hogy aludjak nyugodtan otthon, mert te meccset fogsz nézni?

- Mert nem tudtam, hogy meccs lesz. - motyogott és a tévéről le sem vette a szemét.

Fújtattam egyet majd felmentem a lépcsőn vissza a szobába. Magamra zártam az ajtót hogy Lou ne tudjon bejönni és lefeküdtem az ágyba. Még egy 10 percig néztem a tévét majd kikapcsoltam és próbáltam aludni.

Nem nagyon ment az alvás mivel még 5 perc után sem tudtam álomba merülni ezért izgatottan vártam, hogy Lou mit fog szólni ahhoz, hogy nem tud bejönni. Jót fogok szórakozni úgy érzem.

Lépéseket és beszélgetést hallottam majd valaki lenyomta a kilincset csakhogy az ajtó nem nyílt.

- Jess ez most komoly? Nyisd ki! - mondta Lou.

Nem válaszoltam. Had higgye azt, hogy alszom.

- Jessy! - szólított meg kicsit idegesebben.

A háttérben röhögést hallottam és Harry hangját ismertem meg a legjobban.

- Jessica! - kiabált és már elég dühös lehetett.

Kicsit felkuncogtam, amit lehet nem kellett volna ugyanis meghallotta.

- Tudom, hogy nem alszol! Azonnal nyisd ki ezt a kurva ajtót!

Halkan az ágy szélére ültem majd még egy kicsit hallgattam, hogy dühöng majd abbahagyta. Gondolom leült az ajtó elé és várt.

Oda osontam és hallgatóztam, de nem hallottam semmit.

Lassan elfordítottam a zárban a kulcsot és kikukucskáltam, amit viszont nem kellett volna, mert Louis ott állt és ölni tudott volna a szemével.

Azonnal felkapott és becipelt a fürdőjébe majd letett és rám csukta az ajtót.

- Louis tudod, hogy klausztrofóbiám van! - dörömböltem az ajtón.

- Nem tudtam, de most már tudom, és nem érdekel!

- Louis légy szíves!

- Ott maradsz reggelig! - jelentette ki, és ami ijesztő volt, hogy a hangján hallottam, hogy ezt ő komolyan is gondolja.

- Louis félni fogok!

- Nem érdekel.

- A kövön fogok aludni és fel fogok fázni!

- Aludj a zuhanykabinban.

- Ott is fel fogok fázni!

- Nem érdekel.

- Lou ha szeretsz, kiengedsz innen!

- Ne zsarolj!

- Louis! - kezdtem el nyűgölődni.

- Legalább megtudod milyen érzés!

- De én a folyosóra zártalak! Mehettél volna bármelyik fiúhoz!

- Örülj, hogy nem vittelek le a pincébe!

Felnevettem majd leültem a szőnyeg részre törökülésben.

- Meddig leszek itt?

- Reggelig...vagy kitudja!

- Louis William Tomlinson ha itt mersz hagyni esküszöm, hogy soha többé nem fekszem veled egy ágyba!

- Tudom, hogy nem bírod ki ezt egyszer már eljátszottad! Tegnap!

- Sírni fogok! - vetettem be az utolsó mentő övem.

- Jó csak halkan! Aludni szeretnék.

- Nem lehetsz ennyire gonosz! - kezdtem el hisztizni.

- Te kezdted el!

- Te meg folytattad!

Nem válaszolt.

- Louis, ha nem engedsz, ki most rögtön elmegyek két hétre Zoe-hoz és tudod, hogy én kibírom! A szakításunkkor is bírtam!

Csend volt. Fél perc után hallottam a kulcsot zörögni a zárban és kinyílt az ajtó én pedig kisétáltam.

Louis visszafeküdt az ágyba és betakarózott.

- Soha ne fenyegetőzz ilyenekkel! Ez komoly! Te képes lennél itt hagyni engem? - kérdezte egy kicsit sem jókedvvel.

- Buta vagy és naiv! Engem innen semmivel nem tudnának elvinni! Belepusztulnék a hiányodba!

- Honnan tudjam, hogy ezt most komolyan mondod?

- Louis te nem hiszel nekem? Jó akkor ne higgy! - mondtam és elfordultam tőle.

- Haragszom rád most nagyon! - motyogta.

- Csak nyugodtan! Én is rád!

- Jó!

- Jó!

Becsuktam a szemem majd mivel már elég fáradt voltam sikerült viszonylag hamar elaludnom.