44.fejezet~

Reggel elég jó kedvvel keltem ahhoz képest, hogy tegnap este veszekedtünk kicsit Lou-val.

Megfordultam és azt a kis hülyét láttam meg. Olyan békésen alszik. Ilyenkor olyan, mint egy kis angyal..csak ha felébred, akkor van a baj.

Tudtam, hogy még ma kapok lecseszést és azt is tudtam, hogy morcos lesz, de azért felköltöttem.

Állandóan magamnak keresem, a bajt tudom. Kicsit nyitogatni kezdte a szemét majd hunyorogva rám nézett.

- Jó reggelt. - mosolyogtam rá mire ő csak morgott egy kicsit sem barátságosan és elfordult tőlem.

- Muszáj ezt? - nyűgölődtem mire kicsit megfordult.

- Te kezdted tegnap este azzal, hogy kizártál. Aztán pedig azzal, hogy megfenyegettél. Szóval nekem ne hisztizz itt és hagyj aludni. - mondta és megint elfordult.

Elkezdtem grimaszolni hisz ő ezt úgysem látja.

- Ne legyél ilyen morcos. - kezdtem el puszilgatni az arcát.

- Jessy hagyj békén!

- Tudod, hogy sosem hagynálak el! És azt is tudod, hogy ha két napra elmész, már bőgök és hiányzol. Szerinted én képes lennék csak úgy önkényesen itt hagyni téged 2 egész hétre? Meg vagy te húzatva?

- Tényleg nem hagynál itt? - nézett rám.

- Dehogyis te buta! - mosolyodtam el.

- Jó, de akkor is haragszom. - fordult el.

- Louis ki van veled a hócipőm! Befejeznéd végre a duzzogást?

- Nem.

- Fúú! Akkor mit csináljak, hogy jobb kedved legyen?

- Reggelit.

- Attól jobb kedved lesz?

- Kicsit.

- Jó. - álltam fel az ágyról és az ajtó felé kezdtem el lépkedni. Halkan kinyitottam majd lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ott elkészítettem pár tükörtojást és próbáltam őket szívecske formára készíteni, ami nem annyira sikerült, de a szándék a lényeg.

Elkészítettem még a kedvenc teáját és csináltam egy kicsi levelet, amire azt írtam, hogy "Szeretlek életem!" és azt is rátettem a tálcájára.

Óvatosan felmentem a lépcsőn a két tálcával ügyeskedve és mikor a szobába értem letettem őket az ágyra.

- Kész a reggelid! - mondtam mire felült.

- Meg is etesselek? - nevettem el magam.

- Kösz megy egyedül is. - mondta.

- Ajj ne legyél már ilyen kis durci!

- Jó! - mondta majd bekapta az első falatot.

- Ott van egy kis kártya, amit neked csináltam!

Kinyitotta majd egy kicsit elmosolyodott.

- Én is szeretlek, de attól még haragszom!

Unottan ránéztem majd megforgattam a szemem és inkább ettem addig is el van foglalva a szám és nem szólok be neki pedig már nagyon a nyelvem hegyén volt.

- Louis azért tehetnél egy szívességet igazán! - hunyorogtam rá mire elnevette magát.

- Kösz nem!

- Louis! Jessy! Elmegyek Zoe-ért! Ti addig készüljetek el és akkor, délután 3-kor indulunk. - dugta be a fejét az ajtón Hazza.

- Oké. - mondta neki Lou.

Összeráncoltam a szemöldököm majd miután Hazz kiment Lou felé fordultam.

- Most mi van? Hova megyünk? Vagy mi van?

- Hát most már nem is tudom, hogy megérdemled -e... - tűnődött el.

Kétségbeesetten ránéztem mire elnevette magát.

- Megyünk ki a kis faházba.

- Júúúj! - kezdtem el tapsikolni.

- Az egész csapat. Jön Zoe is!

- Komolyan? - ujjongtam.

- De várj! Még nem biztos, hogy elviszlek!

Ránéztem majd elmosolyodtam és az ölébe ültem.

A füléhez hajoltam majd kezeimet a boxeréhez csúsztattam.

- Biztos?? - suttogtam a fülébe mire az egész teste megremegett.

- Kezdesz nagyon pimasz lenni baby! - nézett rám féloldalas szívdöglesztő mosollyal.

- És ez még csak a kezdet. - haraptam az ajkamba és leszálltam róla majd besétáltam a fürdőbe készülődni.

Gyorsan felkaptam a cuccokat, amit elhoztam tegnap este majd feltettem egy nagyon alap sminket és kifésültem a hajam.

Mivel nem volt mára egyéb programunk az indulásig és még őnagysága az az Louis az ágyon feküdt boxerben ezért én sem nagyon mocorogtam sehova csak leültem mellé és belekukkantottam a laptopjába, merthogy ő ott ügyködött valamin.

- Mit rendeltél? - kérdeztem miután megláttam, hogy valami rendelős oldalon van.

- Vans pólót meg cipőt. - válaszolt unottan.

- Most nagyon rá vagy kattanva ezekre a dolgokra..

- Tudom. De amúgy nagyon jók!

- Végre egy kis lelkesedést vélek felfedezni az arcodon! - nevettem fel.

Megnyitotta a You Tube-t majd felment az 1D Vevo oldalára és egy videó alatt véleményeket kezdett el nézegetni.

- Louis mit csinálsz? - kérdeztem.

- Olvasok.

- De miért olvasol kommenteket?

- Nem tudom...csak...tudni akarom, hogy miért írják azt, amit.

- De tudod, hogy akik negatív véleményt írnak, azok legtöbbször úgysem indokolják meg azt, hogy miért írták azt, amit.

- Tudom. - csukta le a laptop tetejét és rám nézett.

- Nem szeretek veszekedni. - motyogta.

- Ajj. Még mindig ezen töröd azt a helyes kis fejed? - kuncogtam.

- Ahha!

Sóhajtottam egyet majd adtam egy puszit az arcára.

- Soha többet nem fogok ilyet mondani! Buta voltam, hogy ilyennel fenyegettelek meg tudom, hogy nem bírnám, hogy két hétig távol legyek és te sem. Csak ki akartam jönni abból az átkozott fürdőből! - nevettem el a végét.

- Jó tudom! - mosolyodott el.

- Nem öltözöl fel amúgy? - kérdeztem és az órára néztem, ami delet mutatott, azaz még van időnk az indulásig.

- De. - támaszkodott fel majd elindult a fürdő felé.

Addig én az ölembe vettem a laptopot és szétnéztem a közösségi oldalakon, amik nem nagyon pörögtek feltéve, hogy dél van és hétköznap. Szóval mindenki dolgozik vagy iskolában van még ugyanis még nem fejeződött be a suli.

Hamar rá is untam a böngészésre és lementem a konyhába valami reggelit összedobni a fiúknak

biztos örülni fognak neki. Meg ugye kedveskedni kell, mert nem akarok a faházban arra ébredni, hogy tejszínhabos az egész arcom.

Gyorsan összedobtam egy nagy adag palacsintát és kitettem az ebédlőasztalra. Kezdtek szépen lassan leszállingózni  a srácok az emeltről és amint meglátták a nagy tányér nutellás és kakaós palacsintát -mert, hogy voltam olyan kedves és meg is töltöttem őket, ami nem kis munka- egyből rá is mentek és egyenként befaltak minimum 10 darabot.

Louis utolsónak jött le a srácok közül a konyhába. Amint megláttam elállt a szavam. Olyan rohadt jól nézett ki hogy azt már nehezen lehetne felülmúlni bár neki az is menne. Tökéletesen összekócolt hatású haj, fekete BAD  feliratú pulcsi, fekete csőnadrág, Converse cipő és persze egy szürke sapi a fején, ami alól ugye a már említett összekócolt haja kilógott.

- Meg akarsz ölni? - kérdeztem mosolyogva és átöleltem majd a szemébe néztem.

- Tegnap este megfordult a fejemben. - húzta sármos vigyorra a száját majd közel hajolt, hogy már majdnem összeért a szánk.

- Csupán a kinézeteddel is megtudsz. - suttogtam.

- Örülök, hogy képes vagyok erre is! - nevetett. - Amúgy gondoltam, ha már te is sapkát veszel fel, akkor én is.

- Szóval összeöltöztünk..majdnem. - néztem magunkon végig.

- Majdnem. - nevette el magát és megcsókolt.

- Szerelmesek ti már össze vagytok pakolva? - kérdezte Zayn miközben elment mellettünk.

Elváltunk egymástól majd ijedten összenéztünk.

Elkezdtünk az emelet felé szaladni.

- Hozom a kocsi kulcsot! - mondta Louis.

- Én meg a telefonom! - válaszoltam.

Mikor ezek megvoltak lesprinteltünk a garázsba majd bepattantunk a kocsiba és hazáig meg sem álltunk. Ott gyorsan felrohantam az emeletre és pakolni kezdtem mindenféle cuccot a táskámba.

- Míg te pakolsz, elmegyek elintézni pár dolgot. Jó? - kérdezte Lou.

- Oké! Siess!

- Oké. - mondta és kiment a szobámból.

- Danielle! - üvöltöttem el magam.

- Igen?

- Segítesz?

- Persze! - jött be a szobába.

- Hova mentek? - kérdezte.

- Hát kimegyünk a faházhoz a csapattal... neked nincs kedved jönni?

- Jaa tényleg! Áh, egész hétre be vagyok táblázva már említették amúgy a srácok, hogyha szeretnék, menjek.

- Jaa! Értem. Szóval csak én nem tudtam róla.

Egy óra alatt megvoltunk. Én nem is tudtam, hogy hány napra megyünk de Danielle kisegített, hogy 4, úgyhogy bajba voltam az időjárással így inkább mindenféle cuccot csomagoltam.

Mikor készen lettünk ráültem a bőröndre és összehúztam.

- Hogy fogunk elférni abban a kis házban ilyen sokan? - kérdeztem nevetve.

- Hát azt nem tudom! - kuncogott.

Ekkor megcsörrent a telefonom a zsebemben, amit rögtön felkaptam. Louis volt az.

- Kicsim ne ess pánikba és ne kiabálj de...összetörtem kicsit az autót.

- Hogy mi van? - ordítottam bele a telefonba és a szívem 1000-rel kezdett el dobogni.

- Nyugodj meg nincsen semmi baj! Kicsit koccantam.

- Gondolom megint olyan "lassan" mentél, ahogyan szoktál.. Jól vagy? Nem fáj semmid? Nincs semmi bajod? Be voltál kötve? Louis mondj már valamit!

- Mondom, hogy ne pánikolj! Nem sokára ott vagyok nálatok!

- Jó! De..siess..vagyis..ne siess! Inkább...gyere gyalog!

- Oh persze! - nevette el magát.

- Jó akkor...nem tudom. Csak gyere. - mondtam majd kinyomtam.

- Mi a baj? - kérdezte Dan.

- Louis koccant az autóval. - mondtam aggódva.

- Nyugi! Ha ő hívott és nemsokára itt van nincsen komoly baj!

- De lehetett volna! Én...nem tudom, mit csinálnék akkor.

- Inkább gyere, igyál egy pohár vizet és mire megiszod itt lesz Lou.

- Jó. - mondtam majd lementünk. Töltöttem magamnak vizet majd lassan megittam és kimentem a ház elé.

Lassan befordult a kocsi feljáróra nekem pedig leesett az állam.

Az eleje rendesen össze volt törve.

Amint kiszállt a kocsiból én az ölébe ugrottam és magamhoz szorítottam.

- Soha ne ijessz rám még egyszer így! Nem tudom, mit csinálnék, ha elveszítenélek! Szeretlek! - motyogtam a vállába.

- Nyugi jól vagyok. Én is szeretlek. - tett le.

- El kéne mennünk egy orvoshoz. Az ütközéskor megrándulhatott a nyakad...Louis légy szíves!

- Nincs nekem semmi bajom! Különben is egy fél óra múlva indulunk! Be vagy már pakolva?

- Be!

- Hozd ki a bőröndöt és tegyük be a kocsiba!

- Jó! - mondtam szót fogadóan és felmentem a bőröndömért majd felkaptam és nagy nehezen lecipeltem a lépcsőn.

- És mi ezzel megyünk? - mutattam az összetört kocsira.

- Hát csak esztétikailag van, baja amúgy jól megy! Majd ha hazajöttünk beadom a szervizbe.

- Hát oké. - vontam meg a vállam majd megöleltem Dan-t búcsúzás képpen és beültünk a kocsiba.

- Louis menjünk el, kérlek legalább az én orvosomhoz! Így nem leszek nyugodt!

- Oké elmegyünk! De akkor egy mukkot se!

- Jó. - mosolyodtam el.

Bementünk a kórházba majd az orvosom rendelőjéhez mentünk és bekopogtunk.

- Bocsánat! Dr. Philips tudna egy kis időt szakítani ránk? - kérdeztem a lehető legjobb színészi tudásomat bevetve és boci szemeket meresztve.

- Egye fene! Gyertek. - mosolyodott el.

- Köszönjük! - vigyorodtam el és bementünk.

Elmondtuk, hogy mi történt majd az orvos csinált pár vizsgálatot, ami időt vett igénybe.

A srácok már hívni kezdtek, hogy hol a fenében vagyunk.

- Louis nem látok semmilyen rendellenességet! Ezt megúsztad, de legközelebb figyelj oda jobban! - dorgálta az orvos.

- Én is ezt mondom állandóan neki. - szólaltam meg mire Lou elég csúnyán rám nézett így inkább befogtam. Csak gyorsan megköszöntük az orvosnak majd elköszöntünk és kocsiba pattantunk.

A ház előtt már csak felszedtük a csapatot. Vagyis a fele csapatot, mert a másik fele a Harry kocsijával megy.

- Hol az én bőröndöm? - fordult hátra Louis.

- Betettük ide hátra. - mondták a srácok.

- Köszönöm. Indulhatunk?

- Ahha! - mondta egyszerre Niall és Zayn ugyanis csak ők ketten utaztak velünk Liam pedig ment Hazz-ával és Zoe-val.

Mi mentünk elől Harry-ék pedig a hátunk mögött csak, hogy 10 perc elteltével Hazz dudálni kezdett és megelőzött minket, majd amikor mellénk ért átvigyorgott és visszajött a sávunkba.

Louis elnevette magát majd gyorsítani kezdett és megelőzte Harry-t.

- Louis most koccantál. Ne menj, ilyen gyorsan kérlek! - nyafogtam.

- Nem akarsz esetleg aludni? - nézett egy pillanatra rám majd ismét az útra.

- Most hogy mondod... - mondtam sértődötten és az arcomba húztam a baseball sapkát a kezem pedig karba raktam.

Hátul kuncogást hallottam mire csak felemeltem a jobb kezem és bemutattam nekik.

- Továbbra is haragszom, de egy dolgot meg akarok kérdezni. Hogy fogunk abba az egy házba annyian elférni??

- Úgyhogy a mellettünk lévő kis házat is kibéreltük és úgy lesz, hogy mivel Louis lestopizta az első éjszakát hogy kettesben legyetek ezért Harry a második éjszakát foglalta le a többit meg..nem tudom, majd valahogy elosztjuk.

- Miért nem jött Perrie? - kérdeztem Zayn-t.

- Fellépése van...

- Oh...sajnálom! Egyébként édesem...miért is foglaltad le kettőnknek azt a házat? - kérdeztem meg Lou-t mire a srácok hátul huhogni kezdtek.

- Hát most már nem tudom. - nevetett.

- Ez csúnya volt. - durciztam újra be, és amíg meg nem érkeztünk nem szóltam senkihez egy szót sem.

Kiszálltunk a kocsiból majd mindenki elkezdte a bőröndjét bevinni a házakba. Mivel mi első este külön leszünk a másik házba ezért én abba pakoltam, ahogy Louis is.

Amíg én kipakoltam a cuccaimat addig a srácok kint a kunyhók előtt ügyködtek valamin ezért egy fél óra múlva mikor végeztem kinéztem és már egy felállított táborhelyet láttam, meg aminek a közepén egy fa rakás díszelgett gondolom annak a céljából, hogy ott majd tábortűz lesz később.

- Kaját is hoztatok? - nevettem fel.

- Persze! Zayn elugrott a boltba a hozzávalókért.

- És mit eszünk?

- Sült virsli? - kérdezte nevetve Harry.

- Nekem az is jó! - kuncogtam.

Visszamentem a házba majd a rövidnadrág helyett, ami rajtam volt felvettem egy cicanadrágot mivel kezdett hűvösödni. Azért mégiscsak nyár eleje van még. Az éjszakák hűvösek. Főleg az erdőben.

Nyílt az ajtó majd Louis jött be és bezárta maga után.

- Haragszol? - mosolyodott el és idejött megölelni.

- Nem. De tudod, hogy az egyik dolog, amit nem szeretek, ha gyorsan mész az autóval. A másik, pedig ha figyelmen kívül hagyod, amit mondok.

- Jól van, na! - nevetett és adott egy rövid csókot.

- Nem akarlak elveszíteni. Belegondoltam, hogyha makacs lettem volna és nem békültünk volna ki a koccanás előtt és az a koccanás durvább lett volna, akkor mi lenne most.

Most te lehet..lehet, hogy kórházban lennél én pedig abban a tudatban, hogy úgy váltunk el, hogy haragban vagyunk.

- De nem így történt! Ne gondolkozz olyasmiken, hogy mi lett volna ha!

- Jó csak megijedtem, amikor telefonáltál.

- Tudom. De én mondtam, hogy ne ijedj meg!

- Az esetek 99%-ban ha egy személy a telefonbeszélgetést úgy kezdi, hogy "ne ijedj meg de..." annak az lesz a vége, hogy a másik személy halálra fog rémülni!

- Jó, na de nem volt más ötletem hogy hogy vezessem fel!

- És amúgy el tudtátok intézni a másik kocsissal a károkat?

- Persze. Nagyon rendes fickó volt. Nem akart rendőröket hívni és egyből megegyeztünk.

- Szerencséd volt vele.

- Na, ja! Nem vagy éhes?

- De! Nagyon! Egész nap nem ettem semmit.

- Mi? Lassan 5 óra lesz!

- Tudom!

- Ne csinálj ilyeneket! Enned kell, különben úgy jársz, mint Lottie!

- Okés főnök. - tisztelegtem majd adtam neki egy puszit és kiszökdécseltem az ajtón.

- Na, mi van te bakkecske? Szent a béke? - kérdezte Zayn.

- Ahhaa! - húztam el az utolsó "a" betűt és berontottam a másik házba.

- Zoe! - ugrottam a nyakába.

- Szia Jess! Be akartam menni csak nem akartalak titeket zavarni.

- Jaa nyugodtan! - nevettem.

- Csak este ne! - szólalt meg Louis mire elröhögtük magunkat.

- Srácok kész van már a kaja? Éhen döglök! - fogta a hasát Niall.

- Most ettél. - szólt unottan Liam.

- Persze! De az már 10 perce volt! - duzzogott és leült az egyik plédre, ami leterítettünk a fűre.

- Srácok gyertek már jó a tűz! - mondta Harry és kiosztogatott nyársakat majd egy tányérra kihelyeztük a virsliket és nyársalni kezdtünk együtt a tűz körül.

Louis hozott egy plédet majd a hátára terítette én pedig az ölébe ültem és betakart vele engem is.

Harry és Zoe ugyanebben a pózban voltak csak rajtuk nem volt pléd.

- Kinek jutott eszébe ez a jó ötlet, hogy ide kijöjjünk? - kérdeztem mire Harry és Louis felnyújtotta a kezét.

- Tényleg jó ötlet volt! Legalább most Zoe is megtapasztalja az idegbaj szintjeit mellettetek. - kuncogtam mire 5 szempár nézett rám nagyon csúnyán Zoe pedig kacagni kezdett.

Egészen este 10 óráig elénekelgettünk a tűz körül majd már álmosodni kezdtünk mi ketten Zoe-val ezért bementünk a kunyhóba.

- Csajok mi elmegyünk kicsit sétálni! Jösztök? - dugta be a fejét Hazz.

- Dehogyis! - vágta rá Zoe.

- Én sem megyek inkább! Vigyázzatok magatokra!

- Oké! Sziasztok! - köszöntek el majd elmentek.

- Mi van, ha van kint valami állat? - kérdeztem aggódóan.

- Akkor futnak. Miért kell mindig a veszélyt keresni? Ahelyett hogy ők is itt ülnének velünk.

- Mondjuk ez tényleg elég uncsi! - nevettem el magam.

- Jó, na! De jobb, mint meghalni az erdőben.

- Határozottan!

- Hoztam laptopot! Töltöttem le filmeket is. Nézzünk valamit? - kérdezte.

- Persze! - vigyorodtam el és elhelyezkedtem az ágyon. Ő az ágy végébe tette a laptopot és lehasalt, ahogyan én is.

Nem mertünk horrort nézni így egy vígjátékot néztünk, amin nagyon sokat nevettünk.

- Ahh istenem rég láttam már ilyen jó filmet!

- Ez nekem is tetszett! De hol vannak már a srácok? - néztem az órámra, ami háromnegyed 12-t mutatott.

Ekkor hatalmas dörömbölés hallatszódott az ajtón. Zoe megijedt és az ágy elejébe húzódott. Nagy szemekkel néztem az ajtóra majd lassan elindultam felé. Komolyan mondom úgy éreztem magam, mint egy pocsék horror filmben.

- Jessy gyere már vissza! - suttogta Zoe.

- Jó, de valakinek be kell kulcsolnia az ajtót! - mondtam és abban a pillanatban elfordítottam a kulcsot a zárban.

- Srácok, ha ti vagytok azok én, kiheréllek a nyárssal titeket! - kiabáltam ki mire egy hörgést hallottam, amitől még én is halálra rémültem.

Zoe-ra néztem, aki mutogatott, hogy jöjjek már onnan.

Csönd volt. Rémisztő csönd.

Nem mertem az ablakon kinézni sem így csak ültünk csendben.

Hirtelen megint hangos kopogás volt az ajtón.

- Zoe én láttam egy ilyen horror filmet. - suttogtam neki.

- Jessy nagyon félek. - mondta könnyes szemmel.

Elkezdett csörögni a mobilom. Odaszaladtam és felkaptam.

- Halló? - szóltam bele vékony hangon, de nem szólt vissza senki.

Gyorsan kinyomtam és ledobtam az ágyra.

Akármennyire ijesztő és félelmetes volt a helyzet muszáj volt valamit kipróbálni.

Bepötyögtem a Louis számát a telefonomba és vártam.

Kint elkezdett Louis telefonja csörögni mire egy nagy röhögést hallottam.

 Hangosan kifújtam a levegőt és a megkönnyebbüléstől potyogni kezdtek a könnyeim. Nagyon ijesztő volt. Bár én csak a hörgés után kezdtem el félni.

Kikulcsoltam az ajtót és az 5 fiú állt előttem vigyorogva.

Unottan rájuk néztem majd letöröltem a könnyeim szipogtam még egy párat majd leültem az ágyra.

- Te sírtál? - kérdezte Louis.

- Nem. - tagadtam le.

Nem szeretek gyengének tűnni.

- Bocsánat. - ölelt meg nevetve.

- Louis te csak ne ölelgess! Melyik volt az a vadbarom, aki hörgött? Tudjátok milyen ijesztő volt?

Felnevettek mire megforgattam a szemem.

- Harry volt! - árulta be Niall.

- Idióták. - szűrte ki a fogai közt Zoe.

- Kicsim ne haragudj, de ezt nem hagyhattuk ki! - nevetett Hazz de Zoe nem volt valami vicces kedvében.

- Jó nekem mára elég volt. Megyek aludni. - mondtam majd az ajtó felé indultam.

Kinéztem a sötét erdőbe és az ajtóban megtorpantam. Hátranéztem Lou-ra aki felállt és utánam jött.

- Jó éjszakát! Remélem, kényelmetlenül alszotok! - mondtam és kiléptem az ajtón.

Átmentünk a mi kis házunkba.

Az ágyhoz mentem majd megágyaztam és bementem a fürdőbe lezuhanyozni.

- Nem zuhanyozunk együtt? - kérdezte Lou.

Megcsóváltam a fejem hitetlenül majd elmosolyodtam.

- Gyere te lüke. - vigyorogtam rá.

Elvigyorodott majd bejött velem a fürdőbe és magunkra zártuk az ajtót.

- Amúgy én ki fogok készülni idegileg. - vettem le a pulcsim.

- Miért is?

- Ma már kétszer ijesztettél halálra. Egyszer most, másodszor pedig amikor felhívtál, hogy koccantál.

- És melyik volt a nagyobb?

- Amikor felhívtál. - mondtam lehajtott fejjel.

- Végül is még jó hogy én hívtalak és nem a mentős.

- Louis Tomlinson ne viccelődj ilyenekkel! - dobtam meg a nadrágommal.

Levetkőztünk teljesen majd a zuhany alá álltunk.

- Bocsánat hogy így megijesztettünk. - mondta és átölelt.

- Hülye. - mosolyodtam el.

- De azért szeretsz. - vigyorgott.

- De azért szeretlek. - enyhültem meg teljesen és megcsókoltam. Olyan romantikus volt, ahogy a zuhany alatt állva egymást átölelve folyt ránk a víz és csókolóztunk. Ez a zuhany kárpótlás nekem az egész napért. Végre teljesen ellazultam.

Mikor végeztünk mind a ketten felöltöztünk pizsire, ami Louis-nak csak egy boxerből állt nekem pedig egy bugyiból és egy bő pólóból.

- Nagyon fáradt vagyok. Hosszú  volt a nap. - dörzsöltem meg a szemem miközben betakaróztam.

- Ahha. Szerintem is. - bújt be mellém.

- Aludjunk? - fordultam felé.

- Aludjunk. - kapcsolta le a lámpát és az egyik kezével átkarolt majd magához húzott.

Pár perc múlva a telefonom rezgése törte meg a csendet. Louis már aludt javában. Lassan lefejtettem magamról a karjait és az éjjeliszekrényhez nyúltam ahol a telefonom pihent.

 Sms-em jött. Gyorsan megnyitottam.

"5 perc múlva találkozunk kint a kunyhó előtt! Kicsit megvicceljük a fiúkat!" - írta Zoe.

Elvigyorodtam majd halálos csendben felálltam és felvettem egy rövidnadrágot, hogy mégse bugyiba mászkáljak kint.

Az ajtó felé indultam, de megbotlottam a fotelbe. Felszisszentem majd Lou-ra néztem, aki átfordult a másik oldalára és tovább aludt.

Halkan elfordítottam a zárban a kulcsot majd kinyitottam az ajtót és kimentem a hűvös éjszakába.

Rögtön összehúztam magam.

Mocorgást hallottam, ami a másik kunyhó felől jött. Az unokatesóm kidugta az ajtón a fejét majd mikor meglátott intett, hogy menjek.

- Tessék, te kidekorálod fogkrémmel az arcukat én pedig dugiba hoztam tejszínhabot. - suttogta és a kezembe nyomott egy fogkrémes tubust.

A sötétben alig láttam valamit, de megindultam egy szuszogó hang felé.

Elővettem a telefonom majd a legkisebb fényforrásra vettem és magam mellé tettem így már láttam valamit a személyből, aki nem más volt, mint Harry.

Lecsavartam a tubus kupakját majd elkezdtem a műveletet. Rajzoltam neki cuki bajuszt és szívecskéket az arcára majd nyomtam egy kicsit a hajába is. Ez volt a kegyelemdöfés. Csúnya dolog volt ránk ijeszteni az este.

Tovább mentem a többi fiúra, akiknek már ki volt dekorálva az arcuk tejszínhabbal és a kezükben is volt egy kicsi.

Tudom, hogy ezt úgy kéne megcsinálni, hogy megcsiklandozzuk, az orrukat ők pedig odakapnak, de akkor biztos elkergetnének az erdő végére, ami így éjszaka nem a legkellemesebb dolog.

Mikor végeztünk az összes fiúval átmentünk Louis-hoz és nála is megcsináltuk ugyanezeket.

 Az akciónk végén pacsiztunk egyet a kunyhók előtt majd aludni tértünk.

Azért imádkoztam, hogyha befekszem Lou mellé ne legyek olyan. Ő el volt fordulva tőlem és remélem ez reggelig így is marad.

Lassan befeküdtem az ágyba majd leszenvedtem magamról a rövid gatyám és arrébb dobtam.

Nem kellett sok hamar elaludtam.