47.fejezet~

Reggel egész korán felébredtem. Mivel kipihentnek éreztem magam elterveztem, hogy csinálok reggelit Lou-nak hisz este elég hülye voltam és ki szeretném valamivel engesztelni.

Óvatosan leemeltem magamról a karját és felálltam.

A másik oldalára fordult mire elmosolyodtam és az ajtó felé indultam.

Lebotorkáltam a konyhába majd elővettem a tükörtojáshoz a hozzávalókat és elkezdtem a főzőcskézést.

Mondjuk eredetileg bacon-nal akartam csinálni, de mivel voltunk olyan ügyesek hogy tegnap nem vettünk semmi értelmeset csak ugye mirelit pizzát, de abból egy csomót így csak tojást tudtam csinálni.

Feltettem főni Louis kedvenc teáját majd mikor minden kész lett egy tálcára raktam és elindultam az emeletre.

Magamnak nem csináltam, mivel amíg készítettem Lou reggelijét addig elrágcsáltam egy pizza szeletet, ami tegnapról maradt. Igen nagyon egészségesen élek!

- Louis ébresztő! - mondtam hangosan, de meg se moccant. Jó mondjuk ezt gondolhattam volna, hogy ennyitől nem kel fel.

Leraktam az éjjeliszekrényemre a tálcát majd bemásztam Lou mellé és rázogatni kezdtem.

- Louis hoztam reggelit kelj már feel! - nevettem el magam.

Még mindig semmi.

Leszálltam az ágyról majd átmentem a másik oldalra és leguggoltam, hogy az arcunk egy magasságban legyen.

- Kicsim ébresztő. - pusziltam meg az arcát.

Kinyitotta a szemét majd rám mosolygott.

- Az elsőt is hallottam! - dörmögte aranyosan és a fejét belefúrta a párnába majd elfordult tőlem.

- Csináltam tükörtojást és a kedvenc teádat. - mentem vissza a helyemre és az ölembe vettem a tálcát.

- Akkor én eszem meg... - vontam vállat és felemeltem a villát.

- Ébren vagyok! - ült fel majd átvette a tálcát mire elnevettem magam.

- És mára mit terveztél? - fordultam törökülésben felé.

- Elmondjam? - tűnődött el.

- Igen mondd el! Légyszi! - néztem rá boci szemekkel.

- Na, jó! Megyünk vidámparkba! De nem ketten!

- Jújj de jó! Jönnek azok az idióták is? - nevettem el magam.

- Nem a srácok nem jönnek.

- Akkor?

Elővette a telefonját majd bepötyögött egy számot és letette közénk a telefont kihangosítva.

- Kisfiam! Mikor jöttök? - szólt bele Jay csilingelő hangja mire én eltátottam a szám.

- Még felöltözünk és olyan 2 óra múlva ott vagyunk!

- Oké már az ikrek nagyon izgatottak! És már készen vannak! - nevette el magát.

- Úristen! Mikor keltek?

- Olyan hajnali 4 körül arra keltünk, hogy két ágyúgolyó bepattant közénk. Isteni volt. Főleg hogy hajnali háromkor tudtunk elaludni a babák miatt.

- Hűű ti szegények! - nevetett.

- Na, megyek, mert felsírt Doris. Várunk titeket!

- Oké. Szia! - mondta Lou majd letette.

- Szóval Daisy és Phoebe jön velünk? - kérdeztem.

- Igen! És még valaki!

- Na, jó! Ne titokzatoskodj! - kuncogtam.

- Oké! A húgod is jön!

- Mi?? Úúú de jó!! Köszönöm! - vigyorogtam és adtam neki egy rövid csókot.

- Na, menj öltözni! Még megiszom a teám és én is megyek!

- Jó jó! - vigyorogtam és bementem a fürdőbe.

Gyorsan fogat mostam majd kisminkeltem magam. Ezután kimentem a szobába és a szekrényem előtt kezdtem el válogatni addig Louis a fürdőbe ment. Kivettem egy rövidnadrágot és egy rövid ujjút mivel június eleje van és felkaptam őket magamra. Remélem nem fog esni az eső. Bár London ezen a téren kiszámíthatatlan. Mivel még a múltkor vettem magamnak egy pár Vans-os cuccot most ezeket fel is használtam és felvettem a baseball sapim és a cipőmet. Mindig is szerettem a hátizsákokat ezért egy virágdíszítésűbe beledobáltam a telefonom a pénztárcám és még pár cuccot majd felvettem az órám és a napszemüvegem és készen is voltam mire Louis kijött a fürdőből.

- Hoppá de csinos valaki! - jött oda majd átkarolta a derekam. - Vans sapi és cipő van rajtad? Az én menyasszonyom! - mondta büszkén és adott egy csókot.

- Köszönöm! Na de menj öltözni és induljunk, mert a lányok ki fogják készíteni a szüleinket! - vigyorodtam el és leültem az ágyra.

Lou viszonylag hamar kész lett.

Elvette a dohányzó asztalról a kocsi kulcsát majd gondosan bezártuk a házat kocsiba pattantunk és elindultunk.

- Légyszi majd állj meg egy benzinkútnál, mert a lányoknak szeretnék venni valami kis édességet meg innivalót!

- Oké majd Doncaster előtt nem sokkal megállok. Jó?

- Oké. - dőltem hátra.

Pár perc múlva csörögni kezdett a telefonom és anya számát írta ki.

- Szia. - köszöntem mosolyogva.

- Szia, kislányom! Hol jártok? Már a húgod be van zsongva!

- Még csak most tartunk Doncaster felé. Felvesszük az ikreket és indulunk oda.

- Oké addig próbálom valahogy lenyugtatni! - nevette el magát.

- Oké, szia! - tettem le.

- Anya volt. A húgom is meg van őrülve! - kuncogtam.

- Hát azt elhiszem! Fárasztó nap elé nézünk, ugye tudod?

- Tudom. - nevettem. - És mégis ezt hogy szervezted meg? Még nekik iskola van!

- Hát anya könnyen beleegyezett és kiírta őket és amúgy a te anyukád sem tartotta rossz ötletnek!

- Szuper vagy! És nagyon jó báty! - mosolyogtam és ujjaimat a kezére kulcsoltam.

Másfél óra múlva ott voltunk az ikreknél, akik persze már az ajtóban vártak minket.

- Sziasztok! - szálltam ki majd megölelgettem őket.

- Anyaaa itt vannak Louis-ék! Mehetünk? - kiabált be Daisy.

Louis elnevette magát és mellém állt zsebre dugott kézzel.

- Oh, gyerekek itt vagytok? - sietett ki Jay Ernest-el a kezében.

- Oh, itt van a kedvenc kisöcsém. - vigyorgott Louis és átvette az anyukájától.

Amúgy imádom, mikor Louis babázik. Nagyon jól áll a kezében az öccse.

- Naa Louis menjünk máár! - nyafogott Phoebe.

- Na, gyertek, ugorjatok be a kocsiba és kössétek be magatokat. - mosolyogtam rájuk és kinyitottam a hátsó ajtót nekik.

- Gyerekek nagyon vigyázzatok a lányokra! Jajj és majd el felejtettem. Csináltam szendvicseket a három lánynak és nektek is. - mondta majd beszaladt a lakásba. Addig én odamentem Lou-hoz és elkezdtem gügyögni Ernest-nek, aki aranyosan felkacagott.

Jay a kezembe nyomott egy zacskó szendvicset majd utunkra engedett.

- Louis ugye felülhetünk a hullámvasútra? - szólalt meg Daisy.

- Hát persze! Amire csak szeretnétek és meg van hozzá a magasságotok!

- És ha nincs? - estek kétségbe.

- Meg lesz nyugi! Elég magasak vagytok a korotokhoz képest. - nyugtattam meg őket.

- És veszünk vattacukrot? - kérdezte Phoebe.

- Oh, igen! Én málnásat szeretnék! - mondta Daisy.

- Kaptok vattacukrot, amilyet csak akartok! - válaszolt Louis a visszapillantóba mosolyogva.

1 óra múlva Greenwich-be értünk ahol a háztömb melletti játszótéren megláttam anyát és a húgom.

Louis-val kiszálltunk a kocsiból és odamentünk.

- Jessy! Louis! - rohant ide a húgom majd megölelt minket.

- Sziasztok! Már reggel óta be van zsongva! - nevetett anya.

- Az én húgaim is ezt csinálták! - mondta Louis.

- Na, anya megyünk is, mert sosem érünk vissza Londonba! - mondtam majd a kocsi felé indultunk.

Beültem, ahogyan a húgom is majd hátrafordultam.

- Lányok ő itt a húgom Lisa. Lisa ő itt Daisy és Phoebe Louis kishúgai!

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva.

- Szia! - köszöntek vissza a lányok.

- Tök egyformák vagytok! - csodálkozott el Lis.

- Tudjuk! - mondták egyszerre.

- Jessy amúgy nem jól mutattál be minket! Én vagyok Phoebe és ő Daisy. - magyarázta..az egyik lány.

- Louis! - néztem segítségkérően a vőlegényemre, aki nevetve hátrafordult.

- Lányok ne vicceskedjetek! Te vagy Daisy te pedig Phoebe! - mutogatott rájuk.

- De te hogy tudod? - nyafogtak.

- Ismerlek már titeket, mint a tenyeremet! - vigyorgott majd beindította a kocsit és végre elindultunk.

- Csajok vettünk nektek csokit meg innivalót! Kéritek most? - kérdeztem.

- Igen! - mondták egyszerre.

Kezdenek összehangolódni. Remélem, jóban lesznek.

Kiosztottam az édességeket és az italokat majd Louis kezébe nyomtam egy Red Bull-t és én is kibontottam egyet.

- Te egy istennő vagy! Tudod, mi kell nekem! - nevetett Lou és beleivott.

- Lisa te hány éves vagy? - kérdezte Daisy a húgomtól.

- 7 éves vagyok! - válaszolt.

- Mi pedig 9-ek vagyunk! - mondták büszkén.

- Figyu van egy jó ötletem! - kiáltotta Phoebe.

- Mi? - kérdezték.

- Számoljunk kocsikat! Lisa te a pirosakat, én a sárgákat, Daisy pedig a kékeket!

- Oké! - mondták majd elhallgattak.

Felhangosítottam a rádiót majd hátradőltem és miután megittam az energiaitalom elaludtam. Igen rám így hat a koffein. Később remélem pörögni, fogok. Bár a lányokat úgysem körözöm le.

- Jeesssy! - hallottam meg a húgom hangját mire kinyitottam a szemem.

- Itt vagyunk! - szólalt meg Phoebe.

Körülnéztem és egy parkolóban voltunk.

- Hol van Louis? - kérdeztem.

- Elment parkolójegyet venni! - válaszolták.

Kikötöttem az övem majd kiszálltam a kocsiból és kiengedtem a lányokat is.

Louis pár perc múlva megjelent majd a szélvédőhöz tette a jegyet és lezárta a kocsit.

- Mehetünk? - kérdezte mire mind a hárman "igen"-t kiáltottak.

Összekulcsoltuk a kezünket majd a lányokat előre engedtük úgy, hogy szem előtt legyenek.

Elég jól összebarátkoztak a két órás út alatt.

Amint beértünk a vidámpark kapuján és kifizettük a jegyeket a lányok megőrültek. Mind a hárman más felé akartak menni.

- Kicsim figyu...vidd, el őket vattacukrot enni addig én elmegyek a céllövöldébe. - mondta Louis majd kivett a pénztárcájából egy kis pénzt, a tárcáját pedig a kezembe nyomta.

- Most te komolyan itt hagysz a húgaiddal?

- Nemsokára jövök vissza! - nevetett és már itt sem volt. Hát ezt nem hiszem el. Itt hagy három gyerekkel hol ott ez az ő ötlete volt.

- Lányok szeretnétek vattacukrot? - kérdeztem mire egy egyhangú igen volt a válasz, úgyhogy elmentünk vattacukrost keresni, amit viszonylag hamar találtunk mivel kb. két méterenként volt egy.

- Jó napot! Három vattacukrot szeretnénk!

- Sziasztok, kedveseim! Milyen ízben adhatom?

A lányokra néztem, akik egyszerre kezdték mondani a magukét.

- Na, jó ez így nem fog menni! - nevettem el magam.

- Daisy?

- Málnásat!

- Phoebe?

- Banánosat!

- Lisa?

- Epreset!

- Oké! Mindjárt kész lesz! - mondta a néni.

Egy 10 perc múlva már mind három lány egy-egy vattacukrot evett. A húgomtól csórtam egy kicsit, míg meg kerestük Lou-t ami viszonylag könnyű volt, mert egy tini lányokból álló tömeg vette őt körül.

Nem mentünk közelebb megvártuk, míg elmennek.

Mikor eloszlott a tömeg idesétált Louis és adott egy csókot.

- Fúúj! - hallottuk meg magunk mellől ezért nevetve elváltunk.

- Van valami probléma? - kérdezte Louis a lányokat.

- Csókolóztatok! - fintorgott Lisa.

- Hát néha azt is kell! - nevette el magát Lou.

- Naaa menjünk már a hullámvasúthoz! - türelmetlenkedett Phoebe.

- Na, menjünk! - mosolyodtam el.

Nem volt akkora feladat megtalálni mivel nagyon nagy és magas volt. Féltünk, hogy a lányokat nem fogják felengedni. Csak hogy Louis Tomlinson-nal vagyunk itt, ami egy fajta protekciót jelent így nem jelentett problémát a feljutás.

Tisztességesen kivártuk a sort majd gond nélkül feljutottunk és helyet foglaltunk az ülésekbe, amik úgy néztek ki, hogy 4 hely volt egymás mellett. Úgy döntöttünk, hogy a három lány ül egymás mellé mi pedig Lou-val a hátuk mögé ülünk ketten.

Amikor megláttam az első hurkot előttünk rendesen be pánikoltam és várt ránk olyanból még 3.

Azon kívül amúgy élveztem, de a lányok amint leszálltunk kivétel nélkül kidobták a taccsot és én is esélyes voltam rá, de végül nem történt meg.

Rögtön menni kellett tovább a szellemvasútba, amit megint csak nagyon élveztünk mind az öten.

Aztán pedig sorba kipróbáltunk majdnem mindent. Este 5 órakor úgy gondoltuk, hogy a lányok is eléggé lefáradtak mi, pedig főleg úgyhogy hazaindultunk.

Lepasszoltuk először a húgom majd az ikreket és haza indultunk.

- Louis! Én, ha hazaértünk ruhástól bedőlök, az ágyba azt hiszem. - nevettem el magam.

- Hát, ami ezt illeti...más terveim voltak az estére, de konkrétan mindjárt lefejelem a kormányt. - nevetett.

- Milyen terveid? - haraptam az alsó ajkamba.

- Ha te az tudnád! - nevette el magát.

- Amúgy ne álljunk meg kicsit levegőzni? El fogsz aludni!

- Fél óra és otthon vagyunk! Már kibírom.

- Hát te tudod. - sóhajtottam.

Az út további részében próbáltam ébren maradni, és ha úgy van Louis-t is valahogy ébren tartani.

Ez a nap... Ilyet többet nem kéne bevállalni.

Mikor hazaértünk úgy lett, ahogy mondtam. Át sem öltöztem csak levettem a cipőmet meg a kiegészítőket és bedőltem az ágyba, ahogyan Louis is.

- Még egy ilyen napot ne! - nevettem el magam.

- Szerintem se! Hülye ötlet volt!

- Mondjuk a lányok jól érezték magukat! Ezért megérte!

- Ja...csak konkrétan délig fel sem fogok tudni kelni!

- Pedig interjútok van! Mikor is?

- Az csak délután 2-kor!

- Akkor aludhatsz délig.

- Ahha! - mondta majd lekapta a pólóját és befeküdt az ágyba.

- Jó éjt! - motyogtam és én is elhelyezkedtem.

- Neked is! - karolt át majd perceken belül elnyomott mind kettőnket az álom.